Petőfi Népe, 1979. február (34. évfolyam, 26-49. szám)
1979-02-21 / 43. szám
1979. február 21. • PETŐFI NÉPE • S \ TOVÁBBTANULNI ÉS DOLGOZNI SZÁNDÉKOZÓK TANTÁRGYCSOPORTOK ÉRDEKLŐDÉS SZERINT A gimnáziumi fakultációról Az új 1979. szeptemberben induló tanévben alapvetően megváltozik a gimnáziumok oktatási szerkezete. A hagyományos, kötelező tantervű rendszert felváltja — egy kissé a felsőfokú tanintézetek mintájára — a választható tárgyak gyakorlata: az úgynevezett fakultáció. A tanulók érdeklődésük, tudásuk, és további szándékainak megfelelően szabadon dönthetnek majd, milyen irányban kívánják ismereteiket bővíteni. Krajcsovicz Mihályt, a megyei tanács művelődésügyi osztályának csoportvezetőjét arról kérdeztük, menynyiben hoz újat a gimnáziumi fakultáció rendszere? — A lényegi újdonságot tulajdonképpen csak két év múlva érzik meg a tanulók; hiszen az úgynevezett szabadon választott tárgyak csak a harmadik—negyedik osztályban jelentkeznek a tanterviben. Addig minden gyerek gondolkozhat: mit is válasz- szón? Az első két év alatt a szaktanárok megismerik a diákokat, oktató-nevelő munkájuk következtében kiegyenlítődnek a tudásbeli különbségek, kibontakoznak a valós képességek. A második osztályban már a pálya- orientációra helyezik a hangsúlyt. Az osztályfőnökök heti egy órában foglalkoznak a döntések előkészítésével. A pályák, a szakmák lényege, tartalma, a népgazdaság szakemberigénye, az emberi önismeret, az intézmény fakultációs lehetőségei: ilyen és hasonló, a jövő szempontjából fontos kérdéseket beszélnek meg a tanulókkal. — Az új rendszer bevezetésével tehát megszűnnek a tagozatos iskolák, és egységessé válik a gimnáziumi képzés. — Lényegi különbségek nem lesznek a tanintézetek között, kivéve egy-két továbbra is megmaradó nyelvi tagozatos gimnáziumi osztályt. Így a kecskeméti Katona József Gimnáziumban orosz, német, angol, Baján, a III. Béla Gimnáziumban pedig orosz és francia, heti 7—8 órás, emelt szintű, speciális nyelvi tagozatos osztályok indulnak. Céljuk részint a továbbtanulásra, részint pedig a nyelvismeretet igénylő foglalkozási ágakra való felkészítés. — Milyen előnyöket kínál általában a gimnáziumi fakultáció rendszere? <■ A kiscsoportos foglalkozások az eddigieknél kedvezőbb feltételeket teremtenek az egyéni adottságok képességekké fejlesztésében, az értelmi nevelésben, és az érdeklődési irányoknak megfelelően az akarati nevelésben is. Erősödik a pályaválasztási szándékok belső motivációja. A személyiség célirányos fejlesztése, a képességek felismerése, a tudatos önnevelés, felelősségteljes döntések vállalása: mindez a magasabb szintű, megalapozottabb tanulás mellett az egyéniség teljesebb kibontakoztatását szolgálja. — Szóljunk most már a fakultáció konkrét „tantárgykínálatáról’’. Milyen lehetőségek között válogathatnak majd a diákok? — Az intézmények önállóan tervezik meg a szabadon választható tárgyak körét az adott lehetőségek, illetve az eddigi to• ..Az érdeklődésnek megfelelő tanulmányok kevésbé fárasztó- ak...” vábbtanulási irányok tapasztalatai alapján. Terveiket, elképzeléseiket már jóvá is hagytuk. Az igazgatók tág lehetőségek közül választhatnak; lényegében kétszer annyi csoportot szervezhetnek, mint ahány osztály indul a tanintézetben, sőt az egy-, illetve kétosztályos gimnáziumokban pedig még eggyel többet. — Lássunk néhány példát. — Először nézzük a csoportosítás lehetőségeit. Az intézmények indíthatnak részint két elméleti és egy idegen nyelvi tárgyat, részint két elméleti tárgyat, plusz heti három órás gyavkorlatot, részint pedig egy elméleti meg egy hatórás gyakorlati tárgyat... Ami a példákat illeti : Tiszakécskén matematika— fizikai és technika — magyar- történelem és angol, illetve magyar nyelv és gépírás fakultációkat szerveznek. Kalocsán viszont, ahol három párhuzamos osztály indul, hat választási lehetőség várja a diákokat: természettudományos és humán tárgycsoportok, angol, német és francia nyelv, illetve a gépjárművezetés, porcelánfestés és a könyvtári ismeretek gyakorlati oktatását szervezik meg. — Milyen heti óraszámban tanulják ezeket a választható tárgyakat? — Elsős és másodikos korukban 33 a kötelező óra, a harmadikban huszonhat, a negyedikben pedig huszonnégy. A két felsős évfolyamon hét, illetve kilenc óra választható kötelező jelleggel; tehát így adódik ki a harminchárom. Azok viszont, akik további érdeklődést mutatnak valamelyik tárgy mélyebb ismerete iránt, már másodiktól újabb két órával megemelhetik heti óraszámukat, azaz fölvehetnek szabadon választható tárgyakat. Mindez jól bizonyítja: a gimnáziumokban számtalan lehetőség kínálkozik az ismeret- szerzésre. Szervezési problémák legfeljebb akkor merülhetnek fel, ha egy-egy tárgy iránt nyolcnál kevesebben érdeklődnek. — Az új rendszer feltehetően növeli a tanuló terhelését. — Éppen ellenkezőleg. Az önkent választott, az érdeklődésnek megfelelő tanulmányok kevésbé fárasztóak, sőt a tanuló maga alakíthatja ki saját terhelését. A kisebb csoportokban végzett tanulás pedig hatékonyabb. A pedagógusok jobban figyelembe tudják venni a diákok egyéni képességeit. — A fakultáció elsősorban az egyetemekre készülő tanulók érdekeit szolgálja. |Wi lesz viszont azokkal, akikről másodikos korukra kiderül, \hogy nem érdemes továbbtanulással próbálkozniuk? — Ezek a fiatalok választják a munkába állásra felkészítő gyakorlati tárgyakat. A megyei gimnáziumokban oktatnak majd műszaki rajzot, telexgépkezelést, hivatásos gépkocsivezetést és ügyintézést, számítógép-kezelést, idegenvezetési ismereteket és tötbb más olyan szakmát, amelyek birtokában az érettségizettek könnyen elhelyezkedhetnek. Az Oktatási Minisztérium állás- foglalása szerint viszont a gimnázium nem kívánja átvenni sem a szakközépiskola, sem a szakmunkásképző intézetek feladatkörét. — A kisebb gimnáziumok viszonylagosan hátrányos helyzetét miként befolyásolja majd a fakultáció rendszere? — A kis gimnáziumokban, amelyek többségében fizikai dolgozók gyermekei tanulnak, sajnos valóban kedvezőtlenek az adottságok; egyszerűen azért, mert kevés az oda jelentkező diák. Az eddigi helyzeten viszont lényegesen javít majd a szabadon választható tantárgy- csoportok koré. A fakultativ oktatási rendszert ugyanis eleve úgy alakították ki, hogy figyelembe vették az egy-két osztályos tanintézetek diákságának érdekeit is. — Végezetül arra szeretnék választ kapni, hogy ismerik-e a nyolcadikos osztályfőnökök és a szülők a gimnáziumok fakultációs lehetőségeinek kínálatát? — Tudomásom szerint igen. Valamennyi gimnázium tájékoztatta