Petőfi Népe, 1979. február (34. évfolyam, 26-49. szám)
1979-02-21 / 43. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1979. február 21. SZAKTANÁCSADÁS, VIZSGÁLATOK, KÉPZÉS, KARANTÉNSZOLGÁLAT Nö vény véd eleír és agrokémia a megyében • Rátkai Bálint csíráztatás után mikroszkópon figyeli meg a kukorica magon előforduló fertőzéseket, betegségeket. A Bács-Kiskun megyei Növényvédelmi és Agrokémiai Állomás hazánk egyik legnagyobb ilyen jellegű intézménye. Az itt dolgozó szakemberek legfontosabb feladataik között tartják számon, hogy a mezőgazdasági nagy- és kisüzemek termeléséhez szakmai tanácsokat nyújtsanak, a technológiai eljárásokat vizsgálják, illetve újabbakat dolgozzanak ki. Hazánk gazdaságainak növényvédő szer felhasználása tavaly 10 százalékkal haladta meg az előző évit. Ez nem baj. Az viszont igen, hogy ott is, és akkor is gyomirtó szert használnak, ahol és amikor a gépek mechanikai munkájával jobb eredményeket érhetnének el. Ez különösen most okoz majd nehézségeket, amikor a tőkés importból származó szerek mennyiségét csökkenti a mező- gazdasági szakigazgatás. A hazai és szocialista országokban előállított szerek alkalmazásával ellensúlyozzák a mennyiségi kiesést. Ezeket azonban ajánlani kell a gazdaságok növényvédőseinek, az alkalmazható technológiákkal együtt. Ez a felvilágosító, szaktanácsadói munka a megyei növényvédelmi és agrokémiai állomás szakembereire vár. Növényvédelmi információk, kiadványok, a helyszínen szerzett tapasztalatok alapján adott javaslatok, a gazdaságokban szervezett bemutatók, szakmai továbbképzések, mind-mind a jobb, hatékonyabb növényvédelmi munkát szolgálják. Ma Bács- Kiskun megyében, az állomáshoz küldött tájékoztató jelentések szerint, 160 felsőfokú végzettségű növényvédelmi szakember dolgozik. A szak- és betanított munkások száma 2500. Az utóbbiak képzését szervezi az állomás. Az idén januárban minden járásban , indítottak kéthónapos betanított munkásképző tanfolyamokat, amelyek elvégzése után a hallgatók vizsgát tesznek. Képesítésük növényvédő- és méregraktár-ke- zelői betanított munkás lesz. A növényvédelem egyik leggyorsabban fejlődő ága a mező- gazdaságnak. Elengedhetetlen tehát az, hogy akik ezzel foglalkoznak, lépést tartsanak fejlődésével. Erre szolgálnak az állomás szervezte továbbképzési alkalmak, amelyeken tavaly négyszázan vettek részt. Ugyancsak ez volt a célja a múlt évben rendezett több, mint 4300 előadásnak, konzultációnak, S a nagyüzemekbe és kistermelőkhöz egyaránt eljuttatott kiadványoknak. A technológiai fejlesztés jelentős mozzanata a hazai gyártmányú új, és a külföldről behozott növényvédő szerek engedélyezés előtti hatósági vizsgálata. Ezt a sokrétű, hosszú ideig tartó munkái nemcsak az állomás laboratóriumaiban, hanem a környező gazdaságok földjein kísérleti parcellákon folytatják. Sőt, a termesztett növényekben található vegyszermaradványok mennyiségét is ellenőrzik, még a kister• A Bács-Kiskun negyei Növényvédelmi és- Agrokémiai Állomás központi épUIete Tass határában. • Korodi Ferenc vegyészmérnök növényvédőszer- maradványt határoz meg a gázkromatográfiái. (Straszer András felvételei) melók által piacra vitt árukban is. A hatósági vizsgálatok után közvetlenül következik a szerek és szerkombinációk kipróbálása', úgynevezett