Petőfi Népe, 1979. január (34. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-07 / 5. szám

2 • PETŐFI NÉPE • 1979. január 7. HETI VILÁGHÍRADÓ AZ ESEMÉNYEK KRÓNIKÁJA: HÉTFŐ: Ünnepi ülés, díszszemle Havannában, a kubai forradalom huszadik évfordulóján. — Washington és Peking hivatalosan fel­veszi a diplomáciai kapcsolatokat — Izraeli támadás palesztin célpontok ellen. KEDD: A török parlament bizalmat szavaz az Ecevit-kormánynak. — összehívják az algériai FLN kongresszusát; hogy azon döntsenek Bumedien elnök utódlásáról. — Merénylet-sorozat Spanyolország­ban. SZERDA: Haig tábornok, a NATO-erők főparancsnoka bejelenti le­mondási szándékát. — Fontos személyi változások Kínában. — Smith közzéteszi saját rhodesiai alkotmány-tervezetét, ZAPU-jelen- tés a harcokról. CSÜTÖRTÖK: A szíriai hadügyminiszter Moszkvába érkezik. — Egyiptomi bejelentés a különtárgyalások folytatásának szándé- káról. PÉNTEK: Hírek és cáfolatok a sah külföldi útjáról, Sapur Baktiar kijelölt miniszterelnök kormányalakítási tárgyalásai. Guadeloupe f szigetén megkezdődik négy fejlett tőkés ország vezetőinek csúcs- * értekezlete. SZOMBAT: A Phnom Penh-i rendszer elleni nemzeti felkelés mind nagyobb területekre terjed ki Kambodzsában — növekvő sztrájk­mozgalom Angliában. A hét három Mi tagadás, ha az elmúlt napok­ban enyhülésről, jegesedésről, vagy éppen a vonuló frontokról esett szó, az olvasó ezúttal nem annyira a külpolitikai helyzetje­lentéseket, mint inkább az időjá­rásról szóló híradásokat böngész­te, Európa nagy része a rendkívül erős téllel birkózott, s a hideg­hullám az észak-amerikai konti­nensre is átcsapott. Négy fontos fejlett tőkés ország vezetői azon­ban fürdőruhát csomagoltak pogy- gyászukba: Carter amerikai el­nök, Giscard d’Estaing francia államfő, Schmidt nyugatnémet kancellár és Callaghan brit kor­mányfő Guadeloupe szigetére uta­zott. Az ottani nyárias melegben, kötetlen formák között tárgyal­tak, a Washington Post tudósító­jának szavai szerint „űszoda- csúcs” zajlott. A kérdés csupán az, hogy vajon a kétségkívül kel­lemes körülmények elegendőek lehetnek-e a kellemetlen problé­mák rendezésére... Miről tárgyaltak Guadeloupe szigetén ? A meghívónak, a francia elnök­nek elképzelései szerint — akinek különben a hangsebességnél jó­val gyorsabb Concorde fedélzetén is hosszabb utat kellett megtennie a szigetig, mint a szomszédságból átránduló Carternek — eredetileg a nyugat-európai és NATO együtt­működés kérdései uralták volna a megbeszéléseket. A jelek szerint azonban drámai erővel tört be az iráni válság, sok szó esett a közel- keleti különtárgyalások elhúzódá­sáról; Washington és Peking dip­lomáciai kapcsolatfelvétele nyo­mán a „kínai kártyá”-ról; s nem utolsósorban a SALT—II. finiséről. A szigorúan zárt ajtók mögött zajló megbeszélésekről egyelőre nem szivároghattak ki hiteles értesü­lések, különben is a kölcsönös vé­leménycsere, s nem a közös dön­téshozatal volt a cél. Annyi mégis kitudódott, hogy a könnyed légkört alaposan elne- hezitették a gazdasági pontok. A négyes beszélgetés ugyanis felké­szülés akart lenni a fejlett tőkés és fejlődő országok jamaicai találkozójára, majd a tokiói tőkés gazdasági csúcsra. Ahol mindenki messzemenő egyetértést szeretne, de a saját feltételei alapján. így azután továbbra is kérdőjel, hogy mi várható az infláció és munka- nélküliség vonatkozásában az újabb olajáremelés útján, hogyan alakulhat a dollár jövője, s meg- születik-e végre az EMS, az új bőrt öltő közös piaci valutakígyó. A kilencek közül először Olaszor­szág, Írország és Nagy-Bri- tannia jelentette be távolmara­dását, s így fogyott le hatra a kérdése valutaközösség. Azután Róma és Dublin csatlakozásával nyolc­ra emelkedett a „kilencek” szá­ma, csakhogy a két pillér, Pá­rizs és Bonn között keletkezett hasadás. Ebben sok minden közrejátszott: a mezőgazdasá­gi ártámogatás, amelyet mind­ketten a maguk javára kívántak alakítani; ennek politikai vele­járója, a mezőgazdasági népes­ség szavazataiért folyó harc; az egyéb közös piaci terhek viselése. Giscard és Schmidt Guade­loupe szigetén alaposan megtár­gyalhatott mindent, ám csak a következő időszak fogja meg­mutatni, történt-e igazi közele­dés. Vagy a kilenceknél, nyol­caknál, hatoknál továbbra is mindenki másként csinálja ... Hogyan alakult a katonai helyzet Kambodzsában ? Ha Karinthy igazmondásra kényszerítő bűvös széke az ENSZ Biztonsági Tanácsának termé­ben állna, alighanem nehéz helyzetbe kerülne a kambodzsai küldött. Phnom Penh ugyanis a Világszervezethez * fordult, s a Vietnami Szocialista Köztársa­ságot próbálta felelőssé tenni a Kambodzsában folyó harcok fellángolásáért. Az alaptalan vá­daskodás, természetesen élénk támogatásra talált a pekingi ve­zetés részéről. Kambodzsában valóban mind kiterjedtebbé válnak a harcok, de ez a háború — belső hábo­rú. A népelnyomó rendszer el­len felkelt lakosság tömegesen csatlakozik a nemzeti egység­fronthoz, s annak fegyveres erői sikeresen nyomulnak előre. A hadijelentések szerint elfog­lalták Kratie tartományi szék­helyet, ostrom alá vették a leg­fontosabb kikötőt, s a felszaba­dított területek megközelítik az ország egyötödét. A nemzeti egységfront közben nyilvánosságra hozta programját, amely újabb mozgósító erővel bírt. Hiszen azokat a reményeket akarja valóra váltani, amiket a kambodzsai tömegek 1975 tava­szán, az Amerika-barát kormány­zat bukása után, egy igazi válto­záshoz fűztek. .Céljaikat, a jelen­legi bonyolult körülmények kö­zött, csak a fegyveres harc eszkö­zével érhetik el, ezért bontakozik ki Kambodzsa-szerte a sikeres el­lenállás. Ma még korai lenne a válasz arra a kérdésre, hogy a hazafiak lendületes offenzívája a főváros irányába halad-e tovább, vagy az ország északkeleti részén létrejött immár hat tartományra terjedő szabad övezetek helyzetének meg­szilárdítása lesz a következő fel­adat. Ami kétségbevonhatatlan: a • Csütörtökön kezdődött a négy nyugati hatalom kétnapos csúcs­találkozója. A képen: a tárgyalások szünetében Callaghan, Carter és Giscard d’Estaing. (AP) • A kambodzsai forradalmi erők sikeres hadműveleteinek eredmé­nyeként az ország négy tartománya szabadult fel a héten. Képünkön: Chea Sim, a Kambodzsai Nemzeti Egységfront alelnöke (jobbról) a felszabadított területek lakóival. (MTI —- AP — KS.) nemzeti egységfront a kambodzsai válság döntő tényezője lett, e ezen Phnom Penhnek és pekingi véd­nökeinek rágalmai sem változtat­hatnak. Legfeljebb arra szolgál­tatnak újabb példát, mit jelent, ha fogd meg-et kiált a tolvaj... Melyek a rhodesiai krízis új etemeif'-^'" Három 'jelentős hír érkezett' : a1 héten Rhodesiából, s ezek bizonyos értelemben új elemekre hívják fel a figyelmet. A ZAPU, a Zim­babwei Afrikai Népi Unió, a ha­zafias front egyik alapító szerve­zete közzétette évi összegezését a végrehajtott 64 nagyobb gerilla­akcióról. A háború ma már napi másfél millió dollárt emészt fel, 9300 név került a veszteséglisták­ra, s a fehértelepes rendszer össze­omlása elkerülhetetlennek látszik. A Smith-féle vezetés még min­dig a „belső rendezés” eredmé­nyességében bízik, jóllehet nem titok: a megállapodást aláíró fe­kete politikusok teljes mértékben elszigetelődtek, s még Washington és London sem adhatta áldását erre a megoldásra. Smith azonban makacsul kitart elképzelései mel­lett, a héten megjelentette az új alkotmánytervezetet (lényegében minden maradna a régiben), s áp­rilis 20-án kívánja megrendezni a belső rendezést szentesítő válasz­tásokat. Előtte, január végén csak a fehérek járulnak az urnákhoz, hogy a maguk részéről jóváhagy­ják ^ezt *a -folyamatot. - - ~ - ­Éppen ezzel kapcsolatos a hét rhodesiai i meglepetése- a Smith-t eddig vakon támogató fehér bel­ügyminiszter (mert van egy fekete kollégája is) hátat fordított a kor­mánynak, a Rhodesiai Front el­nevezésű kormánypártnak, s is­mét a brit védnökség visszaállítá­sával látná biztosítva a „túlélést”. A hírek szerint a társ-igazságügy- miniszter, valamint a földműve­lésügyi tárca fehér irányítója is hasonló gondolatokkal foglalko­zik. Megfigyelők szerint már az sem biztos, hogy Smith a januári fehér szavazáson többséget kap, még bizonytalanabbnak tűnik az áprilisi próbálkozás, ami pedig az igazi döntést, a fegyveres harcot illeti, ott végképp reménytelen­nek látszik a helyzete. Réti Ervin • Több mint egy hete Ítéletidő pusztít Európa több országában. Ké­pünkön: hókotró szabadítja ki az elakadt autókat az angliai uta­kon is. (Telefotó — AP — MTI — KS.) AMERIKAI KATONAI KÜLDÖTTSÉG VIZSGÁLJA A BIZTONSÁGI INTÉZKEDÉSEKET Megtartotta első ülését az új iráni kormány TEHERÁN, WASHINGTON, PÁRIZS Sapur Baktiar megbízott iráni miniszterelnök szombaton reggel bemutatta kormányát Reza Pah- lavi sahnak. A ceremónia után az új kormány megtartotta első ülését. A parlamenti bizalmi sza­vazásra ma, vagy a jövő héten kerül sor. A párizsi Le Matin szombati számában Baktiar az új kormány várható irányvonalával kapcso­latban kijelentette, hogy „nagy tisztelője” Moszadik egykori kor­mányfőnek. Mint ismeretes, a sah 25 évvel ezelőtt éppen Mo­szadik miniszterelnöksége idején vesztette el átmenetileg a trón­ját. Ezzel kapcsolatban megfi­gyelők emlékeztetnek arra, hogy Baktiar korábbi nyilatkozataiban az alkotmányos monarchia mel­lett tett hitet. Amerikai katonai küldöttség tartózkodik Iránban csütörtök óta Robert Huyser tábornoknak, az Európában állomásozó amerikai haderők főparancsnok-helyette­sének vezetésével. A küldöttség — egyebek között — az Irán te­rületén található katonai és kémberendezésekkel kapcsola­tos biztonsági intézkedéseket vizs­gálja meg. Az Egyesült Államok ugyanis lehallgató állomásokkal rendelkezik az iráni—szovjet ha­tár mentén. A küldöttség másik feladata, hogy megvizsgálja az iráni fegyveres erők befolyását és szerepét a polgári kormány megalakulása után. Pénteken Mehdi Rahimi 58 éves tábornokot nevezték ki Te­herán ideiglenes katonai főkor­mányzójának Gholam Ali Oveisz- szi helyére. Oveisszi, aki jelenleg az Egyesült Államokban tartóz­kodik, az iráni hadsereg kemény emberének számít, s állítólag át akarta venni a kormányfői tiszt­séget Azhari tábornoktól. A sajtó dolgozóinak szakszer­vezete befejezte több mint két­hónapos sztrájkját, s így várha­tóan szombaton újra megjelennek a lapok, azonban változatlanul nincs elegendő olaj, benzin