Petőfi Népe, 1979. február (34. évfolyam, 26-49. szám)
1979-02-24 / 46. szám
1979. február 24. • PETŐFI NÉPE • 3 Baja jelenidőben V. Egészségügy, gyermekintézmények Baja egészségügyi létesítményei nem alkotnak ösz- szefüggő, sajátos városrészt, bár csaknem valamennyi intézmény a belvárosban, vagy annak közelében található. Viszonylag távolabb esik ettől a szűk körtől a kórház, a szociális otthon, két gyógyszertár, valamint a katonavárosi és bajaszentistváni orvosi rendelő. Főleg az alapellátást nyújtó körzeti rendelők területi elhelyezkedése kedvezőtlen, mivel egyes városrészek (például Homok- és Szállásváros) orvosi segítségre szoruló lakóitól igen messze vannak. A magasabb szintű egészségügyi ellátást nyújtó szakrendelő a városon túl jóné- hány környező település lakóinak gyógyítását is biztosítja. Bölcsőde, óvoda, iskola Baja gyermekintézmény-ellátottsága hasonló a megyei átlaghoz. A három területi és egy üzemi bölcsődéje 1977 végén összesen 180 hellyel rendelkezett. A fejlesztés az utóbbi években mérsékelt volt; 1970 óta mindössze 45 helybővítés történt a már meglevő intézményekben. A területi bölcsődék átlagos kihasználtsága 80 százalék körüli; a ténylegesen beírt gyermekek száma 9 százalékkal haladta meg a helyek számát. A Finomposztó Vállalat üzemi bölcsődéje valamivel zsúfoltabb, mint a területiek. Baja központi belterületén a 18 óvoda. 1386 helyére valamivel több mint 1600 kisgyermeket írattak be. A helykihasználás átlagosan 116, ezen belül az üzemi óvodákban 124 százalékos volt. A területi óvodákban intézményenként igen nagyok az eltérések: átlagot jóval meghaladó a zsúfoltság a lakótelepeken és főleg a bajaszentistváni óvodában. A fokozott mértékű kihasználás ellenére, 1977 végén 160 jelentkezőt nem tudtak elhelyezni. Az oktatási intézmények jórészt a város központjában találhatók. A hét általános iskolából egy a belvárosban, három a közvetlen közelében levő belső lakóterületen, további három pedig a külső lakóterület városrészeiben épült. Ezeken kívül még két külterületi általános iskolája van Bajának. Az iskolahiány elsősorban a lakótelepek kisdiákjait érinti hátrányosan, akiknek a városközpont nem túl 'közeli általános iskoláit kell igénybe venni. A területi elhelyezkedés arány- talánsága mellett a tanteremellátottság sem kielégítő. Erre utal a 26 százalékos szükség-, és a 11 százalékos váltakozva használt tanteremarány is. Az iskolák fejlesztése mellett a napközis hálózat ugyancsak jelentős bővítésre szorul. A legutóbbi tanév kezdetén a közel 3500 általános iskolás egyharmada volt napközis tanuló. A szakmunkásképző intézetek — 1600 körüli tanulóval — szintén a belvárosban, illetve a belső lakóövezetben működnek. Az előzőekhez hasonló területi elhelyez- kedésűek a város középiskolái. Az 1977/78-as tanév kezdetén a 2850 körüli tanulólétszámnak összességében 58 százaléka volt nappali, 37 százaléka pedig levelező tagozatos. Igen magas (45—60 százalék közötti) a levelező tagozatosok aránya a Lenin téri közgazdasági, kereskedelmi, valamint a külső lakóterületi kertészeti szak- középiskolában. A középiskolák városon túli jelentős vonzását bizonyítja, hogy a nappali tagozatos diákok közel egyharmada naponta utazik lakóhelyéről Bajára, további 23 százaléka pedig diákotthonban lakik. A két felsőfokú intézmény 1100 körüli hallgatójának fele nappali tagozatos, akik közül mintegy 300-an részesülnek kollégiumi elhelyezésben. Baja városfejlesztési terve részletesen foglalkozik az oktatási ellátás javításával. Ez az indokolt fejlesztés részben a meglevő intézmények bővítésével (tantermek, tornatermek, diákotthoni helyek kialakításával), részben új intézmények (főleg általános iskolák és kollégiumok) építésével valósítható meg. Közlekedés Baja közúti, vasúti és vízi szállítási csomópont. Ezért a közlekedés javítása a tervekben mindig fontos szerepet kap. A fejlesztést jelzi többek között: a Kiskunhalas—Dombóvár vasútvonal rekonstrukciója, az országos közutak városon áthaladó szakaszának korszerűsítése, a közelmúltban elkészült távolsági autó-, busz-pályaudvar, és a