Petőfi Népe, 1979. március (34. évfolyam, 50-76. szám)

1979-03-21 / 67. szám

1979. március 21. • PETŐFI NÉPE 3 HATVAN ÉVE TÖRTÉNT Mindenkihez! Amikor a kortársak által egybehangzóan ellen­szenvesnek jellemzett Vyx alezredes március 20- án átnyújtotta Károlyi Mihály köztársasági elnök­nek a párizsi békekonferencia sok vita után elfo­gadott február 26-i határozatát, tulajdonképpen csak a pontot tette fel az i-re — a polgári de­mokratikus rezsim csődjére. A jegyzék színima­gyar területek átengedését sőt a mai országterület­be is mélyen behasító semleges zónát, s egyébként is kemény feltételeket írt elő. Károlyiék levonták a következtetést; a kormány lemondott. Egyértel­művé vált, hogy a továbbiakban csak a munkás- osztály képes szanálni a felhalmazódott csődtö­meget. A határok, a területi integritás kérdése csupán egyik volt a sok közül. Végletesen kiéleződött a társadalmi probléma, a földreform és az üzem­szocializálások kérdésében a szociáldemokrata— polgári kormány öngyilkos bizonytalanságokat és huzavonát árult el. A kommunisták elleni terror­intézkedéseket pedig a forradalmasító munkásosz­tály felháborodása, tüntetések követték és felforró- sították a választási készülődés légkörét. A saj­tóból a szakszervezetek és a Munkástanács hangu­latából a kommunista foglyok kiszabadítására ter­vezett határozott kísérletekből, a kései szemlélő számára is egyértelmű a képlet. Minden vonalon teljes balra tolódás. Az antant jegyzéke így a vá­laszt könnyítette meg. A tőkés rend és a meg­válaszolatlan nyugati kapcsolatkeresés helyett, gyökeres bel- és külpolitikai orientációváltás. A 20-án sürgősen összehívott minisztertanács el­veti a Vyx-féle diktátumot, a megkérdezett ka­tonák ellenállást, honvédő harcot javasainak an­nál is inkább, mivel ekkor az Ukrán Vörös Had­sereg vonalai alig háromszáz kilométerre voltak a Kárpátoktól. Az SZDP vezetőségi ülése — egy­két jobboldali vezető kivételével —, a szocialista, kommunista kiegyezés mellett tette le a voksát, ,a polgári koalíciós partnerekkel való szakítást és a munkáskormányt választotta. Károlyi Mihály maga is minden vonalon új orientációt javasolt, bár úgy hitte, s ebben az SZDP-vezetők sem von­ták be bizalmukba, hogy köztársasági elnökként, majd „tiszta szociáldemokrata” kabinettel fogja a dolgokat igazgatni. 21-én reggel Landler Jenő, a szociáldemokrata baloldal képviselője a gyűjtőfogházba ment a szo­ciáldemokraták megegyezési javaslatával. A bör­tönben is aktív és irányító kommunista vezetés a tárgyalások alapjául a Bogár Ignáchoz intézett Kun Béla-levelet tekintette, s az előzetes egyezés is ezen a platformon jött létre. Landler így már ezzel a hírrel kereshette fel az SZDP délelőtti ve­zetőségi ülését, amely most már hivatalos tárgya­lóküldöttséget küldött a gyűjtőbe. Ahol a két mun­káspárt képviselői megalakították a magyarországi Szocialista Pártot. „Ha nem is nyílt utcai harcban, de győztünk” — mondta Kun Béla. A szociálde­mokrata pártválasztmány és a budapesti Munkás- tanács a nap folyarríán elfogadta a megegyezést, a katonatanács intézkedett a főbb stratégiai pontok megszállásáról, az esetleges ellenforradalmi kísér­letek elfojtásáról. Erre azonban nem volt szükség. A potenciális ellenforradalmi vagy ellenzéki rétegek is passzi­vitással, várakozással, esetleg lelkesedéssel fogad­ták a Magyar Kommün kikiáltását, a forradalmi kormányzótanács megalakulását és a Mindenkihez! című kiáltványt, amely a fordulatról értesített. Az antant-körökben nagy volt a megdöbbenés. Jegy­zékük az ellenkező hatást érte el, mint tervez­ték; hiszen Románia megerősítésével a bolsevizmus ellen, a szovjethatalom ellen irányult, s mint ki­derült, egyik közvetlen előidézője volt a bolseviz­mus megizmosodásának, az orosz október megin­dította folyamat továbbterjedésének. —d —m 9 Előkészületek a Petőfi-híd felújítására Tervszerűen haladnak a Petőfi- híd felújítását előkészítő munkák, minden feltétel megvan, meglesz ahhoz, hogy a parti híd elbontá­sával május 3-án megkezdődjék a 18 hónapig tartó nagy építkezés. Gordon Juditnak, az MTI fő­munkatársának Dalmy Tibor mi­niszteri biztos egyebek közt el­mondotta: — A fő építési munkák május eleji megkezdésének feltétele, hogy Franciaországból megérkez­zen a speciális hidraulikus bontó­gép, amellyel a Petőfi-híd vasbe­tonlemezét távolítják el. A híd bontásával és az újra­építéssel novemberre készülnek el. Ezzel egyidejűleg dolgoznak a parti hídon is: az ötnyílású vas­szerkezet helyett egy új, három­nyílásút építenek. A 2-es villamo­sok Boráros téri megállója meg­szűnik, a szerelvények a tértől nem messzire létesítendő megál­lókból indulnak Csepel, illetve az Erzsébet-híd irányába. Elbontják a Boráros téri nagyon régi gyalogos aluljárót is, de ez már része a Boráros tér rendezé­sének, amely a Petőfi-híd felújí­tásával egyidejűleg ^kezdődik, és csak 1982-ben fejező5ik be. A for­galmas csomópontban területileg akkora gyalogos-aluljáró lesz, mint a Kálvin téren, de építészeti meg­oldásában a Baross térihez ha­sonlóan, nyitott terű lesz. Tanácstagi beszámoló a Szeleifaluban A kecskeméti 55. és 5(1. számú választókörzet — Szeleifalu — két tanácstagja Kima Miklós és dr. Lovas Béla évek óta hagyomá­nyosan vasárnap délelőtti idő­pontban invitálja választóit ta­nácstagi beszámolóra. Így történt most is. Noha a tíz nappal ko­rábban kiküldött meghívó — amely a két tanácstag rövid be­számolóját is tartalmazta — tíz órában jelölte meg a kezdés idő­pontját, kilenc órakor már gyüle­keztek a FÜSZÉRT Vállalat kul­túrtermében. A két tanácstag együttes beszá­molóját csaknem nyolcvan vá­lasztó érdeklődése mellett, dr. Lovas Béla kezdte a város múlt évi fejlődésének áttekintésével, s az idei tervek ismertetésével. Ter­mészetesen legrészletesebben a két választókerületre vonatkozó törekvéseket taglalta. Ennek so­rán arra a tizenkilenc kérdésre is válaszolt, amelyeket előzetesen írásban juttattak el a választók.­Különösen nagy érdeklődést keltett a tanácstagi beszámolók résztvevőiben annak a nagysza­bású útépítési akciónak az ismer­tetése, amelyet a városi pártbi­zottság kezdeményezésére az idén indít el a tanács, s amely a me­gyeszékhely belső úthálózata mi­nőségének javítását célozza. Dr. Lo\ as Béla végül tanácstag társa nevében is megköszönte a lakos­ságnak a társadalmi munkában megnyilvánult hathatós támoga­tást, név szerint is kiemelve a legtevékenyebb segítőtársakat: Szegedi Jánost, Veszelszki Józse­fet, Olajkár Istvánt, Bartosek Ist­vánt és Kertész Józsefet. Majd Kima Miklós ismertette a. tavaly hét utcában társadalmi munkában elvégzett járdaépítés tanulságait. Ezután a hozzászólásokra került sor. Az igen élénk, gyakran szen­vedélyes, de mindvégig építő és bizakodó hangvételű vitában hu- szonhatan vettek részt, számos kérdést, problémát és javaslatot felvetve. Sok kérdésre Irsa Ernő, a városi tanács műszaki osztály­vezető-helyettese azonnal vála­szolt. Nem egy felvetés azonban kivizsgálást igényel, ezekre tehát 30 napon belül írásban kapnak választ a felszólalók. Ez utóbbiak közé tartozik például a Kecske­méti Konzervgyár Il-es számú telepének fedetlen csatornája, a Korhánközi átjáró útfordulójának balesetveszélyessége, a szemétel- hordás megoldatlansága, utcai te­lefonfülke létesítése stb. A mindvégig jó hangulatú be­számolón többen is hangsúlyoz­ták, hogy nemcsak azért vesznek részt a tanácstagjukkal való éven­kénti találkozón, mert sok a prob­léma, hanem mert tapasztalásból tudják: érdemes ezeket elmonda­ni. A Szeleifalu példája is tanú­sítja, hogy a város párt- és taná­csi vezetése nagy gondot fordít a peremkerületek ellátásának javí­tására. Borsos Gergely például társai nevében is megfogalmazta: „a tanács, a tanácstag munkáját segítve, magunknak is dolgo­zunk”, és további társadalmi se­gítséget ajánlott fel. BARifApK ÉLETÉBŐL | Fába faragott mesék 49 Jakov Gyejkalo egész életét a fa megmunkálásának szentelte. Nappal egy habarovszki bútorgyárban dolgozott, estéit pedig a fafa­ragás töltötte ki. Nemrég nyugdíjba vonult, és azóta minden szabad»; idejét kedvenc foglalatosságának szenteli. Ajtaja mindig vendégsze­retőén tárva van a tanulnivágyó fiatalok előtt. A habarovszki gyere­kek gyakran felkeresik a fába faragott mesék varázslóját. Ámulva szemlélik, meséik megelevenedett alakjait. A 72 éves mester több munkáját állították ki Habarovszk, Kijev, Szuzdal és más szovjet vá­rosok múzeumaiban. (APN—KS) Bolgár családi statisztika Bulgáriában az átlag család ösz- szetétele az elmúlt évtizedekben jelentősen változott. Manapság már csak elvétve, főleg munkás­családoknál lehet beszélni népe­sebb famíliáról, a legtöbb esetben csak egy-két gyermek van. Statisztikai adatok tanúsága sze­rint 1965-ben országos átlagban 3,6 volt a családtagokat jelző mutató­szám, tavaly ez 3,27-re csökkent. A családok jövedelme ugyanak­kor az elmúlt 12 év alatt megkét­szereződött. 1977-ben Bulgáriában a statisztikai átlag család jövedel­me 4300 leva volt. Ha a három fő foglalkozási csoportot: a munkást, az alkalmazottat és a szövetkezeti parasztot tekintjük, nagyjából azonos a bevételük, a különbség csupán az, hogy a szövetkezeti pa­Kutatók megállapították, hogy az ember fizikai, emocionális és intellektuális életciklusokon esik át, felfelé ívelő és negatív irányú szakaszokkal — ezek váltakozásá­nak időtartama majdnem egy hó­nap. A negatív állapot néha mind a három területen egybeesik. Az utóbbi állapot évente hat napon át fordul elő. Az egyik leningrádi taxitelepen figyelembe vették ezt az ingado­rasztnak több a természetbeni, és kevesebb a készpénzjárandósága. A családok jövedelmüknek 39,4 százalékát fordítják élelmezésre, 11,5 százalékát ruházatra, cipőre, 8,7 százalékát lakbérre, ugyaneny- nyit lakásberendezésre, 3 százalé­kát pedig kulturális és társadalmi kiadásokra. Egyre több tartós fogyasztási cikket vásárolnak a bolgárok. 1977-ben például 100 háztartásra 59 televízió, 67 hűtőszekrény, 65 mosógép és 20 személygépkocsi ju­tott. A fejlődést jól érzékelteti, ha az 1970. évi adatokat vesszük számba, amikor ugyanerre a körre 42 televízió, 29 hűtőszekrény, 50 mosógép és mindössze 6 személy- gépkocsi szerepelt a statisztikában. zást, és a munkarend összeállítá­sakor speciális módszert vezettek be a bioritmusok figyelembevé­telére. Ennek megfelelően minden sofőrnél figyelembe veszik a ne­gatív állapotok egybeesésének ide­jét. Ilyenkor a vezetőt figyelmez­tetik, Upgy legyen különösen óva­tos. A bioritmusok változásának grafikonját számítógép állítja ösz- sze. (APN) MESELN EK A SÁRGULÓ LAPOK ,,...hogy a kommunizmust szolgálja...” Kivonat Kirtuf'ftMjM «•>**«g |M a, . *• < 4* napján tarlót« rend-. „íi kfugryulewntk ,jvgvioáofn «..'■> ..........flto"'“ " **««*» i óiioi-cu vií£.p:t niek,;é-feu vis«*! t -fi? v vp;. ír fariét. i Ja-;áí'e «rr ht f>;y H <;y >■» a? í<;'e úc1 vii í e :■ ? vy bt» v ...B . '■ r : : " ' : ' v >'r i . :-r iyu?olva l #r*rrrrr" PL vi, .: io. ,nr. iktasd kufiftü Lfyyn. j-e*. * ale*. r.* t . xr*í5 g.Wtt h Á x A K C w A J. : cttvö?l«r_ :ot•d'.aiott, r} *" ' * oáúúftr «iVtctu’té&o *• K i¥ t * k ­t »W* .1 , / A Magyar Tanácsköztársaság­ról, s annak előzményeiről, tör­ténelmi összefüggéseiről éppen olyan sokat írtak — és sokféle­képpen — eddig, mint a leveré­sét követő időszak embertelensé­geiről, a borzalmas megtorló cse­lekedetekről. Azt hihetnénk te­hát, hogy napjainkra már min­den beszédes dokumentum, for­rásanyag előkerült, a történészek által felhasználást nyert. Ám a jelek szerint nem így van. Ma is kerülnek még elő újabb és újabb egykori iratok, emlékek, bizonyítékok a történelmi folya­matokkal kapcsolatosan. Erről vallanak azok a sárguló lapok — levelek, hivatalos iratok és újságkivágások — amelyeket a jelenleg Kecskeméten élő Sas­vári Gyula nyugdíjas leninvárosi lakásában volt alkalmunk for­gatni, nézegetni. □ □ □ A múlt század legutolsó évei­től kezdve jelent meg a mai Kiskunmajsán a Kun-Majsa cí­mű társadalmi, közigazgatási és szépirodalmi hetilap. Haladó vol­tára többek között jellemző az is, hogy a korabeli vidéki lapok közül az elsők között számolt be félreérthetetlen helyesléssel, pozitív elfogultsággal a Nagy Októberi Szocialista Forradalom lelkesítő eseményeiről. A lap fe­lelős szerkesztője és laptulajdo­nosa az a Sasvári Sándor volt, aki mint kitűnő pedagógus is el­ismerést, nevet szerzett magá­nak. Mutatja ezt a szaggatott szélű, töredezett igazoló levél, amelynek Terbe Mátyás főbíró az aláírója. Kun-Majsa község elöljárósá­ga nevében igazolja, hogy Sas­vári Sándor okleveles polgári iskolai tanár „a tanügy terén fáradságot nem ismerő, kiváló szorgalmat, kitartó ügybuzgósá- got, példás tevékenységet és szakavatottságot tanúsított”, va­lamint „kifogástalan viselkedésű és példás erkölcsiségű volt”. S az áll még a levélben, hogy a szülők teljes megelégedését is kiérdemelte a nagyszerű neve­lő. □ □ □ Az első világháború alatt a •majsai szerkesztő egy ideig ha­ditudósítóként teljesített szolgála­tot, majd hazatérte után tovább folytatta lapszerkesztői tevékeny­ségét. Mint már említettük, a világ eseményeit befolyásoló orosz forradalmi eseményekről bőven és a valóságnak megfele­lően igyekezett tájékoztatni az olvasóközönséget. Mint az aláb­biakból kiderül, ezért nem kevés árat kellett fizetnie később. A Tanácsköztársaság leverése után, augusztus közepén a he­lyi képviselőtestület az alábbi határozatot hozta: „Akik bármi címen a Tanácsköztársaság szol­gálatában állottak... a képvise­lőtestület kebeléből zárassanak ki." A Sasvári Gyulánál — a szerkesztő fiánál — meglevő jegyzőkönyvi kivonat felsorolja azt a tizenhat nevet, akiket a döntés közvetlenül érint. Töb­• A szerkesztő, aki lapját elne­vezte Vörös Ujságnak. bek között Sasvári Sándort em­lítik és Bulyovszky Gyulát. Ez utóbbiról tudni kell, hogy Buday Dezsőnek a sógora, s nemrégiben költözött el Majsáról a főváros­ba. Egyben sógora annak a Já- ritz Józsa festőművésznek is, aki évtizedeken keresztül ebben a községben alkotott nyaranként. □ □ □ Hogy mi történt azután, az a töredezett, de még jól olvasható iratokból világosan kiderül. 1920 májusában ilyen határozat szüle­tett a képviselőtestület ülésén: „Mindaddig, amíg a kommuniz­mus alatt viselt dolgait nem igazolja, a közgyűlésen nem ve­het részt.” A jelek szerint ugyan­csak elhúzódott a vizsgálat, hi­szen csak 1920 október utolsó napján született meg a végső döntés a községi hivatalos veze­tés részéről, mely így hangzik: Sasvári Sándornak „a kommu­nizmus alatt lapja vörös újság­gá vedlett, s maga minden igye­kezetével oda hatott, hogy a kommunizmust szolgálja. Haza- fiatlan magatartást tanúsított lapját elnevezete Vörös Újság­nak.” S a határozat: kizárás a képviselőtestületből. Ám ezzel még nem volt vége a zaklatás­nak. Egy évvel később ugyanis a lakására betört ismeretlen egyé­nek — mint utóbb kiderült: Francia Kis Mihály emberei — merényletet követtek el ellene; több helyen megsebesítették. □ □ □ Nem tartozik ugyan szorosan a témánkhoz, de az is figyelmet érdemel, ami ezután történt, a sárguló papírok tanúsága sze­rint. Sasvári Gyula elmondja, hogy édesapja 1926-ban. hatvan­éves korában meghalt, ám a zaklatás, a bosszúállás ezután sem szűnt meg. Mutat egy 1939- ben keltezett iratot, amelyben az áll, hogy őt — apjának „vö­• Íme a hivatalos irat, a „kommuniz­mus alatti viselt dolgairól”. rös” múltja miatt — „a Magyar Szent Korona nevében” eltiltot­ták választói jogának gyakorlá­sától. De mennyivel másként hangzik a következő irat szövege, ami a kezünkbe kerül: Sasvári Gyula „harcolt a jobboldali elemek köz­életből való eltávolításáért”. Te­gyük hozzá: mint képviselőtes­tületi tag apja örökébe lépett, s mint a Szakmaközi Bizottság elnöke ténykedett. Talán mon­dani sem kellene, hogy ez már a felszabadulás után volt. Aki előbb Majsán, majd a megyeszékhelyen különféle fon­tos munkaköröket töltött be, az ezekben a napokban, mint nyugdíjas elő-előveszi a régi, megsárgult dokumentumokat, és el-elgondolkozik a régi esemé­nyeken, történéseken. Mindazo­kon a dolgokon, amelyek életét — és valamennyiünk életét — nem kis mértékben befolyásol­ták, alakították. Varga Mihály Munkarend - a bioritmus alapján

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents