Petőfi Népe, 1979. február (34. évfolyam, 26-49. szám)

1979-02-16 / 39. szám

1979. február 16. • PETŐFI NÉPE * 3

I

Férfias helytállással

AZ EGÉSZ MEGYE közvéleménye előtt köztudoÍ mású, hogy az élmúlt héten a Magyar Néphadsereg kijelölt alakulatai mozgósítással egybekötött harc- gyakorlatot hajtottak végre. Pártunk Központi Bizottsága az' elmúlt év decemberében átfogó értékelést adott a nemzetközi helyzetről, s visszatekintett a Varsód Szerződés tagállamai Politikai Tanácskozó -Testületének moszkvai tanácskozására. Mint megállapították, a nemzetközi helyzetben még hatnak azok a tényezők, amelyek akadályozzák a

I népek közötti együttműködést, az enyhülés folyamatát. A legnagyobb veszélyt a fegyverkezési hajsza fokozása, ütemének és méretének növekedése jelenti. Emiatt szükséges a szocialista közösség védelmi erejének megfelelő szinten tartása. Néphadseregünk a követelményekkel összhangban hajtotta végre ezt a gyakorlatot.

A mozgósítás nagyon sok tartalékos katonát és tisztet ragadott ki mindennapi, megszokott életéből. Azok az emberek, akiket a munkapad mellől, a földekről, az irodákból szólított el a kötelesség, i példamutatóan, fegyelmezetten, időben megérkeztek állomáshelyükre, a laktanyákba. Nem csalódtak, hiszen ott barátok, elvtársak fogadták, akik mindent megtettek annak érdekében, hogy a gyakorlatra bevonult katonák és tisztek felkészülhessenek beosztásuk teljesítésére, a gyakorlat sikeres lebonyolítására. Néhány nap múlva már nem lehetett különbséget tenni tartalékos és sorállományú ka tona, hivatásos, vagy tartalékos tiszt között. Ahogy a parancsnokok fogalmazták, az alakulatok személyi állományának szíve együtt dohbant, egyetlen cél lebegett szemük előtt, hogy szilárd akarattal és lelkesedéssel megtegyenek mindent, hogy a sokmillió forintba kerülő gyakorlat sikerrel záródjék, s bizonyítsa: néphadseregünk képes hazánk szocialista rendszerének megvédésére.

A FELKÉSZÍTÉSBEN, az egyre bonyolultabb tennivalók végrehajtásában a parancsnokok, a politikai munkások, a kommunisták, a KISZ-tagok, de maguk a katonák is hazafiúi öntudattal, a nehézségekkel megbirkózva vették ki a részüket. Maga a gyakorlat — amely összetettségével már önmagában is nehézséget akozott, is ehhez az időjárás sem kedvezett — az előzetes értékelések szerint is sikeres volt. Katonák és tisztek, beosztottak és pa- ! rancsnokok érezték és értették, mit kell tenniök.

Sem akaratban, sem lelkesedésben nem volt hiány, amelyhez jól párosult a szervezettség, a pontos előrelátás, a felelősségérzet. E ,sorök írója maga is részese volt a gyakorlatnak, elmondhatja: a tartalékosok rövid időn belül jól megismerték és alkalmazták a legmodernebb harci technikát, segítették a fiatalokat, s ugyanakkor elvárták — s meg is kapták — a hivatásos parancsnoki állomány irányítását, gondoskodását. A pártpolitikai szervek konkrét megbízatásokat adtak ki, amelyeket mindenki lelkesen, öntevékenyen hajtott végre. Szinte egyértelmű volt az az akarat, hogy az egység, az alegység jó hírnevét, ,becsületét megóvják, öregbít- sék.

Néhány napja fejeződött be ez a nagy jelentőségű, a katonákat és a technikát is próbára tevő feladat. A tartalékosok leszereltek, visszatértek a békés építő munkához, a munkapadok mellé, a gyárakba, üzemekbe, irodákba, orvosi rendelőkbe. A leszerelt tartalékosak nagyon fáradságos munkával, éjszakázással, lemondással sikerélményt szereztek maguknak, hiszen az alakulatok parancsnoki kara, a néphadsereg ;vezetői köszönetüket és elismerésüket fejezték ki azért a tevékenységükért, amelyet rövid idő alatt kiválóan, férfias helytállással végeztek.

