Petőfi Népe, 1979. január (34. évfolyam, 1-25. szám)
1979-01-03 / 1. szám
1979. január 3. • PETŐFI NÉPE • 3 A népgazdaság januárja AHHOZ, hogy a népgazdaság januárja jó legyen — azaz egybeessék a tervcélokkal is, a társadalmi szükségletekkel is — vállalati jó januárok tömege kell. Ez utóbbiakhoz viszont elengedhetetlen ... s itt hosszú lista következhetnék, de hiszen a termelőhelyeken jól tudják, mi minden a feltétele a folyamatos munkának, hogy a január olyan legyen, mint a többi hónap. Hosszú évek óta ugyanis nem olyan. Egészen pontosan: az iparágaik, iparcsoportok tekintélyes részénél nem olyan. Előttünk 1978 hónapjainak ipari termelési adatai. A statisztika tizenkét hónap átlagából alakít ki egy mutatót, s ehhez méri a havi időszakokat. Hegyek és völgyek, olykor már-már szirtek és szakadékok váltakozása ez, s e változatosság az, ami nem gyönyörködtet, sokkal inkább elgondolkodtat. Hiszen elgondolkodtató, mi több, meghökkentő, hogy 1978 januárjában a tizenkét hónap átlagának mindössze 71,5 százalékát érte el a termelés a műszeriparban, 84 százalékát a gyógyszer- iparban, ahogy a fafeldolgozásban, a textilruházati iparban is jócskán elmaradt az átlagtól. A szocialista ipar egésze 1978 januárjában kereken kilenc százalékkal teljesített kevesebbet, mint a havi átlag, s azért, mert iparágaink többsége akkor fújta ki magát... De csak a többség, s nem az iparágak mindegyike! Amivel kimondtuk: lehet egyenletesen, szervezetten, nagy eltérések nélkül is dolgozni.KÉZENFEKVŐ: néhány iparterülettől balgaság lenne ugyanazt várni januárban, mint májusban vagy szeptemberben. A tégla- és cserépgyártás, a sörtermelés, a mész- és cementkibocsátás például okkal kötődik az úgynevezett szezonális ingadozásokhoz. Igen ám, de másfajta tények is előttünk sorakoznak olyanok, ahol a kényszer csikarja ki a folyamatosságot, a nagy teljesítménykülönbségek elkerülését. Így van ez a vülamosenergia-iparban, a kőolaj- és földgázkitermelésben, a szerves és szervetlen vegyiparban, a papírgyártásban. A kényszer megjelenési formája persze sokféle: hol a technológia, a termelőberendezések működtetésének technikai hogyanja ez a kényszer — például a folyamatos üzemű kőolaj-feldolgozásban —, hol pedig a fogyasztás, felihasználás diktátuma. A lényeg azonban most nem az ok, hanem az okozat, a folyamatos, mennyiségében is nagyjából egyenletes termelés, árukibocsátás. Ami bizonyíték a szirtek és szakadékok elkerülhetősége mellett, a hajrák és a sétálások időszakának váltakozásával szemben. ILLENÉK az első munkanapon úgy dolgozni, mint a hetvenkilencediken vagy a háromszázadikon; 1978-ban 306 munkanap volt. Az illemnél azonban fontosabb az érdek: nagyon nehéz, olykor szinte lehetetlen novemberben és decemberben pótolni azt, ami a januári, februári „kiengedés, leeresztés” adóssága. S ha sikerül is, a költségek, a fajlagos ráfordítások tetemes emelkedése mellett — amit vizsgálatok igazolnak — megy ez végbe, csökkentve a vállalati nyereséget éppúgy, mint a népgazdasági tiszta jövedelmet. Hallani most olyan vélekedéseket, hogy az 1979. évi terv visszafogottabb, szerényebb célokat megfogalmazó, azaz — ezt sugallja a veszélyes okoskodás — teljesítése könnyebb, egyszerűbb, mint a korábbi feladatoké volt. Amit akár el is hihetnék, ha vállalnánk a régi cipőben való járást, a százalékok mechanikus összevetését, hiszen igaz, az ipari termelés négy-, az építési-szerelési teljesítmény egyszázalékos növekedése 1979-ben kisebb emelkedőnek látszik, mint amit megtettünk 1978- ban. Végzetes hiba lenne, ha a termelőhelyek a puszta százalékok latolgatásával jelölnék ki lépteik ritmusát. A mennyiség szerényebb tömege a minőség- és hatékonyságjavítás feladatainak árnyékában állhat csupán, s nem a fő helyen! Pontosan a célok átsorolása az, ami megköveteli az ésszerű tempót, az araszolgatás és a rohanás száműzését a műhelyekből. Amihez gondolkodás- és szemléletmódunk sokféle elemét is újra kell rangsorolni, észrevenni: az idő alapvető termelési tényező! A szocialista ipar 1978 januárjában, egy munkanapra vetítve 1,9 milliárd forintot kitevő árut értékesített, októberben viszont 2,8 milliárd- nak megfelelőt. NEM ARRÓL van szó, hogy mindenáron és mindenütt sikerhónapot csináljanak a januárból, hiszen ahol baj van a gazdaságossággal, ott nem okvetlen a nagy árutömeg a megfelelő bizonyítvány a közösség igyekezetéről. Arról van szó, hogy az évet átfogó feladatok időarányos részét januárban kell végrehajtani, s nem júniusban vagy decemberben. Arról van szó, hogy minden munkanapnak megvan a jelentősége, szerepe, súlya, azoknak a januári napoknak is, melyeket némely helyen úgy töltenek, na lássuk, mit csinálunk — majd februárban. Az év január másodikén kezdődik, minden munkahelyen, minden foglalkoztatottnak. Ennyi az egész. Ez az ennyi azonban meghatározója lehet annak, milyen lesz munkánk közege, a munkavégzők közérzete október táján, s milyen lesz a népgazdaság decembere, mindany- nyiunk esztendei mérlege. V. T. Ellenőrzik a takarmányadagolást Űjabib intézkedésekkel igyekeznek javítani, gazdaságosabbá tenni a taka rmányozást, tekintettel arra, hogy a költségek túlságosan magasak. A gazdaságok gyakran az optimálisnál lényegesen nagyobb takarmányadagoikkal érik el a kívánt súlygyarapodást Az országos adatok szerint a takarmányozás költségeinek 5—10 százalékát lehetnie megtakarítani akkor, ha a nagyüzemi hizlaldákban, lállattelepeken, az eddiginél szigorúbban betartanák a tartási, .takarmányozási technológia előírásait. A MÉM tavaly két ízben, mérte fel, milyen takarmány ada gok - kai érik el az egységnyi súlygyarapodást a nagyüzemi állattelepieken. Bebizonyosodott, hogy az országos átlag ugyan lassan javulást mutat, de még mindig kedvezőtlenül alakuL Ennél is figyelmeztetőbb: a nagyüzemek között olyan nagymértékű a differenciálódás, hogy gyakran másfél-kétszeres különbségek mutatkoznak a takaxmányada- gőkhan. A MÉM közleményt adott ki a gazdaságos taikarmány- felhasználásról. Közölték a termelőkkel, hogy milyen értéket tekinthetnek az abrakfelhasználás még elfogadható határának: a sertésh'izlalásnál például a szakosított telepeken legfeljebb 4,3, a valamivel kedvezőtlenebb körülmények között üzemelő hagyományos telepeken pedig nem jóbb mint 4,8 kg takarmánnyal kell előállítani az egy kilányi súlygyarapodást. Pontosan megszabták a kérődzők takarmányozásának értékhatárait is. Az állattenyésztők természetesen eddig is tisztában voltaik azzal, hogy milyen mennyiségű takarmánnyal gazdaságos az állattartás. Viszont nem kérték minden esetben számon megfelelő következetességgé! az erre vonatkozó technológiai előírások betartását, más esetben pedig a hiányos műszaki eszközök miatt ment veszendőbe az értékes takarmány. A MÉM felhatalmazza az Országos Takarmányozási és Állattenyésztési Felügyelőséget arra, hogy a gazdaságokban ellenőrizze a takarmányfelhasználást, és ahol feltűnően nagy különbségek mutatkoznak a most előírt számokhoz képest, ott számonkérést, felelősségrevonást kezdeményezzen. (MTI) Megrendeléses, előjegyzéses vásárlások A vásárlói biztonság érdekében, a jogosulatlan előnyszerzés megakadályozására a nehezen, vagy az azonnal be nem szerezhető cikkek kiszolgálását még 1972- ben rendéletben szabályozta a belkereskedelmi miniszter. A megrendeléses, előjegyzéses vásárlási rendszert azonban a kiskereskedelmi vállalatok, a bolthálózat többsége nem alkalmazza megfelelően. Ez az értékesítési forma kívánatosnál szűkebb körben terjedt el, inkább csak a boltvezetők egyéni kezdeményezései tapasztalhatók. A minisztérium ellenőrzéséi megálllapították, hogy bár van raktáron a vásárlók áltgl keresett cikkekből, azokat azonban különböző okok miatt visszatartják. Ez megengedett, teljesen szabályos akkor, ha az árut az OTP- hitelLevél elintézésének idejére, minőségi cserék esetére tartalékolják, vagy azért tették félre, mert előleggel lefoglalta a vevő. Nem mondható általánosnak de gyakori, hogy az áru visszatartása kizárólag a bolti dolgozók jogosulatlan előnyszerzését szolgálja: „csúszópénz” reményében tartalékolnak különféle cikkeket. A visszaélések megakadályozására a Belkereskedelmi Minisztérium irányelvet adott ki, amely szerint a kereskedelmi vállalatoknak március 31-ig ki .kell jelölniük azokat az üzleteket, amelyekben bevezetik az élőjegyzé- ses, megrendeléses értékesítést, meg kell határo/.niok az ily módon forgalomba kerülő cikkeket, gondoskodni ok kell a hozzá szükséges technikai feltételekről, például „hivatalos” előjegyzési naplóról, értesítő levélrőL A szabályozás közönséget érintő lényege: a vevőnek — ha nem tudják számára azonnal kiszolgálni a keresett árut — joga van előjegyzést kérni, előleggel megrendelni: ezt az előjegyzési naplóban rögzítik — a napló első példányát a vevő kapja —, s amikor az áru a boltba érkezik, a vásárlót levelezőlapon azonnal értesítik. A minisztérium szerint a megrendeléses, előjegyzéses rendszert főleg a tartós -fogyasztási cikkeket — bútort és lakásfélsze- relési, vas-műszaki cikkeket — árusító üzletekben indokolt bevezetni, alkalmazása azonban célszerű egyéb, keresett termékek, például ruházati cikkek forgalmazásánál is. A kijelölt cikkek között csupán olyan áruk nem lehetnek, amelyek beszerzésére hosszabb távon sincs kilátás. A minisztérium irányelve végül figyélmezteti a vállalatokat, a szövetkezeteket arra az általános, valamennyi üzletre érvényes régi kereskedelmi eLvre — amelyet a boltokban mintha elfelejtettek volna —, hogy minden raktáron- levő árut az eladótérben, a kirakatban is be kell mutatni, s ezeket a cikkeket a boltok kötelesek a vásárlónak kiszolgálni. Az áru jogtalan visszatartásáért,:, a- kiszolgálási indokolatlan megtagadásáért az érintett eladót és a -bolt vezetőjét egyaránt felelősségre vonják. (MTI) wmmrn mmmmmmmmmmmmmá A puszta télen „Mint befagyott tenger, olyan sík a határ, alant repül a nap, mint a fáradt madár...” — Petőfi sorai a magyar puszta téli hangulatát idézik. A róna kihaltságát, ahol „most uralkodnak a szelek, a viRa- rok”. Százharminc éve íródott ez a szép költemény, mely hű képet fest az Alföld akkori világáról. Azóta sokat változott a tanyasi élet: a havas bugaci pusztán kinn járatják a racka juhokat, ott van a gulya „méla kolompjával", s kinn telel a ménes is — ökrösfogat hordja a takarmányt. A tanya sem csendes, a gémeskút körül egy csapat baromfi kárál, vigyázza őket a jó öreg puli, fél szeme rajtuk. (MTI-fotó — Fehérváry Ferenc — KS.) • A Városföldi AlUmi Gazdaság szürke-magyar gulyája. • A kiskunfélegyházi Lenin Tsz bugaci ménese. Elhunyt Honthy Hanna Hosszas szenvedés után 86. életévében, szombaton elhunyt Honthy Hanna Kossuth-dí jas, kiváló művész. Temetéséről később intézkednek. A magyar színházművészet nagy alakjától, az operettműfaj nemzetközi hírű primadonnájától búcsúzik az ország. Nincs, aki ne ismerte volna; több évtizedes, páratlan színházi pályafutásának egy-egy emlékezetes alakítása, több - száz televízió-, film- és hanglemezgyári felvétele mindenkihez eljuthatott és el is jutott. INemcsak itthon volt ő az operettműfaj meghatározó egyénisége, külföldet is megnyerte sokszínű jellemábrázoló készsége, kifejező hangja, játékának utolérhetetlen bája és eleganciája. Színészi pályájának egyik emlékezetes állomását a Szovjetunióban ünnepelte, és sok más rangos külföldi színpad közönségét is meghódította személyes varázsával. Budapesten született 1893-ban. Az Operettszínház balettintézetében. majd Rákosi Szidi színiiskolájában tanult. Első jelentősebb szerepét 1907-ben Bayer „Babatündér”-ében kapta. 1912- ben a Népopera színpadán szub- rettként lépett a közönség elé. 1916-ban a Vígszínházhoz szerződött, majd vidéken játszott. 1925-ben került a iFővárosi Operettszínházhoz. 1927-ben a Belvárosi Színházban mint prózai színésznő mutatkozott be szép sikerrel. Művészi pályájának több ehhez hasonló emlékezetes sikerű kitérője volt, de közben újra meg újra a Fővárosi Operettszínház előadásain, parádés bemutatóin remekelt. A Fővárosi Operettszínházhoz a felszabadulás után végérvényesen leszerződött. Mint primadonna az operettrepertoár minden főszerepét eljátszotta. Ismertebb szerepei: Sylvia, Cecilia a Csárdáskirálynőben, a nagyhercegnő Jacobi Sybilljében, és Offenbach: a Ge- rolsteini nagyhercegnőjében. Feledhetetlen alakításai voltak a Lili, a Víg özvegy, a Luxemburg grófja, a Maya című operettekben és a Nagymama címszerepében. Viszonylag keveset filmezett; 1951-ben a Déryné, 1955- ben pedig a Díszelőadás című filmben láthatta őt a közönség. Művészetét páratlan népszerűség övezte. A Kossuth-dij, a kiváló művész, és a Magyar Nép- köztársaság Zászlórendje kitüntetések — ez utóbbit tavaly, 85. születésnapján, februárban vette át —, voltak hivatalos elismerései alkotóművészi életének, művészetének. (MTI) KÉPERNYŐ Szilveszteri staféta Se holt, se eleven nem voltam az elmúlt hét utolsó hajnalán. Százezrekkel együtt kerestem — álmomban — fél éjszaka egy bádogdobozt. Űzött a kétségbeesés, hajtott a nagy tét. Fölajánlotta a tévé, hogy a nyomravezetők ingyen nézhetik a Játék a betűkkel, a Tévébörze és a Cicavízió műsorokat. Az eredménytelen nyomozás láttán még a Reklámújsággal és a Közönségszolgálat jelenti-vel is megtoldották az ajánlatot. Mindhiába, egyetlen érdemleges bejelentés sem érkezett, noha már az egész ország szimatolt az előző esti tévéhíradóban még magabiztosan bemutatkozó kazetta után. A pincérekre terelődött a gyanú, nyilván arra számítanak, ha nem a... előtt cövekelnek az emberek, akkor növekszik a bevételük. Mások a mozikra, színházakra néztek sandán, pedig régen feladták a versenyt. Évek óta nem tartanak előadásokat az év utolsó óráiban. A műsorból k im a r ad tak bosszú j ára gondoltak a lélektan tudományában jártasok. Ha minket nem láthat a tisztelt publikum, mert mi nem vagyunk senkinek a ..., mert nem köszöntünk előre az igazgatónak, a főrendező feleségének, a szakszervezeti elnöknek (a felesleges törlendő), mert az illetékeseknek halvány gőzük sincs a közönség ízléséről, mert az illetékesek kiszolgálják a közönségízlést, mert irigykednek tavalyi sikeremre, mert egy perc alatt nem dobtam fel a közönséget. A józanabbak ezt a feltevést is megcáfolták: bíznak abban a mellőzöttek, hogy legközelebb őket szidja-dieséri új év első napján az ország apraja- nagyja. A legtöbben a kritikusokat vélték a Tett elkövetőjének. Egyszerűen nem tudnak már mit írni a szilveszteri műsorról, ezért tüntették el — a következményekkel rájuk jellemző _ módon mit sem törődve — a műsort tartalmazó tekercset. Ha nincs zenés vidám est, nyugodtan kezdődik számukra az új esztendő, nem szereznek újabb haragosokat, mivel nekik tetszett, mivel nekik nem tetszett, vagy nem azért tetszett, netán nem azért nem tetszett a műsor, mint a szomszédasszonynak, presszós kislánynak, a kollégának. Már-már úgy lászott, hogy szilveszter nélkül marad az ország (tévéműsor nélkül nincs szilveszter, mint ahogy Centrum nélkül hétfő se), amikor váratlanul elrendeződött minden. Kiderült, műsorrabló kezébe került a tekercs! Mondani se kell, hogy azonnal teljesítették követeléseit és így 1979-ben több győztes válogatott mérkőzést közvetítenek, mint veszteset, nem léptetik fel Antal Imrét a Güsztáv sorozat ban (az összes többiben már érdekelt), még egyszer megpróbálják Kojakot rávenni arra, hogy nyomozza ki a magyar labdarúgás bajait (egyszer már megkísérelték, de akkor visszautasította, mondván lehetetlenre nem vállalkozik). Így indulhatott a szilveszteri staféta. * * • Következetességüket, céltudatosságukat nemcsak az álombéli nyomozásban bizonyították a fő- és alilletékesek. 1978 hátralevő óráiban tartották magukat a Szuper,bolában 17.15 és 17.35 között meghirdetett elvhez: Szilveszterkor mindent szabad. Bejelentésekor már sejtettem, hogy komolyan veendő ez a közlés, mert sok fontos információt eddig is árkuspapír helyett képsorok között hozták nyilvánosságra. Ügy döntöttek tehát, hogy szilveszterkor nem akarnak semmi különlegeset. Azért se bizonyítják, hogy tudnának színes, össznépi, tévészerű év végi kabarét is, mert akkor — nem is sejtve írtam egyszer, ennyire időtálló mondatokra is képes vagyok — a következő évben jönnék a bezzegek, meg a „ha akkor lehetett”. Az elillant napokra visszatekintve az is megállapítható, hogy a mi nagyszerű intézményünket is megfertőzte az egyenlősdi. Igazságtalanság lenne, ha az év utolsó napi műsora sokkal jobb, rosszabb — nem foglalok állást — lenne a többinél. Ezért is pakolták át a Ki fog gólt lőni? remeklést szombatra. Mielőtt valaki a műsorszövet elszabására gondolna, elapaszt- hatatlan büszkeséggel ismét a már dicsért következetességre utalók. Hajdanán azért is vártuk a szilvesztert, mert akkor tudtuk meg, lesz-e árrendezés — hogy ennél a bejáratott kifejezésnél maradjak —, kinek, miért olvasnak be, mert akkor mindent szabad. Mostanában? Hónapok óta arról csicseregnek a verebek is, hogy mit szabtunk el, mit nem. Következetes volt a szilveszteri staféta abban is, hogy (pénz)- keret hiányában látványos külsőségek helyett, olcsó, túlbonyolított keret (játékba) ágyazták a látni- és hallanivalókat. Gondoltak a Fortunára, esküvőkre, meg a tudomány megszállottjaira; sorsolás formájában a véletlen és egy patkó alakú villogó „műszer” képében a technika is szerepet kapott a műsor alakításában. •Nekem leginkább Alfonzé, kitűnő, a képernyőn nagyszerűen, érvényesülő zenekara, a nehézsúlyú, jóhangulatú operettbemutató, Agárdi gyilkos iróniájú nyilatkozata, Haumann Péter, Hacky Tamás teljesítménye és Angyal János portrésorozata tetszett. Mi tagadás, mulattam Pásztor Erzsi és Harsányi Gábor jelenetén, de azért mégis amondó vagyok, hogy a malackodás szilveszterkor az éttermekbe és nem a tévébe való. Ügy látszik, hogy nemcsak tévé. nélkül nincs szilveszter, hanem — mint említettem — foci, meg posta nélkül se. Bodrogi is következetes volt műsorvezetőként, nem adott többet, mint amit megszoktunk tőle, kevesebbet se. *«• Milyen is volt a szilveszteri staféta? Kíméletes, nem fárasztott ki senkit sem szüntelen ka- cagtatással. de unatkozni sem hagyott bennünket. Volt jobb i», rosszabb is. Jó. hogy előkerült a Kalmár András irányításával készült telrpr/«a Heltai Nándor