Petőfi Népe, 1979. február (34. évfolyam, 26-49. szám)
1979-02-10 / 34. szám
) * / 1979. február 10. • PETŐFI NÉPE é 3 Tovább bővül a szakszervezeti jogsegélyszolgálat TÖBB ESZTENDŐS „múltra” tekinthet vissza a szakszervezeti jogsegélyszolgálat. Jelentőségéről, hasznáról és megtett útjáról már több — különböző időszakaszokat átfogó — értékelés született. Jelentős horderejű most, a témával kapcsolatos minisztertanácsi előterjesztés is: gyakorlatilag ennek a nagy szakszervezeti hagyományokra épülő „jószolgálati” formának a hosszabb távra szóló fejlődési lehetőségeit, irányait határozta meg a Miniszter- tanács csütörtöki ülése. Előzményként a SZOT különleges gonddal tekintette át a jogsegélyszolgálat eddigi, több mint három esztendős „múltjának” főbb állomásait. Néhány sokat mondó számadatot érdemes ismertetni. 1977-ben 1606 helyen — az összes üzem, intézmény mintegy 23 százalékában — működött szakszervezeti jogsegélyszolgálat. Jobb mint két és fél millió állampolgár vette igénybe, s a szolgálat csaknem • 150 ezer üggyel foglalkozott. Nem mai igazság, hogy az állampolgárok — köztük az üzemek, vállalatok dolgozói, a nyugdíjasok. sőt a szakmunkástanulók is — sokféle olyan ügyes-bajos gonddal, problémával küszködnek, amelyhez a megoldás, a fel- világosító, eligazító szó nem feltétlenül az igazgatási apparátusból, vagv az igazságszolgáltató szervektől szükséges. A gyárak, üzemek munkásainak munkajogi családjogi problémáira gyorsabban. minden bürokrácia nélkül válaszolni, a felvilágosító szót, a jogi segítséget „házhoz vinni”: a többi között erre vállalkozott annak ideién a szakszervezeti jogsegélyszolgálat. ÉRDEKES MEGOSZLÁST tükröznek a jogsegélyszolgálat igény- bevételének statisztikai adatai. Eszerint a 150 ezer segítséget kérő panaszos, a jogsegélyszolgálat „ügyfeleinek” egyötöde munkajogi ügyekben kért tanácsot, illetve jogi segítséget. Körülbelül 60 százalékot tett ki együttesen az államigazgatási, családjogi és polgári jogi ügyek száma. Ami a fejlődésre, a megtett út sokféle pozitív vonására jellemző: egyre jobb az együttműködés a jogsegélyszolgálat, az igazságügyi szervek, az ügyvédség között; jó kapcsolatok alakultak ki a tanácsok és a szolgálat között is; valamelyest — de még nem eléggé — csökkent az a munkaidőből kieső hányad, amelyet korábban ügyintézésre fordítottak a vállalatoknál. Az elmúlt esztendő végéig az iparban, az építőiparban és a közlekedésben, a meghatározott kategóriák szerint megszervezték a szolgálatot. Méltán állapíthatta meg tehát a SZOT elnöksége, majd a kormány, hogy a jogsegélyszolgálat megfelelt hivatásának, rendeltetésének, eddig is jól szolgálta a dolgozók, az egész társadalom érdekeit. Tíz- és tízezer ügyben sikerült gyorsan és hatékonyan segíteni a munkást, a dolgozót; a tanácsi igazgatásban tapasztalható jó kezdeményezések, ötletek — például a félfogadási irodák közös használata, a kihelyezett üzemi fogadóórák, a meghosszabbított ügyintézési idő (amelyet korántsem vesznek igénybe, annyian, mint lehetne) — Sók területen tette egyszerűbbé az ügyek, gondok intézését. MINDEZEKET áttekintve, a SZOT elnöksége és a kormány méltán ítélte meg úgy a jogsegélyszolgálat eddigi tevékenységét, hogy alapjaiban bevált — további kiterjesztésére elérkezett az idő. Eszerint: ez évtől valamennyi vállalatnál és intézménynél — ahol az igények ezt indokolják és a feltételek is biztosíthatók — a szakszervezeti bizottságok mellett fokozatosan megszervezhető a jogsegélyszolgálat is. Létrehozásához szükséges az illetékes szakszervezet elnökségének, illetve az illetékes miniszternek az engedélye. A szolgálat bővítéséhez hozzátartozik értelemszerűen az is, hogy működéséhez megfelelő társadalmi aktivistákra, illetve kellő jogi felkészültséggel rendelkező munkatársakra van szükség. Célszerű az is, ha a szolgálat bővítésének útját úgy választják meg a vállalatok, hogy a nagyüzemek vidéki egységei — karöltve több helyi termelő szervezettel, üzemmel — együttes, közös jogsegélyszolgálatot szerveznek ott, ahol ez kínálkozik a legjobb járható útnak. Ilyen esetekben a leginkább jelentős üzem, intézmény szakszervezeti bizottságára hárul a jogsegélyszolgálat működtetése. Várkonyi Margit Autószerelők versengése a Szakma Kiváló Tanulója címért — Nagyon örülnék, ha meg tudnám szerezni valamelyik helyezést — mondja Kisgergely Zoltán, a 650. számú szabadszállási iskola hallgatója. — Hárman képviseljük a többieket, akik most izgulnak értünk. Eddigi feladataimat sikerrel oldottam meg, bár a neheze még hátra van. Egy tehergépkocsi motorjának az üzem- anyag-táprendszerét kell felszerelni és légtelenítve indulásra előkészíteni a motort. Remélem, itt sem lesz baj — tekint az időnként felhördülő motorok felé. — Ez is sikerült — mondja megkönnyebbülten Szabó György, a kecskeméti 607. számú intézet tanulója, aki a szakmai ismereteket a Volán tanműhelyében szerezte. — Egy pillanatig azt hittem, hogy nem sikerült a légtelenítés, de szerencsére tévedtem. Most már csak az eredményhirdetésre várok... Késő délután a szabadszállási iskola három tanulója örömmel vette tudomásul, hogy „nem engedték el” a helyezéseket: első lett Szűcs József, második Kisgergely Zoltán, a harmadik helyet pedig Földes Jenő szerezte meg. A két első helyezettnek ez úton is sok sikert kívánunk az országos döntőn való részvételükhöz. O. L. • Tengelykapcsolót szerel a 10-es számú versenyző. • A sebességváltó szerelése is nagy szaktudást igényel. (Opauszky László felvételei) A hatalmas szerelőcsarnokban, ahol honvédségi járműveket javítanak, kedden és szerdán, nagy volt a forgalom. Kék munkaruhás, karszalagos fiatalemberek szorgoskodtak, végezték a határidőre megszabott feladatokat. Akik már befejezték a munkát, a csarnok egyik sarkában üldögélve szurkoltak társaiknak. — Minden elismerés megilleti a példás rendezésért az iskolát — mondja Kasza József, a kecskeméti 607. számú Szakmunkásképző Intézet tanára, az autószerelők vetélkedőjét értékelő zsűri elnöke. — Ebben — a Honvédelmi és Munkaügyi Minisztérium által 1975-ben létrehozott — iskolában igen alapos képzés folyik, innen kerülnek ki a néphadsereg jövendő gépjárműtechnikus tiszthelyettesei. őszintén szólva, nem csodálkoznék azon, ha megyénk más intézeteinek tanulóit megelőznék a vendéglátók ... Ami az idei vizsga tapasztalatait illeti, színvonalban messze felülmúlja a korábbi években rendezett versenyeket. A tanulók képzettsége, főleg a gyakorlati tudnivalókkal kapcsolatban igen alapos. — A Petőfi Népe Szerkesztőségének munkatársait máskor is szívesen látnánk — mondja félig tréfásan Szabó János mérnök őrnagy, az iskola igazgatója!. — Jöjjenek el, nézzék meg, hogyan készülnek a fiatalok az életre, milyen körülmények között lesz belőlük jól képzett autószerelő szakmunkás, illetve néphadseregünk hivatásos tiszthelyettese. Augusztusban hagyják el iskolánkat