Petőfi Népe, 1979. április (34. évfolyam, 77-100. szám)

1979-04-03 / 78. szám

1919. április 3. • PETŐFI NEPE • 5

Űj könyvek - gyermekeknek

HAZÁNKBAN több generáció nevelkedett a német Grimm testvérek meséin, amelyek közül éppen a félelmetes elemeket és borzalmas epizódokat tartalmazó mesék váltak népszerűvé. Szülök és nagyszülők — saját gyermekkoruk emlékeit és élményeit idézve — ezért mondják' még ma is szívesen a Piroska és a farkast, amelyben a farkas kegyetlenül felfalja a nagymamát, a Hófehérkét, ahol a gonosz mostoha brutális eszközökkel akarja elemészteni az ártatlan kislányt, a Jancsi és Juliskát, amelyben a vén boszorkány tüzes kemencében próbálja megsemmisíteni a két gyereket.

A MORA KIADÓ Sulyok Magda válogatásában végre olyan Grimm-kötetet állított össze négy éven felülieknek, amelyből kimaradtak a rémmesék, s tizennyolc értékes, művészi színvonalú, korszerű átdolgpzású mesét prezentál a gyermekeknek.

Félreértést elkerülendő: nem minden Grimm-mese rossz és használhatatlan. Tehát nem általában a Grimm-mesék ellen tiltakozunk, hanem csak a félelmet keltő, rémületet kiváltó, szorongást előidéző momentumok ellen. Ezektől szeretnénk megkímélni a kisgyermekeket.

Szerencsére, nem minden Grimm-mesét szőnek át — mai kifejezéssel élve — „krimi"- motívumok. A kásásfazék című kötet minden egyes darabja kedves, humoros hangvételű, kitűnő fordításban tolmácsolt alkotás. Nyelvezetük letisztult, kiforrott, az élőbeszédre jellemző színes, változatos fordulatok élénkítik. A fordítások zöme Rónay György gondos munkája.

UGYANCSAK négy éven felülieknek készült a sorozat Daniela, Hekuba és a többiek című, elbeszéléseket sorjázó kötete. A szerzők magyarok és külföldiek, a válogatás ebben az esetben is Sulyok Magda ízlését és szakértelmét dicséri. Lázár Ervin, Hárs László, Marék Veronika, Mándy Stefánia vagy Tordon Ákos novellái most is ráleltek a gyermeki világhoz vezető útra. Ezek a szerzők érdekes témaválasztásukkal, pergő, dinamikus cselekményfűzésükkel mozgásba hozzák a fantáziát még a leghétköznapibb helyzetek ábrázolásakor is. Például Lázár Ervin: Mit ugrálsz, Hideg?, Marék Veronika: A lila majom stb.

ÖT EVEN felülieknek készült a Gilitrült, a tündérmanó című válogatás. Dörnbach Mária biztos kézzel nyúlt a világirodalom tündérmeséihez, amelyek Ausztráliától kezdve Japánon és Izlandon át hazánkig a legszebb folklórt kínálják kiváló műfordítók és átdolgozok tollából, mint például Jékely Zoltán, Kormos István, Gergely Ágnes, Tarbay Ede stb.

A mesék java idegen tájak és idegen emberek sajátos vonásait, jellegzetességeit hozza szinte tapintható közelségbe. A magyar népmesékkel rokonitja őket a naiv hit és erkölcsi tisztaság, s a népköltés mindenütt örök törvénye: a jó győzelme az ármány felett. ' * \Yvjr \

SZINTEN ÖT éven felüliekhez szóló válogatás a Butuk Miska című kötet az együgyű, bugyuta, tompa eszű hősöket és szereplőket pellengérre állító, roppant szórakoztató, mulatságos történetekkel a magyar és a világ- irodalom terméséből.

Mind a négy kötetet melegen ajánljuk a mesét kedvelő gyerekek, illetve a meséket közvetítő felnőttek szíves figyelmébe.

A Móra Kiadótól pedig várjuk a sorozat .méltó folytatását.

Dr. Losoncz Mihálync

• Király Istvánnc, a Katona József brigád vezetője.

• A legfiatalabb versenyző brigádtag: EszesBéláné, Kati

• Olajos Drzsőné minden vetélkedőn részt vett eddig.

Négy asszony egy brigádból

— Néha már sajnáltam is őket. Óráikat töltöttek itt. bár csak tíz-tizenöt percre ugrottak be a könyvtárba. A munkaköpenyt, kabátot le sem vetették. Aztán rohantak tovább a gyárba, a boltba, a buszhoz, a gyerekért az óvodába ... Megrövidítették a reggeli pihenést, lemondtak az esti tévénézésről. Két hét alatt mintegy másfél ezer oldalnyi szakirodalmat böngésztek át, hogy a versenyen megállják a helyüket — mondta róluk Kriston Szidónia, a kecskeméti Katona József Könyvtár dolgozója.

□ □ □

Négy asszony. Négy különböző korú. sorsú és karakterű ember: munkások a kecskeméti Habselyem Kötöttárugyárban. A Tanácsköztársaság 60. évfordulója tiszteletére rendezett munkahelyi szellemi vetélkedőn elsők lettek, a Katona József szocialista brigád képviseletében.

«* „Eleinte kétkedve fogadták a nekibuzdulásomat ...” — mondja Morva Ernőné. (Stra- szer András felvételei.)

Brigádvezető, meós. csomagoló, dobozoló. Felvetődhet a kérdés, hogy kell-e, szükséges-e tudniuk, hogy például mi okozta az Osztrák— Magyar Monarchia felbomlását, és hogy mi az integritás, a perszonálunió, vagy mi jellemzi a ..Nyolcak” festészetét? A versenyt önként vállalták, és végigcsinálták. Miért és honnan a lelkesedésük, akarásuk, mellyel — végül is — az első helyhez jutottak?

Szinte szégyenlősen válaszolgatnak kérdéseimre.

— Én nem vagyok túlzottan izgulós, hiszen a ruhaipari szakközépiskolában — ahová jelenleg járok — negyedévenként vizsgázom, egyszerre több tantárgyból is. Tulajdonképpen ez a vetélkedő is egyfajta vizsga, egy tudás- próba; de a végén bizony én is alaposan elfáradtam —, vallja be Király IstvánnébrigáíBorr’

" ' ■ -)

Ezután a legfiatalabb asszonyka, Észes 'Be- láné veszi át a szót:

— Nem volt könnyű. Hiszen az éveket tekintve távol áll már tőlünk az iskola, ahol történelmet, irodalmat, művészeti tárgyakat tanultunk. Nálam még csak nehezítette a dolgot, hogy ezekben a hetekben beteg lett a •kislányom. Rohangáltam vele az orvoshoz, és nem egyszer itt téblábolt mellettem a könyvtárban.

— Bizonyára a családoknak is megterhelést jelentett a felkészülésre szánt néhány hét megfeszített munka.

— Eleinte kételkedve fogadták otthon a nekibuzdulásomat. Azt mondták, úgyse fogom ezt végigcsinálni, régen tanultam már ilyesmit. De aztán látták, hogy nem adom fel. Végül még a férjem is segített a felkészülésben. De azt hiszem, ez igy volt mindegyikünknél —. közli Morva Ernőné.

A brigád leggyakorlottabb, „legoszloposabb” vetélkedője Olajos Dezsöné. Tőle azt kérdezem. hogy régi tapasztalatai alapján, nehéznek tűnt-e a mostani verseny?

— A megyei könyvtár dolgozóinak segítsége nélkül bizony nehéz lett volna. A kérdések igen aprólékos, részletes tájékozottságot igényeltek. De a munkahelyen is megkaptunk rnjnden segjtséget. Az igazgatónőnk. Mőcza Lajoshé a GÁMF-ról kért valakit — egv £5történelmi kérdésekről tartson előadást a brigádoknak. Egyébként: még nem zárult le a Verseny, készülünk az oszágosra, a budapesti központi gyárban.

— Mi történt a vetélkedő után?

Elneveti magát, majd így válaszol:

— Nem történt semmi különös. Kiosztották az okleveleket, pénzjutalmakat is kaptunk, aztán felvettük a munkaköpenyt és nekiláttunk dolgozni. Műszakban voltunk.

P. E.

IBiiiMlIllMIBiBl

Az igekötők használata

Az igekötőkben rejlő változatos kifejezési lehetőségeket nagyon részletesen lehetne tárgyalni, de mi most megelégszünk azzal, hogy néhányára felhívjuk a figyelmet.

Legelevenebb ma is a hat legősibb igekötő: meg, el, ki, be, ie, föl. Mindegyik kifejezheti a cselekvés befejezettségét, beállását (megtud, eltörik, kibogoz, bebizonyít. lecsavar, felkelt). Ezeknek a használata okozza a legtöbb gondot a nyelvművelőknek, de ezek a legalkalmasabbak is különféle árnyalatok kifejezésére. Rajtuk kívül a közbe, oda, össze, szét, rá igekötők fordulnak elő legtöbbször.

Az igekötőkkel a befejezettségen kívül sok más egyebet is kifejezhetünk. A cselekvés megkezdését (megáll, elhallgat), tartós, folyamatos, megismétlődő cselekvést (elsétálgat), a ki és le valamitől való megfosztást (kimagoz, leleplez), a be és a fel valamivel való ellátást (belisztez, fellobogóz). A fel növekedést, a le csökkenést jelenthet (felnagyít, lesoványodik). A le az igekötője a gorombáskodást kifejező, igéknek (leszid, lepocskondiáz), a fel pedig a tiszteletet kifejező igéké (feldicsér, felmagasztal). A be a részegséget kifejező igéké (berúg, becsíp. beszeszel). A meglepetésszerű gyors történést a rá és rajta igekötő fejezi ki (ráförmed. rádöbben, rajtacsip). A hibás cselekvést az el. fejezi ki (elszámolja magát, elnéz, elsózza, elborsozza az ételt). A le, agyon, neki igekötő az erőteljes lendülettel történő cselekvést fejezi ki (ledorongol, agyondolgozza magát, nekirugaszkodik).

Az igekötő újabb jelentést is adhat az igének. Kisarjad (a fű és a mozgalom). Kiszivárog (a bor és a hír). Kitol (kocsit és időpontot). Learat (gabonát és dicsőséget). Kiapad (a víz, a pénzforrás és az ötlet). Kiesik (a kocsiból, a kegyekből és a munkából). Kirohan (valaki ellen vagy a szobából). Lehord (szenet <) pincébe, valakit összeszid). Leszokik (az utcára és a dohányzásról). Betölt (vizet, hivatalt és a 16. évét). Bevasal (ruhát és tartozást). Felad (levelet, bűnöst, várat).

Egy igekötőn is bemutathatjuk a változatosságot.- Pl; óz el kifejezheti a tartósságot (elbeszélget), a cselekvés megszűnését (elvi- rágzik, elolvad, elég), negatív jelentése is van (eltanácsol), rosz- szalló változatot is kifejez (el- fajzik), ezt találjuk a fosztóképzős igék mellett is (elkedvetlenedik, el er ötlene dik).

A meg igekötőt ugyan néha újabbakkal váltják fel, de régisége sok esetben kitűnik. így beszélhetünk munkában megfáradt emberről, valami meghaladja erőnket, és ha megindultságról (mélyen meghatódottságról) beszélünk, akkor is ezt az igekötőt használjuk. A kettős jelentésű igekötős igék is nagy felhasználási lehetőségről vallanak. így visszalépni lehet valahonnan éj valahova is. Kitanulhatunk mesterséget is, de ha nem gyakoroljuk, ki is tanulhatunk belőle. El lehet szegődni valahova, de valahonnan máshova is.

Külön kell beszélnünk azokról az új igekötős alakokról, amelyek a meglévő régiek mellett keletkeznek. Ezek az igék akkor Jók, ha a régiek mellé újabb árnyalattal gazdagítják nyelvi kifejező eszközeitnket. A megbetegszik mellett a lebetegszik ugyanúgy más árnyalatot fejez ki, mint a megmosakodás mellett a bemosakodás (az orvosra gondolunk). Ugyanígy más az elhagy és a lehagy, a megtanul és a betanul. Ilyen újabb árnyalatot kifejező igék állandóan keletkeznek, nem is hibáztatjuk őket.

De mindenképpen ellenezzük az igekötők újdivatú használatát, amikor az igekötő semmivel sem fejez ki többet, mint az alapige. Ilyenek: bebiztosít, bepótol, beigazol, leközöl, lefogadom, lejelentkezik. leellenőriz, kiértesít, kihangsúlyoz, megmodernizál, megrevideál, leláttamoz, leutánoz.

Az idegen igék néhányat igekötővel mondják, jelentésük bizonytalan ismerete miatt, pedig az igekötő jelentése benne van a szóban: eldeformálódik (eltorzul), beinvesztál (befektet), kidisszidál (kiszökik), kiexportál (kiszállít), ledesztillál (lepárol), leredukál (lecsökkent). Ezpk tehát szóvegyüléssel keletkeztek. Igekötős használatuk felesleges.

Vannak olyan be igekötős igék, amelyek közül csak néhánynak a használata fogadható el: beérik, beszoroz, munkára vonatkoztatva: beszüntet. Ezekben a be igekötő a meg helyére került. Más igékben nem fogadjuk el a be igekötőt, mert felesleges, a meg igekötő ugyanazt fejezi ki. Ilyenek: behódol, beígér, be- náthásodik. Ezek így helyesek: meghódol, megígér vagy csak ígér, megnáthásodik.

Néhány igekötőnk pedig a -rlyéívi dívát következtében Szaporodott el más igekötők rovására. Ilyenek: bejósol, kitárgyal. Helyesen: megjósol, megtárgyal. De elfogadhatjuk a következőket: lebarnul, kiérdemel, beismer, átolvas, kivizsgál, kisürget (iratot), kiépít (kapcsolatot). A lemosdik, lefürdik felületesebb cselekvést fejez ki, mint a megmosdik, megfürdik ige.

Kiss István

ZELEI MIKLÓS:

A KEZDET

igy élelit dokumentumai

(7.) Elképzeltem, hogyan fogom becézni, figyelmes, őszinte, segítő- kész férj lesezk. Alig vártam, hogy láthassam. Fényképet küld- tünk egymásnak, de az sose igazi.

Az ötödik levél után megegyeztünk, hogy május 1-én találkozunk. Nehezen vártam. Ekkor már tudtam, hogy le kell majd szerelnem, a bokám sohasem gyógyul meg rendesen. Sántítok egy ki- i csit. Jó szolgálatomért kaptam öt ,, nap jutalomszabadságot, és elin- ,, dúltam egy új és szebb élet felé. Még be sem értünk Nyíregyházára, Császárszálláson kihajoltam, ... és a szél lesodorta a sapkámat. Le kellett ugranom a vonatról, mert a városban sapka nélkül nem jelenhettem meg. Mondták . az utasok, hogy vegyem el valamelyik bajtársamét, de azt nem tudtam megtenni.

Leugrottam a vonatról, hasra vágódtam, de meglett a sapka, és én gyalog indultam jövőm felé.

Az állomáson eligazítottak, hogy melyik az a vonat, amelyik Kis- fástanyára visz. Izgatottan számoltam a megállókat, és minél közelebb értem, a szívem annál hevesebben kalapált. Tetszem-e majd neki? Mit szólnak a szülei? Hogy szólítsam? Meg lehet-e csókolni? Kövér-e, sovány-e? Magas vagy alacsony? Akar-e a feleségem lenni? Hogy ő ne tetszene nekem, az eszembe se jutott.

óráknak tűnt. amíg megérkeztem. pedig negyven perc volt. Az üres állomáson tíz-tizenkét eves t i májú fiú álldogált, ahogy meglátott. elfutott. A pénztárostól kérdeztem meg. hol laknak Ásó Margiték? Közel laktak.

Barátságosan fogadtak, hellyel, ennivalóval kínáltak. Ott volt a fiú is, kiderült, testvére Manyikénak. Akármilyen kedvesek voltak is, én egyre csak azt kérdezgettem, hol van Manyika? Mikor jön meg? A kisfiú, Jani, el akart szaladni érte. de mondtam, hogy megyek én is.

Együtt mentünk Manyika munkahelyére. Lajostanyára, a baromfitelepre. mert ott dolgozott. Benyitottam a tartózkodóhelyükre, két egyforma lányt láttam, nem tudtam, melyik az enyém. Mindkettőt meg akartam csókolni, de egyik sem hagyta. A barátnője mondta, hogy nem ő, hanem a másik, a kövérebbik tartozik hozzám.

Alig találtam meg a beszéd fonalát. Nem tudom, mindenkivel így szokott lenni?

Utána ment minden, mint a karikacsapás. Az összes levelünket megbeszéltük, és végül feltettem a kérdést, hozzám jön-e feleségül? Kértem, gondolja meg jól. van idő, három nap is, legfeljebb potyán tettem meg az utat.

Lisztes Istvánéknál töltöttem az éjszakákat. Gyorsan múlt a három nap, bemutattak minden rokonnak, ismerősnek, akin'ek dukált, és akik szerepet játszottak abban, hogy Ásó Margit hozzám jöjjön-e feleségül. Itt még élt az a hagyomány, hogy nemcsak a nő és szülei, hanem a rokonság is beleszólt a házasságba. Megállapodtunk, hogy továbbra is eljárhatok. Vagyis elhangzott a boldogító igen. Karácsonyra tűztük ki az eljegyzést, vettem két gyűrűt kéztől, be is csaptak. December közepén leszereltem, s 23-án megérkeztem leendő menyasszonyo- rrékhoz. de nem náluk, hanem

I.iszteséknél éjszakáztam.

Mindent egy lapra tettem fel.

Vagy sikerül, vagy lesz belőle jó házasság, vagy nem. Szerencsém lett, mert ma már látom, elég ügyetlenül gondolkoztam akkor fiatalon. Azt hittem, adva van egy nő. én a fékje, eltervezem az életünket, ő segít benne — azt hittem, ilyen egyszerű.

Igyekeztem bizalmas lenni hoz- ‘ zá. Elbeszéltem a gyermekkoromat, aztán mentem Lisztes Istvá- nékhoz éjszakázni. Egész éjszaka egyezkedtünk Pistával, hogy melyikünk kezdi a lánykérést, mert ő is akkor tartotta az eljegyzést Margit húgával, Nusivai.

Én azt hoztam fel érvül, hogy ő idevalósi, ismeri a szokásokat, s látott már eljegyzést is. Én viszont még soha nem voltam ilyen helyzetben. Pista meg arra hivatkozott. hogy én városi ember vagyok, jobb a szókincsem, kezdjem én. így is lett.

Elég zártkörű összejövetel volt. csak harmincán voltunk, s már mindenki ikíváncsian várta az asztalnál, hogy melyikünk kezdi. Felálltam és illendően megkértem a szülőktől Manyika kezét, hozzátéve. hogy a rokonság véleményét is kikérem, no meg Mányi- káét is.

Mindenünnen megkaptam az igent, és boldogan húztam fel a gyűrűt hivatalos menyasszonyom u.ijára. nem maradt el a csók sem. Utánam felállt a sógor is, Pista, és a legnagyobb meglepetésemre a következőket mondta:

— Kedves szülők és rokonok, sógorok, én is csak azt akartam mondani, amit Jóska.

F.zzel. mint aki jól végezte dolgát, felhúzta a gyűrűt Nusi ujjá- ra. megcsókolták egymást, és leült. Volt nagy nevetés, hogy milyen ügyesen kivágta magát, de engem bosszantott kicsit, hogy előfutárnak használt.

F-gy Németh István nevű ember. Lisztesék veje, olyan kedves volt hogy még a ruháját is kölcsön adta az eljegyzésre. Egyszóval nagyon szerettek, nagy reményeket fűztek hozzám, akárcsak én közelgő házasságomhoz. Éjfélig mulattunk és csak azért hagytuk abba. mert másnap. István napján elölről kellett kezdeni az ivást.

VIII.

Az esküvőt 1955. május 28-ra tűztük ki. Pünkösd napjára, és beléptem a Szabadság tsz-be, Nem tudtam, miből akarunk lakodalmat csinálni, nem volt egy fillérünk se. Végül kaptam a tszcs-től ezerkétszáz forint előleget, ami csak csepp volt a tengerben. A többit a rokonság és az anyósomék állták. Én nem voltam hozzászokva az ilyen nagy ceremóniákhoz, de úgy látszott, hogy anélkül el se tudják képzelni a boldogságot. Mostanában még nagyobbakat rendeznek.

Esküvő előtt két héttel szándékunkat kijelentettük a tanácsban, és a református templomban, már azért is, mert a templomban kihirdetik az ilyet, s eljött végre a nagy nap.

Az udvaron sátor, benne asztalok. székek, padok. Engem elvittek a sógor, Lisztes Pista szüleihez, hogy a vőfély tudjon kitől búcsúztatni. Nagyon sok vendég volt, az én rokonságomból senki. Azért nem keseredtem el, váltam izgatottan a fejleményeket. Szépen búcsúztattak el Pis- táék, mintha ők lettek volna a szüleim. Délután kettőkor indultunk a templomba, nyolc kocsival. Örök hűséget fogadtunk egymásnak, gyors fényképezkedés • és fordultunk vissza. Reggelig ment az evés. ivás, táncolás.

Éjfélkor került sor a menyasz- szonytáncra. Előzőleg kioktattak, hogy én nem táncolhatok, csak figyeljek, és ha látom, hogy már sok pénz összegyűlt, fogjam a tálat és tűnjek el vele. Sokan megforgatták az új asszonyt, 2600 vagy 2700 forint jött össze.

Szerettem a feleségem és az új otthont, pedig rajtunk kívül hatodmagunkkal voltunk. Nagyon szerettek az anyósomék is. a rokonság is, csak az nem tetszett

nt'tók, hogy nem tudtam rendesen kaszálni, répát egyelni, kapálni. Ősz végéig ezt is úgy megtanultam. mintha ott nőttem volna fel, mint az árokparti akác. Tavaszra vártuk az első gyereket.

Pali fiam, az első gyerekünk megszületése után még egy új ember érkezett hozzánk, Ambrus Gyuri személyében. Magas, sovány, bajuszos, kiütéses, gyenge emberke volt. Az új agronómus. Egyik napról a másikra meg akarta változtatni a bevált módszereket. Fontoskodott rengeteget, de nekem gyanús volt a tudása. A mi agronómusunk még a vetőgépet se tudta beállítani, de azt se tudta, hány kiló kukorica kell egv hold földbe.

Nem akartam piszkálni, gondoltam, eljön majd az ideje. Elég jól keresett. Havi ezerkétszáz forint volt neki megszabva, ami nagy pénz volt akkor egy téeszcsé-ben. Kapott még egy hold háztájit, és napi egy liter tejet.

Mindent fordítva akart csinálni. Aratáskor is járt a szája a szemveszteségről, a mennyiségről, a minőségről, de sose mutatta meg, mit és hogyan kell csinálni. Nem nagyon tetszett a tagságnak, de nem volt mit tenni. Odahelyezték. maradnia kell. Aratás végén mindennek a végére jártam. Megvolt az ünnepi vacsora, félrehívtam:

— Ambrus elvtárs, hogy lehet az, hogy maga agronómus létére még egyszer se mutatta meg, hogy kell dolgozni? Hogy kell a kaszát tartani? Hogy kell kikapálni fűhöz, búzához? Nem különb maga a tanácselnöknél semmivel se! A tanácselnök mégis aratáskor fogja a kaszát, és beáll a rendbe. Dolgozik. Kaszál, kévét köt, keresztel rak.

— Nézze. Varga elvtárs, én gyenge fizikumú ember vagyok Nem tudnék végigvinni egy rendet.

Aztán bevallotta, hogy az egyik vidéki város rádiójánál volt azelőtt színjátszó. Nincs semmi mezőgazdasági képesítése. De csinált

valamit, jönnie kellett onnan, elsütötték agronómusnak. S amikor ősszel a pesti megmozdulások híre hozzánk is eljutott, szó nélkül eltűnt.

Néhány emberünket, miriíha kicserélték volna. Volt, aki olyan szónoklatot vágott ki azelőtt az imperialisták ellen! De ahogy kitort nálunk a kis helyi ellenforradalom, rögtön a szocializmust szidta.

Mindenáron fel akarták oszlatni a téeszcsét. Jó hónapig tartott ez a huzavona, de arra senki nem gondolt, hogy amíg ők vitatkoznak, addig a jószágnak ennie kéne. Azoknak nem lehet megmagyarázni, hogy na, marhák, ellenforradalom van, újra egyéniek vagytok, nem kaptok enni-inni. Réti Jánossal, a barátommal, Fülessel, Trajer Györggyel négyen voltunk, akik azokra a szerencsétlen jószágokra is gondoltunk. Eszünkbe se jutott, hogy egyet is hazavigyünk. Fizetést nem kaptunk, de elégtételül szolgált az, hogy mégsem oszlottunk fel. A vezetőséget ötvenhétben átszervezték.

Sokan kiléptek, de maradtunk annyian, hogy összehívhattuk a közgyűlést. Elnöknek Pánt Zoltánt, helyettesnek Gombkötő Imrét, engem pedig brigádvezetönek títtek meg, és fölvettük az Esze Tamás nevet. Nem sokkal Ijésőbb elnökhelyettes lettem, s még az év elején párttag is.

Kaptunk telket is házhelynek, de építeni még sokáig nem tudtunk. Akkor még búzát, krumplit, kukoricát adtak munkaegységenként. Kevés volt a termés, kevés jutott belőle.

Ahogy most visszagondolok mindarra, ami addig, huszonhét éves koromig történt velem, ebből a messzeségből elvesztették már fontosságukat, elvésznek a mögött a tény mögött, hogy ha huszonhét éves koromban is, de elkezdődött az életem.

(Vége.)

*