Petőfi Népe, 1979. január (34. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-05 / 3. szám

,’ETÖFI NÉPE • 1979. január 5.

Eredményes együttműködés

A különböző tudományokban jártas emberek alkotó műhelyévé, ismereteiket, elgondolásaikat kiforraló és izzító kohójává lettek a tudományos egyesületek. Bács-Kiskun megyében a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetségének helyi szervezete fogja össze immár tizenhárom éve munkájukat, s egyben az irányító, koordináló feladatokat is ellátja. A társadalmi munkaként végzett tevékenység haszna főként az utóbbi években egyre nagyobb, bár nem mindig látványos, hiszen amit megoldanak, azok részfeladatok, s az egészben egy-egy építőkockát jelentenek.

Tenni »karó értelmiség

Az egyesületekben felhalmozódott szellemi energia jobb hasznosítását az MSZMP KB Titkárságának 1977-ben a MTESZ munkájának további fejlesztéséről hozott határozata is szorgalmazza. Ebben egy-egy feladat megoldását, kimunkálását jelölte meg az egyesületeknek mégpedig úgy, hogy kapcsolódjanak az ágazat — ipar, mezőgazdaság stb — illetve város, megye legaktuálisabb terveihez, A Bács-Kiskunban tevékenykedő huszonkét egyesület cselekvési programban dolgozta ki az 1965-ig végzendő munkát. A megye Időszerű politikai, gazdasági és tudományos feladatainak végrehajtásából jelentős részt vállaltak. Ma már nemcsak a tervek, hanem az eredmények is mutatják, hogy hasznosan tevékenykednek, felajánlásaikat valóra váltják.

Együttműködési programot dolgozott ki a kecskeméti városi tanács és a megyei szervezet. Tizenhárom pontban foglalták össze azokat a teendőket, amelyek végrehajtásához az egyesületek szakemberei társadalmi munkában segítenek. Közművelődési és társadalompolitikai feladatok mellett a város fejlesztési terveinek kidolgozásából és végrehajtásából is részt vállaltak. Gádor József tanácselnököt kértük, foglalja ösz- S7.C a vállalások hasznát és értékelje az eddigi munkát.

— A MTESZ megyei szervezete és a városi tanács között létrejött együttműködési megállapodás is jelzi a szakmai és közéleti kapcsolatok fejlődését. Személyeken keresztül is megnyilvánul ez, hiszen a MTESZ megbízott titkára, illetve az egyik egyesület titkára a végrehajtó bizottságunknak is tagja. A két szervezet között közvetlen, mindennapos, élő a kapcsolat, amelyet az is erősít, hogy a tagegyesületek vezetőségében tanácsi, vezető beosztású dolgozók is tevékenykednek, mint például az Építéstudományi Egyesületben (ÉTÉ), a Közlekedéstudományi Egyesületben (KTE) stb. A MTESZ megyei szervezete széleskörű társadalmi fórumot biztosít, hatékonyan segítette és segíti, a megyeszékhely fejlesztése, fejlődése kapcsán felmerült gondoknak a minél jobb és gyorsabb megoldását. Az egyesületi élet jó keretet ad ahhoz is, hogy céljaink mellé állítsuk — vitatkozva, véleményt cserélve — a város műszaki, természettudományi érdeklődésű értelmiségét.

Országos jelentőségű kutatómunka

— Kérem, külön is említsen egyesületeket, amelyek az V. ötéves terv, illetve az 1985-ig szóló célkitűzések, feladatok megoldásában a városnak jelentős segítséget adnak.

— A MTESZ kiemelkedő vállalása volt — folytatta a tanácselnök —, hogy az iskolák tantermeinek korszerű megvilágításához nagyon nagy segítséget adtak a Magyar Elektrotechnikai Egyesület (MEE) aktív részvételével. Kecskemét volt az első az országban — a Hét-ben elhangzott műsor után — ahol konkrét lépé- sekef tettek a tantermek megvilágításának átalakítására éppen a tudományos egyesületek segítségével. A forgalommentes főtér kialakításához, valamint az ideiglenes kiskörút forgalmi rendjének

megszervezéséhez ugyancsak jelentős támogatást adott a Közlekedéstudományi Egyesület. Szinte mindennaposnak mondható a többi egyesülettel is a kapcsolatunk. A tanácsülés, illetve a végrehajtó bizottság elé kerülő anyagok ösz- szeállításában adnak több esetben segítséget, és egyes témákat véleményeznek is. Ezzel kapcsolatban említhetem, hogy az úgynevezett városüzemeltetést, amely országos jelentőségű téma, a MTESZ külön titkári értekezleten tárgyalta meg.