már a beiskolázási körzetében levő általános iskolákat a tervezett választható tárgyakról, így tehát a szülők megfelelő információkhoz juthatnak most, a pályaválasztás időszakában, amikor fontos döntést hoznak gyermekeik további sorsáról. Pavlovlts Miklós Gyűjtő és alkotó . Furcsa, megszállott fiatalember, afféle „mai garabonciás”, öreg mesterek ismerője, alföldi tanyák csavargója, régi zeneszerszámok titkainak tudója; s maga is gyűjtő, hangszerkészítő. Kocsirúdból havasi kürtöt, gerendából hegedűt csinál, ha kell... Leskovszky Albert, a Bács-Kiskun megyei Tanács művészeti ösztöndíjasa, múzeumi dolgozó. Félmillió forint értékű népi hangszergyűjteményét a Kiskunsági Nemzeti Park főépületében állították ki az elmúlt hetekben. Néprajz, történelem, a felgyülemlett és „jelenlevő múlt”: ez Leskovszky Albert hangszerbirodalma. Rajzol, magyaráz: lelkes megszállottsága magával ragad. Az ismeretlen finnugor zeneszerszám rajzára például a rostocki egyetem zenei könyvtárában akadt rá, vagy nyolc—tíz évvel ezelőtt. Talán akkor kezdődött — a rostocki főiskolás évek alatt — ez a szenvedélyes kutatás. Hazatérve annyit tudott: múzeumban szeretne dolgozni; olyan emberek között, akik ismerik a dolgok értékét. Közben bejárja a Bács-Kiskun megyei falvakat, tanyákat. Idős parasztembereket, régi titkokat őrző mestereket faggat. Sokat tanul tőlük. Céltudatos csavargásai során — a Felvidéken, Erdélyben, Szovjetunióban — újabb és újabb tapasztalatokkal gazdagodik. Végül már maga is készít hangszereket. Gyűjtés, alkotás: pénz és pénz. Lemondás sok mindenről... Később már hazai és külföldi csere- partnerek segítségével gyarapítja gyűjteményét. 1976-ban, majd 1979 januárjában végre a nagy- közönség elé állhatott az értékes anyaggal... Mi lesz a hangszerek további sorsa? Ott lógnak majd a szépmívű hegedűk, a patinás tekerőlantok, csikófejes és galambdúcos citerák, karcsú lantok, mandolinok és társaik valamely múzeum falán? □ □ □ I Az értékes gyűjtemény új, izgalmas lehetőségeket rejt magában. Leskovszky Albert ötlete nyomán, a városi tanács támogatásával a közeljövőben megvalósulhatna egy régi elképzelés: a kecskeméti népzenei stúdió létrehozásának gondolata; idős mesterekkel és fiatal népművészekkel. Egy népzenei alkotóműhely, melyet a hangszerkészítés és élő zenélés tartana össze. Hiszen a régi hangszereknek a „lelkét” kell megkeresni; miként a ti- linkós fiú. Szilágyi Zoltán tette ősi haláltáncot, siratóéneket jajgató furulyáján, vagy Bozay Attila, Fábián Márta citerán és cimbalmon — nagyon is huszadik századi hangzásvilágé játékával, a legutóbbi népzenei találkozón. Nem mindennapi tény lenne, ha éppen Kecskemét, az első népzenei találkozó színhelye adna lehető• A hangszergyűjtő, s alkotó. • A gyűtemény egy érdeke* darabja, a csigakürt. séget egy ilyen kísérleti alkotó- műhely létrehozására, ahol akár a ma zenéjének új útjai — az Űj Zenei Stúdió népi hangszeres törekvései — is nyilvánosságot kaphatnának. Reméljük, mindez a közeljövőben beteljesül, a tanácsok s a városi, megyei művelődési intézmények támogatása nyomán ... Posváncz Etelka • Régi tekerőlantok és egy afrikai dob. • Balra: két különleges duda a legutóbbi kiállításról. (Straszer András felvételei) w.v.v.v.v.v.v.v.v.v.v.v lerzy Edigey