Petőfi Népe, 1979. január (34. évfolyam, 1-25. szám)
1979-01-25 / 20. szám
4 « PETŐFI NÉPE » 1979. január 29. TUDOMÁNY - TECHNIKA Papírhengerek helyett mikrofilmtárak • Olvasó-visszanagyitó készülék, amellyel egyetlen gombnyomásra eredeti nagyságú paplr-visszanagyítás készíthető a kiválasztott kép- mezőről. (MTI Külföldi Képszolgálat — KS) A mikrofilmről sok szó esik mostanában. Hazánkban e korszerű információhordozó szélesebb területen való felhasználása most van elterjedőben. Iratokat, nyomtatványokat, rajzokat, általában mindenfajta dokumentumot biztonságosan és nagy helymegtakarítással őrizhetnek meg, ha fototechnikai úton filmanyagra viszik rá azok megfelelően lekicsinyített képét. A későbbiek során azután az így tárolt dokumentumok könnyen hozzáférhetőek és felhasználhatók. A mikrofilm talán legnagyobb előnye az óriási térmegtakarítás. Alkalmazásával az eredeti dokumentumokat tartalmazó irattár helyének csupán öt-tíz százalékára van szükség. Hivatalok, vállalatok, tervezőirodák, könyvtárak, irattárak és dokumentációs központok, a tudományok jóformán valamennyi ága érdekelt az új információtárolási technika bevezetésében. A jelenlegi mikrofilmtechnikai eljárásokkal általában húsz-har- mincszorosan kicsinyítik le a dokumentumokat, mert a különféle optikai rendszerek és filmanyagok feloldóképessége e mértékig alkalmazható a legkisebb hibaszázalékkal. A kicsinyítési arány és a hibaszázalék ugyanis a tapasztalatok szerint fordított arányban áll egymással. Minél parányibbra kicsinyítenek például egy nyomtatott könyvoldalt, annál nagyobb a valószínűsége, hogy néhány sora olvashatatlanná válik a szabad szemmel láthatatlan filmhibák miatt. Arra is gondolni kell persze a kicsinyítési arány megválasztásakor, hogy a mikrofilm egyes kockáiról — megfelelő visszanagyítás révén — bármikor papírmásolatot kell tudni készíteni. Az Antarktisz kincsei nyomában • Az Antarktiszon jelentős súllyal jelenlevő és ott rendszeres kutatásokat folytató Szovjetunió egyik tudósa műszeres vizsgálatra készUl fel a dermesztő hidegben. (Fotó: APN—KS) A legutóbbi évek során az Antarktisz-expedíciókban részt vevő tudósok arra a következtetésre jutottak, hogy a hatodik kontinens mintegy 1700 méter vastag jégpáncélja alatt a jövő leghatalmasabb, egyelőre még pontosan fel sem tnért nyersanyagtartaléka nyugszik. Azt máris tudják, hogy a jégtakaró alatt a világ legnagyobb szén- és vasérckészletre lehet számítani. Szovjet becslések szerint a Déli-sarkon több olaj van, mint Alaszkában, egy amerikai felmérés mintegy 3 milliárd tonnára becsüli csupán a kontinentális talapzat olaját. A kontinens földgázkincsét egyelőre 400 milliárd köbméterre taksálják, de — és ez az összes ásványi kincsre és energiahordozóra egyaránt érvényes megállapítás — a tényleges mennyiségek bizonyosan jóval nagyobbak a jelzett értékeknél. 1959-ben a világnak az Antarktiszhoz közel fekvő, vagy az ottani kutatásokban különösen érdekelt tizenkét országa aláírt egy egyezményt, amelyben úgy döntötték el a földrész egyes részeinek birtoklása feletti vitát, hogy 30 évre „befagyasztották” az ösz- szes területi igényeket. Ugyanakkor kinyilvánították, hogy a hatodik kontinens minden kutató vállalkozás előtt nyitva áll, annál kevésbé katonai akciók és nukleáris kísérletek számára. Nagyon valószínű, hogy a mérhetetlen gazdagságú természeti kincset az iparilag legfejlettebb, leggazdagabb országok fogják kiaknázni, ők lesznek csaik képesek megvalósítani az ásványi vagyonnak az eddigiektől eltérő, különleges felszínre hozási technológiáját. Persze lehet, hogy jó ideig még nem lesz kifizetődő az ott folytatandó bányászat, de az egyre fokozódó „nyersanyagéhség” majd