Petőfi Népe, 1979. február (34. évfolyam, 26-49. szám)
1979-02-27 / 48. szám
2 • PETŐFI NÉPE • 1979. február 27. események sorokban BUDAPEST Az indiai központi bank kormányzójának, I. G. Patelnek a meghívására Tímár Mátyás, a Magyar Nemzeti Bank elnöke Bombay-be utazott, ahol a két ország bankkapcsolatairól, valamint nemzetközi pénzügyi kérdésekről tárgyal. (MTI) CASABLACA Casablancában folytatta munkáját a marokkói Haladás és Szocializmus pártja II. kongresszusa, a városi és területi pártszervek 850 küldöttének részvételével. A küldöttek megvitatták Ali Jata főtitkár beszámolóját, és részletesen elemezték a pártnak a dolgozók érdekei védelmében kifejtett tevékenységét. (TASZSZ) WASHINGTON Carter elnök a NATO európai haderőinek főparancsnoki posztjáról távozó Alexander Haig tábornok utódjául Bemard Rogers tábornokot, az amerikai hadsereg vezérkari főnökét javasolta. (MTI) DJAKARTA _____________________ H étfőn az indonéz fővárosban megnyílt az ASEAN és az EGK ipari együttműködésével foglalkozó 2. konferencia. A tőkés világ több száz képviselője érkezett Djakartába, hogy az ASE- AN-tagállamök (Indonézia, Malaysia, Szingapúr, Thaiföld, és a Fülöp-szigetek) és a közös piaci tagországok közötti gazdasági kapcsolatok szorosabbra fűzéséről tárgyaljon. (MTI) LIPCSE Tíz pavilonban és két szabadterületen, valamint hat vásárházban tekinthetik meg az érdeklődők az 1979. évi lipcsei tavaszi vásáron bemutatásra kerülő magyar árucikkeket, amelyeket 35 külkereskedelmi vállalat mutat be. (MTI) LEIBSTADT Ismeretlen tettesek vasárnap pokolgépet robbantottak egy észak-svájci város, Leibstadt atomerőművének építkezésén. Egy hét alatt ez volt a második pokolgépes merénylet svájci atomerőművek ellen. (MTI) PEKING Kína mintegy ezer Mirage— 2000 típusú vadászrepülőgépet akar vásárolni Franciaországtól — állítja a Newsweek című amerikai hírmagazin. A hetilap szerint a pontos rendelést, amelynek értéke több mint 5 milliárd dollár, csak nemrég adták föl Pe- kingből. A szállítás 1982-ben kezdődne. (AFP) NAIROBI Idi Amin ugandai elnök vasárnap bejelentette, hogy a tanzániai erők elfoglalták a Kampalá- tól mintegy 130 kilométerre fekvő kulcsfontosságú Masakát, és Mbarara helyőrségi várost ostromolják. (MTI) Fokozódik Peking elszigetelődése (Folytatás az 1. oldalról.) Éliás Béla, az MTI pekingi tudósítója jelenti: Kína villámháborús taktikája kudarcot vallott Vietnamban. Erre az egyhangú következtetésre jutnak Pekingben a külföldi megfigyelők, akik rámutatnak, hogy a kínai vezetés által „térben és időben” korlátozottnak kikiáltott invázió immár második hete tart. A kínai fővárosban működő katonai és más szakértők úgy vélik, hogy a Vietnam ellen folyó háború kérdésében ellentétek mutatkoznak a kínai vezetésen belül. Megfigyelőknek feltűnt, hogy az invázió kérdésében lényeges eltérések tapasztalhatók Hua Kuo- fenig és Teng Hsziao-ping megnyilatkozásai között. Sokan a vezetésen belüli nézeteltérésekkel magyarázzák, hogy Pekingben előbb kiszivárogtatták, majd megcáfolták azt a hírt, miszerint a kínai vezetés befejezettnek tekinti az akciót, és utasítást adott a kínai hadosztályok visszavonására. Amerikai diplomáciai és sajtóforrások úgy vélik, hogy a pekingi vezetés „harcias szárnya” mindaddig nem nyugszik bele az invázió leállításába, amíg a Vietnamban levő kínai hadosztályok „látványos győzelmet” nem könyvelhetnek el Vietnam reguláris erői