Petőfi Népe, 1979. március (34. évfolyam, 50-76. szám)

1979-03-11 / 59. szám

i • PETŐFI NÉPE • 1979. március 11. Nyomják a vállalatot a szabályozórendszer A az utóbbi években éppenséggel nem volt híján a kivételezéseknek, felmen­téseknek, egyedi elbírálá­soknak. Ma már közismert, hogy a támogatások elbur­jánzása és áttekinthetetlen szivárgása a költségvetés­ből a vállalatokhoz, nagy­mértékben ezzel — az egye­di elbírálások sokasodásá­val — függ 'össze. Aligha kétséges, hogy voltak és minden bizonnyal ezután is lesznek a gazdálkodásnak olyan valóban sajátos kö­rülményei, amit az egyete­mes szabályozás nem mél­tányolhat — más kérdés, hogy helyénvaló-e, célrave- < zetö-e ha az egyedi válik általánossá,’ a kivitelezés jellegzetessé. Az idei terv és szabályo­zás az egyetemesség, az ál­talánosan érvényesítendő feltételek erősítésénél, eze­ket a gazdaságon kívüli, szubjektív és ezért a haté­konyság mércéivel mérhe­tetlen módszereket igyek­szik korlátozni. Ami egy­szersmind azt jelenti, hogy most — ha más hangsúllyal is —, de bizonyos tartalmat kaphat a „nyomják a vál­lalatot” nézőpont. A válla­latokra ugyanis, bíznunk kell benne, a korábbinál sokkal erőteljesebb és egye­temesebb nyomás neheze­dik majd, abban az érte­lemben, hogy a népgazda­ságra nehezedő nyomás vá­lik helyileg, sőt személyi­leg érzékelhetőbbé. j\e a gazdasági tör- vényszerűségeket megkerülő álláspontok, né­zetek és panaszok aligha tűnnek el a szabályozás va­rázsütésére. Ez azért sem várható, mert az árrend­szer bizonyos homályossá­gai aligha teszik lehetővé a siker és a kudarc, az ered­mény és a hátrány minden esetben egyértelmű megíté­lését. Elég csak azokra a vállalati vitákra utalni, amelyek a nem kifizetődő termelés megítélése: körül itt-ott megfigyelhetők. Va­ló igaz, nem mindenkor és minden terméknél lehet fil­lérpontossággal felderíteni a hasznot, vagy a ráfize­tést, s ez teremt módot a megítélések különbözésé­hez, a számok és ellenszá­mok sajátos háborúságához. Aki valamelyest járatos a vállalatok házatáján, jól tudja, hasonlatos mindez a térképészeti módszerhez, amelynél más igényű a nagy léptékben ábrázoló gdográfikus kép, mint a kis tereptárgyakat is jelző rósz- letrajzolat. Magyarán: bi­zonyos gazdasági magaslati pontról, s meghatározott nagyságrendiséggel a ráfi­zetés körvonalai meglehetős pontossággal kirajzolódnak, akkor persze, ha gondosan vizsgálják, keresik ezt a rajzolatot. Ehelyett — igaz, — egyszerűbbek a hivatko­zások részint az egyedi sa­játosságokra, részint arra, hogy a szabályozók, lám, • „nyomják a vállalatot”. A z idei népgazdasági ** tervről szóló minisz­tertanácsi határozat rámu­tat, hogy „a vállalati tevé­kenységet a tervcélok meg­valósítását szolgáló munka dinamikusságától és annak népgazdasági eredményes­ségétől függően kell érté­kelni”. Ez egyszersmind azt is feltételezi, hogy a szabá­lyozás „normatív jellegének erősítésével szigorítani kell az általános gazdálkodási feltételeket”. Az ily módon körvonala­zott törekvések, s minde­nekelőtt a szabályozás szi­gorúbb és normatívabb, ál­talánosabban érvényes • jel­lege mind kisebb teret en­gednek majd a gyengébb vállalati bizonyítványok af­féle magyarázatának, ame­lyekben az eredményt bi­zonyos indokolások pótol­ják. Az idei szabályok azt is előrevetítik, hogy a vál­lalat gondjait — akár roSsz munkájából, akár méltány­landó sajátosságokból szár­maztathatók, — a korábbi esztendőkben megszokott módon, év közben, nem enyhítheti majd a közpénz­ből folyósított segélyezés. Jly módon tehát a * nyomásra — a szó valódi, tehát világméretek­ben egyértelmű jelentésé­ben értve — célszerű jobb munkával kiváltott ellen­nyomással válaszolni. T. A. A második évtized küszöbén A múlt év őszén volt kereken tíz esztende­je, hogy a kecskeméti 607. számú Iparitanuló Intézetet kettéosztották. Az eredeti számot viselő oktatási intézmény az Április 4. téren felépült új épületekben folytatta tovább a munkáját, míg a régi helyen, a Kálvin téri ódon nagy házban a 623. számú intézet kezd­te meg tevékenységét. • Dr. Máté István szaktanár a mérőszobá­ban foglalkozik a tanulókkal. Van, aki túlélte Nézem a számokat; a mezőgazdaság, az élelmiszeripar és az erdőgazdaságok baleseti statisztikáját. Néhány táblázat, adatok: a valóság. Tragédiákat, bánatot idéző, közönyt és fe­lelőtlenséget tetemrehívó kimutatás. Páratlan tanúk a számok, s az ezer főre jutó baleseti ki­mutatásban alig van változás. Igaz, — az egy évvel korábbihoz mérten — három száza­lékkal kevesebb a balesetek miatt a munkából mulasztott nap. Mégis sok! A sérültek mintegy 900 ezer munkanapon táppénzen voltak. Ez 3000 munkás egy évi munkaideje. Tény, de még szomorúbb, hogy tavaly a megelőző évhez hasonlítva, több volt a csonkulásos és a halálos baleset. Miért kell évente 130—150 embernek meghalni? A halálos balesetek 40 százaléka közúti, a többi az üzem­— Sok víz lefolyt azóta a Du­nán — • mondja félig tréfásan Tóth László igazgató. — Tíz év alatt rendkívül sokat fejlődtünk s ma már csak ritkán emleget­jük első lépéseinket. Akkor még két helyen folyt az oktatás, a Kálvin téri épületben és a Re­szelőgyár területén levő tanter­mekben. Ez azonban szerencsé­re már a múlt emlékei közé tar­tozik. Fejlődésünk legnagyobb állomása volt 1976. november 7., amikoris birtokba vehettük mos­tani korszerű épületünket. Ki- lencszáz nappali tagozatos tanu­lónk 16 — szemléltető eszközök­kel igen jól felszerelt — tante­remben és 4 előadóteremben sa­játítják el a szükséges tudniva­lókat. Két szakköri helyiségünk, ifjúsági klubunk, 6500 kötetes könyvtárunk és olvasótermünk van. Az ifjúsági klubban külön­ben hamaüosan használatba ve­hetjük a szélesvásznú filmek ve­títésére alkalmas berendezést. Tágas tornatermünk megfelelő lehetőséget nyújt a testnevelési foglalkozások megtartására s tanulóink hideg-meleg vizes für­dőt és öltözőket vehetnek igény­be. Udvarunkon tavaly a tanu­lók igen szép sportpályát építet­tek. Kosár-, kézi- és röplabda-, valamint teniszpálya áll itt a sportolók rendelkezésére. Az idén lelátót építünk, ennek a föld­munkái már majdnem készen vannak. Ugyancsak a közeljövő feladata lesz a szabadtéri szín­pad építése is. — Hol történik a gyakorlati oktatás? — Sajnos, nincs saját tanmű­helyünk. Tanulóink a különbö­ző üzemekben sajátítják el a gyakorlati feladatokat. Örömmel mondhatom, hogy a munkahelye­ken egyre nagyobb gondot for­dítanak a fiatalok tanulásának segítésére. A Bács-Kiskun me­gyei Állami Építőipari Vállalat házgyárában, az Újpesti Gép­elemgyár kecskeméti gyárában, a Szerszámgépipari Művek kecs­keméti gyárában és még több más üzemben igen jól felszerelt tanműhelyeket hoztak létre. — Tanulnak a felnőttek is? — Tapasztalataink szerint a tanulási kedv növekszik. Ezt az is bizonyítja a többi között, hogy tavaly 327 fiatal szerzett szak­munkás-bizonyítványt és közülük 137-en ősszel megkezdték a szak­munkások középiskoláját. Ennek az oktatási formának az esti és levelező tagozatán különben 180- an igyekeznek megszerezni az érettségi bizonyítványt. A dolgo­zók 2 éves esti középiskolájá­ban 52-en tanulnak. Még egy érdekes adat a ta­nulásról. Intézetünkben 33 tanár foglalkozik a tanulókkal, közü­lük ketten az általános iskola után itt szereztek szakmunkás- bizonyítványt, majd érettségiz­tek, és ezt követően szerezték meg a tanári diplomát. Egykori diákjaink közül már többen dip­lomásként dolgoznak másutt is. A szakoktatók létszáma jelenleg 30, közülük 23-an; évekkel ez­előtt nálunk jutottak szakkép­zettséghez. Nem feledkezünk el természe­tesen a pályaválasztás előtt álló fiatalok segítéséről sem. No­vemberben intézetünk aulájában igen jól sikerült kiállítást ren­deztünk. Egy hónap alatt a vá­ros és a járás általános isko­láinak mintegy 1200 tanulója is­merkedett itt a különböző szak­mákkal, illetve termékekkel, gé­pekkel és munkaeszközökkel. , Tanulmányi színvonalunk nö­vekedésének egyik eredménye, hogy tanulóink igen 'sikeresen szerepeltek a Szakma kiváló ta­nulója versenysorozat megyei döntőin. Míg tavaly kilencen, addig az idén húszán jutottak az országos döntőkre, melyeket hamarosan rendeznek. A női fodrászok országos döntője in­tézetünkben lesz, a huszonöt résztvevő között két tanulónk — Cs. Tóth Ildikó és Mészáros Má­ria — március 17., 18. és 19-én remélhetően sikereket ér el. — Tervek, elképzelések? — Talvaly megkaptuk a KISZ KB vörös vándorzászlaját, sze­retnénk másodszorra is elnyerni. Bízunk abban, hogy hamarosan megkezdődik a kollégiumunk építése, amelynek teljes tervdo-. kumentációja már készen várja a felhasználást. Tanulóink közül nagyon sok a bejáró s ha a kollégium felépül, 216-nak tu­dunk kényelmes második otthont biztosítani a hatemeletes épü­letben. O. L. ben történt. Akkor sem sikerült A vizsgálatok szerint negyvenen kifejezetten technológiai mulasz­tás vagy műszaki hiányosságok következtében haltak meg. Má­soknál a felelőtlen magatartás is nagymértékben közrejátszott. Aki meghalt, már nem vitathatja a jegyzőkönyvek pecsétes igazságát. A magatartás kialakulása — légyen az bármilyen — hosszabb folyamat eredménye. A felelőtlen­ségnél, az első fegyelmezetlenség­nél szólt-e valaki? Vagy éppen a szervezetlenség biztatott? A munka sürgős, rá keli verni sza­ki, most az egyszer még elmegy így is. Igen elment: jó fék, védő­burkolat nélkül. Lehet, többször is. Akkor, csak akkor az egyszer nem sikerült... Van, aki túlél­te. Tavaly is több mint százan szenvedtek csonkulásos balesetet. Mintegy 30 ezer embert három napon túl gyógyuló sérüléssel ke­zelt az orvos. Jó részük lehet, hibás volt, de nem csak ők! Bal­esetmegelőző tevékenységünk — a tények mutatják — rossz! Pedig a munkavédelmi szabályzatok a legtöbb helyen jók. A megvalósí­tás. az ellenőrzés viszont gyenge. Hasonló a helyzet a balesetek vizsgálatánál; is. Az okok kutatá­sa, a tanulságok levonása helyett inkább a sérült felelősségét bi­zonygatják. Sok ] helyen a mun- kavédelmi'oktátas is formális. A géprendszerek hiányosak A balesetek összefüggésben vannak az üzemek műszaki prob­lémáival. A rakodás, az anyag- mozgatás, a mezőgazdaságban el­maradt a termelés átlagos tech­nikai szintjétől. Nincs elég eme­lőt illás targonca, kevés a rakodó­gép. A géprendszerek hiányosak. Lemaradás mutatkozik a faipari gepek automatizálásában. Gondot okoznak az elavult villamos háló­zatok és berendezések. Az érintésvédelmi és egyéb hi­bák elhárítása — kapacitás hiá­nyában — vontatott. A gépesítés nem járt együtt a javító hálózat fejlődésével. Az egyéni védőeszközök gyak­ran nem megfelelően, nehezen be­szerezhetők, esetenként ■, rossz a minőségük. Több csúszásgátló pa­dozat is kellene. A védőeszközök szervezett, tervszerű karbantar­tását meg kellene oldani. Nincs türelmi idő A munkavédelem technikai fel­tételeit mindenütt ki kell alakí­tani. A szemlélet megváltoztatá­sával pedig elérhető, hogy a mun­kavédelem a termelés szerves ré­szévé legyen. A Meeőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium álláspontját: — ,,Következetesen lel kell lépni a munkavédelmi előírások különböző szintű — megszegői ellen. Szigorúan ér­vényt kell szerezni a jogszabá­lyokban foglalt rendelkezések végrehajtásának a balesetek ki­vizsgálása. a kártérítések, vala­mint a rehabilitáció vonatkozó- , sában” — csak helyeselni lehet. Hozzátéve, hogy még következe­tesebben szükséges a balesetért felelősök súlyosabb megbünteté­se". Sőt a szabályszegőket — akik megszegik a munkavédelmi elő­írásokat — akkor is felelősségre kell vonni, ha nem történt bal­eset. Nem bízhatunk emberi éle­teket a jószerencsére, a vélet­lenre. Nincs elnézés, nem lehet türel­mi idő, s olyan termelési érdek sem, amire hiavtkozva, emberek éleiét, épségét kockáztatni sza­bad. —ű —f 9 Elektrotechnikai órát tart Szabó András, szaktanár. (Opauszky László felvételei) Ha arra járnak... Hordta-fújta még a tél a magáét, ami­kor Máté Ignácné nyugalmazott járási népfronttitkárék otthonában jártam. A Szolnoki úti aluljárón dübörgő vonatról jól látható az elég mogorva külsejű, hosz- szú „L” alakban elnyúló, szürke föld­szintes ház. Huszonvalahány karcsú ké­ménye is jelzi, hogy afféle „kolóniás” la­kóépület lehet. És csakugyan: régi vágású vasutasházról van szó. Mai értelemben — társasház. — Mikor nézett be mostanában valaki az egykori munkatársak, közéleti emberek közül ? — Nem volt engem meglátogatni senki ... Nem mintha elesett emberek volnánk, de azért jólesne, ha — akár pár percre is beugranának... Csak — mikor erre visz az útjuk ... Ez valóban nem nagy kívánság. S csak­ugyan, az országút is erre vezet el egykori járásának arra a felére, amelyet a vo­nat is egy óra alatt tud bekocogni. Per­sze — a maga „egyenes” sínvonalán. A járás másik darabjára már „kacskarin- gósabb” utakon lehetett eljutni. Elismerés volt abban a megjegyzésben, amivel a központiak is mindannyiszor jellemezték területét: „Nagyobb a járásod, Marika, mint Komárom megye.” Mikor kezdte a járási népfronttitkársá­got — 1957 nyarán — 18 község tarto­zott hozzájuk, nyugdíjba vonulásakor — 1976. január 1-én — 21 lett ez a szám. Tanyás járásnak is ez a legnagyobb; az itt működött 18 tanyai népfrontbizott­ság is jelez ebből valamit. Terjedelmes tanulmányba se férne be­le annak a korszakos változásnak teljes számbavétele, ami a megye legnagyobb já­rásában lakó 105 ezer ember életében végbement, s aminek egyik élesztője a népfrontmozgalom volt. Élén a fáradha­tatlan Máté Ignácnéval, vagy ahogy a já­rásban emlegetik őt — Marikával. Regényt lehetne írni a mezőgazdaság szocialista átszervezéséről, az ehhez kap­csolódó igen hatásos jogpropagandáról, amiben a népfrontos jogászok egész sora jeleskedett. — Kezdve dr. Dobos Laci bácsival s folytatva a többi doktorral, mint Kerék Lajos, Bódog János, Nagy László, Cser- nus István, Négyesi László, Simonyi Sán- dorné... Magony Imrétől köszönőlevelet is kaptak a törvények, sza’bályok ismer­tetéséért. De hát aligha sikerült volna ez a leg­nagyobb történelmi tett, a téeszek, szö­vetkezetek alakításának mozgalmi segíté­se — ütőképes elnökség, bizottság nélkül. Azt hiszem, ha álmából keltenék az elv­társnőt, akkor is olyan „folyékonyan” so­rolná leghűségesebb tisztségviselőinek ne­vét, mintha itt állnának előtte. Dr. Havasi László, aki „járási korában” sem hagyta volna ki, hogy ne látogassa a népfront­elnököt, s akinek beszámolói Szovjetunió- vágy NDK-beli utazásairól igazán élmény­számba mentek. Szabó Lajos, a lakiteleki iskolaigazgató, Tóth Béla kerekegyházi volt ktsz-elnök, a nőmozgalmis Ott Jó- zsefné, Sántha Károly Tiszakécskéről, Do­rogi Béla. S egész fiatalon kezdték a nép­frontmunkát: dr. Bartal József állator­vos, Nagy Zoltánná tanácsi vezető Orgo­ványról ... Aztán a kunadacsi Sipos Ba­lázs, Kovács István, a kerekegyházi tit­kár, Rónai Tibor, az ottani elnök, Pa- lócz Imre Lajosmizséről, dr. Csire Gézáné vezető óvónő... Na és a kedves Edit né­ni, a lakiteleki Lengyel Pálné. Mennyit tettek a nőmozgalomért! — Külön ösztönzött mindannyiunkat, hogy a párt igényelte a népfront közre­működését .. Az első titkárok, mint Vö­rös Vilmos, Horváth Ignác ott voltak ér­tekezleteinken, értékelték a mozgalom erő­feszítéseit. Igazi népfrontpolitikus volt, értette a párt szövetségi politikájának „lelkét” Budai József... Együttes fáradozással segítették a ta­nyai bekötő utak kilométereinek növeke­dését, a pusztai kereskedelmi, egészség- ügyi ellátás fejlesztését, a külterületi vil­lamosítást, a kultúra eljuttatását isten háta mögötti zugokba ... — Milyen volt a napi munkabeosztása? — Nem szerettem négy fal közt dolgoz­ni. Minél több időt tölteni az emberek közt — ez vezetett. Reggel fél héttől este fél tízig is eltartottak „műszakjaim”. Men­tem vonaton, buszon, nem vártam, hogy „majd ha lesz kocsi”. Lehetőleg 2—2 köz­séget vettem sorra egy-egy kiszálláskor .. . Férjem jó partner volt, e téren hasonló cipőben járt; mint csomóponti párttitkár a vasútnál s mint vezetőségi tag szintén sokat mozgott. — Hogy sikerült az átállás ilyen életT és munkatempó után? — Nagyon nehéz volt... Egy ideig be­benéztem, nincs-e postám ... Megnyugta­tott, hogy Vezsenyi István személyében jó utódot választottunk... De idehaza! Felkelés., reggeli, takarítás, főzés, moso­gatás, még vacsora, lefekvés. Borzasztó volt ez az egyformaság. Azt hittem, bele­őszülök ... Aztán kialakult valami egyen­súlyféle. Pártmunkaként a lajosmizsei ÁFÉSZ patronálását kaptam — 1958 óta egyfolytában tagja vagyok a járási párt- bizottságnak —, mint ellenőrző bizottsági tag is ki-kijutok vidékre... De ez nem olyan sok, - nem köt le ... Édesanyámhoz is leutazom havonta két-három napra ... Fiam, László szintén vasutas, két uno­kánkra is jut már időnk. ... Na és ol­vasásra. Újra olvasom Jókait, Moriczot, Mikszáthot. Tíz év alatt nem olvastam annyit, mint e pár esztendőben. Mióta a férjem szeme rossz, hangosan olvasok; kétszer annyi az „eredmény'. — Ja meg az utóbbi években szerve­zem a látogatást a Szegedi Szabadtéri Já­tékokra— Tiszakécskéről, Izsákról, egy- egy községből több százan is jönnek idé­nyenként ... Bevezetőben a telet említettem. Ottjár- tamkor olyan „huzatos” volt arra az alul­járó felé, hogy megkönnyebbültem, mi­kor végre Mátéék jó meleg s lakályosan berendezett hajlékában leültem. A sok­sok festmény, kalocsai hímzés, pedánsan elterített padló- és ízléses faliszőnyegek, barna bútorok s gazdag könyvespolcok hamarosan „kiolvasztották” belőlem a kinti fagyot. Okos megoldásnak tartottam, hogy az üveges bejárati ajtóra rácsukták a külső ajtót is, így nem az udvarnak fű­töttek. — Nemcsak azért zárkózunk így be — magyarázta Máté Ignácné, s hívott aj­tócsukó próbára. Magam is kitapasztalhattam, hogy ha a legkülső ajtót nem hajtják rá, olyan erős huzat vág át az egész lakáson a megve­temedett, régi ablakok és ajtók miatt, hogy alig lehet a nyomástól becsukni az előszobaajtót. Aztán jobban körülnéztem. Ujjnyi vastag repedés szeli át a falat fél­magasságban. Mióta az aluljáró megépült, az ott, valamint a vasúti síneken lebo­nyolódó forgalom okozta állandó rezgések miatt megsüllyedt a négy fal ... Így az­tán akármilyen szépen befestik ... — Nem szóltak illetékeseknek? — Dehogynem. De most a vasútnak nincs pénze rá, majd kivitelező híján ma­rad el ... — Ráadásul a látogatók se sűrűn ad- • ják egymásnak a kilincset — tette hoz­zá némi célzatossággal. — .,. Nem nagy dolog egy üdvözlőlap — mondjuk nemzetközi nőnap alkalmá­ból, de... A megyei népfront az egyet­len. amelyik nem felejtette el eddig. No­vember 7. alkalmából is ők hívták meg a nyugdíjasokat... Mikor aktív voltam, nőnapra mindig küldtem lapot azoknak, akikkel együtt... Na jó, nem panaszkép­pen mondom... Tóth István

Next

/
Thumbnails
Contents