Petőfi Népe, 1979. február (34. évfolyam, 26-49. szám)

1979-02-10 / 34. szám

PETÖF? NÉPE • 1979. február 10. GÉPESÍTETT ÓRAJAVÍTÁS Halasi mestereknél Egyéni és kollektiv felelősség összevont párttaggyűlés a Volánnál A Volán 9. sz. Vállalat kommunistái a napokban összevont párttaggyűlésen értékelték az elmúlt évi gazdaságpolitikai feladatok végrehajtását, elfogadták a vállalat idei évi főbb gazdaságpolitikai célkitűzéseit, a pártvezetőség cselekvési programját. A pártvezetőség beszámolója részletesen elemez­te a Központi Bizottság 1977. októberi, az 1978. áprilisi ha­tározataiból adódó feladatok végrehajtását, s hogy mennyi­ben tudtak eleget tenni a vállalat előtt álló személy- és áru- szállítási követelményeknek, hogyan alakultak a dolgozók élet- és munkakörülményei. Tavaly 5,6 százalékkal több személyt szállítottak, mint egy évvel korábban, kulturáltabb uta­zási lehetőségeket is tudtak nyúj­tani, a csúcsforgalmi zsúfoltságon azonban még nem tudtak segíte­ni. Az elfuvarozott áru mennyi­sége 11,3 százalékkal növekedett. Tovább bővült és korszerűsödött a járműpark. A vállalat létszáma 3 százalékkal volt kevesebb az előző évinél, ami egész évben ko­moly gondokat okozott. A vállalati gazdálkodást ked­vezőtlenül befolyásoló körülmény volt egyrészt, hogy a nyereség növelésének lehetőségei nehezeb­bé váltak, másrészt a személy­szállítás kulturáltságát csak a járműkihasználtság rovására le­hetett a legtöbb járat viszonyla­tában javítani. Az ezzel kapcso­latos jövedelemkiesés pótlása, a gazdálkodás más területére rótt fokozottabb terheket, amit újabb gazdasági tartalékok feltárásával igyekeztek megoldani. A vállalatnál a személyi jöve­delmek 8,3 százalékkal emelked­tek. Ez önmagában kedvező ha­tást váltott ki a dolgozók köré­ben, a jövedelem növekedése azonban nem mindenütt kapcso­lódott kellően a termelékenység, a vállalati eredmény növekedésé­hez. Ezért a taggyűlés erre az év­re, a végzett munkával arányos bérfejlesztés kidolgozását java­solta. A vállalat kommunistái olyan gazdasági tevékenység kialakítá­sát jelölték meg, amely az V. öt­éves terv végéig szóló gazdaság- politikai célok megvalósítását szolgálja. Ez egyben azt is jelen­ti, a munka során érvényesüljön az az MSZMP KB 1978. decem­beri határozatából adódó köve­telmény. hogy a vállalati gazdál­kodásban a minőségi és a haté­konysági tényezők kerüljenek előtérbe. Eszerint az idei személy- és áruszállítás együttes értéke 5,3 százalékkal növekedjen, s ez 7 százalékos gazdálkodási ered­mény elérését tegye lehetővé — hangsúlyozza a párttaggyűlés ha­tározata. Ehhez a minőség javí­tásán túl a költségekkel való ész­szerű gazdálkodásra van szükség. Kiemelt feladat a városi tömeg- közlekedés fejlesztése, a csúcs­forgalmi zsúfoltság csökkentése, amely forgalomszervezési intéz­kedéseket, a megyeszékhely vo­natkozásában pedig a lépcsőzetes munkakezdés bevezetését igényli. Kecskeméten tervbe van véve a számítógépes forgalomtervezés bevezetése, amellyel a közlekedés megbízhatóbbá és pontosabbá té­telét kívánja a tröszt élősegíte­ni. Az árufuvarozás dinamikus fejlesztését — a gazdaságosság és jövedelmezőség figyelembevéte­lével — a fuvarigényeknek meg­felelően kívánják bővíteni. Ez megfelelő számú és kapacitású üzemképes járműállományt igé­nyel, ezért a fejlesztési célkitű­zések mellett a tmk-munka szín­vonalának növelését, a technoló­giai fegyelem erősítését, s ezál­tal az üzemképes gépkocsiállo­mány növelését javasolta a tag­gyűlés. A beszámoló és a hozzászólók értékelték az alapszervezetek, a párttagság, a társadalmi szervek és munkakollektívák tevékeny­ségét is. A pártvezetőség beszá­molójában hangsúlyozta, hogy a pártszervezetek tagjai élen jártak az 1978. évi cselekvési program végrehajtásában, eredményesen mozgósították a tömegszervezete­ket, a vállalat dolgozóit a felada­tok végrehajtására. Az 1979. évi vállalati célkitűzé­sek egyaránt szolgálják a nép- gazdasági és a vállalati érdeke­ket. A feladatok teljesítéséhez a feltételek adottak — szögezi le a kommunisták közös állásfoglalá­sa. Végrehajtásuk azonban igény­li a pártszervezet, a gazdasági vezetés és a tömegszervezetek mozgósító erejét, a szocialista bri­gádok fáradhatatlan munkáját, a kommunisták példamutatását, és valamennyi dolgozó lelkes, körül­tekintőbb helytállását a munká­ban. Egyénileg is és kollektíván is felelősek vagyunk a Központi Bi­zottság határozatának vállalati szintű végrehajtásáért — olvas­ható a beszámolóban. A felada­tok adottak, ezért ez az év cse­lekvés éve kell, hogy legyen. Amit elhatároztunk, azt határo­zottan és következetesen kell vég­rehajtani. Ez jusson kifejezésre a jövőt megalapozó napi munká­ban. Bene János, a megyei pártbizottság munkatársa — Ne tessék velem viccelni! Hát lehet géppel órát javítani?! A sebészügyességű emberi kézre van ide szükség! — Magamban így reagáltam a halasi mesterek közlésére, miszerint ők gépeket is használnak ’a reparáláshoz. Fenn­hangon pedig csak ezt kérdeztem: — És milyen masináik vannak? Elsőként az Elma STÄR nevű vibográfot mutatták be, amellyel az órák pontosságát néhány perc alatt lehet ellenőrizni. Nem kell a? órásoknak napokon át járatni a ketyegőket. A mosógép szintén több, jobb és gyorsabb munkát tesz lehetővé. Egy időben hat alkotóelemeire bontott órát lehet benne tisztává varázsolni. A harmadik gép — amely végképp elhitette velem, hogy az időjelző alkalmatosságok javításánál lehet szerepük a gé­peknek — a motoros köszörűgép és polírozó volt, amellyel sok, las­sú kézi munkát lehet rövid idő alatt helyettesíteni. Fürst József és társai — Azóta kaptuk ezeket a hasz­nos eszközöket, hogy tavaly feb­ruár elsején a budapesti Órások Szövetkezetéhez került át az üz­letünk a megszüntetett Vegyes és Szolgáltatóipari Vállalattól — di­csekedett Fürst József, aki a meg­rendelőket a pultnál állva fo­gadta. Az őszfejű mester huszonhat éven át illesztgette szemére a na­gyítót ebben az órásrészlegben, míg betegség miatt leszázalékol­ták. Most már évente csak egy meghatározott időt dolgozhat le szaktársai körében. Közülük Fe­hér Istvánná itt tanulta ki a szak­mát és már tizenöt esztendeje tagja a közösségnek. Molnár Ist­ván még fiatal. Balástyáról veze­tett az útja Halasra. A város és a kiskunhalasi járás óráinak rend- bentartására hivatott gárda tagja még Sebők Géza, és az Örások Szövetkezete 102. számú fiókjának vezetője, Magosi Vilmos. Schwarzwaldi kakukkóra — A svájci órák még mindig tavtják vezető helyüket a világ- ranglistán — hallottam Fürst Jó­zseftől. — Szeretjük őket javíta­ni is, mert ha azokat megcsinálja az ember, akkor ismét nagyon so­káig és pontosan működnek. Az az egy „hibájuk” van estik, hogy drágák. Egyes automata svájci órák ára felszökik egészen har­mincezer forintig. A kvarcórák­ról az a véleményem, hogy az igazi svájci automatákkal nem versenyezhetnek, mert nem eléggé időtállóak. A halasi órásoknál sokféle ja­vítanivalót láttam. A mesterek úgy vélekednek, hogy az olcsóbb szovjet időmérők szintén jók. Az egyik legjobban bevált típusuk a Pobeda karóra. Megtudtam, hogy tapasztalatuk szerint az ébresztő­órák közül a szovjet lepipálja a hazai gyártmányút. A falon ütős ingáórák várták, mikor veszik kézbe őket a szak­emberek. — Ez a kakukkóra új és eladó — mutatott egy fafaragással díszí­tett szép órát Fürst József. — Valódi schwarzwaldi kakukkóra. A szerkezete kitűnő és jól javítha­tó. Az Órások Szövetkezete koope­• Valódi schwarzwaldi kakukk­óra — mutatja FUrst József. rációban szereli ezeket egy nyu­gatnémet cégnek, az általa szál­lított alkatrészekből. A tőkés üz­letfél órákkal fizet, amelyeket a szövetkezet értékesít, s így bővíti a választékot. A halasi órás üzletben bizsuárut és óraszíjakat szintén lehet vá­sárolni. Kevesen maradnak a pályán Egy „átlagos” karóra 142 alkat­részből áll. A gyöngébb szeműek ezek egy részét észre sem veszik, ha mondjuk a tenyerükbe szór­ják őket. A szajkembereknek is nagyító kell hozzájuk, meg spe­ciális, apró csávarhúzók és csipe­szek a szerelésükhöz. A szerszá­mokat érzékeny, könnyű kéznek kell fognia. Azt is mondhatjuk, hogy aki órás akar lenni — na­gyon szép ez a mesterség —, an­nak speciális képességekkel kell rendelkeznie. A népgazdaságnak nincs olyan sok órásra szüksége, mint például lakatosra, kőművesre és másokra. Az utánpótlással még sem áll túl fényesen a szakma. Nem azért, mert kevés fiatal érez hozzá te­hetséget, kedvet, hanem, mert el­végezvén a szakiskolát, közülük tízből csak egy marad meg a pá­lyán. Az ok: az órások csak öt­hatéves szakmai gyakorlat után tudnak rendesebben keresni. Tíz helyett négy százalék Az Órások Szövetkezetének kor­szerűsített halasi fiókjában éven­te 4—5 ezer különféle típusú idő­mérő szerkezetet hoz rendbe a néhány szakember. — Az Óra- és Ékszerkereske­delmi Vállalattól és a szövetkeze­tünktől vásárolt órák egy éven belüli garanciális javításával is foglalkozunk — a.dták tudtomra az üzletben. — A szövetkezet az elvégzett munkára tízszázalékos reklamációt engedélyez számunk­ra. Mi ezt az arányt 3—4 száza­lékra szorítottuk le. Ez a tény önmagáért beszél, s érthető, hogy új munkaadójuk elégedett a halasi órásokkal. A. Tóth Sándor VÉLEMÉNYEK AZ ÁPOLÓNŐKÉPZÉSRŐL Mindent megpróbáltam, de hiába... Kíváncsian olvastam az újsá­got, hogy miért olyan kevés az ápolónő. A tanteremhiány igaz, de saját bőrömön tapasztaltam, hogy más okok is vannak. Két sógornőm húsz éve dolgo­zik ezen a pályán, nagyszerűen megállják a helyüket. Kislányom elsős kora óta készül a betegek gondozására. Nem csoda, hisz ott volta két nagynéni-példakép, akik gyengébb fizikuma miatt hiába próbálták lebeszélni. Nyolcadikos korában váratlan vakbélműtét nehezítette tanulá­sát. Az operáció utáni ébredéskor ismét kijelentette, „ápolónő le­szek, most látom csak, hogy mi­lyen gyönyörű ez a hivatás”. Ha annyira akarja, legyen az, így döntött a család. Sajnos, a sok hiányzás miatt csak 3,6-es átlagot ért el. A kalocsai egész­ségügyi szakközépiskola be sem hívta felvételire. A tanárok szak­iskolát javasoltak. Sajnos, Kecs­keméten se vették fel, helyhiány­ra hivatkoztak. Beszéltem személyesen az igaz­gatónővel. Mondtam neki, hogy ezen a pályán nagyon sokat szá­mít a hivatástudat, az áldozatvál­lalás. Hiába. Elutasítottak! Hát ezért nincs elég nővér! Amíg nem lesz olyan rendelet, amely nem­csak a tanulmányi átlagot veszi figyelembe, hanem az elhivatott­ságot is, sokan távol maradnak ettől a pályától. Ezzel az írással másoknak sze­retnék segíteni, nekünk már mindegy. Kislányom biológia ta­gozatú gimnáziumba jár. Oda ezekkel az osztályzatokkal is meg­felelt. Eddig jól megállta a he­lyét. Tudom, leikéből csinálta volna az ápolónői munkát. Most már csak titkon él benne ez az elhatározás. Én. az anyja, aki először egyedül álltam mellé, most minden erőmmel azon le­szek, hogy másfelé irányítsam. A sikertelenségre szinte az egészsé­gem ment rá. Mindent megpró­báltam, hogy gyermekemből ápolónő legyen, mégse sikerült. Hajdú Jánosné Dunapataj KÖNYVESPOLC E. J. Hobsbawm: A tőke kora E. J. Hobsbawm neve nem is­meretlen az érdeklődők előtt. A Primitív lázadók című munkájá­ban a ma is félelmetes hírű maf­fia bölcsőjéhez kalauzolta el olva­sóit. Megismertetett a társadalmi" bandita fogalmával, olvashattunk a brit munkásszelet áról és a tár­sadalmi mozgalmak rituáléjáról, a titkos társaságok klasszikus korá­nak termékeiről. A forradalmak kora című művében biztos kézzel azt rajzolta meg, hogy a nagy francia és az ipari forradalom mi­ként alakította át az európai élet­formát. A Kossuth Könyvkiadónál a múlt év végén megjelent újabb könyve, A tőke kora történeti szintézis a múlt század harmadik negyedévének megértéséhez, Hobs­bawm különleges érzékkel és nagy tudással rendelkezik ahhoz, hogy átfogóan elemezze egy vagy több földrész évtizedeinek történetét és mindezt lebilincselő olvasmányos­sággal, elgondolkodtató összefüg­gések jelzésével tárja olvasói elé. Mi jellemzi stílusát? Az egysze­rűség. Nem bonyolítja túl sokágú mondandóját, hanem a lényegest kiemeli, ha szükséges, akkor né­hány ténnyel markánssá teszi, máskor pedig igazi mesélőként „kiszól" a ma olvasójának. Forra­dalmi előjáték, A fejlemények, Az eredmények — ez a három rész címe. Fejezetcímei szintén az érdeklődés felkeltése érdekében fogalmazódtak meg az előttük álló rövid idézetek — olykor szarkasztikus humorral — pedig továbblendítik az esetleg fáradó olvasó érdeklődését. A forradalmak kora című mun­kája folytatása ez a mű, de a kel­lő háttérismeret miatt kikerülhe­tetlen, hogy az 1848—49-ig tartó időszakról is rövid összefoglalást ne adjon a neves történész. Az öt­venes évek elejétől kezdődő nagy­arányú gazdasági fellendülés, a győztes kapitalista világ drámai gyorsaságú fejlődése, a számok nyelvén is helyt kap a kötetben. Azt is bizonyítja Hobsbawm, hogy az ipari kapitalizmus igazi világgazdasággá, a történelem pe­dig ettől fogva világtörténetté vált. Szükségszerű, hogy ez a kor szülte a már-már világméretű összeütközéseket, háborúkat is: új technikával és mindent felülmúló agresszivitással. De ez a kor volt a nemzetek születésének ideje is: nemzeti megújulással, és naciona­lizmussal. És ez az időszak volt a munkásmozgalomban az elméleti megalapozás, az erőgyűjtés és a szervezkedés időszakka: többek kö­zött „A tőke” alapjainak kidol­gozásával, a Londonban alapított Internacionáléval és a Németor­szágban teremtett Általános Mun­kásegylettel. A kor ásta meg iga­zán azt a mély szakadékot, amely a szegények és gazdagok között húzódik. A mérhetetlenül meg­duzzadt városok, a sodródó em­berek kora is volt ez a néhány évtized. Az a gazdagon árnyalt kép, amit fölrajzol Hobsbauwm, a ma olvasójának maradandó szel­lemi izgalmat ígér és a szerző más műveknek olvasására is ösz­tönöz. Számunkra az is érdekes, hogy az angol kutató hogy lát és hogy ismer bennünket, magyarokat. Görgeyről, Kossuthról és Petőfi szerepéről írt megjegyzései, a monarchiáról közölt adatai, a ma- gyúrókról való véleménye vitára is ösztönözhetnek, de méginkább segítik reális helyzetképünk ki­alakulását, további formálását. A gazdag jegyzetartyag, a név- és tárgymutató, a kép- és térképmel­lékletek a jobb tájékoztatást, az illusztrálást segítik. A könyvet Zinner Judit fordította élvezete­sen, a borító- és kötésterv Szántó Tibor tehetségét dicséri. Komáromi Attila ■.v.v.v.v JliiWIMMWIIlII Jerzy Edigey . MacAreck FORDÍTOTTA: BÁBA MIHÁLY (24.) — Alaszkában is jártál? Nem említetted. — Most mesélek a „fehér la­zacról” és Alaszkáról. Alaszka folyói halban nagyon gazdagok. A sokféle hal között él ott egy igen népszerű, az ottaniak által „fehér lazacnak” nevezett hal. Jack London hősei a jeges pusz­taságban szárított, fagyasztott hallal táplálkoztak. Fehér lazac­cal. Változik az idő. Alaszkát ke- resztül-kasul szántják az autó- sztrádák, és rengeteg repülőtér. London hőseinek utódai nem használnak „az utakon” korbá­csot, hogy kutyáikat hajtsák. Autóval száguldoznak. Ha hó­akadály keletkezik, a benzinku­taknál meleg motel várja őket. Az autónak pedig nincs szüksé­ge „fehér lazacra”. Elegendő, ha tele a tartály. Kanadától északra ezért a fe­hér hal a legolcsóbb. Minden tavasszal hatalmas lazacnyájak úsznak a szárazföld belsejébe. Ilyenkor százával, ezrével pusz­tulnak el. Egyszerűen nem érde­mes kihalászni a vízből. Valaki elterjesztette, hogy a Vükön folyó mellett halfeldolgo­zó gyárat építenek. Mindenek­előtt a fehér lazac feldolgozását tervezték. Ilyen gyár megváltás lenne a folyó partján lakók szá­mára. Rengeteg munkásnak adna kenyeret. Alaszka gazdasági fej­lődése főleg az aranybányászatra támaszkodik. A túlzott kiterme­lés és gépesítés következtében azonban egyre kevesebb embert foglalkoztatnak. Alaszka nagy­városaiban állandó munkát ta­lálni így bizony nem könnyű. Azok az esztendők már elmúl­tak, amikor az aranylelőhelye­ken leverték a cölöpöt és óriási kincsre tettek szert. Észak ro­mantikája engedett a magasfe­szültségű tornyok és a mecha­nikus földhányógépek előtt. A halfeldolgozó gyár építésé­nek javaslatát a helyi hatóság is támogatta. Társulást hoztak létre, amelynek az volt a fel­adata, hogy felvásárolja és fel­dolgoztassa a fehér lazacot. El­indították az akcióit. A részvé­nyek többsége a kis emberek ke­zébe került. Különösen a folyó­parti települések lakói vásárol­tak, hogy így biztosítsák jogu­kat a „fehér lazachoz”. A ható­ság nyomására a bankok az újonnan alakult konszernnek középlejáratú hitelt nyújtottak. 'Banki garanciákkal vásároltak gépeket és más berendezéseket. Épületeket emeltek, gépeket sze­reltek a halfeldolgozáshoz és konzervdoboz-készítéshez. Mi­vel más ipari, centrumoktól tá­vol voltak, helyben kellett uni­verzális kombinátokat teremte­ni, amelyek cinkezett bádogle­mezből dobozokat készítettek, konzerwvé dolgozták fel a halat, dobozba zárták, és a hulladékból hallisztet készítettek. 20. Végre minden kész volt, és a gyár termelni kezdett. A munká­sok gyorsan megtanulták az új szakmát. Autókkal, hajókkal vit­ték az óriási mennyiségű lazacot. A raktárakban nőttek a dobozhe­gyek. A kész áru vándorolt tovább az Egyesült Államok üzleteibe. A nagykereskedők már néhány hét múlva értesítették a konszern ve­zetőségét, hogy a hírek nem a leg­jobbak, az árura „nem harapnak”. Ezért nagy reklámot csaptak az amerikai sajtóban. Az autósztrá­dákon hatalmas táblák jelentek meg ezzel a felirattal: Csak alasz­kai lazacot vegyél! Az eredmény nullával volt egyenlő. A feldolgo­zott hal eladása nem csak hogy nem nőtt, hanem a kombinát be­indítását követő fellendülés után visszaesett. Még a nagyon drága reklámhadjárat ellenére is csök­kent. Az amerikai fogyasztók egy­szerűen nem akarták vásárolni az alaszkai terméket. A vezetőség úgy határozott, hogy komoly mértékben leszállítja az árakat és külön prémiumot fizet az eladóknak, ami talán fellendíti a piacot az újabb termékek előtt. Eltelt egy Idő és a kereskedelmi igazgatónak kellemetlen hírt kel­lett közölnie az igazgatósággal — ahelyett, hogy emelkedett volna az eladás, még jobban csökkent. A gyárnak óriási veszteségei voltak. A további árengedmény lehetet­len volt. Már így is a termelési ár alatt adták el. Ilyen helyzetben a bankokat nyugtalanította a kon­szern anyagi helyzete és a ható­ság nyomása ellenére úgy döntöt­tek, hogy megtagadják a további hiteleket. Az üzlet, az üzlet. A konszern a csőd szélén állt. Világos volt, hogy még két, három hónapig húzni lehet az Időt és ak­kor be kell jelenteni a fizetéskép­telenséget. Ebben a helyzetben legfeljebb az államkincstár kapja meg az adót, a bankok a hitelt. Ellenben a rengeteg kisember, ha­lász elveszti a megtakarított pén­zecskéjét. A konszern vezetősége szünet nélkül tanácskozott. Az egyik viharos ülés idején, amikor kétségbeesetten keresték a ka­tasztrófa elkerülésének módját, a felügyelő hatóság egyik tagja szót kért és furcsa javaslatot tett. Be­jelentette, hogy van egy barátja — amerikai pénzember —, aki nagyon ügyes és nagy gyakorlat­tal rendelkezik. Ide kellene hívni, és megkérni, hogy segítsen. Elvég­re ebben nincs semmi rizikó, mert a cég helyzete úgyis reménytelen. A javaslatot elfogadták, és még ugyanazon a napon táviratot küld­tek New Yorkba, egy bizonyos Henry MacArecknek. A válasz szintén táviratilag ér­kezett. Mister MacAreck elfogad­ta elvben a javaslatot, hogy fog­lalkozik a konszern megmentésé­vel, csak azt kérte, hogy részletes adatokat küldjenek a cég helyze­téről, mint például a mérlegről, a hitelezőkről, a fizetések határide­jéről és a cég készítményének el­adási módjáról. Az adatok kézhez­vétele után a pénzember két hetet kért, hogy megismerkedjen a hely­zettel Ezután megérkezett Alasz­kába és kérte, hogy hívják össze a vezetőségi ülést. MacAreck úr referátumában részletes analízist adott a válla­lat helyzetéről. A cég hibája, hogy kimondottan hitelekre tá­maszkodott. Ez tette lehetővé a nagy zuhanást, amikor a ban­kok felmondták a hiteleket és megtagadták a további kifizeté­seket. Saját erőből kellett volna tartalékot teremteni, hogy a gyár túlélje a kritikus idősza­kot. A vezetőség 'képviselői meg­magyarázták, hogy a konszern részvényesei elsősorban halászok és helyi kisemberek. A nagy tő­ke nem érdeklődött az ilyen be­fektetés iránt, ami pedig a bank­hiteleket illeti, egyedül csak a hatóság nyomásának engedve él­tek vele, a hatóságéval, mely ér­dekelt volt az iparosításban azon a területen, ahol sok munkanél­küli van. Éppen ezért a bankok már az első alkalmat megragad­ták, hogy megtagadják a további hiteleket. MacAreck úr tudomásul vette a magyarázatot, hangsúlyozva, hogy az ő figyelmeztetésének elsősor­ban elméleti jellege van, mert úgy sincs semmi lehetőség en­nek a hibának a helyrehozásá­hoz. Mert, ha új részvényeket adnának is ki, nem találnának rá vevőt a piacon. Ki vásárolná meg az olyan cégnek a részvé­nyét, amelyről köztudott, hogy a csőd szélén áll? MacAreck vizsgálata kimutatta, hogy a vá­sárlók a kedvezményes ár elle­nére sem akarják az alaszkai árut vásárolni. Miért? A konzerves dobozokon az igazságnak megfelelő felirat van, hogy lazac-konzervet tartalmaz. A doboz kinyitása után . a vevő fehér húst lát, pedig mindenki tudja, hogy a lazac húsa rózsa­szín. Így tehát a vevő úgy ér­zi, hogy becsapták, mert igazi lazac helyett másféle halat ad­tak el neki, rosszabbat, valószí­nűen tonhalat. (Folytatása következik.)

Next

/
Thumbnails
Contents