fölött. Ez pedig, tekintettel arra, hogy Vietnam nem veti be fő erőit a támadó kínaiak ellen, szinte kilátástalannak tűnik. És ha a kínaiak ragaszkodnak elképzelésükhöz, a háború tartóssá válhat, annak Kínára nézve súlyos katonai, politikai, társadalmi és gazdasági következményeivel együtt — hangoztatják amerikai körökben és emlékeztetnek rá, hogy az Egyesült Államok annak idején sokszor elkötelezte magát Vietnam „megbüntetésére”, az immár ismeretes következményekkel. Külföldi megfigyelőknek feltűnt, hogy a kínai vezetés, amely kezdetben kizárólag kínai—vietnami ügyként kezelte a háború kérdését, az utóbbi napokban mind többet beszél arról, hogy Kína a Vietnam ellen indított háborúval tulajdonképpen Délke- let-Ázsiát kívánja megvédeni a Szovjetunió „terjeszkedési törekvéseitől”. Egyes kínai megnyilatkozásokból világosan.; .kiderül, hogy Pekinget fölöttébb idegesíti a Szovjetunió nyugodt és felelősségteljes magatartása, és ezzel párhuzamosan Kína nemzetközi elszigetelődésének rohamos fokozódása. A kínai sajtó csaknem egyhetes hallgatás után megkezdte olyan harctéri beszámolók közlését, amelyekből félreérthetetlenül kiderül az egyszerű kínai olvasó számára is, hogy a kínai in- váziós csapatok mélyen behatoltak Vietnam területére. Egyidejűleg megjelentek a kínai lapok hasábjain az első olyan, főleg nyugati vezetők és politikusok által tett nyilatkozatok is, amelyek követelik a hadműveletek beszüntetését és a konfliktus békés rendezését. Megfigyelők értékelése szerint a kínai propagandában végrehajtott fordulat arra mutat, hogy a pekingi vezetés — legalábbis a propaganda frontján — megkezdte az „elszakadó” hadműveleteket. Sándor István, az MTI bonni tudósítója jelenti: — A nyugatnémet kormány számára lényeges, hogy a délkelet-ázsiai események ne befolyásolják a kelet—nyugati enyhülés folyamatát — jelentette ki vasárnap egy rádióinterjúban Helmut Schmidt nyugatnémet kancellár. A Deutschlandfunk adásában a kormányfő bírálta Kínát Vietnam elleni támadása miatt. Hangsúlyozta: a nemzetközi jog egyetlen állam számára sem ad lehetőséget arra, hogy egy másik ország ellen „büntető akciót” vezessen. Schmidt elismerően szólt arról, hogy a Szovjetunió „tartózkodóan, szinte bölcsen” reagált a rendkívül feszült helyzetben. Ugyanakkor felhívta a figyelmet arra is, hogy a katonai lépések kiterjedése, az ellenségeskedések folytatása esetén az eddigieknél sokkal súlyosabb következményekkel is számolni lehet. A nyugatnémet sajtóban időközben olyan értesülések láttak napvilágot, amelyek a pekingi vezetők igazi szándékaira derítenek fényt. Herbert Kremp, a Die Welt című jobboldali napilap Pekingben tartózkodó főszerkesztője szerint felelős kínai politikusok „céltudatosan kiszivárogtatták” nyugati tudósítók gondosan kiválasztott csoportjának, hogy milyen célokat követ Kína a Vietnam elleni támadással. Eszerint a „korlátozott büntetőakció” valódi célja, hogy döntő ütközetre késztessék a vietnami hadsereget és súlyos csapást mérjenek a reguláris egységekre. A Welt szerint erre vall, hogy Kína eddig mintegy húsz hadosztályt vetett be Vietnamban, s a parancsnokok aknamezőkre hajszolják lövész egységeiket, hogy így nyissanak szabad utat a páncélosoknak. A határmenti incidensnél jóval súlyosabb tervekről tanúskodik a pekingi vezetőknek az a — ugyancsak néhány nyugati tudósító fülének szánt — megjegyzése, hogy a harcok még egy hétig, vagy azon túl is elhúzódhatnak. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa vasárnap este folytatta a délkelet-ázsiai. helyzettel foglalkozó vitáját. | A 15 tagú testület előtt eddig két határozati javaslat fekszik. 1 A Szovjetunió és Csehszlovákia határozati javaslata egyértelműen elítéli Kína Vietnam elleni agresszióját, és azonnali fegyver- szállítási embargót sürget Pe- kinggel szemben. Kína határozati javaslata, Peking agressziójának említése nélkül, a konfliktusért Vietnam „kambodzsai szerepére” hárít minden felelősséget. A vasárnapi vitában felszólalt Hollai Imre, Magyarország ENSZ- képviselője is. — A magyar közvélemény nagy megdöbbenéssel fogadta a hírt, hogy a kínai fegyveres erők a határ teljes hosszában támadást indítottak Vietnam ellen és mélyen benyomultak vietnami területre — jelentette ki Hollai Imre, idézte a Magyar Népköz- társaság kormányának ezzel kapcsolatos február 19-i nyilatkozatát, majd ezeket mondotta: — Az a tény, hogy a Biztonsági Tanács egy állandó tagja, aki külön felelősséggel tartozik a világbéke fenntartásáért, ilyen lépésre vetemedik és lábbal tiporja az ENSZ alapokmányát, csak súlyosbítja a helyzetet. Kína eljárása még inkább lerántja a leplet jelenlegi vezetőinek nagyhatalmi törekvéseiről és új, nyugtalanító kérdéseket vet fel a kínai politika további szándékait illetően. , A magyar ENSZ-képviselő ezután azt fejtegette, hogy milyen következményekkel járhatnak Kína terjeszkedési törekvései szomszédai számára, majd rámutatott: Peking palifikája aggodalommal tölti el a távolabb fekvő államokat is, mivel a mai világban fennáll a konfliktus kiszélesedésének kockázata, ami beláthatatlan következményekhez vezethet. „Országunk és népünk, szolidáris a vietnami kormánnyal és néppel, és teljes támogatásáról biztosítja őket a kínai agresszió elleni harcukban. Követeljük, hogy a Kínai Népköztársaság féltétel nélkül vessen véget az agressziónak és haladéktalanul vonja ki erőit Vietnam területéről” — jelentette ki a Biztonsági Tanács vasárnap esti ülésén elhangzott beszédében a Magyar Népköztársaság állandó ENSZ- képviselője. Szolidaritási gyűlések megyeszerte Bács-Kiskun megye gyáraiban, Közös gazdaságaiban, intézményeiben újabb szolidaritási gyűléseket tartottak, amelyeken a munkások, alkalmazottak, diákok elítélték a kínai agressziót és szolidaritásukat fejezték ki a sokat szenvedett hős vietnami nép iránt. Az Építőgépjavító és Gépgyártó Vállalat kalocsai gyárának, a műanyag- és gumifeldolgozó vállalat dolgozói követelték a háború azonnali beszüntetését, a kínai csapatok kivonását Vietnamból. A kalocsai mezőgazdasági szak- középiskola diákjai vietnami szolidaritási gyűlést tartottak, s tiltakozó táviratot küldtek Budapestre, a kínai nagykövetségre. A páhi 668-as számú II. Rákóczi Ferenc úttörőcsapat tagjai is elküldték táviratukat, melyben egyebek között a következőket írták: „A nemzetközi gyermekévben valamennyi gyermek nevében követeljük az igazságtalan, gyilkos háború azonnali megszüntetését. A Föld egyetlen gyermeke sem akar háborús árva lenni.” A szabadszállási Aranyhomok Termelőszövetkezet és az izsáki Sárfehér Termelőszövetkezet több ezer tagja is szolidaritási gyűlést tartott. Tegnap délutáni gyűlésükön a kiskunhalasi Semmelweis kórház dolgozói ítélték el a kínai agressziót, s szolidaritásukat fejezték ki a vietnami nép iránt. A dolgozók határozata alapján a kórház vezetősége táviratot küldött az Országos Béketanács titkárságának, és a budapesti kínai nagykövetségnek. MADRID Két választás Kevesebb mint két esztendővel az 1977. június 15-én megtartott parlamenti választások után újra az urnák elé vonulnak a fasiszta uralom évtizedeiből kiemellkedett Spanyolország választópolgárai. Az 1977-ben megválasztott nemzetgyűlés annyiban teljesítette feíadatát, hogy létrehozta az új demokratikus alkotmányt. Ezt követően a konzervatív, liberális és enyhén szociáldemokrata hajlandóságú csoportokból szervezett kormánypárt, a Centrum Unió voltaképpen hivatalban maradhatott vólna. Suarez miniszterelnök azonban úgy döntött, hogy nem a bizalmi kérdést veti fel a parlamentben, hanem új választásokra szólítja az országot. Szocialista esélyek Ez sokak számára különösnek tűnt, miután úgy vélték: a miniszterelnök túlságosain is sokat kockáztat. Hiszen a közvéleménykutatások fokozott esélyeket jósoltaik a Felipe Gonzalez által vezetett szocialista pártnak. (PSOE). Suarez döntésének mélyebb oka alighanem abban keresendő, hogy Spanyolországban nem egy, hanem két választás volt napirenden az alkotmány jóváhagyása után. Az egyáltalában nem kötelező parlamenti választásokon kívül kötelezően meg kell tartani a törvényhatósági választásokat is. A voltaképpeni politikai-taktikai harc a sorrend körül bontakozott ki. A polgári, centrista és bizonyos jobboldali erőket is vonzó kormánypárt számára nem lett volna kedvező megoldás, ha előbb tartanak helyi törvényhatósági választásokat. A helyi köz- igazgatásban ugyanis még csaknem érintetlen a Fnaoco-diktatú- rátód örökölt hivatali hálózat. Ennek a jelenléte pedig a baloldal számára kedvezőtlenül befolyásolja a választásokat. (Ezért is követelte eredetileg a Spanyol Kommunista Párt és a PSOE néhány kiemelkedő vezetője is a helyes sorrendet: előbb megújítani a helyi közigazgatási szerveket és azután választani új parlamentet.) Ezt a taktikai előnyt a kormánypárt nem akarta megadni a baloldalnak. Ezért választanak előbb új nemzetgyűlést és csak egy hónappal később, pontosan április 3-án újítják meg községtanácsi választásokon a helyi köz- igazgatást. Ilyen körülmények között a jelenlegi nemzetgyűlési választás nem olyan sorsdöntő jelentőségű Spanyolország történetében, mint a megelőző volt. Eredményétől elsősorban az függ, hogy április elején milyen politikai erőviszonyok közepette kerül sor a rezsimet mélységében is módosító áprilisi helyi erőpróbára. Várható változások A jelenlegi jóslatok nem várnak igazán lényeges eltolódást az 1977-es eredményhez képest. Akkor a kormánypárt 6,2 millió szavazatot kapott, a PSOE pedig 5,2 milliót. Azóta két kisebb szocialista párt beolvadt a PSOE-be. Ezért a kormánypárt és a legnagyobb ellenzéki párt a várható szavazatokat tekintve közelebb került egymáshoz. Az előrejelzések szerint az 1977-es helyzethez hasonlóan sorrendben a harmadik helyre várják a Spanyol Kommunista Pártot. Negyedik helyre számíthat a szélsőjobboldali erők új koalíciója, amely a két esztendővel ezelőtt kudarcot szenvedett Népi Szövetséget ösz- szeboronádta más konzervatív erőkkel és a megtévesztő „Demokratikus Koalíció” névvel vonul az urnák elé. Eszerint a kormányhatalmat tekintve voltaképpen csak kát lehetőség van. Az egyik a Suarez vezette Centrum Unió esetleges megerősödése. Ebben az esetben lényegében az eddigi kormány maradna hivatalban. A másik, ennél sokkal