Petőfi Népe, 1979. március (34. évfolyam, 50-76. szám)
1979-03-21 / 67. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1979. március 21. dóját, ahol a korábbinál háromszor több, évente 10—12 ezer tonna táp készítésére nyílik lehetőség. Az idén terveik szerint nyolcezer tonna tápot gyártanak, amiből a saját szükségletük háromezer tonna. A kapacitásuk teljes kihasználása érdekében a megyei malomipari és gabonaforgalmi vállalattal kötöttek szerződést. Korábban veszteségesen működött a fafeldolgozó melléküzemük, azonban tavaly már itt is nyereségesen termeltek. A dolgozók szorgalma mellett az tette lehetővé az eredményesebb munkát, hogy szervezési módosításokat hajtottak végre, s a termékgyártáshoz folyamatosan tudták biztosítani az alapanyagot. Nagy sikernek mondható a háztáji termelés fellendítése. Ágazatvezető irányitásával, a nagyüzem integrálásával az 1976-os eredményekhez képest megháromszorozták a háztáji termelés utáni árbevételt, amely a múlt évben elérte a 6 millió 800 ezer forintot. A nagyüzemben nem hasznosítható szántó- és gyepterületet adták ki háztáji művelésre. A tagoknak a sertés, szarvasmarha, valamint a többi állatfajok tartásához tömeg- és szálastakar- mány, valamint tápot és alomszalmát biztosítottak. Megszervezték — főleg az idősebb tagok örömére — az állatok háztól való elszállítását is. Sertésből tavaly ezerrel többet vettek át, mint 1966-ban, az idén pedig 1500 hízott sertés, 25—30 hízómarha, mintegy ötven borjú átvételére kötöttek szerződést a háztáji gazdaságokban. Kísérletképpen az idén a Kalocsai Fű- szerpaprika- és Konzervipari Vállalattal kötött szerződés szerint 30 hektáron termelnek a háztáji földeken fűszerpaprikát. Terveik szerint az év végéig a háztáji értékesítésből származó árbevétel meghaladja majd a 8 millió forintot. A szövetkezet vezetői, szakemberei munkájukban első helyre tették a szervezettebb, célszerűbb és takarékos gazdálkodást. A szerény fejlesztési lehetőségeket kihasználva a gépparkot bővítették, s olyan munka-, valamint betakarítógép-sorokat vásároltak, amely- lyel lehetővé válik olyan meny- nyiségű tömeg- és abraktakarmány' termelése, amely az állatállomány szükségleteit biztosítja. Cs. I. VESZTESÉGGEL ZÁRT ÉVEK UTÁN A szövetkezet elmozdult a holtpontról... • A napokban kezdődik a tápgyártás a korszerűsített és bővített üzemben, ahol évente 10—12 ezer tonna táp készül. (Straszer András felvételei) A gondok akkor kezdődtek, amikor 1976 elején több szakember hagyta ott a harkakötönyi Egyesülés Termelőszövetkezetet. A vezetők megfutamodásában az is jócskán benne volt, hogy nehéz a kedvezőtlen adottságú szövetkezetben gazdálkodni, s az is, hogy csak kitartó, rátermett vezetők érhetnek el eredményeket az ilyen körülmények között levő szövetkezetben. Az esztendőt 9,3 millió forint veszteséggel zárta a téesz, az ezt követő évben ez felére csökkent. Ekkor érkeztek a szövetkezethez felkészült szakemberek, Torday Zsoltot 1977 tavaszán választották elnöknek. Megkezdődött a szakmai vezetés kialakítása, s két év alatt összesen tíz szakember, közöttük hél egyetemet és főiskolát végzett kezdte meg a munkát. Középtávú tervet készítettek, figyelembe véve a szanálási bizottság határozatát. A gazdasági egyensúly helyreállítása érdekében a juhaszati ágazat fejlesztését és jövedelmezővé tételét, a gyepek fűtermésére alapozott tömegtakarmányozás, a broylercsirke-hizla- lásban a gazdaságosságot állították az első helyre. A szántóföldi növénytermesztés szerkezetét pedig úgy alakították ki, hogy az állattenyésztés szálas- és abrak- takarmány-igénye megtermelhető legyen, emellett az úgynevezett arunovenyek is megfelelő helyet kapjanak. Az elmúlt évet a közös gazdaság már nem zárta veszteséggel, sőt, igen szerény nyereséget is fel tudnak mutatni. A Kiskunsági Tsz-szövetség segített a múlt évben, mégpedig úgy, hogy a KTA-alapból 3 millió forint kölcsönt adott a szövetkezetnek, s így a banki hiteltartozásukat vissza tudták fizetni. Lélegzethez jutott a gazdaság, azonban 1981-ig évente egymillió forint forgóalap- visszafizetés, 70 ezer forint * beruházási hitel, és a jövő év végéig pedig 500 ezer forint szanálási hitel visszafizetése terheli még a szövetkezetei. A tervszerű munka, a fejlesztések a múlt évben elkezdődhettek, s most folytatódnak is, amely reményt ad ahhoz, hogy a közös gazdaság kijut a kátyúból, s ismét a jól gazdálkodó szövetkezetek sorába lép. Adottságaikat figyelembe véve legfontosabbnak a juhászati ágazat fejlesztését tartották. Korábban a tartási és tenyésztési hibák miatt veszteséges volt az ágazat, tavaly viszont már másfél millió forint nyereséget értek el. A megyei tanács vb meghatározta a szanáláskor, hogy addig nem lehet négyezer anyajuhnál többet tartani, míg két telepre nem koncentrálják az állományt. • A szövetkezetben jövedelmezővé tették a bárányhizlalást, s tavaly 1500 mázsa, exportminőségű bárányt értékesítettek. A tanácstól kapott támogatással 1977-ben ötszáz férőhelyes el- letőhodály, valamint két épület bővítését és átalakítását kezdték el. Kialakítottak így egy olyan telepet, ahol tavaly 2 ezer anyajuhot tudtak tartani. Az idén felépül az 1500 férőhelyes juhho- dály, valamint a telep vízellátását biztosító hidroglóbusz felállítására is sor kerül. Ezzel a beruházással létrejön az első telep, ahol több mint 3 ezer anyajuh elhelyezése válik lehetővé. Jelentős változásokat hajtottak végre az állattartásban és takarmányozásban. A szövetkezetben 1500 hektár a gyep, ennek egy részét intenzíven művelik, s a fűtermés jelenti a téli takarmány nagyobb részét. Ezt még kiegészítik lucernaszénával, valamint olcsó tömegtakarmánnyal, így kukoricaszárral, répaszelettel készített vegyes silóval. Lucernatermesztésük az elmúlt évben sikeres volt, 120 hektár átlagában 76,5 mázsát takarítottak be szénaértékben számítva. A gyepterületük nagyobb részén legeltetik az állatokat;. A bárányhizlalásban is előrelépés történt, egy kiló súlygyarapodáshoz 5,6. kiló takarmányt használnak. Tavaly 1500 mázsa bárányt értékesítettek exportminőségben, s az ebből származó árbevétel elérte a 700 ezer forintot. Fontosnak tartják, hogy bevezették a mesterséges megtermékenyítést, valamint az Állattenyésztési Kutató Intézettel együttműködve megkezdték a Dorset Horn fajtával történő keresztezést. Ettől az állatok jobb hízékonysá- gát, valamint az ikerellések számának növelését várják. Készen vannak a tervek a másik, 3 ezer anyajuh elhelyezésére alkalmas telep kialakításához is, amelyet 1983-ig szeretnének megvalósítani. A napokban fejezik be a takarmánykeverő üzem rekonstrukHazánk és a nemzetközi munkaügyi szervezet Néhány gyárunk svájci munkaszervezési program alapján alakította ki gyártási technológiáját. Budapesten fejlődő országokból érkezett diplomások tanulják a vezetés művészetét, magyar munkaügyi szakemberek, pedig távoli földrészé, ken adják át tudományukat. E — látszólag egymáshoz nem kapcsolódó tények között a legfőbb összefüggés, hogy valamennyi a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) keretében valósult meg. Hazánk ugyanis — egyre, aktívabb szerepet játszik az ENSZ e szakosított szervezetének tevékenységében. Erről beszélgettünk Szigeti István munkaügyi miniszterhelyettessel is, aki a magyar állam képviselője a genfi székhelyű szervezetben. — A legfontosabbnak tartjuk a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet olyan törekvéseinek támogatását, amelyek a dolgozók helyzetének és képviseletének javításához járulhatnak hozzá. Ezért értékeljük nagyra az ún. normaalkotó tevékenységet, amelynek keretében a munkakörülményeket, a dolgozók jogait, lehetőségeit érintő szabályokat állapítanak meg a tagállamok. A szervezet fennállása, 1919 óta 156 egyezményt alkotott, ebből hazánk több mint negyvenet ratifikált és iktatott be saját jogszabályai közé, lényegében valamennyit, amely valamilyen formában érinti a mi viszonyainkat. Tekintettel ugyanis arra, hogy az ILO ma már "az államok széles körét öleli fel — tagjainak száma jelenleg 138 —, számos olyan megállapodás is létrejön, amelyet, ha akarnánk sem tudnánk figyelembe venni. A szocialista országokban egyébként számos olyan jogosultság is létezik a munkaügy terén, amelyről még nincs nemzetközi egyezmény. Az utóbbi években például aktív tevékenységet fejtettünk ki más szocialista országokkal annak érdekében, hogy a munkához való jogot is nemzetközi egyezmény mondja ki. A szocialista országok ezt a jogot a gyakorlatban is garantálni tudják, ezért elsősorban a tőkés országok dolgozóinak érdekét szolgálná e javaslat efioga- dása. Egy ilyen egyezménynek rendelkeznie kellene arról is* hogy a gazdasági válságok terheit ne kizárólag a dolgozókra hárítsák, hanem arányos részt viseljenek belőle a munkaadók is. Éppen e kitétel miatt ellenzik a tőkés munkaadók képviselői ennek a nemzetközi egyezménynek a létrehozását. — A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet lehetőséget nyújt arra is, hogy a tagállamok kölcsönösen hasznosítsák azokat a tapasztalatokat, amelyek egy-egy országban például a szakmunkásképzés terén, a munkaszervezés és a munkakörnyezet javítására vonatkozóan. halmozódnak fel. Hazánk hogyan él ezekkel a lehetőségekkel? — Az országos vezetőképzést a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet anyagi és szellemi támogatásával hoztuk létre, s ide tartozik a svájci munkaszervezési eljárás magyarországi alkalmazása is. A svájci szakemberek néhány gyárban — például a Mosonmagyaróvári Kötöttárugyárban — új munkaszervezési eljárást honosítottak meg, s emellett számos szakembert kiképeztek ennek a módszernek alkalmazására és oktatására. Ugyanakkor Magyarország is szívesen átadja a maga tapasztalatait más országoknak. Különösen a fejlődő világ tanúsít nagy érdeklődést — ami érthető —, hiszen hazánk is csak a legutóbbi évtizedekben küzdötte le azokat, az ipari elmaradottságból eredő hátrányokat, amelyekkel nekik most kell megbirkózniuk, így a mi tapasztalatainkat — a helyi adottságok figyelembevételével — jól tudják hasznosítani. ILO-program keretében vettek részt például magyar szakemberek Algéria vezetőképzésének megszervezésében. Közös UNIDO (az ENSZ iparfejlesztési szervezete) és ILO-program keretében magyarok szervezik Mongólia országos vezetőképzését. Idehaza pedig a fejlődő országokból érkezett fiatalokat képeznek szakmunkássá, számítástechnikai szakemberré, szakoktatóvá. — Többször felvetődött, hogy a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet belső struktúrája nem tükrözi a világban kialakult valóságos erőviszonyokat. Hogyan lehetne e téren továbblépni? — Anakronisztikus a jelenlegi képviseleti rendszer. Minden kormány két-két delegátust küldhet, ezen kívül egy küldött az adott ország munkaadóit, egy pedig a munkavállalóit képviseli. A dolog természetéből adódóan a munkaadók között csak a tőkés országok képviselői ülnek, s ők is kizárólag a magánszektort képviselik, nem az államit. A nyugati országok munkavállalóinak a képviselői ráadásul általában a jobboldali szakszervezetek. Még nagyobb az aránytalanság a szervezet igazgatótanácsában, ahol abszolút többségük van a fejlett tőkés országok képviselőinek, s sem a szocialista, sem a fejlődő országoknak nincs megfelelő képviseletük. Ez pedig azért is hátrány, mert nagyon sok döntést az igazgatótanács hoz közvetlenül, a konferenciáknak viszont igen gyakran csak deklaratív szerepköre van. Az utóbbi időben dolgozik már egy bizottság a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet struktúrájának megváltoztatásán, de egyelőre nem sok haladást ért el. — Hogyan kapcsolódik a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet tevékenysége azokhoz a célokhoz, elvekhez, amelyeket Helsinkiben határoztak el Európa államai? — A nemzetközi együttműködés igazában csak a béke és az enyhülés körülményei között bontakozhat ki, ezen a területen is. Az ILO-nak is az a célja, amit a helsinki záródokumentum is többféle formában kinyilvánított: szűnjön meg a személyek és államok közötti hátrányos megkülönböztetés ... A munkaügyi szabályok kidolgozása, ratifikálása, alkalmazása is azt szolgálja, hogy minél jobb élet- és munkafeltételeket teremtsünk a dolgozók számára. 1979-ben egyébként európai regionális munkaügyi konferencia tárgyal majd többek között a munkavédelem és a munkafeltételek javításáról, s a fiatalok foglalkoztatásáról. M. K. Kérésre kötelező megmérni az előrecsomagolt takarmányárut. Februárban megjelent egyik Sajtóposta rovatunkban tettük szóvá, hogy a bajai Mandity Péter többször vásárolt a helyi terménykiadóban olyan előrecsomagolt 50 kilós nyúleledelt, amely a valóságban — jobb híján az oda- hazai mérésnél derült ez ki — csupán 44 kilogramm volt. A súlycsonkítás miatti panaszát azonban nem fogadták el, arra hivatkozván, félmázsás tételre hitelesített a zsák, a benne levő árunak egységnyi az ára, kártérítésről tehát nem lehet szó. Olvasónk véleménye: a vásárló módszeres becsapásának eme gyakorlata örökre kedvét szegheti az állattenyésztőnek. Sorainkra Muharos Sándortól, a Bács-Kiskun megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat bajai körzeti üzemének vezetőjétől kaptunk választ. Mint közölte, a súlyhiányos tápot a Baranya megyei testvérvállalat mohácsi keverőüzeméből szállították Bajára, a Dózsa György úti takarmányboltba, ahol az ilyen árukat általában mérés nélkül értékesítették,’ tekintettel az előrecsomagolásuk- ra. Ami pedig ezt a reklamációt illeti, nem a különbözeti összeg visszafizetésével, hanem a súlyhiányos áru kicserélésével akarta elintézni a boltos, ám a panaszos már nem vállalkozott a táp újbóli oda-visszaszállítására. Bár a vizsgálat nem derített fényt ismét; lődő esetekre, hasonló panaszokra, a körzeti üzem utasította a takarmányboltok dolgozóit, ezentúl kötelességük megmérni az előrecsomagolt takarmányárukat is, ha erre kérik őket a vásárlók. A szerk. megjegyzése: Nohaje válasz nem utalt rá, mi reméljük, a mérés ellenőrzése azt is jelenti, hogy a következőkben már csak a zsákban levő takarmány tényleges súlyának megfelelő árat fU zettetnek a vevőkkel, vagyis az állattartókkal. Az árukat az eddigieknél pontosabban, nagyobb fe-' lelősséggel kellene előrecsomagol-' ni Mohácson! Mi az igazság a kunbajai tüzelőolaj- és benzinellátás körül? Szintén februárban írtunk arról, hogy az országhatár mentén fekvő egyik megyénkbeli településen, Kunbaján hónapok óta zavarok vannak a tüzelőolaj- és benzinellátásban. Közreadtuk az érdekeltek panaszát, miszerint az olaj- kályha-tulajdonosok is egyre ritkábban kaphatják meg az árut a helyi töltőállomáson, a motorosoknak és autósoknak pedig már kényszerű szokásukká vált normál benzinért a környezetükben levő településeket kell felkeresniük. Azt is elmondtuk, az áfész községi egysége megrendeli ugyan a szükséges mennyiségű szénhidrogén-származékokat, ám az ellá- .tó cég, az ÁFOR bajai kirendeltsége a fuvarozási nehézségekre, a munkaerőgondokra, meg a szűkös készletre hivatkozással szállít pontatlanul, elégtelenül. írásunkra az első választ a töltőállomást üzemeltető Bácsalmás és Vidéke Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezettől kaptuk. A Piukovics Lajos kereskedelmi főosztályvezető és Zátonyi Sándor áruforgalmi osztályvezető által aláírt levélből megtudtuk, a korábban havonta 60 ezer forintot forgalmazó kis egység tavaly október óta kapja az árut rendszertelenül. Tüzelőolajból nemegyszer csak az igényelt mennyiség 25, esetleg 50 százaléka érkezett meg a községbe, ahová novemberben, decemberben és januárban egyetlen liternyi benzint sem szállítottak. Az áfész az ügyben külön levelet is küldött az ÁFOR illetékeseinek, de választ nem kaptak. Informátoraink szerint főleg szállítási gondok magyarázzák az ellátásbeli tarthatatlan helyzetet. Ezen legharnarabb csak úgy lehetne segíteni, ha valamelyik körzé- ti közület a szövetkezet rendelkezésére bocsátaná az említett áruk szállítására alkalmas tartálykocsiját. Addig is, míg e fuvarprobléma valahogy rendeződik, a kunbajai ellátás javítása érdekében megtörténnek a legszükségesebb intézkedések. ; A másik válasz Szolnokról, az Ásványolajforgalmi Vállalat Tiszántúli Központjából érkezett szerkesztőségünkbe. Eszerint csak tavaly novemberben volt kisebb fennakadás a kunbajai ellátásban, ám decemberben és januárban már a megrendeléstől számított 48 órán belül megkapta az igényelt tüzelőolajat és benzint ez a töltőállomás. A tárolóteret feltétlenül szükséges bővíteni ahhoz, hogy hasonló kellemetlenségek ne következzenek be — zárja e véleménnyel levelét Venyige Sándor központvezető és Miklya Pál kereskedelmi vezető. A szerk. megjegyzése: Hogy a jórészt ellentétes tartalmú tájékoztatások kö^üi melyik a mérvadó, melyik áll közelebb az igazsághoz, nem feladatunk kivizsgálni, ellenőrizni. Mi nyilvánosságot adunk mindkét hivatalos reagálásnak, bízva abban, hogy az értelmetlen magyarázgatások, cáfolatok helyett azért mégiscsak sor kerül az érdekeltek kölcsönös együttműködésén alapuló érdemi intézkedésekre, amelyek eredményeként a jövőben nem lesz okuk hasonló panaszra a kunbajai olajkályha- és gépjármű-tulajdonosoknak. KÉRDEZZEN - FELELÜNK SZAKKÉPZETTSÉG ÉS BÉREZÉS Egyik kalocsai olvasónk betanított munkásként dolgozott munkahelyén, miközben szorgalmasan tanult, s a közelmúltban tett sikeres vizsgát hegesztő szakmából. Most már jó ideje e munkakörben foglalkoztatják, de a bérét még mindig a korábbi, a lényegesen alacsonyabb órabérű beosztása alapján számfejtik részére. Ezért úgy véli, kevesebb pénzt kap, mint amennyi őt megilleti. „Vajon mit tartalmaznak a vonatkozó előírások?” — kérdezi. A Munkaügyi Minisztériumnak és a Szakszervezetek Országos Tanácsának ismert állásfoglalása az, hogy minden gazdasági egységben törekedni kell a szakmával rendelkezők arányának növelésére, s e célból lehetővé kell tenni a betanított munkaerők továbbképzését, illetve a szakmai képzettségük megszerzését. Feltehetően ez utóbbiak értelmében nyílt módja önnek is arra, hogy szakmunkássá váljon. Am az erről szóló bizonyítványa nemcsak azt jelenti, hogy a régebbi alkalmaztatásánál magasabb rendű feladatot láthat el, hanem azt is, e tevékenysége után, vagyis a tényleges munkavégzésének megfelelően kell anyagi elismerésben részesülnie, pontosabban bért kapnia. Ezzel kapcsolatos részleteket, konkrétumokat a vállalati dolgozók bérbesorolásáról szóló 16 1976. (XII. 11.) MüM számú rendelet közli. Ennek az ön esetében történő alkalmazása alighanem kívánnivalót hagy maga után. Minthogy azonban nem ismerjük teljességgel az alkalmaz- tatási körülményeit, így véleményünk csak afféle tájékoztató jellegű lehet. Tanácsoljuk, forduljon bérpanaszával a munkahelye vezetőihez, s ha nem kielégítő, illetve kedvezőtlen a válaszuk, kérje a helyi munkaügyi döntőbizottság segítségét! A KÖZÖS KÖLTSÉGEK ARÁNYA A kecskeméti Széchenyivúro* egyik OTP-társasházában lakó olvasónk kifogásolja, hogy náluk minden lakástulajdonosra egyformán rótták ki az úgynevezett közös költséget. Pedig úgy tudja, a közös tulajdonban álló épületrészek és -tartozékok üzemeléséből — lépcsőház világítása, lift használata stb. — eredő kiadásokat differenciáltan kellene finanszírozniuk a lakóknak. Nincs megbizonyosodva arról sem, hogy az ilyen ügyekben döntést hozott közgyűlések mindig határozatképesek voltak. Kérdezi: mit tartalmaznak a vonatkozó előírások? Alapvető szabály, hogy a társasházak említett költségeinek ki- egyenlítéséből a tulajdonosoknak a tulajdoni hányaduk arányában kell részt vállalniuk. Másszóval: a kisebb alapterülettel rendelkezők kevesebb, a nagyobb alapterületek gazdái pedig több pénzt kötelesek a közös költségek címén havonta befizetni. Ettől azonban el lehet térni, ha az alapító okirat ilyesmire lehetőséget ad. S ennek alapján döntenek a közgyűlések az általában minden érdekeltet egyforma összeggel terhelő fizetési kötelezettségekről. Ami pedig e társasházi fórumot illeti, az csak akkor határozatképes, ha a tulajdonosoknak legalább — a tulajdoni hányaduk arányában számított — kétharmada jelen van. Ez azt jelenti, hogy nem a tulajdonosok kétharmadának kell megjelennie a közgyűlésen, hanem a jelenlevőknek a közös tulajdonból kell együttesen képviselniük legalább kétharmadrészt. Még any- nyit: az ilyen jellegű vitás ügyek vizsgálatára, s a vonatkozó döntésekre bíróság jogosult. összeállította: Velkei Árpád Levélcím: 6001 Kecskemét, Szabadság tér La. Telefon: 12-516 • Kialakulóban az a telep, ahol háromezer anyajuhot tarthatnak.