következő tervidőszakra ütemezett új Duna- híd építése. Javítaná és főleg változatosabbá tenné a személyszállítást a jó néhány éve megszüntetett dunai kishajóforgalom visszaállítása. A településen belüli tömegközlekedés színvonalát az úthálózat minősége, illetve a járműállomány nagysága határozza meg. Baján száz kilométer körüli a belterületi utak, utcák hossza, amelynek nem sokkal több mint fele kiépített. Baja helyi közlekedését tíz járattal, megközelítően 50 kilométeres viszonylaton bonyolítják le. Az egyre növekvő forgalmat — különösen csúcsidőben — á jelenlegi autóbuszhálózat nem tudja megfelelően kielégíteni. Ezért indokolt a fejlesztési tervben szereplő vonalhosszabbítás, illetve új járatok beállítása. Ágó Erzsébet Lakóhelyszeretet Az emberi együttélés egyik alapegysége és fóruma a lakás, a lakóház, a lakóterület. Itt találkozik munka után a család, a lakóházban alakulnak ki a szomszédi—emberi kapcsolatok. Valamennyien ilyen emberi viszonylatokban élünk, s természetes, hogy közös érdekeink is vannak. Ezeket az érdekeket a lakók arra hivatott bizottságai képviselik, mint a lakosság szervei. Ilyen bizottságok a felszabadulás után különböző formában jöttek létre. Bár hosszú s eredményes múltra tekinthetnek vissza, idővel mégis szükségessé vált, hogy e bizottságok egységes tartalmi és szervezeti alapon szerveződjenek, s fejtsék ki tevékenységüket. A Hazafias Népfront Országos Tanácsa Titkársága és a Minisztertanács Tanácsi Hivatala 1973-ban ezért adott ki együttes irányelvet a lakó- és utcabizottságok választásáról és működéséről. Ennek alapján alkották meg erre vonatkozó rendeleteiket a tanácstestületek, s azok hatálybalépését követően került sor a lakó- és utcabizottsági választásokra. Kiskőrösön első ízben 1974. január—februárjában. Az együttes irányelv értelmében ötévenként újra kell választani ezeket a bizottságokat. Ez történik most ország- és megye- szerte. Dr. Illés Ferenc vb-itit- kár tájékoztatása szerint Kiskőrös városában idén január 20. és február 28. között 50 lakó- és utcabizottságot választanak újra. Mire e sorok megjelennek, mindössze egy-két választás van még hátra. Elmondotta, hogy a választásokat a tanácstagi beszámológyűlésekkel kapcsolták össze. Néhány ilyen fórumon személyesen is megjelent, s úgy tapasztalta, hogy nagyobb volt az érdeklődés, mint más — utóbbi, területi rendezvényeken. Minden bizonnyal a gyűlések „kettős” — bár egymással szorosan összefüggő — tartalma is elősegítette ezt. Hiszen egyrészt — a tanácstagok most adtak számot megbízóiknak egész évi munkájuk eredményéről, tapasztalatairól, másrészt ekkor választották újra a kerület lakói a 3—7 tagú lakó- és utcaibizottságokat. — Nem a szójáték kedvéért kérdem így: a lejárt mandátu- mú bizottságokat milyen arányban választották újra, illetve újjá? — Pontosabb, ha úgy válaszolok, hogy jelentős, mintegy ötven százalékos arányban — felfrissültek a lakó- és utcabi- zotíságok — mondotta a vb- titkár. — Mégis — milyen „irányú” ez a megújulás? — Főként fiatalodtak. — Eszerint a javaslattételnél ez is mérce volt? — így nem lehet állítani. Ha nőt, ha férfit, ha javakorabeli, ha nyugdíjas, vagy ifjú embert jelöltek, a mérce az alkalmasság, a tettrekészség, a köztisztelet volt. — Ügy, hogy minden lakóközösség egyhangúan elfogadta bizottsági tagokul a javasolt személyeket? — Néhány körzetben előfordult, hogy egyes jelöltek helyett mást választottak a -jelenlevők.- Túlnyomórészt azonban egyetértettek a javasoltakkal, hiszen azok kiválasztásában a tanácstag, a népfront, a pártszervezet s a választók együttes véleménye, tapasztalata egyaránt közrejátszott. Azaz, hogy ügybuzgal- mával, közösségi magatartásával, másokért való tenniakarásával rászolgált-e egy-egy jelölt a lakótársak bizalmára. — Apropó — közösségi magatartás. Pár mondatban össze lehetne-e foglalni a lakóközösségek eme önkormányzati szervezeteinek, a lakó- és utcabizottságoknak a fő tevékenységi köreit? — Tényleg csak néhány mondatban: szerepük van a lakóterületi politikai munkában; közvetlenül segítik a tanácstag választókerületi