valószínűbb változat, hogy a Centrum Unió nem szerez eléggé tekintélyes többséget és koalícióra kényszerül a spanyol ' szocialistákkal, a Gonzalez vezette PSOE-vel. Ezt a lehetőséget egyelőre elfedi a választási kampány szokásos hangzavara, amelyben a hatalomhoz legközelebb álló két párt élesen támadja egymást. Nagykoalíció Carrillo, a Spanyol KP főtitkára azonban már most felhívta a figyelmet arra, hogy számítani lehet egy Suarez—Gonzalez „ösz- szeborulásra”. Más szóval: egy abszolút többséggel rendelkező kétpárti kormányra, amelyet nagyjából a hajdani nyugatnémet „nagykoalícióhoz” lehet hasonlítani. A KP álláspontja az, hogy amennyiben egy ilyen koalíció megvitatja programját a kommunistákkal és lehetőséget ad a társadalmi ellenőrzés bizonyos fokának gyakorlására — akkor megkaphatja adott konkrét kérdésekben az SKP parlamenti támogatását. Amennyiben ez nem történnék meg — mondotta Carrillo —, a kommunisták a „konstruktív ellenzék” szerepét játsz- szák majd az új nemzetgyűlésben. —1 —e I NAPI KOMMENTÁR “1 A sietség okai Rendkívül rövidnek bizonyult az amerikaiak által összeterelt második Camp David-i külügyminiszteri konferencia. Olyannyira, hogy a hírek szerint küszöbön áll a következő, immár csúcsszintű felvonás az amerikai elnök pihenőhelyén. A sietség oka ezúttal meglehetősen világosnak tűnik, a háttérben elsősorban az iráni fejlemények állnak. Azzal ugyanis, ami Iránban történt, Washington tekintélye rendkívül érzékeny veszteséget szenvedett, s ez a választási esz* tendő küszöbén belpolitikailag enyhén szólva nem közömbös. Ami a dolog legalább ilyen fontos, külpolitikai részét illeti, az Egyesült Államok Irán kiesésével a tágabb térségben elvesztette legfontosabb katonapolitikai bázisát. A számtalan kül- és belpolitikai elemmel árnyalt kép egésze egyértelműen meghatározza Washington teendőjét: az eddiginél is keményebb nyomás, sőt akár anyag) és egyéb áldozatok árán gondoskodni Irán utódjáról, és egyben belpolitikailag megtámogatni Carter népszerűségének újra aggasztóan süllyedő mutatóját. Amikor az iráni összeomlás után Harold Brown amerikai hadügyminiszter elindult a Közel-Keletre, a megfigyelők előtt már kirajzolódtak az amerikai szándékok körvonalai. Azóta beigazolódott, hogy a következtetés helyesnek bizonyult. A gyorsaság fő oka tehát az, hogy a dolog az amerikaiaknak nemcsak fontos, hanem sürgős is. A sürgősség háttere viszont többek között az, hogy a korábban hii2Ód°zó Szaúd-Arábiával és Jordániával kapcsolatban nem alaptalan az a washingtoni elképzelés, hogy a két monarchiát megdöbbentette és kezesebbé tette a sah rezsimjének sorsa, ezt a hangulatot pedig Amerika javára ki lehet használni. Az iráni szerepet pótolandó jobboldali szövetség kiszélesítésére irányuló tervek részének tekinthető az a most érkezett hír, amely szerint Szaúd-Arábia „hangsúlyozottan meleg fogadtatást” szervezett Nimeri szudáni államfő számára. Annyi biztos, hogy az így kialakítandó katona- politikai gépezet az izraeli- egyiptomi tengely körül forogna. Persze úgy, hogy Washington továbbra is vigyáz arra, hogy Izraelé (amely például a következő évben éppen kétszer annyi amerikai hadianyagot kap, mint Egyiptom) legyen a meghatároz? katonai erő. A jelenlegi kulcskérdés: milyen engedményekre kapható ebben a számára oly kényelmes helyzetben Tel-Avív? Valószínű, hogy az engedmények inkább taktikaiak, mint tartalmiak lesznek. Hogy milyen szűkén méri Izrael ezeket is, arra jellemző, hogy még Da- jannak azt az udvarias formaságnak felfogható kijelentését is, amely szerint „a PFSZ nem csupán terroristákból áll”, hivatalosan megcáfolták. A félreértés oka, mondta a szóvivő, hogy Dajan „nem beszél elég jól angolul”. Ha ez igaz, akkor az utóbbi időben az izraeli külügyminiszter gyorsan felejt ... H. E. Magyar-kambodzsai tárgyalások • Megkezdődtek a magyar—kambodzsai tárgyalások a Hazafias Népfrontnál. Képünkön: a Sarlós István (második jobbról) és Ros Samay (szemben) vezette tárgyalóküldöttség. (MTI-fotó) BAKTIAK KÜLFÖLDRE MENEKÜLT „Irán nem térhet vissza a középkorba” Normalizálódik a gazdasági és a politikai élet TEHERÁN Sapur Baktiar, az utolsó a sah által kinevezett iráni miniszter- elnökök közül külföldre menekült — jelentette be vasárnapi rádióbeszédében Khomeini ajatollah. Baktiar bűntettek egész sorát követte el. Az ő utasítására tömegmészárlásokat hajtottak végre Iránban, személy szerint őt terheli a felelősség a forradalmi fordulat előtt elkövetett vérengzésekért. Az iráni ideiglenes kormány ezért bíróság elé akarja állítani a volt miniszterelnököt — közölte Khomeini. A főpap felkérte „Irán külföldi barátait”: amennyiben tudomásuk van Baktiar tartózkodási helyéről, tájékoztassák erről az iráni kormányt, hogy a volt miniszterelnök kiadatását kérhesse az illető országtól, mivel Baktiarnak az iráni nép előtt kell felefhie bűneiért. • Irán semmiképp sem térhet vissza az iszlám középkori hagyományaihoz, hanem modern nemzetté kell alakulnia — mondotta az AP-nek szombaton adott nyilatkozatában dr. Ali Sajegan, a nemzeti front egyik alapító tagja, aki hosszú száműzetés után csütörtökön tért vissza hazájába, és akit hírügynökségei? az iráni elnökválasztás legesélyesebb jelöltjének tekintenek. A több mint 20 éves száműzetésből hazatért politikus félórás megbeszélésén találkozott Khomeini ajatollahhal, aki a jelek szerint számos tekintetben ellentétbe került a Bazar- gan-kormánnyal. A Reuter szerint az iszlám forradalmi tanács és a kormány közötti együttműködésről kevés példa tanúskodik. Mehdi Bazar- gan, az ideiglenes kormány miniszterelnöke a francia televíziónak adott interjújában például kijelentette, hogy csak az újsá- okból értesült az iráni táborno- ok kivégzéséről, amelyet a forradalmi tanács a kormány tudta nélkül hajtott végre. A kormányfő állást foglalt amellett, hogy a forradalmi tanács ítélkezése helyett nyilvános bírósági tárgyalásokon döntsenek azoknak a politikusoknak a sorsáról, akik bűnöket követtek el a sah idején.' (AFP, UPI, Reuter, AP) LAPZÁRTAKOR ÉRKEZETI • Magyar szakszervezeti küldöttség utazott Görögországba Vas Jánosnak, a SZOT titkárának vezetésével hétfőn szakszervezeti küldöttség utazott Athénba, a Görög Általános Munkásszövetség meghívására. Az első alkalommal Görögországba látogató SZOT-kül- döttség a görög szakszervezeti mozgalom helyzetével, tevékenységével ismerkedik, és áttekinti a kétoldalú szakszervezeti kapcsolatok továbbfejlesztésének lehetőségeit. (MTI) • Kitüntetés A Népköztársaság Elnöki Tanácsa Szabó Miklós újságírót, a Magyar Népköztársaságnak tett szolgálatai elismeréséül, Vörös Csillag Érdemrend kitüntetésben részesítette. A kitüntetést Katona Imre, az Elnöki Tanács titkára adta át. Az átadásnál jelen volt Simon Ferenc, a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának elnökhelyettese. (MTI)
