Petőfi Népe, 1979. március (34. évfolyam, 50-76. szám)
1979-03-20 / 66. szám
1979. március 20. # PETŐFI NÉPE • 3 Városszépítő félegyháziak EGY HASZNOS SZMT-KIAD VÁNYBÓL Művelődés és módszer Valamilyen ősi erő mozgósít a tavasz közeledtével, amikor először csapja meg a föld illata az orrunkat... Gereblyét, ásót fognak az emberek, még azok is, akiket az életadó földhöz csupán az a néhány négyszögölnyi kiskert fűz immár, hiszen kenyerüket gép mellett, íróasztalnál, rajzállványnál, üzlet pultjánál keresik meg. Mégis gyűjtik az avart, a hajdanvolt virágok maradványait tűzzel hamvasztják el, s a fölszálló füsttel megtelt levegő kesernyés íze— illata is hirdeti a megújuló természet csodáját. * Nemcsak a kerítésen belül munkálkodnak a szorgos kertészkedők, megforgatják a házak előtti földcsíkot, ágyást készítenek a Virágoknak, szelídre nyesik a bokrok borzas ágait. Szépül a község, a város. Ha úgy tetszik, nevezhetjük őket társadalmi munkásoknak is, vagy városszépítőknek — mindegy —, a parkok, utcák rendben tartására hivatott „üzemeket” segítik tevékenységükkel. A maguk hasznára is, hisz bőven kamatozik a munka a tavaszvárás jóleső örömében épp úgy, mint a később pompázó növények szívmelengető látványában. Kiskunfélegyháza utcáit járva ez a tavaszi serénység gyakori látvány. Része a Tiszta, virágos városért akciónak, amelynek egyéb teendőiből a lakosok apraja-nagy- ja részt vállal. A Batthyány iskola úttörői például őrjáratot szerveztek az iskola utcájában. A négyes csapatok nemcsak az elhul- lajtott papírt juttatják a megfelelő helyre, de megszólítják a tetten ért szemetelőket is, a gyerekeket, a felnőtteket egyaránt. Reméljük ügybuzgalmuk megfelelő fogadtatásra is talál... Nem lesz elhanyagolt az idős emberek portája előtti kiskert sem, a Vöröskereszt és a HNF aktivistái vállalták rendbehozásukat. Ugyanígy a napközis ház előtti bokorsűrűt is megrendsza- bályozzák, ebben már segítenek a vágóhíd Petőfi szocialista brigádjának tagjai is. Mozgósíthatók a cipőgyár, a VSZM szocialista kollektívái is, csak egy kérő szó kell ehhez, tudom meg Kovács Ágostonná Manyikétól, a tisztasági mozgalomban is részt vevő társadalmi aktivistától. Hogy a kérő szónak mekkora a hatalma, arról Módos Jenőné, a vörös keresztes alapszervezet gazdasági felelőse tréfálkozva mondja: — Manyika húzott bele nemcsak a vöröskeresztes munkába, hanem a városszépítő mozgalomba is. Hat éve ennek, akkor költöztünk ide. A feladatom — gaz- daságiskérít — tagsági bélyegek széthordása. Csakhogy miként nézne az ki, hogy csak a pénzért kopogtatok be? Elbeszélgetünk az emberekkel, egyengetni próbálom a kisebb szomszédviszályokat, amelyek olykor csak egy kicsukott kutya okán is mérgesednek ... Akik megforgatták a kerteket, s füvesíteni akarják, azoknak a városgazdálkodási vállalattól továbbítom a fűmagot. Néha azután eszmét cserélünk olyan, számunkra érthetetlen dolgokról is, hogy miért szorgalmazzák kizárólag a díszfák ültetését? Sokan inkább a gyümölcsfákat pártolják, azok legalább fizetnek is a fáradozásért ... A hasznosságot is számításba vevő emberek a gyümölcsfát lelkiismeretesen óvják, ám úgy vélekednek, a platánfát egye csak a kukac. Hát akkor melyiket kell ültetni? Védőügyvéd sem beszélne lelkesebben a gyümölcsfák érdekében, mint Módpsné Marika. S a keceli meggyfasorokra, a tiszkécskei gyümölcsös-utcákra gondolok, mint igazának igazolására. A látogatás után az Árpád és az Ady Endre utcát járom. Évente egyszer ezt teszi a Tiszta udűar, rendes ház mozgalom bíráló bizottságának tagjaként Módos Jenőné is. A kora tavasztól késő őszig tartó városszépítő munka eredménye ekkor már pontokban kamatozik. A porták többsége méltó várományosa az újra kiérdemelt címnek. Gondos-dolgos emberek lakják ezt a környéket is. És olyanok, akik elfoglaltságuk mellett szívesen vállalják a lelkesítést, a szervezést. A ligetes utcájú, dalban megénekelt Félegyháza ennek az ösz- szefogásnak eredményeként minden évben egy kicsit ligetesebb lesz. Szebb, tisztább, rendezettebb. N. M. Országos tudományos diákköri konferencia Március 21. és április 13. között ' rendezi meg az Országos Tudományos Diákköri Tanács a KISZ.-szel és a felsőoktatási intézményeket működtető minisztériumokkal karöltve a XIV. országos tudományos diákköri konferenciát. Az országos megnyitóra, és egyben a társadalomtudományok témakörében megírt legsikeresebb diákdolgozatok háromnapos vitájára, „megvédésére” Egerben a Ho Si Minh Tanárképző Főiskolán kerül sor. Ezt követően 12 szekcióban, Debrecenben, Győrött, Kecskeméten, Keszthelyen, Szegeden és Pécsett tanácskoznak az egyetemek és a főiskolák tudományos munkával legsikeresebben foglalkozó diákjai, és a két éven belül végzett fiatal szakemberek. Külön-külön elemzik a különböző szakterületek, többe között a marxizmus—leninizmus, a pedagógia—pszichológia—közművelődés, a közgazdaságtudományok, az oktatástechnológia, a kémia időszerű kérdéseit. A diákkörök munkájában évről évre több tízezer fiatal vesz részt, s közülük sokan választják később életpályájuknak a tudományos kutatást. Az országos konferenciát az elmúlt hónapokban megelőzték az egyetemi, a főiskolai tanácskozások, és a legsikeresebb pályamunkák, illetve szerzőik — köztük nem egy kisebb diákkollektíva — jutottak tovább az országos konferenciára. (MTI) Szakmatörténeti kiállítás A Pataky István Művelődési Központban hétfőn kiállítás nyílt az Ismerd meg a szakmád történetét pályázatra beküldött munkák legjavából. A kiállított tárgyak között láthatók az építőipari, fa-, bőr-, textil-, lakatos-, öntő-, bányász-, gépszerelő és más szakmákban használt munkaeszközök, és az azokkal előállított termékek. Érdekes ritkaságnak számítanak a 13-as számú szakmunkásképző intézet tanulói gyűjtötte XVIII. századi és annál is régebbi faipari szerszámok és a csongrádi mezőgazdasági szakmunkásképző intézet diákjainak érdekes vadász- fegyverei. (MTI) Az SZMT kulturális osztálya az 1979. évi egységes munkahelyi művelődési tervek összeállításához útmutatót adott ki a művelődési bizottságok részére. A munkahelyi művelődési bizottságok — az útmutatót alapul véve — nyolcvan helyen készítették el a művelődési tervet. A munkahelyi tervekben rögzített feladatok folyamatos végrehajtása, a végrehajtás segítése, a jó kezdeményezések elterjesztése érdekében az SZMT kulturális osztálya gyűjteményt állított össze a munkatervekben rögzített módszerekről, kezdeményezésekről. A vaskos összeállításból csak néhány példát: A Kecskeméti Baromfifeldolgozó Vállalatnál a hatékonyabb világnézeti nevelés érdekében tervszerűbben hasznosítják a jövőben a rádió és a televízió műsorait, s az eddiginél nagyobb méretű előzetes propagandát fejtenek ki a faliújságokon, a hangosbemondóban. Az Alföldi Cipőgyár kiskunfélegyházi gyáregységében több figyelemre méltó ötlettel igyekeznek növelni a dolgozók általános műveltségét. Szorgalmazzák egyebek mellett, hogy a fiatal szakmunkások közül minél többen szerezzenek érettségi bizonyítványt, a szakmunkás-utánpótlás érdekében pedig ösztöndíj-rendszert dolgoznak ki, és erről a környező iskolákban — a pályaválasztási tanácsadás keretében —; ismertetést adnak. Érdekes — és követésre méltó — kezdeményezésük, hogy a közlekedési kultúra fejlesztése érdekében (Gyalogosok és kerékpárosok címmel) tanfolyamot szerveznek, tekintettel arra, hogy a dolgozók jelentős százaléka a nagy forgalmú E5-ös útvonalon jár munkába. A művelődési tervek kiemelten foglalkoznak az esztétika^ neveléssel is. A kiskunfélegyházi Vegyipari Gépgyárban például — Czi- ne Mihály irodalomtörténész közreműködésével — irodalmi délutánt szerveznek Móra Ferenc születésének századik évfordulója alkalmából, s két csapatot indítanak a Móra-vetélkedő városi döntőjére. A kultúra fogalmának helyes felfogásáról tanúskodik, hogy a Kiskunhalasi Kötöttárugyár programjában szerepel egy ilyen mondat is: „A vállalat külső és belső környezetének esztétikus kialakítása céljából szakmai segítséget kérünk az építész szövetség tagjaitól.” Csak üdvözölni lehet a Volán kecskeméti telephelyén született elhatározást is, miszerint a tehetséges, érdeklődő fiatalokat ösztönözni fogják arra, hogy a Megyei Művelődési Központ, illetve az SZMT Művelődési Központ öntevékeny csoportjaiban és klubjaiban tevékenykedjenek. K. J. VIRÁGOZNAK A MANDULAFÁK W Pécsett, a Barbakán várkertben virágot bontottak a mandulafák. (MTI-fotó — Kálmándy Ferenc felvétele — KS) Vidéken átlagosan 72 kórházi ágy jut tízezer lakosra, Budapesten 139,5, Pest megyében viszont, mindössze 54 ... Nem véletlen, hogy mind a szakemberek, mind a közönség körében sok szó esik a kórházi helyzetről, a fekvőbeteg-ellátásról. Sokan úgy vélik: a gyógyítás bázisa a korszerű kórház. Csak ott lehet az orvosi tevékenységet (műtétet, terápiát, laboratóriumi vizsgálatot stb.) szakszerűen elvégezni. Ahhoz azonban, hogy a kórházak és a fekvőbeteg-ellátás jelenét és jövőjét értékeljük, vissza kell tekintenünk a múltra. A múlt öröksége A szocialista Magyarország felemás egészségügyi hálózatot és társadalombiztosítási rendszert örökölt a1 kapitalista korszaktól. Mintegy tízezer képzett orvos, csaknem 50 000 kórházi ágy, jól működő hatósági (gyógyító) orvosi hálózat, hatékony közegészségügyi-járványügyi szolgálat, az ipari " munkások és alkalmazottak (a lakosság 31 százaléka) kiépült társadalombiztosítási rendszere, négy orvosi egyetem jelentette az örökség egyik felét. A másik félhez tartozott az ellátatlan mező- gazdasági népesség (a lakosság többsége) és a felső irányítás szétszórtsága. A felszabadulás után a szocialista egészségügy legfőbb törekvése az volt, hogy az ingyenes egészségügyi ellátást fokozatosan kiterjessze az egész lakosságra. Minden körülmények között biztosítani kellett az életveszélyes, vagy sürgős beavatkozást kívánó betegek azonnali ellátását. A kövei kező fontos feladatnak a leggyakrabban előforduló, nem túlságosan bonyolult esetek alapszintű (körzeti, üzemorvosi stb.) ellátása mutatkozott. Csak ezt követhette a hosszabb ideig tartó betegségek gyógyítására szolgáló intézmények megteremtése. A jelentős orvos-, ápoló- és középfokú szakemberképzés lehetőséget adott új intézmények létesítésére és személyzettel való ellátására, valamint a nagyobb beruházásokat nem igénylő körzeti és üzemorvosi hálózat kiépítésére. A kórházfejlesztés azonban elmaradt a rendelőintézeti, körzeti és más járóbetegellátó intézmények mögött. Ennek egyik oka a meglevő intézmények korszerűtlensége. „Örökségünkben” igen sok a kicsi, a mindössze 200—400 ágyas épület, márpedig a gazdaságosan fejleszthető kórház legalább ezerágyas. Ott fizetődik ki, ott használható a modern medicina által megkövetelt korszerű orvos- és kórháztechnika. Viszont a kis kórházakat ma még nem nélkülözhetjük, ezért szinten kell tartani őket, ha fejlesztésük ráfizetéses is. Nemcsak a budapestieké Az elmúlt években átlagosan századnyi embert vettek fel a kórházakba, mint ahányat a járóbetegellátásban kezeltek. Már a múltban is az alapellátás gyors ütemű növelése sürgette a járóbeteg-szakellátási és a kórházi háttér bővítését. Az építési költségekhez és a működtetési kiadásokhoz azonban nagy összegekre volt szükség, amelyeket állami háztartásunk az alacsony hozamú mezőgazdaság és a közepes ipari termelés mellett nem tudott előteremteni. Így aztán hosszú ideig nem épült új kórház. Az erőltetett ütemű ipari fejlesztés, a nem eléggé átgondolt gazdasági irányítás időszakában az egészségügyi intézmények állagának megóvására kétségkívül kevés figyelmet fordítottak. A meglevő épületek koptak, öregedlek. A legsúlyosabban a fővárosi egészségügyi intézmények rongálódtak, bár több vidéki kórház is hiába igényelte az építőipar beavatkozását. Közismert, hogy legtöbb kórházunk, egészségügyi intézményünk a fővárosban van, itt tízezer lakosra jóval több kórházi ágy jut, mint egy-egy megyén belül. Csakhogy ezekben nemcsak fővárosi lakosokat gyógyítanak: a kórházakkal rosszul ellátott megyék betegeinek jó része, s ott kezelik azokat a betegeket, akiknek az ellátására nem szükséges és nem is szabad minden megyében berendezkedni. A lakosság azonos szintű egészségügyi ellátásának érdekében a 60-as évektől kizárólag vidéken épültek kórházak. Ezek — lévén újak — modernebbek, korszerűbbek, mint az egyetemi klinikák, vagy az országos vezető intézetek és általában a fővárosi intézmények épületei. A vidéki kórházakra persze szükség volt és "van. Velük párhuzamosan Budapesten azonban nem létesült új kórház, sőt a meglevők, rekonstrukciója, karbantartása is elmaradt a kívánatostól. Gondot okoz az immár százesztendős kórházi struktúra is. A fejlett egészségüggyel rendelkező országokban, például a sebészeti osztályokra kerülő, operációra váró betegeket érkezésük után átlag másfél nappal meg- rnűtik, mert a kivizsgálás az arra berendezett speciális osztályon már megtörtént. Nálunk egy hétbe, vagy még többe k*erülnek az előkészületek. Magyarországon a pénteken—szombaton kórházba kerülők többségének a vizsgálata csak hétfőn kezdődik. Igaz, néhol már kísérleteznek a folyamatos betegellátással, de mindehhez kevés egy-két intézmény, vezető és néhány száz egészségügyi dolgozó áldozatvállalása. Az állandó készenlétből a laboratóriumok, a röntgenosztályok, sőt az egyéb kiszolgáló részlegek sem maradhatnak ki. Ez viszont új munkarenddel, új ügyeleti beosztással a hétnapos, tehát 168 órás munkahét bevezetésével járna. Állami támogatás A felsoroltakból és a lakosság egészségi állapotáról, az egészség- ügyi ellátás helyzetéről és a soron következő teendőkről az Egészségügyi Minisztérium az elmúlt év végén jelentést terjesztett az Állami Tervbizottság elé. A gondok őszinte feltárása is segíthetett abban, hogy 1979-ben a többi ágazattal ellentétben nem csökkent, hanem mintegy 10 százalékkal nőtt az egészségügynek nyújtott központi támogatás. A kormány meghatározta az Egészségügyi Minisztérium feladatait. Igazodva az egészségügyi hálózat belső arányainak szükségleteihez, előírta a kórházak karbantartásának és helyreállításának növekvő ütemét és általában az egészségügyi ellátás fejlesztésének meggyorsítását. Az állami Tervbizottság tavaly megtárgyalta az egészségügy 1990-ig tartó hosszú távú tervét. Az alapvető vezérgondolat: az ellátás színvonalának országos kiegyenlítődése, több feltételtől függ. Tovább kell javítani például az egészségügyi intézmény- hálózat belső arányait, fokozni kell az ellátandó feladatokhoz igazodó munkamegosztást és növelni a szakmai hatékonyságot. Ugyanakkor nem szabad megfeledkezni a munkaerőgondokról, főként az ápolónővérek és a középkáderek hiányáról. Eddig elsősorban gondjainkról és azok természetéről volt szó, de az eredmények sem csekélyek. A legutóbbi 32 évben jó húsz esztendővel megnőtt a lakosság születéskor várható átlagos élettartama, tizedénél is alacsonyabbra csökkent a csecsemőhalandóság, jó néhány fertőző betegség eltűnt az országból, mások gyakorisága pedig jelentősen visszaszorult. Évtizedekig munkaképesek olyan emberek, akik korábban egy-két évvel betegségük felismerése után meghaltak. Mindez az élet- és munkakörülmények, az életszínvonal és a tudomány közismert emelkedésén túl nem kis mértékben köszönhető a társadalombiztosítási jog kiterjesztésének; a hatvanas évek vége óta a lakosság 99 százalékára, 1975-től pedig minden magyar állampol- gái ra. H. K. KÉPERNYŐ Jó fórum volt Az egyik legjobb „Megkérdezzük” műsort láthattuk, hallhattuk az elmúlt héten. Az előzetes érdeklődés a szokottnál is nagyobb volt, lévén közügy az építkezés. Az ezzel járó gondokkal küszködik fél Magyarország. Fél? Ha jól megszámolom, majd mindenki; így-úgy érdekelt a lakosság apraja-nagyja. Kinőttük a régi körülményeket, természetesnek tartjuk a természetes igényeket. Ettől még rossz is lehetett volna a kedd este sugárzott egyszemélyes fórum. Éppen a nagy várakozás okozhatott volna csalódást, hiszen 55 percben csak a legfontosabb, legidőszerűbb kérdésekre válaszolhat a megkérdezett miniszter. Az előzetes közvéleménykutatás, puhatolódzás is tömérdek olyan problémát hozott felszínre, amelyekre elsősorban a tárca legelső emberétől várható válasz. Minden azon dől el, hogy a szerkesztő, vagy a műsorvezető (nyilván a miniszterrel egyetértésben) mit markol ki a kérdéstömegből. Mit és milyen céllal! A munkájuk bonyolultságát, következésképpen rátermettségüket, hozzáértésüket bizonygató ügyek kapnak zöld utat, vagy az eredményeket hár- sonázó hozzászólások kapnak elsősorban nyilvánosságot? A tárca, a népgazdaság, vagy a Jakosság szempontjai érvényesülnek? A minisztert, a vállalati vezetőket, vagy a hallgatókat leginkább foglalkoztató kérdések jutnak több műsorperchez? Felesleges is talán mondani, hogy csak akkor érheti el célját az ilyen fórum, ha a millió előfizető fejével gondolkodik a stáb, mint most is. Ha a műsorvezető ellenáll az izgalmas egyedi esetek csábításának, és olyan kérdéseket válogat, hogy a válaszok mozaikjaiból összefüggő, valósághű kép bontakozzon ki, akkor, ha a miniszter jól veszi a lapokat. Ábrahám Kálmán a kitűnő riportalanyok közé tartozik. Érezte, hogy miről mennyit kíván, bír el a képernyő. Tájékozottabbak, okosabbak lettünk szépen, magyarul (mind ritkább erény!), tömören megfogalmazott érveitől. Ko- peczky Lajos riporter jól képviselte a tévé-előfizetőket. Az érdem Kígyós Sándor rendezőé is, csupán az időnként föl- föltünedező határozottan csinos hölgy szerepe homályos számomra. Gyalogjáró logikám szerint a bemutatott „forró dróttal” ő kötötte össze a beszélgetőket az Élettel, ő általa juthattak kíváncsi kérdéseink a miniszteri dolgozó- szobából kialakított stúdióba, ő jelezte a műsor dekoratikusságát, össznépi mivoltát. Az efféle fórumok közérdekűségét, őszinteségét azonban az elhangzottak mérik', s nem ilyen „látványos” bizonyítékok, a „módszer” reklámozása. Valóban izgalmas, gondolatébresztő, kételyeket oszlató, távlatokat feltáró beszélgetésen ügyes operatőr mindig talál mutatnivalót, fölöslegesek az ilyen ki- kukkantások. Bács-Kiskun a tévében A Művészeti Magazin ötvenedik adásán visszapillantottak a szerkesztők az eddigiekre és ismét sugározták legjobbnak vélt riportjaikat. örülünk hogy a Kecskemét műsort is ezek közé sorolták, feltehetően nemcsak a megszólalta- tottak előadói erényei, hanem az általuk képviselt törekvések miatt. Elengedtük volna a FÜSZÉRT raktárában készített kitűnő, kemény riportot,, azt hiszem a tévé is szívesebben ad nyilvánosságot szívderítőbb eseteknek. Ha már — azonban — ilyen a helyzet sok vállalatnál, mint erről a képernyőről is tudomást szerezhettünk, akkor ilyen gyorsan kell reagálni, mint most a Tv-Híradó szerkesztősége tette. A szegedi körzeti stúdió A klumpás című kisfilmjére és A hét-ben látott megyei vonatkozású riportra adandó alkalommal visszatérünk. II. N. Beteg kórházak - kórházi betegek
