Petőfi Népe, 1979. január (34. évfolyam, 1-25. szám)
1979-01-21 / 17. szám
4 8 PETŐFI NÉPE • 1979. Január 21. A PÁRTHATÁROZATOK SZELLEMÉBEN A z ország négy legnagyobb növénytermelési rendszere közé tartozik ma már a Szolnoki Gabona és Ipari Növények Termelési Rendszere (GITR). Tíz megyében 180 gazdaság 240 ezer hektár földterülettel tagja a rendszernek. Bács-Kiskun megyében egy esztendővel ezelőtt még tizenegy mezőgazdasági üzem 10 ezer hektárral volt tagja, jelenleg ennek háromszorosa, 33 közös gazdaság 34 ezer hektár szántóján alkalmazza a GITR technológiáját. Gesztorgazdasága az országos hírű rákóczifalvi Rákóczi Tsz. A GITR igazgatója Bozsik Zoltán, akit arra kértünk, foglalja össze eddigi tevékenységüket. Nyolc növény termelését irányítják Tért hódít a növénytermelési rendszer — A mezőgazdasági üzemeknek és termelési rendszereknek , egyaránt feladatául jelölte az MSZMP KB tavaly márciusi határozata a gabonafélék, ipari növények nagy mennyiségű és jövedelmezőbb termelését — mondotta beszélgetésünk kezdetén Bozsik Zoltán. — Ismerjük az MSZMP Bács-Kiskun megyei Bizottságának múlt év decemberében hozott határozatát, amelyben a megye mezőgazdasági feladatait, valamint a rendszerek tennivalóit is megjelölték. Törekvésünk az ebben foglaltakkal megegyezik, nevezetesen: „a rendszer - gazdák a tartalmi elemek gazdagításával, a költség felhasználás normalizálásával, a garantált szolgáltatások színvonalának növelésével járuljanak hozzá a mező- gazdasággal szemben támasztott magasabb minőségi követelmények kielégítéséhez." Célunk tehát ez, amelyet még azzal egészítek ki, hogy a különféle szolgá- tatással — gép, alkatrész, vegyszer, műtrágya, vetőmag, melioráció és talajvizsglatok ellátásával — és a rendszerünkhöz tartózó nyolc növény termelésének segítésével nem tekintjük munkánkat befejezettnek, hanem a termékek további útját is figyelemmel kísérjük, szervezzük. Felelősséget érzünk azért is, hogy amit megtermelnek az üzemek, azt jövedelmezően, nyereségesen értékesíteni is tudják. — Nyolc növény termelését irányítani, nagy feladat. Milyen erőforrásokból „táplálkozik" a rendszer ahhoz, hogy vállalásaiknak, céljaiknak, s nem utolsósorban a partnerek igényeinek is eleget tudjon tenni? — Kezdem az úgynevezett szellemi tőkével. A rendszerközpontban tevékenykedő valamennyi szakember nyolc-tíz éves mező- gazdasági gyakorlattal rendelkezik, és egyetemi végzettségűek, ök jelentik az alapot, megvalósítói a feladatoknak, s napi munkájuk során partnerei a mezőgazdasági üzemekben a termelést közvetlenül irányító szakembereknek. Az ország húsz kutató, fejlesztő intézetével tartunk együttműködési megállapodásokon alapuló kapcsolatot, s ily módon a tudomány legújabb eredményeit azonnal akalmazhatjuk. Jelentősek nemzetközi együttműködéseink. Egyebek között a francia Florimond DESPREZ búzatermesztő világcéggel, a novi-sadi és zágrábi kutatóintézetekkel, stb.; Ide sorolom o hazai feldolgozó vállalatokkal létesített kapcsolatot, amely a marketing-tevékenységünk gazdaságpolitikai alaposságát segíti. Az országban nyolc alközpontot hoztunk létre, Kecskeméten egy éve működik az irodánk. A nyolc növényt valójában három nagy csoportra tagolhatom, amelyek egyenrangúak a rendszeren belül és a partnereknél is. Nem részesítjük előnyben egyiket sem például úgy, hogy csak a jobb földeket igényeljük termelésükhöz. Az idén 150 ezer hektáron termesztenek a rendszertagok búzát. E területtel az ország termelési rendszerei között a második helyen állunk. Ugyanez jellemzi az olajos magúakat is, amelyet a GITR keretében 36 ezer hektáron termelnek. A harmadik csoport a kukorica, amelynek területe ugyancsak jelentős. A hozamokat évről évre növeltük, egyebek között búzából 5—6, kukoricából 4—5, napraforgóból, szójából és őszi káposztarepcéből 2—3 mázsával nőtt tagjainknál a hektáronkénti termés. Díjtalan szaktanácsadás - napraforgó-termesztőknek — A termésátlagok növelését is említette Bozsik elvtárs, s ilyenkor óhatatlanul felvetődik a kérdés: mennyiért? Milyep lehetőségek vannak a partnerek termelési költségeinek csökkentésére, a jö- tmdelmezőbb gazdálkodásuk segítésére? — Mi is mindenkor feltesszük ezeket a kérdéseket, és vizsgáljuk, hogyan tudjuk a termelést növelni, a ráfordítási költségek jelentősebb emelése nélkül. A mezőgazdaságnak a párthatározatok szellemében feladata a gazdaságos és jövedelmezőbb tér- melés. A határozatokban foglaltak teljesíthetők, egyebek között a sokat emlegetett tartalékok fel- társával, az előrelátó gép- és eszközberuházással, a jó üzletpolitikával, a technológiai és szervezési módosításokkal, hogy csak a legfontosabbakat említsem. A tartalékfeltárás egyik módja a termelés biológiai alapjaiban rejlő lehetőségek jobb kihasználása. Ez volt egyik indítéka a GABONAMAG Alapanyagszaporító Gazdasági Társaság megalakításának, amelynek a GITR is tagja, a nádudvari (KITE) rendszer, két agráripari egyesülés, a növényolaj- ipar, és a bázist jelentő Szegedi Gabonatermesztési Kutató Intézet mellett. Célunk, hogy jobb minőségű vetőmagot állítsunk elő, s a nagy termőképességű, hazánkban és külföldön nemesített növényfajtákat, hibrideket gyorsan elszaporítsuk, partnergazdaságainknak ezekből adjunk vetőmagot. A GABONAMAG feladata még a vetőmagellátási és -feldolgozási technológiák kimunkálása, a szakember-továbbképzés és a szaktanácsadás is. Termelőegységekre adaptált technológiát adunk partnereinknek, amelyet három bázisgazdaságunkban dolgoztunk ki. Figyelembe vesszük valameny- nyi termőhely természeti és köz- gazdasági vonatkozásait. — Az alkalmazott gépeknek a jövedelmezőségre ható szerepét sem lehet figyelmen kívül hagyni. A gépek, eszközök beszerzésében, fenntartásában az alkatrészellátásban, milyen tendenciák érvényesülnek? — Elvünk az, hogy alkalmazzuk a szocialista országokban gyártott jó és korszerű gépeket, ami viszont a KGST- belül nem kapható — a speciális munkagépek egy része — azt a nyugati piacon szerezzük be. A Claas—105-ös kombájnért nem dollárral, hanem Kooperációs gyártás formájában fizetünk. Az E—512 és 516-os kombájnok képezik a rendszerben még a betakarítógépeket, a szállításokhoz IFA tehergépkocsit használunk. Szajolban műszaki bázistelepet hoztunk létre, ahonnét a szovjet erőgépek, valamint az IFA teherautók alkatrészellátása történik. Nyolc szervizkocsinkkal a partnerek gépeit szükség szerint a földeken is megjavítjuk. Az alkatrészeket 4 százalékkal olcsóbban adjuk a tagoknak, ami jelentős költségmegtakarítást jelent a partnereknek. Rövidesen a gépek diagnosztikai vizsgálatát is ellátjuk. Központi növényvédő- és gyomirtószer- raktárat is létrehozunk. — Marketing-tevékenységünk célja, hogy a partnereink által megtermelt áruknak biztos piacot teremtsünk. Tehát termeltünk és értékesítettünk, amiből jelentős hasznuk van tagjainknak is. A kereskedelmi tevékenységünk eredményezte, hogy a rendszer tagjai 5—8 százalékkal nagyobb árbevételhez jutottak az olajipari növényekből, mintha egyéb módon értékesítették volna. Szolgáltatásunkat tovább bővítjük, egyebek között a rendszertagoknak visszajuttatjuk az ipari melléktermékeket, hogy növelni tudják állatállományuk takarmánybázisát. Ezzel a tömegtakarmány-termö terület csökkentését segítjük elő, s e növények helyett például a „jól fizető” napraforgót tudják termeszteni. A napraforgó termő- területének és hozamainak növelése egyik legfontosabb feladatunk, ugyanis a GITR lesz a bázisa a Martfűn megépülő, naponta 800 tonna napraforgó feldolgozására alkalmas olajgyárnak. A termelést nemcsak a legjobb napraforgóhibridek juttatásával (éppen a GABONAMAG útján) segítjük, hanem az idén már a növénytermesztési szaktanácsadás is díjtalan. Termelési többletköltség nélkül megkezdjük az ipari alapanyagul szolgáló kukorica termesztését, amely mázsánként 40 forinttal növeli a jövedelmezőséget. Biztosított a torábbfejlődés — A GITR munkája igen sok gazdaságnak kedvező, bizonyára ennek is köszönheti a rendszer eddigi sikerét. Az elmondottakon kívül milyen egyéb tényezőktől remélhető a■ további előrelépés? — Háttérgazdaságunk a nyolcezer hektáros, félmilliárd forint termelési értéket és 50 millió forint nyereséget realizáló gesztorunk a rákóczifalvi Rákóczi Tsz a legnagyobb segítőnk és támogatónk. Nem igényel a rendszertől saját céljaira külön jövedelem- kepzést, sőt, támogatja pénzügyileg is a GITR-t. így minden anyagi forrást a partnergazdaságok fejlesztésére fordíthatunk. Szolgáltatásaink az átlagosnál bővebbek, amelyekkel nemcsak a terméshozamok emelését, hanem az üzemek eredményességét, fejlődését is segítjük, valamint a gazdaságokban dolgozó szakemberek terhelését is csökkentjük. Ezzel érjük el, hogy a szolgáltatások zöme a többlettermésben meg- viutatkozik, illetve többszörösen megtérül, s a partnerek munkájának hatékonysága is jelentősen javul. Fontosnak tartjuk a rendszertagok úgynevezett fogadóképességének növelését, az új, a korszerű iránti érzékenységet, hogy a tudomány eredményei mielőbb megvalósuljanak a gyakorlatban. Továbbra sem állítunk korlátokat a rendszerhez csatlakozni szándékozók elé. Ezzel lehetővé tettük, hogy Bács-Kiskun- ban több szakszövetkezet is tagjaink sorába . lépett. Ismerjük hiányosságainkat, a megvalósítandó feladatok közül néhányat említettem. Terveink szerint 1980-ra a megkezdett több irányú fejlesztéseket megvalósítjuk. Töretlen fejlődésünkhöz megvannak a feltételek, s eleget tudunk tenni a termelési rendszerek céljait és feladatait megjelölő párt- és kormányhatározatoknak —• mondotta befejezésül Bozsik Zoltán. Csabai István Munkaverseny és hatékonyság az ÉPFA bajai gyárában Az MSZMP XI. kongresszusának tiszteletére indított verseny óta minden évben a bajai gyár kollektívája vitte el a pálmát az Épületasztalosipari és Faipari Vállalaton belül a szocialista munkaversenyben. A jó eredmények annak köszönhetők, hogy a gyár gazdasági vezetői súlyának megfelelően kezelték a mozgalmat, alapoztak rá. A párt, a szak- szervezet és a KISZ vezetőivel, de lehet mondani, hogy az egész közösséggel együtt keresték: milyen módszerekkel lehet a versenyt a termelékenység és a hatékonyság fokozásának szolgálatába állítani. A bajai ÉPFA-gyár dolgozóinak — az előző évekhez hasonlóan — tavaly ■ ez volt a jelszavuk: Dolgozzunk Kiváló Gyár színvonalon! A kollektíva „szigorú” tervet készített magának. A vállalat 249,4 milió forintos termelést irányzott elő részükre. A gyári üzemi négyszög összeült és megvitatta, tudnának-e többet teljesíteni? Ezután a brigádveze- tókkel is megbeszélték ezt, és végül közös akarattal 253 millió forintos termelést tűztek célul maguk elé, 53 milliós nyereséggel. A létszám csökkent valamelyest 1978-ban, az eszközállományt nem növelték, az elképzeléseket mégis megvalósították. 1977-ben, s az előtt, hasonló sikerrel mérte föl lehetőségeit a bajai gyár közössége, és teljesítette a versenyben vállalt tervet. A vezetők kötelessége — hallottuk Zimmermann János igazgatótól —, hogy a reális és jelentőséggel bíró versenyvállalásokhoz megteremtsék a feltételeket. A brigádmozgalom hármas jelszavával összhangban álló felajánlások teljesítését pontozásos módszerrel értékelik. Év végén, és már a negyedévek zárásakor is, .megállapítják a versenyben a brigád- sorrendet. A kollektívák által jóváhagyott pontozás kifejezi, hogy az egyes brigádok mennyi újítást adtak be, milyen fegyelmezetten dolgoztak, mennyire tették magukévá a gyár gondjait, képezték-e magukat a brigádtagok, s természetesen tartalmazza a termelési feladatok elvégzését, ami a legfontosabb. Kulturális megmozdulásokkal és társadalmi munkával, sőt egymás segítésével is lehet pontokat gyűjteni.' Az egyoldalúság elkerülése végett — például társadalmi munkában — csak egy meghatározott mértékig „számolják el” a teljesítést. Ha a brigádtagok tanulást vállalnak, de lemorzsolódnak, a felajánlásiért járó pontokat levonják. Ha egy brigádban késik valaki a munkából, s ezt nem jegyzik be a naplóba, hanem a vezetők fedik fel a mulasztást, akkor kétszeresen vonják le a „büntető” pontokat. Ez a módszer kihat a munkafegyelemre, s ennek tudható be nagyrészt, hogy az Épü- letasztäTosiparl és Faipari Vállalaton belül a bajai gyárban a legtöbb éves viszonylatban az egy személyre jutó ledolgozott napok száma. Az említett negyedéves értékeléseket és az első két helyezett pénzzel való jutalmazását, a vándorzászló odaítélését az elmúlt évben vezették be. A gyakoribb nyilvános értékelés — az eredményeket kifüggesztik az üzemekben — élénkítette a versenyt, ezért a háromhavonkénti értékelést az idén folytatják. Az ÉPFA bajai gyára 23 százalékos nyereséghozammal termel. A hasonló profilú, ablakokat és más nyílászárókat gyártó üzemek ettől elmaradnak. A minőségről elismeréssel nyilatkoznak a minőségellenőrző szervek és a megrendelők. Ezek a sikerek az egész kollektíva javára írandók, azonban a legelső föltételük a demokratikus veeztési stílus. Az üzemi négyszög tagjai, a főmérnök és valamennyi munkatársuk a dolgozókkal idejében ismertetett, megvitatott célok elérésére mozgósítanak. Az Épületasztalosipari és Faipari Válalat bajai gyára tavaly — és az előző években — nemcsak a termelési és nyereségtervét teljesítette, pontosan, hanem maradéktalanul megvalósították a kollektíva jó munkája révén a béremelési elképzeléseket is. A. T. S. 0 A II. Rákóczi Ferenc bronzkoszorús közösség tagjai ablakkereteket készítenek. Jó munkájukkal ők is nagyban hozzájárultak a tavalyi sikerhez. (Szabó Ferenc felvétele.) Jerzy Edigey MacAreck FORDÍTOTTA: BÁBA MIHÁLY (7.) — Nyolc órán át, délután négy « órától éjfélig, álltam egy kis sötét helyiségben — mesélte He- nio —, és végeláthatatlan meny- nyiségű poharat, tányért, kést, villát, kanalat mostam. Minden törött edény árát levonták a fizetésemből, és minden vendég reklamálásáért, hogy piszkos a tányér, vagy a villa, büntetést kellett fizetnem. Az első hónapokban semmit sem kerestem, sőt gyakran kiderült, hogy én tartozom a munkaadómnak. Később fantasztikus gyakorlatra tettem szert. Sok ezer különféle edényt, evőeszközt mostam törés nélkül. Még arra Is volt időm, hogy egy cigarettát elszívjak. De hát végül ezt a foglalkozást is abba kellett hagynom. — Megint állampolgárságot kértek? — kérdeztem. — Nem. Az angolok megengedik, hogy piszkukat idegenek mossák, nem érdekli őket a származásuk — nevetett mister MacAreck. — Egyszerűen a szálloda vezetősége kiszámította, hogy jobb két mosogatólegény helyett megvenni az olasz automatát. A kiadás ugyan nagy, de megéri. Az automatának nem kell inni adni, pontosan dolgozik, nem töri az edényeket és nem kér bért kéthetente. Az egyik szombaton a pénzesboritékom mellé kaptam egy nagyon udvarias levelet, amelyben a szálloda igazgatója őszinte sajnálattal értesített, hogy a legközelebbi hétfőtől ne fáradjak be a munkahelyemre. A levél a legőszintébb kívánságot tartalmazta a jövőre vonatkozóan és biztosított változatlan baráti érzésükről és tiszteletükről, mely megilleti személyemet a hotel vezetősége részéről. — Aztán mi történt? — kérdeztem. — Aztán? Meggyőződtem róla, hogy munkát még nehezebb találni, mint korábban. El akartam utazni Ausztráliába, de nem volt pénzem. Korwaliban szénbányába felvettek a lengyelek, de ez a munka sokkal nehezebb volt, mint a tányérmosogatás, s azzal a perspektívával kecsegtetett, hogy a széntermelés legkisebb konjunktúrája miatt állás nélkül marad az ember. Akkor értettem meg igazán, amiről tegnap beszéltem neked. A gazdag és az úgynevezett becsületes ember, nem mulaszt el egyetlen alkalmat, hogy a jog palástja alól kiforgassa a szegényebbeket és a tőle tapasztalatlanabbakat maradék vagyunkból. Elhatároztam, hogy én is kipróbálom ezt a módszert. Ezúttal én öltöm magamra a naiv ember szerepét, akit az ügyes businessman igyekezni fog megfosztani az utolsó fillérétől. Az lettem, akit Lengyelországban hochs taplernek neveznek. De hochs tapler nagystílű! Aki pénzt, súlyos összegeket képes kombinálni. De engem soha senki nem látott a vádlottak padján. Egyetlen általam becsapott „áldozat” nem vallotta be, hogy ismer engem. A velem való Ismerkedés és az, hogy engem akartak becsapni, nagyon sok fontjukba, dollárjukba került. — Hogyhogy? Nem értem! — Iszunk még egy kávét — Javasolta Henio és intett a pincérnek, aki majdnem futva érkezett asztalunkhoz. — Két kávét hozzon nekünk, de erőset. A Hennessyt a szerkesztő úrnak, nekem pedig tisztességes lengyel vodkát. A pincér elénk tette a feketés csészét, majd ünnepélyesen, nagy ceremóniával töltötte tele a poharakat vodkával és francia konyakkal. Mesélőm ivott egy korty kávét, utána ivott az aranyszínű italból, aztán kényelmesen -elhelyezkedett a fotelben és elkezdte elbeszélését. 6. A Jemyn Streeten, a Regenc Hotel közvetlen közelében van egy kis papíráruüzlet. Két lépcső vezetett a keskeny, hosszú üzletbe. Keskeny pult terpeszkedett középen. Hátul, a polcokon különféle áruk. Nem voltak itt luxus levélpapírok, de a papíráruk választéka gazdag volt. Gyerekek jöttek matricáért, hajó- és repü- lögép-modellekért. A felnőtteknek levélpapírra, csomagolópapírra. tolira és ceruzára volt szükségük. Az üzlet belsejében látni lehetett a bádoglemezzel burkolt keskeny ajtót. Ez vezetett az ugyancsak keskeny szobába. Egyetlen bútordarabja egy régi íróasztal, három szék, és a falhoz lapuló nagy páncélszekrény volt. A bejárati ajtó mellett egy régimódi csengő lógott. Hangjára az üzlet tulajdonosa, mister James Tomlinson kijött a szobából, és kiszolgálta az ügyfelet. Néha, főleg az esti órákban, olyan ügyfelek jelentek meg, akiket Mr. Tomlinson behívott a szobába. Ilyenkor korábban zárta be az üzletet. A vendégeit, az ugyancsak bádoglemezzel borított, de a lépcsőházra nyíló ajtón engedte ki. Innen ki lehetett jutni a Jermyn Streetre, és a nagy szálloda mögötti kis utcára is. Az üzlet nem versenyzett a belvárosi, nagy áruházakkal, nem volt nagy forgalma sem. Ennek ellenére Mr. James Tomlinson a környék nagyon gazdag emberének számított, és a szobában levő páncélszekrényéről valóságos legendák keringtek. Állítólag igazi kincs rejtőzött benne: dió nagyságú briliáns régi mestermű aranytárgyak, és értékpapírok. Értékük szédítően magas összegr e rúgott. Az üzlettulajdonos magányos ember volt. Mindenesetre a szomszédok, a vásárlók és az eladók, a szállítók közül, soha senki sem hallott semmit Tomlinson úr családjáról. Egy kicsiny lakásban lakott a közelben. Nagyon szerényen élt, sőt szegényesen öltözött. Mindenki úgy vélte, hogy a papírárubolt vezetése csak kényelmes póz. Ennek az öreg embernek a tulajdonképpeni elfoglaltsága az uzsora volt, és a föld alatti világ legkülönbözőbb vállalkozásainak finanszírozása. A szerény bolt tulajdonosa mindig tudott klienseinek komoly összeggel szolgálni, hacsak biztosítva látta a magas kamatot és a megfelelő biztosítékot. Értéktárgyakat is vásárolt, nem kérdezte származásukat. Sokáig nézegette a drágaköveket, vagy a nyakéket, aztán felajánlotta az ösz- szeget. Általában ez az összeg legalább kétszer kisebb volt, mint amennyit az eladó remélt árujáért. De reménytelen volt minden alkudozás. Tomlinson úr nyugodtan elmondta, hogy hosszú névsora van, olyan ékszerészeké, akik készek a piaci árnak megfelelően megvásárolni az értéktárgyakat, egyszóval sokkal többet fizetnek, annál az árnál is, amit a „tisztelt eladó” kért. Csak egy feltételük lenne, ezek az urak követelik a származási igazolást, ezenkívül minden nagyobb üzletükről értesítik- a megfelelő hatóságot, és kereskedelmi könyvükbe is feljegyzik az eseményt. Az üzlet tulajdonosa ilyen felvilágosítás után általában elérte célját, az általa mondott összegért megkapta az értékes árut. A Jondoni rendőrség sejtette, hogy mi történik ott. Néhányszor különböző ürüggyel házkutatást tartottak az üzletben, s a tulajdonos lakásán. Azonban nem találtak semmi gyanúsat. A páncélszekrény komoly összeget rejtett magában, és nagy összegű értékpapírokat, de Angliában az egyikből is, a másikból is lehetett mindenkinek. Szóval semmi gyanúsat nem találtak. Megfelelő kapcsolat révén — időben értesítették a hatóság látogatásáról. Egy délután kinyílt az ajtó, s a fölszerelt csengő fellármázta a tulajdonost, aki szokása szerint a szobában üldögélt. Az üzletbe egy szerényen öltözött ember lépett be. Látszatra londoni munkásnak vélte. Hóna alatt egy flanelldarabba burkolt hegedű volt. Letette a pultra és kért egy csomag levélpapírt, tintát, tollat és pár darab ceruzát. Kért még egy rajztömböt és színes krétákat Is a gyereke számára. (Folytatása következik.) , *
