Petőfi Népe, 1979. március (34. évfolyam, 50-76. szám)
1979-03-20 / 66. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1979. március 20. MIT TAPASZTALTAK A MINŐSÉGVIZSGÁLÓK? Élelmiszerek a mikroszkóp alatt Hogy milyen azoknak az élelmiszereknek a minősége, amelyeket az üzletekben nap, mint nap megvásárolunk, elbíráljuk magunk is, összevetjük az egy vagy több évvel ezelőtt forgalomba kerültekkel. A minőség iránti igénye mindannyiunknak növekedik, mondván: a pénzünkért kapjunk jó árut. Érdekeinket hivatalból is védi és szolgálja az élelmiszerek minőségét rendszeresen figyelemmel kíséri a Bács-Kiskun megyei Élelmiszerellenőrző és Vegyvizsgáló Intézet. Munkatársai tavaly csaknem háromezer mintát vettek a forgalomba hozott élelmiszerekből, italfélékből. Ezeket több szempontból gondosan megvizsgálták, véleményezték, s ami a vásárló, a fogyasztó szempontjából igen fontos, a minőséget befolyásoló legkisebb hibát is szóvátették, s a lehetőség szerint intézkedtek ezek megszüntetéséről. Előfordult, hogy egy-egy árunak a forgalomból történő kivonását is kezdeményezték. A tavalyi legfontosabb tapasztalatok néhány mondatban ösz- szefoglaihatók. A megvizsgált mintáknak több mint 12 százaléka volt hibás, ugyanannyi, mint 1977-ben. Az általános következtetés: a minőség változatlan. Természetesen ez nem értendő valamennyi termékre. Az élelmiszert gyártó mezőgazdasági és egyéb szövetkezetek, valamint a kisiparosok élelmiszer-készítményei javultak, a tanácsi üzemeké változatlan minőségűek voltak, romlottak viszont az állami — pontosabban a MÉM felügyelete alatt álló — ipar készítményei. E részletezés ismét sok általánosítást takar, hiszen az állami szektor által készített termékek között az 1977. évihez képest jobb volt a döhány, a gabona, az édesipari, a hűtő-, a szesz- és a tejipar által előállított élelmiszerek minősége, a cukoripar változatlan, míg a baromfi-, a bor-, a hús-, a konzerv-, a növényolaj- és a söripar rosszabb termékekkel jelentkezett. Élen jár a hűtőipar Vajon mit takar a kifejezés: romlott a minősége. Elöljáróban meg kell mondani, korántsem azt — legalábbis az így jelzett élei-1 miszerfélék 90 százalékánál —, hogy a forgalmazók fogyasztha- tatlan, egészségre ártalmas, rossz ízű, romlott termékeket adtak az üzleteknek. A minőségvizsgálat sokféle szempont szerint történik, ide sorolhatók a jelölési hibák, a csomagolási fogyatékosságok, éppúgy, mint azok, amelyeket a vásárlók jobban megéreznek, mint például a súlyhiány, vagy egyes töltelékáruk nagyobb víztartalma, továbbá az, amit csak a laboratóriumban tudnak kimutatni: az alacsonyabb beltartalmi érték. A Kecskeméti Baromfifeldolgozó Vállalatnál és kiskunhalasi gyárában összesen 34 alkalommal 120 vizsgálatot végeztek az elmúlt években. Előfordultak az említett csomagolási, jelzési hiányosságok mellett koppasztási hibák is. Mindkét helyen a belső ellenőrzés szigorítását és hatékonyabbá tételét szorgalmazza az intézet. Javult a hűtőipari termékek minősége. A Bajai Hűtőházban meggyorsították a feldolgozást, aminek következtében az alapanyagot romlás és egyéb veszteség nélkül hasznosítják. A Baja és Vidéke Sütőipari Vállalattal létesített kooperációjuk sikeres. Mélyhűtésre alkalmas szilvásgombócot — naponta 25 mázsát — gyártanak a sütőipar bácsalmási üzemében, amelyből kiváló minőségű gyorsfagyasztott árut készítenek. A Mirelit-féleségeket a „kényes” készítmények közé sorolhatjuk, ugyanis csak akkor tartják meg kiváló minőségüket, ha az üzletekben \ is mélyhűtő pultokban tárolják. Annak ellenére, hogy egyre gyarapodnak a