Petőfi Népe, 1979. január (34. évfolyam, 1-25. szám)
1979-01-14 / 11. szám
« * rf',»'OFI NÉPE • 1979. január 14. FÉL ÉVTIZED MÉRLEGE A szarvasmarha-tenyésztés, tejtermelés a kormányhatározat után ___ • Könnyűszerkezeti elemekből épülő növendékmarha-lstálló a vaskúti Bácska Tsz-ben, amely a KATEJ megyei ügyintéző gazdasága. (Pásztor Zoltán felvétele.) Az utóbbi 5 évben a mezőgazdasági termelés legtöbb ágazatában jelentős fejlődés mutatkozott. A kormány által meghirdetett húsprogram összességében sikeres volt, azonban a szarvasmarhatenyésztés és a tejtermelés fokozására tett központi intézkedés a IV. ötéves tervidőszakban nem hozta meg a kívánt eredményt. A szarvasmarha-ágazat az állattenyésztés egyik legfontosabb területe. 1977-ben a mezőgazdaság bruttó termelési értékének 10 százalékát, az állattenyésztésnek pedig 24 százalékát adta. Az országos arányok magasabbak. Ezek késztették a kormányt arra, hogy az elmúlt öt esztendőben három ízben is foglalkozzon a szarvasmarha-tenyésztéssel. A központi intézkedés hatására sikerült megállítani az állomány csökkenését, 1976-tól emelkedett a tej és a hús termelése. A tehenek tejelő képességének javítását szolgáló fajtaátalakító keresztezés folyamatos a nagyüzemi gazdaságokban. Bács-Kiskun adottságainak megfelelően 1974- től meghonosodott a szarvasmarha-állomány hasznosítási arányok szerinti szakosodása. A kedvező jelenségek mellett azonban számos negatív vonás tapasztalható. Az állami gazdaságok és a mezőgazdasági szövetkezetek tenyésztési színvonala között, de az egyes szektorok gazdaságai között is nagy a különbség. Az állami gazdaságok átlagos tejtermelése 50 százalékkal magasabb, mint a termelőszövetkezeteké. A szövetkezeti növendékmarhák elhullási aránya közel kétszerese az állami gazdaságinak és a férőhelyek kihasználtsága is rosszabb a szövetkezetekben. A szakosított telepek gépesítésének mértéke néhány munkafolyamatban viszont a szövetkezeteknél magasabb. Szakosodás A szarvasmarha-tenyésztés a mezőgazdasági termelés legtöbb feszültséggel és ellentmondással teli ágazata volt az elmúlt években. és még napjainkban is az. A mezőgazdaság szocialista átszervezésének befejezésével az állomány nagyobb hányada a nagyüzemekbe került, ahol fokozatosan emelkedett. 1969-ben meghaladta a 143 ezret Bács-Kiskun megyében. Akkor az új gazdasági szabályozók érvényre jutása a nagyüzemek számára lehetővé tette a magasabb nyereséget teremtő üzemágak fejlesztését. Így, az aklfor már sok gazdaságban veszteségesnek ítélt szarvasmarha-tenyésztést nem fejlesztették kellő mértékben. Az állomány újbóli csökkenését 1970-ben a tej, vágómarha, valamint a tenyészállatok felvásárlási árának ismételt felemelésével sem lehetett tartósan megakadályozni. Az 1972. évi kormányhatározatot követően a szarvasmarha-állomány 1974 végéig jelentősen emelkedett. A vártnál erőteljesebben megindult ,a húsirányú szakosodás. A tejtermelés fokozására tett központi intézkedés viszont — a IV. ötéves terv során — még nem hozta a szükséges eredményt. Mindez arra késztette a kormányt, hogy 1976 decemberében teljeskörűen vizsgálja az ágazatot, és alakítsa ki a termelés, fejlesztés feladatkörének korábbiaknál szélesebb rendszerét az V. ötéves terv teljesítésére. A minisztertanácsi határozat után egy évvel az állomány minden szektorban jelentősen emelkedett. Az országos 3 százalékos növekedéssel szemben 6 százalékkal lett magasabb Bács-Kiskun gazdaságaiban a szarvasmarha-állomány egy év alat. Az 1978. szeptember végi reprezentatív összeírás szerint az állomány 149,5 ezerre nőtt a megyében, amelynek 70 százaléka szocialista szektorban található. A megye szarvasmarha-állományának 43 százaléka 37 mezőgazdasági nagyüzemben van. Ezek közül az állami gazdaságok átlagosan 2500 és a termelőszövetkezetek átlagosan 1400 szarvas- marhát tartottak. A Bácsalmási és Kiskunhalasi Állami Gazdaságban, a Bajai Mezőgazdasági Kombinátban és a kiskunfélegyházi Lenin Mezőgazdasági Termelőszövetkezetben üzemenként 3 ezernél több szarvasmarha volt 1977. december 31-én. A termelőszövetkezetekben a koncentráció javulása ellenére az állomány 11 százalékát még napjainkban is 29 olyan téeszben gondozzák, ahol az állomány létszáma nem éri el az 500-at. Az állatot tartó kisgazdaságok száma viszont az országoshoz hasonlóan, a megyében is csökkenő irányzatot mutat. A tehenet tartó gazdaságok száma a legutóbbi öt év alatt 6200- zal lett kevesebb. A csökkenést több tényező együttes hatása idézte elő: A nagyüzemi közös gazdaságokból származó jövedelem gyarapodása folytán mérséklődött az igény a szarvasmarhatartásból származó mellékjövedelem iránt. A szarvasmarhatartó gazdák megöregedtek, a takarmányozási gondok, a megfelelő legelő és a kisgépek hiánya ugyanakkor megnehezítették a munkájukat. Végül a szarvasmarhatartás olyan lekötöttséget jelent, amit ma már csak kielégítő jövedelem mellett vállalnak az emberek. Létszám és szaporulat Az állománysűrűség emelkedett a megyében. 1960-ban 100 hektár mezőgazdasági területre 16,6 szarvasmarha jutott, 1970-ben 20,8, 1977-ben 22,7 volt, ami elmarad a szomszédos alföldi megyéktől, és jóval az országos átlag (29) alatt van. Ezzel a szarvasmai ha-sűrűséggel a megyék között Bács-Kiskun a legkedvezőtlenebb helyet foglalja el. Az állomány folyamatos növelésével, a takarmányozási viszonyok — elsősorban a rét- és legelőterületek — javításával ezt jelentősen emelni lehetne.. A tenyésztés színvonalát tükröző szaporulati számok és mutatók nem jeleznek javulást. A 100 tehénre jutó élő és hasznosult szaporulat az országos átlag körül van. A megyében az elhullási százalék azonban kedvezőbb az országos átlagnál. A szarvasmarhaprogram első célkitűzését, az üres férőhelyek fel töltését főként a termelőszövetkezetekben célszerű szorgalmazni. Bár az istállók egy része korszerűtlen, legnagyobb hányaduk azonban a mezőgazdaság szocialista átszervezésének befejezése (1961) után épült, tehát a nagyüzemi követelményeknek általában megfelelnek még akkor is, ha a technológiai felszereltségük nem egészen korszerű. A termelőszövetkezetek hagyományos istállóiban a gépesített munkafolyamat aránya minimális. A takarmánykiosztás gépesítettsége nem éri el a 10 százalékot, az összes férőhely háromnegyed részében nincs gépesítve a trágya- eltávölítás, A régi típusú szarvasmarha-istálló alig több, mint a fele rendelkezett önitatóval. A szakosított szarvasmarhatelepek száma 1977 végén 25 volt, ebből 2 a vegyes hasznosítású. A szakosított tehenészetek többsége tej hasznosítású állományt tart. Az állami gazdaságok, a,, tehén- állomány 29 százalékát, a termelőszövetkezeti közös gazdaságok a 36 százalékát gondozzák a szakosított telepen. Ezek felszereltsége — az élőmunkát helyettesítő, megkönnyítő — gépesítettsége jóval kedvezőbb, mint a nem szakosított istállóké. Az összes munkafolyamat ,43 százalékát végezték géppel 1977-ben. Közgazdasági feltétel Az 1974. évi kormányhatározat kedvező feltételeket teremtett a tenyésztés hasznosítási irányok szerinti szakosodásra. Tejtermelésre szakosodtak a bácskai, a Duna melléki körzetben gazdálkodó szövetkezetek, valamint Kecskemét és Kiskunfélegyháza gazdaságai, a városok, illetve Budapest lakosságának ellátására. A Homokhátság középső részén Kiskunhalastól északra, a megye határáig, a gyengébb talajadottságon gazdálkodó üzemek számára húsirányú szakosodás a gazdaságosabb. A szabályozórendszer 1976. évi módosítása az állomány növelésén túl kedvezőbb közgazdasági feltételeket teremtett a tejhozam emelésére. A tejtermelés minden szektorban emelkedett, és 1977- ben 28 százalékkal haladta meg a IV. ötéves tervidőszakban termelt évi átlagos mennyiséget. A gazdaságos tejtermelés feltétele, hogy a magasabb hozamú teheneket minél tovább tenyésztésben tartsák. Az első tejelési időszakban a tehén tejelőképességének csak 70—80 százalékát képes elérni, a legtöbb tejet az 5—6. időszakban adja. A termelőszövetkezeti gazdaságok ezt a lehetőséget nem használták ki kellőképpen. Mielőtt a tehenek elérték volna a maximális tejelőképességüket, kiselejtezték. Ebben közrejátszott a gümőkórmentesí- tés, de nagyobb szerepe volt az előhasi üszők elletéséért járó magasabb állami támogatásnak. A termelőszövetkezetek 1977. évi átlagos tejtermelése nagy szélső értéket takar. Szakmáron a Reménység Tsz-ben 52 tejelő tehén átlagos hozama 1900 liter volt; ugyanakkor’1 a " csávolyi Egyesülésben 289 tejelő tehén átlagosan 4260 liter tejet adott. A termelés korszerűsítését szolgáló termelési rendszerek ebben az ágazatban is működnek. 1975- től a megye szövetkezetei folyamatosan csatlakoztak a KATEJ tejtermelési rendszerhez. 1977- ben már 15 nagyüzem, a vaskúti Bácska Termelőszövetkezet, mint ügyintéző gazdaság, közreműködésével az előírás szerinti, korszerűsített technológiával termelte a tejet. Többségük bácskai és Duna melléki gazdaság. Dr. Nagy Lajosné, a KSH megyei igazgatóságának közgazdásza 30 ÉVES „Az iparos ifjúság joga” „Nincs többé tanonc, csak ipari tanuló”; „Az iparos ifjúság joga” — harminc esztendeje ilyetv; és ehhez hasonló címekkel üdvözölte a korabeli sajtó terjedelmes cikkekben a tényt. Az országgyűlés 1949. január 14-én — Kossá István iparügyi miniszter előterjesztésére — megszavazta az iparos- és a kereskedőtanulókról alkotott 4. törvényt, mely véget vetett a tanoncok korábbi kiszolgáltatottságának, rendezte a szakmai tanulás körülményeit, a munkáltatók és a tanulók kapcsolatát, kölcsönös jogait, kötelezettségeit. Először ez a törvény írta elő, hogy 14 évesnél fiatalabb tanulókat nem szabad szerződtetni, és úttörő jelentőségű abban is, hogy iskolai végzettséghez kötötte a szakmunkásképzést. A többi között kimondta, hogy a szakmához nem tartozó munkával tilos foglalkoztatni az ipari tanulókat. A fiatalok nem munkaviszonyba kerültek a munkáltatóval, hanem tanulói viszonyba. Iskoláztatásuk ingyenessé vált, a rászorulók ' részére tanulóotthonok létesítését írta elő a törvény. Ami azonnal kitűnik a három évtizeddel ezelőtt életbe lépett törvény rövid ismertetéséből, az hogy mindenekelőtt új társadalmi felfogást, tükrözött. A tanonc szónak az ipari tanulóval való felváltása aligha tekinthető formális újításnak, nem etimológiai értékű változás, hanem a szocialista munkásosztály kinevelésének fontosságát tükrözte. Persze azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy alig néhány évvel a felszabadulás után, hiányoztak még az anyagi alapok, a törvény ennek függvényében a szociális jogok kiszélesítésében jelentett nagy előrelépést. Azóta a szakmunkásképzés megért egy-két jelentős tartalmi változást. Az élet követelményeihez igazodva kezdetben különféle ú4".bb és újabb jogszabályokkal — több százzal — egészítették ki a régi rendelkezéseket. Aztán, amikor kiderült: ez az út járhatatlan már, a Munkaügyi Minisztérium előkészületeket tett a szakmunkásképzés korszerűsítésére. Ugyanis bebizonyosodott, hogy a tanulóképzés túlságosan szakosodott, az úgynevezett rokonszakmákban alap1.. pö p tn ffir? szakmai képzés feltételeit teremtették meg. A legjelentősebb változás már ebből az évtizedből kelteződik.' Az 1972-es oktatáspolitikai párt- határozat nyomán meggyorsult a szakmunkásképzés korszerűsítése.' Ma már a szakmunkásképzés szerves része a középfokú oktatásnak, nem zsákutca-típusú iskola, mint volt korábban. E „nyitottság” haszna felbecsülhetetlen. Mert gondoljuk csak meg: a szakmunkásképző intézetbe iratkozók 80—82 százaléka fizikai dolgozók gyermeke, és évről évre ők képviselik az általános iskolát befejezők létszámának a felét. Az ő számukra a szakmunkásképzés reformja óta ez az iskolatípus a továbbtanulás biztos és biztató eszköze lett.' Jó leírni, hogy sokan továbbtanulnak a három év eltelte után.' Az Oktatási Minisztérium adatai szerint 15—20 százalékuk iratkozik be valamely, érettségit adó iskolába. Egyéni és társadalmi haszon ez, hiszen gyarapszik az érettségivel rendelkező munkások száma. Az sem ritka, ha valaki szakmunkásképző iskolával a háta mögött egyetemre, főiskolára kerül. A honi szakmunkásképzés szép hagyományokkal és eredményekkel dicsekedhet. Három évtized alatt kinevelte napjaink munkás- osztályának derékhadát, több mint egymillió szakmunkást bocsátottak ki az iskolapadokból. Ez idő szerint pedig 160 ezer fiatalt képeznek a szakmunkás- képző intézetekben. A szakma fogásait iskolai és vállalati tanműhelyekben sajátítják el a tanulók, a vállalatok ugyanis kötelezve vannak rá, hogy ilyen létesítményeket hozzanak létre. Sajnos, még nem mindenütt teremtődtek meg ennek feltételei. Ám az idő halad, s előbb-utóbb mindegyiket ráviszi a kényszer, mert különben nem kap szakmunkásjelöltet. Persze van demográfiai hullámvölgy is. És sajnos csökken egyes szakmák iránt az érdeklődés. A betöltetlen űrt megérez- zük valamennyien. Üjabb és újabb korszerűsítésekre van tehát szükség a szakmunkásképző iskolák falai közt. Igazodva a harminc éve kiadott törvény szelleméhez. F. Gy. Gyógyító élelmiszerek Világszerte foglalkoznak az élelmiszerek kalóriácsökkentésé- nek kérdésével. Egyre több országban kísérleteznek a csökkentett cukor- és zsírtartalmú élelmiszerek előállításával. A szófiai Orvostudományi Akadémia Táplálkozástudományi Intézete például különböző fajtájú, úgynevezett „gyógyszer-tápdá- lékok” receptúrájának és technológiájának kidolgozásábal foglalkozik. Ezeknek a keverékeknek tápláló tulajdonságaikon kívül még gyógyító tulajdonságaik is vannak. Egyes élelmiszerekben a kalóriaösszetevőket fehérjékkel, vitaminokkal és ásványi sókkal helyettesítették. Az ilyen keverékeket az elhízott betegeknek szánják, mivel ezek fokozzák az anyagcserét. Más élelmiszereket viszont a súlyos betegségen átesett szervezet helyreállítására ajánlanak. A kikísérletezett tápláló keverékek kellemes ízűek. Nagy részük por alakjában készül, mert így könnyen feldolgozza a szervezet. Az intézet a csökkentett cukortartalmú, alkoholmentes italok gyártását is előkészítette. Ezek rövidesen forgalomba kerülnek. (BUDAPRESS — SOFIAPRESS) Gerencsér Miklós: VlUlV^l lTUMUd. ^ FERDEHÁz (27.) Félix Elek pedig odakint szövegezte a nyugtát. Akárha tengerfenékre merült volna a ház, tökéletes csend fogadta magába. 34. Danka Károly ezen a vasárnapon értette meg a vándor kocs- mázókat. Azokat a szerencsétlen foglyokat, akik szökni próbálnak bánatuk fantomja elől. Akik bonyolult útvonalakon keresik szabadulásukat, s kocsmáról kocsmára osonva élik bele magukat a menekülés sikerébe, hogy aztán tetőző mámorukban hangoskodva dicsekedjenek bilincstelen kezükkel. Józanul értette meg ezeket a béklyós szánandókat. Egyetlen kortyot sem Ivott. De a menekülést megkísérelte. Sodródó csavargással, véletlen találkozásokkal, futó beszélgetésekkel. Elüldögélt a rakparton, bámulta a horgászokat, egy festőművész barátjával a helyi piktorok gyűlölködéséről váltott szót, játszott néhány sakkpartit a városi tanács csónakházában, meghallgatta egyik tanártársa különös elméletét a szellemi munka értékcsökkenéséről. Benézett a gobelin-kiállításra is, de zaklatott szétszórtsága megakadályozza abban, hogy kapcsolatot találjon a faliszőnyegek zárt szépségével. Napszálltakor Dankát hazaűzte a magánya. Pocsék állapota ellenére semmi elesettség nem látszott rajta. Rugalmasan lépdelt a juharfák alatt, hátra ka- nyarított zakóját egy ujja tartotta a vállán. Aki látta a karcsú, hullámoshajú fiatalembert, azon se csodálkozott volna, ha fütyörész- ni hallja. A szembejövő nők rajta felejtették a szemüket. Pedig zsibbadt volt a rettegéstől. Van-e még otthona? — ez a kérdés dobolta tele a mellkasát. Kapujuknál csend és mozdulatlanság fogadta. Békés nyári árnyékok bugyolálták körbe a házat. A diófák langyos lombjai között már az este hallgatott. Dan- ka Károly szorongó kíváncsisággal nyitott be a lépcsőházba. Megszokott helyén, a jobb sarokban látta a hosszúlábú asztalkát, amelyre apósa árnyéktűrő dísznövényt készült szerezni. Papírlap fehérlett rajta, önkéntelenül érte nyúlt, de a homály miatt nehezen tudta kibetűzni, hogy mi áll rajta. Csak Burján Péter kezeírását ismerte fel azonnal. Villanyt gyújtott, hogy jobban lásson. Nem tudta mire vélni a rejtelmes szöveget. Átjárta valami forró gyengeség, ennek ellenére hajszpltan robogott fel a lépcsőn. Odafent aztán megtorpant. Tétova, puha léptekkel érkezett lakásukba. A belső szobában, a nagy asztal körül javában beszélgettek. Az asztal közepén ott látta a rengeteg papírpénzt, családtagjai között Félix Eleket. Mindent értett. — Szervusz, Karcsikám! — fogadta Edit felragyogó örömmel. Dezső flegma dörmögéssel, ám teljes jószándékkal bosszantotta: — Hazajött a készre a sógor. A maga bajába zárt ember közönyével reagált Danka a kétféle fogadtatásra. Mivel nyugtalanságát csak növelte a homály, itt is villanyt gyújtott. A könyörtelen fénytől meghökkentek a többiek, s egy pillanatra sértőnek érezték. Kérdőn meredtek Danka Károlyra, aki szintén kérdőn, merengő tanácstalansággal mutatta fel az Irodai géppapírt, amely szárnyszegetten elhajolt ujjai között. — A lépcsőházban találtam !... azon a hosszúlábú asztalkán. Furcsa írás van rajta. Nem értem, mit jelent. — S olvasta, rejtélyt kutató, tagolt halksággal: — Felakasztottam a kutyát, hogy ne ugasson... Rózsiból mozdonysípként jajgatott elő a cérnavékony sikoly: — Istenem, segíts!... A többiek egymásra meredtek eszelős rémülettel. — Mire vársz! — ordított Zoltán a kőfaragóra, teli torokból. Választ nem várva, kirohant törő- zúzó lendülettel. Dezső a nyomába hágott. Danka Károly fölfogta, mi történt. A padlóra ejtette zakóját, és a sógorai után rohant. Rózsi fogvacogva, szája körül hideg verejtékkel, ráncosra kékült ajakkal mondogatta: — Éreztem... láttam a szemén ... S mivel éppen Paulára nézett, a fonnyadó asszony feldúltan nekitámadt: — Engem vádolsz?! Romlottan, rángatózva mondogatta a lágy asszony: — Láttam a szemén ... Edit csak állt, mint a gipszből öntött szobor. Tömörre fagyasztotta a bénaság. Szép arcának vonásai is hidegre dermedtek, s csillogó szeméből ömlött a könny. Anélkül, hogy megmozdult volna, a félrebeszélők révetegségéVel mondta: — Félix úr... hordja el magát... A bizsus a bekerített üldözött rémületével hajolt hol erre, hol arra, de talpa mintha a padlóhoz ragadt volna. Végre el tudott mozdulni a kísérteties pontról. Lihegve az asztalhoz ugrott. Míg rángó ujjaival a táska zárján babrált, különös vinnyogó és nyüszítő hangok szakadtak föl belőle. Kapkodva rakta vissza táskájába az ötszázasok kötegeit, s eközben érthető szavakká formálódott vinnyogása. — Kérném tisztelettel... én igazán... én igazán ártatlan vagyok. Abszolúte ártatlan vagyok ... semmiről nem tehetek ... abszolúte semmiről... Most, hogy táskájában tudta pénzét, kapkodása is gyorsasággá rendeződött. Egyszerre az lett neki a legsürgősebb, hogy eltűnjön a helyszínről. A rágcsálók sebes il- lanásával osont ki a szobából. Paula nekivadultan rikácsolt: — Nem leszek bűnbak! Még mindig a bénaság jegébe dermedve állt Edit. Könnyei egyre hullottak, s mint a szobor, amely képtelen mozdulni, egyenes tartással, suttogva könyörgött sógornőjének: — Hallgass ... De Paula nem akart beleszakadni a bűntudat terhébe. Rémiét, örömmel mutatott a mérnüknőtjj^ — Felelősek vagytok! Igen! Ti vagytok a felelősek! A gyerekei. ’ Ekkor leszakított magáról minden önfegyelmet Edit és fájdalmas, vad, fenyegető kiáltás süvöltött belőle: — Hallgaaaaass!... Kiáltása után hajmeresztő csend; támadt. Aztán összeomlott, elmerült a zokogásban. S mint aki önmagát vonszolja partra az örvényből, aléltan ocsúdott. Kitámoly- gott a lakásból, letántorgott a lépcsőn. Odakint már besötétedett. Annyi ereje már nem maradt, hogy az udvarra lépjen, megkapaszkodott a bejárati fal élében. Közel hozzá, valahol a földszinti terasz sarkánál, a fal tövében, földre kuporodva csúnyán sírt egy férfi. Zoltán volt. Keleti gyásszal verte a fejét a falhoz. Csak most látta meg a rettenettől kábult Edit, hogy sarkig tárva a garázsajtó mindkét szárnya. Arról közeledett feléje Dezső kibírhatatlanul lassú, csoszogó léptekkel. Odavánszorgott a közelébe a kőfaragó, ájult fordulattal a falnak dőlt, megtámasztotta a hátát. Félig eszméletlenül motyogta: — Ott van a garázsban ... Késő ... Minden késő ... Danka Károly a diófa alatt állt, szemben a nyitott garázzsal. Nézte a sötétet, hallgatta a csendet, érezte a halált. Elborzadt józansággal figyelte odaátról az életet. Szánalommal és haraggal, szeretettel és megvetéssel nézte azokat, akik a falba kapaszkodva sírtak. A hozzájuk tortozás együttérző útá- latával vágta a fejükhöz: — Megöltétek az apátokat! A boldog tárgyak — a Pannónia motor szétszedett darabjai, a bádogasztal, a vesszőszékek ott derengtek körülötte a diófa lombjai alatt. A boldogtalan Danka Károly kimozdult közülük, hogy visszatérve a túlsó partra, karjaiba vegye feleségét. (Vége.)