először „felnőttek”, akik már tavaly a Szakma Kiváló Tanulója versenyeken bebizonyították tudásukat. A tizenkilenc megyei résztvevőből hatan jutottak az országos döntőkre, s mind helyezéssel jött vissza. A meghívást köszönettel vesz- szük, s látogatást teszünk á fiatalok között. — Az uszódi Egyetértés Termelőszövetkezetből jöttem — mondja az egyik fiatalember. — A kalocsai 619. számú intézetbe járok, s külön elismerésnek veszem, hogy itt lehetek a megye legjobbjai között. Ügy érzem, sikeresen oldottam meg a feladatokat, bár a sebességváltó összeszerelése • Még egy pillanat és kiderül, hogy sikerült-e az üzemanyag- vezetékrendszer légtelenítése. egy kicsit nehéz volt. Természetesen szeretnék helyezést elérni, de ha nálam jobbak győznek, akkor sem leszek elkeseredve. A felkészülés során szerzett ismereteimet majd hasznosítani tudom a téesz- ben. SZ A B A DSZ Ä LL ÁSI SÍK ERE K A MINISZTERTANÁCS TÁRGYALTA Megnyílt a X. nemzetközi hidrológiai továbbképző tanfolyam A fejlődő Kecskeméttel nagyjából egyidős a Nagykőrösi utcai péküzlet. Volt idő, amikor akkora fonott kalács és óriáskifli nézett ki ránk, vevőkre, a bolt kirakatából, hogy a barna és félbarna kenyérért • sort állva, nem győztük bámulni a két testes mintapéldányt. Ma, majd negyedszázad múltán, már nincs terpeszkedő kirakata a sütőipari szaküzletnek. De van bőséges árukínálata. Az, hogy napra, órára készen ott illatozik a polcokon a friss, meleg kenyér, annyira megszokott, mint a reggeli nyitás. A vevőket pedig már jó előre kiokosították, hogy ez az egyetlen olyan bolt Kecskeméten, ahonnét visz- szaútja van a sütőüzembe a szikkadt kenyérnek. Így hát a kenyeres sosem unatkozik, és napjában 8 mázsát ad el. Vonzó kereskedés Árubőség „áldja” a többi reszortot is. A kenyerespulttól jobbra egy másik eladónő serénykedik. ö 1300 lángost vesz naponta a csíptetője közé. Sót is hint rá, kívánság szerint. Déltájban mind sűrűbben nyílik az ajtó. Ebédpótlókként mintegy 200 fánkkal várják a boltosok az ínyencségeket kedvelő közönséget. De talál itt egyebet is a kecskeméti, vagy a környékbeli polgár. Rétest, többfélét, mákos és diós kalácsot, s a hagyományos sütőipari termékskálán kívül még 22-féle édes sütemény teszi gazdagabbá a választékot. Árva Gábómét idestova 10 éve látjuk a pult mögött. Derűs mosolya, kedves figyelmessége rokonszenves a vevők körében. Ennek is és szakmaszeretetének is köszönheti, hogy tavaly novemberben vezetője lett ennek a napi 10—13 ezer forint bevétellel számoló üzletnek. A kérdésre, hogy mi vonzza a vevőket egy boltba, így válaszol: — A jó áruválaszték, természetesen. S az, hogy a vásárló lássa, érezze: örülnek neki, várták és — visszavárják! Alig néhány tűzfal választja el csupán a BIK 132. sz. Rákóczi úti áruházát az iménti sütőipari szakbolttól. A táncteremnek beillő helyiségben fagyos a hangulat. Vevőt alig látni; aki jön, rendszerint az is sarkonfordul, elégedetlenül. Az eladók 2—3 személyes csoportokat képezve igyekeznek arányosan elhelyezkedni, hogy valamelyest kitölt- sék a tágas, mégis meglehetősen foghíjas üzletet. Mi van és mi nincs? — Mi van? — fordulok Márton Mihály üzletvezetőhöz. — Inkább azt kérdezze: mi nincs? Karácsonykor 300 kávéőrlőt adtunk el — jelenleg egy darab sincs. Mosógépért is hiába kilincselnék a vevők: nincs. Azaz, ha kapunk néhányat, pillanatok alatt eltűnik. Márpedig el tudnánk adni belőle legalább háromszázat. A centrifugát is sokan keresik. Ha olykor érkezik 10—20 darab, 1—2 óra alatt elkapkodják. Tv-csövek sincsenek. Autórádióból is akadozik az ellátás. Blemlámpánlk talán holnap lesz. De a zseblámpaizzóval ugyancsak rosszul állunk. Az országban egyedül Székesfehérváron tudjuk beszerezni. A magnóelemre és az olcsóbb zsebrádiókra is, sajnos, csak azt tudom mondani: nincs. Török Lajos, kecskeméti vevő lép hozzánk: — Villanypárnát szeretnék... — Nincs — feleli a főnök —, öt hónapja elfogyott. Újabb vevő térül-fordul: Pakula Józsefné, Dusnokról. — Sanyó zsebrádiót keresek. — Sajnos, az sincs. És naponta hány „sajnos” hangzik el Itt, ebben az áruházban, a megyeszékhely szivében! Igaz viszont, hogy csillár temérdek van — lehetne belőle vásárolni a végkimerülésig. De hát Török Lajos a derekát nem melegítheti csillárral, és Pakula Józsefné sem hallgathatja a Kossuth rádiőt egy háromágú csillárból. Valamit tenni kell! Legalább is a helyzeten javítani az arra hivatottak feladata. Vajon a rendelés, az árubeszerzés — egyáltalán az ellátás a tényleges helyi igények szerint, céltudatosan történik-e? A vevőt megtartani. E kereskedői szemlélet iskolapéldájával találkozhattunk • a kecskeméti Centrum Áruházban, annak is a cipőosztályán. Jó választék és udvariasság Egy édesanya, K. J.-né így nyilatkozik: — Én mindig szívesen jövök ide vásárolni a fiammal. Annyi törődést, annyi figyelmet kevés helyen tapasztalok, mint itt. Egyszer maga Sinka József ve- zeitő sietett elénk, és bár négyszer fordult a raktárban, hogy a megfelelő választékot elénk tegye, mégsem volt bosszús, mor- gós, sőt ő örült a legjobban, hogy sikerült a vétel és elégedetten távozhattunk. A jó modor, az udvariasság természetes sajátja itt a Szili Istvánról elnevezett szocialista brigádnak. Persze az elismerést nem adják ingyen. „Húznak” érte mindahányan. A legtöbb, 500 vevő forgalmasabb napon szokta felkeresni őket. S hogy legyen mindig miből választani, erre az osztályvezetőnek van egy mottója: sokfélét, jó minőségűt, < de egyszerre csak kevesebbet beszerezni. Igaz, ha kell, Sinka József bejárja Szolnokot, Szegedet és a fél Dunántúlt is, csakhogy kellően össze tudja válogatni a maga cipőtárát. Próbát teszek. — 47-es cipő? — Van. Itt ez a sárga. Megfelel? Ha nekem nem is, de bármelyik, „nagy lábon” élő honfitársamnak bizonyára megfelelne. A Vásárlók Könyvét lapozgatom. Üres. Olyan tiszta az belül, mint a patyolat. A fiatalok boltja... Az 1119-es, aluljárói élelmiszer-bolt, a Bem utca és a Ku- rucz körút sarkán, már-már külső boltnak számít. Kíváncsi voltaim rá: ha egy üzlet nincs any- nyira szem előtt, akkor is rendben mennek ott a dolgok? Igen. Az 1119-es a fiatalok boltja. Zrínyi Ilona munkabrigád néven ismerik őket kereskedői berkekben, öten vannak: Farkas Mária a vezető, Almási Piroska helyettesít, Balogh Teréz és Szrnka Sándorné felváltva a pénztárgépet kezeli, Kaldenekker Józsefné pedig elad. Félreértés ne essék: ez csak a papírforma. Valójában besegítenek ők egymásnak mindenben. Ha hosszabb a sor, a vezető és a helyettes is beáll a csemegepult mögé. A környékbeli törzsvevők a megmondhatói, milyen jó, összeszokott együttest alkotnak Farkas Máriáék. Fél 7-től este 6-ig egyhuzamban nyitva tartanak, s napi 14—16 ezer forintért adnak el árut. Január utolsó előtti napján 2655-en fordultak meg náluk. Négy év alatt forgalmuk a kétszeresére nőtt. Amiben nem csupán az áruválaszték kielégítő volta