és gáz a világ egyik kőolaj-nagyhatal­mának számító országban. A kő­olajipari munkások sztrájkja miatt már a belső szükségleteket sem tudják kielégíteni; a lakos­ság egész nap áll sorba üzem­anyagért és fűtőanyagért. • Szombaton délelőtt több tíz­ezren tüntettek Gum városában, „halál a sahra!” jelszót kiabálva. A döntően szakemberekből álló kormányban a belügyminiszteri tárcát Baktiar magának tartotta meg. A hadügyminiszter a 65 éves Fereidun Dzsam hadseregtábornok lett. Dzsam korábban az iráni hadsereg vezérkari főnöke volt, a sah 1971-ben mondatta le és ne­vezte ki madridi követté. A kül­ügyminiszteri tárcát Ahmed Mir- fendereszki, Irán volt moszkvai nagykövete, egykori külügymi­niszter-helyettes kapta. A kormány sorsát eldöntő bizal­mi szavazásra előreláthatólag va­sárnap kerül sor. Sapur Baktiar a kormány bemu­tatkozása után újságíróknak el­mondta, hogy alkotmányos mo­narchiát akarnak létrehozni. A miniszterelnök bejelentette, hogy fokozatosan megszüntetik a rend­kívüli állapotot, és biztosítják a polgári demokratikus szabadság- jogokat. Árra a kérdésre, hogy mi lesz az új kormány első lépése, Baktiar a következőket válaszolta: „azoknak a megbüntetése, akik kínzásban, vesztegetésben és korrupcióban vétkesek”. Baktiar ismételten arról adott hírt, hogy a sah egészségügyi okok miatt, pihenés céljából, egy időre külföldre utazik: az utazás idő­pontját azonban ezúttal sem kö­zölte. Szombaton 62 napos szünet után újra megjelennek a teheráni új­ságok, a hivatalos állami rádió közlése szerint cenzúra nélkül (UPI, AP, Reuter, DPA, AFP) • Képünkön: Sapur Baktiar miniszterelnök bemutatja kormányát a sahnak. (AP — MTI — KS.) LAPZÁRTAKOR ÉRKEZETT • Hazaérkezett a magyar békemozgalom küldöttsége Szombaton hazaérkezett a magyar békemozgalom négytagú kül­döttsége, amely Sebestyén Nándornénak, az Országos Béketanács el­nökének vezetésével a világbékéért küzdő vietnami bizottság meghí­vására — két hetet töltött a Vietnami Szocialista Köztársaságban. A delegáció repülőtéri fogadtatásánál jelen volt Nguyen Phu Soai, a Vietnami Szocialista Köztársaság budapesti nagykövete is. (MTI) • Erich Honecker Indiában Berlinben szombaton hivatalosan bejelentették, hogy Erich Ho- necker, a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottságának fő­titkára, a Német Demokratikus Köztársaság Államtanácsának elnöke — Nilam Szandzsiva Reddi köztársasági elnök meghívásának eleget téve — ma Indiába látogat. (MTI) Száznál több halálos áldozata van A Pravda a SALT-II. kilátásairól Nyugat-Európában az ítéletidőnek A legfrissebb adatok szerint legalább 132 halálos áldozata van a _Nyugat-Európát sújtó ítélet­időnek. Pénteken különösen sú­lyos helyzet alakult ki Francia- országban, ahol a fagynak, a ha­vazásoknak eddig 25 halálos ál­dozata van. Az ország északi ré­szén az utak jó része járhatat­lan, s a méteres hófúvások te­herautók és személygépkocsik ezreit temették be. Az országúton rekedt utasokat helikoptereken mentik. Nagy-Britanniában továbbra is hideg az idő, az ország nagy ré­szén szélviharok dühöngenek. Devonshire grófságban az orkán többtonnás teherautókat borított fel. A La Manche-csatornában elsüllyedt egy spanyol szállító­hajó, 17 főnyi legénysége közül csak egyet sikerüld kimenteni. A csatorna szigetein a hóvihar miatt lezárták a repülőtereket, az iskolákban szünetel a tanítás. Olaszországban 27 ember halá­lát okozta az ítéletidő. Salermo