A HIVATÁSOS KATONÁK tulajdonképpen ugyanilyen sikerélménnyel gazdagodtak, hiszen meggyőződhettek arról, hogy annak idején, de most is a sorkatonák kiképzése során jó munkát végeztek, megtanították a katonákat a harci technika kezelésére, a haza védelmének tennivalóira. A mérce magasra volt állítva, amelyet sikerült simán átívelni. Ebben óriási szerepe volt a párt- és KlSZ-szer- vezeteknek, a jó politikai munkának, s természetesen annak, hogy a nép és hadserege közös tőről fakadt, egyetlen cél érdekében: a Magyar Népköz- társaság, a szocializmus megvédéséért cselekszik.

Köszönet ezért a munkahelyi párt- és KISZ- szervezeteknek, a gazdasági vezetőknek, a munkatársaknak, a feleségeknek és családtagoknak, akik a bevonulok helyett vállalták a munkát, a törődést, a család ellátását, a gondok orvoslását. A munkába állóknak kívánunk további sikereket a fejlett szocializmus felépítéséhez és a katonáknak további helytállást a haza védelmében.

Gémes Gábor

Verseny - a versenygyőztes nélkül?

AZ ÖNKISZOLGÁLÓ üzletek pénztárosait nem övezi glória. Talán azért, mert könyörtelenül rászámolják az áruibőségtől megszédült vásárlóra a „bűnét”, talán azért, mert gépük elé rendszerint sonbanálűás után jut a vevő, s akikor már nincs hangulata a billentyűkön brillírozó ujjak gyors mozgásában gyönyörködni. Ám az e szakmát választók többsége megtalálja munkájában a szépséget, s akadnak, akik igyekeznek a szakmabeli tudást a tökélyre fejleszteni. Hogy a tökéletesség felé vivő tjt melyik szakaszán tartanak, annak kiváló kilométerköve — a vásárlók elégedettségén túl — az. időnként megrendezett szakmai verseny. A Ki minek mestere? vetélkedő, melyet először hirdettek meg az önkiszolgáló üzletek pénztárgép- kezelői számára, túllépett az eddigi hagyományókon, s nem csupán a szakmabéli tudást, de a politikai jártasságot is a vetélkedő részévé tette. Úgy vélem, hogy e kiírás hasznosságát senki nem vitathatja. Az üzletek szocialista kollektíváiban tevékenykedő

pénztárosoktól éppúgy elvárható, hogy tájékozottak legyenek a nagyvilág dolgaiban, mint az ipari üzemek szocialista brigádtag- ij attól...

NEM KÍVÁNT lehetetlenséget a versenykiírás. Ezt bizonyítja fényesen, hogy a nemrégiben megtartott versengésen szép számmal vetélkedtek az ügyes kezű és politikailag felkészült lányok, asszonyok. Kiosztották a díjakat, a különdíjakat, ám a győztesek listájáról a már ismerős csengésű nevek hiányoztak, azok, akik eddig sorozatban nyerték a versenyeket. Elfelejtették •volna a pénzttárgép kezelésének fortélyait? Vagy új, 'tehetségesebb •versenyzők tűntek föl? Ez utóbbi kérdés egy ideig tisztázatlan marad, hiszen a kiskőrösi versenyzők nem vettek részt a versenyen! — s így tudásukat sem mérhették össze. Miért zajlott a verseny a kiskőrösiek nélkül?

A Kiskőrös és Vidéke ÁFÉSZ 30-as számú élelmiszerüzletében törékeny, szőke asszonyka ül a pénztárban. Egy-két kedves szót vált a vevőkkel, s kezének fürgeségét látván, biztosra veszem, hogy őt keresem. Valóban, Gsvila

I. Pálné a délelőtti műszakos, ám hamarosan megérkezik Pivar- csik Mária, hogy délutánra felváltsa.

— Mi is az újságból értesültünk a versenyről... Pedig szerettünk volna ott lenni ... Igaz, ez más volt, mint az eddigi, de vállaltuk volna..'. — A tétova félmondatok is igenlő válasszá álltak össze.

Az áfész elnöke, Pétervári János fogad, de mondókámat előadva, kételkedőnek tűnik. Tényleg így van? Holott már vezetői fórumon is hangsúlyozta, hogy a versenyt például figyelembe kell venni a szocialista brigádversenymozgalom értékelésében — mondja, s e megjegyzésből joggal következtethetek arra, hogy már előbb is volt hasonló probléma.

Lehoczky József főosztályvezető-helyettes azonban kész a válasszal. A versenyzők nem akartak elmenni, fáradtak stb. Azután szót ejt — úgy mellékesen —, hogy milyen nehéz társadalmi munkát szervezni. Meg, hogy úgy van kialakítva a boltban a létszám, hogy nehéz nélkülözni bárkit is. Elhangzott az a kijelentés is, hogy a versenyzők azért léptek vissza, mert ez politikai vetélkedő.

E HÁROMOLDALÚ VÍVÁSBAN meglehetősen visszhangta- lanok az érveim. Ha valóban elhangzott volna olyan kijelentés,

hogy a versenyzők helyett a kollektíva dolgozik, a vezetésnek nem kellett volna e nézeteket „heiyrerakinia”? Hiszen a versenyzők munkaidőn kívül gyakoroltak, bejártak Kecskemétre, (igaz, régebben néhányszor még a cég kocsiját is megkapták ...) S a bolti kollektíva a győzteseket virággal ünep>elte!

Szabó Bálintné szövetkezetpolitikai előadó a felmentő sereg szerepét játssza e bújócskás csatában.- Mint szavaiból kitűnik, végül is a MÉSZÖV sürgetésére összeállítottak egy csap»tot, s telexen jeleztek a részvételüket. Ám sem előbb, sem ekkor nem jutott .senkinek eszébe, hogy ne csak futólag beszélgessen el a pénztárosokkal, hanem őszintén feltárja a helyzetet, ha valóban vonakodnak benevezni, miért teszik?

Egy biztos: a verseny kezdetét húsz percig halogatták, mert várták a körösi csapatot, amely végül is, mint ismeretes, nem érkezett meg.

BONYOLULT? Valóban az. E sokszereplős lélektani rejtély megoldására — érdek nélkül! — vállalkoztam, holott ez kizárólag a Kiskőrösi ÁFÉSZ vezetőinek, kollektívájának, versenyzőinek feladata lett volna. Lehetséges, hogy maximalista vagyok azzal az óhajtásommal, hogy az őszinte, az üzemi demokrácia jelszavainak valóra váltott légkörét kérem számon e jónevű fogyasztási szövetkezettől? Aligha.

A versenyzés ugyanis nemcsak a résztvevők személyes ügye. A szövetkezetét képviselik, annak dicsőségét növelik mindamellett, hogy szakmai előmenetelüket is dokumentálják. Jó szót, törődést érdemelnek. Nem kiváltságokat, csak megbecsülést. Erre rászolgáltak, s ha rajtuk áll, újra bizonyítanak. Nagy Mária

Új védekezési technológia a kukorica fiatalkori kártevői ellen

Eredményes védekezési technológiát dolgoztak ki a Keszthelyi Agrártudományi Egyetem növényvédelmi intézetében a kukorica fiatalkori betegségei ellen. Ezzel sikerrel zárult az a több éves kísérletsorozat, amely a hatásos növényvédelem mellett elsősorban a gazdaságosságra és környezetvédelemre irányul.

A kukoricát károsító drótférgek, cserebogár-pajorok kártételének megakadályozására ezideig hektáronként mintegy 25—30 kg rovarölő hatóanyagú granulátumot szórtak ki a talajfelszínre, amellyel a termőterület teljes felületét szennyezték. A keszthelyi kutatók a Mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Gépgyár szakembereivel együttműködve a Lajta vetőgépre olyan granulátumszóró berendezést konstruáltak, amely- lyel a vetéssel egyidőben a magtól 2—3 centiméter távolságra helyezhető el a rovarölő szer.

Így csak 10 centiméteres sávokban, közvetlenül a kukoricasorok mentén szennyezik a talajt, tehát sokkal jobban kímélik a környezetet. (MTI)

Nyolc film a Szovjetunióból

örmény, lett, észt és türkmén produkciók is találhatók a moszkvai filmátvételi tárgyalásokon magyarországi bemutatásra megvásárolt szovjet filmalkotások között. A kiszemelt nyolc film témája meglehetősen széles skálát jelez: középkori történet éppúgy van közöttük, mint társadalmi dráma, vagy izgalmas krimi.

Az egyetlen kétrészes film az Arménia Filmstúdióban készült. A reménység csillaga cselekménye a XV111. századi Örményországban játszódik. E. Keoszjan rendező a törökök és a perzsák ellen küzdő örmények felszabadító háborúját jeleníti meg, a Szero Hanzadjan regényéből készült filmben. Még régebbi időkbe kalauzol el A skorpió cselekménye. A XVII. század első felében a svédek megszállták Észtországot, s az addig pogány lakosságot a protestáns vallás felvételére kényszerítették.

A versenyló elrablása 1919-ben játszódik.

Egy, a második világháborúban magára maradt asszonynak a gyermeke életben tartásáért vívott harcát mutatja be a Kofa és a költő című produkció.

Két filmalkotás is foglalkozik családi kapcsolatok elemzésével. A fordulat fiatal értelmiségi házaspár konfliktusának kibontakozását jeleníti meg. A Csere a szülők és a gyerekek együttélésének egyik tipikus esetéről szól.

A tücsök is mai témát dolgoz fel. Egy érettségizett vidéki lány felvételt nyer a moszkvai egyetemre. A fővárosban megindul az érvényesülés útján: férjhez megy egy fiatal tudóshoz. Hamar kiütközik telhetetlensége, s már a jó körülményeit is kevesli. Végül a szintén az egyetemre kerülő húga téríti jobb belátásra — ezután mindketten kollégistaként folytatják tanulmányaikat.

Vszelovod Szanajev, a Szovjetunió Filmművész Szövetségének titkára — akit a magyar közönség a Történetek Leninről, az Optimista tragédia és a Különös emberek című alkotásokban már láthatott — a főszereplője a Zorin ezredes változata című, napjainkban játszódó kriminek. A szövevényes gyilkosság tettesének felkutatására a nyomozást vezető ezredes feltevések sorozatát alakítja ki, s mint az általában lenni szokott, meg is oldja a rejtélyt. (MTI)

Mi lappang a bokor mögött?

Mint egyik utóbbi — önleleplező irályomból értesülhettek a részkérdések iránt is érdeklődő olvasók, egy külföldi közvélemény-kutatás arra derített fényt, hogy a fiatalabb korosztályokat taposó nők körében erősödik a rokonszenv a pocakosodó férfiúk iránt. Megsejdíttettem azt is ama áttekintésemben, hogy bitangul földobta önbizalmamat a tudo- mány-álcás hírecske, mígnem az értesülés utolsó bekezdése antul keservesebben lekornyasztott. Az a kitétel tudniillik, hogy azok a számító nőszemélyek differenciáltan teszik ízlésmérlegükre, a pocakos fiúkat.

Mindegy na, ezen is túlestem.

Alig hevertem ki a küllemem folytán rámmért csapást, ehol ni, megint egy újabb változat a ma

— úgy látszik divatos — szimpátiafirtatásokból. Ismét angolszász

— londoni — közvélemény-kutatók, a mitológiai „Páris almájá”-t ragadva meg kezdeményük eszmei bázisául, most fiatal, 25—35 év

közötti férfiak véleményét kérték ki nőideáljuk felől. Az 1200, javabíró korát élő fiúgyerek intim válaszainak összegezéséből az derült ki, hogy nekik bizony az érett asszonyok tetszenek legjobban.

íme a kivonatos lista azokról az egyénekről, akik női érdemeik folytán a legközelebb férkőztek az 1200 férfi hő szívéhez. Természetesen a leadott voksok alapján bizonyos sorrend alakult ki a legkedveltebb csinibabák közt is. Mivel holtversenyre nem került sor, tisztán, teher- és permentesen jutott „Páris almája” a győztesek győztesének, a 42 éves Joan Col- linsnak. Második helyre a maga 44 esztendejével Brigitte Bardot került. A további futamhelyezések: Jane Fondá (40), Diana Dors (47), Diane Cilento (44), Diana» Rigg (40), Raquel Welch (38).