munkáját; velük vállvetve szervezik a társadalmi munkát; a tanács és szervei előtt ellátják a lakóközösség érdekeinek képviseletét. — Valóban — e négy fő terület mindegyikéről cikkeket lehetne írni. Mint hirtelen „legkéz- zelfoghatóbbról”, a társadalmi munkáról mit lehetne mondani — kiskőrösi viszonyokra nézve? — Nemcsak elvileg „fogadta el” a város népe, hogy a társadalmi munka fontos megnyilvánulása az egészséges lakóhely- szeretetnek, hiszen ezzel gyarapítja a település anyagi és szellemi értékeit, részt vesz a közéletben —, hanem eszerint cselekedett is. Ezt legjobban mutatja, hogy amíg 1975-ben a társadalmi munka értéke 2 316 000 forint volt, addig 1977- ben már 9 134 000-et tett ki. — Tudna-e említeni kifejező példát arra, hogy mindezekben , nagy szerepe volt -a .tanácstagok, s a lakó- és utcabizottságok együttműködésének ? — Utóbb három utcában — a Pozsonyi, Madách és Mohácsi utcában épült kövesút. A költségek ötven százalékát a lakóbizottságok, tanácstagok s végeredményben egymás ösztönzésére — teljesen önkéntes alapon a bennük lakók adták össze... Emlékszem, éppen a pénzügyi osztályon jártam, amikor az egyik utca három tagú „küldöttsége” — tanácstag, lakóbizottsági képviselet — letett egy szép summát az osztályvezető asztalára: „Ezt az összeget az utcánk népe ajánlja fel, a többit adja a tanács.” — Háromszázötvenezer forint volt a hozzájárulás... A másik kettőben is hasonlóképp- jött össze a pénz. Ki két-három- ezer forintot adott, ki tizenötöt, de lehet, hogy csak ezret. Senkire nem volt „kiszabva”. — Gáláns gesztus volt, de biztosan volt is rávaló. — Családiházas utcákról van szó, és szakszövetkezeti tagokról. A korszerű útviszonyok a háztáji termeléssel is együttjáró mozgást, szállítást nem kevésbé megkönnyítik. Ilyen . értelemben is közösségi érdeket szolgált a kövesút. Hozhatnánk még bőséggel a példákat, hogyan dolgoztak eddig is a kiskőrösi lakó- és ut- cabdzottságok, tanácstagok fiatal városuk gyarapodásáért, végső soron az összlakosság érdekeinek képviseletében. Ennyi is kifejezi minden bizonnyal, hogy a kiskőrösiek lakóhelyszeretete, szemlélete szintén — városi ranghoz méltó. Tóth István J) Ö V Tíi'l'T \ I P QPPf^íÍRR RÍ R Ó< Á O Beköltözhet-e az új élettárs ? A feleség beleszeretett egy férfiba, a házasság megromlott. A válóperben megegyeztek, hogy két fiúgyermekük az anyánál marad, a lakást a férj kapja, az asszony pedig a gyerekekkel az élettársa lakásába költözik. A válás kimondása után azonban az asszony a megállapodás ellenére kijelentette : a férfival szakított, nem költözik hozzá, és az addig közös kétszobás lakás egyik szobájára igényt tart. A járásbíróság a gyermekeket az asszonynál helyezte el, és az egyik szobát is neki juttatta. Nem sokkal később a volt férj pert indított. Ebben elmondta, hogy az asszony élettársával nem szakított, sőt, az illető beköltözött volt felesége szobájába, ahol két serdülő korú gyermekükkel együtt lakik. Ezért kérte a bíróságot, hogy gyermeküket nála helyezze el, az asszonyt pedig kötelezze a lakás elhagyására. — Élettársammal szakítottam, és az ma reggel elköltözött a lakásból — jelentette ki a volt feleség az új járásbírósági tárgyaláson. Ezek után a bíróság a keresetet elutasította. Döntése indoklása szerint az élettársi kapcsolat létesítése egymagában nem ad okot arra, hogy a bíróság a gyermekeket az apánál helyezze el, és részére a lakás kizárólagos használatát biztosítsa. Társadalmi és jogrendünk sok tekintetben elismeri az élettársi kapcsolatot, amelynek a házassághoz hasonló jellemzői vannak. A másodfokon jogerőre emelkedett ítélet ellen emelt törvényességi óvásra a Legfelsőbb Bíróság mindkét ítéletet hatályon kívül helyezte, és a járásbíróságot új eljárásra kötelezte. Az indoklás szerint a kis méretű lakásban a gyerekek a per megindításáig kénytelenek voltak egy szobában élni anyjukkal és élettársával, és egy lakásban apjukkal. Ez rájuk nézve nyilvánvalóan hátrányos, de a volt férjre is jelentős érdeksérelemmel jár, ezen kívül az anya szülői felelősségérzetét is megkérdőjelezi. Az állapot társadalmi és