— A Neumann János Társaság a tanácsi ügyvitel-korszerűsítésben, a lakásigénylők számítógépes nyilvántartásában adott jelentős segítséget, illetve a bázisvállalat, a SZÜV rendszeres munkát végez az ezzel kapcsolatos feladatok megoldásában. Az agrártudományi egyesület a város zöldség- és gyümölcsellátásában, a parlagföldek hasznosításában nyújt jelentős támogatást. Talán a Hidrológiai Társaság előtt állnak a legnagyobb feladatok. Ugyanis Kecskeméten folynak a szennyvíztisztítással és -hasznosítással kapcsolatos országos kísérletek. A drága, mesterséges tisztítás helyett a természetes biológiai tisztítást vizsgáljuk, ezzel együtt a szennyvíz mezőgazdasági hasznosítását is. E téren a szakemberek ötletei, tanácsai döntő jelentőségűek. Az ÉTÉ soraiba tömörült építészek a város általános rendezési tervének előzetes bírálatában, véleményezésében vettek részt. Jelentős segítséget nyújtottak eddig is, most pedig a 15 éves lakásépítési tervhez elsősorban a terület kiválasztásához adnak ötleteket, tanácsokat. A ma már országos hírű kertészeti napok szervezésében, a kiállítások megrendezésében, az agrártudományi és kertészeti egyesületek munkája kiemelkedő.

— Megragadom az alkalmat és a város vezetői nevében a MTESZ megyei szervezetének, a tudományos egyesületeknek a társadalmi munkában végzett tevékenységükért köszönetét mondok, tetteik jól példázzák város- szeretetüket, s hozzájárultak a mi korántsem egyszerű munkánk jobb elvégzéséhez. Ezúton is azt kérem, hogy a következő eszten- tőkben támogassák a városi pártbizottság által meghatározott feladatok sikeres megvalósítását.

— Vannak-e olyan területek, feladatok, amelyhez a későbbiekben még jobban igényelnék a tudományos egyesületek tagjainak mumkáját?

— A műszaki és természettudományi egyesületekben tömörült szakemberektől Kecskemét mindennapi gondjainak megoldásában mint például a légszennyezés, parkolás, tömegközlekedés, távfűtés, kert- és játszótér-kialakítás ... sorolhatnám, tehát minden olyan kérdésben, ami egy város életében előfordulhat, segítséget várunk. Ezen túl pedig olyan átfogó vizsgálatokat is kérnénk, amelyek egyelőre nem képezhetik a mi mindennapos gyakorlatunkat, legalábbis jelenleg. Egy-két példával szeretném ezt érzékeltetni, s ezekkel talán programjavaslatot is adni a MTESZ megyei szervezetének, az egyesületekben tevékenykedő kiváló szakembereknek. Egyik fontos feladat a víztermelés, szennyvíz- tisztítás, és -hasznosítás távlati tervének kidolgozása, véleményezése, valamint a szemétkezelés gazdaságos, a környezetet kevésBIKÁK EXPORTRA

bé szennyező megoldása Kecskeméten. Műemléki, városszerkeze- tileg védendő területeink megőrzésének gondjaiban, a közvilágítás megfelelő, de energiatakarékos módszereinek kialakításában, a trolibusz-közlekedés koncepció- tervének kidolgozásában szintén segítséget, javaslatot, tanácsot várunk a tudományos egyesületek tagjaitól. A város iparszerkezetének vizsgálata, különös tekintettel az élelmiszeripar gazdaságosságára, valamint a tájjellegnek megfelelő agrárkultúra kialakítására — ugyancsak a megoldásra váró feladatok közé tartozik. Az együttműködési megállapodás évenkénti megújításakor kiválasztjuk majd a legsürgősebbeket, s remélem, hogy a későbbiekben is olyan eredményeket hoz az együttműködés, mint az elmúlt két-három évben — mondotta befejezésül Gödör József tanácselnök.

Kutatási eredmények a megvalósítás útján

A tudományos egyesületek, csoportok, a Bács-Kiskun megyei Tanáccsal is együttműködést kötöttek különböző témák kidolgozására. Egyebek között a VI. ötéves terv munkaerőmérlegének elkészítésében, a mezőgazdasági termelés és feldolgozás dinamikusabb fejlesztésében, a gazdaságos ipari termékszerkezet kialakításában, a településhálózati terv kidolgozásában, a parlagterületek hasznosításában, a közúti és vasúti személy- és áruszállítás megszervezésében stb. vesznek részt. Már eddig is kiemelkedő munkát végzett a Geodéziai és Kartográfiai Egyesület kecskeméti csoportja, amely különféle rendeltetésű térképeket készített, egyebek között a gyenge minőségű és parlagföldekről is.

Szorosabbá válnak a TIT és a MTESZ kapcsolatai is nemcsak azáltal, hogy jövőre több közös rendezvényt tartanak, hanem úgy is, hogy egymás munkájához a partner-szakosztályok, egyesületek részvételét is igénylik.

A MTESZ Bács-Kiskun megyei Szervezete a már létrehozott, tartalommal megtöltött együttműködésekkel egyre jobban bekapcsolódik Kecskemét és a megye vérkeringésébe. Abba az áramlatba, amelyben tevékenységük a legnagyobb hatékonyságú lehet, ahol a tudományos ismeaetek, a kutatási eredmények megvalósításához nemcsak az igények, de a lehetőségek is megvannak.

Csabai István

Komputer * mezőgazdaságban

• A Baranya megyei Állami Gazdaságok Szakszolgálati Állomásának laboratóriumában — Pécsett tízezer takarmány-, és huszonhárom ezer talajmintát vizsgáltak meg az Idén. A mérési eredményeket számítógéppel dolgozzák fel. Az Így kapott adatok ismeretében a mezőgazdasági üzemek hatékonyabban takarmá- nyozhatják állataikat; és végezhetik el a talajerő-utánpótlást. (MTI-fotó — Bajkor József felvétele — KS.)

HÁZUNK TÁJA

A palántanevelő ágyak készítése

Már a téli napokban is érdemes gondolkodni és eltervezni, valamint összegyűjteni a szükséges anyagot a palántanevelő ágyak készítéséhez.

A palántanevelő ágyakat széltől védett napos helyen helyezzük el. Üzemeltetésük tél végén, kora tavasszal kezdődik, fűtésükről ennek megfelelően, valamint a vetett magvak, illetve az ültetett palánták hőigényének figyelembevételével kell gondoskodni. A palántanevelő ágyak egyik legrégibb „fűtőanyaga”, az istállótrágya, amely mintegy hat hétig melegít. Közismert, hogy a lótrágya gyorsan melegedő „heves” trágya, míg a marhatrágya lassan bomló, a hőt hosszabb ideig termelő „fűtőanyag”. A növényházak építéséhez a friss istállótrágyát részesítsük előnyben. A házikerti termesztésben a kertben összegyűlt szálas hulladékot (kukoricaszárat, száraz lombot, szalmát stb.) is felhasználhatjuk a melegtalp készítéséhez.

A palántanevelő ágyak építésük szerint lehetnek föld feletti és süllyesztett ágyak, attól függően, hogy a melegtalpat a föld felszínén, vagy földbe ásott árokban helyezzük el. A tervezett vetési időpont előtt két héttel megkezdjük a melegtalp összerakását. Trágyapótlóként az aljába tehetünk szálas hulladékot, szalmát, hogy szigetelőréteg legyen a talaj és a trágya között. így az erjedő is- tállótrágya hője is nehezebben „szökik el”. A szigetelőréteg elkészítése után a melegtalp összerakása közben a trágyát szétrázzuk és egyenletesen összekeverjük az alommal. Ha a trágya száraz, rétegenként öntözzük vízzel, de ne túlságosan.

Ezután építjük meg a keretet.

• A legtöbb ház körüli gazdaságban a fóliás, illetve a szabadföldi zöldségtermesztéshez szükséges palántákat a nagyüzemektől vásárolják. s csupán kevés helyen szánják rá magukat a termelők arraí hogy melegágyban magról neveljék a növényeket. Felvételünk Kecskeméten a Zöldségtermesztési Kutató Intézetben készült, ahol pap- rikapalántákat nevelnek. Márciusban mintegy 50 ezret adnak el ezekből a kiskerttulajdonosoknak. (Pásztor Zoltán felvétele.)

Erre rakjuk az ablakokat. Hideg időben takaróval, gyékénnyel, náddal, fóliával védjük. A jól elkészített trágyatalp egy-két nap alatt 40—60 Celsius-fokra felmelegszik. Ha a felmelegedés lassúbb, öntözzük forró vízzel, illetve a trágya közé néhány helyre, égetett meszet tegyünk, Miután a trágyatalp kellően felmelegedett, tapossuk le. Ezzel a tömörítéssel a benne levő levegőt a minimálisra csökkentjük, s lelassítjuk a bomlást. A hőmérséklet is csökken mintegy 30—35 fokra. A megfelelő

hőmérsékleten tartás után földdel takarjuk az ágyat. Ennek vastagsága a hasznosítás módja szerint változik. Uborka vagy dinnye hajtatásához 15—20 centiméteres föld szükséges. Tápkockás palántaneveléshez elegendő 2—4 centi- méteres földréteg is. Ezután megkezdődhet a vetés, illetve a palánta ültetése.

A langyos ágyak építése hasonló a leírtakkal, a különbség any- nyi, hogy ehhez elegendő 20—30 centiméteres trágyatalp készítése is.

CIKKÜNK NYOMÁN:

Tényleg a „legelső” volt?

A karácsonyi számukban megjelent — „Olajvárosunk” című cikk olvastán eszembe jutott, hogy sem most, vagy már előzőleg ugyané témában közölt írásokban sem emlékeztek meg a legelső halasi olajkutatókról.

Sokan nem ismerték, vagy akik ismerték, már régen elfeledték a mindig morózus, szakállas öregurat, dr. Pávai Vájná Ferenc főgeológust.

Én ismertem, és nem felejtettem el. Az 1930-as években mint bérautós általában kéthetenként fuvaroztam őt ki a halasi homokbuckák közé. Ott vásárolt egy darab homokos- buckás területet. Ma hobbikertnek mondanánk, ámbár ott kertnek, hobbinak semmi nyomát nem láttam. Azaz mégis. Nagy földhányásokat, földtúrásokat produkált idővel; ebből állt a hobbija, már amit észleltem.

Egy alkalommal megemlítettem — falán kutat akar ásni, avagy kincs után kutat? — toldottam meg viccesen. Válaszul és magyarázatul azt mondta, hogy a Duna—Tisza közének homokrétegezését vizsgálgatja.

Én akkor még nem tudtam, hogy olajat keresett. Talaj- vizsgálatokat végzett. Hogy elsőnek nem ő találta meg, illetőleg nem ö tárta fel a halasi olajmezőt, az csak a hiányos technikai berendezéseknek, műszereknek, a második világháború vérzivatarának és dr. Pávai Vájná Ferenc főgeológus korai halálának tudható be.

Kovács István, 79 éves nyugdíjas Kiskunhalas, Köztársaság u. 5.

I Ócsán a Vörös Október Termelőszövetkezet tagjai évente mintegy kétszáznegyven hízóbikát nevelnek. Szállítás előtt az állatokat alaposan megvizsgálják. (MTI-fotó — Fehérváry Ferenc felvétele — KS.)

A halasi olajkutatás történetének kedves adalékaként ismertetjük a kiskunhalasi nyugdíjas levelét. Az emlékezetében felbukkant kis sztori hitelességét miért is vonnánk kétségbe, habár írásának egy mondatával „dokumentál” csupán. Hogy tudniillik — „Én akkor még nem tudtam, de már tudom, hogy olajat keresett.”