játszott szerepet, hanem egyéb is: például a kereskedői kvalitás, a rátermettség. Amellett, hogy elkötelezték magukat a panasamentes kiszolgálásra, a hiánymentes leltárra és a rájuk rótt terv maradéktalan teljesítésére, másban is leteszik a garast. Meglátták például környezetük fogyatékosságát. Azt, hogy a vevők kénytelenek voltak sárral, vízzel megszaladt, latyakos gödrökön átbukdácsolni, mire a boltba betérhettek, annyira kimélyült a föld több helyütt körülöttük. Erre Farkas Máriáék fogták magukat és csak úgy maszek alapon, hozattak két kocsi homokot, betölteni vele a mélyedéséket. | Annak pedig, hogy a fekete füstöt „pipáló” temetői busz épp az üzleítablak előtt áll meg, semmi nyoma nem látszik. Az üveg mindig tiszta. Ha kelt, a vásárlói kosarakat napjában kétszer mossák. De a polcokon sem találna kivetnivalót a legélesebb szem se. Mondják is a vevők számtalanszor: „Marika, olyan maguknál az üzlet, mint bent, a városban bármelyik nagy ABC. Néha még különb is...” A peremkerület állja a versenyt. Jó ezt látni, tapasztalni,. Valamint azt is, hogy egy üzlet, áruház, kereskedelmi ágazat mikor lesz nagykorúvá, versenyképessé, abban a vevők aligha szoktak tévedni. Kohl Antal Budapesten Vincze József, az Országos Vízügyi Hivatal elnök- helyettes és Jóború Magda, a magyar UNESCO-bizottság elnöke pénteken megnyitotta a X. nemzetközi hidrológiai továbbképző tanfolyamot, amelyet az UNESCO felkérésére és a TESCO megbízásából a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Központ szervezett. A féléves továbbképző tanfolyamon 12 nemzet, elsősorban fejlődő ország hidrológus szakemberei vesznek részt. A tanfolyam 1 hallgatóját az előadói karhoz tartozó több mint 30 magyar és külföldi egyetemi tanár, nemzetközi tudományos kutató avatja be az utóbbi években elért legújabb hidrológiai tudományos eredmények elméleti és gyakorlati alkalmazásának ismereteibe! Ennek megfelelően a tanfolyam programjába iktattak hazai és külföldi tanulmányutakat is, amelyeken a gyakorlatban ismerhetik meg a legkorszerűbb módszerek felhasználásának lehetőségeit, tudnivalóit. Ennek a tanfolyamnak is, mint az előzőknek az a célja, hogy az UNESCO, a FAO és más hasonló nemzetközi szervezetek közös világprogramjainak megvalósításához, az emberi környezet védelméhez, a mindinkább növekvő vízszükségletek kielégítéséhez, a vízgazdálkodás fejlesztéséhez szükséges tennivalók hatékony elvégzését segítse. A Magyarországon eddig rendezett tíz tanfolyam összesen 37 ország 160 szakemberének műszaki és tudományos ismereteinek gazdagításához járult, illetve járul hozzá. (MTI) ALIG JAVULT A MINŐSÉG • A megyei élelmiszer-ellenőrző és -vegyvizsgáló intézet a múlt évi vizsgálatok eredményét összegezve megállapította, hogy a vizsgált minták minősége alig javult. Csak a mezőgazdasági és a szövetkezeti iparban volt jobb a minőség, míg a minisztériumi ipar gyártmányainál a minőség kis mértékben romlott. Az idén célul tűzték ki a vizsgálatok szigorítását, különösen a vendéglátóiparban, üzemi büfékben és a kereskedelemben. Az exporttermékeknél azt Javasolja az intézet, hogy a gyártásban részt vevők vizsgálják felül a nyersanyag előállitásától a végtermékig tartó technológiai folyamatokat, mert csak így lehet kifogástalan terméket előállítani és a világpiacon haszonnal eladni. Képünkön Szórád Erika gyümölcsleveket ellenőriz. (Pásztor Zoltán felvétele.) Kereskedelem - a vásárlók szemével