jogi megítélésében az eljárt bíróságok tévedtek. A társadalmi közfelfogás helyteleníti annak a volt házastársnak a magatartását, aki a közösen használt lakásba új életvagy házastársat visz be, és a serdülőkor határán levő gyermekeit egyrészt az új viszonynak, másrészt a másik szülő hátrányos, kellemetlen helyzetének szemtanúivá teszi. A gyermekek ezáltal érzelmileg és erkölcsileg veszélyeztetetté váltak. — Az elvált férj érdekét sértő, a gyermekek erkölcsi fejlődését pedig veszélyeztető és a társadalmi felfogás szerint is elviselhetetlen helyzet, a lakáshasználatnak a korábbitol eltérő rendezését indokolja — hangzik tovább a határozat. Tehát a volt férj keresetét, mint eleve alaptalant, nem lehetett volna elutasítani. Hasonlóképpen az összes körülmények mérlegelésével kellett volna dönteni a gyermekelhelyezés megváltoztatását célzó kérelemről is. A bíróságok tévesen értékelték az asszonynak élettársához fűződő kapcsolatát is, amely labilis egyéniségűnek mutatja, és egy korábban ellene folyt bűnperre tekintettel is, állhatatlanságát bizonyítja. A bíróságoknak fel kellett volna ismerniük, hogy a gyermekek helyzete aggályos, és gyermekpszichológiai vizsgálatot kellett volna elrendelniük. Mindezek alapján az ügyben új eljárásra van szükség. 3500 helyett . 50 ezer forint találmányi díj Egy vállalat nagyon értékes berendezéseket gyárt exportra. Súlyos gondokat okozott azonban, hogy egy alkatrész, amelyet vidéki üzem készített, nem volt megfelelő, s emiatt a berendezés rosszul működött. A gyár négy mérnöke olyan megoldást dolgozott ki, amelynek segítségével a zavarok megszűntek. Találmányukra szabadalmi oltalmat is kaptak, s ennek felhasználásával tíz készüléket gyártottak. A szolgálati találmány díjazása kérdésében azonban nem tudtak megállapodni, mire per keletkezett közöttük. A mérnökök keresetükben egyebek között arra is hivatkoztak, hogy a találmányukhoz hasonló külföldi készülék beszerzési költsége hárommillió forinttal haladná meg az általuk kidolgozott megoldás _alapján gyártott berendezés árát. Az ügy a Legfelsőbb Bíróság elé került, amely — a vállalat által fölajánlott háromezer-ötszáz forinttal szemben — ötvenezer forintot ítélt meg a feltalálóknak. — A feltalálókat megillető díjat a találmány értékesítéséből eredő vállalati hasznos eredmény arányában kell megállapítani — hangzik az indoklás. — Ebben az esetben az eredetileg rendelkezésre állt alkatrészek nem voltak megfelelőek: — a vállalati hasznos eredmény elsősorban az, hogy á megoldás egyáltalán lehetővé tette megfelelő berendezések készítését és exportálását. A haszon azonban nem számítható ki, ezért eszmei díjat kell megállapítani. Ez készülékenként ötezer, összesen ötvenezer forintot tesz ki. A feltalálók tevékenységére, a megoldás gazdasági jelentőségére, a készülékek önköltségére, az értékesítésből származó vállalati haszonra és a hasonló külföldi készülékek értékére tekintettel találmányi díjként ez az összeg látszik indokoltnak. H. E. A tiszta levegőért • Az MMG Automatikai Művek a Közúti Közlekedési Tudományos Kutatóintézettel közösen új hordozható műszert fejlesztett ki a Diesel-motorok kipufogógázának ellenőrzésére. Rövidesen megkezdődik a sorozatgyártás is. A képen: egy camion motorjának ellenőrzése. (MTI-fotó — Soós Lajos felvétele — KS) A jövő félévre bővül a cipőválaszték A bemutatott mintegy 1500 modellből 550-et vásárolt meg, ösz- szesen 10,2 millió pár utcai cipőt rendelt a kereskedelem — közölték a pénteken zárult cipőbörze végeredményét a cipőkereskedelmi szakmai bizottság pénteki sajtótájékoztatóján. A tapasztalatokról elmondották, hogy az ipar kínálata nyomán megszűnt a cipőhiány, a gyermeklábbeli is elegendő, s lassan javul a minőség is. Változatlanul szűköá viszont a férficipő- választék, és a női cipők között is kevés a legújabb divatnak megfelelő. Az üzleti tárgyalások alapján a második félévben elfogadhatóan ki tudják elégíteni az igényeket. Az ipar vállalkozott az ütemes szállításra is, az őszi—téli lábbeliket június 1-től november 30-ig folyamatosan adja át a kereskedelemnek. f
