Petőfi Népe, 1979. április (34. évfolyam, 77-100. szám)
1979-04-03 / 78. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1979. április 3. I SZOCIALISTA EGYÜTTMŰKÖDÉS Magyar termesztési rendszerek a határon túl A jelek szerint új szellemi és materiális exportokat alapoztak meg a magyar növénytermesztési rendszerek hazai és külföldi sikerei. Legújabban ugyanis megnyílt a csehszlovák és lengyel partneri kapcsolatok kiépítésének lehetősége is. Sajátos forma A nemzetközi érdeklődés csupán néhány éve kezdődött meg a sajátos magyar termelésszervezési forma iránt. Sajátos ez a rendszer mindenekelőtt azért, mert a magyar gazdaságirányítási szisztémába illeszkedve a termelő vállalatok önállóságának elvére épül. A központi irányítás egyetlen gazdálkodó egységre sem erőszakolja rá az iparszerű termelési rendszert, sőt, támogatást is csak akkor ad, ha egy saját kezdeményezésből létrejött rendszer saját erejéből már fel tud mutatni ígéretes eredményeket. A sikereket ezek a rendszerek két lényeges vonásuknak köszönhetően érik el. Az egyik a komplex technológia alkalmazása minden téren a legkorszerűbb eljárások és eszközök felhasználása útján. A másik pedig a tervezés és a termelés szétválasztása. A tervezés, valamint az összes tudományos — biológiai, kémiai, meteorológiai —, valamint a termék feldolgozásával és értékesítésével kapcsolatos információk gyűjtése a gesztornak, mint a rendszer szervezőjének a feladata. Az általa éppen ezeknek az ismereteknek a birtokában kidolgozott komplex termesztési technológia alkalmazása, helyszíni adaptálása és a megfelelő szakmai irányítás mellett mennyiségileg és minőségileg egyaránt a legkedvezőbb termés- eredmények elérése pedig az együttműködésben részt vevő gazdaságok dolga. Az IKR, a KITE és társaik Magyarországon elsőként a Bábolnai Állami Gazdaság hozta létre az iparszerű kukoricatermesztési rendszert, az IKR-t 1971- ben, hogy nagyarányú baromfihús-termeléséhez a szükséges óriási tömegű takarmányról gondoskodni tudjon. A bábolnai gazdasághoz, mint gesztorhoz, tíz gazdaság csatlakozott, összesen 30 ezer hektár területtel. Ma Bábolnával 250 partnergazdaság működik együtt. A következő évben megalakult a KSZE, a szekszárdi kukorica termesztési szocialista együttműködés, valamint a bajai kukoricatermelési rendszer. 1973- ban Nádudvaron létrejött a Kukorica- és Ipari Növénytermelési Együttműködés, a KITE, amely a 350 csatlakozott gazdasággal együtt az iparszerű termesztési módszert a kukoricán kívül a búza, a cukorrépa, a napraforgó és a burgonya termesztésében is meghonosította. Az eredmények Az említettek folytán talán a nádudvari eredmények példázzák legjobban a termelési rendszerekkel elérhető sikereket. Hadd álljon itt néhány adat, megjegyezve, hogy a tavalyi eredmények csak becslésszerűek. Az együttműködésben részt vevő gazdaságok hektáronkénti termésátlagai kukoricából közel 600 ezer hektáron 38—42 mázsáról több, mint 60 mázsára, a rendszerbe csak később bevont búzából 3 év alatt mintegy félmillió hektáron 36—38 mázsáról 46 mázsára, a cukorrépa cukortartalma azonos gyökérmennyiség mellett az 1976. évi 11 százalékról 1978-ig közel 17 százalékra nőtt, a napraforgó termésátlaga pedig az 1975 előtt soha meg nenn haladt 11—12 mázsáról körülbelül 20 mázsára növekedett. A magyar termelési rendszerek csak meglehetős késéssel, az utóbbi években kezdtek elterjedni a szocialista országokban. Elsőként 1976-ban szovjet delegációk tanulmányozták a magyar rendszert, és tapasztalataik alapján jelenleg két magyar kukoricátermesztési rendszer működik a Szovjetunióban. Az IKR szakemberei az ukrajnai Lvov megyében a helyi adottságok felmérését követően fajtakísérleteket kezdtek, s ezek a kísérletek azóta is 40 hektáron folynak. A sikerek visszhangja 1977-ben 2 ezer hektáron már az árutermelés is megkezdődött, s azóta ez a terület megkétszereződött. Az együttműködés keretében az IKR szállította a technológiát, a vetőmagot, a vető-, a talajművelő, növényvédő gépeket stb. Ezt a „magyar gépparkot” á Szovjetunióban rendelkezésre álló és egyébként Magyarországon is alkalmazott erő- és munkagépekkel egészítették ki. 1978-ban 4 ezer hektáron a kukoricatermés átlaga meghaladta az 50 mázsát, amit a szovjet szakemberek kiugróan jó eredménynek tartanak. A bajai termelési rendszer pedig Moldávia Csadir-Lunga járásában 1980-ban már be is fejezi 3 éves kísérleti iparszerű kukoricatermelését 800 hektáron. A ta- * laj- és klimatikus viszonyok, valamint a gyornnövényzet megvizsgálása után a magyar szakemberek által kidolgozott technológiára Magyarországon képezték ki a szovjet traktorosokat, kombájno- sokat, brigádvezetőket és a magyar fél szervezte meg a szervizbázist is. A nullszaldós viszonzás céljából a szovjet partner a Szolnok megyei Héki Állami Gazdaságban 200 hektáron saját iparszerű cukorrépatermelési rendszerét honosította meg. Moldáviában az ott szokásos 35 mázsával szemben 1977-ben a magyar termelési rendszerben hektáronként 65.5 mázsa kukorica termett, és az átlaghozam tavaly a területet ért súlyos jégverés ellenére is becslések szerint 55 mázsa körül volt. A tapasztalatok alapián a moldáviai szakemberek tavaly tavasszal 17 ezer hektáron bevezették saját erőből a magyar szisztémát. Itt a magyar fél a szellemi értéken kívül csak vetőmagot, a növényvédő szerek egy részét és néhány gépet szállított. Nem hivatalos adatok szerint a termés hektáronként 10 mázsával haladta meg a hagyományos mértéket. Bulgáriában, Romániában A bajai kukoricatermesztési rendszert a bolgárok is átvették. A bajaiak 1978-ban Rozgrod közelében száz hektáron hároméves fajtakísérletet kezdtek, 1650 hektáron pedig üzemi méretű, tehát árutermelésre irányuló termelésbe fogtak. így a szokványos hektáronkénti 37—38 mázsával szemben a becsült termésátlag meghaladja az 53 mázsát. Ugyancsak tavaly lépett együttműködésre a nádudvari KITE román partnerével. A magyar szakemberek a Pécskai (Pecica) Állami Gazdaságban 600 hektáron kukorica-, a románok a battonyai Petőfi Tsz földjén ugyancsak 600 holdon napraforgótermesztési rendszert telepítettek. A pécskai 50 mázsás termés éppen úgy meghaladja a szokásos átlagot, mint a battonyai 30 mázsás napraforgóhozam. A jövőben azonban a napraforgó minőségét még tovább kívánják javítani. Csehszlovák és lengyel viszonylatban ma még csak tárgyalások folynak a magyar termelési rendszerek exportjáról, de a magyar partner kijelölése már megtörtént. Mindenesetre a magyar iparszerű termelési szisztémák további sikereit ígéri az a nagy figyelem és elismerés, amit a Szovjetunió, Bulgária és Románia párt- és állami vezetői tanúsítanak irántuk évek óta és előreláthatólag a jövőben is. Dr. Török Zoltán Műszaki együttműködés Lengyelországgal A magyar—lengyel műszakitudományos együttműködés eredményeként az utóbbi három évben több mint 2,5 millió rubel értékű kölcsönös dokumentáció- vásárlásra került sor, s a tudományos kutatásokban együttműködő partnerek kölcsönösen több mint 200 ezer rubel értékben vásároltak különböző műszereket, berendezéseket. A két ország szakemberei elsősorban a szállítás, a hírközlés, a mezőgazdaság, az energetika, az atomenergia, a bányászat, a kohászat, a nehézgépgyártás, a vegyipar, az élelmiszer-gazdaság, az építő- és az építőanyag-ipar területén több. mint 150 témában folytatnak műszaki-tudományos együttműködést. E kapcsolatok fejlesztése érdekében az eddiginél jobban koordinált terveket dolgoznak ki az 1982—1988 közötti időszakra, s ebben nagyobb teret szentelnek új gyártási eljárások közös kidolgozásának, újfajta termékek előállításának, a közös kutatófejlesztő és tervező munkálatoknak is. Az üllési kőolajkutatás • A Kőolaj Kutató Vállalat szegedi üzeme az üllési mezőre koncentrálta kutatási területét. A vállalat 1979-ben százhúszezer méter fúrást végez, ebből negyvenezer méter kutatófúrás lesz. Ezalatt a Nagyalföldi Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat is előkészíti a termelést. A képen: Megnyitják az új kutat. (MTI fotó — Ilovszky Béla felvétele. — KS) Az alacsony termetű, víg kedélyű holland kamionvezető a kora délutáni órákban készségesen nyújtotta át azt a papírhalmazt Suba Sándornak, a megyei növényvédelmi és agrokémiai állomás karantén-főfelügyelőjének, amelyet ki kellett állítani, illetve bélyegzővel ellátni, ellenőrizni. Nem látszott fáradtnak, pedig — ahogy ő mondta — egyenesen Bulgáriából jött. Oda vitt szállítmányt, és Magyarországról pedig, a Kecskemét-szikrai Állami Gazdaság borbási faiskolájából szaporítóanyagot szállít Hollandiába. Gömbakác- és gömbjuharcseme- tékkel töltötte meg a kamiont. Miután a főfelügyelő ellenőrizte a szállítási engedélyeket, kiállította a szükséges papírokat, máris utazhatott tovább a gazdaság központjába, ahol a vámhivatal tisztviselője lezárta a kamion ajtaját. A papírok azt bizonyították, hpgy a szállítmány növényegész-, ségiígyi szempontból kifőgástsűánV ezt Suba Sándor személyesén ellenőrizte. Borbásról a ZÖLDÉRT kecskeméti központi telepére mentünk át. ahonnan Svédországba és a Német Szövetségi Köztársaságba éppen akkor szállítottak egy-egy vagon vöröshagymát. A szállítmányok megfeleltek a követelményeknek. Az ellenőrzések után alkalmunk volt elbeszélgetni a növényegészségügyi szolgálat jelentőségé; ől. — Fő feladatunk a megelőzés. Igyekszünk megakadályozni az úgynevezett karanténlistán szereplő egyes vírusok, baktériumok, állati kártevők, gombák és a gyomnövények magvainak behur- colását. Természetesen szigorúan ellenőrizzük a kifelé menő szállítmányokat is. A különösen veszélyes kártevők külön listán szerepelnek. A megyében húsz felügyelő dolgozik. Hazánk is tagja- az EPPO-nak, vagyis a Európai és Földközi-tengeri Országok Közötti Egyezménynek, amelyhez összesen 48 ország csatlakozott. Ez a megállapodás szabályozza a növényegészségügyi tennivalókat. Megyénkben különös jelentősége van az export—import tételek ellenőrzésének, hiszen 54 helyen történik például rakodás, s a világ valamennyi tájára szállítanak árut. Az ellenőrzés rendkívül szigorú, ennek ellenére tavaly csak 13 tételt kellett visszatartani fertőzés miatt, két esetben pedig import árut találtunk fertőzöttnek. A forgalom növekedését bizonyítja, hogy míg 1971-ben mintegy 10 ezer export és import tételt kellett ellenőrizni a zárszolgálat szakembereinek, tavaly már 24 ezer tételt. Suba Sándor hozzátette: ,. .. —-, Ji j megyébe'<jelenítő«' tételek n is befutnak. Tavaly a kelebiai ha- .táráMQnjásróJ^szálJítpttpk., ^tovább 4800 vagon szójadarát, amely Brazíliából érkezett, 1500 vagonnyi takarmánykeveréket küldtek az Egyesült Államokból. Ugyancsak a kelebiai határállomásra érkeznek a déligyümölcsök is. Tavaly 600 vagonnal küldtek. Ez utóbbiaknál különösen a pajzstetvek, valamint a földközi-tengeri gyümölcslégy behurcolásától félünk. A növényegészségügyi szolgálat sokféle tevékenységéhez tartozik az eddig elmondottakon kívül a szaporítóányag-telepek, a szőiö- és faiskolák ellenőrzése, a különböző laboratóriumi vizsgálatok. A növényvédelmi zárszolgálat munkája igen jelentős. A karanténfelügyelet megakadályozhatja olyan veszélyes kártevők be- hucolását, illetve elterjedését, amely egyes növényféleségeknél az egész ország termését elpusztíthatják. K. S. A brigád minősége Nemrégen a brigádvezetők klubjában beszélgettek arról, milyen új vonások jellemzik a brigádmozgalom mostani feladatait. Az előadó .hangoztatta, hogy „a szocialista brigádok legfontosabb feladata a minőség irányában haladni”. Értette ezt mind a termelésre, mind a brigádéletre. A tennivalókat így fogalmazta meg: A brigádok kezdeményezéseiben, magatartásukban, munkájukban erősödjön az a felismerés, hogy egész társadalmunk előrehaladása, s ebben saját boldogulásuk is összefügg a munka termelékenységének, a gazdálkodás hatékonyságának növekedésével. Szorgalmazta az olyan kezdeményezéseket, mint a brigádmárka, a garancialevél, a „munkád mellé add a neved”, a „vedd észre, tedd szóvá” és hasonlók. Mindez persze jámbor óhaj marad, ha az üzemi érdekviszonyok nem serkentik jobb. igényesebb munkára a brigádokat. Szociológusok — vizsgálatokra alapozva — hangoztatják, hogy a termelési magatartások fő indítéka az érdek. Az anyagi érdekeltség. Néhány briaádvezető- taiálkozón éles vita volt e témában: a brigádvezetők úgy érezték, az. ösztönzőkből „visszacsipegetnek”, miközben jobb és fegyelmezettebb munkát vár a vállalatvezetés. A munkások termelési magatartásának van még egy indítéka, mely nem közvetlenül érdek jellegű. Ezt nevezik a szociológusok és közgazdászok „érték”- kategóriának, Nos, az érték — mint maga- tartásinditék — tényének ismeretében eljutottunk a tudathoz, a szakmai becsülethez. Végső fokon: az emberi minőséghez. A brigád minőségéhez. Az említett brigádvezetői találkozón utalt erre az előadó, mondván: a tanulás, a képzés, a művelődés lehetőleg belső meggyőződésből fakadjon, továbbá — a „szocialista módon élni” jegyében —• fokozottabban érvényesüljön az egymásért és a nagyobb közösségért érzett felelősség. Kétségtelen, a munkaerkölcs jobbítására utalt az előadó. Végül is miről van szó? Arról, hogy a termelő tevékenység fokozott minőségi követelménye szükségessé teszi a munkáséletmód (minden életmód!) minőségének javulását is. Hogyan jutunk el a munkától, a termelési érdekeltségtől a munkásélet egészének minőségéig? Milyen a kölcsönhatás köztük? Érdemes talán arra az összefüggésre figyelnünk, melyet a tudomány (a szociológia, az ideológia) szakemberei mondanak.' „A munka az ember elemi és döntő életmegnyilvánulása.” Ha Ha pedig az életmódot — Marx nyomán — mint az emberi élet megnyilvánításának egy meghatározott mikéntjét (módját, minőségét) fogjuk fel, akkor kézenfekvő a következtetés: hogy a munka (a munka módja, minősége, jellege)... az életmódnak leglényegesebb, legdöntőbb eleme” — írja dr. Tuba Imre egyetemi adjunktus. Tisztességes munka, tisztességes szaktudás, tisztességes ember — ezen a nyomon könnyen eljutunk a szocialista életmódot igenlő brigádokig. S onnan a munkásművelődés szakmai-emberi vonatkozásáig. Mi az új a brigádmozgalomban? ... Többek között az is, hogy a kulturális vállalásokban a személyiség belső szükségletére, érdeklődésére szabott egyéni vállalkozásokat szorgalmazzák idén több üzemben és vállalatnál. Van olyan brigád, amelyik évtizede eszerint művelődik, ám van olyan is, amely ezt „felesleges adminisztrációnak”, a „brigádvezetői szabadság korlátozásának” véli. Pedig gyakorlati tapasztalat és tudományos vizsgálat szól amellett, hogy a szocialista jellegű életmód kialakításában — a közösségi jelleg mellett — elengedhetetlen az egyén, a személyiség önálló arculatának kibontakoztatása. Munka, munkaerkölcs, életmód, művelődés összefüggésében jól kitűnik, milyen fontos az üzemi termelés számára az emberi teljesség minősége. Nem elég a termelésben minőségjavításra törekedni — a mindennapi élet. az életmód minősége épp oly fontos. Mind az egyén, mind a brigád, mind a társadalom számára. B. Ö. • Az idén a GYSEV (Győr—Sopron Ébenfurti Vasút) több vonalát felújítják. Ezekben a napokban a Fertőhöz és Balf között két kilométer hosszban cserélték ki a vágányokat. A felújítási munkát korszerű gépek végzik. (MTI-fotó: Matusz Károly felvétele — KS.) Reggeli idill — Jaj, mindjárt fél hét, és még sehogy se vagyok! A fiatalasszony kombi néha n rohangál a lakásban, hogy a szobarend még elcsúszott láncszemeit is helyükre tegye. Arra mindig kényes, hogy akkor is ragyogjon otthonuk minden zuga, ha senki sincs odahaza. — Igazán nem törne le a ti kezetek se, ha egyszer magatok öntenétek ki ezt a büdös bagót! — Ög-móg félhangosan, s futtában felkapja az asztalról a súlyos, szilvakék üveg hamutartót. Robog kifelé a csikkekkel a konyhába, de közben még ideges, komikus lábmunkával kirugdossa a kamaszfiú papucsát az előszobába. — Neked is könyöröghet az ember, hogy ne hagyj mindent szanaszét —, dörmög a fiúra. Az meg fel se pillant a kakaós- pohár mellől, illetve a Ludas Matyi legfrissebb számából, amelyet pár perccel előbb dobott be a lapkihordó. Csak odamorog az anyjának. — Jó, jó ... Az atya már útrakészen. Nagykabátban, kalapban, táskával a kezében támaszkodik a vitrin sarkához, és szabad kezével rálapoz a megyei lap hirdetési oldalára. Azon is a „Köszönetnyilvání- tás”-okat keresi, hogy átfutva, megállapítsa, mincs-e ismerős azok között, akiket már elföldeltek. — Gyere csak, nézd! — szól g felesége után. — Csak jól hallottam én, hogy Deák Joli meghalt. Itt van, őt temették. — Jó, majd estére ... — Hangzik a türelmetlen válasz a küszöbről. — Nekem nincs időm olvasgatni, mert még az utolsó pillanatokban is utánatok pakolok ... Közben fő a fejem, hogy mit vegyek magamra. Bizottsági ülésünk lesz, és nincs egy tisztességes rongyom ... Húzd csak odébb egy kicsit a csípődet, nem férek oda! — Csörtet a ruhás- szekrényhez az asszony. — Ismerős szöveg, ne is folytasd. „Nincs egy rongyom ...” — Azt mondtam, „tisztességes rongyom” — és az nem ugyanaz. Kicsapódik a szekrényajtó, egymás után repülnek ki a vállfára akasztott ruhadarabok. — Tessék, ítéld meg magad. Felvehetem ezt a kenguruzsebes kardigánt, amit tavaly karácsonyra vettél nekem? Itt van. a hóna alatt teljesen szétment, olyan rossz fonálból készítették. Már pókhálónak se felelne meg. — Forgatja, markolgatja. a barna- lila-drapp-rózsaszín, halványkék csíkozású holmit. — Semmi tartása nincs már. Mintha a kutya szájából húzták volna ki. Pedig majd hétszáz forintot adtál érte. Másik vállfa ugrik elő, rajta sárga, rózsaszín cirmos garbó. — Vagy ezt vegyem fel, hogy mindenki engem szánjon? Csak kidobtam érte azt a négyszáztizenhárom forintot. . . Foszlik, bolyhosodik, kinyúlt. Még azt hinnék, a zsibogón vettem ... Tíz hónapja sincs, hogy behúztak vele. Ebben igazán nem mehetek. A férj segíteni akar. Behajtja az újságot. — Muszáj neked pont ezekben menni? Ott van az a fehér alapú, kék virágos trevira blúzod. Alig volt rajtad, s igazán aranyos vagy benne. — Azt hiszed, nem venném fel boldogan? De láttad már ezt, itt a hátán? Négyszáztizenöt forintba került, első osztályú holmi. Itthon vettem már észre, hogy ez a lyuk van rajta. De nem vittem vissza, mert csak ez az egy volt már, s nekem is nagyon megtetszett. Inkább ritkán húzom fel, és olyankor, ha kardigánt is vehetek rá. Akor nem látszik a lyuk ... Máma biztosan dögmelegben leszünk, s abban a kis te-i lemben ez lenne az első. amit észrevennének az asszonytársak. A kamasz hirtelen felkapja a fejét. Ledobja a Ludas-t, a kiflidarabot a maradék kakaóba ejti, hogy csak úgy loccsan. — Jó, hogy mondod, anyu. — Bevarrhatnád az ingem itt oldalt. Nálunk is nagyon fűtenek ilyenkor, ha nincs olyan hideg. Kiröhögnek a csajok, ha levetem a zakót. — Miii ?! Csak nem szaggattad már szét ezt az új ingedet is, hiszen a múlt héten kaptad! Mit képzelsz, minden hétre van kidobni való pénzünk. Ez is kétszázhetvenöt forintba került. — Most az egyszer nem én vagyok a hibás. Fötfeslett, mert nagyon a varrás szélébe gépeltek. — De miért most jutott eszedbe. az isten áldjon meg?! Vegyél inkább másikat, és este ne felejts el szólni. — Na rendben van. Ne varrd most meg. de én akkor is ebben megyek. Hű, már háromnegyed is elmúlt, sziasztok! A srác elcsörtet. Az apa is fél- rébb csapja a kalapját, egy „Az anyja mindenit!”-tel, s követi a fiát. Anyuka meg még mindig kom- binéban. Kétségbeesetten néz a karórájára, s anélkül, hogy különösebben meggusztálná. mi akad a kezébe a következő vállfáról. villámsebesen belebújik. Szoknya, tavaszi kabát, kalap, táska pillanatok alatt rendeltetési helyén. Mielőtt elindulna, előveszi zsebéből a bizottsági ülés meghívóját. Mi is lesz a fő napirend? „Minőségi problémák vállalatunknál” — olvassa. Szinte sisteregve mondja maga elé: — Na. erre jól befűtöttem magamnak! Tóth István Gépesített vágánycsere ...........A; ........-OjM ittak* SSfl3»»*Ju< > rp E gy délután a növényvédelmi felügyelővel