technológiai modellek készítése és gyakorlatba ültetése. Ilyen demonstrációs kísérlete évek óta van az állomásnak a Kecskemét-szikrai Állami Gazdaságban, ahol az általuk meghatározott technológiával és csak hazai és szocialista importból származó szerekkel védik a szőlőt. A növényvédelmi és agrokémiai állomások munkájában nagy szerepet játszik a növényvédelmi előrejelzés, hiszen a gazdaságokban végzendő munkáknak ez az alapja. Az okszerű növényvédelmet, a károsítok elleni megelőző védekezést épp az előrejelzések alapján végezhetik a gazdaságok. Több hasznos, országos kezdeményezéssel találkozhatunk a növényvédelemben. Így például a gyommentesítési programmal, amelyet eddig két megyében, Fejérben és Békésben kezdtek meg. A lényege az, hogy az elhagyott területeknek, árokpartoknak is legyen „gazdája”, azaz olyan szervezet — MÁV, KPM — mezőgazdasági üzem, amelyik gyommentesíti ezeket a részeket. Hiába védekezik egy-egy elhagyatott terület szomszédságában a gazdaság, ha a gyommagvak, a „gyomtengeren” megtelepedett károsí- tók, betegségek a gondozott földekre is eljutnak. A mezőgazdasági üzemekben az általában szabadon tárolt műtrágya hatóanyag-tartalmának vesztesége helyenként meghaladja a 10 százalékot. Pedig az Utóbbi években még javult is a szerves és műtrágya kezelése. A kiadott szabványokat ma már betartják. A hatóanyag-tartalmat vizsgálják, ellenőrzik, és ha a minták figyelmeztetnek a hiányosságokra, eljárást is indíthatnak a vétők ellen. A végső megoldást azonban minden valószínűség szerint az agrokémiai társulások létrehozása adja meg. Ilyen hazánkban eddig 11 működik, így jó tapasztalatokat szerezhetnek a szakemberek a Bács- Kiskun megyeiek előkészítéséhez. A szőlők és gyümölcsösök nagy területe miatt a társulások itt a megyében 10—20, esetleg 30 ezer hektárra terjeszthetik ki hatáskörüket, megfelelő feltételt teremtve majd a kemikáliák szakszerű kezelésére, elosztására. 1974—75-ben mélyponton volt a szervestrágya felhasználása. Tavaly már sikerült a megyében több mint 1,2 millió tonna istállótrágyát kijuttatni a földekre. Ezzel a talajszerkezetet is javítják, amellett, hogy a műtrágya- felhasználás hatékonyabbá válik. Még mindig nagy gond azonban a hígtrágya hasznosítása. Ha öntözésre használják a gazdaságok, az nagy beruházási költséggel jár. Tavaly má^ több Helyett’ különösebb beruházás nélkül úgy jártak él, hogy H kezeit hígtrágyával az istállótrágya és tőzeghalmok hatóanyagát növelték meg. Az eredmények további hasonló próbálkozásra biztatnak. A növényvédelmi és agrokémiai állomás új, nagy feladatot kapott ez év elején a kötelező talajvizsgálatokkal. Ezt, valamint az úgynevezett karanténvizsgálatokat a kecskeméti csoport tagjai végzik. A karanténszolgálat talán az állomás szakembereinek egyik legérdekesebb munkája. A veszélyes károsítókkal fertőzött szaporítóanyagok felfedezése és zárolása, a vírusmentesítés, a faiskolák védelme, a hazánkba érkező és külföldre szállított termékek, gyümölcsök, zöldségfélék ellenőrzése mind az állomás dolgozóinak feladata. Gál Eszter Hírlapellátási zavarok Orgoványon Nemegyszer foglalkoztunk már lapunkban a munkaerőhiány okozta újságkézbesítési gondokkal. A most tudomásunkra jutott orgoványi panaszok azonban azt sejtetik, hogy az alapvetőnek tűnő postahivatali feladatok felületes végzése következtében is pórul járhatnak az előfizetők. A több ezer lelket számláló Orgoványról először özvegy Sze- bellédi Jánosné adta tudtunkra, hogy a megbetegedett kézbesítő helyettesítéséről oly módon történt gondoskodás decemberben, hogy a lapok ki voltak rakva a postahivatal ügyfelek részére fenntartott helyiségének egyik asztalára, s az vihette a példányokat, aki akarta. E különös jótékonykodásnak az lett a következménye, hogy az előfizetők egy részének nem jutott újság. Aki emiatt reklamált, ugyancsak fura választ kapott, azt, hogy a A huzavona még tart Tavaly szeptember elején írtunk e rovatunkban az Alsó- Ménteleken lakó Szabóék, Borsodiék, Andócsiék és Farkasék égető problémáiról. Nevezetesen, hogy e tanyai családok már régen összegyűjtöttek az otthonaik villamosításához szükséges ösz- szegű pénzt, s a kivitelezést vállalta is a DÉMÁSZ, ám a vezetékkiépítéshez, illetve az áramadáshoz való hozzájárulását immáron két esztendeje halogatja a transzformátorállomás tulajdonosa, a helyi Kossuth Termelőszövetkezet. Azt is közöltük, a környékbeli villanyhálózattól alig kétszáz méterre lakó olvasóink az ebbéli ügyükben megkeresték már írásban és személyesen a közös gazdaságot, ahol csak ismétlődő szóbeli választ kaptak, mely valahogy így hangzott: „ ... az elnök elvtársnak túlságosan sok a dolga, még nem ért rá az üggyel foglalkozni.” Akkor így fejeztük be e tárgyú cikkünket: „Nos. jól tudjuk, egy termelőszövetkezet irányítása bizony sok tennivalóval jár. De talán mégsem annyival, hogy huszonnégy hónap se legyen elegendő a négy tanya villamosításával kapcsolatos döntés meghozatalához. Mi bízunk abban, hogy a villanyfényre, hűtő- és mosóÁllattenyésztők — pácban megrendelési kartonja nincs meg, így hát hiába mutatja az előfizetési szelvényét, olvasnivalóhoz nem juthat. Legutóbb pedig a szintén helyi lakosú Orbán Jánosné hívta fel a figyelmünket arra, hogy a nagyközségben egyetlen napi- és hetilapot sem lehet kapni árus- példányban. „Papírhiány? Takarékosság? Hanyagság?” — kérdezi olvasónk. Nos, a két kérdésre hadd válaszoljunk megnyugtatóan: semmiféle korlátozó intézkedés nincs érvényben a népszerű újságok példányszámainak csökkentésére vonatkozóan. Ami pedig a „hanyagságot” illeti, azt tudni kell, minden helységbe csak annyi áruspéldányú lap érkezik, amennyit a postahivatal kér. Eme ellátási rend alól nem kivétel Orgovány sem ... gépre, televízióra stb. jogosan vágyódó említett ménteleki családok mielőbb megkapják a várva várt értesítést a tsz-től!” Most, a soraink megjelenésétől számított csaknem fél év elteltével, sajnos, azt kell beváltanunk: tévedtünk! Mert az engedélyezés körüli huzavona azóta is tart. Igaz, ezt sejtettük abból a tényből is, hogy a glosszánkra máig sem kaptunk egyetlen illetékestől sem választ. Pusztába kiáltásunkat azonban csak a napokban erősítette meg a tanyasiaktól származó értesülés, miszerint a már említett kérelmek még teljesítetlenek. Igaz, a közelmúltban valamelyest reménykedtek ezek az emberek — családonként 200 forintot fizettettek be velük a panaszuk orvoslása címén — ám a helyzetük jelenleg is változatlan, így hát érthetően elkeseredettekké váltak ismét. Meggyőződéssel állítjuk, hogy ez az értelmetlen, indokolatlan ménteleki huzavona aligha fogja öregbíteni a megyénkbeli tanyavillamosítás országosan ismert szép eredményeit! Talán a felügyeleti államigazgatási szervek mégis csak tehetnének egyet s mást a négy tanyai család*'Villanyhöa1 juttatása érdekében ... A városföldi gazdáktól értesültünk arról, hogy a helyi terményből! gyakorta tart zárva. ( Így történt ez a több napos karácsonyi ünnepek előtt is, amikor néhány sertéstulajdonos táp nélkül maradt. Ám ha nyitva van, ott akkor sincs minden rendjén. Az eladónak ugyanis nem szokása a pontos mérés, s a blokkot sem adja át a vevőnek. Az ellátó üzem, a helyi Dózsa Termelőszövetkezet ugyan mindig szállítja a többféle árut az üzletbe. A bajai Mándits Pétertől tudjuk, hogy a helyi terménykiadóban már többször vásárolt olyan előrecsomagolt 50 kilós nyúlele- delt, amely a valóságban csak 44 kilogramm volt. És hiába reklamált a súlycsonkítás miatt, arra hivatkozván utasították el, hogy a zsák félmázsás tételre hitelesített, tehát a hiányzó 6 kiló árát sem kaphatja vissza. Ügy véli, ez a vevők módszeres becsapásával egyenlő. Ezzel pedig el lehet venni az állattenyésztő kedvét — akár örökre is. Ezúton is kérjük az Illetékes szerveket, vizsgálják ki a közérdekű bejelentéseket, s intézkedjenek annak érdekében, hogy megyeszerte zökkenőmentes legyen a terményáruk forgalmazása és sehol se kerüljenek hasonló pácba az állattenyésztők! összeállította: Velkei Árpád Levélcím: 6001 Kecskemét, Szabadság tér 1/a. Telefon: 12-516 Réteglemez a bútoriparnak MIT BÍZZUNK A FUVAROSRA? • A Pilisvölgye Mgtsz sólymárl fűrész- és furnérfizenében mintegy másfélmillió négyzetméter réteglemezt készítenek évente, a hazai bútoriparnak. A képen: Koscin Istvánné összevarja a furnérlemezeket. (MTI-fotó — Király Krisztina felvétele — K8) Télen a TÜZÉP-telepekről Különös látvány fogadott néhány héttel ezelőtt, a kisköröst OTP-fiók helyiségében: az alkalmazottak — fiatal lányok és korosabb asszonyok — télikabátokba burkolézva ültek az asztalok mögött, és hösugárzók, rezsók kábelei között bukdácsolva közlekedtek egyik asztaltól a másikig. Kiderült, hogy az épület Irodáiban az Idei télen még csak egyszer emelkedett húsz fok fölé a hőmérő, s a többi napokon örültek, ha a tizenkettes, a tlzenhármas számig felcsúszott a higany. Hogy miért nem kúszott tovább, azt senki sem tudta. Némelyek úgy értesültek, hogy nincs tüzelőanyag, mások pedig úgy, hogy van ugyan, csak gyenge minőségű. Azóta persze tisztázódott, hogy a valódi okokat egészen másutt kell keresni, mégsem érdektelen talán Ilyenkor, a tél Idején feltenni a kérdést: előfordulhat-e megyénkben, hogy fáznak az emberek, mert nincs elegendő (Jó minőségű) tűzre való?! A feledékenyek sem fagynak meg — A mi mulasztásunkból eredően ilyesmi nem fordulhat elő — mondja Búza Endre, az Alföld Tüzelőszer- és Építőanyag-kereskedelmi Vállalat igazgatóhelyettese, majd hozzáteszi: — Éppen a napokban mértük fel az egészségügyi intézmények készleteit, s megállapítottuk, hogy a zömük egy hónapra elegendő készlettel rendelkezik. Igaz, nem mindenütt voltak ilyen előrelátók az illetékesek. de végszükség esetén — ha például a hófúvások miatt napokon, heteken keresztül nem érkeznének szállítmányok — rajtuk is tudnánk segíteni, az állami tartalékok felszabadításával. Ennek ellenére nem állítom, hogy nincsenek olyan munkahelyek, ahol fáznak az emberek. A napokban jártak itt például az egyik kecskeméti intézmény vezetői, hogy segítsünk rajtuk valahogy, mert a kettő helyett csupán egy kazán működik az épületükben, s a rendelkezésükre álló szénnel nem tudják kellőképpen fűteni az irodákat. Nos, megegyeztünk, hogy a hidegebb időben jobb minőségű szenet szállítunk nekik, a kisebb fűtőértékű tüzelőanyagból pedig majd az enyhébb, tavaszi hetekben viszik el a járandóságukat. Hogy Kiskőrösön mi a helyzet, azt pontosan nem tudom, de egy percen belül megmondom ... Az ellátás folyamatos A kereskedelmi igazgatóhelyettes vaskos jelentést vesz elő, amelynek tanúsága szerint a kérdéses napon 22 tonna brikett, 40 tonna koksz és 150 tonna szén volt a kiskőrösi TÜZÉP-telepen. — Hát igen, ez a jellemző: nincsenek nagy készleteink, de az ellátás folyamatos, tehát mindig van tűzrevalónk, ráadásul jó minőségű, úgyhogy valami más oka lehetett annak, ha dideregtek Kiskőrösön — mondja Búza Endre. Az elmúlt esztendő forgalmát összesítő statisztikákban akad még néhány érdekes adat. Ilyen például, hogy bár szénből 598 ezer tonnát adtak el a vállalat telepein tavaly, 17 ezer tonnával kevesebbet, mint az 1977-es esztendőben, mégis, a kereskedelmi igazgató joggal beszélhetett a tüzelőellátás javulásáról. Hogy ez miként lehetséges? Ügy, hogy brikettből viszont 40 ezer tonnával többet, összesen 287 ezer tonnát vásároltak az ügyfelek, márpedig ennek a tüzelőféleségnek kétszer nagyobb a fűtőértéke, mint a közönséges szénnek. Hasonló a helyzet az ugyancsak nagy fűtőértékű koksszal is: 24 ezerről 27 ezer tonnára emelkedett az évi fogyasztás. Lehetőleg személyesen — Az elmondottak ellenére gyakran hallani panaszokat, ha a téli tüzelő beszerzése szóba kerül — mondom. — Sajnos, nem is minden alap nélkül. Sok gondunk van a szállítással. A szénszállítmányok fogadása ugyan ma már nem okoz problémát, főként az iparvágányos telepeken, több helyen gondot okoz viszont az, hogy miképpen szállítsuk ki a tűzrevalót a megrendelőinknek. Gépkocsipark híján a magánfuvarosokra támaszkodhatunk csupán, s annak ellenére, hogy a zömükkel nekünk nincs különösebb problémánk, bizony előfordul, hogy sok borsot törnek az üzletfeleink orra alá. — Például? — Magam is hallottam olyan esetről, hogy az idős, nyugdíjas néni még nyáron megbízta a fuvarost: váltsa ki az utalványát, és szállítsa haza neki a tíz mázsa szenet. Aztán az utalvány kiváltási határideje már régen lejárt, a néni pedig még mindig szén nélkül fagyoskodott a téli hidegben. Az ok egyszerű: a fuvarosnak nem volt kifizetődő vállalkozás a félig megrakott kocsival kikocogni a város szélére, mindig a jobb fuvarokat részesítette előnyben, ilyen pedig — lévén, hogy kevés a fuvaros — bőven akad. — Mit lehet ilyen esetben tenni? — Gondoskodni kell a tüzelőanyag hazaszállításáról még a nyáron, s lehetőleg személyesen, hiszen a telepeinken a személyesen megjelenő ügyfeleket mindig előnyben részesítik a megbízátá- sosokkal szemben. Ha pedig mégis rájuk bízza valaki az utalvány kiváltását, az személyesen járjon utána, hogy miért késik a várt szállítmány. Mert a legkevésbé valószínű, amit a fuvarosok ilyenkor mondani szoktak: hogy tudniillik a TÜZÉP-telepen nincs tűzrevaló. Káposztás János
