Petőfi Népe, 1979. január (34. évfolyam, 1-25. szám)
1979-01-25 / 20. szám
1979. január 25. • PETŐFI NÉPE • 9 EZER LÁNY ÉS FIÚ FÉLEGYHÁZÁN Versenyek, vetélkedők, eredmények A kiskunfélegyházi 608. számú Szakmunkásképző Intézetben mintegy ezer lány és fiú ismerkedik választott szakmája elméleti és gyakorlati tudnivalóival. A háromszáz első éves tanuló az intézet egyre jobban felszerelt tanműhelyeiben és tantermeiben tanul, míg a másod- és harmadévesek a gyakorlati tudásukat az üzemekben gyarapítják. Serege Gábor igazgatóval arról beszélgettünk a minap, hogyan készülnek a tanév első felének befejezésére. • A mérőszobiban Német Sándor szakoktató az új keménységvlzsgáló működését ismerteti Hekkel József és Pspp György első éves gépsze— Február elején tartjuk a félévzáró értekezletet, s a tanulók a hónap második hetében tudják meg, hogy milyen eredményeket értek el szeptember óta — mondta az igazgató. — A tavalyi első félév eredményeit diákjaink néhány tizeddel várhatóan túlszárnyalják, intézeti viszonylatban a közepesnél jobb átlagra számítunk. A múlt évben kezdődött a közismereti tantárgyak új, korszerűsített tanterv szerinti oktatása és az ezzel kapcsolatos tapasztalatok igen kedvezőek. Jól segíti az oktató-nevelő munkát az is, hogy a városi tanács művelődési osztálya, valamint a helybeli Petőfi Sándor Általános Iskola koordinálásával intézetünk és kilenc általános iskola magyar irodalom, történelem és matematika tanárai szoros , kapcsolatot építettek ki egymás között. Kölcsönösen részt vesznek időnként egymás óráin, s így az általános iskolákban külön figyelmet fordíthatnak azokra a témakörökre, amelyeket alaposan ismerni kell az intézetbe kerülő diákoknak. Az első félév tapasztalatai, a tanulók egyre javuló helyesírása, az alaposabb matematikai felkészültsége bizonyítja e kapcsolat hasznát. A forgácsoló szakmában várhatóan 1980-ban új tanterv szerint kezdődik meg a műszaki tantárgyak oktatása. Külön megrelő—lakatos tanulókkal. tiszteltetésnek vettük, hogy a Munkaügyi Minisztérium Szak- oktatási és Továbbképzési Intézete minket kért fel a bevezetésre kerülő új tanterv szerinti kísérleti oktatásra. Az eddigi eredmények kedvezőek, az első éves forgácsolók sikeresebben sajátítják el az anyagismereti és más tudnivalókat. Az elsőévesek oktatását jól segíti az új, mintegy 40 ezer forint értékű, a fémek keménysé-« gét vizsgáló, valamint mikroszkopikus vizsgáló berendezés. A gyakorlati oktatás során, miközben a fiatalok a fémek megmunkálásának alapműveleteit tanulják, jelentős értékű termelőmunkát is végeznek. Különböző csavarfajtákat, nyílászáró szerkezeteket és főleg üstházakat készítenek. Ez utóbbi termékből, amelyet a vidéki háztartásokban még sokan használnak, évente mintegy 150—200-at adunk át a nagykereskedelmi vállalatnak. Tanulóink az elmúlt években igen jó eredményeket értek el a szakma kiváló tanulója versenyeken. Tavaly például a megyei vetélkedőkön kilencen szereztek első, tizenegyen második és heten harmadik helyezést. Az országos versenyről a tizenöt résztvevő közül ketten jöttek haza első helyezéssel, egy diákunk harmadik, egy pedig ötödik helyet szerzett. A többiek pedig a 12. helyig bezárólag végeztek. Az idei megyei versenyeket február 5—10. között rendezik. Tanulóink közül összesen hatva- nan vesznek részt a most folyó házi versenyek eredményei után a 11 szakmai, a 4 közismereti, valamint az öt szakmai-tantárgyi vetélkedőn, öt szakma tanulói és két szakmai tantárgyi verseny résztvevői intézetünkben mérhetik össze erejüket. Ugyancsak nálunk rendezik a megyei intézetek közötti sakkversenyt is. A félév után kezdjük meg a szocialista brigádmozgalom értékelését, amely ebben a tanévben új lendületet vett. Míg az elmúlt tanévben 48 szakmunkástanuló-brigád 580 tagja munkálkodott a vállalások teljesítésén, addig szeptember óta már 64 kollektíva 800 tagjának tevékenysége bizonyítja a mozgalom ki- szélesítését. Bízunk abban, hogy a brigádok munkája már a félévi eredményekben is megmutatkozik — mondta befejezésül Serege Gábor igazgató. Opauszky László • Szakrajzórát tart a másodéves fodrásztanulóknak Retkes Antalné szaktanár. • Szász Sándor szakoktató elégedetten állapítja meg, hogy Krammer József első éves tanuló az első félévi témazáró feladatát, egy üstházhoz való alkatrész készítését pontosan végezte el. MÜEMLÉKKŐN Y VT ÁRAINK Az Egri Főegyházmegyei Könyvtár A volt líceum épülete, amelyben ma a Ho Si Minh Tanárképző Főiskola működik, 150 éve ad otthont a tanárképzés intézményeinek. A mostani főiskolát 1950- ben Debrecenből helyezték Egerbe, s 1969 óta viseli a Ho Si Minh nevet. Az épület az alapító Eszterházy Károly egri püspök terve szerint egyetemnek készült. A munkálatok 1765-ben meg is kezdődtek, de mire az egyetem 1793-ban megnyithatta volna kapuit a tanulni vágyók előtt, addigra napvilágot látott Mária Terézia Ratio Educa- tionisa, amely többek között kimondja, hogy az egyetemeket Pestre kell telepíteni. II. József pedig, amikor az építkezés megtekintésére Egerbe érkezett, a legenda szerint azt mondta, hogy kaszárnyának fogja használni az épületet. Ha Eszterházy elképzelése megvalósulhatott volna, akkor az egri lett volna Magyarországon az első olyan négyfakultásos (teológia, bölcselet, jog- és orvostudomány) egyetem. Az egyre korszerűsödő oktatás követelményeihez igazodva nemcsak kápolnát és könyvtárat helyeztek el az egyetem épületében, hanem — a természettudományok tanításához segítséget nyújtó — csillagvizsgáló tornyot is. Itt, a régies szóhasználattal Spekulának nevezett obszervatóriumban az eredeti, a 18. században legmodernebbnek számító csillagászati műszereket tekinthetik meg az érdeklődők. Eger városában tehát nem lehetett egyetemet létrehozni, így az épületben más, főiskolai szintű oktatási intézményeket helyeztek el. Először hittudományi főiskola, majd jogakadémia működött itt. Később, hat éven keresztül, a budapesti orvosi egyetem megnyitásáig, a Magyar Orvosképző Főiskolának adott otthont, 1828 óta pedig tanárképzés folyik falai között. Mivel a könyvtárat egyetemi könyvtárnak szánták, a könyvgyűjtést a tervezett négy fakultás tananyagához igazodva kezdték el. A könyvtár a terv meghiúsulása után nem lett az egymást követő főiskolák iskolai könyvtára, hanem az egyházmegye, illetve az érsekség tulajdonába került, s azóta is nyilvános tudományos könyvtárként működik. Az állományt tehát gyakorlati céloktól vezérelve, az oktatás elősegítésére alakították ki, ezért itt kevesebb a könyvritkaság, mint más műemlék jellegű könyvtárunkban. Inkább arra törekedtek az egyetemes gyűjtőkörű állomány kialakítói, hogy minden jelentős, előre mutató XVI—XVIII. századi művet beszerezzenek. Így tett szert a könyvtár, a jelenleg már 106 ezer kötetes, tudománytörténeti szempontból kiváló gyűjteményre, amely a teológiai, a filozófiai, a jogtudományi, a történeti és csillagászati tudományok területén a leggazdagabb. Bőven akad azonban könyvcsemege is a könyvtár 33 középkori kódexe, 94 ősnyomtatványa, 750 régi magyar nyomtatványa és nagyszámú kézirata között. Itt őrzik például az egyetlen Magyar- országon található Mozart-kézira- tot, amelyet a híres zeneszerző 1747-ben, édesapja halála után írt leánytestvérének. A könyvtár tárlójában állították ki Mikes Kelemen törökországi leveleskönyvének egyik eredeti, kéziratos példányát. Szintén itt látható Dante Divina Commediájának első latin nyelvű fordítása, a XV. század elejéről. Magyarországon kívül ennek a kódexnek még két példányáról tudunk, az egyiket a British Museumban, a másikat pedig a Vatikán könyvtárában őrzik. A három közül az Egerben kiállított a legértékesebb. Ezt a példányt Serevalle, a fordító a Tridenti Zsinaton 1414-ben adta át Zsigmondnak. A magyar királynak címzett ajánláson kívül kommentár, teológiai értelmezés is íródott hozzá, amely különösen a humanizmus-kutatók számára nagy kincs. A kódexek közül jelentős még az 1400-as évek elejéről, vagy talán még korábbról származó, misztériumjátékokat és ezek kottáit tartalmazó Erlauber Spiele. 1966-ban adta ki a Corvina Kiadó a Horae Beatae Mariae Virgi- nis című miniatúra fakszimiléjét, amelynek eredetije szintén az Egri Főegyházmegyei Könyvtár tulajdona. A természettudományok köréből az állomány legjelentősebb darabja a Sorbonne híres csillagászának, John of Hollywoodnak Európa-szerte híres De Sphaera Mundi című munkája. Eredetileg csak egy díszes kivitelű könyvtártermet alakítottak ki. Berendezését Fellner Jakab tervezte és Lotter Tamás egri asztalos faragta. A Tridenti Zsinatot ábrázoló freskó — Kracker János munkája — az egyébként sima mennyezetet boltívessé varázsolja. Ebben a templomszerű csarnokban helyezték el az állomány alapját képező húszezer kötetet Később még két termet csatoltak a könyvtárhoz, de ezekben csak 30 ezer kötet fért el. A múlt század végén szükség lett még egy könyvtárteremre, melyet a mai tornaterem helyén hoztak létre. A háborúk sem az épületben, sem az állományban nem okoztak kárt. A debreceni főiskola ideköl- tözésekor viszont tornateremre is szükség volt. Ezért az új részben őrzött könyveket egy földszinti helyiségbe zsúfolták. Tíz év alatt 1200—1500 könyv, köztük néhány értékes kódex is eltűnt innét. A megmaradt köteteket 1959-ben ideiglenesen a már nem használt kápolnába költöztették. A könyvtár modern anyagát a látogatók ma is itt találják. A kápolnában levő állványok megteltek, az állomány viszont évente 1000—1500 kötettel gyarapodik. A megoldás pedig várat magára. M. Zs. Jerzy Edigey MacAreck FORDÍTOTTA: BÁBA MIHÁLY (10.) — Tessék a tartozásom. Még egyszer köszönöm, és kérem a hegedűmet. Hol van? Nem látom ott, ahová tegnap tette. — A másik szobába tettem — magyarázta a kereskedő. — Fáradjon velem. A bejárati ajtót ismét becsukta és újra kiakasztotta a „zárva” feliratú táblát. Ekkor a kereskedő a másik szobában az íróasztal melletti székre mutatott, ő maga kinyitotta a nehéz páncél- szekrény ajtaját, kivette a hegedűt, az asztalra tette. Leült a másik székre, s azt javasolta: — Mit szólna ön, ha azt mondanám, hogy szeretném megvenni a hegedűjét?! A munkás elmosolyodott: — Nincs szándékomban eladni. Magam Is szeretek játszani, és a lányomnak is nagy zenei tehetsége van. Taníttatni akarom, hogy többre vigye, mint én. Ez régi hegedű. Az én családom tulajdona legalább százötven esztendeje, és mindig jó szolgálatot tett valakinek. Játszott rajta a nagyapám, az apám és én. Játsszon majd rajta a lányom is. Azt hiszem, sokat ér. — Nem akarom becsapni. Valóban régi is, jó is a hegedű. Becsületes ember vagyok és adok érte... — itt Tomlinson úr egy pillanatra töprengett —, adok önnek érte háromezer fontot. — Háromezret? — csodálkozott a munkás. Eközben Tomlinson kinyitotta a régi, kopott tárcáját és előkotor* ta belőle a három ezerfontost. A munkás hitetlenkedve nézett rá. Látszott, hogy először látott papírbankóban ilyen nagy összeget. — Fogja a pénzt, barátom — biztatta a kereskedő —, s adjon hálát istennek, hogy hozzám jött rajztömböt vásárolni a hegedűvel a hóna alatt és hiányzott a három schillingje. A hegedű tulajdonosa már kinyújtotta a kezét a pénzért, de hirtelen visszahúzta. — Ismerem magukat, kereskedőket — mondta. — Ha ön háromezret akar nekem azonnal adni, akkor a hegedű legalább tízet ér. Adjon kilenc ilyen bankjegyet és megkapja a hangszert. — Kilencezret egy darab fáért, és méghozzá belül üres is? Megőrült? — Ha nem, hát nem. Viszontlátásra — a munkás felállt és a hegedűért nyúlt. — Üljön már le — Tomlinson majdnem erővel kényszerítette vendégét, hogy leüljön. — Az okos emberek mindig szót értenek egymással. Minek ez a nagy sietség? Adok ötezret. — Nem. Kilenc alatt nem adom. — De makacs ember. El tudja képzelni, mennyi az a kilencezer? Mennyi ideig kell dolgozni, hogy annyit keressen? Én készpénzben adok hatezret a hegedűért, amiből sem önnek, sem az ön nagyapjának semmi haszna nem volt. — Kilencért adom el — ismételte makacsul a munkás. T- Miért vette a fejébe ezt a kilencezret? Miért éppen kilenc és nem hét? Hiszen ez a hegedű még hetet sem ér. Meg akarom venni, mert nagyon tetszik nekem. — Vagy ad érte kilencet, vagy nincs miről beszélgetnünk. Kilencezret kell hogy kapjak érte. Ott, ahol a sógorom lakik, van egy asztalosműhely egy kis házzal, kerttel eladó. A tulajdonos nyolcezret akar érte. Tegnap mondta éppen a sógorom, hogy találtak is rá vevőt, de nem tudnak megegyezni. A vevő ötéves részletre kéri, a tulajdonos hároméves részletre akarja adni. Ha kapok kilencet, azonnal megveszem készpénzért. — Hiszen ön mondta, hogy az eladó nyolcezret kér és nem kilencet. — Igen, de nekem is kell ezer. A javításra, berendezésre. — Nevetséges. Ha az eladó három évi részletre is adja, akkor minek kell azonnal kifizetni az egészet? Vagy olcsóbban kell tőle készpénzért megvenni. Ezret könnyen lealkudhat. — És ha nem adja olcsóbban? — Én is kockáztatok. Veszek egy hegedűt, tulajdonképpen nem is tudom, hogy miért, és óriási összeget fizetek érte. De nyolcnál többet nem adok. Gondolja meg. Nyolcezer! Hegedű helyett lesz önnek háza, kertje és saját műhelye. A munkás egy pillanatig töprengett: — Legyen az öné a hegedű, és hozzon önnek szerencsét. De készpénzben, azonnal. Semmiféle csekket, váltót nem fogadok el. Innen egyenesen megyek Putney- be a sógorhoz, még haza, a Stepherd Marketre se megyek. De ha a házat már eladták volna, ezt soha nem bocsátom meg magamnak. — Miért adták volna el? — Tomlinson ismét kinyitotta a páncélszekrényét és szedte ki belőle a bankjegyeket. Látszott, hogy ő sem szereti a csekket, váltót. — Gondolja, hogy olyan könnyű ma eladni Putney-ben egy házat, asztalosműhelyt? Hogy olyan sok embernek van ma annyi pénze? Még ha el is adták, ennyi pénzért még jobbat vehet. Minden újság tele van hirdetéssel. Tessék, itt van három darab ezres, és a többi kisebb címletekben. A munkás minden sietség nélkül megszámolta a pénzt. Minden bankjegyet megnézett, hogy nem hamis-e. Néhányszor eltévesztette és újrakezdte a számolást. VéguT azt mondta: — Egyezik. Rendben van. Felállt és elbúcsúzott a kereskedőtől. Kifelé menet még biztosította, hogy bár a távoli Putney- ben szándékozik majd lakni, ha valamilyen papírárura lesz szüksége, mindig Tomlinson úrhoz jön vásárolni. A kereskedő, amikor este bezárta az üzletét, roppant jó hangulatban volt. Nem mindenkinek, és nem minden nap sikerül hétezer fontot keresni. Tomlinson úr, amikor hazaért, fütyörészett is, ami még sohasem történt meg vele. Elhatározta, hogy elmegy Menuhin koncertjére, hogy meghallgassa annak az embernek a játékát, aki tizenötezer fontot ácl a hegedűért. 9. Másnap Tomlinson úr üzletében ugyanolyan gyér forgalom volt, mint általában. A különféle apróságot vásárló emberek megfigyelhették, hogy a kereskedő rendkívül izgatott volt. Nem nagyon értette, mit mondanak neki, tévedett a számolásnál, és nem azt az árut adta a vevőnek, amit kért. így telt el a reggel, de a nagy hegedűművész nem jelentkezett a zeneszerszámáért. Végül is Tomlinson úr nem bírta ki és telefonált a Carlton Szállodába. A telefonos lány azonnal kapcsolta Yehudi Menuhin apartemarfcát. A telefont a nagy művész személyi titkára vette fel. Kereskedőnk elmondta, hogy a hegedű átvételére vár, és ő — Tomlinson úr — szeretné tudni, hogy Menuhin úr mikor jelentkezik érte, és mikor hozza az összeg többi részét. A titkár udvariasan meghallgatta és kérte, hogy várjon egy pillanatig, mert ő semmiről sem tud, de rögtön beszél a művésszel. A kagylóban egészen más hang szólalt meg idegenes akcentussal. — Itt Yehudi Menuhin. Mivel szolgálhatok? — Szeretném megtudni, hogy mikor jön a művész úr a hegedűért? — A hegedűért? Bocsánat, de kivel beszélek? Semmit nem értek. — Itt Tomlinson, a Jermyn Streetről. Arról a hegedűről beszélek, amelyet ön leelőlegezett nálam. A Stradivárius, tizenötezer fontért. — Valami tévedés lehet. Semmiféle hegedűt nem vettem, és sohasem voltam a Jermyn Streeten. — Hogyhogy? Hiszen előleget kaptam öntől! Háromezer fontot! (Folytatása következik.) • A líceum épülete • A könyvtárterem (MTI-fotő — KS)
