Petőfi Népe, 1979. január (34. évfolyam, 1-25. szám)
1979-01-04 / 2. szám
JíT NÉPE • 1979. január 1. TlJDOMÁNY-TlCHPaKA „Lombik-boci” • Az első megtalált, nyolcnapos élő szarvasmarha-embrió már biztonságban, a táptalajban van. (A szerző felvétele.) A világon tíz éve végeznek szarvasmarhaembrió-átültetést. Az Egyesült Államokban, Kanadában, Űj-Zélandban és Ausztráliában ez ma már rutinszerű, a tenyésztési célok megvalósítását nagymértékben segítő munka. Hazánkban másfél évvel ezelőtt került sor az első ilyen kísérletre, aminek az eredményeként született boci most hat hónapos, és kitűnő egészségnek örvend. Azt a kísérletet kanadai szakemberek, állatorvosok végezték. Azóta az ugyancsak kanadai Via Pax céggel kötött megállapodás értelmében a tengerentúli állatorvosok háromszor jártak a Közép-magyaroszá- gi Mesterséges Termékenyítő Főállomás üllői állattenyésztő telepén, ahol a magukkal hozott fekete-tarka holsteinfríz embriókat magyar-tarka üszőkbe ültették. Gyakorlottságukat, ügyességüket jelzi, hogy az első alkalommal beültetett harmincegy tehénből huszonkettő megtartotta vemhessé- gét. Ez 70 százalékos eredmény, jobb a világon elért eddigi átlagnál. Az üllői telepen dolgozó állatorvosok kis csoportja sem nézte tétlenül a kísérleteket. A szak- irodalom és a látottak alapján maguk is megpróbálkoznak az átültetéssel. Igaz, egyelőre magyar-tarka a donor, azaz az a sejtet adó, és ugyanilyen fajtájú az azt befogadó szarvasmarha, azaz tudományosan megnevezve a recipiens is. A kísérletek majdani célja az elképzelés szerint az, hogy az anya- és az apaállat kiválóságait egyaránt öröklő utódot, tehát a borjút, vagy ahogy még ma is teszik a gazdaságok, az üszőket, ne kelljen borsos áron külföldről megvásárolni, szállítani, törni. Az emb- rióbeültetéses eljáráshoz elegendő lesz csupán azt az egyetlen, kiváló minősítésű szülőktől származó sejtecskét szállítani. Ugyanezt a külföldi partnerek szintén várják majd tőlünk, a jó tulajdonságú magyar-tarka utódok világra hozatala céljából. De ez még — igaz, a kísérletet folytató állatorvosok szerint mindössze öt-*hait év — a távolabbi jövő. Egyelőre az üllői telepet alakítják át, remélhetőleg a következő év elejére el is készül, hiszen a kanadai kollégák februárban újabb 30-50 sejtet hoznak, amelyeket fogadni kell megfelelő recipiensekkel, és azok elhelyezésére alkalmas térrel. A célról, a tervekről már esett szó, de arról, hogy tulajdonképpen mi történik e kísérletek alatt, arról még nem. A kiváló tulajdonságú, kiválasztott donor anyát hormoninjekciókkal kezelik, ezzel elérik, hogy több, egyszerre nyolc-tíz petesej.tje érik meg. Ivarzáskor négyszer termékenyítik mesterségesen, mindannyiszor dupla adaggal. így a tehén testében — gondoljuk csak el — nyolc-tíz voltaképpen ikerborjú fogamzódik meg. Ezeket így képtelen lenne kihordani. Nyolc nap múlva tehát sor kerül a még be nem ágyazódott, de már osztódó sejtek különleges anyaggal való kimosására. A sejtet mikroszkóp segítségével megkeresik. Aztán táptalajba, azaz ugyancsak folyadékba teszik a parányi élő anyagot. Ebben 36-48 óráig biztonsággal tartható. És ha egyszer a kutatók fagyasztani is képesek lesznek, akár évekig is! No, de itt még nem tartunk. A donorok kiválasztásával párhuzamosan keresik ki azokat az üszőket, amelyek ugyanakkor ivarzanak, mint a sejtet adó anyák. Ezek lesznek a recipiensek, a befogadók, voltaképpen a „lombikok”. Rajtuk egy arasznyi műtéti heg mutatja csupán, hogy testükbe különleges úton került a kihordandó és felnevelendő magzatjuk. Gál Eszter Rakétával a jég ellen A földművelők és gyümölcstermesztők ősi ellensége, a jégverés ellen egyre jobb esélyekkel lép harcba a tudomány. A természet erőivel szembeni fellépést a radartechnikának és a rakétatechnikának a mai szintre való fejlődése tette lehetővé. Egy évtizeddel ezelőtt érkeztek hozzánk \az első hírek arról, hogy az USA-ban repülőgéppel olyan anyagokat juttattak zivatarfelhőkbe, amelyek megakadályozzák a jégeső kialakulását. Nem sokkal ezután szovjet szakemberek kidolgoztak egy raké- tás elhárító rendszert, amelyet előbb kísérleti jelleggel, majd a veszélyeztetett hónapokban való rendszeres alkalmazásra mi is átvettünk, egyelőre hazánknak a jégesőktől leginkább sújtott dél-baranyai körzete számára. A szovjet gyártmányú jégeső-ellhárító rakéta nyolc kilométer sugarú körben használható, legfeljebb 8500 méter magasba emelkedik, s több mint három kiló hatóanyagot visz magával. Az ólomjodid tartalmú vegyszer a rakéta pályájának előre meghatározható szakaszán elég, s a keletkezett füst parányi részecskéi átalakítják a zivatarfelhők jégesőveszélyes tartományát. A sok-sok milliárdnyi füstrészecske a felhő vízcseppjeinek gyors megfagyását, jégkristályok képződését idézi elő. A jégkristályok nagy száma meg• A dél-baranyai rendszernek a Tenkes-he- gyen felállított lokátorállomása, s annak parabolaernyője. (KS) akadályozza, hogy a jégszemek — a „jégesőcsírák” — nagyra növekedjenek. A mesterséges jégszemek pedig a felhőből kihullva, a légkör melegebb, alsóbb rétegeiben elolvadnak, s rendszerint eső vagy hó formájában érnek talajl. A jégeső-elhárító rakétarendszerhez hozzátartozik egy meteorológiai rádiólokátor-állomás is, amely a zivatarfelhőket méri be, s amellyel irányítják a fellőtt rakétákat is. MEGYESZERTE HASZNOSÍTHATÓ TAPASZTALATOK Biztonságosabb kukoricatermesztés Növelhető a korai fajták aránya Az időjárás az utóbbi években nem volt könyörületes a termőföldön gazdálkodó emberhez. A múlt évben is. — ha ide illő lenne, mondhatnánk — csúnya tréfát űzött velünk. A növénytermesztők azonban megpróbálnak dacolni a természettel, kiutat keresnek és találnak is. Így van ez az oly fontos takarmánynövény, a kukorica esetében is. Lássuk a Városföldi Állami Gazdaság növénytermesztésének példáján, miért és mit lehet tenni. 1978 jó tanév volt, mondták a szakemberek. A gazdaság összes kukoricatermése közvetlenül az állattenyésztés takarmányigényét szolgálja, .hiszen mintegy 40 ezer hízót bocsát ki a sertéshizlaló társulás és a gazdaság. Jó minőségű terményre van szükség. Az állatok egészsége, termelőképessége nagymértékben függ ettől. Meg kellett tehát találni azokat a kukoricafajtákat, amelyek a növénytermesztés munkaszervezésébe jól illeszthetők, egészségesen, jó termésnagysággal, biztonságosan takaríthatok be. Ezek a rövidebb tenyészidejű kukorica- fajták, amelyeknek FAO-száma 600 alatt van. (A FAO-számmail a tenyészidő hosszát jelzik a növénytermesztők.) A Városföldi Állami Gazdaságban már két évvel ezelőtt követték a rövidebb tenyészidejű fajtáikat ajánlók tanácsait, és azóta is fokozatosan térnek át ezek vetésére. 1978-ban az igen korai fajták az 1200 hektáros kukoricaterület 24 százalékát foglalták el, az idei tervek viszont már 52 százalékot írnak elő, mintegy 100 hektáros területnövelés mellett. A rövidebb tenyészidejű fajták termesztési arányának növelése jó időjárás esetén azt eredményezi, hogy a kukorica kombájnolását a búza learatása után körülbelül egy hónappal el lehet kezdeni. Ez az időpont elég a gépek felkészítésére. A folyamatosságot biztosítja a később érő fajták vágása. Az előnyt a betakarítás korábbi befejezése jelenti, hiszen így akár a búza alá is idejében, jó minőségben végezhető a talajelő- készítés, és jó elővetemény marad a kukorica. Nem elhanyagolható, hogy ebben az esetben az őszi mélyszántás előbb befejezhető és elmunkálására is marad idő. Ennek előnyét nem kell részletezni. Csak arra kell gondolni, hogy még most, a tél közepén is sok helyen láthatunk tarlót! A szakemberek bizonyára megjegyzik, hogy a késői érésű kukoricafajták termőképessége valamivel nagyobb, mint a koraiaké. A nemesítők próbáltak ezen változtatni, de addig is számításba kell venni; a korai fajták jobban bírják, sőt igénylik aat, hogy azonos területre nagyobb mennyiségű növény kerüljön. Hogy így magasa» az önköltség? A Városiföldi Állami Gazdaságban 165 forintét terveznek a kukorica mázsájára, 65 mázsás hektáronkénti termés mellett. Ugyanis, amit elvisz a vetőmagtöbblet, azt meghozza a szárításkor adódó megtakarítás. Nem beszélve a betakarítási veszteségről, az elforgácsoló- dott, elmálló szemekről, ami a kései érésű terménynél a szakemberek becslése szerint öt mázsa is lehet hektáronként. Tavaly a hűvös, esős nyár miatt a kukorica betakarítását igen gyakran kellett megállítani hosz- szabb-rövidebb időre, Városföldön ez a kényszerpihenő mindössze két napig tartott. Köszönhető ez a rövid tenyészidejű, korában érő fajták nagyobb arányú termesztésének. Az állami gazdaság tapasztalatait célszerű hasznosítani megyeszerte a mezőgazdasági üzemekben. —1 —r Életképes vállalati szervezeteket Nem kényeztet el bennünket a tudományos kutatás, már ami a szocialista vállalat elvi-gyakorlati működési modelljeit, módszertanát, fejlődési irányát illeti. A szocialista vállalatkutatási főirány megléte ugyan biztató, eredményeire azonban még nem támaszkodhatunk. A tudományos feltárómunka kezdeti periódusa, a bonyolult összefüggésekkel teli terület nehéz áttekinthetősége, s nem kevésbé a problémakör újszerűsége egyaránt magyarázza, hogy a vállalati szervezetek jelenéről, s még inkább holnapjáról állí .»o.ó viták zajlanak. Igazolás, kérdőjelekkel Egyvalamit nem vonnak kétségbe a nézetek ütköztetői: azt, hogy a vállalat a gazdaság szervezeti alapegysége. Ennek következtében belső mechanizmusának úgy kell működnie, hogy zavartalanul, nagyobb fennakadások nélkül illeszkedjék a gazdaság egészének szervezetéhez. A vállalati szervezetnek idomulnia kell — kellene — a gazdasági környezethez, ám napjainkban — úgy tűnik — gyakran a gazdasági környezetet kíséreljük meg alakítani a legjelentősebb termelőegységek — trösztök és nagyvállalatok — szervezetéhez, érdekeihez! Sok iparterületen csekély a kényszerítő erő a vállalati szervezet folyamatos és kritikus szemléletű „karbantartására”, főként ott, ahol a vállalat lényegében egy-egy szakágazat egészét vagy túlnyomó részét képviseli. Az ipar hatvanhét szakágazatából harmincban ötnél kevesebb a gazdálkodó egységek száma, ezen belül példái tizenkét szakágazatban egyetlen egy termelő van jelen, magyarán és nyersen: monopolhelyzetben. Elv és gyakorlat Viszonylag egyszerű fölrajzolni a fő vonalakat, melyek a vállalati szervezet fejlesztésének feladatait jelképezik. Ezek: a fejlesztés, a beszerzés, a termelés, az értékesítés, a hozzájuk kapcsolódó kockázatok viselése, azaz — végső soron — jövedelmezőség elérése, a társadalmi szükségletek kielégítése. A gyakorlatban viszont a tudományos vizsgálatok alkalmával azt tapasztalták, hogy a vállalati szervezetek állapotában és fejlődésében túlzott szerepe van a hagyománynak, a történelmi fejlődés kialakította jegyeknek. Gyakran .a szervezet átörökítette a korábbi gazdasági környezetnek megfelelő funkciókat, ám a megváltozott feltételek között már csak nagy nehézségekkel — veszteségekkel — működik,- vagy funkcióinak egy részét képes csupán ellátni. Vannak természetesen példák arra — s örvendetes, hogy növekvő számban —, miként keresi egy- egy termelőegység a célszerűbb vállalati szervezetet. Biztató eredményekkel jár a gépipar néhány nagyvállalatánál a gyáregységek szinte teljes önállósága — önálló elszámolást érvényesítenek —, a fejlesztést és a külkereskedelmi értékesítést kivéve. Ugyancsak fantáziát látnak a szakemberek a vegyipar néhány nagy egységében kísérletként létező ún. termékcsoportú irányításban, amikor a szervezet nem a hagyományos tagoltságban, hanem egy-egy fő termékcsoportra épül fel. Némely helyen sikerült kialakítani az anyagbeszerzés, a készletgazdálkodás, a fejlesztés, az értékesítés, a gyáregységek közötti munka- megosztás hatásos szervezetét — így a mezőgépiparban van olyan cég, ahol a készleteket harminchat százalékkal apaszthatták —, ám ott a gond, hogy ezek a rész- . eredmények nehezen állnak össze egésszé, életképes vállalati szervezetté. Túlzott és jogos remények Szintén vizsgálati tapasztalat: a nagyvállalati szervezettel szemben sokan táplálnak túlzott reményeket; ám mivel ezek az egységek kevésbé specializáltak — egy-egy tevékenységi körre nagy erőket összpontosítok —, a hatékonyság alatta marad a méretek alapján várhatónak. Az sem mellékes do, log, hogy a nagyvállalatok egy részénél a stabilitást összetévesztik a merevséggel, s gyáregységeiknek nem adják meg a kezdeményezőkészség lehetőségét, elveszik felelősségérzetüket, nem késztetik őket a kockázat vállalására. A puszta végrehajtás látszatra ugyan igazolja a szervezetet és annak működését, de az elvesztegetett lehetőségeket, ha bevallatlanul is, megérzi a vállalati főkönyv, A vezetés és a végrehajtás nem független a szervezettől; a legjobb vezetési döntések is megfe- neklenek, ha a szervezet, jellegénél fogva képtelen e döntések végigfuttatására a tevékenységi láncon. Azaz gyakran nem új szervezetre lenne szükség egy-egy termelőhelyen, hanem az elakadást okozó pontok: föltárására, a különféle résztevékenységek egyeztetésére, összehangolására. Mégis az a gyakoribb, hogy formai átalakításokra kerül sor — a csoportból osztály, az osztályból főosztály lesz stb. —, s ezek semmiféle előnnyel nem járnak, sőt, a különféle objektív és szubjektív okok halmaza miatt, veszteségeket okoznak. Jogos reményeket táplálnak viszont azok az esetek, amikor a vállalatok — ilyen próbálkozások tanúi lehetünk egyebek között a bauxitbányászatban, a villamosenergia-iparban, a tartósítóiparban — fölismerve a megváltozott funkciókat, folyamatosan módosítják a szervezetet, ha kell, akár úgy is, hogy korábban nem ismert megoldásokhoz — például társulásos alapon létrehozott karbantartói üzem — nyúlnak. Sokféleségből egység Napjainkban huszonnégy tröszt 348 vállalatot fog át, s e trösztök túlnyomó részében a direkt irányítás eszközei, módszerei érvényesülnek, a tagvállalatok önállósága sokféle módon korlátozott. Ennek vannak hátrányai, de bizonyos előnyei is — gondoljunk csak a fejlesztési koncepciók érvényesítésére —, s nem a sokféleség a baj, hanem az, hogy nehezen formálódik ki belőle az egység, a fő vonások közös jellemzője. Az igazsághoz tartozik: a vállalati szervezetek alakulását alapvetően objektív tényezők — a gazdasági környezet elemei — határozzák meg. Ha ezek csekély nyomást fejtenek ki — a jövedelmezőség a hagyományos szervezettel is .viszonylag egyszerűen elérhető —, akkor könnyen hívekre talál az a nézet, minden úgy jó, ahogy van. Egészen napjainkig lényegében ez érvényesült,' s így érthetővé válik az a megkülönböztető tény, amit egy pénzügyi-gazdálkodási vizsgálat már 1977 elején föltárt, hogy a jelentősebb iparvállalatok vezetőinek többsége megfelelőnek tartotta a belső szervezetet, úgy vélte, az különösebb változtatások nélkül képes eleget tenni a követelményeknek. Kiderült közben: ezek a követelmények elmaradtak a világgazdasági változások által diktáltaktól ... S még inkább elmaradt mindezektől a vállalati szervezet, mint a társadalmi szükségletek kielégítésének egyik eszköze. A szigorúbb, s ezért nehezebb gazdálkodási körülmények 1979-től úgy érvényesülnek, hogy túl sok töprengésre nem adnak időt. S mert az életképesség bizonyítása már nem korlátozható az egyszerű termelésnövekedésre, a bevételek abszolút mennyiségének — ráfordításoktól független összegének — bővítésére, a vizsga időszaka jött el. S bár keserves igazság, de való: ezen a vizsgán lesznek cégek, melyek — szervezetükkel, annak célszerűségével, hatásosságával — osztályismétlőre kényszerülnek. L. G. Az idén már termel A KGST-országok legfőbb papírszállítója a Szovjetunió. Magyarország például 83 ezer tonna cellulózt importál évente, ebből 70 ezer tonnát a Szovjetunióból. Ám ebből sem tudja biztosítani a könyvek, újságok, folyóiratok napról napra növekvő példányszámához a szükséges teljes papír- mennyiséget ... Annak ellenére, hogy a Szovjetunió erdőkben igen gazdag, a papírtermelés itt is veszteséges. Ez az ország, amely a világon legnagyobb kiterjedésű tűlevelű erdőivel rendelkezik, kénytelen cellulózt importálni. A tűlevelű erdők ugyanis általában Szibéria és Távol-Kelet roppant nehezen megközelíthető területein fekszenek, igy az óriási természetes fakészlet feldolgozásához koncentrált erőfeszítésekre, az anyagi- és a munkaerőkészletek egyesítésére van szükség. 1 .......;n ....... E zért született meg az a gondolat, hogy a KGST-partnerek közösen építsenek papíripari üzemel. A későbbi cellulóztételek számlájára a Szovjetunió magára vállalta a gyár építésének és üzembe • helyezésének gondjait, valamint a késztermékeknek az oiszág határáig történő szállítását. Bulgária arra kötelezte magát, hogy fal- és tetőpaneleket gyárt az üzem számára. Magyar- ország hengerelt alumínium lemezeket, ablakkereteket és ajtókat szállít, míg az NDK és Románia a fő épülettömb fémkonstrukcióját készíti el. Lengyelország pótkocsik, kábelek, lakkok és festékek szállításával járul a nagyberuházáshoz. Az uszty-ilimszki kombinát első gépsorát 1979 nyarán helyezik üzembe. Akkor ünnepli a szocialista közösség a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa 30. születésnapját. Ha majd a kombinát teljes kapacitással működik, a beruházásban részt vevő országok évenként 50—50 ezer tonna fehérített szulfátos cellulózt kapnak, s ez a mennyiség megközelítőleg 300 millió kitűnő minőségű könyv nyomtatásához elegendő. (BUDA- PRESS — APN) ERŐMŰVI BERENDEZÉSEK KÜLFÖLDRE • A Villamos Erőmű Tervező és Szerelő Vállalat budapesti gyárában erőművi berendezéseket, vezérlő és segédüzemi táblákat, relészekrényeket és hőfokszabályozókat gyártanak exportra. Az idén sok millió forint értékben szállítanak a Szovjetunióba, Peruba és Bangladesbe. A képen: Berta Jánosné a hőfokszabályozók kezelőpultjait köti be. (MTI-fotó — Fehér József felvétele — KS.)