nyilván változtat a helyzeten. A tökéletesített Zaporozsec Próbaúton a zaporozsjei Kom- munár Autógyár ZAZ—968M típusú modelljének négy példánya. Az új kocsik szekrényének formája észrevehetően megváltozott az előző modelléhez képest. Sokkal díszesebb a kocsi eleje, kisebb a légellenállása, a lökhárító gumibetétes, s nikkelezés helyett főként fekete krómozást alkalmaztak. A kocsiszekrény két oldalán már nincsenek meg a kopoltyúk; a léghűtést szolgáló csatornák. Tetszetősebb a műszerfal, s jobb minőségű a műbőrbevonat. Közel kétszeres lett a csomagtartó. Az utastér is tágasabb, a hátsó üléseket hátrább helyezték el, mindkét első ülésen beépített feitámasz van. A motor teljesítménye 45 és 50 lóerő. Az első kerekek lökésgátlói a kocsi stabilitását, tárcsafékei a fékhatást fokozzák. Űjítók a téeszben A JÓ GAZDA GONDOSSÁGÁVAL Hatékonyabb termelés a MAHAJOSZ-nál CSINOS KÜLSEJŰ, meglehetősen vaskos könyvben lapozgatok: ábrák, adatok, útmutatások — sajnos, számomra laikusnak többnyire érthetetlenek, ám egy műszaki embernek bizonyára sokat mondanak. Igaz, mindössze másfél ezer példányban jelent meg, afféle ötletes próbálkozásként ez a kötet, amely a legfrissebb agrárújításokat hivatott fölmutatni, s a tapasztalatszerzés okán — el is terjeszteni. A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium adig ki, s az első fecskét az idén követi a második is. S ha e kötetek jó kezekbe kerülnek, tán nem túl vakmerő a prognózis: lehet, lesz belőle gazdasági haszon. Ugyan ml másért hívták életre annak idején az újítók mozgalmát, ha nem a szüntelen műszaki jobbítás érdekében? Azt szokás mondogatni, hogy ez a mozgalom éppen a termelőszövetkezetek berkeiben a legelmaradottabb. Lehet, hogy így van, de hát vajon csodálkozhatunk-e rajta? Aligha:.az ipar műszaki kulturáltsága, gépi fölszereltsége sokkalta régibb, nem szólván arról az „apróságról”, hogy a nagyüzemi mezőgazdaság voltaképpen csak húsz esztendős. (Kivétel az állami gazdaságok hálózata, ezért természetszerű is, hogy ott lényegesen több és szervezettebb az újítás, illetve azok hasznosítása.) Ezúttal azonban mégis a mező- gazdasági termelés túlnyomó hányadát nyújtó szövetkezetek terepét igyekszünk föltérképezni „újító nézőpontból”, Rajnai Gábornak, a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa munkatársának segítségével, ö foglalkozik ugyanis az érdekképviseleti testületben e széles témakörrel. — A téeszekben valóban kevés hagyománya van az újításoknak — mondja elöljáróban. — Bizonyos mérvű föllendülésről csak azóta beszélhetünk, hogy — 1974- ben — kormányhatározat született az újítások egész rendjének szabályozásáról. Ehhez kapcsolódva aztán irányelveket adott ki mind az Országos Találmányi Hivatal, mind a SZOT. mind a TOT, mind az OKISZ. A TAVALYI ÉVRŐL még csak márciusi adatok állnak rendelkezésünkre, de ha 1974-et és 1977-et vetem össze, úgy a benyújtott újítások száma 163-ról 829-re, a hasznosítottaké 131-ről 607-re nőtt. Ami pedig a lényeget illeti, vagyis a gazdasági hasznosságot, nos, ez a forintértékben kalkulálható összeg így fest: 23,5 millió 1974- ben, 31,2 millió forint 1977-ben. — Ez nem valami látványos fejlődés... — A helyzet csakugyan nem mondható rózsásnak. Sajnos, még nem alakult ki a belső rend, így például vannak újítások, amelyeket bevezettek ugyan, de anyagilag nem ismernek el. Elmarad a mozgalom szervezett fölkarolása, jóllehet már sok téeszben van újítási felelős. Ez azonban még nem elég: a szakértelemnek, főként az iparjogvédelmi ismeretekkel is párosulnia kell, de az előadók nemigen végeztek ilyen tanfolyamot. Pedig volna rá alkalom : a MÉM Mérnöktovábbképző Intézete szervez alapfokú újítási, előadói, valamint középfokú iparjogvédelmi tanfolyamokat, csak hát kevés a jelentkező. Most az a célunk, mondhatnám minimális programunk, hogy legalább a megyei tsz-szövetségekben e témakörrel megbízott munkatárs végezze el az iparjogvédelmi stúdiumot. i — Újítás nincs anyagi és természetesen erkölcsi elismerés nélkül. Beszélhetnénk erről is? — Beszélnünk kell róla! Hiszen a legfőbb dilemmák ekörül forognak. Tudnivaló, hogy az újítási díj a bérkeretet terheli, vagyis sokszor zavarja a gazdasági vezetőket, hogy egyáltalán foglalkaz- niok kell az újításokkal. És ha mégis elfogadják őket, akkor meg kell vívniok a népszerűtlen „bércsatát”. Egyesek ugyan becsületesen kifizetik a díjat, ám ezt nem hozzák nyilvánosságra... Jobban kellene tehát népszerűsíteni azt, hogy közügyről van szó. bár a „miért nyúlnak az én zsebembe?” szemléletet leküzdeni sokszor bizony illuzórikus. Az újítók kétharmada szocialista brigád tagja; szeretnénk jobban támaszkodni a brigádokra, hiszen rangjuk-te- kintélyük megvan. — JO PÉLDÁK azért bizonynyal akadnak... — Ha konkrét gazdaságokra, ügyekre gondol, úgy megemlíthetem az ócsai Vörös Október Termelőszövetkezetet, ahol vannak szakemberei az újításoknak, szervezett a belső mechanizmusuk. Az edelényi Alkotmány Tsz nyerte tavalyi újítási pályázatunkat — ebből a gazdaságból küldték be a legtöbb és legjobban hasznosítható javaslatot Az elterjesztésben sokat várunk a termelési rendszerektől. A derecskéi Petőfi Tsz-ben például ésszerűbb megoldást javasoltak a Rau kombinátor csapágy-elhelyezéséhez, s ezzel javítják az üzembiztonságot, növelik a gép élettartamát. A nádudvari Kukorica- és Iparinövénytermelési Együttműködés karolta föl az ötletet, s az ugyancsak nádudvari székhelyű Hajdúsági Agráripari Egyesülésben készül valamilyen módszer a térjesztés, témakörében. Nem pusztán az újítók — az említett szervezetek érdeke is ez. K. N. A Magyar Hajófuvarozó Szövetkezet kollektívája jó hangulatban kezdte meg ez évi munkáját. Azt is mondhatnánk, hogy ünnepi hangulatban, hiszen mindjárt az esztendő első napjaibarf nagy jelentőségű esemény zajlott le a MAHAJOSZ-nál: felavatták a szövetkezet új, vízi úszókotróját. A 9 millió forintos beruházással elkészített hajó sokkal magasabb termelékenységű, mint a régebbi kotrók, éppen ezért az 1979-es és a következő évek feladatainak megoldásában sokat vár tőle a közösség. Az új úszókotrót a szövetkezet dolgozói építették, társszövetkezetek és vállalatok segítségével. A termelésbe csak ezután állítják be, s legelőször is megvizsgálják, képes-e a terv szerinti teljesítményre. Az első üzempróbák jól sikerültek. Mint Pálmai István, a szövetkezet elnöke tájékoztatott, az elmúlt évben erőfeszítéseket tettek a bajai központú szövetkezet dolgozói a dudái kavics és homok hatékonyabb kitermelésére, s a kirakodási helyekre szállítására. Mivel a termelő embereken nagyon sok múlik, elsősorban a kollektíva tagjai sorában fejtettek ki meggyőző, agitatív munkát a cél érdekében. A vezetésben szigorú, következetes, de mindenkor emberséges elveket igyekeztek érvényesíteni. Éppen ezért sikerült fegyelmezettebbé tenni a munkát az irányítás és a termelés szintjén egyaránt. Természetesen a szemlélet formálásával nem elégedtek meg, végrehajtottak több hatékonyság- növelő mudka- és üzemszervezési intézkedést is. Ezért tavaly jobban sikerült, mint az előző években a szövetkezet gépláncainak mozgatása, szervezése és így termelékenyebbé vált a munkájuk. Ennek fontos feltétele volt, hogy a tervszerű megelőző karbantartást 1978-bari' valóban terv szerint, és a korábbiaknál jobb feltételek mellett végezték. A A PRAGOPROJEKT Út- és Hídépítő Tervező Intézet munkatársai érdekes munkán dolgoznak, amelyet méltán neveznek a „jövő tervének”. Dr. Karel Zlábek professzor elképzelésének megfelelően lehetséges lenne Dél-Csehországot alagúttal összekötni az Adriai-tenger partjával. Ez az alagút 350 kilométer hosszú, háromrészes létesítmény lenne: egy pályája a tengeri kikötőbe, egy másik a tengeri kikötőből történő szállítást bonyolítaná le, míg a harmadik a nemzetközi utasszállítást szoltmk-munka színvonalának emelkedése azt eredményezte, hogy a gépláncoknál csökkentek a veszteségidők. A MAHAJOSZ-nál tavaly erősítették a belső ellenőrzést is, minek következtében a dolgozók megértették, hogy a gazdaságosabb termelés érdekében mind- annyiuknak pontosabban, a jó gazda gondosságával kell feladatukat ellátni. A termelés eredményességét rontó tényezők feltárására elemzéseket végeztek a szövetkezetnél, és gyors intézkedéseket tettek a kiküszöbölésükre. Ennek volt köszönhető többek közt, hogy az üzemanyag-felhasználásban 1978-ban először sikerült az egy köbméter kavics kitermeléséhez, vízi saállításához és kirakásához szükséges üzemanyag-mennyiséget egy liter alá szorítani. Pálmai István elmondta, hogy a múlt évi munka eredményeivel elégedettek. A szövetkezet árbevételi tervét 108,8 százalékra, a mennyiségi előirányzatát pedig 104,4 százalékra teljesítette, ösz- szcsen 680 ezer köbméter folyami kavicsot és homokot adtak az építőiparnak, illetve a lakosságnak. Az V. ötéves terv harmadik esztendejére előirányzott mennyiségi tervet a MAHAJOSZ öt százalékkal túlteljesítette. Természetesen maráclt még javítani való a munkán, és 1979-ben a kollektíva arra törekszik, hogy tovább javítsa a termelés gazdaságosságát. A felavatott új kotróhajó üzembe helyezése lehetővé teszi, hogy a szövetkezet az idén — fennállása óta első ízben — 700 ezer köbméter építőanyagnál többet termeljen ki a Duna medréből. Amennyiben kemény tél nem akadályozza a vízi emberek munkáját, ezt a tervet is sikeresen megvalósítják. A. T. 8. gálná. Tervezik még az alagút- komplexum csővezetékkel történő ellátását is, ami a sótlanított tengervizet vezethetné Dél-Csehor- szágba. A terv készítői szerint az alagút pályája 200 kilométeres óránkénti sebességet tenne lehetővé, azaz az utasok két óra alatt érnének a tengerhez. A tervezőintézet szakemberei úgy vélik, ez az elképzelés nem utópia. A modern technika segítségével — már ami az építést illeti — viszonylag rövid idő alatt megvalósítható. (BUDAPRESS — ORBIS) Alagúton Csehszlovákiából a tengerhez? mmm. PÁLYAKEZDŐK Kertész Bukósisakot csatol, dzsekit ölt. Kitolja az udvarra a Simsont. Lelke van a motornak: negyedóráig rugdossa, mire bepöccen. Legjobb esetben hét óra előtt öt perccel pöfög be a kertészetbe. Beáll a törzshelyére. Ráhúzza a gázt, majd zsebre vágja a slusszkulcsot. Beköszön a melegedőbe, ahol már gyülekeznek az asszonyok. Amikor benyit az irodába, három ott levő ember közül kettő vet gyanús pislaritásokat az órára. A közepes-nagyfőnök adja ki az ukázt; fölírja a névsort. Az asszonyok szedelőzködnek. Lehet menni dolgozni a területre. így kezdődik Faragó Irén húszéves lakiteleki kertész egy napja. Tétova kezdet Amikor megjött az elutasító válasz az óvónőképző szakközépiskolából, ahová nem túlzottan kimagasló tanulmányi átlaggal jelentkeztem, szemrehányást senkinek sem tehettem. Az iskola vi- gnszdíjként küldött egy halom propagandaanyagot, hova lehet még jelentkezni. Fogtam a papírokat, s mint a kártyát, szétnyitottam őket, aztán kihúztam egyet közülük, találomra. Ez a bajai Be- reczki Máté Kertészeti Szakközépiskola volt. A négy év különösebben nem kötött le, de — mihez kezdhet az ember, ha szerez egy képzettséget, lesz egy foglalkozása? Legokosabb, ha abban próbál boldogulni. A Szikra Tsz ösztöndíjasa voltam két évig, hát ide jelentkeztem. Voltam előtte egyhónapos gyakorlaton a gazdaságban. Mit láttam akkor? Asszonyokat, akik tájszólással beszélnek. Meg paradicsomot, valóságos paradicsom- hegyet. Azt, hogy gondokat, sőt, feszültséget hoz felszínre a munka — nem. 1977 júliusában, valószínűleg egy hétfői napon, kezdtem el dolgozni, mint kertészgyakornok. Szordínós öröm Száraz szózörgés: munka. Célszerű, hasznos tevékenység. Volt idő, amikor fél évet is hosszú időnek hittem. Most ezt a másfelet is kevésnek tartom, amit itt eltöltöttem. Sokkal többet tudok a dolgokról, mint azelőtt, ami együtt jár azzal, hogy megszerettem amit csinálok. Ez nagyon egyszerű. Örülök annak, hogy ott lehettem, amikor bizonyos hangulatok kialakultak. Amikor például dalolva palántáztunk. Éneklő munkás? Szemébe nevettem volnla annak, aki ezt mondja nekem. De láttam, hallottam, csináltam magam is. Jó volt, amikor kint kellett maradnunk a határban, mert a paradicsomot nem hagyhattuk ott. Egy idő után mindenki érzi a saját felelősségét... A szüret egy részét majdnem egyedül irányítottam, bár elég sűrűn ellenőriztek. Az almaszedéskor is elég fontos melóm volt. Vezetőnek lenni, ha nem „nagyfőnöknek” is, idegesítő. Sok rohangálás, rengeteg olyan helyzet, amikor legszívesebben mindent lecsapna, otthagyna az ember. De mégse teszi! Mert ezekre a percekre átalakul. És ez természetes folyamat, semmi köze ahhoz az érzéshez, hogy „na, most majd én megmutatom”, vagy „most bebizonyítom önmagámnak is, hogy képes vagyok rá”. Egyszerűen adott egy szituáció. Amikor — például — nincs elég láda. Vagy traktor. És van ötven ember, aki nem tud dolgozni. Meg: vagyok én, akinek az a dolga, hogy ládát, traktort kerítsen, a föld alól is. Ekkor egy szót ismerek KELL! És kész. Nirics többről szó. Mezőgazdasági középkáder — hát ez vagyok én. Úgy látom — nem biztos, hogy igazam van — a középvégzettségnek nincs helye ebben a szakmában. Kellenek vezetők: felsőfokú végzettséggel. Meg beosztottak, akik teljesen mindegy, hogy mit tanultak, mert az ő feladatuk a végrehajtás. Annak, hogy én érettségiztem, csak két haszna van: jelentkezhetek egyetemre, főiskolára. A másik: viszonylag jó szinten tanultam irodalmat; ennek örülök is. De nincs nagy — sőt, szinte semmi — különbség egy Kisfáiban végzett szakmunkás, meg egy szak- középiskolában. érettségizett szakmunkás között; mindkettőt brigádba osztják be. A Szikrában az azért megvan, hogy kényszerhelyzetben szakmunkásból is főnök lehet. De az az igazság, hogy én spéciéi — ha kiemelnének — nem érezném jól magam. A mi osztályunkból már tíz százalék sincs a szakmában, attól függetlenül, hogy a legnagyobb gond az emberhiány. Az okot én abban látom, hogy amikor idejön egy tizennyolc éves fiatal, teli ambícióval, akkor nem foglalkozik vele senki. Holott itt dől el, hogy megmarad-e a tettvágya, vagy pedig darab idő múltán vállrándítással tér napirendre dolgok fölött. És ez a főnökökön múlik; azt kell elérniük, hogy a fiatal fél év után is odamenjen hozzájuk és előadja a gondját. Nem elég annyit mondani; „Menj és csináld!” Beszélgetni kell! Mondjam azt, hogy mint ember az emberrel? Igen. Mindenről! Az első napokban még megvan az akarás. Aztán, különösen ha levegőnek nézik az embert, füstté lesz. A munkaidőnek négykor van vége. Faragó Irén dzsekit ölt, bukósisakot csatol. A lelke-van motort negyedóráig rugdalja, mire bepöccen. Hazapöfög. Rá vár: az irodalmi színpad, a tsz-kultúrbizottság, klubvezetőség, ifivezetőség, KISZ. Néha agyagból csinál dolgokat, „de abból még soha nem sikerült semmi”. Aztán olvas, olvas, olvas. Éjfél, mire álomba merül. Ballal József Tükörbe pillantás
