Petőfi Népe, 1979. január (34. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-20 / 16. szám

4 « PETŐFI NEPE • 1979. január 20.

LAKÁSÜGYEK A BÍRÓSÁGON

A szívességi lakáshasználatról

A lakás tulajdonosaival, vagy bérlőivel sokszor olyan személyek is élnek, akik az ott-tartózkodásukért használati díjat, vagy egyéb térítést nem fizetnek. Az ilyen használatot szívességi lakáshasználatnak nevezzük, amelynek a legfőbb jellegzetessége az ingyenesség. A szívességi lakáshasználatra az általánostól eltérő szabályok vonatkoznak, melyek közül néhányat az alábbiakban ismertetünk.

Talán az egyik legfontosabb előírás, hogy a szívességi lakáshasználó beköltözése és a lakásban tartózkodása kizárólag a lakás bérlőjétől függ. Ezért nem kell a bérbeadótól, vagy a tulajdonostól engedélyt kérni arra, hogy a bérlő a lakásába bárkit is szívességi, ingyenes alapon befogadjon.

Az ilyen tárgyú egyik perben a bérlő szívességi •lapon befogadta egyik távoli rokonának a gyermekét, aki egy idő után elköltözött a lakásból, majd később körülményei úgy alakultak, hogy szeretett volna oda visszatérni. A bérlő hajlandó volt rokonát visszafogadni, de a lakás bérbeadója ezt nem engedélyezte, ezért bíróság elé került az ügy. A bíróság ítéletében megállapította, hogy a bérlő csak az albérleti szerződés létesítésénll köteles a bérbeadó engedélyét kérni, szívességi befogadás esetében ilyen hozzájárulásra nincs szükség.

Amennyiben a bérlő nem kíván tovább együttélni a szívességi lakáshasználóval, akkor minden indok, formai előírás, és felmondás nélkül kérheti, hogy a befogadott személy távozzon a lakásból. Az ilyen távozásra felszólításnak nem előfeltétele a kifogásolható, a bérlővel szemben nem megfelelő viselkedés. A bíróság ezekben a lakás kiürítésére irányuló perekben a szívességi lakáshasználó magatartását, és a lakáshasználat megszüntetésének az okát csak annyiban vizsgálja, amennyiben annak a kérdésének az eldöntéséhez szükséges, hogy milyen elhelyezésre tarthat igényt a lakás kiürítésére, és elhagyására kötelezett személy.

Nézzünk erre is néhány példát. A bérlő a befogadott ismerőse helyett mást szeretett volna a lakásába engedni, ezért felszólította az ott lakót a lakás elhagyására, és mivel ez nem történt meg. a bírósághoz fordult. A bíróság a befogadott személyt a lakás elhagyására kötelezte, mivel a bérlőnek jogában áll a szívességi lakáshasználatot bármikor megszüntetni. Az Ítélet ugyanakkor azonban azt is megállapította, hogy a kiköltözésre kötelezett személy új elhelyezéséről a bérlő köteles gondoskodni.

Egy másik ügyben a szívességi lakáshasználó rendszeresen megsértette a szocialista együttélés szabályait. A késő éjszakai órákban a szobájában lármázott, ricsajozott ismerőseivel, és amikor ezt a bérlő szóvátette, nyomdafestéket nem tűrő hangon válaszolt. A bérlő egy ideig tűrte ezt a viselkedést, majd a bírósághoz keresetet nyújtott be.

A bíróság a szívességi rakáshasználót a lakás elhagyására kötelezte azzal, hogy az elhelyezéséről saját maga köteles gondoskodni. A befogadott személy ugyanis olyan magatartást tanúsított, amely bérleti, vagy albérleti jogviszony esetében felmondási ok lenne, így mint jogcím nélküli rosszhiszemű személynek a bérlővel szemben elhelyezési igénye nem áll fenn.

Or. Varga Miklós

járásbíró

A HERENDI MIRE-MARE

Iparosodó mezőgazdaság

Ma szinte természetes, hogy mezőgazdasági nagyüzeme* inkbe 200 lóerős teljesítményű traktorok is kerülnek. Sőt jövőre már dolgozhatnak néhány gazdaságban a 300 lóerős K—701-esek is. A szuperszelektív gyomirtó vegyszerek nélkül elképzelhetetlen a szántóföldi növénytermesztés. Legfeljebb akörül bontakozik ki vita, hogy melyik szer hatékonyabb. Termelőszövetkezeteinkben, állami gazdaságainkban egyre nélkülözhetetlenebbek a speciális állattenyésztési berendezések, mindennaposak az úgynevezett magajáró célgépek, a hatalmas üzemanyagtartályok, a transzformátorok.

