Petőfi Népe, 1979. március (34. évfolyam, 50-76. szám)
1979-03-07 / 55. szám
1979. március 7. • PETŐFI NÉPE 9 3 A siker az összefogás eredménye Azt hittem, félreértettem, vagy talán nyelvbotlás volt az ismerős fiatalasszony részéről, aki a közelmúltban érdeklődésemre azt felelte, hogy a hunyadivárosi új óvodába igyekszik a gyerekért. Amikor azonban megerősítette, ugyancsak nagyot néztem. Hiszen mintha csak most lett volna, hogy hírül adtuk: a kecskeméti reszelőgyár egyik kihasználatlan, az üzemtől jól elkülönülő épületét óvodává alakítják át. És február 5-én minden hírverés nélkül, nagy csendben megnyílt, benépesült, működik a kétszázszemélyes óvoda! Érthető, hogy mindenek előtt a bravúr véghezvivőinek kiléte felől tudakozódtam, amikor a napokban Fekete Lászlóval, a városi pártbizottság titkárával és Fischer Istvánnal, a városi tanács elnökhelyettesével a megyeszékhely óvodai ellátásának alakulásáról, s az idei fejlesztési törekvésekről beszélgettünk. A lehetőségek kutatása Nos, a hunyadivárosi II. számú óvoda mondhatni rekord idő alatti kialakításáért a városi tanács építési, költségvetési üzeme, az Építő- és Szolgáltatóipari Szövetkezet dolgozói, s a munkából ugyancsak részt vállalt kisiparosokat illeti az elismerés. Bizonyára megbecsüléssel gondolnak rájuk mindazok a Volán Vállalatnál, BRG-ben, Fémipari Szövetkezetben, s másutt dolgozó szülők, akik Kecskemét legújabb gyermekintézményének „védőszárnyai alatt” tudják gyermeküket. Fischer István nyomban kiigazít: — A legújabb a méheslaposi iskola mellett kialakított kétcso-, portos, tehát ötven személyes óvoda. Most van folyamatban a műszaki átadása. Áprilisban ez az intézmény is enyhít az elhelyezési gondon. Hirtelen eszembe jut, a múlt év szeptemberében az óvodai elhelyezésről közölt híradásunk címe: „Az eddiginél is nyomasztóbb az óvodai helyhiány Kecskeméten.” Ennek említésére a városi pártbizottság titkára veszi át a szót: — Sajnos, így igaz, az óvodák túlzsúfoltsága ellenére a múlt őszön nyolcszáz gyereknek nem jutott hely. Érthető, hogy ennyi elutasítás, túl az érdekeltek jogos bosszúságán, keserűségén, politikailag is rossz hangulatot keltett. További lehetőségek kutatására, feltárására volt szükség. Pedig az elmúlt időszakban rendkívül sok erőfeszítés történt a város gyermekintézményi ellátása javításáért. Legalább vázlatosan érdemes felidézni: a negyedik ötéves tervidőszakban célcsoportos, tehát állami pénzből 350 óvodai hely létrehozására volt lehetőség. És ezf* A hunyadivárosi II. számú óvodában. (Straszer András felvétele) zel együtt ezer valósult meg. A plusz 650 hely az üzemek, vállalatok anyagi hozzájárulásának és az oly becses társadalmi segítségnek köszönhető. Három év alatt hétszázötven A jelenlegi tervidőszakban a célcsoportból előirányzott lehetőség ugyancsak 350 óvodai helyre futja. Annak idején azonban megszületett az elhatározás, hogy az V. ötéves tervben is ezer helyet kell létrehozni. Hadd emlékeztessek rá, hogy az 1975. évi városi pártértekezlet fórumán a ZIM pártszervezetének küldötte felhívással fordult a város üzemeihez, hogy a gyermekintézmények javára egy-egy kommunista műszak szervezésével járuljanak hozzá a célhoz. A felhívás hatása nem maradt el. Nagymértékben ennek köszönhető, hogy a tervidőszak eddigi három évében 750 óvodai hely valósult meg. Minden elismerés tehát a munkahelyi pártszervezeteknek, az önzetlen munkából részt vállaló dolgozóknak, a Nyitra utcai 75 személyes óvodáért pedig a KISZ-nek, az ifjúkommunistáknak. Az 1979. évi törekvésekre terelem a szót, s megtudom: az idén 775 óvodai hely létrehozása a cél, tehát több, mint az előző három évben együttesen! S hogy a város mely területein épülnek meg az óvodák? Fischer István máris sorolja. — Az említett méheslaposin kívül