Petőfi Népe, 1979. január (34. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-20 / 16. szám

1979. január 20. • PETŐFI NÉPE • 3 Á KGST ÉS MAGYARORSZÁG 4. Együtt a mezőgazdaságban is I HATVAN ÉV MÜLTÁN _____________________________ A néptanács 5 A polgári pártok körében nagy zűrzavart • váltott ki ez a határozott állásfoglalás. An­nál is inkább így volt ez, mert az ülésen csak négy-öt polgári személy volt jelen és a többi 25 körében sem volt világos az új helyzet. A Függet­lenségi és a 48-as párt azonnal értekezletre ült össze, amikor dr. Fritz Imre felvetette, hogy a „Nemzeti Tanács már betöltötte hivatását, éppen azért már nincs is rá szükség. Voltaképpen tehát fel kellene oszlania...” A vita vége egy olyan ér­telmű állásfoglalás lett, hogy a polgári pártok tag­jai lépjenek ki a Nemzeti Tanácsból. Ez az állás­foglalás és a jogi formulák keresése egy forradal­mi helyzetben egyes kérdések megoldására, nyil­vánvalóan szoros összefüggésben volt a hatalom­mal. A polgári pártok, ha nem látták világosan, de ösztönösen megérezték, hogy az adott politikai és gazdasági helyzet olyan tartalommal telítődik, ami a munkásosztálynak, a tömegeknek kedvező, és azt is látták, hogy szinte napok kérdése már, hogy felmerül: kié legyen a hatalom? Ez a kétségbeesett és átlátszó kifogásokkal pró­bálkozó manőverezés nevetséges helyzetbe hozta a polgári pártokat és az adott helyzetben senki sem vette komolyan szándékait. Erre vall egyébként azoknak a szükséges intézkedéseknek a hiánya is, amely már nagyon sürgető és égető volt, de a kormányzat, amely a jobboldali szociádemokraták- kal fedeztette magát, nem akart, s nem is tudott megoldani. Az 1919 eleji politikai helyzetben a he­lyi szociáldemokrata pártot, illetve annak egyes vezetőit befolyásolta ugyan a szociáldemokrata pártvezetés opportunista politikája, de az is vitat­hatatlan volt, hogy nyilvánvaló megalkuvó politi­kát, a tömegek szeme láttára nem lehet érvényesí­teni. Talán ez az oka annak, hogy a szociáldemok­rata állásfoglalás általában megfelelt annak a hely­zetnek, ami éppen adva volt, hogy a pártvezetőség — az egyes kérdésekben helytelen állásfoglalása mellett is — általában az osztályérdeknek megfe­lelő politikai irányvonalon haladt. A város polgármestere, aki az úgynevezett tör­vényesség útján akart haladni, január 10-én az ál­lamtitkár kormánybiztoshoz többek között a kö­vetkező felterjesztést küldte: „A közelmúltban újjászervezett, s most felerész­ben a polgári pártok megbízottaiból álló helyi Nemzeti Tanács ma esti ülésén a munkástanács részéről indítványt tettek, hogy a törv. hat. bizott­sági közgyűlést szólítsák fel lemondásra és jogköré­nek a Nemzeti Tanácsra való átruházásra, mely azután vegye át a város felett a hatalom gyakorlá­sát, és ahol szükséges a központi kormányhatalom túlságos jóváhagyási és intézkedési jogának mellő­zésével tegye meg a szükséges intézkedéseket. Ki­jelentették egyben, hogy ha a törv. hat. bizottság nem lenne erre hajlandó, a munkástanács tudni fogja a módját, hogy a lemondást kikény szentse”. Sándor István polgármester dr. Horváth Mi­hálynak, a Nemzeti Tanács elnökének január 30-án a következő levelet küldte: „A helybeli munkásta­nács küldöttsége tegnap a városi tanácstól több követelésének teljesítését kérte, melyeket már szó­belileg közöltem Elnök Úrral. E követeléseknek egyike az volt, hogy addig, míg a Néptanács in­tézményesen megalakul, a