Imigyen szembekerülve a

meztelen valósággal, hideg és meleg, váltakozva birizgálta kedélyvilágomat. Egyfelől a 25— 35 éves nem-társak irányába lövellt belőlem kaján káröröm. Nana — kispajtások, meglátjuk, mivé fajul imádatotok, mire ti lesztek annyi idősök, mint ma ideáljaitok! Akkorára ők enyhén szólva benne lesznek a korban. Vagy azidőttre ugyancsak érett nőket választotok eszményeitekül, tehát csak az illetők változnak — koruk nem? Avagy netalán — mint oly sok szatíra, kabaré élemedett hősei — ti is alább adjátok, úgy értve, hogy az éretlen korúak irányába fordultok ábrándjaitokkal?... Szóval, eszembe jutott számos, tarkábbnál csalafintább gondolat a felmért ifjakat illetően.

Másfelől enyhe idegesség fész- kelődött bennem. Mi lesz, ha feleségem fülébe jut a hír?! Csak a dróttalan távirat női módszerére gondoltam, mert tudom, hogy nejem nem kíváncsi a lapok efféle mínuszos híreire. Nem tehet róla szegény, de élhal a vezércikkekért. Nos tehát, ha megsúgja neki bizonyos okok folytán már letargiába tendáló, hozzá h.-isonlóan érett barátnője7

Hogy hát semmi sincs még elveszve, mert ugye azok a ködön csiszolódott ízlésű ánglius férfiak is a középkorú hölgyekre buknak. Rajta tehát, és induljon az újabb kampány a-már-már sut- badobott jelszó jegyében: „ Ez megér egy új ruhát — kabátot, cipőt, kalapot, kozmetikust és hasonszőrűeket —, hiszen mióta nincs egy rongyom, amit felvegyek !”

S lássanak telepatikus hatást! A kiindulópontul szolgáló kis- hír utolsó mondatából tudtam meg, hogy a felmérő közvélemény-kutatók megbízatásra cselekedtek. A felbújtó pedig egy ruházati cég volt, amelynek vezetője a „Páris almája” kampány eredményéből kiindulva közölte: kollekciójukat kevésbé fiatalosra, inkább előkelőre, dámaszerűre terveztetik.

Két legyet ütnek hát egy csapásra. Egyformán az ő kollekcióik viselésére ösztökélik a cicababa korú csajokat, valamint a virulásuk delén reszkető ma- rninkókat.

Tóth István

PANORÁMA

Forradalom a fotótechnikában

Ma még csaknem valamennyi fotóanyag az ezüsthaloidok fény- érzékenységét hasznosítja. Ámde a jövő évszázadban már „hiánycikk” lesz az ezüst, éppen ezért a fotokómlkusdk már ma szorgosan keresik azokat az anyagokat, amelyekkel az ezüsthalogén-ve- gyületeket helyettesíthetnék.

Amerikai kutatók már értek is el némi eredményt ezen a téren. Az általuk kifejlesztett filmanyag fényérzékeny rétege, amely valójában csak a gépbe való Behelyezés után válik fényérzékeny- nyé — addig akár csomagolatla- nul is tartható — egy újfajta termaplasztikus (hőre lágyuló) anyagból áll, amelynek az a tulajdonsága, hogy melegítéskor megpuhul, lehűtve pedig megszilárdul. A fényképezőgépbe betett anyag egyik oldala pozitív, másik oldala pedig negatív elektromos töltést kap. A felvételek készítésekor — a megvilágításkor — több-kevesebb fény jut a film egyes helyeire, s a fény mértékével arányosan változik a termopflasztikus réteg elektromos állapota, így tulajdonképpen láthatatlan elektromos kép keletkezük az anyagon, amit később nagyon rövid ideig tartó meleghatással lehet „elővarázsolni” onnan. Az így kapott fehér- fekete, domború kép hihetetlenül részletdús, és ami nagyon fontos, teljesein szemcse nélküli. Ez a fényképezési mód persze ma még olyan drága, hogy egyelőre nem válhat közhasználatúvá, de azért ígéretes eljárásnak számít.

• Képünkön: a már új technológiával dolgozó laboratóriumba

pillanthatunk be. (MTI Külföldi Képszolgálat — KS.)

De van még tennivaló a hagyományos filmkidolgozási módok tökéletesítése terén is. Angol kutatók például kidolgozták a „Pho- tocolor II” elnevezésű eljárást, amely lényegesen csökkenti,

mindössze hét percre redukálja a színes negatívok másolásának időtartamát és kevesbíti a szükséges vegyszerek számát^ (a kidolgozáshoz csupán két vegyszerre van szükség).

Orgona a gyermekszobában

• Nyugatnémet gyártmányú, 37 billentyűs „Orgonetta” miniorgona. (KS)

A század elején a zongora a polgári házak elmaradhatatlan tartozéka volt. A zongorakészítő dinasztiák Európa-szerte százezerszámra állították elő rangos és nem éppen olcsó zeneszerszá- maikat. A két világháború társadalomfelforgató vihara, majd a diadalmasan előretörő gépzene — a rádió, a hanglemez, utóbb a tv és a magnó — háttérbe szorította a házi muzsikálás hagyományos formáit, és a zongoragyártás töredékére esett vissza. Az utóbbi évtizedekben még egy újabb eszköz is megjelent versenytársként, az elektronikus orgona, amely fokozatos olcsóbbodása révén most kezd elterjedni.

Míg a hagyományos zongora különböző márkájú példányai csak a vájtfülűek számára felfedezhető hangzásbeli árnyalatokban térnek el egymástól, addig az egyik elektronikus orgona alig hasonlít a másikhoz: más a méret, a billentyűzetek száma, a pedálok elrendezése, a hangzásbeli kifejezések lehetősége, a

Egy amerikai ügyvéd évek óta különös pörben áll a katolikus egyházzal és erkölcsileg máris nyert, bár anyagi igényét még nem sikerült érvényesíteni.

William Sheffield, Santa Ana-1 (California) lakos még 1968-ban, amikor a berkeley-i egyetemen jogot tanult, Európában utazván meglátogatta Svájcban a Szent Bernát-hegyen lévő kolostort. Ott megmutattak neki egy alom újszülött bernáthegyi kutyakölyköt, amelyek megnyerték tetszését, ezért 65 dollár előleget adott az egyik szerzetesnek, azzal, hogy amint a kölyköket elválasztották az anyjuktól, vagyis már nem szopósak, légipostával elküldi neki az egyik kölyköt Los Angelesbe. Csakhogy az az egész alom elpusztult, így a lekötött kölyköt sem küldték el a vevőnek.

Három évig tartó eredménytelen levélváltás után, amelynek során az amerikai visszakövetelte az előleget, az ügy bíróság elé került, a károsult ugyanis időközben megszerezte jogászi oklevelét

hangerő, a frekvencia-tartomány. A legmegkapóbb a hanghatások gazdag változatossága. A hangszeren nemcsak a színpompás or- gonamuzsika hangja zendíthető meg, hanem csaknem valameny- nyi hagyományos hangszerünket utánozni tudja: a fuvolát, a hegedűt, a trombitát, az oboát, a hárfát, a csellót. De 'létrehozhatók rajta olyan újszerű, megszokott hangszereinkkel meg sem valósítható hanghatások is, amelyek megszólaltatásához csak az elektronika sajátos eszközei teremthetik meg a lehetőséget. Az elektronikus orgonában a billentyűzeten kívül nincsenek mechanikus alkatrészek, panelekbe épített tranzisztorokból és más elektronikai alkatrészekből épül fel a hangszer.

Az integrált áramkörök elterjedése és olcsóbbodása tette le hetővé a méretcsökkentést, a hangszerek árának mérséklését. Olyannyira, hogy ma már a gyermekszobákban elférő miniorgonák előállításának sincs akadálya.

1975-ben — amint ő maga

mondta a Los Angeles Times tudósítójának — a San Francisco-1 Saint Mary katedráiig adománygyűjtő perselye ellen nyújtotta be jóvátételi igényét; a seriff emberei bementek, lefoglalták és zsákban kihozták. A vasárnapi misén gyűjtött összeget ugyanis „péter-fillérnek” nevezik, vagy a „pápa gyűjtésének”; az egyház azonban azzal vitatta Sheffield ügyvéd igényét, hogy tagadta; az a pénz „különlegesen” a pápáé volna. „És a bíró nem tudta eldönteni, kinek van igaza” — mondta William Sheffield, aki maga különben nem katolikus.

Az összeg egyébként, amelyet a seriff ily módon kívánt behajtani, a bíróság által'ShefBeidnek megítélt 428 dollár és 50 cent kártérítés és perköltség volt, maga Sheffield azonban húszezer dollárt követel az egyháztól.

„A bernáthegyi sem kell — mondta —, az túl dogmatikus lenne nekem. Most egy dán dogot akarok vásárolni.”

Per a pápával a kutyakölyokért