MacAreck FORDÍTOTTA: BÁBA MIHÁLY (33.) A rendőrfőnökök egymásra hárították a felelősséget. — Te voltál az, aki megparancsoltad, hogy vegyék kezelésbe. Véres az arca, bedagadt a szeme, most aztán mit tegyünk vele? Aztán a két kereskedőt vádolták, akiket azonnal be is hívattak, hogy bocsánatot kérjenek a letartóztatottól. — Bocsánatot kell nekünk is kérni, hogy ne jelentsen fel minket. Beszélni kell vele — mondta a kapitány. Kopogtak az ajtón. Megjelent a két kereskedő. — Tiszteletünk, rendőrfőnök úr — mondta az egyik. — Azért jöttünk. mert úgy gondoltuk, hogy mi ajánlunk fel két-két ezer frankot a rendőröknek, amiért elkapták a madárkát. — Sz .. a pénzetekre. Szépen behúztatok bennünket a csőbe. — Mi történt? — Az, hogy egy ártatlan embert vádoltatok, egy amerikai milliomos gyárost, aki mellényzsebéből megvehetné a ti kócerájoto- kat. Ha feljelent bennünket, minket leváltanak, de előbb tönkretesziek benneteket — üvöltötte. — Semmit sem értünk. Kérem, nyugodjon meg... — Elég. Azt hittétek, hogy ha autót cserél egy ilyen milliomos, akkor számolgatja a filléreket? Idehívatom, beszélünk vele és bocsánatot kérünk, mert ha... Káromkodott, és intett a rendőrfőnöknek, hogy vezessék elő MacArecket. Néhány perc múlva rettenetes állapotban megjelent a letartóztatott. — Tragikus tévedés történt — kezdte a rendőrfőnök. — A téves párizsi távirat, a téves bejelentés ... Nagyon sajnáljuk... — Még egy elvetemült gyilkossal sem lehet így bánni, ahogy velem bántak— szakította féíbe MacAreck —. elégtételt követelek. A verésért is, a jogtalan letartóztatásért is, a hamis feljelentésért is ... Nézzenek rám, ezt tették velem — mutatott önmagára MacAreck. — Nagyon kellemetlen ... — Mit akar még velem? Tovább gyötörni a pincéjében? — Ugyan kérem, ön szabad. — Akkor a viszontlátásra. A jogtanácsosom Jean Charbonneau ügyvéd, akit még ma megbízok, hogy képviseljen és tárgyaljon az elégtételről. Egy pillanatig sem óhajtok önökkel tovább beszélni. Önöknek ezért meg kell fizetni! Viszontlátásra — udvariasan meghajtotta magát és elment. Két nappal később Charbonneau jogtanácsos telefonon , értesítette a négy urat, hogy délután öt órára várja őket az irodájában „ama kellemetlen incidens ügyében”. Pontosan megjelentek. Az ügyvéd elmondotta, hogy MacAreck felhatalmazta őt az eljárás lebonyolítására. Szégyenkezve tárta a rendőrök elé az orvosok igazolását a súlyos testi sértésről, mert mint francia, ő is roppant sajnálta, hogy a látlelet Igazolta megbízója állítását, amit nem akart elhinni. Megbízója jelentést tett a követnek, aki hamarosan jegyzéket nyújt át a kormánynak ebben az ügyben. Közölte azt is, hogy sikerült rábeszélnie MacAreck urat, hogy ezzel várjon, vonja vissza és próbáljon megbocsátani a felelőtlen embereknek. Végül is engedett. Ezután elmondotta, hogy MacAreck úr mindössze ötszázezer új frankot kér rekompenzálásként. Meghatalmazása van, hogy ha ma megegyeznek, akkor telefonál a követnek. hogy a jegyzéket ne továbbítsa. — Természetesen, ehhez még az én honoráriumomat is hozzá kell számítani — mondta az ügyvéd. — Nem többet, mint ötvenezer frankot. — De hiszen ez rettenetes. Honnan vegyünk ennyi pénzt? Több mint százezer dollár? — siránkoztak. — Kérem, akkor bírósági útra tereljük az ügyet. Hatalommal