De ha már olyan kedves volt,

s vette a fáradságot, hogy „a legelső halasi olajkutatóról” írjon nekünk, - mi is tartozunk annyival, hogy tájékozottságát mintegy Duna—Tisza közire kiterjesztve, néhány ténnyel megismertessük.

A szanki üzem termeléstörténetéről pár éve megjelent képes kiadványból megtudhatjuk, hogy

az alföldi kőolaj- és földgázbányászat története mintegy negyedszázados múltra tekinthet vissza. Az ilyen irányú kutató és feltáró-termelő munka azonban a XVIII. század közepétől megszakításokkal és változó sikerekkel tartott és jelenleg is tart. Kisebb-nagyobb eredményről azonban csak' 1918-tól kezdve adhatunk számot. A Tanácsköztársaság Szociális Termelés Népbizottsága kiemelt figyelmet szentelt a szénhidrogén (CH) bányászatnak —, s a 3162/1919. sz. rendeletében körvonalazta a Bányászati Szakosztály ilyen jellegű feladatkörét.

A két háború közötti idő kutatásokkal — szerkezeti feltárásokkal és vizsgálatokkal telt el. A felszabaduláskor a Dunától keletre eső országrészben a földgáz és kőolajtermelés gyakorlatilag nullával volt egyenlő — számottevő CH-bányászat nem alakult ki. A mai eredmények néhány lelkes, az Alföld jövőjében bízó, a párt támogatását élvező magyar és szovjet szakember, az áldozatvállaló munkásgárda állhatatos munkájának köszönhetők. A CH-bá- nyászati tevékenység a Dunától keletre eső országrész keleti és északi területeiről az 1957—58- as években fokozatosan az országrész déli és nyugati területei felé tolódott el és egyre inkább a földgáz került túlsúlyba. 1964 —65-ben érte el ez a tevékenység Szánk térségét, új — eddig soha nem remélt ipari-bányászati perspektívát teremtve a futóhomokon.

S a Szánk—Tázlár területén folyt kutatások folyományaként íme most már a Kiskunhalas közelében megtalált kőolaj- és földgázkészlettel egyrészt növekedett a CH-bányászati körzet jelentősége, másrészt és ugyanakkor a bányászati tevékenység súlypontja is fokozatosan eltolódik e terület irányába.

Miként „Olajvárosunk” c. írásunkban is céloztunk rá, az „aranyhomokon” született CH- bányászat története még nincs „befejezve”.

Ugye — hol vagyunk már ennek a tájnak attól a jellemzésétől, amellyel a századforduló homoki vándorát e vidék fogadta — egy nyárfa törzsébe vésett versikébe foglalva:

„Tázlár—Bodoglár átkozott két

határ,

Hát még az a kutya SZÁNK!” Nyilván a környező vidék talajfelszínének mostohaságára, satnya növénytakarójára utal a versecske. Nem sokat változhatott ez attól az állapottól, amelyre egykori természetföldrajzi leírásokon túl, Bertrandon da la Broquiere francia utazó feljegyzései alapján lehet következtetni. Ezek szerint a XV—XVI.' századi „tájkép” ilyesféle volt:

1—3 km-es sávokban, áthatolhatatlan ingoványos mélyedések és itt-ott szinte sivatagra emlékez; tető homokbuckák váltogatták’ egymást... Nemcsak e három település közös határára vonatkoz- tahatjuk ezt, hanem a kiskun- halasiéra is. De ez az adottság sem volt egyszer s mindenkorra átok régmúlt időkben; néha áldás is lehetett a bűzölgő mocsár. Amikor erre rontott a tatár, dúlt a török másfél századon át, majd fosztogatott a labanc és nem volt kíméletes a sok idegen zsoldos sem — a mocsárban ezüstlő hal táplálta az oda menekülőket. Méltán vált hát a város jelképévé a h a 1.

Az új jelkép — az olajfúrótorony — kitűnően megfér a régi — a hal — mellett...

Tóth István