Petőfi Népe, 1979. március (34. évfolyam, 50-76. szám)
1979-03-11 / 59. szám
i • PETŐFI NÉPE • 1979. március 11. Nyomják a vállalatot a szabályozórendszer A az utóbbi években éppenséggel nem volt híján a kivételezéseknek, felmentéseknek, egyedi elbírálásoknak. Ma már közismert, hogy a támogatások elburjánzása és áttekinthetetlen szivárgása a költségvetésből a vállalatokhoz, nagymértékben ezzel — az egyedi elbírálások sokasodásával — függ 'össze. Aligha kétséges, hogy voltak és minden bizonnyal ezután is lesznek a gazdálkodásnak olyan valóban sajátos körülményei, amit az egyetemes szabályozás nem méltányolhat — más kérdés, hogy helyénvaló-e, célrave- < zetö-e ha az egyedi válik általánossá,’ a kivitelezés jellegzetessé. Az idei terv és szabályozás az egyetemesség, az általánosan érvényesítendő feltételek erősítésénél, ezeket a gazdaságon kívüli, szubjektív és ezért a hatékonyság mércéivel mérhetetlen módszereket igyekszik korlátozni. Ami egyszersmind azt jelenti, hogy most — ha más hangsúllyal is —, de bizonyos tartalmat kaphat a „nyomják a vállalatot” nézőpont. A vállalatokra ugyanis, bíznunk kell benne, a korábbinál sokkal erőteljesebb és egyetemesebb nyomás nehezedik majd, abban az értelemben, hogy a népgazdaságra nehezedő nyomás válik helyileg, sőt személyileg érzékelhetőbbé. j\e a gazdasági tör- vényszerűségeket megkerülő álláspontok, nézetek és panaszok aligha tűnnek el a szabályozás varázsütésére. Ez azért sem várható, mert az árrendszer bizonyos homályosságai aligha teszik lehetővé a siker és a kudarc, az eredmény és a hátrány minden esetben egyértelmű megítélését. Elég csak azokra a vállalati vitákra utalni, amelyek a nem kifizetődő termelés megítélése: körül itt-ott megfigyelhetők. Való igaz, nem mindenkor és minden terméknél lehet fillérpontossággal felderíteni a hasznot, vagy a ráfizetést, s ez teremt módot a megítélések különbözéséhez, a számok és ellenszámok sajátos háborúságához. Aki valamelyest járatos a vállalatok házatáján, jól tudja, hasonlatos mindez a térképészeti módszerhez, amelynél más igényű a nagy léptékben ábrázoló gdográfikus kép, mint a kis tereptárgyakat is jelző rósz- letrajzolat. Magyarán: bizonyos gazdasági magaslati pontról, s meghatározott nagyságrendiséggel a ráfizetés körvonalai meglehetős pontossággal kirajzolódnak, akkor persze, ha gondosan vizsgálják, keresik ezt a rajzolatot. Ehelyett — igaz, — egyszerűbbek a hivatkozások részint az egyedi sajátosságokra, részint arra, hogy a szabályozók, lám, • „nyomják a vállalatot”. A z idei népgazdasági ** tervről szóló minisztertanácsi határozat rámutat, hogy „a vállalati tevékenységet a tervcélok megvalósítását szolgáló munka dinamikusságától és annak népgazdasági eredményességétől függően kell értékelni”. Ez egyszersmind azt is feltételezi, hogy a szabályozás „normatív jellegének erősítésével szigorítani kell az általános gazdálkodási feltételeket”. Az ily módon körvonalazott törekvések, s mindenekelőtt a szabályozás szigorúbb és normatívabb, általánosabban érvényes • jellege mind kisebb teret engednek majd a gyengébb vállalati bizonyítványok afféle magyarázatának, amelyekben az eredményt bizonyos indokolások pótolják. Az idei szabályok azt is előrevetítik, hogy a vállalat gondjait — akár roSsz munkájából, akár méltánylandó sajátosságokból származtathatók, — a korábbi esztendőkben megszokott módon, év közben, nem enyhítheti majd a közpénzből folyósított segélyezés. Jly módon tehát a * nyomásra — a szó valódi, tehát világméretekben egyértelmű jelentésében értve — célszerű jobb munkával kiváltott ellennyomással válaszolni. T. A. A második évtized küszöbén A múlt év őszén volt kereken tíz esztendeje, hogy a kecskeméti 607. számú Iparitanuló Intézetet kettéosztották. Az eredeti számot viselő oktatási intézmény az Április 4. téren felépült új épületekben folytatta tovább a munkáját, míg a régi helyen, a Kálvin téri ódon nagy házban a 623. számú intézet kezdte meg tevékenységét. • Dr. Máté István szaktanár a mérőszobában foglalkozik a tanulókkal. Van, aki túlélte Nézem a számokat; a mezőgazdaság, az élelmiszeripar és az erdőgazdaságok baleseti statisztikáját. Néhány táblázat, adatok: a valóság. Tragédiákat, bánatot idéző, közönyt és felelőtlenséget tetemrehívó kimutatás. Páratlan tanúk a számok, s az ezer főre jutó baleseti kimutatásban alig van változás. Igaz, — az egy évvel korábbihoz mérten — három százalékkal kevesebb a balesetek miatt a munkából mulasztott nap. Mégis sok! A sérültek mintegy 900 ezer munkanapon táppénzen voltak. Ez 3000 munkás egy évi munkaideje. Tény, de még szomorúbb, hogy tavaly a megelőző évhez hasonlítva, több volt a csonkulásos és a halálos baleset. Miért kell évente 130—150 embernek meghalni? A halálos balesetek 40 százaléka közúti, a többi az üzem— Sok víz lefolyt azóta a Dunán — • mondja félig tréfásan Tóth László igazgató. — Tíz év alatt rendkívül sokat fejlődtünk s ma már csak ritkán emlegetjük első lépéseinket. Akkor még két helyen folyt az oktatás, a Kálvin téri épületben és a Reszelőgyár területén levő tantermekben. Ez azonban szerencsére már a múlt emlékei közé tartozik. Fejlődésünk legnagyobb állomása volt 1976. november 7., amikoris birtokba vehettük mostani korszerű épületünket. Ki- lencszáz nappali tagozatos tanulónk 16 — szemléltető eszközökkel igen jól felszerelt — tanteremben és 4 előadóteremben sajátítják el a szükséges tudnivalókat. Két szakköri helyiségünk, ifjúsági klubunk, 6500 kötetes könyvtárunk és olvasótermünk van. Az ifjúsági klubban különben hamaüosan használatba vehetjük a szélesvásznú filmek vetítésére alkalmas berendezést. Tágas tornatermünk megfelelő lehetőséget nyújt a testnevelési foglalkozások megtartására s tanulóink hideg-meleg vizes fürdőt és öltözőket vehetnek igénybe. Udvarunkon tavaly a tanulók igen szép sportpályát építettek. Kosár-, kézi- és röplabda-, valamint teniszpálya áll itt a sportolók rendelkezésére. Az idén lelátót építünk, ennek a földmunkái már majdnem készen vannak. Ugyancsak a közeljövő feladata lesz a szabadtéri színpad építése is. — Hol történik a gyakorlati oktatás? — Sajnos, nincs saját tanműhelyünk. Tanulóink a különböző üzemekben sajátítják el a gyakorlati feladatokat. Örömmel mondhatom, hogy a munkahelyeken egyre nagyobb gondot fordítanak a fiatalok tanulásának segítésére. A Bács-Kiskun megyei Állami Építőipari Vállalat házgyárában, az Újpesti Gépelemgyár kecskeméti gyárában, a Szerszámgépipari Művek kecskeméti gyárában és még több más üzemben igen jól felszerelt tanműhelyeket hoztak létre. — Tanulnak a felnőttek is? — Tapasztalataink szerint a tanulási kedv növekszik. Ezt az is bizonyítja a többi között, hogy tavaly 327 fiatal szerzett szakmunkás-bizonyítványt és közülük 137-en ősszel megkezdték a szakmunkások középiskoláját. Ennek az oktatási formának az esti és levelező tagozatán különben 180- an igyekeznek megszerezni az érettségi bizonyítványt. A dolgozók 2 éves esti középiskolájában 52-en tanulnak. Még egy érdekes adat a tanulásról. Intézetünkben 33 tanár foglalkozik a tanulókkal, közülük ketten az általános iskola után itt szereztek szakmunkás- bizonyítványt, majd érettségiztek, és ezt követően szerezték meg a tanári diplomát. Egykori diákjaink közül már többen diplomásként dolgoznak másutt is. A szakoktatók létszáma jelenleg 30, közülük 23-an; évekkel ezelőtt nálunk jutottak szakképzettséghez. Nem feledkezünk el természetesen a pályaválasztás előtt álló fiatalok segítéséről sem. Novemberben intézetünk aulájában igen jól sikerült kiállítást rendeztünk. Egy hónap alatt a város és a járás általános iskoláinak mintegy 1200 tanulója ismerkedett itt a különböző szakmákkal, illetve termékekkel, gépekkel és munkaeszközökkel. , Tanulmányi színvonalunk növekedésének egyik eredménye, hogy tanulóink igen 'sikeresen szerepeltek a Szakma kiváló tanulója versenysorozat megyei döntőin. Míg tavaly kilencen, addig az idén húszán jutottak az országos döntőkre, melyeket hamarosan rendeznek. A női fodrászok országos döntője intézetünkben lesz, a huszonöt résztvevő között két tanulónk — Cs. Tóth Ildikó és Mészáros Mária — március 17., 18. és 19-én remélhetően sikereket ér el. — Tervek, elképzelések? — Talvaly megkaptuk a KISZ KB vörös vándorzászlaját, szeretnénk másodszorra is elnyerni. Bízunk abban, hogy hamarosan megkezdődik a kollégiumunk építése, amelynek teljes tervdo-. kumentációja már készen várja a felhasználást. Tanulóink közül nagyon sok a bejáró s ha a kollégium felépül, 216-nak tudunk kényelmes második otthont biztosítani a hatemeletes épületben. O. L. ben történt. Akkor sem sikerült A vizsgálatok szerint negyvenen kifejezetten technológiai mulasztás vagy műszaki hiányosságok következtében haltak meg. Másoknál a felelőtlen magatartás is nagymértékben közrejátszott. Aki meghalt, már nem vitathatja a jegyzőkönyvek pecsétes igazságát. A magatartás kialakulása — légyen az bármilyen — hosszabb folyamat eredménye. A felelőtlenségnél, az első fegyelmezetlenségnél szólt-e valaki? Vagy éppen a szervezetlenség biztatott? A munka sürgős, rá keli verni szaki, most az egyszer még elmegy így is. Igen elment: jó fék, védőburkolat nélkül. Lehet, többször is. Akkor, csak akkor az egyszer nem sikerült... Van, aki túlélte. Tavaly is több mint százan szenvedtek csonkulásos balesetet. Mintegy 30 ezer embert három napon túl gyógyuló sérüléssel kezelt az orvos. Jó részük lehet, hibás volt, de nem csak ők! Balesetmegelőző tevékenységünk — a tények mutatják — rossz! Pedig a munkavédelmi szabályzatok a legtöbb helyen jók. A megvalósítás. az ellenőrzés viszont gyenge. Hasonló a helyzet a balesetek vizsgálatánál; is. Az okok kutatása, a tanulságok levonása helyett inkább a sérült felelősségét bizonygatják. Sok ] helyen a mun- kavédelmi'oktátas is formális. A géprendszerek hiányosak A balesetek összefüggésben vannak az üzemek műszaki problémáival. A rakodás, az anyag- mozgatás, a mezőgazdaságban elmaradt a termelés átlagos technikai szintjétől. Nincs elég emelőt illás targonca, kevés a rakodógép. A géprendszerek hiányosak. Lemaradás mutatkozik a faipari gepek automatizálásában. Gondot okoznak az elavult villamos hálózatok és berendezések. Az érintésvédelmi és egyéb hibák elhárítása — kapacitás hiányában — vontatott. A gépesítés nem járt együtt a javító hálózat fejlődésével. Az egyéni védőeszközök gyakran nem megfelelően, nehezen beszerezhetők, esetenként ■, rossz a minőségük. Több csúszásgátló padozat is kellene. A védőeszközök szervezett, tervszerű karbantartását meg kellene oldani. Nincs türelmi idő A munkavédelem technikai feltételeit mindenütt ki kell alakítani. A szemlélet megváltoztatásával pedig elérhető, hogy a munkavédelem a termelés szerves részévé legyen. A Meeőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium álláspontját: — ,,Következetesen lel kell lépni a munkavédelmi előírások különböző szintű — megszegői ellen. Szigorúan érvényt kell szerezni a jogszabályokban foglalt rendelkezések végrehajtásának a balesetek kivizsgálása. a kártérítések, valamint a rehabilitáció vonatkozó- , sában” — csak helyeselni lehet. Hozzátéve, hogy még következetesebben szükséges a balesetért felelősök súlyosabb megbüntetése". Sőt a szabályszegőket — akik megszegik a munkavédelmi előírásokat — akkor is felelősségre kell vonni, ha nem történt baleset. Nem bízhatunk emberi életeket a jószerencsére, a véletlenre. Nincs elnézés, nem lehet türelmi idő, s olyan termelési érdek sem, amire hiavtkozva, emberek éleiét, épségét kockáztatni szabad. —ű —f 9 Elektrotechnikai órát tart Szabó András, szaktanár. (Opauszky László felvételei) Ha arra járnak... Hordta-fújta még a tél a magáét, amikor Máté Ignácné nyugalmazott járási népfronttitkárék otthonában jártam. A Szolnoki úti aluljárón dübörgő vonatról jól látható az elég mogorva külsejű, hosz- szú „L” alakban elnyúló, szürke földszintes ház. Huszonvalahány karcsú kéménye is jelzi, hogy afféle „kolóniás” lakóépület lehet. És csakugyan: régi vágású vasutasházról van szó. Mai értelemben — társasház. — Mikor nézett be mostanában valaki az egykori munkatársak, közéleti emberek közül ? — Nem volt engem meglátogatni senki ... Nem mintha elesett emberek volnánk, de azért jólesne, ha — akár pár percre is beugranának... Csak — mikor erre visz az útjuk ... Ez valóban nem nagy kívánság. S csakugyan, az országút is erre vezet el egykori járásának arra a felére, amelyet a vonat is egy óra alatt tud bekocogni. Persze — a maga „egyenes” sínvonalán. A járás másik darabjára már „kacskarin- gósabb” utakon lehetett eljutni. Elismerés volt abban a megjegyzésben, amivel a központiak is mindannyiszor jellemezték területét: „Nagyobb a járásod, Marika, mint Komárom megye.” Mikor kezdte a járási népfronttitkárságot — 1957 nyarán — 18 község tartozott hozzájuk, nyugdíjba vonulásakor — 1976. január 1-én — 21 lett ez a szám. Tanyás járásnak is ez a legnagyobb; az itt működött 18 tanyai népfrontbizottság is jelez ebből valamit. Terjedelmes tanulmányba se férne bele annak a korszakos változásnak teljes számbavétele, ami a megye legnagyobb járásában lakó 105 ezer ember életében végbement, s aminek egyik élesztője a népfrontmozgalom volt. Élén a fáradhatatlan Máté Ignácnéval, vagy ahogy a járásban emlegetik őt — Marikával. Regényt lehetne írni a mezőgazdaság szocialista átszervezéséről, az ehhez kapcsolódó igen hatásos jogpropagandáról, amiben a népfrontos jogászok egész sora jeleskedett. — Kezdve dr. Dobos Laci bácsival s folytatva a többi doktorral, mint Kerék Lajos, Bódog János, Nagy László, Cser- nus István, Négyesi László, Simonyi Sán- dorné... Magony Imrétől köszönőlevelet is kaptak a törvények, sza’bályok ismertetéséért. De hát aligha sikerült volna ez a legnagyobb történelmi tett, a téeszek, szövetkezetek alakításának mozgalmi segítése — ütőképes elnökség, bizottság nélkül. Azt hiszem, ha álmából keltenék az elvtársnőt, akkor is olyan „folyékonyan” sorolná leghűségesebb tisztségviselőinek nevét, mintha itt állnának előtte. Dr. Havasi László, aki „járási korában” sem hagyta volna ki, hogy ne látogassa a népfrontelnököt, s akinek beszámolói Szovjetunió- vágy NDK-beli utazásairól igazán élményszámba mentek. Szabó Lajos, a lakiteleki iskolaigazgató, Tóth Béla kerekegyházi volt ktsz-elnök, a nőmozgalmis Ott Jó- zsefné, Sántha Károly Tiszakécskéről, Dorogi Béla. S egész fiatalon kezdték a népfrontmunkát: dr. Bartal József állatorvos, Nagy Zoltánná tanácsi vezető Orgoványról ... Aztán a kunadacsi Sipos Balázs, Kovács István, a kerekegyházi titkár, Rónai Tibor, az ottani elnök, Pa- lócz Imre Lajosmizséről, dr. Csire Gézáné vezető óvónő... Na és a kedves Edit néni, a lakiteleki Lengyel Pálné. Mennyit tettek a nőmozgalomért! — Külön ösztönzött mindannyiunkat, hogy a párt igényelte a népfront közreműködését .. Az első titkárok, mint Vörös Vilmos, Horváth Ignác ott voltak értekezleteinken, értékelték a mozgalom erőfeszítéseit. Igazi népfrontpolitikus volt, értette a párt szövetségi politikájának „lelkét” Budai József... Együttes fáradozással segítették a tanyai bekötő utak kilométereinek növekedését, a pusztai kereskedelmi, egészség- ügyi ellátás fejlesztését, a külterületi villamosítást, a kultúra eljuttatását isten háta mögötti zugokba ... — Milyen volt a napi munkabeosztása? — Nem szerettem négy fal közt dolgozni. Minél több időt tölteni az emberek közt — ez vezetett. Reggel fél héttől este fél tízig is eltartottak „műszakjaim”. Mentem vonaton, buszon, nem vártam, hogy „majd ha lesz kocsi”. Lehetőleg 2—2 községet vettem sorra egy-egy kiszálláskor .. . Férjem jó partner volt, e téren hasonló cipőben járt; mint csomóponti párttitkár a vasútnál s mint vezetőségi tag szintén sokat mozgott. — Hogy sikerült az átállás ilyen életT és munkatempó után? — Nagyon nehéz volt... Egy ideig bebenéztem, nincs-e postám ... Megnyugtatott, hogy Vezsenyi István személyében jó utódot választottunk... De idehaza! Felkelés., reggeli, takarítás, főzés, mosogatás, még vacsora, lefekvés. Borzasztó volt ez az egyformaság. Azt hittem, beleőszülök ... Aztán kialakult valami egyensúlyféle. Pártmunkaként a lajosmizsei ÁFÉSZ patronálását kaptam — 1958 óta egyfolytában tagja vagyok a járási párt- bizottságnak —, mint ellenőrző bizottsági tag is ki-kijutok vidékre... De ez nem olyan sok, - nem köt le ... Édesanyámhoz is leutazom havonta két-három napra ... Fiam, László szintén vasutas, két unokánkra is jut már időnk. ... Na és olvasásra. Újra olvasom Jókait, Moriczot, Mikszáthot. Tíz év alatt nem olvastam annyit, mint e pár esztendőben. Mióta a férjem szeme rossz, hangosan olvasok; kétszer annyi az „eredmény'. — Ja meg az utóbbi években szervezem a látogatást a Szegedi Szabadtéri Játékokra— Tiszakécskéről, Izsákról, egy- egy községből több százan is jönnek idényenként ... Bevezetőben a telet említettem. Ottjár- tamkor olyan „huzatos” volt arra az aluljáró felé, hogy megkönnyebbültem, mikor végre Mátéék jó meleg s lakályosan berendezett hajlékában leültem. A soksok festmény, kalocsai hímzés, pedánsan elterített padló- és ízléses faliszőnyegek, barna bútorok s gazdag könyvespolcok hamarosan „kiolvasztották” belőlem a kinti fagyot. Okos megoldásnak tartottam, hogy az üveges bejárati ajtóra rácsukták a külső ajtót is, így nem az udvarnak fűtöttek. — Nemcsak azért zárkózunk így be — magyarázta Máté Ignácné, s hívott ajtócsukó próbára. Magam is kitapasztalhattam, hogy ha a legkülső ajtót nem hajtják rá, olyan erős huzat vág át az egész lakáson a megvetemedett, régi ablakok és ajtók miatt, hogy alig lehet a nyomástól becsukni az előszobaajtót. Aztán jobban körülnéztem. Ujjnyi vastag repedés szeli át a falat félmagasságban. Mióta az aluljáró megépült, az ott, valamint a vasúti síneken lebonyolódó forgalom okozta állandó rezgések miatt megsüllyedt a négy fal ... Így aztán akármilyen szépen befestik ... — Nem szóltak illetékeseknek? — Dehogynem. De most a vasútnak nincs pénze rá, majd kivitelező híján marad el ... — Ráadásul a látogatók se sűrűn ad- • ják egymásnak a kilincset — tette hozzá némi célzatossággal. — .,. Nem nagy dolog egy üdvözlőlap — mondjuk nemzetközi nőnap alkalmából, de... A megyei népfront az egyetlen. amelyik nem felejtette el eddig. November 7. alkalmából is ők hívták meg a nyugdíjasokat... Mikor aktív voltam, nőnapra mindig küldtem lapot azoknak, akikkel együtt... Na jó, nem panaszképpen mondom... Tóth István