megye boltjaiban az ilyen berendezések, még mindig kevés ahhoz, hogy a folyamatos ellátás megvalósítható legyen és minőségi károsodás se történjen. Kenyér és a hozzávaló... A megyében gyártott kenyerek minősége általában jó, bár a kecskeméti, a kalocsai és a bajai kenyérgyárakból néha kikerült súlyhiányos kenyér, valamint olyan tejeskifli, amelynek íze A tűzőgép mellett Ujjaival egymáshoz hajtja, egyengeti a papír széleit, majd lenyomja lábával a pedált. Erre az egyszerű „parancsra” a tűzőgép két kapcsot beszúr, behajlít az aláhelyezett doboz sarkába. A következő tizedrnásodpercben a karton másik szögletét tűzi össze a masina. Egy fordítás a doboztetőn, és az iménti mozdulatok ismétlődnek. Végül a már kész doboz a többi közé kerül. A Papíripari Vállalat kiskunhalasi gyárában láttam ezeket a jól begyakorolt mozdulatokat, amikor Vastag Erzsébet, az üzem fiatal szakmunkása a tűzőgépen dolgozott. A rutint, a biztonságot az a tizenegy év adja, amit ebben a gyárban töltött el. Itt kezdett tanulóként, és itt lett papírfeldöl- gczó szakmunkás. Ez az első, s idáig egyetlen munkahelye. Bár most nem a saját gépén dolgozik, de a szakmunkás — elmondása szerint — azért szakmunkás, hogy minden munkafolyamatot egyformán ismerjen, tudjon. A hengerüzemben hamarosan megkezdik a próbatermelést a nemrégiben vásárolt kombi dobozgyártó gépsoron. Az lesz az ő gépük. A brigádé, amelynek Vastag Erzsébet a vezetője. A fiatal nő kétműszakos munka mellett jó néhány társadalmi, közéleti megbízatást mondhat magáénak. Brigádvezető. Fiatal kora ellenére már öt éve irányítja a zömében idősebbekből álló kis közösséget, amely kétszer is elnyerte az aranykoszorús szocialista brigád címet. Békekongresszusi küldött, az országos tanácskozáson másodmagával képviselte a halasiakat. . Elvégezte a vállalat egyéves szakmunkás-továbbképző tanfolyamát, most a társadalmi és ál-, lamélet kérdéseivel foglalkozó szemináriumon gyarapítja tudását. Brigádjával társadalmi munkát vágéz, tagja a vállalat klubbizottNovemberben vették fel a pártba. Egyik ajánlója — mint a fiataloknál általában — a KISZ- szervezet volt, hiszen itt tudja elsősorban bebizonyítani képességét, rátermettségét, alkalmasságát. Illés Józsefné alapszervezeti párttitkárral és Erdélyi Gyuláné pártvezetőségi taggal beszélgetve is kedvező kép alakult ki a fiatal brigádvezetőről. Ismerik jól; a tizenegy év sok mindenhez elegendő. Jó munkatársnak, jó brigádvezetőnek tartják. Egy mondatot azonban hangsúlyoznak: Vastag Erzsébet példája nem egyedi eset. Több hozzá hasonló fiatalt lehet találni a gyárban, aki szorgalmasan dolgozik, lelkiismeretesen tanul, képezi magát. Hogy is mondta az alapszervezeti párttitkár: — Aki nálunk egy megbízatást elvállal, az lelkiismeretesen, oda- adóan, pontosan el is végzi azt. Úgy, mint Vastag Erzsébet. V. T • Kevés hazai intézetben van még a képen látható lio- filizáló kamra, amellyel fagyasztással és szárítással készítik elő az élelmiszereket a részletes vizsgálatokhoz. nem volt megfelelő. Több új terméket készítettek, ezek egy részét — mint például a burgonyás kenyeret — megkedvelték a vásárlók. Az intézet munkatársai azt is megállapították, hogy a sütőipari üzemekben jó minőségű édesipari készítményeket gyártanak, s örvendetes, hogy e téren a kecskeméti üzemben is jelentős az előrelépés. Uzsonnakor a kenyérhez felvágott is dukál, amiből azonban tavaly kevesebb energiához jutott gyerek és felnőtt egyaránt. Ugyanis az ÁHV kiskunfélegyházi üzemében készített töltelékfélék, felvágottak, valamint az úgynevezett vörösáruk fehérjetartalma az előírtnál alacsonyabb volt, a víztartalma viszont magasabb. A pácolt, füstölt készítményeket pedig magas sótartalmuk miatt minősítette gyengének az intézet. A jót sem hallgatjuk el, mivel a vállalat által gyártott kenősáruk, hurkafélék, valamint a zsír és a szalonna minőségéről elismerően szóltak az illetékesek, s tegyük hozzá, a fogyasztók is. Remény van arra, hogy már ezekben a hetekben a tavalyinál sokkal jobb minőségű töltelékárut gyártanak Kiskunfélegyházán, ugyanis a múlt évi intézkedések nyomán szakképzett meó-vezető kezdte meg a munkát a húsüzemben, s korszerűsítik az ottani minőség- ellenőrző laboratóriumot is. Még annyit a félegyháziak mentségére el kell mondani, hogy évek óta rossz, mostoha körülmények között kénytelenek dolgozni, s az annyiszor tervezett üzembővítés és -korszerűsítés még ma is csak vágy... Hasonló cipőben járnak a Tejipari Vállalatok Trösztjéhez tartozó Bács megyei tejüzemek is: mindenütt nagy a zsúfoltság, sőt, rogyadozó épületekben folyik a termelés. Siralmas a helyzet a bácsbokodi üzemben, amelynek rekonstrukciója változatlanul késik. A kiskunfélegyházi termelőA GABONA HAZÁNKBAN Kukoricavetés előtt szövetkezeti tejüzem volt csupán képes a megyében arra, hogy új termékeket is előállítson, mégpedig kiváló minőségűeket: kávés tejet, őszibarack- és szilvaízű joghurtot. A „jeles osztályzatért” A kalocsai, valamint a Kecskeméti Konzervgyárban olyan pasztőröző berendezést helyeztek üzembe tavaly, amellyel minőségi károsodás nélkül végzik az alapanyagok hőkezelését. Ennek is köszönhető, hogy termékeik közül javult a zöldborsókonzerv minősége, emellett még a befőtteké, dzsemeké, valamint a savanyúságféléké is. Romlott viszont a gyömölcslészörp, a főze- lé’kkonzerv, a száraztészta, az ételkonzerv, a húskonzerv és a sűrített paradicsom minősége. A legjobb termékek közé sorolta a megyei minőségvizsgáló intézet a Mecseki Vendéglátóipari Vállalat pécsi üzemében gyártott, s Bács- Kiskun megyei üzletekben is forgalmazott Gastrofol-készételéket. Javult még a' Közép-magyarországi Pincegazdaság üdítő italainak minősége is. A megyei élelmiszer-ellenőrző és vegyvizsgáló intézet a forgalomban levő valamennyi élelmiszert megvizsgálta és véleményezte az elmúlt évben, amelyek közül csupán néhányat említettünk. A vázlatos képre is ráillik, hogy felemás, vagyis vannak igen jó minőségű és közepes termékék. Az utóbbiak egy részén a technológiai fegyelem betartásával, szigorúbb belső ellenőrzéssel könnyen javíthatnak a gyártó vállalatok, hogy elérjék a „jeles” osztályzatot. Napjainkban, amikor a minőségi termelésre helyeződik a hangsúly, a jó áru ázsiója megnőtt bel- és külpiacon egyaránt. Ezért is szükséges a minőség folyamatos javítása. Csabai István Hatféle Zsiguli-modell A Volgái Autógyár hatféle Zsi- guli-modellt gyárt, s jelenleg évente 700 000 gépkocsi készült el itt. Ezek az autók a világ több mint 40 országának útjain láthatók. Belgiumban, Finnországban, Franciaországban, Hollandiában, Norvégiában, Kanadában és sok más, fejlett saját autóiparral rendelkező országban is polgárjogot nyertek. Togliatti város gépkocsitervezői jelenleg az ott gyártott személyautók szerkezetének tökéletesítésén dolgoznak. Valamennyi modellen megkezdték az „Ózon—2” típusú benzinporlasztó alkalmazását, amely kisebb üzemanyag- fogyasztással jár, s csökkentették a kipufogógázok mérgező hatását. A légbeszívást automatikusan szabályozó rendszert alkalmaznak. Ami pedig az új modelleket illeti, a Volgái Autógyár állandóan korszerűsíti termékeit, s ennek következtében hamarosan megszületik a „Zsiguli 2105” és a „Zsiguli 2107”. A 2105-ös gépkocsik kísérleti példányai lényegében elkészültek, sorozatgyártásuk még ebben az évben megkezdődik. (BUDAPRESS—APN) Olvasás közben az adatok nyomon követése a szokásosnál egy kicsit nagyobb figyelmet kíván, mégis a legtömörebben, a legvilá- gosabban néhány adat összehasonlításával lehet jelezni azt, ami hazánkban a gabonatermesztésben történt. A harmincas években hazánkban több mint 4 millió hektáron termeltek gabonaféléket (búzát, rozst, árpát, zabot, • rizst, kukoricát). A termelés általában hatmillió tonna körül alakult évente. Mostanában a jóval kisebb — rendszerint hárommillió hektár körüli gabona-vetésterület 13 millió tonna terméssel fizet. Tavaly kismértékben meghaladta a gabonatermés a 13 millió tonnát, az idei terv szerint pedig csaknem 13 és fél millió tonnát kell termelni. A gabonaféléken belül két növény, a búza és a kukorica mesz- sze kiemelkedő jelentőségű. Búzából az öt és fél millió tonna körüli mennyiséggel, kukoricából pedig a hétmillió tonnát megközelítővel lehetünk elégedettek. Az elmúlt években a búzatermés rendszerint megfelelt a várakozásnak, a kukoricatermés viszont elmaradt a tervezettől. Ez utóbbin lenne jó változtatni az idén. Nem terület, kukorica kell A változtatás egyik lehetséges feltétele: országosan növekedjen a kukorica termőterülete. Arra a kérdésre, hogy minek a rovására, rendszerint áz a válasz, hogy az egynyári szálas takarmányokéra. Ilyen lehetőség valóban sok gazdaságban adódott. E mellett minden más ésszerű lehetőséget ki kell használni. Igazán nagyon tudatos erőfeszítések révén a tavalyihoz képest számottevően növelhető a kukorica vetésterülete. Nemcsak azért, mert esetleg az őszi vetések egy részét kiölte a víz, hanem mert a gazdaságok valóban tudnak üzemi termelésszerkezeti változtatások révén megfelelő területet találni a ku- koiicának. A hangsúly a megfelelőn van, már csak azért is, mert nem vetésterület, hanem kukorica kell. Kukorica, méghozzá gazdaságosan. Szántóföldjeink területe szinte elkerülhetetlenül csökken esztendőről esztendőre, s ma már nem éri el a 4,9 millió hektárt sem. Számolva a szükséges ipari növényekkel, zöldfélékkel, s más árut, valamint fehérjetakarmányt adó növényekkel, egyáltalán nem valószínű, hogy a gabonafélék vetésterület valaha is számottevően hárommillió hektár fölé tudjuk növelni. A hárommillió hektárt elérni, illetve pár ezer hektárral túlhaladni az idén is nehéz feladat lesz. S amikor gabonáról, gabona-vetésterületről van szó, akkor erre a 3 millió hektárra gondolhatunk. Ezt a területet kell úgy hasznosítani — függetlenül közigazgatási határoktól —, hogy a lehető leggazdaságosabban, a lehető legtöbb gabonafélét adja. Ami az embertől függ A két követelmény — hozam és gazdaságosság —, amit mindig együtt kell hangsúlyozni, figyelembe venni, ezért is, mert eléggé együvé tartoznak, azért is, mert ez a közös érdek. Akár a búza, akár a kukorica, akár bármelyik más gabonaféle termelése kerül napirendre, a termelés egy sor költsége a hozamtól függetlenül állandó. Talajt előkészíteni, ÚJ ÜZEMRÉSZ, ŰJ TERMÉK vetni, növényvédelemről gondoskodni akkor is kell, ha a kukorica történetesen 30 mázsát terem egy-egy hektáron. Ezek a költségek érdemben nem változnak, ha nő a hozam, akkor sem. A felhasznált műtrágya, a betakarítás költsége már nagyobb eltérést mutathat. Egy optimális szintet — a költség és a várható termés szempontjából — minden gazdaságban meghatározhatnak, s helyes is, ha meghatároznak. Ennek során rendszerint kitűnik: a nagy átlagtermés bizonyul a leggazdaságosabbnak. A nagy átlagtermésnek azonban van egy sor olya« feltétele is — talaj, időjárás — ami nem az emberen múlik. A talaj esetében az függ az embertől, hogy milyen talajra mit vet. Vannak olyan domb- és hegyvidéki gazdaságok, ameíyek immár több év átlagában egy-egy hektárról annyi kukoricát (vagy annyit sem) takarítanak be, mint amennyi búzát, vagy tavaszi árpát. Egy percig sem lehet vita témája ezeken a területeken az, hogy a termékszerkezeti lehetőségeket figyelembe véve a kalászos gabonafélék vetésterületét kell növelni a kukorica rovására, hiszen egy hektár kukorica anyag-, és segédüzemi költsége kétszerese a búzáénak, vagy az árpáénak. Ott viszont,, ahol az ötven mázsás hektáronkénti búzával szemben 80—90 mázsa kukorica teremhet, az üzemi érdek is, az országos érdek is a kukorica vetésterületének gyarapodását kívánja. 10 millió tonna abrak Másfél-két évtizeddel ezelőtt alig több mint 4 millió tonna abraktakarmányt használt fel mezőgazdaságunk évente. Igaz, akkoriban a vágóállat-termelés egymillió tonna körül alakult. Ma már évente — a keveréktakarmányt is figyelembe véve — csaknem 10 millió tonna gabonafélét igényel az állattenyésztés. Így sikerült abrakimport nélkül, több mint kétmillió tonna vágóállatot termelni. (Ráadásul abrakigényes vágóállatot.) Nélkülözhetetlen a gabona külkereskedelmünkben is, hiszen nemcsak hüs- és húskészítmény formájában exportálunk gabonát, hanem közvetlenül takarmány- és kenyér- gabonaként is. Nagyon nagy tehát a jelentősége az őszi vetésnek megkülönböztetett ápolásának, gondozásának, a tavaszi vetésű gabonafélék — árpa, kukorica, esetleg néhány helyen zab — tavalyinál nagyobb vetésterületének, s a tavalyinál jobb terület kijelölésének. Joggal terjed az utóbbi években az a szemlélet, amely szerint a gabonatermelés — takarmány- és kenyérgabona-termelés — egységesen vizsgálandó. Ilyen szemlélet következetesebb érvényesítése nagy tartalékokat tárhat fel akár a gabonatermelés mennyiségét, akár annak gazdaságosságát elemzik. A gondos elemzés és az elemzéshez igazodás — még hozzá a gyors igazodás — minden területen fontos, de különösen az a gabonatermelésben, hiszen 1976-os áron számolva a tavalyi gabonatermés értéke 42 milliárd forint volt. Ilyen érték esetén egyetlen százalék eltérés is majd félmilliárdot jelent. Az igaz ugyan, hogy az őszi kalászosok már régen földbe kerültek, de aratásig, a kukoricabetakarításig nemcsak annyit lehet tenni, hogy egy-két százalékkal javuljon az idén a hazai gabonatermelés. F. I. Jelentős beruházással, új üzemrész épül a Fémmunkás Vállalat kiskunhalasi gyárában. Az 5200 négyzetméteres műhelycsarnok építését a BÁCSÉP dolgozói még az idén befejezik. A kiskunhalasi gyár ily módon jövőre meg tudja kezdeni a franciáktól vásárolt licenc alapján a „Fémmunkás Fillod” rendszerű köny- nyűszerkezetek egyes részegységeinek gyártását. A Fémmunkás Vállalat a licenc alapján ugyanis olyan köny- nyűszerkezetes építési rendszert dolgozott ki, amely alkalmas óvodák, iskolák, ABC-áruházak, üzemi konyhák, éttermek, üzemi öltözők stb. építésére. A „Fémmunkás Fillod” építési rendszer gazdája a Fémmunkás Vállalat. Rendszertervezője az IPARTERV — Ipari Épülettervező Vállalat. A Fémmunkás három gyára kapcsolódik be a program megvalósításába, ezek közül két Bács-Kiskun megyei, a kecskeméti és a kiskunhalasi. Képünkön a kiskunhalasi gyár rövidesen elkészülő 5200 négyzetméteres műhelycsarnoka, amelyben amikor elkezdődik a termelés, az üzem egyik fő profilja lesz a „Fémmunkás Fillod” könnyűszerkezetes elemek gyártása. N. O.