való visszaélés, jogtalan bebörtönzés, hamis feljelentés és így tovább, akárhogyan is forgatom a jogszabályokat, börtön és pénz- büntetés jár ezért, sőt ennek az összegnek kétszeresét kérheti mister MacAreck, mivel, mint üzletember, szombattól szerda reggelig rendkívül nagy üzleteket bonyolíthatott volna le, és így komoly kár érte, amit önöknek meg kell fizetni. — Inkább fizetünk, ügyvéd úr — mondták a kereskedők. — Még mindig ... Különben az az amerikai megmondta nekem, hogy megfizetek a feljelentéséri csak akkor nem gondoltam, hogy ilyen hamar, és ilyen sokat — siránkozott. Az ügyvéd megjegyezte: — Természetesen, a rendőrség visszaadja ügyfelem csekk-könyvét és a kocsi papírjait. — Holnap reggel elküldöm — mondta a rendőrfőnök. — És a pénzt befizetik MacAreck úr számlájára a Crédit Lyonnais bankba — folytatta az ügyvéd. — Mivel tudtam, hogy önöknek nehézségeik lehetnek a készpénzzel, megegyeztem a bankkal, hogy meghatározott időre váltót fogad el önöktől, és kliensemnek, készpénzben fizetik le az összeget. — De a Mercedest elvihetem — jegyezte meg a kereskedő. — A Mercedest az ügyfelem legálisan vette meg, a további eseményekért ön felelős. Csak úgy tudtam ilyen lojális megegyezésre késztetni MacAreck urat, hogy érdek nélkül megtarthatja a kocsit. Önöknek is jó lesz tanulságként. Ügyfelem beleegyezett abba a javaslatomba is, hogy holnap reggel elküldi a szálloda sofőrjét a rendőrségre; aki átveszi a kocsit és a szállodához viszi. A négy úr ámulatban volt még mindig, egyetlen szót sem tudtak ejteni tiltakozásképpen. 28. Másnap reggel elutaztam Szczecinből. Megpróbáltam rábeszélni barátomat, Henryk Maka- reket, hogy jöjjön velem Varsóba. Nem jött. Még valami dolga volt. Biztosan a Képzőművészeti Főiskola szép hallgatónőjével van randevúja. Megbeszéltük, ha Varsóba érkezik, azonnal felhív. Eltelt két hét. Végre mégpil- lantotttaim a Marszalkowska utcán a Mercedest. Este már csöngött is a telefon. A barátom volt. Az Európa-szállóban lakott. Másnap meghívott ebédre. Henio nagyszerű hangulatban volt. Elmesélte, hogy két hétig csatangolt a tengerparton a Képzőművészeti Főiskola szép hallgatónőjével. — Tudod — mondta —, amikor elköszönt tőlem Szczecinben, szegényke sírva fakadt. — Gondolom — bólintottam. — Hány dollárba került ez a kellemes együttlét? — Cinikus vagy. Nagyszerű kislány, nem érdekből tette. Mennyit kellett kérlelnem, hogy fogadjon el tőlem néhány száz dollárt, és vegyen magának érte valami szép kis emléket. — Olyan kedves és érdek nélküli! — Európában ti rettenetesen gúnyosak vagytok. Senki sem hisz a tiszta szerelemben és az érdek nélküli barátságban. — Legalább is nem egy húszéves lány és egy ötvenéves fér« fi között — vetettem oda. — Biztosíthatlak, hogy igazságtalanul vádolod. Az a néhány száz dollár, amit rákényszerítet- tem, jár neki, mint provízió. — Milyen provízió? Miért? — A jó üzűetért, amit csináltam. Emlékszel, említettem neked, hogy minden országban muszáj valami jó üzletet csinálnom, hogy legalább az ott-tartózkodáa költségeit megkeressem. Akkor nevettél, hogy igen, ahol lehet, de Lengyelországban nem sikerül. Ebéd után bebizonyítom neked, hogy tévedtél. Kerestem, méghozzá sokat. — A cári koronából való briliánst vettél? (Folytatása következik.)
