Petőfi Népe, 1979. március (34. évfolyam, 50-76. szám)
1979-03-02 / 51. szám
1979. március 2. • PETŐFI NÉPE • 3 A szövetkezeti lakások tulajdonosai lakásfenntartó szövetkezetben tömörülve gondoskodnak a ház karbantartásáról, s majdan a felújításáról. Hazánkban jelenleg mintegy 870 ilyen szövetkezet van, 170 ezer lakással. Egy részük a céljukat megvalósított lakásépítő szövetkezetből alakult át fenntartóvá. Ennél jóval nagyobb hányadukat azok alakították meg, akik úgynevezett tanácsi értékesítésű szövetkezeti lakást vásároltak. Választották a fenntartó szövetkezeti formát olyan családok is, amelyek OTP-beruházású társasházban laknak. Háromnegyed millió ember otthona Az utóbbiaknak is nyomós okuk van rá, hogy lakásfenntartó szövetkezetét hozzanak létre, illetőleg belépjenek egy már működőbe. A költségvetésből gazdálkodó ingatlankezelő vállalatok ugyanis csak az állami, a tanácsi bérlakások karbantartásával, felújításával foglalkoznak és köztudomású, hogy nehézségekkel küszködnek. Minden, magánerőből épített ház, illetőleg lakás .„üzemeltetése” és bizonyos idő után elkerülhetetlen tatarozása a tulajdonosok dolga, terhe. Kézenfekvő, hogy a társasházak lakóinak is az a legésszerűbb megoldás, ha a karbantartás és a felújítás költségeinek viselésére összefognak, s havonta bizonyos összeg befizetésével pénzügyi alapot képeznek. Az idén várhatóan 2,5—3 ezer OTP- beruházású lakással gyarapodnak a fenntartó szövetkezetek. További, mintegy ötezerrel a lakásépítő szövetkezetek növelik a mostani lakásállományt. S mint eddig, ebben az évben is a tanácsi értékesítésű szövetkezeti lakások járulnak hozzá a legnagyobb arányban — szám szerint 9,5—10 ezerrel — a fenntartó szövetkezetek térhódításához. Az idei év végén ,már több mint háromnegyed millió ember él szövetkezeti lakásban. Jó egyetértésben Nem mindegy, hogy hogyan. Jó közösségi szellemű szövetkezet egymással egyetértésben levő tagjaiként-e, vagy csak úgy, mint nagy házakban ösz- szezsúfolódott idegenek, akik kényszerűségből vállalták a szövetkezetét. Minden rájuk vonatkozó jogszabály módot és ösztönzést ad rá, hogy egészséges gondolkozású és magatartású lakóközösségek alakuljanak ki ezekben a szövetkezetekben. Olyanok, amelyekben következetesen érvényesülhet a demokratizmus, a tevékeny részvétel a közös ügyek megvitatásában, a döntésekben és az érdekelteket közvetlenül érintő feladatok megoldásában. A szövetkezet — elveink és törvényeink szerint — azonos érdekű állampolgárok önkéntes összefogása, társulása olyan közös célok megvalósítására, amelyek egybevágnak a társadalom érdekeivel. Ez a lényege hiányzik minden olyan lakásfenntartó szövetkezetnek, amelynek a tagjai valójában ki- utalásos alapon vásárolhatnak a tanácstól úgynevezett szövetkezeti lakást. A beköltözéskor vagy utána találkoznak életükben először a lakók egymással. S már első tapasztalataik sem kedvezőek. Mások — a megrendelő, a beruházó — veszik át az elkészült házat, lakásokat. Rendszerint hosszú hibajegyzékkel, s azzal az ígérettel, hogy a műszaki átvételkor felfedezett és a később előbukkanó hibákat majd kijavítják az illetékes vállalatok a jótállási határidőn belül. Növelni a tagok szerepét Ezek a javítások gyakran elmaradnak vagy elkésnek, s ennek minden következményét a szövetkezet kénytelen viselni. Nemegyszer milliós vagy még nagyobb költségeket, amelyeket elhárítani nem lehet, ha egyáltalán lakni akarnak a házban. Zsebbe nyúlnak tehát és fizetnek, azután futnak a pénzük után. S persze, szidják a szövetkezet vezetőségét, amely pedig semmiről sem tehet, kényszerhelyzetben van. Rossz hatása van annak is, hogy a most már meglehetősen nagy méretű és létszámú lakásfenntartó szövetkezetek egy részében még nem találták meg a jó gyakorlati megoldást a tagok érdemleges szerepének kibontakoztatására a közös ügyek megvitatásában, a döntések meghozatalában, s a határozatok végrehajtásának az ellenőrzésében. Helyenként maguk a választott vezetők is hajlamosak rá, hogy bürokratikus, hivatali szellemben dolgozzanak, utasítgassa- nak. A tagok és a népgazdaság szempontjából sem közömbös, hogy a szövetkezeti házak, lakások állagának megóvását, karbantartását milyen színvonalon sikerül megoldani. Tavaly a szövetkezeti lakások 45 százalékára terjedt ki a szervezett házkezelés. Az a cél, hogy az idén öt százalékkal növekedjék ez az arány, ami pedig a karbantartást illeti, arról a szövetkezeti lakások 36 százalékában gondoskodjanak szervezetten, hivatásos szakemberek. Ez az előirányzott fejlődés újabb állomás lesz azon az úton, amely végül az egész lakásszövetkezeti hálózatban megvalósíthatja a korszerű és jól szervezett javítást és felújítást. A legutóbbi években több intézkedés biztosított a lakásszövetkezeteknek a korábbiaknál kedvezőbb lehetőségeket arra, hogy még jobban megfeleljenek rendeltetésüknek. Remélhető, hogy ez az esztendő megérlel további olyan döntésket, szabályozásokat is, amelyek még meglevő nehézségeket hárítanak el a lakásszövetkezet társadalmi szempontból is igen fontos, egészséges fejlődésének az útjá- ból. G. P. Megkezdődött az elsősök beíratása Tegnap megkezdődött és március 15-ig tart a szeptember elsejéig tanköteles korba lépő gyermekek beíratása az első osztályba. A beiratkozások napjáról mindenütt helyileg döntöttek. Minden tankötelest be kell íratni — függetlenül testi vagy szellemi fejlettségétől — a lakás szerint körzetileg illetékes általános iskolában. A nemzetiségi származású gyerekek anyanyelvűknek megfelelő iskolába kérhetik felvételüket. Ha az adott helységben ilyen nem működik, el lehet tekinteni a körzethatároktól, s a szülő, a gondviselő kívánságára olyan iskolába vehetik fel, ahol a kívánt nyelvet tanítják. A beíratáskor tájékoztatják a szülőket a kötelező orvosi vizsgálat, illetve az iskolaérettségi vizsgálat helyéről és időpontjáról is. (MTI) Téma: a csemegekukorica Néhány éve kezdte meg a Kecskeméti Konzervgyár a csemegekukorica feldolgozását. A nyersanyagot a Hosszúhegyi és a Kalocsai Állami Gazdaság szerződéses alapon szállítja a gyárnak. Korábban külföldi fajtákat termeltek, ám több éves nemesítő munka után kialakították a kutatók a versenyképes hazai fajtát is, melyet eredményesen termelnek az állami gazdaságok. A csemegekukorica-nemesítés és fajtafenntartás eredményeiről, s az elkövetkező időszak feladatairól, valamint a Hosszúhegyi Állami Gazdaság termesztési módszereiről esik szó ma Sükös- dön, a gazdaság központjában 10 órakor kezdődő tanácskozáson, amelyet • a Zöldségtermesztési Kutatóintézet szervezésében rendeznek meg. Népszerű nyomdatechnika Az ofszetnyomtatás világszerte egyre növekvő népszerűségnek örvend. E nyomdai eljárás alapelve azonos a kőnyomáséval. A \ ízzel nedvesített nyomóforma „zsírszerető” helyei az olajos festéket felveszik és átadják, a „víz- szerető” felületek pedig nem veszik fel. Az ofszetnyomás a gyakorlatban abban tér el a kőnyomástól, hogy a festéket a nyomóforma nem közvetlenül adja át, hanem közvetett módon: egy gumikendő emeli le és rétegezi rá a papírra. Az egész folyamat forgóhengereken játszódik le: a formahengeren. Az ofszetnyomtatáshoz jól enyvezett, érdes vagy gyengén . simított nyomópapír szükséges. A korszerű nyomógépeknél igen nagy a papír haladási sebessége, íves nyomtatásnál eléri az óránkénti 10 000 ívet, tekercsnyomtatásnál pedig a 25 000 fordulat/óra értéket. Az ofszet eljárásnál a festéket és a vizet egyidejűleg alkalmazzák. A nehézségek is ebből ered• Az NDK nagy hagyományokkal rendelkező nyomdagépiparának legújabb, ZIRKON 66/11. típusú ofszet rotációs nyomógépe. A gép helyszükséglete lényegesen kisebb, mint az előző típusoké, teljesítménye viszont jóval nagyobb a szokásosnál: óránkénti 28 000 hengerfordulattal dolgozik. A nyomdai termékek száradási idejét a géphez tartozó, ibolyántúli sugarakkal működő egységgel csökkentik. (KS) nek, a festék—víz egyensúlyi állapot beállítás ugyanis még a legkorszerűbb ofszet nyomdagépeknél is kizárólag a kezelők szubjektív megítélésétől függ. Mivel a teljes műszerezettség elfogadhatatlanul megdrágítaná az ofszet nyomógépeket, a szakemberek részben gépészeti változtatásokkal, részben technológiai módosításokkal próbálkoznak, hogy automatizálhassák a teljes nyomtatási folyamatot. FOGYASZTHATÓSÁG ÉS MINŐSÉGMEGŐRZÉS A szavatosság rejtvényei Az élelmiszeripari termékekben ma már nem a szavatossági időt tüntetik fel, ez a fogalom a tartós fogyasztási cikkek sajátja maradt. Az étel- és konzervfélesé- geknél két új terminus technicus var. érvényben, és terjed el, remélhetőleg hamarosan a gyakorlatban is. A szakszó a gyorsan romló termékeknél a fogyaszthatósági, a konzerveknél pedig a minőségmegőrzési idő. Ezt a két jelölést kerestük az élelmiszereken, amikor betértünk a kecskeméti Széchenyi téri élelmiszer-áruházba. Mi kerül a kosárba ? Az üzletben előírásszerűén kézbe vettük a kosarat, és elindultunk vásárolni. Igaz, a kiválasztott áruknak — sajtnak, süteménynek, mirelit- és konzervféle- ségeknek — nem az árát, nem is a tartalmát, hanem csak és kizárólag a fogyaszthatósági, illetve minőségmegőrzési idejét néztük. Mindezt úgy, ahogy minden vásárló mustrálgatja a polcra kitett portékát, mielőtt eldönti, megvegye-e vagy se, persze ha egyáltalán képes eligazodni a dobozokon található „hieroglifákon”. A. kosárba sokféle áru került, s rajtuk a legkülönbözőbb jelöléseket találtuk: ömlesztett sajt 5,12.; gyorsfagyasztott tavaszi zöldségleves 390 125; újházi tyúkhúsleves 7D41575; paradicsomos hal 28.7. A. 78. X. A nagyon készséges boltvezető- helyettes, Lackó Rudolf segítségével próbáljuk kibogarászni a rejtjeles feliratokat: — Az ömlesztett sajton a két szám valószínűleg a hónapot és a napot jelenti — találgat a boltvezető. — A zöldséglevesen levő (felirat jelentése; 1979. január 25-én készült. Az újházi tyúkhúsleves 7. D. jelzéséről azt tudjuk, hogy 1977. decemberébén gyártották. Az eladók legtöbbször ismerik a termékek jelzéseit, vagy ha mégsem, akkor elővehetik az általános előírást, amiben mindent megtalálnak. De mit tegyen, hogyan igazodjon el a gyanútlan, hétköznapi vevő? Kétharmad a vásárlóé? A kiskereskedelmi és a nagykereskedelmi vállalat között létezik egyfajta hallgatólagos, papíron nem rögzített megállapodás, miszerint az áru a forgalomban tarthatóság! idejének egyharma- dát a gyár és a nagykereskedelem raktáraiban töltheti, míg a fennmaradó kétharmad rész a kiskereskedelmet és ezzel együtt a vásárlót illeti. — Tartjuk magunkat ehhez az elvhez, persze a lehetőségek határain belül — szögezi le Stéin Ernő, a FÜSZÉRT igazgatóhelyettese. Másként ítéli meg a helyzetet Eszik István, az élelmiszer-áruház vezetője, aki éppen vállalati értekezletről érkezett, így akár boltvezető kollégái véleményét is tolmácsolhatja. Azonnal példát is mond: — Többször előfordul, hogy a hathetes eltarthatósági idejű kávéból jócskán a „félidőn” túli érkezik, vagy mindössze 10—12 napunk van csak arra, hogy a kávét eladjuk. Ilyenkor — főként ha a megrendeltnél nagyobb mennyiséget kapunk — meglehetősen nehéz helyzetbe kerülünk. Ha átvesszük az árut, esetleg a nyakunkon marad, ha visszaküldjük, akkor pedig a vevő hiába keresi. Így volt ez legutóbb a margarinnal is. Hiába írják rá a pontos lejárati időt, ha a termék későn kerül az üzletbe. A nagyker. vállalatnak jobban kellene ütemeznie a szállítást, pontosabban betartani a rendelést. Ismét Stein Ernőé a szó: — A FÜSZÉRT az árut szerződés alapján kapja, s azt kötelezően át kell vennie. A kiskereskedelmi vállalat aoznban nem kényszeríthető arra, hogy vásároljon. Az pedig népgazdasági érdek, hogy se a kávé, se más élelmiszer ne romoljon meg a raktárban, ne menjen veszendőbe. Tény, hogy a boltokat nem lehet kényszeríteni — közvetlenül. De — kimondva-kimondatlanul — létezik az árukapcsolás, amelynek révén a boltvezető sokszor „jobb belátásra tér”. Kénytelen m * ■ 0 • Hol az a felirat? (Straszer András felvétele.) ezt tenni, hogy a kurrens áruból is kapjon. Az ügylet a vásárlóknak felerészben javára, felerészben kárára válik, hiszen mi történik akkor, ha az áru a feltüntetett időnél „öregebb” lesz? Ki védi a vásárló érdekét? Törvény és minőségvizsgálat Egyrészt védi a boltos, amikor visszaküldi a nem megfelelő árut, de a fogyasztót szolgálja a törvény és a hatóság is. Az élelmiszerekről szóló 1976. évi IV. törvény kimondja, hogy minden egyes árura jól láthatóan, egyértelműen és mindenki számára érthetően fel kell írni a fogyaszthatósági időt, vagy a minőségmegőrzési és ezzel együtt a gyártási időt is. A mai állapotot Szeghalmi Jenő, a Megyei Élelmiszerellenőrző és Vegyvizsgáló Intézet mérnöke jellemzi: — Magyarországon majd mindegyik élelmiszeripari termék jelölése megoldatlan, korszerűtlen, nem egyértelmű és a fogyasztó számára érthetetlen. A gyártó vállalatok jó néhány esetben nem tudják megoldani az áruk egyedi jelölését, és ilyenkor az egység- csomagra írják rá a szükséges adatokat. Amikor a boltokban az árut kicsomagolják, a dobozt eldobják, óhatatlanul is összekeveredhet a régebbi szállítmányból származó az újabbal. Ez különösen a gyorsan romló termékeknél veszélyes. Kristóf Árpád, a MÉVI igazgatóhelyettese: — A gyorsan romló árukat, a tejterméket, a húst és — fontos — a bébiételt a határidő lejárta után azonnal ki kell vonni a forgalomból. Mások, így konzervek, valamint nem túl kényes élelmiszerek esetében a minőségellenőrzési idő leteltével az intézet a szóban forgó árut megvizsgálja, és a vizsgálat eredményeként a forgalomban tarthatóságot — legfeljebb a korábbi időtartam egy- harmad részével — meghosszabbíthatja, ugyanakkor a minőségtől függően értékcsökkentést is elrendelhet. Ezek a termékek azonban még véletlenül sem romlottak, nem ezért lesznek olcsóbbak, hiszen a legtöbb esetben csak olyan jelentéktelen minőségi eltérések 'vannak, amit a vevő maga észre sem venne. I.egeélravezetőbb tehát, ha a vásárló maga is alaposan megnézi a kiszemelt árut, és ha kétsége támad, megkérdezi az eladót. Váczi Tamás A 9y fehér sport” akrobatái Évről évre nagy közönségsikert aratnak a síugrás, sírépü- lés látványos mutatványai, a sáncversenyek. Alig több mint 90 esztendős sportágról van szó, s ez idő alatt az egykori átrepült harminc méteres távolságból 170 ‘ méter lett. Századunk elején egy svájci mérnök épített először tudományos számítások alapján ugrósáncot, miután felismerte, hogy jó és távoli ugrásokat csak az aerodinamika törvényeinek figyelembevételével lehet végrehajtani. Egy hosszú ugrás kivitelezésének — ideálisan megépített sáncon — három feltétele van. Először is a lehető legnagyobb elugrási sebesség. Miután minden versenyző egyazon helyről indul, az elugrási sebességet a guggolásban felvett jó aerodinamikai alakkal lehet javítani (a mérési adatok tanúsága szerint a nekifutó sebesség másodpercenkénti 1 méteres növekedése egy 90 méteres sáncon 9—14 méterrel hosszabb ugrást jelenthet.) Másodszor: minél erőteljesebben rugaszkodik el a versenyző a sáncasztaltól, annál kedvezőbb az elugrási szög. Végül : * az ugrás utolsó métereinél lényeges, milyen sokáig tudja 8 Síugrás közben mintaszerűen végrehajtott szaltó, amit egy nyugat-németországi versenyen kapott lencsevégre a fotóriporter. (MTI Külföldi Képszolgálat — KS.) „kihúzni” a versenyző a repülés időtartamát. Ha idő előtt kiegyenesíti a testét, készül a talajra- érésre, akkor önmagát fékezi és métereket is veszíthet az ugrás hosszából. A gyakorlott, a légmunka ösz- szes fortélyait ismerő síugrót — a sáncépítők előrelátásának köszönhetően is — még elhibázott ugrás esetén sem fenyegeti életveszély. Ezt „elégelték meg” az amerikai ihletésű síugró-akrobatika megteremtői, akik olyan ugrás közbeni mutatványokat produkálnak, amihez hasonlókat csak az autósrodeók félelem nélküli résztvevőitől láthatunk. Újabb feltevés a trákok eredetéről Bulgária területének őslakosságáról kevés adat maradt fenn. Egyes tudósok szerint ezen a vidéken különféle népek telepedtek meg. Mások úgy vélik, hogy a bronz- és a vaskorban itt élő trákokat megelőzően a területet más_ népességek lakták. A nyélv- tudósok, az antropológusok azonban egyre inkább arra a meggyőződésre jutnak, hogy a trákok nem bevándorlók voltak, hanem őslakosok, akik már a korai kőkorszakban is itt éltek. A Plovdivi Régészeti Múzeum kutatója, Peter Detev, aki munkatársaival a megyében 104 településdombot, a Marica medencéjében, az antik Hebros területén pedig újabb 300-at vizsgált meg, azon a véleményen van, hogy a bolgár területeken a korai kőkorszaktól kezdve a vaskorszakig egy és ugyanaz a nép élt, amelyet az első írásos emlékek a bronzkorban és a vaskorban tráknak neveznek. A professzor leleteinek a tanúbizonyságával állítja, hogy a trákok nyilvánvalóan Bulgária legősibb lakói, akik az akkori földközi-tengeri vidék technikai haladása és osztály-differenciálódása közepette magasra fejlesztették a művészeteket is. Lakásfenntartó szövetkezetek