Munkástanács által meg­választott három tag: Vincze Lajos, Simon István és Bódy János hívassanak meg a városi tanács ülé­seire.” Ugyanakkor Sándor úgy intézkedett, hogy a polgári pártok is hasonlóan három tagot delegál­janak a városi tanácsba. A kezdeményezésnek te­hát az lett a végeredménye, hogy bár a munkás- osztály képviselői helyet foglalhattak a tanácsban, „ellenőrző és tanácskozási joggal”, de részvételüket a polgári pártok képviselőivel ellensúlyozták, ar­ról nem is beszélve, hogy a közgyűlés megmaradt eredeti összetételében. A helyzet azonban egyre in­kább úgy alakult, hogy a munkásosztály hatalma nem sokáig váratott magára. A Nemzeti Tanács és a törvényhatósági bizott­ság között a hatalomért folyó harccal kapcsolato­san érdekes az a levél, amely a Kecskeméti Polgár 1919. január 23-i számában jelent meg. A levél író­ja a városi tanács kiegészítését javasolja £s azt mondja: „a kiegészített városi tanács pedig, mint valami igazi néptanács intézze a város fontosabb ügyeit.” A Nemzeti Tanács január 25-i ülésén Bódy János, a szociáldemokrata párt részéről bejelentet­te, hogy a munkástanács nem fogadta el a népta­nács felállítására vonatkozó kompromisszumos megoldást, hanem ragaszkodik az eredeti tervhez, mely szerint a közgyűlés minél előbb mondja ki feloszlását és a végrehajtó hatalom szálljon át a Nemzeti Tanácsra. De január 29-én már Kecske­métre érkezett a hír, hogy városi néptanácsok lesz­nek, amely tisztviselő tanácstagokból és a kormány- biztos által kinevezett külső tanácstagokból áll. Ez­zel egyidejűleg természetesen a Nemzeti Tanácsok megszűnnek. A hír igaznak bizonyult, mert a hivatalos lap február 1-i száma közölte a néptanács intézmé­nyének életbe léptetéséről szóló néptörvényt. Nem­sokára a függetlenségi párt és a szociáldemokrata párt küldöttei megbeszélésre jötek össze, és há­romórás vita után abban állapodtak meg, hogy a két párt a paritás alapján 6—6 taggal vesz részt a tanácsban. A néptanács első ülését február 25-én tartotta meg. A szociáldemokrata pánt nevében Lőwy Ödön kifejtette, hogy a népköztársaság érdekében a szo­ciáldemokrata párt hajlandó együttműködni a pol­gári pártokkal. A kormánybiztos a néptanács ülésén mutatta be helyettesét, dr. Földes Istvánt, aki bemutatkozó beszédében felkérte a polgárságot, hogy haladjon együtt a munkássággal. A jegyzőkönyv azt mondja: „Az együttműködés szerintem nem a munkásság, hanem éppen a polgárság érdekében szükséges. Meg kell valósítani még áldozatok árán is a szükséges nép­jóléti, szociális és kulturális intézményeket. Igen szomorú dolog, hogy Kecskeméten még nincs ve- nériás betegkórház, népkönyvtár, népfürdő”. MAKÓ, SZÉKESFEHÉRVÁR, KECSKEMÉT MIT ÍRTAK A KRITIKUSOK? Páger Antal első színpadi sikerei A KGST-országok közötti együttműködést az első időszak­ban az határozta meg, hogy csak­nem mindenütt a mezőgazdaság volt a népgazdaság vezető ágaza­ta. A kapcsolatok legfontosabb — gyakorlatilag egyetlen — formáit a termékszállítások jelentették. A kétoldalú megállapodások bizto­sította kereteken belül hazánk — mint kedvező természeti adottsá­gokkal, termesztési hagyományok­kal rendelkező ország — gabo­nát. zöldséget és gyümölcsöt ex­portál partnereinek. Az import oldalon pedig gyapot, rizs, és más, Magyarországon nem termesztett mezőgazdasági termék szerepelt. Igen fontosak ugyancsak az ága­zat anyagi-műszaki bázisának nö­veléséhez a baráti országokból származó erő- és munkagépek valamint műtrágyák és vegysze­rek. A génbank haszna Az igényeknek és a lehetősé­geknek megfelelő szorosabb kap­csolatok csak az utóbbi évtized­ben alakultak ki. Ezeknek jel­lemzője, hogy a korábbi kétoldalú együttműködés helyett a hang­súly a sokoldalú kapcsolatokra helyeződött át. Az új formák ki­dolgozásában, gyakorlati megvaló­sításában hazánk is aktív szere­pet vállalt A legrégebbi sokol­dalú együttműködés a vetőmagok és a szaporítóanyagok termelés­szakosítása és kölcsönös szállítá­sa. Ennek keretében Magyaror­szág a többi között a nagy hoza­mú kukorica, a borsó, valamint a lucerna vetőmagjának a kikí­sérletezését, termesztését és szál­lítását vállalta. Igen gazdag a szerződés importoldala is. A Szov­jetunió például a korszerű nagy­üzemi gazdálkodáshoz szükséges búzavetőmagot az NDK különbö­ző zöldségvetőmagot, Románia napraforgó-vetőmagot ad a ma­gyar gazdaságoknak. Jól teljesül a gyakorlatban a szaporítóanyagok szállítására alá­írt megállapodás is. Magyaror­szág főleg a szőlő és különböző gyümölcsfák telepítéséhez nyújt segítséget. A kikísérletezett és partnereinknek átadott fajtákat valamennyi szocialista országban kedvezően fogadták, amit jól ér­zékeltet, hogy szívesen vásárolná­nak az eredetileg egyeztetett mennyiségeknél többet is. Kedvező tapasztalatokat hozott a növénytermesztésben és az ál­lattenyésztésben egyaránt létre­hozott génbank is. A közös ban­kokba a részt vevő országok a legjobb tulajdonságokkal rendel­kező fajtákat, típusokat gyűjtik össze, és itt megfelelő körülmé­nyek között évekig tartósítják úgy, hogy hosszú időszak eltel­tével is felhasználhatók. A közös vállalkozás már eddig is nagy­mértékben segítette elő a nö­vénytermesztésben és az állatte­nyésztésben az újabb — a koráb­biaknál lényegesen nagyobb hoza­mú — hibridek kidolgozását. A Arra kell törekedni, hogy át­lagban 100 helyre 120-nál több kisgyermeket ne vegyenek fel a bölcsődékbe — hangsúlyozták az Egészségügyi Minisztériumban, abból az alkalomból, hogy közzé­tették a bölcsődék új szervezeti és működési szabályzatát. A zsú­foltság ugyanis a jó ellátás, a szakmai színvonal rovására megy. Ma az ország több mint 1200 böl­csődéjében mintegy 70 ezer gyer­meket gondoznak, az intézmények kihasználtsága átlagban — a szak­mai kívánalmaknak megfelelően — 120 százalékos. Az átlag azon­ban lényeges eltéréseket takar: van olyan bölcsőde — főleg né­hány nagyobb településen és a fő­városban . —, ahová a megenge­dettnél kétszer több gyermeket vettek fel, viszont nem ritka az olyan kisebb település sem, ahol a meglevő lehetőségeket sem hasz­nálják ki teljesen. Az igény a jö­vőt illetően nem túlzott, annak ellenére sem, hogy a tanácsok évente 10—15 ezer jogos kérelmet kénytelenek elutasítani. A bölcső­dék száma ugyanis évről évre .— ha a szükségnél lassúbb mérték­ben is — nő. Az ötödik ötéves terv alapján évente 3—4 ezer új bölcsődei helyet adtak, illetve ad­nak át, és számuk az idén várha­tóan 3 és fél ezerrel emelkedik. Több mint húszéves jogsza­bályt váltott fel az egészségügyi miniszternek a bölcsődékről kö­zelmúltban közzétett rendelete, amely egységbe foglalja a böl­szakemberek egybehangzó véle­ménye szerint a magyarországi állattenyésztés gyors minőségi fejlődésében igen fontos szerepet töltött be a szocialista országok közös génbankja. Együttes erővel a járványok ellen Viszonylag újabb keletű a száj- és körömfájás elleni közös véde­kezést biztosító egyezmény. Az állatorvosi kutatások eredménye­ként a legutóbbi időben vált is­mertté, hogy a veszélyes beteg­ségnek többféle kórokozó vírusa van. így az ellene való védeke­zéshez is különböző oltóanyagok­ra, gyógyszerekre van szükség. Az érdekelt országok sokoldalú megállapodásának megfelelően országonként elsősorban egy-egy kórokozó elleni védekezésre össz­pontosítanak. Ezt tanulmányoz­zák, készítenek újabb — az ed­digieknél is hatékonyabb — ké­szítményeket. Létrehoztak egy közös tartalékalapot, ahonnan szükség esetén 24 óra alatt a si­keres védekezéshez szükséges mennyiségeket a segélyt kérő or­szág rendelkezésére bocsátják. Az eddigi tapasztalatok szerint óra­mű pontossággal érkezett szüksé­ges esetben a szállítmány. Ezért gyakorlatilag az egyes országok mentesültek a készletezéssel járó felesleges gondoktól, a szükséges technológiai eszközök beszerzé­sétől. A jövő programjai Az egyik legígéretesebb téma a hústermelés bővítését elősegítő több oldalú tervek kimunkálása, megvalósítása. Már eddig is vol­tak bizonyos kapcsolatok a szo­cialista országok között — gya­korlatilag kétoldalú megállapodá­sok alapján — a hústípusú szarvasmarha tartási és tenyész­tési tapasztalatainak kicserélésé­ről. Most azonban a sok oldalú együttműködés keretében egyez­tetnék a sertés-, a szarvasmarha-, valamint a juhtenyésztés távlati feladatait, s megállapodnak ab­ban, hogy az egyes országok mi­ben tudnak hozzájárulni a kitű­zött célok eléréséhez. Magyaror­szágon az időjárási viszonyok le­hetővé teszik a félszabad tartást. Az itt szerzett tapasztalatokat, technológiát minden bizonnyal más országok is hasznosítani tud­ják. Várhatóan külön téma lesz a baromfitartás. Hazánkban az utóbbi években nagyon sok. — és világszerte elismert — tapaszta­lat halmozódott fel ezen a terü­leten. Az együttműködés kereté­ben partnereink a korszerű tar­tási technológiát, az épületeket éppen úgy megvásárolhatják, mint a szülőpárokat. Sőt arra is lehetőség nyílik, hogy folyamato­san megkapják a legfrissebb ku­tatási eredményeket is. csődéi ellátással kapcsolatos, idő­közben megjelent más jogszabá­lyokat is. Ehhez kapcsolódik az új szervezeti és működési sza­bályzat is. A rendelkezés figye­lembe vette a szülési szabadság időtartamát, ezért a jövőben álta­lában 16 hetes kortól vehetők fel a gyermekek a bölcsődékbe, és 3 éves korukig tarthatók ott. A 30. hónapot betöltött gyere­kek felvételét viszont ne a böl­csődébe, hanem már az óvodába kérjék a szülők, mert azok né­hány hónapon belül úgy is kinő­nek a legkisebbek közül. A felvételnél továbbra is előny­ben részesítik azokat, akiket egye­dülálló szülő nevel, akiknek az édesapja sorkatonai szolgálatát tölti, vagy ahol az egyik szülő tar­tósan munkaképtelen. Ugyancsak előnyt élveznek a sokgyermekes családok kicsinyei. Űj a jogsza­bályban, hogy rendkívül indokolt esetben fel lehet venni a gyes-en otthon levő édesanyának azt a gyermekét, aki után gyermekgon­dozási segélyt nem kap. Ritkán ugyanis, de előfordul, hogy az anya első gyermeke megszülése­kor még nem volt munkaviszony­ban. Ilyen esetekben a kérelmet a bölcsődét fenntartó tanács bí­rálja el. Először rögzíti jogszabály az el­helyezés megszüntetésének lehe­tőségeit. Nem „járhat” bölcsődébe az a kisgyerek, aki olyannyira nem bírja a közösséget, hogy az • A KGST-országokban jól hasz­nosítják a triticale nevű, a kecs­keméti zöldségtermesztő kutató- intézetbeen kinemesített gabona­fajtát. Nagy távlatok vannak a nö­vénytermesztési együttműködés­ben is. Minden országban kiemelt feladat a következő esztendőkben a szemestermény-termesztés nö­velése. Magyarország érdekelt a búzatermesztésben kidolgozott legújabb tapasztalatok átvételé­ben. Cserébe pedig a kukorica­nemesítésében, termesztésében el­ért eredményeinkkel vehetünk részt a közös célok megvalósítá­sában. Faragó András (Következik: A fogyasztók ja­vára) egészségét veszélyezteti. Kizáró ok lehet az is, ha a gyermek hoz­zátartozója ismételt figyelmezte­tések ellenére megsérti a bölcső­dei házirendet, például rendszere­sen később viszi be, illetve haza a gyermeket. Az intézmények nyitvatartási idejét továbbra is a tanács álla­pítja meg, a szülők és a gondo­zott gyermekek érdekének, vala­mint a dolgozók létszámának fi­gyelembevételével. A nyitvatar­tási idő a napi 12 órát nem ha­ladhatja meg. A jövőben nyaranta a karban­tartás idejére — az óvodákhoz ha­sonlóan — a bölcsődék is bezár­nak, legalább két hétre. A minisz­tériumban hangsúlyozták: a nyá­ri zárás időpontját a tanácsoknak egyeztetniük kell az óvodai kar­bantartás idejével, enyhítve ezzel is a többgyermekes szülők gond­jain. A bölcsődei ellátás színvonalá­nak növelését szolgálja a jogsza­bálynak az a rendelkezése, amely úgynevezett vezető bölcsőde kije­löléséről intézkedik. Számos me­gyében egyébként már évek óta feladata egy-egy, a legjobb felté­telek között működő intézmény­nek a többi bölcsőde szakmai irá­nyítása, ellenőrzése. Nagy jelen­tőségű lesz a munkájuk a tovább­képzés szempontjából is, mert ma még minden ötödik gondozónő szakképzetlen. (MTI) !/■ ecskeméti emlékeiért keres- tem föl budai villájában Páger Antal Kossuth-díjas, kivá­ló művészt, de a beszélgetés egész életét beindázta. Vívódva vissza­visszatért egy eseményhez, hun­cut kajánsággal idézte hajdani ki- vagyi csínjeit, töprengve tusako- dott bizonyos megnyilvánulásait elmarasztaló bírálatokkal, hamis látszatokat cáfolt, tévutak miatt emésztette magát, leplezetlen büszkeséggel sorolta újabb szere­peit, kitüntetéseit. A filmtörténetírás lassan helyé­re teszi az egykori Fáger-filme- ket; szinte mindben „a magyar uralkodó osztály kapta a pofont”, de nem ilyen egyszerű, hogy „ki­től és miért”. ígéretem visszatart az elgondol­koztató és megrendítő feltárulko- zás megírásától, a nyolcvanadik születésnap ünnepi alkalma egy mindenképpen hatalmas életmű elemzésétől, minősítésétől. — Kérem, ne bolygassa ezeket az ügyeket, voltak tévedéseim, de tudatosan sohasem ártottam. Ma­gam is mezítlábas szegénygyerek voltam, a makói pénzügy-igazgató­ság egyik altisztjének a fia. So­hasem felejtem ezt a világot. Örü­lök, hogy ilyen korosán is dolgoz­hatok. Színház nélkül nem tudom elképzelni az életemet, pedig a véletlen sodort erre a pályára. Festőnek, majd jogásznak készül­tem. Q tthon ücsörögtem az első világháború után. Ott re­kedt egy haknitársulat. Anyám volt a főjegyszedőnő, tőle tudták, hogy szeretek előadásokra járni/ és fellépéseimről is hallhattak. Mivel kevesen voltak megkértek egy szerep eljátszására. Ráértem, miért ne segítsek nekik. Meglátott egy odavetődött fe­hérvári szeszkereskedő, és amikor visszament a dunántúli városba, így szólt az ottani igazgatónak, Andor Zsigának: — Makón van egy műkedvelő. Ha összegyűjtőd egész társulato­dat, nem jön össze annyi tehetség bennük, mint ebben a fiatalem­berben. Elküldte a titkárát. — Bátori Illés vagyok, azért jöt­tem, hogy önt szerződtessem. Gondoltam Székesfehérvár mégiscsak közelebb van Pesthez, ahová jogra iratkoztam. — Mit fizetnek? — Jutalékalapon dolgozik a színház, egységekre van felosztva a bevétel, 40 egység a legnagyobb gázsi, magának 36-ot kínálnak. — A havi kétezer korona mini­mum szavatolásával fogadtam el az ajánlatot. Vagabund voltam, hiszen csak egy ruhám volt, a frontot megjárt katonaöltöny. El­mentem asztalosmester Sanyi fi­véremhez, csináljon egy jó nagy ládát. Kezdtem írni, ismerőseim közül kik estek el, kinek milyen alakja volt, ki öltözködött jobban. A vé­gén kijött egy Pál István nevű úr, apám hivatali főnöke, özvegye egyszerűen nem vette tudomásul, hogy férje elesett a Kárpátokban. Tudtam, csak akkor lehetek szí­nész, ha megszerzem ruháit. Becsöngettem az Űri utca 1. szá­mú házba. — Drága Pistám nagyon élvez­te, amikor színházat játszott. Gyerekkoromban gyakran meg­lestek, amint bent a pénzügy­igazgatóságon operetteket énekel­tem. — Nagyságos asszonyom, éppen ilyen ügyben jöttem! Leszerződ­tem színésznek. — Biztosan nagy karrier előtt áll! — Remélem, de ehhez ruha kel­lene! — Nem adom férjem ruháit. Rám borult és sírt. Mindent nekem adott, alig fér­tek az asztalnyi ládába. Megér­keztem Fehérvárra, én lettem a legelegánsabb vidéki színész. Sér­tően fogadtak, csak a tizedik na­pon kaptam szerepet, könnyű szívvel hagytam ott őket. 1/ ertre néző, saját festmé- nyeivel díszített modern dolgozószobájában egykori sajtó­kritikák felolvasásával könnyítem az itt töltött két évad felidézését. „A kevés néző előtt játszott gyenge Cásrdáskirálynőt Páger és Űjházi mentették meg ügyes tánc­számaikkal. Különösen Páger hu­mora volt kifogyhatatlan” — ír­ta 1923 januárjában a Kecskemé­ti Lapok kritikusa. Néhány nap­• A nyolcvanéves Páger Antal. pal később: „A nagyságos asszony táncosa szereplői közül Páger nyújtotta a legkitűnőbb alakítást.” A Leányvásárban is sok tapsot ka­pott, de „Páger, aki a közönség szeretetével dicsekedhet, ezúttal szertelen volt.” (1923. február 15.) így búcsúzott az 1922—23-as évad végén: „Amikor színpadra lépett, megindult az ajándékok áradata ... Hálás volt a meleg ünneplésért és a gazdag ajándé­kokért. Talán soha nem volt hu­mora olyan csapongó, de azért könnyed, játéka oly temperamen­tumos és közvetlen, mint tegnap A postásfiú és húga előadásán.” C zerencsére még egy évig ^ maradt. Végleges búcsújá­tékul 1924 áprilisában a Mágnás Miska címszerepét választotta. A Kecskeméti Közlöny színházi tu­dósítója szerint „minden szere­pére ambícióval készült, szépen kidolgozott alakításokat nyújtott, és sok derűs percet szerzett a kö­zönségnek, amely teljes mérték­ben honorálta fáradozásait.” — Köszönöm a figyelmet, min­dig szívesen emlékszem Kecske­métre. Igaz, a társulat nem volt túl erős és szinte kizárólag ope­rettek voltak műsoron. A nagyobb gázsi mellett azért is szerződtem Szegedre, mert ott drámai szere­peket is kaptam. Sok szép emlék fűz a hírős városhoz. Dayka An­tal festővel barátkoztam a legtöb­bet. Ott is festegettem, meg tánc­iskolát vezettem, meg ott mond­tam búcsút a legényéletnek. Azóta is szívesen mentem, ha nagy ritkán hívtak vendégszerep­lésre. A tavasszal feltétlenül meg­nézem, hogy mi minden változott, amióta ott jártam. Heltai Nándor ŰJ EGYSÉGES JOGSZABÁLY Hetvenezer gyermek a bölcsődékben

Next

/
Thumbnails
Contents