Petőfi Népe, 1979. március (34. évfolyam, 50-76. szám)
1979-03-29 / 74. szám
2 • PETŐFI NÉPE • 1979. március 29. I események sorokban BUDAPEST ___________________ H azánk felszabadulásának 34. évfordulójára több mint 5 ezer szovjet turista érkezik az IBUSZ szervezésében Magyarországra, többségük részt vesz az április 4-i ünnepségeken. Sokan a testvér- városokból látogatnak hozzánk ebből az alkalomból. A különféle programokban baráti találkozók is szerepelnek üzemi dolgozókkal. (MTI) KUWAIT_____________________ A kuvaiti fővárosban tegnap megkezdte tanácskozását Abdul Fatah Iszmail, a Jemeni Népi Demokratikus Köztársaság Legfelsőbb Népi Tanácsa Elnökségének elnöke, és Ali Abdullah Száléit ezredes észak-jemeni államfő. A találkozó célja a két ország között támadt ellentétek elsimítása, a térség biztonságának megszilárdítása. (TASZSZ) NICOSIA Üjabb diplomáciai akció kezdődik a ciprusi kérdés megoldására. Nicosiában bejelentették, hogy április 2. és 4. között Genf ben találkozik Nikosz Rolandisz ciprusi külügyminiszter és Kurt Waldheim, az ENSZ főtitkára egymással. A nicosiai kormány ismét lépéseket tesz a ciprusi törökök és görögök csaknem két éve megszakadt tárgyalásainak felújítására. (Reuter, AP) LOS ANGELES Amerikai olajtársaság kutat olaj és gáz után Kína partjainál. Az amerikai „Atlantic Richfield” olajtársaság bejelentette: szerződést kötött a Kínai Népköztársasággal arról, hogy próbafúrásokat végez Kína partjainál. A szerződés részleteit nem ismertették. (AFP) Bhutto nem kér kegyelmet Kurt Waldheim ENSZ-főtitkár kedden ismét felhívta Ziaul Ha- kot, a pakisztáni katonai kormányzat vezetőjét, kímélje meg Zulfikar Ali Bhutto volt kormányfő életét. Bhutto ügyvédei kedden beadvánnyal fordultak a legfelsőbb bírósághoz, kérve, hogy a Bhutto elleni pert nyilvánítsa alkotmány- ellenesnek és további döntésig ne engedje végrehajtani a halálos ítéletet. Miután Bhutto nem hajlandó kegyelmet kérni Ziaul Haktól, és ezt megtiltotta családtagjainak is, mert az ilyen lépés az általa törvénytelennek tartott kormányzat elismerését jelentené, tulajdonképpen kimerítette a rendelkezésre álló egyéb jogi lehetőségeket, és bármelyik nap kivégezhetik. (Reuter, DPA) A PFSZ sürgeti Egyiptom teljes bojkottját BAGDAD A bagdadi Béke palotában szerdán 19 arab ország külügy-, gazdasági, és pénzügyminiszterei együttes tanácskozást kezdtek az egyiptomi—izraeli különbéke miatt Egyiptommal és az Egyesült Államokkal szemben érvényesítendő szankciókról. • Az értekezleten a Palesztinái Felszabadítási Szervezet által előterjesztett követeléseket vitatják meg. Az AFP jelentése szerint a tanácskozás résztvevői elfogadták azt az iraki javaslatot, hogy az arab államfők részvételével rendezzenek gazdasági csúcsértekezletet. A PFSZ küldöttsége munkaokmányt terjesztett a külügy- és gazdasági miniszterek értekezlete elé. Ebben követeli az Arab Liga székhelyének áthelyezését Kairóból, valamint Egyiptom kizárását a szervezetből. A PFSZ sürgeti az egyiptomi diplomáciai, politikai, gazdasági-pénzügyi és kereskedelmi, valamint a légügyi és hajózási szervek teljes bojkottját. A palesztinai küldöttség munkaokmánya olyan javaslatot is tartalmaz, hogy a különbékét elutasító arab országok egyesített katonai parancsnokságot állítsanak fel, és az Izraellel közvetlenül szembenálló frontországok katonai Mi tagadás, vegyes érzelmekkel fogadta a világ azt a Géniből keltezett hírt, miszerint az OPEC, a Kőolajexportáló Országok Szervezete újabb áremelést határozott el. Igaz, a tervezettnél szerényebb arányban: kilenc százalékkal drágul a „fekete arany”. Voltak ugyanis olyan szélsőséges álláspontok is,' amelyek legalább 30— 35 százalékos emelést követeltek. Április 1-től tehát az OPEC tagállamai barrelenként (1 barrel kb 160 liter) 13,34 dollár helyett 14,54-ért adják a kőolajat. Ugyanakkor a szervezet hozzájárult, hogy a tagállamok tetemes felárat szabjanak meg. Kuvait, Líbia, az Egyesült Arab Emírségek és Katar már februárban 1,2—1,7 dollárral drágábban hozta forgalomba természeti kincsét. Ezentúl válható, hogy más olajtermelők is élnek a lehetőséggel, ami gyakorlatilag az olajárak kilenc százalékosnál nagyobb arányú emelkedését jelenti. Amióta a hetvenes évek elején a nagyszabású energiaválság megrázkódtatta a tőkés világot — ennek hatása pedig néhány szocialista országban, köztük hazánkban is számottevő —, azóta a világ közvéleménye aggodalommal figyeli az olajárak módosítására irányuló törekvéseket. Korunk jellemzője az energiaéhség: a korszerű ipar éppúgy mértéktelenül megerősítésével ellensúlyozzák a különbéke-szerződés miatt megbomlott stratégiai egyensúlyt.' A miniszterek elé vitára bocsátott dokumentum szankciókat követel az Egyesült Államokkal szemben is, amiért jelentős szerepet vállalt a különbekében. Egyebek között arra szólítja fel az arab országokat, léptessenek több olajat fogyaszt, mint a rohamosan gyarapodó autópark. Aligha véletlen, hogy éppen tegnap érkezett az MTI híre New Yorkból, ahol növekszik a benzinhiány, s amire mostanában nem volt példa, az amerikai nagyváros Queens negyedében a benzinkutak egynegyedét bezárták. Az olajtermelők körében egyre gyakrabban csapnak össze a nézetek: növelni vagy visszafogni a termelést? Sokan a jelenlegi olaj- szűkösség mesterséges fenntartását látják célszerűnek, vagyis a kutak termelésének visszafogására szeretnék megnyerni partnereiket. Mások azt a véleményt hangoztatják, hogy minden egyes olajtermelő ország szuverén joga a termelés szintjének a meghatározása. Közeleg a nyár, a növekvő benzinfogyasztás évszaka. Az OPEC áremelése baljós jel. Ortiz, a szervezet főtitkára kijelentette: „P.észei vagyunk a piacnak, rugalmasnak kell lennünk az árazásban!” Más szóval: az energiatakarékossági intézkedések minden korábbinál időszerűbbek. S aligha csak a tőkés országokban . . . Gy. D. életbe olajembargót Washingtonnal szemben, vegyék ki olajdollárjaikat az amerikai bankokból és sajátítsák ki az arab világban működő amerikai vállalatokat. A konferenciához közelálló források szerint a külügyminiszterek keddi tanácskozásán politikai lépéseket határoztak el Szadat rendszerének elszigetelésére. IRÁN Törekvés a jószomszédi kapcsolatokra A holnapra kitűzött népszavazás céljairól, az iráni nép hangulatáról, a belső politikai helyzetről nyilatkozott a Pravda teherá- ni tudósítójának Nasszer Minacsi iráni tájékoztatási és propagandaminiszter. Mint mondotta, a népszavazásnak az a célja, hogy elismerje az összes politikai és társadalmi szervezetek önálló, független tevékenységre való jogát, jogilag szentesítse a megszüntetett monarchikus kormányzási rendszer felszámolását. — A kormánynak viszonylag rövid időn belül sikerült nagyjából rendezni az ország gazdasági életét. Működnek az összes kormányszervek, iskolák és főiskolák, beindult a rendkívüli fontosságú kőolajipar termelése —. mondotta a miniszter. Felhívta a figyelmet az olyan intézkedésekre, mint Irán kilépése a CEN- TO-ból, vagy azoknak a támaszpontoknak az ellenőrzése, amelyeket korábban a Pentagon használt a Szovjetunió elleni kémkedésre. — Népünk helyesli a kormánynak azt a törekvését, hogy független, a béke, a semlegesség és az el nem kötelezettség elveire épülő külpolitikát folytasson. Az iráni nép kiáll a Szovjetunióval való jószomszédi kapcsolatok fejlesztéséért, támogatja a palesztinai arab nép igazságos harcát. (TASZSZ) NAPI KOMMENTÁR OPEidöntés PEKING HALOGATÓ TAKTIKÁT FOLYTAT Vietnam kártérítést követel HANOI Bokor Pál, és Zalai István, az MTI tudósítói jelentik: Szerda estig nem érkezett meg Hanoiiba az a kínai tárgyalóküldöttség, amelyet a két ország súlyos ellentéteinek megszüntetését célzó tárgyalásokra hívtak meg a VSZK fővárosába. Ezzel bebizo- 'nyosodott, hogy Peking halogató taktikát folytat, és nem siet kihasználni a szocialista Vietnam egy hete megfogalmazott ajánlatát: március 28-ig vonja ki csapatait az ország területéről, s Vietnam már a következő napon kész a tárgyalóasztalhoz ülni. Eredetileg a vietnami fél március 29-ét javasolta a tárgyalások megkezdésének időpontjául, de a hanoi rádió még szerdán este is megismételte, hogy a kínai csapatok nem vonultak ki teljesen a február 17-i határok mögé. Mindazonáltal a VSZK külügyminisztériumának legutóbbi jegyzéke egyértelműen nyitva hagyta az utat a békés rendezés irányába. Hangoztatva, hogy a kínaiak kivonulását követő napon a vietnami fél a továbbiakban is kész a tárgyalóasztalhoz ülni, ha a pekingi tárgyalópartner megérkezik. Az MTI és a Népszabadság tudósítóinak kérésére a Vietnami külügyminisztérium illetékese közölte: Peking szerda estig nem válaszolt a keddi vietnami jegyzékre. A vietnami jogászok szövetsége szerdán nyilatkozatban szólította fel Kínát, fizessen kártérítést az egyhónapos háború folyamán okozott súlyos károkért. A kínai csapatok — állapítja meg a nyilatkozat — az ENSZ-alapokmány és a nemzetközi jogi normák megsértésével polgári lakosokat pusztítottak el, városokat és falvakat romboltak le, anyagi javakat semmisítettek meg Vietnamban. A nyilatkozat szolidaritásra hívja fel a világ haladó jogászait. (MTI) !»X*X,X*X^X,XX,X*X*X*X®X*X*X*X*X#X,X,Xv.v.v.vJvXv.vX,XvX,XvX,XaX,X#Xv.vXv XwX^X*X»X»X«X*X»X*X>X*X*X«Xw>XwX*X»>>>>X»>>>>!w>>>X*X*X*X*X»X»X*>Xot>> Támogatják a kertbarát mozgalmat (Folytatás az 1. oldalról.) kerülni az olyan szélsőséges eseteket, hogy nyári gyümölcsösökből, méretes uborkából, paprikából alig, mákból és burgonyából viszont nagyon sok teremjen. A termények felvásárlásának körülményei, a személyi és eszközellátottság tekintetében még sok a feladat, de a felvásárló hálózat bővítésére a nyitvatartások rendezése jelentős eredményeket hozott. Az idén például országosan 311 ezer tonna zöldség és gyümölcs átvételére kötöttek szerződést a kistermelőkkel. Nagy jelentősége van az eszközök, anyagok, szerszámok és kisgépek beszerzésének. Patay János, a várható eszközellátásról bizakodva szólt, mondván, az idén sem lesz rosszabb, mint tavaly. A hazai ipart jobban ösztönzik a nehezen beszerezhető szerszámok tjfeyártá- sára. A tanácskozáson Ferencz Ernő. a Bács-Kiskun megyei MÉSZÖV osztályvezetője beszélt az itteni 168 ezer háztáji és kisegítő gazdaság helyzetéről. Elmondta, hogy több éves tapasztalat alapján alakíthatták ki a helyi adottságoknak megfelelő intézkedési programot, tavaly. Ebben meghatározták, hogy az áfészek milyen módon kell támogassák a kistermelők munkáját. A szakcsoportok fejlesztése mindinkább előtérbe kerül, a kertészetben, a szőlő- és gyümölcstelepítésekben és a kisállattenyésztésben. Különösen nagy a jelentőségük a gyümölcsszaporító anyagok beszerzésében és abban a meggyőző munkában, hogy a háztáji és kisegítő gazdaságok inkább a honos, a csonthéjas termésű fajtákkal foglalkozzanak. Az előadó utalt arra, hogy a megyében mintegy háromszáz boltban, üzletben találhatják meg a kistermelők a szükséges növényvédő szereket, műtrágyákat, eszközöket. G. E. LAPZÁRTAKOR ÉRKEZETT • Az Egyesült Izzóba látogatott az indonéz küldöttség Az Indonéz Köztársaság képviselőházának az országgyűlés meghívására hazánkban tartózkodó küldöttsége — amelyet Sastrodinoto Kartidjo, a képviselőház alelnöke vezet — szerdán az Egyesült Izzóba látogatott. A vendégeket Demeter Károly vezérigazgató-helyettes fogadta és tájékoztatta a 36 ezer dolgozót foglalkoztató gyáróriás történetéről, tevékenységéről, nemzetközi kapcsolatairól. (MTI) HARMINC ÉV TANULSÁGAI Két társadalmi rend - két szövetség Immáron harminc éve annak, hogy a nyugati hatalmak megindították Európában a katonai tömbök kialakításának folyamatát. Szánt-' szándékkal használjuk a többes számot: a politikában, akár csak a fizikában, érvényesül az akció-reakció elv, s a NATO megalakítása olyan tény volt, amely nem maradhatott válasz nélkül. De nem fölösleges azt hangsúlyozni, hogy a Szovjetunió s azok az országok, ahol a szocialista útválasztás akkor inkább cél volt még, mint befejezett politikai tény — mindent megtettek ennek megakadályozására. Fultontól Brüsszelig A tömbpolitika régebbi, mint a NATO, ami természetes: előbb vetik el a magot... Hírhedtté vált fultomi beszédét még 1946 márciusában mondta el Churchill — de már akkor világos volt, hogy a szocialista országok elleni kereszteshadjárat, s a fejlett tőkés világ katonai-politikai ösz- szekovácsalásának terve mögött az Egyesült Államok áll. Washington abból indult ki, hogy a világháború után kialakult helyzet különösen kedvező feltételeket teremt az amerikai világuralom számára, s a . szocializmus elleni harcra Hiszen az Egyesült Államok a legerősebb tőkés országként került ki a második világháborúból, emberveszteségei csekélyek voltak, s területére nem hullott egyetlenegy bomba sem. És Churchill mellett Truman ült Fultoniban, az az amerikai elnök, aki zöld utat adott az atombombázásnak és bólogatott, amikor Churchill őfelé fordulva ezt mondotta: „Az Egyesült Államok most a világhatalom csúcspontján áll... A hatalmi elsőséggel együtt jár a tiszteletet keltő felelősség a jövővel szemben. Most Itt van a világos és ragyogó alkalom országaink számára.” Fultonból egyenes út vezetett a belga fővárosiba, ahol 1948 márciusában, tehát nem egészen három évvel a fasizmus felett aratott győzelem után jött létre Anglia kezdeményezésére a nyugat-európai országok első katonai tömörülése a Szovjetunió, s a népi demokráciák ellen. Anglia, Franciaország, Belgium és Hollandia képviselői Brüsszelben állapodtak meg katonai szövetségük megteremtésében. Igaz, formálisan ennek a szövetségnek megteremtését még azzal próbálták indokolni, hogy a német agresszió ellen irányulhat. A létrehozott blokk igazi célját a szovjet kormány így jellemezte: „Ez maigában rejti a veszélyt, hogy Németország nyugati felét az eljövendő agresszió stratégiai bázisává építik ki.” 1948. július 6-án Washingtonban tárgyalások indultak meg az amerikai külügyminisztérium, Kanada és a brüsszeli paktumhoz tartozó országok képviselői között. Ezeken megvetették az új, szélesebb körű katonai csoportosulás alapjait. A tárgyalások szeptember 9-én értek • véget. A kiadott közös közlemény kollektív katonai szerződés megkötését ajánlotta a tagállamok kormányainak. Az ENSZ-re hivatkoztak 1949. március 15-én hivatalosan meghívták azokat az országokat, amelyek 1948 decemberében nem vettek részt a szerződés szövegének kidolgozásában. Március 18-án nyilvánosságra hozták a szerződés tervezetét. A következő hónapban pedig — április 4-én — Belgium, Dánia, az Egyesült Államok, Franciaország, Hollandia, Izland, Kanada, Luxemburg, Nagy-Britannia, Norvégia, Olaszország és Portugália képviselői Washingtonban aláírták az Észak-Atlanti Szerződést. A NATO-szdrződés szövege azzal kezdődik, hogy a résztvevők „kifejezik hitüket az Egyesült Nemzetek Szervezetének céljaiban és elveiben”. Valójában az ENSZ-re való ismételt hivatkozások sem tudták elfedni az objektív elemzés elől azt a tényt, hogy a NATO létrehozása ellentétben állt az ENSZ alapokmányával, s megkérdőjelezte a világszervezet tevékenységének alapját is; azt, hogy a Biztonsági Tanács állandó tagjainak egységesen kell fellépniük. Példátlan türelem A NATO-ban a legnagyobb erőfeszítéseket a részt vevő országok kezdettől fogva Nyugat-Né- metország bevonására tették: ez volt a NATO születésénél bábáskodik legfontosabb és. Európa szempontjából a legveszélyesebb terve. Nyugat-Németország bevonása a NATO-ba az 1954. október 19-től 23-ig tartó párizsi értekezleten történt meg, ahol egy sereg dokumentumot írtak alá, amelyek a „párizsi szerződések” néven lettek ismertté, s lehetővé tették, hogy az NSZK 1955 tavaszán a NATO-ba lépjen. Ez súlyos helyzetet teremtett Európában. Az európai szocialista országok nem hagyhatták válasz nélkül a történteket, a párizsi szerződést. 1955. május 14-én a lengyel fővárosban a Szovjetunió, valamint Albánia* Bulgária, Csehszlovákia, a Lengyel Nép- köztársaság, a Magyar Népköz- társaság, a Német Demokratikus Köztársaság és a Román Népköz- társaság elhatározta barátsági együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződés megkötését, s a fegyveres erők közös parancsnokságának megalakítását. Hadd emlékeztessünk rá: a Varsói Szerződés országai a történelemben szinte példátlan türelmet tanúsítottak, hat teljes esztendőt vártaik a NATO létrehozása után saját védelmi szervezetük megteremtésével. Európa tömbökre osztásáért tehát az imperializmus a felelős. Harminc évvel a NATO megalakítása után Európának van alapja a mérlegkészítésre, immár rendelkezésére áll a szükséges perspektíva a mérlegkészítéshez. Beleszól a NATO A három évtized alatt, amióta a NATO létezik, földrészünk térképe nem változott, de politikai képe alapvetően átalakult. 1949- ben még csak a Szovjetunió és a fiatal európai népi demokratikus orszáaok harcoltak az államok közötti békés, normális kapcsolatokért, a tőkés világ vezető politikusad még dédelgetve melengették azt a tervüket, hogy a szocializmust felszámolhatják. Az amerikai generálisokat az atomfegyver mindenhatóságába és saját katonai fölényük tartósságába vetett hit vezérelte. A hetvenes évekre az erőviszonyokban végbement változások a tőkés világ vezetőit is rákényszerítik bizonyos változások visszavonhatatlanságának elismerésére és bizonyos tanulságok levonására — noha nagy különbségek vannak köztük abban, hogy mennyire következetesen vonják le a tanulságokat. De az elmúlt harmincéves időszak tanulsága: ezt a szervezetet tudatosan úgy fejlesztették, koncepcióit úgy alakították ki, vezető kádereit, törzsét úgy választották ki, hogy képes legyen szívósan ellenállni az enyhülés számára kedvezőtlen folyamatainak. Igaz, a NATO nem állam, de mégis beleszól az európai államközi kapcsolatokba. Beleszól a látható és láthatatlan szálak révén, amelyek a Pentagonnal, az európai és az észak- amerikai kontinens legreakció- sabb politikai erőivel és személyiségeivel, a katonai ipari komplexumokkal összefűzik. Beleszól, mivel olyan helyzetet^ teremtett egész tevékenységével, veszélyes tervei végrehajtásával, amely gátolja a normális államközi viszonyokat, s a békés egymás mellett élés ellen hat. Mint ahogy az is nyilvánvaló, hogy ez a tevékenység az amerikai befolyás érvényesítésének egyik legfontosabb eszköze az európai NATO-országokkal szemben. Üt Helsinkihez S a Varsói Szerződés? A szervezet, amely a NATO megteremtésére adott elkerülhetetlen választ testesíti meg, jövőre _ lesz negyedszázados. Nevéhez fűződnek azok az erőfeszítések, amelyekkel a Varsói Szerződés lépést tartott azokkal a hatalmakkal, amelyek élezték a fegyverkezési versenyt — s hadd emlékeztessünk rá: európai erőegyensúly nélkül nem lett volna európai enyhülés! Nevéhez fűződik a budapesti felhívás, amely utat nyitott a helsinki csúcshoz. És nevével kapcsolódnak össze azok a kezdeményezések a katonai enyhülésre, amelyek átfogóak mind földrajzi értelemben, mind pedig a fegyverkezés típusai szempontjából, s amelyek ésszerű alternatívát kínálnak — a fegyverkezési versennyel szemben. A kezdeményezések hosszú sorában hadd hivatkozzunk a Varsói Szerződés tagállamai legutóbbi, 1978-as moszkvai nyilatkozatára; ha ezt egy mondatban akarjuk összefoglalni, akkor így fogalmazhatunk: el kell hárítani azokat az akadályokat, amelyeket a szélsőségesen reakciós, imperialista erők állítottak az enyhülés útjába. E cél szempontjából ma a legfontosabb kérdés: sikerül-e megfékezni a fegyverkezési versenyt, siketül-e érdemi leszerelési lépéseket életbe léptetni? A holnap történésze aligha kerülheti el a következtetés levonását: a két szervezet kétféle fejlődésvonala két rendszer tartalmának lényegéről tanúskodik. V. P. • Az arab külügyminiszterek tanácskozása Bagdadban. (KS — MTI)