Szemmel látható, kézzel fogható valóság a hazai mezőgazdasági termelés átalakulása, a termelési megoldások gyökeres átformálódása. A változás alapvető forrása abban a tudományos-technikai forradalomban keresendő, amely mindenekelőtt a technika, a kémia, a biológia eredményei révén a mezőgazdaságban világszerte tapasztalható.

Otthon

a korszerűségnek

A felszabadulás előtt és jó ideig a felszabadulás után is az elmaradottság, a lassú haladás volt jellemző a termelésre a magyar mezőgazdaságban. Így aztán hosz- szú évtizedek során csak nőtt a különbség a nálunk tapasztalható termelési színvonal és a világ legfejlettebb mezőgazdaságai között. A mezőgazdaság szocialista átalakítása nyomán viszont olyan erők bontakoztak ki a mezőgazdaságban, az országban, melyek segítségével elkezdődhetett felzárkózásunk a legeredményesebbed gazdálkodók mögé. Nálunk is erőteljesen érvényesültek a tudományos-technikai forradalom vívmányai. A kialakult nagyüzemi keretek kitűnő otthont adtak mindennek, ami a mezőgazdasági termelésben korszerű. A gyors haladás ellenére —. s ez természetes — egyáltalán nem vagyunk elégedettek azzal, amit e téren elértünk. A mi nagyüzemi kereteink a jelenlegi eszközszintnél korszerűbb, vagyis hatékonyabb eszközök, berendezések, anyagok gazdaságos hasznosítására is alkalmat adnának. A fejlesztés korlátáival, anyagi erőinkkel azonban számolnunk kell, s a gazdálkodásban a vágyakat a lehetősé- ségekkel nem lehet összekeverni.

A dolog lényege: az elmúlt másfél-két évtizedben lezajlott változások nyomán nagyüzemi mező- gazdaságunkra mind jellemzőbb lesz — akár a termelés szervezettségét, programozottságát, akár a termelésben hasznosított eszközök műszaki színvonalát, a termelésben irányítóként dolgozók szakmai felkészültségét vizsgáljuk

is — az iparszerű termelés. Ha azt akartuk, hogy gazdasági életünE egésze fejlődjön, akkor erre az útra kellett lépnünk.

Kevesebb emberrel, kisebb földterületen

A mezőgazdaságból ugyanis nagyon sokan vándoroltak más nép- gazdasági ágazatokba dolgozni — lehetőséget teremtve ezzel az ipar, a szolgáltatás gyorsabb fejlesztésének. A folyamat, amely a mezőgazdaságban dolgozók számának csökkentésével jár nem szűnt meg. Csak 1970 és 1977 között 213 ezerrel csökkent hazánkban a mezőgazdasági népesség. Emellett számottevően csökkent a mezőgazdaságilag hasznosított terület is. 1970 óta mintegy 250 ezer hektár veszett el a mezőgazdasági termelés számára. Ilyen körülmények között csak erőteljes anyagi-műszaki fejlesztés révén lehetett az élelmiszer-termelés növeléséről gondoskodni.

És lehetett is. Elegendő egy adatsorra utalni, amely azt jelzi, hogy milyen mértékben nőtt hazánkban a mezőgazdasági termelés értéke. Természetesen változatlan áras számítás alapján. E szerint 1956—1960 között az évi átlagos növekedés nem érte el még az egy százalékot sem. Egészen pontosan 0,4 százalék volt. 1961—1965 között 1,2, az ezt követő öt esztendőben 1966—1970 között viszont 2,8 százalékkal nőtt évente a mezőgaz'dasági termelés. 1971—1975-ben, a negyedik ötéves terv időszakában mezőgazdaságunk évente átlagosan 4,8 százalékkal növelte a termelést. Ha mindehhez figyelembe vesz- szük azt, hogy a világ mezőgazA Herendi Porcelángyár termékeinek több mint háromnegyed részét tőkés országokba exportálják. Egyik legkeresettebb a MIRE-MARE elnevezésű étkészletük, amelyet először mexikói megrendelésre készítettek. Ugyancsak kedveltek az ó-perzsa mintázatú étkészletek is. A képeken:

• Az ó-perzsa mintás étkészlet a gyár múzeumában is látható.

• Szabó János né festi a MIRE-MARE készletet. (MTI-fotó — Rózsás Sándor felvételei — KS.)

dasága ebben az időszakban — kisebb ingadozásoktól eltekintve —, általában 2 százalék körüli növekedési ütemet mutathat fel, akkor nagyjából kialakul egy kép mezőgazdaságunk teljesítményéről, a mezőgazdaságban zajló tudományos-technikai forradalom hazai következményeiről a termelés- fejlesztésben.

Drágult a termelés

Mezőgazdaságunkban az iparszerű termelés módszereinek a terjedése erőteljesen növelte a munka termelékenységét és a termelés költségeit is. A mezőgazdaságban 1970-ben 35,9 milliárd forint értéket képviselt a termelésben felhasznált nem mezőgazda- sági eredetű anyagok, eszközök tömege. Ugyanekkor a mezőgazdasági eredetű anyagok, eszközök értéke 34,1 milliárd forint volt, arányait tekintve tehát nem érte el a teljes felhasználás 50 százalékát sem. Tavaly a nem mező- gazdasági eredetű termelői fel- használás mezőgazdaságunkban meghaladta a 62 milliárd forintot, tehát gyors ütemben nőtt — gyorsabb ütemben, mint a termelés.

Ilyen körülmények között a termelés középponti kérdésévé válik a költség-hozam arány javítása a hozam javára. Ennek érdekében a legtöbbet a ráfordítások hatékonyságának növelésével lehet tenni. Gyakorlatiasabban megfogalmazva: a takarmányfel- használás, a növényvédő szer, a műtrágya, a gép, berendezés hasznosulásának, hasznosításának foka meghatározza a gazdálkodás egész eredményét a kisebb termelő közösség — tehát az adott gazdaság — és az ország számára is.

Világpiaci mércével mérjünk

A világ minden országában — de különösen azokban, amelyekben a miénkhez hasonló, vagy a miénknél magasabb az anyagiműszaki színvonal — a mezőgazdaság középponti kérdése: legyen tevékenysége világpiaci mércével mérve nyereséges. Ezt a követelményt csak akkor lehet teljesíteni, ha a mezőgazdaságban felhasznált eszközök, anyagok, mindaz, ami a termelés iparszerű feltételeit megteremti, a lehető legelőnyösebben hasznosulnak. Ennek hogyanjára a választ a mezőgazdasági termelés ezernyi tényezővel árnyalt sajátosságai között csak nagyon magas szakmai műveltséggel, szervező- készséggel, termelési fegyelemmel lehet megadni.

Igaz, a mi nagyüzemeink ma még közvetlenül nem érzékelik a világpiaci hatásokat. Ennek ellenére velük szemben is az a fő követelmény, hogy nagy hatékonysággal gazdálkodjanak. Ez az első számú feltétele annak, hogy mezőgazdaságunk az eddiginél is sikeresebben járuljon hozzá gazdasági, társadalmi haladásunkhoz.

F. I.

Tanműhelyben

Az elnőiesedett szakmák közé tartozik ma már a lábbelikészítés is. A cipőgyárak gépsorai mellett csak ritkán látni férfit, s az ipari tanulók között ia legfeljebb a gépbeáUítók és gépjavítók a fiúk. Az Alföldi Cipőgyár kiskunfélegyházi gyárának hetvennyolc szakmunkástanulója közül is 69 a lány és csak kilenc a fiú, s az utóbbiak valamennyien tmk-sok lesznek.

A gyár főmérnöke Szatmári Péter mondta, hogy a hatékonyabb termeléshez és a minőség további javításához elengedhetetlenül szükséges a szakmunkáslétszám növelése.

— Hozzánk leginkább az általános iskola elvégzése után jönnek a fiatalok ipari tanulónak — tájékoztat Kiss Fekete Jánosné tanműhely vezető. — S általában nem is a legjobb tanulók választják ezt a szakmát. Eleinte nálunk sem csillogtatják tudásukat, alig érik el a hármas tanulmányi átlagot’ Azután látják, hogy ennek a szakmának is megvannak a maga szépségei, egyre nagyobb kedvvel tanulnak. A harmadévesek már elérik a 3,5—4-es átlagot is. Miután emelt szintű oktatásban részesülnek, jó részük tovább tanul és leérettségizik.

Huszonöt első, 16 másod- és 28 harmadéves cipőipari tanulónk van, valamennyi leány. Már itt • tanműhelyben brigádokat alakítottak, de amikor a termelőműhelyekbe osztják be munkára őket, ott i# megállják a helyüket. Különösen nagy segítséget nyújtanak ehhez a gyár szocialista brigádjai, amelyek szeretettel foglalkoznak a fiatalokkal.

M. O.

• Kacziba Mariann, Halász Erzsébet és társai a gyakorlatban ellenőrzik azt, aasit elméletbe« tanultak. (Straszer András felvételei.)

0 Szorgalmasan tanul Dobos Erika, a tanulócsoport brigádvezetője.

mmmmmmmmmmmmmsrnrnrns

Jerzy Edigey

MocAreck

FORDÍTOTTA: BABA MIHÁLY

(5.) 1940 októberében néhány francia és lengyel matrózzal megszervezte egy francia hadihajó elrablását. Ez csak azért sikerült, mert a kis egység legénységének néhány tagja az „eltérítőkkel" működött együtt. Henio azt állítja, hogy véletlenül lett a hajó parancsnoka. Egyszerűen sikerült neki egy egyenruhát szereznie, sorkapitányi jelzésekkel, míg a többiek francia tiszti és matróz egyenruhában léptek a hajóra. Máskülönben nem tudtak volna eljutni a kikötőbe, ahol a hajó javításra várakozott. Ellenben az az ötlet, hogy ne Gibraltárba menjenek, ahová Franciaországból vonultak a hajók a menekültekkel, és ahol a tengert az olasz és a német tengeralatjárók ellenőrizték, hanem ellenkező irányba — egyedül és kizárólag a barátom koncepciója volt. És csak ennek köszönhető, hogy sikerült a szökés.

Mégis úgy érzem, hogy Henryk Mi.kareket ismerem, hogy kissé lódított, amikor a sorkapitányi egyenruhájáról beszélt. Ez a variáció nagyon hasonlít a századosi egyenruha megszerzéséhez, amit a lublini országúton egy szétlőtt, vagy elhagyott autóban talált. Ez a kedves Henio biztosan elfelejtette már, hogy ismerem a gyalogos egység parancsnoka kinevezésének történetét, és kissé másképpen megismételte ezt a történetet. Ismerve iskolai kollégám „vezetői ösztönét” és rendkívüli szervezőkészségét, feltételezem, hogy Makarek a hadihajó megszerzésének legelső ötletétől kezdve, a haditengerészet magas rangú tisztjeként mutatkozott be a többi ellenállónak, ö mindig zseniálisan tudott füllenteni.

Az egész manőver nagyszerűen sikerült, tehát senki nem ismerte járatlanságát. Persze, ne felejtsük el, hogy Henio néhány esztendeig a varsói vitorlázó egyesületbe tartozott, sőt: kitűnő eredményeket ért el versenyeken.

Érdekesebb az, hogy amikor a kis hajó az ellenség üldözését lerázva befutott a máltai La Valetta kikötőbe, az angolok a saját flottájukhoz csatolták, s Henry- ket meghagyták parancsnoki beosztásban. A merész manőver ténye, amit a hajóval csaknem az egész olasz flotta orra előtt hajtott végre, az angolok számára elegendő bizonyíték volt, hogy jó parancsnok. Az angol kémelhárítás által vezetett nyomozás kifejezetten csak abban az irányban folyt, hogy ily módon nem dobtak-e át Máltára egy csoport német, vogy olasz kémcsoportot. Makarek személyi adatainak ellenőrzése után így lett őfelsége haditengerészetének tisztje.

A háború után a szövetségesek úgy felékesítették kitüntetésekkel, mint egy karácsonyfát, és leszerelték. Leszerelés címén őfelsége parancsnokának komoly ösz- szeget fizettek. Amikor elhajózott a Földközi-tengerre, sikerült „gesztenyére” váltania a fontot, így az Egyiptomban vásárolt arannyal is tekintélyes nyereséghez jutott.

Így Makareknek, amikor civil lett, jókora összeg volt a zsebében. Lengyelországba nem akart visszatérni. Nem a rendszer miatt, inkább azért nem,mert nem volt kihez. Az anyja és a nővére még 1939-ben meghalt. A banktisztivselő karrierje nem felelt meg számára. Más lehetőségben nem hitt. Elég az hozzá, hogy Londonban telepedett le, ahol betársult egy mosodai szövetkezetbe. Azonban hamar rájött, hogy a szövetkezés ama elv alapján alapult, hogy: neki pénze volt, a többieknek meg tapasztalata. Hamarosan fordítva lett. Henio szerencsétlenségére elhatározta, hogy bepereli a csaló társakat. A pereskedés elvitte a maradék pénzét is.

5.

Ekkor új kereseti alkalom kínálkozott. Egy bizonyos „társaság” bátor embereket keresett kis csomagok szállítására a Kairó—Marseille, London—New York útvonalon. A csomagok könnyűek voltak. A celofán zacskókban fehér por volt, morfium. Franciaországban heroinná dolgozták fel és így vándorolt Angliába és Amerikába a narkotis- tákhoz. Változott persze az ára is. Irakban a rendes ópium kilója alig 4000 dollárba került. Egyiptomban, ahol az ópium morfiummá változott, a „fehér hó” ára 15 000 dollárra növekedett. Angliában és az Egyesült Államokban a narkotisták a heroinért 80—100 ezer dollárt fizettek kilónként.

A munka azért volt veszélyes, mert már Kairótól kezdve szaglásztak utánuk az Interpol ügynökei. A tettenért csempészt 20 évi börtön fenyegette. Felesleges hozzátenni, hogy a szállító futár kockáztatott a legtöbbet, ugyanakkor ő keresett a legkevesebbet.

Makarek csak három utat tudott megtenni Kairó—London között. Minden egyes alkalommal más-más hamis papírral utazott. Egy-egy ilyen út ezer dollárt jelentett neki. Negyedik utazásakor Brüsszelben az állomáson letartóztatták. Azonban sikerült kitépnie magát a belga rendőrség karmaiból, átugrott a két pályatest közötti dróthálón és felugrott egy induló vonatra. Tudta, hogy a rendőrség már riadóztatta a következő állomást, ezért kiugrott a száguldó vonatból. Ugrás közben kitörte a bokáját. Ennek ellenére a vágány mellett elásta a veszedelmes csomagot és törött lábbal visszasánti- kált Brüsszelbe, hogy elrejtőzzön egy lengyel ismerősénél, aki kertész volt egy gazdag belga házban.

A „cég” képviselői, akiket értesítettek az eseményekről, azonnal megérkeztek. Biztosak voltak, hogy Makarek ellopta az értékes árut, s most lebukást és balesetet szimulált. Az ilyen bűnért a narkotikummal kereskedő nemzetközi konszern csak egyetlen fajta büntetést ismer. Szerencsére Henio útmutatásai alapján megtalálták az általa elásott maradék heroint.

A banda számára azonban Makarek már lebukott volt, így az utolsó két utazásért sem fizettek. Mert minek? Hiszen nem megy a bíróságra.

Amikor a királyi haditengerészet volt tisztje meggyógyult, egy fillér nélkül maradt az idegen városban. Barátjának vendégszeretetét már nem vehette igénybe tovább. Különben sem volt itt biztonságban. Kölcsönkért pénzen elutazott Antwerpenbe. Jó igazolványok nélkül csak a kikötőben kaphatott munkát, de csak nehéz és rosszul fizetett munkát.

— Másfél évig — mondta mister Henry MacAreck — gyapot- bálákat cipeltem az antwerpeni kikötőben. Nehéz munka volt, a fizetés kevés. Különben másfél év múlva ezt a munkát elvesztettem, mert nem volt meg a belga állampolgárságom.

Végül is sikerült valahogy visszatérnie Angliába. Ott azonban nem volt könnyű munkát találnia. A lengyelek iránti lelkesedés már régen elillant, az angolok egyre ferdébb szemmel nézték a furcsa idegeneket, akik a háború befejezése ellenére nem akartak hazamenni. Azok, akiknek volt egy kis tőkéjük és nem lettek az ügyes szélhámosok áldozatai, valahogy boldogultak. Makarek szerencsés volt, amikor az egyik angol ismerőse révén sikerült állandó munkát találnia. A Jermyn Street-en az egyik szállodában kapott munkát.

(Folytatása következik.)

I

I