például a Rendőrfaluban, a Széchenyivárosban, az Árpádvárosban. A megyei kórházi gyermekintézmény 25, s a Munkácsy utcai óvoda ugyancsak 25 hellyel bővül. összeadva az 1976—1978-ban létrehozott, s az idén megvalósítandó gyermekintézményi helyek — az eredeti elhatározást együttesen több mint fél ezerrel meghaladó — számát, szinte önkéntelenül megjegyzem: lehetséges, hogy belátható időn belül megszűnik a város oly régóta nyomasztó gondja? A pártbizottság titkára azonban óvatosságra int és pontosít, mondván: — A gond megszüntetése érdekében még rendkívül sok a tennivaló, bőven marad feladat az elkövetkező évekre is. Tisztelet a közreműködőknek Ami pedig az iménti összeadását, illeti: az 1525-ből 175 helyet le kell vonni. A városközponti építkezés folytatása miatt ugyanis az idén szanálásra van ítélve a Kisfaludy utcai óvoda. Ez pedig kettős gondot vet fel: meg kell oldani a 175 gyermek elhelyezését és a lehetséges leggyorsabb ütemben meg kell építeni, s ez év utolsó negyedében átadni rendeltetésének az árpádvárosi óvodát. Ez pedig nagy erőfeszítést kíván mindenkitől, aki a munkában részt vesz. Az egyeztetést épp ezért a városi pártbizottság látja el. Mindenesetre az eddigiek alapján is csak tisztelettel lehet említeni a nagy feladatban közreműködőket, például a Fémmunkás Vállalatot. Kecskeméti gyára például vállalta, és február végére el is készítette az óvoda könnyű- szerkezetes vázát. E napokban kezdik a szállítást, a generál kivitelező ÉPSZER Vállalat pedig hozzákezdhet a szereléséhez — mondja Fekte te László, a városi pártbizottság titkára. Perny Irén SZÜLÖK, GYEREKEK, ÓVODÁK A RÁDIÓ MELLETT Parázsról pattant kabaré Kezdhetném talán az ismert Karinthy-mondással, hogy „humorban nem ismerek tréfát”. Igen, ha a kritikus pózában tetszelegve, „taláros” arcot öltenék, hogy keményen mondjam el nemtetszésemet egy rádióműsorral kapcsolatban. Nem teszem, mert a Rádió Kabarészínházának márciusi bemutatója nevében is a ta- vaszias könnyedséget sejteti. No, meg a műfaj jellege sem olyan, mely megkövetelné a túlzott „komolykodást” a véleménynyilvánításban. (Nem beszélve arról, hogy minek — úgymond — verébre ágyúval lövöldözni?) Elégedjünk meg hát ezúttal azzal, hogy néhány megjegyzést fűzünk a hétfő esti kabaréműsorhoz. Első hallásra-olvasásra nyilván sokaknak bizarrnak tűnhetett, hogy a közelmúltban lezajlott zsanai gázkitörés színhelyéről közvetít a rádió kacagtatónak szánt műsorösszeállítást. Pedig ebben semmi különösebb kivetnivaló nincsen, nem is lehet. Gondoljunk arra, hogy a történelem során hányán és hányán vallották és hirdették, hogy amit nyersen, őszintén kimondunk, attól megkönnyebbülünk. S hát még, ha erősek vagyunk ahhoz, hogy nevessünk is a volt bajainkon, hibáinkon stb. Ezért van létjogosultsága például a háborús tragédiák utólagos tréfás-kacágtató ábrázolásának is többek között. Éppen ezért amikor a Kossuth rádió műsorára tűzték a „Hozsanna, Zsana!” című „tűzről pattant” kabarét, az ember a várható jó szórakozás mellett azt is remélte titkon, hogy ezt a mindannyión- kat oly közelről érintő és erőteljesen foglalkoztató nehéz huszonhárom napot nevetve legalább, kicsit feledni tudjuk. Nem tudtuk. Vagy legalább is alig-alig. Ugyanis véleményünk szerint ez a beígért „tűzről pattant” kabaré inkább amolyan langyosabb „parázsról pattant” műsornak sikerült. Leginkább a könnyed-tréfás nyelvi lelemények, a témából eredő szójátékok tetszettek. A „hívásra gázhoz megyünk”, a „Zsa- nára jönni gáztűznézőbe”, meg a „gázról pattant menyecske”, és a hasonló, viccelődő átfogalmazások nyilván megtették a magukét: vagyis nevettették a közönséget. Sokkal kevésbé sikerültek viszont a riportszerű betétek, a rögtönzött kisinterjúk, vagyis azok a műsorrészek, amelyek éppen a zsanai megtörtént események közvetlenebb valóságára utaltak; amelyekkel az események résztvevőire kívánták ráirányítani a figyelmet. A hetvenperces műsorban aránylag kevés idő jutott az életvalóságból táplálkozó eredeti és vérbő humornak, a mélyebbre ásó szatirikus élről nem is beszélve. Sőt, olykor idegesítően felszínesre sikerült egy-egy részlet, egy-egy viccnek szánt, erőltetett mondat. Az olyan például, hogy „A tűzszerészek a környék szexbombáit hatástalanítják”. Ki tud ezen nevetni? Legfeljebb udvariasságból. Vagy, amikor az egyik résztvevőtől azt kérdezték, hogy miként tudtak dolgozni az elfojtás idején irodaház nélkül? Sok hasonló ide kívánkozna még, de elég legyen végül csak egyet megemlíteni a laposságokból. Zsa- nán olimpiát lehet rendezni a humoristáink szerint, mert „megvan az olimpiai láng”. Bizony az ilyenekből éppen a humor hiányzik. A monológok, a kacagtatónak szánt' dialógusok, a tréfás jelenetek, humoros énekszámok és a viccek végül is összeálltak egy főműsor idejű esti programmá. S az is lehet, hogy sokan nevettek — ha nem is hetven percen át, de legalább hellyel-közzel — a zsanai művelődési házból sugárzott tavaszi kabarén. Azt viszont felesleges hangsúlyozni, hogy egy kisközség lakóinak mit jelent az olyasmi, amikor a rádió jóvoltából ismételten rajtuk a világ szeme. Nyilván ők nyertek legtöbbet ezzel a hétfő esti adással. V. M. A Tanácsköztársaság emlékére A dicsőséges 133 nap, a Magyar Tanácsköztársaság közelgő 60. évfordulója .alkalmából Európa számos nagyvárosában rendeznek a külföldi magyar intézetek közreműködésével jubileumi kiállításokat, irodalmi esteket és filmvetítéseket. Moszkvában — a központi Lenin Múzeumban — március 15-én nyílik a 60 évvel ezelőtti eseményeket felelevenítő reprezentatív kiállítást. A rostocki Kunst- halle-ban március 21-től láthatják majd az érdeklődők a Magyar Nemzeti Galéria anyagából rendezett „forradalmi grafikák" című kiállítást. A jubileumi tárlatot később Csehszlovákiában és Romániában is bemutatják. Az évforduló alkalmából ezekben a napokban számos, a Tanácsköztársaság eseményeit idéző vándorkiállítás indult útnak — az európai szocialista országokon kívül — egyebek között Ausztriába, Finnországba, Franciaországba, Olaszországba, Laosz- ba, Koreába, Kubába, Mongóliába és Vietnamba. A Francia Kommunista Párt támogatásával március 30-tól a párizsi Noisy le Grand-ban is jubileumi kiállítás nyílik. A külföldi magyar intézetek önálló irodalmi estekkel és filmvetítésekkel is megemlékezitek az évfordulóról: a varsói magyar intézetben március 19-én a Magyar Rádió irodalmi estjének lehetnek vendégei a meghívottak, a bécsi Collegium Hungaricum jubileumi irodalmi estjén, március 22-én — Gyimesi Kálmán operaénekes és Delley József zongoraművész mellett — osztrák színészek lépnek fel. A szófiai magyar intézetben — bolgár művészek közreműködésével tartanak tanácsköztársasági irodalmi estet, amelyet filmbemutató követ. Itt, „A 39-es dandár” című filmet vetítik majd. (MTI) 9 A Magyar Tanácsköztársaság 60. évfordulója tiszteletére kiállítás nyílt a Magyar Munkásmozgalmi Múzeumban. A kiállításon a Tanácsköztársaság pénzei, bélyegei és plakátjai láthatók. Kié az aluljáró? Az elmúlt napokban Kecskeméten az aluljárót vastag jégpáncél borította — tucatnyi autó koccant össze! A kárvallottak egyformán minősítették az esetet: rajtuk kívülálló okok áldozatai lettek ... Az történt ugyanis, hogy egy kerékpárosra vigyázva lassan haladt az élen egy vadonatúj Zsiguli. A kocsi megcsúszott, és derékszögben az aluljáró betonfalára fordult. A mögötte haladók a síkos úton, bár nagyon óvatosan haladtak — hiába fékeztek, egymásba csúsztak. A kár ebben az esetben kocsinként pár ezer forint, személyi sérülés sem keletkezett, és szerencsére az aluljárón rendszeresen közlekedő helyi autóbuszjáratok sem voltak a sorban!... Az eset kapcsán két kérdést fogalmaztak meg a Hunyadivárosban élők, a Konzervgyárban, a Reszelőgyárban és a BRG-ben dolgozók. Az első az, hogy ki a gazdája a néhány évvel ezelőtt felújított, mégis mindig vízben ázó aluljárónak? A kommunális költségvetési üzem ugyanis a város közútjaiért felelős — a MÁV pedig a „felépítményért”. A másik kérdés, hogy miért használhatják a számukra nagyon balesetveszélyes aluljárót a kerékpárosok. Olyanok is, akik elöl és hátul kicsiny gyermeket szállítanak ... és a gépjárműforgalom kellős közepén haladva, az emelkedőn, kimerültén leszáll- nak (!) kétkerekű járművükről. Sürgős és végleges megoldásra vár a kecskeméti aluljáró ügye, az itt élők és az erre közlekedők érdekében. S. K. BARÁTAINK ÉLETÉBŐL » Készül a Polonez « Lengyelországban évente mintegy 350 ezer személyautót gyártanak, rs 1985-re ennek kétszeresét tervezik. A legújabb típus, a Polonez 1500 köbcentiméteres motorral készül és több nemzetközi gépkocsi- kiállításon bemutatkozott már. A képen a Polonezt gyártó varsói „Zeran” Művek szerelőszalagja látható. (Fotó: CAF—MTI—KS) Csehszlovákia energiaipara A Prunerov II. erőmű építésére — a jelenlegi ötéves tervidőszak egyik legfontosabb építkezésére — az idén 1 milliárd koronát fordítanak. Az öt, egyenként 210 000 kilowattóra kapacitású energiablokkal felszerelt erőművet körülbelül 1980-ban helyezik üzembe. Az erőmű fontos szerepet fog játszani az észak-cseh kerület gazdaságában. A barnaszén-kitermelésnek jelenleg a 77 százaléka jut Észak- Csehországra és a hazai energiának több mint 33 százalékát termelik ott. A Prunerov I. erőművel és a két tusimicei energetikai létesítménnyel együtt 3 170 000 kilowatt kapacitású nagy komplexumot alkot. Csehszlovákiában az egy lakosra jutó villamosenergia-termelésben már most Európa egyik vezető országa. Diákélet Bulgáriában Régi hagyomány • szerint a bolgár egyetemisták minden évben ünnepélyesen megemlékeznek december 8-áról. Ez a dátum nemcsak az öröm és a vidámság, a tánc, a szórakozás napja, az egyetemisták tehetségének, találékonyságának és humorának a bemutatása, hanem alkalom arra, hogy tanulmányi felkészülésük eredményeit, alkotásaikat, eredményeiket megvizsgálják. Ebben az évben december 8-a egybeesett Bulgária legnagyobb felsőoktatási intézményének, a szófiai „Klimet Ohridszki” Tudományegyetemnek a 90 éves jubileumával, s ez még inkább emelte az ünnep jelentőségét. A felsőoktatási intézményekben tanulók számát tekintve Bulgária a világelsők között van: 26 egyetemen és főiskolán kb. 104 ezer egyetemistát képeznek, köztük 500 külföldi fiatalt is. A bolgár egyetemistákat számos szociális intézkedés segíti. Például majd felük állami ösztöndíjat kap, a családosak, gyermekes anyák még pótösztöndíjra is jogosultak. Az országban 76 egyetemi kollégium van, több mint 36 ezer hellyel. (Egyedül Szófia „Hriszto Botev” egyetemi városában több mint 25 ezren élnek!) A bolgár egyetemisták gyakorlati képzését is igyekeznek elősegíteni. A Minisztertanács rendeleté alapján a tanulás mellett joguk van dolgozni is az őket érintő szakágazatban. Sokan közülük — például azok, akik a műszaki egyetemre, vagy a vegyipari egyetemre járnak — mint diákok, napi néhány órát töltenek olyan laboratóriumokban, intézetekben és üzemekben, ahol tanulmányaik befejezése után dolgozni szeretnének. Nem csoda hát, hogy a bolgár egyetemisták kitűnő hangulatban fogadták mostani ünnepüket. Vitathatatlan, hogy a komoly foglalkozások, a rengeteg tanulás és vizsga után mindegyikőjüknek jólesett a vidám időtöltés, az ünnepi szórakozás. (SZÖFIAPRESS) • A „Sztudentina” egyetemi színpad előadása. • Az alapításának 90. évfordulóját ünneplő „Kliment Ohridszki' egyetem Szófiában. t
