Petőfi Népe, 1979. március (34. évfolyam, 50-76. szám)

1979-03-28 / 73. szám

1979. március 28. S PETŐFI NÉPE # 3 Gyermek­balesetek A KÖZELMÚLTBAN két nap leforgása alatt három olyan gyeimekbaleset történt, amely­nek során egy kisfiú életét vesz­tene, kettő pedig hosszú ápolás­ra szorul. A szűkszavú rendőri jelentésből csupán a tények álla­píthatók meg: a gyermekek fék­távolságon belül szaladtak a jár­művek elé, amelyeknek vezetői hiába próbálták elkerülni az üt­közést, fékezéssel vagy a volán félrerántásával, ez a fizikai tör­vények értelmében lehetetlen volt. A tragédiák okozatát ismerjük te­hát, de ok nélkül nincs okozat, ezért azokat keressük. Hirtelen köszöntött be a tavasz, minden kellemességével. Jó lett az idő, kisütött a nap, amely a szabadba csalogatja a gyereket. Megteltek a játszóterek, az utcák futballozó, szaladgáló „srácokkal”. Közeleg a tavaszi szünet is, s az úttestre nyíló grundok, beépítet­len telkek, füves térségek, a jár­dák a gyermekek játszóterévé válnak, futkároznak, rúgják, dob­ják a labdát, kergetőznek, közben elfelejtkeznek, hogy az úttesten éppen a tavasz hatására tovább növekszik a forgalom. Egy, az úttestre kiguruló labda mögött mindig számítani lehet a kipirult gyermekre, vagy a beépítetlen te­lekről hirtelen kifutó kislányra, kisfiúra. MIT TEHETÜNK, mit kell ten­nünk gyermekeink testi épségé­nek. életének megóvása érdeké­ben? Nein elegendő, — bár erre is szükség van — kioktatni őket a közlekedés veszélyeire, arról, arra, hogyan keljenek át az út­testen, mire figyeljenek, ha lelép­nek a biztonságot jelentő járdá­ról. A gyermek életeleme a já­ték, s eközben nyilvánvalóan nem gondol arra, hogy mit szabad, mit lehet tennie. Ezért a szülőknek, a nevelőknek felügyelniük kell a játszó gyermekekre, s figyelmez­tetni őket — amikor az út felé szaladnak — hogy álljanak meg, mert az úttesten veszélybe kerül­nek. A szülőknek kell gondos­kodniuk arról is, hogy a gyerme­kek ne közvetlenül az út szélén, az útpadkán, az útárokban ját­szanak, mert ezeken a helyeken még akkor is kockára teszik éle­tüket, ha nem szaladnak fel a szi­lárd útburkolatra. Itt kell említeni a szülői figyel­metlenség másik, nagyon elterjedt módját is. A gyermekeket sétál­ni vivő anyuka barátnőjével be­szélgetve, elfelejtkezik gyermeké­ről, alci egy darabig körülöttük forog, majd gyors elhatározással az úttesten terem. Nem egyszer kellett már emiatt a gépjármű- vezetőknek hirtelen fékezniük, az anyukákat kioktatniuk, vagy ép­pen a bíróság előtt bizonyítaniuk ártatlanságukat. Láttunk már olyan eseteket is, amikor a baba­kocsi, benne a csöppnyi gyermek­kel elindult, gurult végig a jár­dán, s a járdaszegélyről lehup­panva okozott riadalmat a gépjár­művezetők és a gyalogosok köré­ben. MONDANI SEM kell, hogy a gépjárművezetőknek legalább annyi tennivalójuk van a gyer­mekbalesetek megelőzése érdeké­ben, mint a szülőknek. Iskolák, óvodák, játszóterek vagy olyan helyek közelében, ahol a gyerme­kek hirtelen felbukkanása várha­tó, csökkenteniük kell a sebessé­get. hogy szükség esetén bizton­ságosan meg tudjanak állni, meg­előzzék az ütközést. A gyermek mindannyiunk jövője, szemünk fénye, a holnap nemzedéke. Óv­juk, vigyázzuk testi épségüket, életüket, tegyünk meg mindent azért, hogy kevesebb gyermektra­gédiáról kelljen hírt adni. Gémes Gábor Híre van a jó kenyérnek... A Ságvári-kenyérnek híre van. Sorban állnak, tülekednek érte a helybeliek, viszik Kistelekre, Majsára, Csongrádra, sőt Pestre és messzebb is, a kiküldetésből hazatérők. A Ságvári-kenyér — mondják — elsőrangú, jó ke­nyér. Nagyon jó. Soha nincs be­lőle elég. Készül: Kiskunfélegyházán, a Kecskeméti Sütőipari Vállalat 3. számú, Ságvári Endre utcai (in­nen az elnevezés) kisüzemében. Árusítják ugyanott, a szaküzlet­ben, a Kossuth Lajos utcai ABC-áruházban, valamint egy keveset a 2101-es élelmiszerbolt­ban. A város és környéke napi kenyérigénye: hozzávetőleg száz mázsa. Ami a Ságvári-sütödétől kitelik: minden nap 16 mázsa finom és 200 kiló burgonyás ke­nyér. Ezen felül: 40 ezer darab vegyes péksütemény. □ □ □ Miközben a szállítók a frissi­ben megtömött fémrekeszekkel csörömpölnek körülöttünk, Nagy Sándor üzemvezetőt arra kérem, mondja már meg: miben is kü­lönbözik termékük a többitől. Válasz helyett két fél veknit — egyik a sajátjuk, másik a Mol­nár Bála utcából való — rak elém: tessék, szemlélődjek. Nos, mit is vehet észre a két mintadarabon a pártatlan érdek­lődő, akinek étrendjében törté­netesen sohasem foglalt el fő­helyet a kenyér, ennélfogva nem szokta meg, hogy állandóan vizs- gálgassa és kifogásolja annak milyenségét? A következőket ve­heti észre. Az egyiknek vékony, ha összenyomjuk, cserepes a hé­ja, a másikat sokkal vastagabb, „páncélos” burok veszi körül. Az egyik valamivel fehérebb bélű és mintha nagyobb lenne a tér­fogata, lazább, ruganyosabb, fosz- lósabb a „húsa”. A barnábbik valamivel savanyúbb illatot áraszt, meg aztán ... szóval, ke­vésbé gusztusos. Pedig — és ez az érdekes — ugyanabból a liszt­ből, ugyanazokkal a járulékos anyagokkal csinálták. □ □ □ Mi hát a titka e nagyrabe- csült pékárunak? — Nincsen titok — mondja Nagy Sándor. — Ez egy kicsi műhely, szinte minden munkát kézzel végzünk, így jobban oda lehet figyelni a technológiai előírásokra. És mi oda is figye­lünk. Tehát: technológiai fegyelem, lelkiismeretes hozzáállás mint elengedhetetlen követelmény — ismerős fogalmak... A hat évvel ezelőtt napi 20 ^ Széchenyi István és Vedres Balázs pék formázza, méri a kelt masszát. ezer darab péksütemény előállí­tására létrehozott kisüzem ter­melői létszáma: 16 fő. Az átlag­életkor: 35 év. A Ságvári-kenye­ret összesen négyen dagasztják— sütik, mindig a délelőtti műszak­ban, hajnali öttől déli egy órá­ig. A névsor: Dora Sándor, Droz- dik Imre, Széchenyi István és Vedres Balázs pékek. Párban dolgoznak, szótlanul. □ □ □ Ök már tudják, talán az ol­vasó még nam: a Ságvári Endre utcai pékség napjai meg vannak számlálva. A folyton változó élet, a műszaki fejlődés furcsa fintora, hogy ezek a rendkívül népszerű és keresett cipók ép­pen augusztus 20-ra, az új ke­nyér ünnepére tűnnek el a fo­gyasztók asztaláról. A tervek sze­rint ugyanis akkor adják át rendeltetésének a város új, kor­szerű kenyérgyárát a Szegedi úton. A sütödéből cukrászüzem lesz. Valami remény azért van a Ságvári-kenyér — pontosabban a Ságvári Endre utcai minőség — átmentésére, újjászületésére, öt hónap múlva, többek között, Nagy Sándor és munkatársai is a Szegedi útra, a lengyel automa­ta gépek mellé költöznek ... K. F. # Nagy Sándor üzemvezető, né­hány frissen kisült, szép vekni­vel. (Opauszky László felvételei) Tanítási szünet: április 5-17-ig Megvan az érettségi menetrend Az idén a korábbinál .hosszabb lesz a tavaszi szünet: április 5- én kezdődik és 17-én fejeződik be. A szünet utáni első tanítási nap április 18-a, szerda lesz: az általános iskolák 1 106 000 és a középiskolák 198 ezer diákja te­hát kipihenheti magát. A szünet ideje alatt nyitva tartanak a napközi otthonok, és vidám játé­kos programokkal várják a gye­rekeket. Kihasználják a szabad időt az úttörőcsapatok és a KISZ- szervezetek is: különböző foglal­kozásokait, túrákat, kiránduláso­kat szerveznek. A szünetet követően már a tanév végére irányul a diákok figyelme. Az általános iskolák­ban a tanítás legkésőbb június 20-án ér véget, a középiskolák IV. osztályaiban május 12-én, a középiskolák I—III. osztályaiban pedig június 9-én fejeződik be. Az érettségizőknek a ballagási ünnepélyt általában az utolsó ta­nítási napon, május 12-én, szom­baton rendezik meg. Az alma matertől az idén — a tavalyihoz hasonlóan — mintegy 48 ezer diák. vesz búcsút. Az érettségi menetrendet is meghatározták az Oktatási Mi­nisztériumban. A középiskolák nappali tagozatos tanulóinak az írásbeli érettségi vizsgák május 14-én, hétfőn kezdődnek, és a hét végével zárulnak. A gimná­ziumokban hétfőn magyarból, kedden matematikából, szerdán délelőtt oroszból, délután angol­ból és olaszból, csütörtökön fizi­kából, délután franciából és la­tinból, pénteken délelőtt kémiá­ból, délután németből és spa­nyolból, szombaton biológiából készítik el az írásbeliit. A szak­középiskolákban hétfőn a magyar, kedden és szerdán a szakmai el­méleti tárgyak, csütörtökön a maitematika írásbelijére kerül sor. A hét további két napján a szakközépiskolások a választott tárgyakból írják meg a dolgoza­tot. A közös írásbeli érettségi-felvé­teli vizsgák időpontja: május 21 —22., hétfő és kedd. A koráb­biakhoz hasonlóan, közös dolgo­zatot matematikából, fizikából és biológiából írnak a diákok. A szóbeli érettségi vizsgák jú­nius 9—22-ig tartanak. (MTI) Szerencse Jia — Valaki nyisson ablakot, mert megfulla­dok — szólt az egyik fiatal nő és poharáért nyúlt. — Húzzunk sorsot, vagy keljen fel a leg- fiatalabbb? — kérdezte ágyában felülve a kis fekete kontyos gyerekasszony, s már bele is bújt a papucsába, játszva a sértődöttet: — Én vagyok itt a „fuss oda — hozd ide”, egész nap ugrálhatok. Csak kerüljek ki in­nét. Legközelebb majd nagymama koromban jövök, akkor szülöm meg az öcsit... — hir­telen szája elé kapta a kezét. Kínos csend ereszkedett a kórteremre, mind az öten lopva a sarokágyban fekvő asszonyt nézték. Negyvenévesnek látszott, bár több is lehetett. Tegnap hozta be a mentő. Fiút szült. Csak ennyit tudnak róla, mert nem beszél senkivel. Lehunyt szemmel fek­szik vagy a mennyezetet nézi. Az ételből épp csak csipeget. A feszült csendben az asszonyból kitört a zokogás. — Bocsásson meg, igazán nem akartam ... mindig előbb jár a szám, mint az eszem — hadarta zavartan a kis fekete kontyos, s fe­ledve az ablaknyitást, már ott ült a síró nő ágya szélén, vigasztalóan simogatta a kezét. — Nem szabad, hogy felizgassa magát, belá- zasodik, olyankor a tej is elapadhat, inkább mondja el, mi bántja? Mondja el? Hogyan is értené meg őt egy alig 18 éves, pár napos anya. A szégyenét, hogy megvetik a faluban, mert ebben a kor­ban már nem illik gyereket a világra hozni. Hónapok óta másról se beszélnek, csak ar­ról, hogy megbotránkoztatta a fiatalokat. A sógornője, amikor megtudta, kiabált vele, még a harmadik szomszédban is hallották: — Nem sül ki a szemed a gyerekeid előtt? A fiad katona, a lányodnak májusban lesz az esküvője. Gyerekkocsit tolsz majd a nász­nép élén?! Dehogy akarta ő ezt a gyereket. De ha már így esett ...A férje jó ember, család- szerető, először meglepődött, aztán ennyit mondott: — Te Sári, úgyis nagy ez a ház kettőnk­nek. Kati városi fiút választott, Imre meg, ha leszerel, ki tudja még merre viszi a sor­sa, dunántúli kislánnyal levelez. Jól is jön ez a kis vakarcs, legalább öregségünkre nem maradunk egyedül. A kis vakarcs — mert így nevezték egy­más között — négy kilóval született és egész­séges, mint a makk. Homlokán érezte a gyerekasszony kicsi, izmos kezét, s csukladozva a sírástól mondta: — Nem haragszom, igazán kedves, hogy törődik velem. — Olgi a nevem, ne tessék magázni. Lete­gezhetem? , — Sári... mondta halkan az asszony, s párnája alól kihúzta zsebkendőjét, letörölte könnyeit. — Már tudom, miért nem barátkoztál ve­lünk! Pedig az a pár év nem számít, ami köztünk van; különben is azt tartják, a kis­gyerek mindig fiatalít. — Így igaz — helyeselt a mellettük levő ágyból a fiús hajú asszony — az én anyám is elég későn szülte a húgomat. Amikor sétálni vittem, azt hitték az enyém, a ma­mámra meg azt mondták, a nővérem. Hugi a család kedvence. Sári nem akart hinni a fülének: az egész terem vele csevegett, neki kedveskedett, hogy felvidítsák. Híres festőket, írókat soroltak fel, akik idős szülőktől származtak, bizonyságul: a késői gyerekek okosak! — Én nem tudok ilyen esetről — mondta gyerekes csodálkozással Olgi —, de ide fi­gyeljetek; a mesékben is mindig a legkisebb legény a legerősebb, a legeszésebb és ő a szerencse fia. Szinte végszóra tárult fel az ajtó. — Hozzuk a gyerekeket — szólt be a nő­vér. A folyosóról beszűrődött a csecsemők éhes sírása. A gyenge, vékony kis hangok közül kiemelkedett egy türelmetlenül követelőző hang. A hang tulajdonosa mérgesen öklözte a levegőt, miközben anyjához vitték. — Micsoda erőszakos fia van Sári anyuka — jegyezte meg a nővér —, ö aztán nem hagyja magát. Fél órán át teával itattuk, mert felbömbölte volna a többieket. — Ugyan, ez a kis vakarcs? H. A. BARÁTAINK ÉLETÉBŐL Űj szállodák Szófiában • A korszerű Európa Szálló. (Fotó: Szófia-press — KS.) Az egyre bővülő turizmus Bul­gáriában is jó néháhy új szál­loda építését tette szükségessé. Nemcsak a tengerparton, hanem Szófiában is egymás után adják át a korszerű idegenforgalmi lé­tesítményeket. Köztük van a fő­város egyik büszkesége — a „Ho­tel Európa”, Villanyautóbusz, gyors villamos A Szovjetunióban mintegy 2100 városnak és településnek autó- buszparkja, 142 városnak troli­busz-, 110-nek pedig villamoshá­lózata is van. Hét városban köz­lekedik a metró, ötben pedig épül vagy tervezés alatt áll. Rendszeres taxiszoiigálat 1500 vá­rosban üzemel. Az autóbusz az egyik legelter­jedtebb közlekedési eszköz, Az ország 500 városában kizárólag autóbuszokkal végzik a személy- szállítást. Az autóbuszjáratok el­sősorban az új városokban fon­tosak, ahol a tömegközlekedés rfiásfajta eszközeit még nem üze­meltetik. Mivel pedig az ország­ban egyre több új város, tele­pülés épül — főként Szibériában és Távol-Északon —, a legerőtel­jesebben az autóbuszparkokat fejlesztik, immár 1961 óta. A Szovjetunió hét gyárából jelen­leg évente mintegy 70 ezer autó­busz kerül ki. A szakemberek már a jövő autóbuszát is tervezik. Vélemé­nyük szerint — a környezetvéde­lemre. a levegőtisztaságra gon­dolva — az elektromos üzemelé­sű autóbuszoké a jövő. A vil­lanyautóbusz megalkotását egye­lőre a megfelelő kapacitású ak­kumulátorok hiánya okozza. Most a Diesel^elekfromos motor felhasználását tervezik. Bevált tömegközlekedési eszköz a troli és a villamos is. A troli­buszhálózat fejlesztését azonban gazdaságosabbnak tartják a vil­lamosénál. A villamossínek le­fektetése ugyanis igen költséges. Egy kilométer villamossín 300 ezer rubelbe kerül, ugyanakkor a trodibuszvonal kilométere csak 80 ezer rubel. Ezért az elmúlt nyolc évben trolibuszparkot 31 városban hoztak létre. Igaz, ezt a szovjet városok tágas, széles sugárútjai, kőrútjai megengedik. 1978-ban a városok 2300 új tro­libuszt kaptak. A nagyvárosokban folytatott kutatások eredményei kimutatták, hogy a nagy utasforgalom miatt elengedhetetlen tömegközlekedé­si eszköz a villamos. Ez az oka annak, hogy újabban a világ nagyvárosaiban — az USA-ban, Franciaországban, az NSZK-ban — új villiaimosvonalak épülnek: Bár a villámosvonalak lefekteté­se valóban költséges, az építésük­re fordított összegek viszonylag hamar megtérülnek, ha a villa­mos korszerűbb, nagyobb befoga­dóképességű formában jelenik meg. Azokban a városokban, ahol órámként 25 ezer körük utas szál­lításával kell számolni, érdemes üzembe állítani a gyorsforgalmi villamos qkat. Ilyen vonalakat építettek ki Moszkva egyes kerü­leteiben, Szaratovban, Lvovban és Krivoj-Rogban. Ami a metrót illeti, az csak másfél-kétmilliós nagyvárosok­ban előnyös, ahol egy-egy közle­kedési fővonalon mintegy 40 ezer utassal kell számolni. (BU- DAPRESS—APN) D. Szaszorov Tavasz a csehszlovákiai Surban Sur egy sík, lefolyástalan tő­zegmedence Bratislava közelé­ben. A sóik víz, a tőzeg különle­ges összetétele, a forró nyári napsütés érdekes, másutt fel nem lelhető növényvilágot alakított itt ki. A sok égerfa, fűzfa és szilfa ailaitt a páfrányok három méter magasra is megnőnek. A fák tör­zsein összefonódó növényrengeteg csöndes, hallgatag dzsungelt ala­kított ki. Sur vizeiben rengeteg a béka, a sikló és a vízimadár, — különösen vadkacsa és gólya — él itt, a szárazabb helyeken még kánya és — ritkábban — sólyom is. Az erdőben szarvas, őz, vaddisznó kóborol. Tavasszal szinte lehetetlen be­jutni Surba. A tőzeg sárrá válto­zik, a sarat ellepi a víz. A vad­állatok a közeli erdőbe húzódnak, vagy egészen a Kis-Kárpátokig vonulnak. Csak akkor térnek vissza* ha a víz már leapadt. Süntől nem messze van egy gyönyörű régi halastó — fűzfa­sétány, bájos nyírfák és magasra nőtt jegenyék sűrű sora veszi kö­rül. A tó közelében állnak a po­zsonyi Komensky Egyetem Kuta­tóállomásának épületei, ahol ez­zel a különös élettérrel foglal­koznak a tudósok. A különleges természeti környezetért érzett felelősséget mutatja, hogy Surt már 25 évvel ezelőtt, 1954-ben védett rezervátummá nyilvánítot­ták. • Sun tájak. (Orbis — KS.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents