Petőfi Népe, 1979. március (34. évfolyam, 50-76. szám)
1979-03-08 / 56. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1979. március 8. A mélység meghódítása A tengerkutatás „robbanása” következett be az elmúlt száz évben, ami érthető, hiszen a tudósok egy része a tengerektől reméli a világ élelmiszer-termelésének a javítását és különféle nyersanyagok kitermelését. A nagy országok ezért kutatják a tengereket a víz színéről, a víz felszíne alatt és a világűrből egyaránt. Az embernek régi törekvése, hogy maga is lejusson a tenger mélyébe és saját szemével győződjék meg az ott láthatókról. Nagy Sándor állítólag több búvárt bocsátott Arisztotelész rendelkezésére, sőt a hagyományok szerint ő maga is leszállt a tengerbe egy búvárharang belsejében. Hosszú utat tett meg azóta a búvártechnika. Ahhoz, hogy az ember hosszabb ideig tudjon a víz alatt — különösen nagyobb mélységben tartózkodni és dolgozni, igen sok technikai és élettani akadályt kellett legyőznie. Ezek eredményeként ma imár 100—150 méteres mélységben a búvármunka szinte mindennapos tevékenység. Az ember azonban egyre mélyebbre szeretne lejutni, és egyre hosszabb időt ott tölteni. Ehhez víz alatti házakra, laboratóriumokra van szükség, ahol a búvár kipihenheti magát, megfigyeléseit értékelheti. A víz alatti ház csak akkor nyújt tökéletes menedéket, ha jól el van látva belélegzésre alkalmas gázkeverékkel, élelemmel, és más szükséges felszereléssel. Az utóbbi évtizedben a Szovjetunió is egyre nagyobb figyelmet fordít a mélység kutatására. Nagy szenzációt jelentettek az Ichtiandr és a Szadko berendezések, amelyek rendszeres munkát végeztek a Fekete-tengerben, majd kipróbálták a Csernomor víz alatti állomást is. Most arról érkezett hír, hogy Lengyelország is bekapcsolódott a Szovjetunió tengerkutatási programjába. A szczecini hajógyár tervezői nyomáscsökkentő mélytengeri légkamrát készítenek, amelyet a Szovjetunió Tudományos Akadémiája számára készülő kutaitóha jókon használnak majd. Ä három részre osztott kamrában egyszerre hat személy tartózkodhat, akár 60 napig 250 méterrel a felszín alatt. • A hajógyár tervezői műanyagokból készített modellen magyaráz' zák el a légkamra működését. (MTI külföldi Képszolgálat —r KS) Vita a lombikbébi körül Egy híres nőgyógyász mondta, hogy a nők két dologért hajlandók még a poklokon is átmenni: hogy ne legyen gyerekük (amikor nem akarják), és hogy legyen gyerekük (amikor akarják). Ez utóbbit támasztják alá azok a hírek, hogy Angliában már megszületett a második lombikbébi is. Noha ilyen irányú kísérletek már régóta folynak, sikerről csak az a két angol orvos számolhatott be, akik lombikban megtermékenyített petesejtet műtéti úton ültetett be az anyák méhébe. Az első lombikbébi megszületése után a meddő nők valóságos telefonáradattal árasztották el a két orvost, akik azonban kénytelenek voltak lehűteni a kedélyeket. Kijelentették, hogy még hosz- szú éveknek kell eltelniük addig, amíg a megtermékenyítés új módja általánossá válhat. Ne reménykedjenek tehát a gyermeket hiába váró nők, hogy ezzel a módszerrel egyhamar gyerekük lehet. Először is — mondják az angol orvosok — éz ä módszer nem alkalmazható mindenkinél. Számításba kell venni azt is, hogy igen költséges a módszer, és ez is akadályozó tényező. Az orvos- történelem első lombikbébijének a megszületését 12 éves kutatómunka előzte megí Időre van szükség ahhoz is, hogy minden kórházat felszereljenek a megfelelő készülékekkel. Még pesszimistábbak az amerikai orvosok, Néhány vezető amerikai szakorvos kétségeit hangoztatta, vajon a lombikbébi testileg és lelkileg teljes értékű ember lehet-e? Legtöbbjük felhívta a figyelmet arra, hogy a kísérletek még csak kezdeti stádiumban vannak, és további kutatásokra van szükség. Az Egyesült Államokban éppen ezért nem engedélyezik a lombikbébi meg• Az első lombikbébi egyhónapos korában. (IVftl Külföldi Kép- szolgálat — KS) születését, és az elmúlt két évben legalább 4 egyetemi klinikán be kellett tiltani a kísérleteket. A Pennsylvania Egyetem professzorának a véleménye szerint állatkísérletek sokaságát kell még elvégezni. Csak így lehet meggyőződni arról, hogy a lombikbébinél alkalmazott megtermékenyítés nem jelent-e károsodást a születendő gyermek számára. Az angol orvosok speciális hot monokkal kezelték az anyaméhet, hogy az képes legyen megtartani a magzatot. Ezek a hormonok azonban az Egyesült Államokban tilalmi listán vannak, mert örökölhető betegséget okozhatnak. A vita nem dőlt el. Bizonyos, hogy számtalan állatkísérletet kell még elvégezni, amíg sor kerülhet tömegesebb lombikbébi születésére. A felelősség valóban óriási... A „mágikus” lézer Hlég egy gombot megnyomni egy kisméretű készüléken, és elkezdődik a „varázslat”. Az adott pillanatban máshol található emberek jelennek meg a helyi- ségben, egészen közel lehet menni hozzájuk és belátni a hátuk mögé is. Csak éppen megérinteni nem lehet őket, mivel mindössze lézersugár segítségével „rajzolt” térhatású képek ezek. A szokásos hologramon a kép a fotóhoz hasonlóan nyugalmi helyzetben van ■— a „múltat” ábrázolja. A Belorusz Tudományos Akadémia Fizikai Intézetében kidolgozott készülék a tárgyak mozgását is rögzíti. Bár az újdonság még nem került ki a laboratóriumból, szakértők nemcsak az iparban jósolnak számára nagy jövőt. A dinamikus holográfia segítségével eljuthatunk a színdarabok, vagy koncertek térhatású továbbításáig, amikor a kilométerekre található néző is mintegy „jelen A befejezetlen beruházások sorsa EGRI REKONSTRUKCIÓ • Egerben, a Csepel Autógyár 3. sz. Gyárában befejeződött a mintegy kétszázmillió forintos költségű rekonstrukció. Az autóbusz sebességváltó alkatrészeit gyártó üzemcsarnokokat felújították, uj szerszámgépeket helyeztek üzembe és új technológiát vezettek be. A dolgozók jobb munkakörülmények között és nagyobb élettartamú alkatrészt készíthetnek. A képen: a sebességváltó alkatrészeket, tengelyeket egység- rakományban szállítják az üzemcsarnok különböző munkahelyeire. (Mtl-fotó — Manek Attila felvétele — KS) Lavinavédelem A hegyekből hirtelen lezúduló lavinák számtalan szerencsétlenséget, emberi tragédiát okoznak. Világszerte jelentős erőfeszítéseket tesznek olyan megbízható jelzőrendszerek kidolgozására, amelyek képesek időben figyelmeztetni a várható veszélyre. Nemrég a Frunzét és Ost ösz- szekötő hegyi úton üzembe helyezték azt az elektronikus rendszert, amely a lavinaveszély jelzésére hivatott. A hómozgás következtében bezárul a veszélyes helyeken felállított adólánc és az úton elhelyezett jelzőtáblán kigyullad a figyelmeztető fény. Nemsokára ilyen rendszereket állítanak fel Kirgizia más hegyi útvonalain is. (BUDAPRESS — APN) Valamelyest meggyorsult 1978- ban a beruházások kivitelezése, átadása, némileg tervszerűbb lett az üzembe helyezés; az első hat hónapban az egész esztendőre terjedő feladatoknak nagyobb részét valósították meg a fejlesztésekben közreműködő cégek, mint bármikor korábban. Túlzott örvendezésre mégsincs okunk, mivel a kivitelezés alatt levő, ún. befejezetlen állomány soha nem látott tempóban bővült. Azaz több beruházás készült el, de még több volt folyamatban. Futás, a célon túl is Megfoghatóbbá téve az előbbi, befejező mondatrészt: nőtt a megvalósítás szakaszában levő építmények száma — körülbelül és átlagosan ezerrel —, s még inkább — 15—18 milliárd forinttal — azok költségvetési összege 1978-ban. A forintok alapján mért növekedés, kétszer olyan gyors volt, mint a darabszám szerinti; egyre nagyobb, értékesebb beruházások kamataira várunk. S ez érthetően elsősorban az anyagi ágakra igaz, hiszen hosszú évek óta az összes ilyen célú kiadás 78—80 százaléka jut erre a területre. Lényeges bővítést jelölt meg feladatként az ötödik ötéves terv a termelő állóalapoknál, ám a tényleges teljesítés jóval túlfutott az eredetileg kijelölt célon. Éppen ezért vált elkerülhetetlenné, hogy a további beruházási munkát alárendeljük az egyensúly javítását célzó intézkedéseknek. Az új fejlesztések megkezdését megelőzi a folyamatban levők mielőbbi befejezése; a befejezetlen állománynak csökkennie kell. Az igény jogos. A beruházási gyakorlat ugyanis meghökkentő esetek, tények sorát kínálja okulásul. Furcsa számtan Nemzetközi összehasonlító adatok szerint hat hónap alatt készen kell lennie annak az önki- szolgáló étteremnek, ahol egyszerre háromszáz vendéget fogadhatnak. Mi „bebizonyítottuk”: harminchat hónap éppen, hogy elegendő erre! A nagyváros ön- kiszolgáló étterme, 21 millió forintos költséggel ugyanis ennyi ideig épült, pontosabban: dolgoztak rajta három hetet, azután két hónap szünet következett. Az építésbe beleölt forintok pihentek, egy fillér kamatot nem hoztak, ám azok, akik furcsa, a társadalom számára tűrhetetlen számtani képességeikkel a kivitelezési idejét megsokszorozták, ennek ódiumát nem vállalták. Sor került a fafeldolgozásban olyan kapacitásbővítésre, ahol naponta 167 ezer forintot költöttek el. Szép summa, ha magánpénztárcánkat vesszük alapul, ám ha ezt az összeget kilencvenhá- rom hónapon át (!) fizetgetik ki napról napra, könnyen beláthatjuk: a befektetés fejében a közös pénztár reménytelenül vár a haszonra. S csak a kivitelezési ideje volt 93 hónap, azt megelőzte — huszonhét hónapnyi idővel — a tervek készítése, az engedélyeztetés ... Hasonló fejlesztés, nemzetközi adatok szerint, az elhatározástól, az üzemkezdésig nem tarthat tovább 18—24 hónapnál, mert akkor már veszteséges. Arányok, kérdőjelek Hét esztendő alatt, 1970 és 1977 között az Európai Gazdasági Közösség országaiban átlagosan évi 1,3 százalékkal növekedett az állóeszköz-beruházások reálértéke, ezzel szemben hazánkban hét százalékkal! A tempókülönbségnek vannak pozitív vonásai, ám negatívak is, seregestül! Ahogy az szintén kérdőjel: miért alacsonyabb hazánkban a beruházási kiadásokon belül a gépek, berendezések aránya, mint a KGST- országok többségében? Tapasztalataink joggal arra engednek következtetni, hogy még mindig túlzott fontossága van a beruházók szemében az új épületeknek, építményeknek, s a kelleténél kisebb jelentősége annak, mi kerül a falakon belülre. Idén a vegyipari vállalatok 400 millió dollár értékű árut szállítanak a tőkés országokba. Ezzel az összeggel a népgazdasági terv számol, de teljesíthető lenne-e úgy, hogy szép épületek vannak, de hatékonyan működtethető berendezésekre már nem futotta? Avagy milyen naiv óhajjá silá- nyodna a kötelezettség, ha nem sikerült volna — részben határidő előtt! — üzembe helyezni vegyipari nagyberuházások sorát?! Példánk tetszés szerint választott, mert ugyanígy hivatkozhatnánk gépipari, bányászati, textilipari fejlesztésekre, ahol a kamatok fontos tételei a népgazdasági tervnek, ám nem folynak be olyan egyenletesen, mint az említett iparterületen. Érdekek, érvényesítve Előzetes adatok szerint 1977-hez képest nyolc-kilenc százalékkal növekedtek a beruházási célú kiadások 1978-ban, s úgy, hogy a vállalati befektetések rendkívül gyorsan, az állami hatáskörben lebonyolódók lényegében a terv szerint emelkedtek. Idén 204— 206 milliárd forint költhető el, s ennek döntő részét, a népgazdasági terv megfogalmazása szerint „a folyamatban levő beruházásokra kell összpontosítani”. Az össztársadalmi érdekek diktálják, hogy az exportképességet növelő beruházások továbbra is előnyben részesüljenek, ám azt szintén ugyanezek az érdekek követelik meg: minden erőt a folyamatban levő fejlesztésekre csoportosítsanak át beruházók, kivitelezők. Hiszen tavaly, az utolsó negyedévben a munka alatt álló építmények — tehát csak az építmények! — költségvetési ösz- szege minden korábbi rekordot megdöntött, 120 milliárd forint fölé emelkedett. Csupán az iparban 70 milliárd forintnál nagyobb a befejezetlen beruházások állománya, s ennek negyven százaléka a villamos- energia-iparra, a vegyiparra jut. Itt valóban hosszú a kivitelezési idő a technológia jellegéből következően, ám nagy kérdés: valóban annyira hosszúnak kell lennie? A Nehézipari Minisztérium vizsgálatai szerint például az erőművi blokkok kivitelezési ideje hazánkban 30—50 százalékkal több, mint a fejlett ipari országokban, azaz: harminc—ötven százalékkal később számíthatunk a kamatra. S ez csak egy eset tartalékaink érzékletesen gazdag tárházából, hiszen az idén átadandó kilenc nagyberuházás — s a további három, ahol részleges üzemeltetésre kerülhet sor — minden ilyen célú száz forintból csupán 14—15-öt köt le. Fontosságban tehát semmivel sem áll hátrább, aZj hogy mi történik a további 85—86 forinttal, mert a kamatokat a kerek száz forint után terveztük, várjuk,. M. O. Fiatalok a tsz-vezetőségben A kiskunfélegyházi Lenin Termelőszövetkezet vezetőségébe a napokban választottak be két fiatalt, az alig húszéves Ván Jenőnél, és a nála nem sokkal idősebb Bodor Lászlót. Ván Jenőnét, Ibolyát, a munkahelyén, a tsz Bem kerületének borjúnevelő telepén kerestük fel, ebéd utáni pihenését zavartuk meg. — Mindössze két hónapja dolgozunk ezen a telepen férjemmel együtt, egyelőre a szolgálati lakást rendezgetjük. Egyébként két éve vagyok a termelőszövetkezet tagja. Most a szakközépiskolába járok, állattenyésztést tanulok. — A fiatalasszony nehezen találja meg a szavakat. — Nem lepődtél meg, amikor megtudtad, hogy a tsz vezetőségi tagja leszel? — De, a részközgyűlések előtt még nem sejtettem, mi várhat rám. Nem is számítottam arra, hogy megválasztanak. Egyelőre meg kell szoknom a gondolatot, s hogy ez felelősséggel járó megbízatás lesz. — Mit fogsz először mondani a vezetőségi ülésen? — Még nem gondolkoztam rajta. De azt hiszem, a mi munkahelyi közösségünkben dolgozó körülbelül ötven embernek egyaránt gondja a szociális létesítmények állapota, illetve hiánya. Aztán az istállók, épületek. Bizony, rájuk férne egy kis rendbetétel! — Itt a telepen hány állattal foglalkoztok? — Több mint száznegyven borjú van ránk bízva. Állandóan mi vagyunk velük. Amikor elszállítják őket, akkor jön még segítség, de úgy is kevesen vagyunk. Itt nálunk is lenne helye a változtatásnak. Az etetők, itatok olyanok, hogy sok takarmány veszendőbe megy. A technológia sem tökéletes, azon is kellene javítani. — Hogyan fogsz hozzá, miként készülsz majd föl az első vezetőségi ülésre? — Azt hiszem, minél hamarabb körbejárom a telepeket és megnézem, ott milyen gondjaik vannak az embereknek. Aztán megkeresem az elődömet, és aztán ... majd kialakul. * Bodor Lászlót, "a Lenin Termelőszövetkezet építő részlegének asztalosát kicsit nehezen találtuk meg. Az építők munkahelye ugyanis szinte nap, mint nap változik. Tegnap még a kiskunfélegyházi Fürdő-szállóban, ma már a tanyasi gyerekek hétközi diákotthonában dolgozik a fiatal vezetőségi tag. A falak faburkolatát készíti. Igen meglepődött, hogy kerestük. — Gyorsan eljutott a hír Kecskemétre! Pedig ez nem is olyan újkeletű dolog. Mármint az, hogy a tsz vezetőségében növelik a fizikai dolgozók számát. Arra törekednek, hogy minden munkahelyi közösség gondját-baját képviselje valaki. Én már kilencedik éve vagyok a tsz tagja, az utóbbi időben többször éreztem úgy, hogy • Bodor László # Ván Jcnőnc el kell mondanom az építőrészlegben dolgozók problémáit. Erre a küldöttgyűléseken sor is került. Hogy mik ezek? Talán az egyik legégetőbb az étkeztetés. Az építő részlegben majdnem százan dolgozunk. Általában szétszóródva, négy-öt munkahelyen. Elhiszem, hogy gond az ilyen csoportokhoz eljuttatni az ebédet, de hallottam már „guruló ebédlőkről”. Pontosabban, olyan autóbuszokról, amelyekben kis étkező- helyiséget rendeztek be. A munkánkkal kapcsolatban még mindig előforduló probléma a rossz munkaszervezés. Az, hogy elég sokat állunk anyaghiány miatt. A pénztárcánk súlyán pedig meg lehet érezni, hogy álláspénzt. kapunk-e, vagy teljesítménybért. Ja, igen! Az Edzett ifjúságért mozgalomból, a kulturális programokból általában kimarad a részlegünk. Pedig jó lenne, ha ezeken az alkalmakon jobban ösz- szekovácsolódhatna a gárda. Oka persze ennek is ugyanaz, mint a többinek! Részlegünk munkahelyeinek szétszprtsága. De hát valamit azért csak lehet tenni. Azt hiszem most már, hogy úgy mondjam, meg is érdemeljük, hogy jobban figyeljenek ránk, segítsenek bennünket. A múlt év volt az, amikor először azt mondták, hogy az elért szintet tartani kell, és ha lehet, csak akkor fokozni az eredményt. Most ismerték el talán először úgy igazán a munkánkat. Mindent meg lehet szervezni, javítani. Gondolom, nehéz lesz, de nem hiszem, hogy lehetetlen. Gál Eszter