környékén zátonyra futott és el­süllyedt a Stabia teherhajó, s fé­lő, hogy 12 főnyi legénysége a vízbe fulladt. Ólaszország alpesi vidékein pénteken még mindig 22 fokos fagyokat mértek, a há­gók egy része járhatatlan. Hideghullám árasztotta el a hét elején a trópusi klímájú Guatemalát. A fagyhullámnak eddig 11 halálos áldozata van. (UPI, AFP) A Szovjetunió és az Egyesült Államok ma közelebb áll a meg­állapodás eléréséhez, mint bár­mikor máskor állt — állapítja meg a SALT—II. kilátásait érté­kelő kommentárjában Szergej Visnyevszkij, a Pravda szombati számában. Hozzáfűzi: erről ta­núskodik az is, hogy Carter el­nök egy nyilatkozatban reményét fejezte ki a megállapodásra. Minél közelebb kerülünk azon­ban ehhez, annál dühödtebbé vá­lik az enyhülés ellenfeleinek el­lenállása. Nem meglepő, ha a héják vijjogása a „fennálló ve­széllyel foglalkozó bizottság” és más ehhez hasonló szervezetek köréből hallatszik. Más dolog azonban, ha a választóik előtt felelős kongresszusi tagok támo­gatják a SALT-ot. Hangzatos újévi petárdával állt elő a képviselőháznak a fegyve­res erőkkel foglalkozó különleges albizottsága, amely jelentésében azt bizonygatja, hogy a SALT— II. megállapodás úgymond „stra­tégiai fölényt biztosíthat a Szov­jetunió számára”. Az Egyesült Államokban ter­mészetesen több, józan gondol­kodású politikus rámutat, hogy a kölcsönösen elfogadható meg­állapodás megfelelne a felek egyenlő biztonsága elvének és a béke létérdekeinek. A Pravda felhívja a figyelmet arra, hogy az amerikai sajtó egyes szervei, a hivatalos értéke­lésekkel nyilvánvaló ellentétben, szándékosan hamis képet igye­keznek festeni a Genfben tartott legutóbbi szovjet—amerikai kül­ügyminiszteri találkozó eredmé­nyeiről. A The New York Times pél­dául kijelenti, hogy néhány kér­désben azért nem sikerült teljes megállapodásra jutni, mert a szovjet fél a tárgyalások legvé­gén „váratlanul megmerevítette álláspontját”, újabb javaslatokat terjesztve elő az utolsó pillanat­ban, és olyan kérdéseket vetve fel, amelyeket „már rég tisztá­zottnak tekintettek”. A lap, a je­lekből ítélve, nem tartja szüksé­gesnek, hogy érveket hozzon fel állítása igazolására. Sőt, egyes szakértők véleményére alapozva, olyan fejtegetésekbe bocsátkozik, hogy az oroszok állítólag ürügyet keresnek „a megállapodás meg­kötésének elhalasztására” és egyoldalú engedmények kicsika­rásáért alkudoznak! A The New York Times által rajzolt kép megfelelne a valóságnak, ha az általa vázolt rendszerbe a Szov­jetunió helyett mindenütt az Egyesült Államokat írta volna — állapítja meg a Pravda. A Za Rubezsom című szovjet külpolitikai hetilap a SALT—II. megállapodás elérésének reális esélyeit latolgatva arra hívja fél a figyelmet, hogy a tárgyalások­kal párhuzamosan az amerikai fél újabb fegyverkezési tervek kidolgozásával foglalkozik. Mindezt azzal az ürüggyel in­dokolják, hogy így „megnyugtas­sák” az amerikai szenátusnak, az aláírandó SALT—II. megállapo­dásnak ratifikálását ellenző „hé­jáit”. Mindent összevetve, Carter el­nök, aki a következő választáso­kon is indulni kíván, a jelek szerint „megfeledkezett’ a kato­nai költségvetés 7—8 milliárd dolláros csökkentésére tett ko­rábbi ígéreteiről, pedig a SALT— II. megállapodás megkötése nagy szerepet játszhat a szovjet—ame­rikai együttműködés fejlesztésé­ben, következésképpen hozzájá­rulhat a világbéke megszilárdí­tásához. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents