Petőfi Népe, 1979. január (34. évfolyam, 1-25. szám)
1979-01-04 / 2. szám
1979. január 4. • PETŐFI NÉPE • 3 CIKKÜNK NYOMÁN: Megújult a kiskőrösi gyógyszertár „Hai egyszerre hatan alkarnak orvosságot; váltani, hát akár a „megtelt” táblát is kia'kaszthat- nák a kiskőrösi gyógyszertár ajtajára. De mivel részint többnyire amúgy is tizenötéin szoronganak a pár négyzetméteres helyiségben, részint meg nincs is „megtelt” feliratuk, mindez amolyan hírlapírói hatásvadász kezdésnek is lenne tekinthető. De szó sincs túlzásról, bizonyság érré a gyógyszerkiadó pult fölött olvasható kérés is: „Türelmet, csendet kérünk.” A betegeket aztán az nem érdekli, mert mért is érdekeimé, hogy például a laboratóriumiban még ennél is szűkösebb környezetben dolgoznak.” — Ezzel a bekezdéssel nyitottuk meg lapunk tavaly május 18-i számában a kiskőrösi gyógyszerészeket bemutató írást. Nem hagyhattuk szó nélkül, bogy bár az övék a megye legjobb gyógyszertál-i közössége: a Than Károly szocialista brigád, hogy bár megszámlálhatatlan újítással hívták fel magukra a szakma figyelmét., hogy bár asszisztenseik rendre versenyeket nyernek, mégis, övéké Bács-Kisteun leg- korszerűtlenebb gyógyszertára. Nehéz lett volna felsorolni mi minden hiányzik, mit lenne célszerű korszerűsíteni, s főképp: hogyan is oldható meg mindez. „A megoldás keresése .viszont nem e cikk, s nem az újságíró feladata...” fejeződött be riportunk. IA hosszúra nyúlt bevezetőben azért foglalkoztunk részletesebben a májusban írtakkal, hogy most, almikor a — részben cikkünk .nyomán — felújított, átalakított gyógyszertárat mutatjuk be, lehessen mihez Viszonyítani. — Nem sokkal a cikk megjelenése utam szemlét tartott nálunk az SZMT munkavédelmi főfelügyelője a gyógyszertári központ illetékeseivel együtt. Azt a határozatot hozták — emlékezik az augusztusi napra Boros O. Györgyné, a gyógyszertár helyettes vezetője —, hogy múlhatatlanul szükség van a modernizálásra. Nem kis örömmel fogad t űk a • Végre akár négy ember is elfér egyszerre az irodában, s kényelmesen ellátható az éjszakai ügyelet is. 4 V"" 0 Kosa Mária és Udvardy Endréné egymás zavarása nélkül porcióz- hatja a megfelelő mennyiségű szert. • Egy szobában egy ember — elképzelhetetlen volt. Most: természetes. döntést, ezt azt hiszem, mondani sem kell... Nem tudom sak-e, kevós-e az a 370 ezer forint, amibe az átalakítás került (nem számítva most a kiskőrösi tanács tettét: az épületben levő szolgálati lakás helyett másik otthonit utalt Ikli a gyógyszertár vezetőjének), csak abban vagyok bizonyos, hogy megérte. Nyugodt, mosolygós gyógyszerészek, asszisztensek látják el a betegeket, megszűnt a zsúfoltság — az itt dolgozóknak és az orvosságra szorulóknak egyképpen érdeke volt a változás. A példamutató közösség címet viselő brigád mindemellett nem kis munkát végzett .az átalakításkor, s meglepő, hogy alig két hétig volt bezárva a patika. Ekkor sem szünetelt azonban a gyógyszerkiadás, mert az orvosokat ellátták a várhatóan szükséges szerekkel. Hogy mennyi két hét? Egy hétig tart a leltározás, látható tehát, hogy nem sok idő. A nyitás utáni első két nap — mondják — nagyon nehéz volt, hiszen szokásosan 7—8 ezer forint a napi forgalmuk, most pedig 14, illetve 19 ezer forint értékű gyógyszert adtak el. .— Lényegesen jobbak a körülmények — összegzi véleményét Boros O. Györgyné. — Most már nem kell arra várni, hogy az egyik feláll jón, ha a másiknak oda kell ülni a pulthoz... „A megoldás keresése viszont ném e cikk, s nem az újságíró feladata...” — fejeződött be tavalyi írásunk. Nos akiket illet, gyorsan, 'határozottan, s főleg: eredményesen.... cselekedtek, ami azért is üdvözölhető külön örömmel, mert cseppet sem általános (még?), hogy a vállalatok, intézmények, szervek hasonló ügy.buz- galommal vennék figyelembe a sajtéban megjelenő észrevételeket. B. J. Termékváltás, rekonstrukció Munkásgyülés a Ganz-MA VA G-ban Megkezdődött a Ganz-MÁVAG tízéves rekonstrukciós programjának megvalósítása. A gépgyártó üzemekben már megtervezték a legfontosabb technológiai folyamatokat, s az elmúlt hetekben nagy teljesítményű fúrómaró mű és megmunkáló központot hoztak létre. Az acélszerkezeti gyárban korszerű 'forgácsolóműhelyt alakítanak ki, s egyebek között optikai lángvágót állítanak munkába. A melegüzemben alapoznak, a kovácsológépsor ez évben áll munkába. Korszerű gépek kerülnek a soroksári vasöntödébe is. Minderről a vállalat vezetői munkásgyűlésen számoltak be szerdán a Ganz-MÁVAG Vasúti Járműgyárában. Dunajszki András vezérigazgató elmondta: a legfontosabb feladat olyan korszerű és gazdaságosan értékesíthető termékek megtervezése és készítése, amelyek lehetővé teszik a nagy múltú gyár részvételét komplett géprendszerek, az energiahordozók kitermelésével, a környezetvédelemmel kapcsolatos berendezések és mezőgazdasági öntözéses rendszerek kialakításában. Ezek fejlesztése érdekében a műszakilag elavult, gazdaságtalan • gyártást felszámolják. A rekonstrukciós munkákkal párhuzamosan az idén 12 százalékkal nő a vállalat termelése, hogy kielégítsék a hazai és külföldi nagy beruházások igényeit.' Idei legfontosabb munkáik közé tartoznak a tuniszi megrendelésre készülő motorvonatok és az újvidéki Duna-híd. Ezek a feladatok, amelyeket nagy világcégeket megelőzve versenytárgyalásokon nyertek el, a gyáregységek összehangoltabb és még jobb minőségű munkáját igénylik. A munkásgyűlésen megemlékeztek a Ganz-MÁVAG fennállásának húsz évéről is. (MTI) Az AGROBER-hez csatolták az ÉLTERV-et Egy kézben a tervezés és a beruházásszervezés A tervezői és a beruházásszervezői munka január 1-től egyetlen vállalat keretében összpontosul a mezőgazdaságban és az élelmiszeriparban; a MÉM jóváhagyásával az AGROBER-hez — a Mezőgazdasági Tervező és Beruházási Vállalathoz — csatolták az ÉLTERV-et, az Élelmi- szeripari Tervező Vállalatot. Ily módon kialakult a mezőgazdasági tervezés. Valamint az élelmi- szeripari feldolgozó tevékenység egész folyamatát végigkísérő műszaki tervezői és szervezői vállalati központ, amely kibővített tevékenységi körénél fogva képes lesz arra, hogy egységes szemlélet alapján nyújtson segítséget az élelmiszer-termelés Valamennyi fázisának fejlesztéséhez, korszerűsítéséhez. A két vállalat egyesítését egyebek között az indokolta, hogy a mezőgazdasági termelést mind több gazdaságban egészíti ki az élelmiszer-feldolgozó tevékenység és az élelmiszeripari üzemek is egyre gyakrabban telepítenek előfeldolgozó létesítményeket a „helyszínre” téeszekbe. állami gazdaságokba. Másfelől felesleges egyidőben két vállalatnál olyan tervezői gárdát fenntartani, amely egymagában próbál több-kevesebb sikerrel megbirkózni a mezőgazdasági, illetve az élelmiszeripari tervezés és szervezés sokrétű, de gyakran egymást „átfedő” feladataival. Ezeket az „átfedéseket” igyekszik fokozatosan megszüntetni az új nagyvállalat, amely több mint 4000 dolgozót foglalkoztat és magas szinten képzett műszaki gárdával rendelkezik. Az új szervezeti keretben várhatóan nagyobb hatékonysággal lehet foglalkoztatni a műszakiakat. Az összevonással szabaddá tett mérnököket, technikusokat a beruházási tevékenység jelenleg legtöbb gondot okozó területén, a beruházásszervezésnél foglalkoztatják majd. Az AGROBER fokozatosan tovább bővíti a típusterveken alapuló műszaki fejlesztés egész rendszerét. Olyan új megoldást dolgoztak ki, amely lehetővé teszi a kivitelezők számára az adott lehetőségekhez való rugalmasabb alkalmazkodást. Ennek lényege: nem magát az épít- •ményt, hanem a felhasználásra kerülő szerkezetet tipizálják. Később lehetőség lesz arra, hogy a beruházó egyetlen kódszám „lehívásával” rendelje meg az új létesítményhez szükséges szerkezetet. (MTI) Az ifjúsági klub mecénása Jánosi Istvánt, a Kalocsai Sütőipari Vállalat igazgatóját nemcsak megye-, hanem országszerte is ismerik, becsülik a vállalat termékei, pontos szállításai miatt. Mondani sem kell, hogy Kalocsán nemcsak az idősebbek, de a fiatalabbak is megsü- vegelik, hiszen korábban még városi tanácselnök-helyettesként is sokat tett az MHSZ klubjainak működéséért. Két évvel ezelőtt, 1976-ban szellemi atyja volt egy ifjúsági klub létrehozásának, amely ma már — egy éve — az MHSZ égisze alatt működik. — Kisiparosok, vállalatok, de zömmel a sütőipari vállalat hozta létre a Széchenyi lakótelepen egy óvoda pincéjében ezt az ifjúsági klubot. Célunk nagyon is egyértelmű volt, ugyanis szerettük volna, hogy a lakótelepen élő fia tálok oda járjanak, ott találják meg a szórakozást. Az ehhez fűzött reményeink, sajnos, nem váltak valóra, s ekkor a vállalat lövészklubjának adtuk oda ezt a helyiséget. Örömmel mondhatom, ma már nemcsak a Széchenyi lakótelei», de a város fiataljainak is közkedvelt találkozó-, szórakozóhelye. Igaz, ami igaz, a Kalocsai Sütőipari Vállalat számára sem közömbös az MHSZ ifjúsági klubjának működése. Az üzemben hatvanöt MHSZ-tag van, amelyből harmincöt fiatal. Hetenként az MHSZ ifjúsági klub különböző rendezvényein azonban kétszázötven-háromszázán vesznek részt. Klubnapok, foglalkozások, filmvetítések, művészegyüttesek és disco teszi változatossá a programot. — A vállalat — folytatta Jánosi István — nyolcvanezer forintot biztosított a klub berendezési tárgyainak megvásárlására, s évente ötezer forintot adunk a működési kiadásokra. A fiatalok azonban itt, a sütőiparnál összegyűjtötték a hulladékot, s ábból majdnem 18 ezer forintot szereztek. Ahol tudunk, segítünk. A versenyzők számára gépkocsit biztosítunk, s ha szükség van valamilyen eszközre, azt természetesen megvásároljuk. A klub tagjai igyekeznek valamilyen módon meghálálni a vállalat gondoskodását. Ebben az évben négy alkalommal százhúszan végeztek társadalmi munkát — épületbontást, anyagszállítást. A vállalatnál dolgozó MHSZ-tagok nemcsak a munkában, de a saját sportágukban is kiváló munkát végeznek, hiszen az év végén öt miniszteri és öt MHSZ főtitkári elismerést szereztek. A városban tulajdonképpen ez az MHSZ legnagyobb klubja, ezért nem csoda, ha az Edzett ifjúságért mozgalomban több mint hatezren vettek részt az ő szervezésükben. — Mint gazdasági vezető annyit mondhatok, az MHSZ tagjaira a munkában mindig számíthatok, s ezért nagy örömömre szolgál, amit itt nálunk tesznek önmaguk és a vállalat érdekében. LEONYID BREZSNYEV KÖNYVE Szűzföld Még javában dúlt a harc az ukrán fronton. Vörös fénycsóvákat festettek az égre a „kátyú- sák”, ropogtak a gépfegyverek, mégis, minden más volt, mint egy évvel korábban. A katonák szemében büszkeség csillogott, hiszen közel volt a nap, amikor végleg kiűzik az ország földjéről a fasisztákat. Egy napon a politikai biztos szokásos szemléjét tartottá a katonák között. Szóba elegyedett velük, hazai hírekről érdeklődött, sebesülteket vigasztalt. Egyszer- csak felfigyelt egy kazah katona dallamos, szomorú énekére. Hozzálépett. — Miről énekelsz? — A sztyeppémról. A csodáról. S eszembe jutott a szerelmem ... — A szerelmed után búslakodhatsz. Otthonod után szintúgy. De hogy . a sztyeppéd miért nem hagy nyugodni? Talán rosz- szabb ez az ukrajnai mező? — Nem rosszabb, csak az a mienk, az egészen más. A politik,ai biztos, Leortyid Iljics Bnezsnyev csak évekkel később ér,tétté meg a katona szavait. Akkor, amikor maga is „kazahsztánii” 'lett, s a Kazah Kommunista Párt élén 1954—56 között irányította ennek a hatalmas területű köztársaságnak a politikai életét. \ . Brezsinyev visszaemlékezése, amely a Kisalföld és az ÜjjásZü- letés után Szűzföld címmel a közelmúltban jelent meg a szovjet könyvesboltokban, Kazahsztán II. világháború utáni hősi kbrszakát elevenéti fel. Egy drámai esemény mindeininapjait idézi a szemtanú hitelességével, emberi mélységgel. A soíkmillió hektár érintetlen szltyeppe meghódítását olyan ember értékéli, aki a , párt megbízásából a gyakorlatban irányította ezt a nemzeti hőstettet. iMiről is volt szó? Valóban hőstettről, az élet olykor kegyetlen parancsának .teljesítéséről, vagy — minit azt a nyugati szerzők máig is hangoztatják — egy ember rögeszméjéről, sízeszélyéről ? A választ megadta az elmúlt húsz év története. Kazahsztániban ki- zölidelltek a vetések, és Ukrajna mellett az óriási ország éléskamrája lett. •Ha van kenyér, lesz dal is — tartja a bölcs orosz mondás. S nem hiába. A kenyérnél ma sém ismerünk nagyobb kincset. Pedig mekkoráit fordult a világ! Az ember kijutott a világűrbe, folyókat térít el, tengereket, óceánokat állít saját szolga,latába, kincsekét talált a föld mélyén, olajat, gázt hozott fel onnan. De a kenyér kenyér maradt. S ahhoz, hogy ez így legyen, meg kellett hódítani a zord Kazahsztánt. Ez természetesen sok vitát kiváltó, sőt a legfelsőbb vezetést is megosztó politikai döntés volt — írja memoárjában Brezsnyev. A II. világháború, sebeit igyógyítgató ország előtt a fontosabbnál fontosabb feladatok sora tornyosult, s az, sem volt mellékes, hogy melyiket veszik előre. Az ugyan vitathatatlan volt, hogy a kenyérgond léküzdése áll az első helyen* de erre is kínálkozott több megoldás. Feltörjék-e a kazah sztyeppét, vagy örökre nyűgöd ni hagyják? Érdemes-e még inkább függeni az időjárástól, s ott kialakítani a mezőgazdasági ■ körzeteket, ahol ritka vendég az eső? Hogyan hat majd a rendkívüli munkaerő- és anyagigényes vállakózás a szovjet falu életére, amely közel egy évtizeddel a háború után még nem kapott új erőre? Ólomsúlyú kérdések, amelyeknek eldöntése egy ország sorsát határozza meg. Elképzelhető lenne, hogy megválaszolásuk egyetlen emberen múlik? Ennek feltételezése a szovjet valóság teljes félreismeréséről tanúskodik. Brezsnyev visszaemlékezéseiből is kiviláglik, hogy ot,t, ahol ennél sokkal kisebb jelentőségű kérdésben is kikérik az érintették véleményét, hogyne fordulnának válaszért az emberekhez ilyen elvi kérdésekben? Kazahsztániban és máshol is 1953—54-ben a gyűlések százain szerepelt egyetlen napirendi pontként: feltörni az, ugart, vagy nyugodni hagyni. S az emberek tízezrei mondtak igent a szűzföldek meghódításainak tenvére. Egy másik, máig ható kérdés: amolyan egyszeri nagy ’fellángolás volt-e ez a vállalkozás, vagy alaposan átgondolt, tudományos alapokon: álló, nagy hozzáértéssel elkészített népgazdasági program? Mondanunk sem kell, hogy az ellendrukkerek szerint meggondolatlan, előkészítetlen vállalkozás volt, amely értelmetlen anyagi, és emberi áldozatokat követelt. Ezzel szemben a SzűzJföld szerzője megírja: csupán a Ka- záh Tudományos Akadémia 69 expedíciót indított a szetyeppére, hogy tanul mányozza és értékelje az ottani földekét. Más kérdés viszont, hogy járatlan ösvényen indult el az ember, természetes, hogy a példátlan vállalkozás soksók nem várt akadályba ütközött. Az sem titok, hogy számos hibát követtek el munka közben. Brezsnyev maga meséli el, milyen •nagy fejtörést okozott tudósoknak, szakembereknek az ekevas gyakori törése. Végül maguk a munkásók, a traktorosok oldották meg a rejtélyt, az előírások kegyes kijátszásával. A hírt meghallván Hruscsov alaposan megmosta a fejét az „előírás-gyártó”, e munikában tapasztalat lan tudó- .soknak. Az Is .igaz persze, hogy egy ilyen hatalmas területet nem lehetett volna életre kelteni a gondos előkészületek nélkül. — Ha mi nem Voltunk felkészülve a feladatra — kérdezi a szerző —, akkor ki törte fel és ki népesítette be ezeket a földeket, hiszen csupán 1954-.ben 22 ezer új traktor és több mint 10 ezer új kombájn érkezett Kazahsztánba. S vajon mi az oka annak, hogy a földek már abban az évben 250 millió púd gabonát adtak, hanem a párt jól átgondolt terve, amely magával ragadta az embereket. Igaz is, emberek. A nyugati „szovj el ológu soknak” erre is megvan a maguk elmélete. Amolyan „lombikban felnevelt”, a komumista propaganda által fantasztává formált embereknek képzelik a sztyeppék meghódítóit. Brezsnyev talán nekik adja a leghatásosabb választ mélyen ábrázolt alakjaival, hiteles arcokat felidézve, párbeszédekre emlékezve. A Lityeraturnaja Gazeta december 6-i száma ezt a hiteles emberábrázolást emeli ik:i a műből : néhány krétarajzzal árnyaltan gondolkodó, mélyen érző embert teremteni, s eközben ábrázolni az új típusú szovjet ember születésének folyamatát — ez az irodalmi mélység. Valóban, Leo- nyidi Brézsnyev emberi melegséggel és nagy-nagy szeretettel rajzolja' meg a sztyeppe hősének portréját: Ivan Ivanovics és Leonyidi Kartauzov leninigrádi veteránokét, akik a harcokban szerzett súlyos sebesülésük ellenére a békés építőmiunkában is példát mutattak* Danyila Nyesz- tyerenkóét és Vaszilij Raguzov diákét, akik feladatuk teljesítése közben haltak meg. Egyéni 'hőstetteket ábrá zolt, amelyen keresztül egy nép hősiessége jelenik meg előttünk. S mégis: egyszerű emberek vonulnak el szemünk előtt, nincs bennük semmi titokzatosság, nem fantaszták, még kevésbé lombikemiberek. Egyetlen „titkuk” a ’hazaszeretet, a jövőbe vetett hit, á bizalom önmaguk és családjuk jövőjében. Ha fantaszták, akkor csak annyiban, hogy hisznek önmaguk erejében, abban, hogy a pusztán élet- teremthető. S hitük győzedelmeskedett. Mindenütt, ahová kis táblákat szúrtak a földibe: „Itt város lesz!”, ma lakóházak állnak, metró fut a föld alatt, sportcsarnokok épültek. A kazáh sztyeppén pedig búzatáblák aránylanak. Átírva a mondást: Itt kenyér van, s dal is van. (KS)
