Petőfi Népe, 1979. január (34. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-16 / 12. szám

1979. Január 16. • PETŐFI NÉPE • J Harminc éve alakult meg a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa 1949. január 5—8. között Bulgária, Csehszlovákia, Lengyel- ország, Magyarország, Románia és a Szovjetunió képviselői Moszkvában elhatározták, hogy a szocializmust építő orszá­gok gazdasági együttműködésének szorosabbra fűzése céljá­ból létrehozzák együttműködésüket koordináló szervezetü­ket, a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsát. A szervezet célul tűzte, hogy a tagállamok erőforrásainak összefogása és egybehangolása útján előmozdítsa ezekben az országokban a népgazdaság tervszerű fejlesztését, a gazdasági és műszaki fejlődés meggyorsítását, a kevésbé fejlett iparral rendelkező államok iparosítási szintjének emelését, a munka termelé­kenységének szakadatlan emelkedését és a népek jólétének állandó növekedését. Lenin már 1918-ban megírta egy elméleti fejtegetésében a szo­cialista országok szoros gazdasá­gi együttműködésének objektív szükségességét. Ennek szerveze­tét világszövetkezetnek nevezte. Hangsúlyozta, hogy az egységes világméretű termelőszövetkezet megteremtése bonyolult, hosszan­tartó folyamat lesz. Lenin tehát már akkor utalt a szocialista gazdasági integráció megszületé­sére, amikor még csak egy or­szágban győzött a szocialista for­radalom. Ez az utalás azonban tudományosan megalapozott volt, hiszen harminc évvel később va­lósággá vált. Történelmi körülmények A KGST megalakulásában az akkori nemzetközi helyzet is dön­tő szerepet játszott. A második világháború után országok sza­kadtak ki a tőkés világrendszer­ből, és léptek a szocialista fejlő­dés útjára. Tőkés vezető körökben arra törekedtek, hogy bármilyen esz­közzel újra befolyáshoz jussa­nak a fiatal népi demokratikus országokban. Az imperialista manőverek ellenére a szocializ­mus építésének útjára lépett ál­lamok 1948-ra nemcsak helyreál­lították a háború okozta gazda­sági károkat, hanem mozgósítva minden tartalékot, a gazdasági fejlődés terén is előreléptek. Az imperialista körök ezt nem néz­ték tétlenül, hanem kitűzték a célt, mindenáron fel kell szá­molni a fiatal népi demokráciá­kat. Az USA agresszív céljait, a védekezés frázisai alá rejtve lét­rehozta a NATO katonai-politi­kai blokkját, és felállította a kommunizmus visszaszorításá­nak doktrínáját. Gazdasági téren diszkriminációs intézkedésekkel csaknem teljesen leállította a Kelet—Nyugat között addig fenn­tartott kereskedelmi és gazdasá­gi kapcsolatokat. A gazdasági embargó viszonyai között a szo­cializmust építő • országok szá­mára azonnali szükségszerűséggé vált külgazdasági kapcsolataik átorientálása. Még nyugati köz­gazdászok is elismerték: „a ke­leti blokk országai rájöttek, hogy csakis egymásra számíthatnak”. Ily módon e politikájuk éllenke- ző hatást ért el: a szocializmust építő országok létrehozták gaz­dasági szervezetüket, a KGST-t, és egyre szorosabb együttműkö­dést alakítottak ki egymás kö­zött. A történelemben első ízben jött létre olyan gazdasági tömö­rülés, amelyben az együttműkö­dés a tagországok szuverén egyenlőségén alapszik. A KGST- országok sokoldalú gazdasági együttműködése a szocialista in­ternacionalizmus, az állami szu­verenitás, a függetlenség, a nem­zeti érdekek tiszteletben tartása, az egymás belügyeibe való be nem avatkozás, a teljes egyenlő­ség, a kölcsönös előnyök és se­gítségnyújtás elvének megfelelő­en .valósul meg. Három évtized A ' három évtizedes, dinamiku­san felfelé ívelő fejlődést mutat­ja, hogy a szocialista országok részesedése a világ ipari össz­termeléséből megközelíti a 40 százalékot, míg 1917-ben csupán 3 százaléka, 1950-ben 19 százalé­ka volt. Korántsem büszkélked­het ilyen eredményekkel a Nyu­gat, hiszen a Közös Piac kilenc országának részesedése a világ ipari termeléséből az 1950-1972- es időszakban 22,6 százalékról 16 százalékra csökkent. A KGST- országokban biztosítva van a tel­jes foglalkoztatottság, s mi több, munkaerőhiány érezhető. A tő­kés országok visáont nem képe­sek az egyik legalapvetőbb em­beri jog, a munkához való jog biztosítására. A Közös Piac or­szágaiban hivatalosan jelenleg mintegy 6 millió, az Egyesült Államokban pedig közel 7 mil­lió a munkanélküliek száma. Kezdetben a KGST kizárólag európai szervezetként jött létre. Alapokmánya kimondja, hogy a szervezet nyílt, és bármilyen or­szág tagja lehet, ha elfogadja an­nak alapelveit. Az alakulást kö­vetően fokozatosan több ország csatlakozott a KGST-hez. 1949 februárjában Albánia kérte fel­vételét. (1961-től nem képviselte­ti magát az üléseken.) 1950-től az NDK, 1962-től Mongólia, 1972- től Kuba is tagja a KGST-nek. Kuba tagfelvétele óriási jelentő­ségű eseménynek számított, hi­szen ezzel a szervezet már az amerikai kontinensre is kiter­jedt. Jugoszlávia és Korea meg­figyelőként vesz részt valameny- nyi KGST-ülésszakon. Az alap­okmány nem zárja ki az együtt­működést, sőt kívánatosnak mondja azt a nem szocialista or­szágokkal is. Jó példa erre a KGST és Finnország együttmű­ködése. Finnország 1972-től tart fenn szerződéses kapcsolatot a KGST-vel. Legutóbb, a KGST 31. ülésszakán tizedik tagként felvették a Vietnami Szocialista Köztársaságot. Különbségek kiegyenlítődése A KGST három évtizedes mű­ködésének egyik legfontosabb eredménye a tagországok gazda­sági fejlettségi színvonalának fo­kozatos közeledése és kiegyenlí­tődése. Alakulásakor a fejlettsé­gi szintkülönbségek rendkívül el­térőek voltak. Éppen ezért már akkor a népgazdaságok szint- kiegyenlítődését tűzték ki távla­ti célul. Napjainkban ez már realitás, a szocialista világrend- szer fejlődésének objektív folya­mata, törvényszerűsége. A ma­gas szinten történt kiegyenlítő­dést elősegítette a KGST-orszá- gok termelési viszonyainak szo­cialista jellege, a közöttük fenn­álló politikai, gazdasági, műszaki, tudományos és kulturális együtt­működés állandó sokoldalú fej­lesztése. A lakosság érdekében A KGST-be tömörült országok kétségbevonhatatlan sikereket mutattak fel a három évtizedes együttműködés eredményeként. Ezek a sikerek egyúttal kötele­zik is a KGST-t arra, hogy még magasabb életszínvonalat bizto­sítson a tagországok népeinek, s arra is, hogy az eddigiekhez ha­sonlóan mindent megtegyen a különböző társadalmi rendszerű országokkal fenntartott kapcsola­tok elmélyítéséért, a helsinki zá­róokmány erre vonatkozó aján­lásainak teljesítéséért. Leonyid Brezsnyev okkal jegyezte meg, hogy „a jelenlegi viszonyok kö­zött nemcsak hogy nem csökken a szocialista országok összefogá­sának és legszorosabb együtt­működésének szükségessége, ha­nem éppen ellenkezőleg: megnö­vekedett. Az egységre, az együtt­működésre az együttes cselekvés­re most mindenekelőtt azért van szükség, hogy gyorsabban és ha­tékonyabban oldhassuk meg a szocialista társadalom fejleszté­sének és a kommunizmus építé­sének feladatait. Azért is van szükségünk az egységre, az ösz- szeforrottságra és az együttmű­ködésre, hogy sikerrel védhessük meg a békét a világ valamennyi népe számára, tartóssá tehessük a nemzetközi feszültség enyhülé­sét, hatásosan visszaverhessük az imperializmus minden agresszív mesterkedését, a szocializmus csorbítására irányuló minden kí­sérletét.” A KGST-országok a jövőben is dinamikus léptekkel haladnak az együttműködés útján, s ezzel nemcsak népeik boldog jövőjé­nek, hanem a békés egymás mellett élés elvének biztosítását is szolgálják. AZ IDÉN MÉG JOBBAN... Beszámoló taggyűlés a kunszentmiklósi Egyetértés Tsz pártszervezetében A múlt szerdai, óvatos közle­kedést parancsoló síkosság elle­nére alig 15 perces késéssel a kunbábonyi területről is befutot­tak a kunszentmiklósi Egyetértés Tsz nagy létszámú pártalapszer- vezetének tagjai. Határozatképe­sen láthatott a taggyűlés az éves munka számbavételéhez. Beveze­tőül egy perc kegyeletes csend, néma tisztelgés a kommunista közösség múlt évben elhunyt egyik tagja, Trepák János elv­társ emlékének. Aztán a vezető­ség beszámolóját előterjesztő Farkas Jenőre, a rokonszenves, fiatal párttitkárra összpontosult a jelenlevők figyelme. Négy arányos fejezetre tagozó­dó beszámoló. Első része a párt­vezetőség munkáját, a kommu­nisták szervezeti életét taglalta, tervszerű, felelősségteljes mun­káról és beszédes eredményekről számot adva. A tavalyi 11 tag­gyűlésen — mindig a leglénye­gesebb kérdésekre összpontosítón — öt alkalommal gazdaságpoli­tikai, háromszor a párt belső életét, kétszer a párthatározatok végrehajtását, illetve az agitá- ciós és propagandamunka idő­szerű, helyi kérdéseit, tennivaló­it vitatta meg a csaknem száz­tagú alapszervezeti közösség. Az elvégzett munka számbavé­tele önkritikus és kritikus, nem fukarkodott a beszámoló a sze­mélyre szóló elismeréssel, de az elmarasztaló észrevétellel sem. Az igényes szembenézést önma­gával kezdte a vezetőség. Annak megállapításával például, hogy az egy-egy részterületért való fele­lősség mellett a jövőben a ve­zetőség tagjainak nagyobb önál­lóságú tevékenysége szükséges. A szervezeti élet, a pártmunka egyik legfőbb eredményeként a közös gazdaság egész területét átfogó kilenc pártcsoport meg­élénkült, egyre kezdeményezőbb munkáját könyvelte el a beszá­moló. Nem véletlen, hogy Ájpli Mihály és Takács Imre pártcso- portbizalmiak neve is elhangzott az alapszervezet dicsérettel ille­tett, legjobb pártmunkásainak sorában. Ugyanígy mérlegre került azonban a tsz különböző bizott­ságaiban, s a közélet megannyi területén tanácstagként, a nép­frontmozgalom, a Vöröskereszt stb. aktivistájaként tevékenykedő párttagok munkája. Méghozzá azzal a jóleső megállapítással, hogy mindenkor a párt határo­zatait képviselve, a legjobb tu­dásukkal látták el megbízatásu­kat," oldották meg feladataikat. A beszámoló további fejezete az alapszervezet múlt évi cse­lekvési programja végrehajtását taglalta, a lényegre összpontosító tömörséggel. Az előirányzott tö­rekvések mindegyike teljesült. Például, ahogyan megcélozták: művelhető terület nem maradt parlagon a közös gazdaságban. S bár az időjárás eléggé mostohá­nak bizonyult, tavaszi fagy, jég­verés sújtotta a határt, a céltu­datos, hozzáértő munka meghoz­ta az eredményt: a reálisan ter­vezettet lényegesen meghaladó hektáronkénti termésátlagot ho­zott minden növényfajta. A tervszerű rét- és legelőgaz­dálkodás, így az új telepítésű gyepterületek kaszálással történt hasznosítása jól szolgálta mind a közös, mind a háztáji állat7 állomány takarmányozását. Nem szólva a juhászati ágazat szép fejlődéséről. A múlt év végi, 14 ezerre gyarapodott juhállomány máris biztosítékát jelenti az V. ötéves tervcélkitűzésük megvaló­sulásának. A cselekvési program végrehaj­tása számbavételéből kiragadott iménti néhány mozzanat is jel­zi, hogy Farkas Jenő okkal ál­lapította meg: — A Központi Bizottság 1978. március 15-i haározatát alapszer­vezetünk tagsága nagyon komo­lyan vette. A kommunisták pél­damutatóan dolgoztak, mindig az élvonalban voltak, s így hatni, mozgósítani tudtak a nemegy­szer nehéz feladatok végrehajtá­sára. Cselekvési programunk az előző évihez képest 7,1 százalé­kos termelési értéknövekedést irányozott elő. Ezt sikerült elér­nünk. Mindent elkövetünk a jö­vőben is, hogy ezt a szintet tar­tani tudjuk. S itt nyomban említésre kí­vánkozik: a vezetőség beszámoló­jának a feladatokat megjelölő fejezete ismertetésekor elhang­zott a javaslat, amely ez évre legalább 5 százalékos termelés- fejlesztési ütemet irányoz elő. A múlt évi eredmények után tisz­tes vállalkozás. A vita során .felszólalók, így Gálos Károly is inkább nyoma­tékként, mintsem a beszámoló kiegészítéséül mondotta a kuko­ricaágazatban dolgozók munká­járól szólva: — Az eredmények mindig ne­hezen születnek, a múlt év azon­ban a kedvezőtlen időjárás miatt az 1 átlagosnál is nehezebb volt. Erőfeszítések nélkül nem lehet szép célokhoz érni, és ezek ta­valy is meghozták az eredményt. — S hozzátette, hogy az 1977. évihez képest 334 hektárral meg­növelt kukoricaterületen, tehát 1484 hektár átlagában a 48,2 mázsás termés több mint tíz mázsával haladta meg a reálisan tervezettet. Ugyanígy említhetjük Erdősi Gábor felszólalását, aki afeletti örömének adott hangot, hogy a pártszervezet feladatterve a múlt évinél is nagyobb hangsúlyt ad az ideológiai-politikai, s egyben a szakmai képzésnek, tovább­képzésnek. Hiszen harmincnyolc résztvevővel máris folyamatban van a növénytermesztő-gépész szakmunkás alapfokú képzés; a traktoros-utánpótlás érdekében a környező tsz-ekkel együttmű­ködve az Egyetértés Tsz a gaz­dája a negyvenszemélyes tan­folyamnak. S az idén számos fia­tal benevezésével megkezdődik az ígéretesen fejlődő juhászati ága­zathoz nélkülözhetetlen szakem­berképzés. i Az ifjúkommunisták képvisele­tében Újvári László, a tsz KISZ- bizottságának titkára ifjúsági szocialista brigád megalakítását jelezte az idei, s a további célok maradéktalan elérésének szolgá­latára. S hadd szegjük be a kun­szentmiklósi Egyetértés Tsz párt- alapszervezete beszámoló taggyű­léséről szóló híradást azzal, hogy az elmondottak végeredményben csak vázlatos képet adnak a kommunista közösség sokrétű, felelősségteljes tevékenységéről. Egy azonban bizonyos: a múlt évi munka elemző számbavétele után egységes az alapszervezet tagjainak eltökéltsége, hogy még jobb munkával, helytállással az idei feladatokat maradéktalanul teljesítsék. P. I. EZEKBEN A NAPOKBAN és hetekben a tanácsi testületek mindenütt megtárgyalják, jóvá­hagyják az idei esztendő költ­ségvetését, a község, a város rendelkezésére álló fejlesztési alapokat. A megyei tanács a múlt héten megtartott ülésén fo­gadta el a megye gazdálkodását behatároló terveket, melyek vé­gül is a helyi szervek asztalánál nyernek kialakult formát. Mu­tatja a téma jelentőségét, hogy országosan a tanácsi költségve­tés az összes költségvetési szer­vek kiadásainak 45 százalékát teszi ki, s az ország beruházá­soknak csaknem húsz százaléka a tanácsi beruházás. Ennél is jóval nagyobb azon­ban a tanácsi gazdálkodás szere­pe, hiszen ennek minden egyes tétele valamilyen összefüggésben van a lakosságot közvetlenül érintő kommunális, egészség- ügyi, kulturális, szociális szük­ségletek kielégítésével, s ezeket szolgáltató intézmények létreho­zásával és fenntartásával. Me­gyei szinten mintegy négymilli- árd forinttal gazdálkodnak a ta­nácsok, s ebből csupán a városok költségvetési bevétele több mint egymilliárd forint. A megye költ­ségvetési kiadásai meghalad­ják a kétmilliárd-háromszázmil­lió forint, a a fejlesztési alap is fölötte van az egymilliárd- kétszázezernek. Nagy összeget tesznek ki a különböző hitelek és pénzmaradványok, s a tanácsi gazdálkodás ma már valóban a szó igazi értelmében gazdál­kodás. A számok természetesen így önmagukban nem sokat monda­nak, mégis jelzik, hogy igen je­lentős pénzeszközök elosztásáról — célszerű, okos, előrelátó be­osztásról — kell évente gondos­kodniuk a testületeknek, hiszen a jó gazdálkodás az alapja a fal­vak, városok fejlődésének, a la­kosság közérzetét is befolyásoló előrehaladásnak. Ettől függ az óvodák, iskolák, kórházak és rendelőintézetek zavartalan mű­ködése, az utak, hidak állapota, a vízműhálózatv>-csatornázás bő­vülése, a nélkülözhetetlen lakás­építés, a bölcsőde^ hgj/ek gyara^ podása, stb. AZ IDEI ESZTENDŐ tanácsi költségvetésének és fejlesztési alapjának meghatározása annyi­ból nehezebb minden korábbi­nál, mivel az ország népgazda­ságának egyensúlyi helyzete — a tervben előirányzott jelentős ja­vulással szemben — tovább rom­lott. A külkereskedelmi vonat­kozások mellett ennek legjel­lemzőbb vonása az, hogy a nem­zeti jövedelem belföldi felhasz­nálásának növekedése jóval meg­haladja a tervezettet. Nyilván­való, hogy a tanácsi gazdálkodási terület sem vonható ki az állami költségvetés változásai alól, fej­lődési iránya egybe kell essen a népgazdaság fejlődését meghatá­rozó tényezőkkel. Az ország költ­ségvetésének indoklása — a Központi Bizottság december 6-i határozatával egybehangzóan — megállapította: A népgazdaság egyensúlyi helyzete szükségessé tette, hogy a közkiadások növe­kedésének üteme a korábbi évekhez képest mérséklődjék. A lassúbb növekedéssel tartósan kell számolni, ezért a társada­lompolitikai célok megvalósítása az eddigieknél nagyohb fokoza­tosságot, mértéktartóbb ráfordí­tást, megfontoltabb szelektálást igényel. A tanácsok költségvetése és fejlesztési alapja az országgyűlés által elfogadott középtávú pénz­ügyi terven alapul, de figyelem­be veszi a népgazdaság egyensú­lyi helyzetének javítására irá­nyuló intézkedéseket is. Mind­ezzel együtt örvendetes, hogy — az ország idei költségvetésének indokolása is ezt tartalmazza — a költségvetési kiadások mérsé­keltebb ütemű növelése mellett is lehetőség van a hálózatbővü­léssel összefüggő új feladatokra, az alapellátást nyújtó intézmé­nyek megfelelő színvonalú mű­ködtetésére. Természetesen az országos intézkedések mérséklik a tanácsi beruházások növekedé­si ütemét. Elsősorban ott csök­kennek a beruházási eszközök, ahol a középtávú tervidőszak el­ső három évében a lakásberuhá­zás meghaladta a népgazdasági tervben előirányzottat. A korlá­tozás csupán a túlteljesítés egy részét érinti, a népgazdasági tervben meghatározott lakásépí­tési feladatok — ez az országos elképzelés — várhatóan megva­lósíthatók. Növeli — megyénk­ben is — a beruházási előirány­zatot a kórházfejlesztés több­letköltségeinek fedezetére jutta­tott állami hozzájárulás. A FENTIEKKEL összefüggés­ben áll az a fontos elhatározás, hogy a tanácsok legfontosabb fejlesztési feladata az 1979. év­ben is a telepszerű lakásépítés, a lakások és az alapellátást nyújtó betegellátó és gyermekin­tézmények, a kereskedelmi és szolgáltató létesítmények meg­építése. A községi tanácsok költ­ségvetésének összeállításánál az eddiginél jobban kell számolni az ott lakók életkörülményeinek változtatásával, a kommunális követelmények növekedésével. Nagy hangsúlyt kapott a me­gyei tanács ülésén is a felújítá­si tennivalók elvégzése, amire az állami költségvetés is jelentős — a múlt évinél 25 százalékkal maga­sabb összegű — támogatást irá­nyoz elő. Az állami tulajdonú, bérbeadás útján hasznosított la­kóépületek felújítására, korszerű­sítését», a megyei költségvetés 12 millióval többet fordít, mint az ejpző évben. Ahogyan megfogal­mazódott f sikert, eredményt nemcsak újak építésével, de a régiek megóvásával, tartósabbá tételével is el lehet érni. AKÁR AZ ORSZÁGOS költ­ségvetés indokolását olvassuk, akár a megyei tanács ez évi pénzügyi előirányzatait mérle­geljük, kiviláglik ezekből, hogy a legfontosabb társadalompoliti­kai célok teljesítése az adott fel­tételek között a tanácsoknál és a gazdálkodó szervezeteknél egy­aránt fegyelmezettebb munkát követel. Szükség van a bevételi tervek pontos teljesítésére, s a kiadásoknál a takarékosság mész- szemenő érvényesítésére. Nem lehet elkerülni a korábbi tervek kritikus felülvizsgálatát sem, hogy ahol lehetséges, megszün­tessék a felesleges túlköltekezést, s elhagyják, ami elhagyható. Éppen annak érdekében, hogy a lakosságot érintő alapvető szükségletek kielégítésénél ne legyen fennakadás és vissza­esés. Annyi bizonyos, hogy a hozott intézkedések, szabályozások mesz- szemenően a lakosság érdekeit szolgálják, de ennek kimunkálá­sa, összhangba hozása minden szinten még több öntevékenysé­get, kezdeményezőkészséget és a közösség érdekében végzett mun­kálkodást kíván. T. P. Számológép - exportra • A KGST-n belüli szakosodás alapján Bulgária évek óta, gyárt különböző típusú számológépeket a többi tagország számára is. Képünkön: a Szilisztrában készülő „ELKA—55” típusú gép utolsó műszaki ellenőrzését végzik. (Fotó: SZÖFIA- PRESS — KS.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents