Petőfi Népe, 1978. december (33. évfolyam, 283-308. szám)

1978-12-10 / 291. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1978. december 10. A juhtenyésztés Bács-Kiskun megyében ^TAN‘TO|T TMUNKÁS helyett A gyepterületek hasznosítása és az ágazat fejlesztése XvU UU Bács-Kiskunban a rét- és a legelőterületek ki­használása mintegy öt évvel ezelőtt kezdődött el, amikor is megkezdték a gyepek intenzív művelé­sét, s gondot fordítottak arra is, hogy a fűtermés növelésével együtt az úgynevezett állateltartó ké­pessége is fokozódjék. A megyében több mint százötvenezer hektár a gyepterület, amelynek fele elsősorban juhtartásra alkalmas, a többin a legel­­tetéses szarvasmarhatartás, illetve a fűtermés rendszeres betakarítása indokolt. • A harkakötönyl Egyesülés Tsz-ben ismét fellendülőben a juhászati ágazat. A továbbtenyésztésre szánt állományt legelőn tartják, a bárányokat viszont a kialakuló, korszerű hizlalótelepen. ^ '* *! 'ip ■ A juhásza tiban, valamint a szarvasmarha-ágazatban az állo­­mányíej lesztésnek és a termésho­zamok növelésének egyik legfon­tosabb tényezője a takarmány­termelés és -felhasználás javítá­sa, a termelés színvonalához al­kalmazkodó, hatékony takar­­mánygaíjdál'kodás kialakítása. Amióta bebizonyosodott, hogy a szántóföldi területeken nagy ter­méshozamok érhetők el, ugyan­akkor jövedelmezően termeszthe­tők a különféle szemestakarmá­nyok, ipari növények, az állatok részére szükséges tömegtakar­mányt a gyepterületekről várjuk. Számtalan hasznos példa van már a megyében a rétek és legelők fűtermésének tömegtakarmányo­­zásra történő felhasználására. Egyebek között a Kalocsai Álla­mi Gazdaság a tejelő tehenésze­tét alapozta a gyepek fütermé­­sére, s megalakulás előtt álil az Iz.sáki és a Kiskunhalasi Állami Gazdaság húshasznú szarvas­­marha takarmányozási rendszere, amelynek lényege: a szarvasmar­hákat egész évben a legelőkön tartják, ahol a fú a takarmány­­szükségletük nagy részét adja. Megfogyatkozott az állomány A szarvasmarha-takarmányo­zásra alkalmas gyepterületekhez képest nagyobb az a rét és lege­lő rész a megyében, amelyet csak juhtartással lehet hasznosítani. Ezek a homoki, sziki és mély­­fekvésű legelők. Az, ilyen terület­tel rendelkező gazdaiságokiban ti­zenöt-húsz évvel ezelőtt a juhá­szat volt az állattenyésztés fő ágazata. A juhállomány Bács- Kiskunban 1966 és 1972 között nagymértékben csökkent. Külö­nösen számottevő volt a Dühá mellékén, valamint a bácskai kör­zetiben az állomány megfogyatko­zása. Több oka volt, hogy kiala­kult az 1973-as mélypont, amikor a megyében mintegy 200 ezer ju­hot tartottak a mezőgazdasági üzemek, valamint a háztáji gaz­daságok. A juhtartó nagyüzemek elhanyagolták a tenyészállat­­utánpótlást, sőt azt lehet monda­ni, hogy ebben az időszakban cél­tudatos tenyésztői munka nem volt. A juhállomány elöregedett, termelőképessége csökkent. A megyében ás, mint az ország valamennyi juhtartó mezőgazda­­sági üzemében, a magyar fésűs merinói fajtát tartották elsősor­ban gyapjújáért, valamint tejter­melés céljából. A juhhús iránti igény alig volt számottevő az or­szágban. az export is elenyésző volt. A gyapjú világpiaci ára 1968—71 között rendkívül ala­csony lett, s így a magyar gyap­jú elvesztette versenyképességét. 1970-ben a gyapjűíelvásárlósi ár­­csökkentés a juhtartó gazdasá­gokban az ágazat jövedelmezősé­gének hanyatlását is eredményez­te. E7,zél egyidőben azonban meg­indult az élőjuh-export. főként tejesbárányokat, pecsenyebárá­nyokat vettek az arab és nyugat­­európai országok. ,Még a tová'bb­­tenyésztésre alkalmas jerkéket is eladták a mezőgazdasági üzemek, hogy valamelyest rentábilisabbá tegyék az ágazatot, s kevésbé tö­rődtek az anyajuhállomány növe­lésével, minőségi javításával. lA magyar gyapjúipar 1973-ban 5900 tonna hazak s mintegy 2000 tonna importból vásárolt gyapjút használt fel. A textilipari re­konstrukció keretében az ország­ban mintegy hárommllliárd forin­tot költötték a termelőeszközök korszerűsítésére, a termelés bő­vítésére. A gyapjúfelhasználás nö­vekedett, az említett értékhez ké­pest 1975-ben már tizenöt, a ter­vek ; szerint 1980-ig mintegy 40 százalékkal több gyapjút igényel az ipar. Bács-Kiskun megyében 1973- ban nyolcszázötvenezer kiló, egy évvel később 100 ezer kiló gyap­jút vásárolt fel a gyapjúforgalmi vállalat. Ellentmondásos helyzet álakult ki tehát az évtized ele­jén; magasak voltak a húsárak, alacsony a gyapjúár. Azonban 1972-ben jelentős fordulat tör­tént, amely már egy évvel 'később hazánkban is éréstette hatását, nevezetesen az olajárak jelentős növekedése, a tőkés infláció és valutaválság. Ez a juhászati ága­zattal azért függ össze, mivel a textilipar részére a szintetikus nyersanyagot ugyancsak az olaj­ból állítják elő. Ezek ára viszont 1973-ban már a korábbi évekhez képest két-háromszorosára emel­kedett. Intékedési terv a fejlesztésre A juhászati ágazat fejlődését végső soron az 1973-ban hozott kormányrendelkezés segítette, amikor a hús- és gyapjúfelvásár­lási árak rendezésére sor került. Ettől az időtől mondhatjuk, hogy Bács megyében is megkezdődött a juhállomány növelése, amit a már említett gyepterületek hasz­nosítása még sürgetőbbé tett. A Bács-Kiskun megyei Tanács V. B. mezőgazdasági és élelmezés­ügyi osztálya — a megyei állat­­tenyésztési felügyelőséggel együt­tesen — kidolgozta a juhászati ágazat fejlesztési tervét, és azóta is ösztönzi, támogatja a megye mezőgazdasági üzemeit, a juhál­lomány növelését célzó terveik, az ezzel összefüggő beruházások sikeres megvalósításában. Több intézkedés és kezdeményezés mu­tatja azóta is a megyei tanács vb mezőgazdasági osztályának a ju- Jhásza ti_ ágazat, fejlesztését, célzó erőfeszítéseit aminek köszönhe­tő egyebek között, hogy Bács- Kiskunban 1975-ben már 240 ezer, 1977-ben több mint 250 ezer, ebben az esztendőben pedig 263 ezer juhot tartanák az állami gazdasági)kban és társulásokban, a mezőgazdasági termelő- és szak­szövet kezetekben, valamint a ház­táji gazdaságokban. Kidolgozták még a távlati fejlesztési terveket is, amely szerint 1985-ig 280—290 ezer juh tartása indokolt a me­gyében. Különösen a Homokhát­ságon számottevő az á l lomó ny­növelés. Két szakcsoport is mű­ködik Jánoshalmán, valamint Kunszentmiklóson. amely a ház­táji juhászatokat fogja össze. Hús és gyapjú A mezőgazdasági osztály fel­adatul tűzte az üzemek elé, a ko­rábbinál jobb és céltudatosabb tenyésztői munkát Állást foglalt abban is, hogy milyen állományt alakítsanak ki. nevezetesen: gyapjú- és hústermelésre is al­kalmas fajta keresztezést végezze­nek. Az aszkániai, valamint né­met merino juhokkal való keresz­tezést tartották szükségesnek az egyébként leromlott magyar fé­sűs merino juhállomány javítá­sára. A keresztezésből származó utódok gyapjútermelése a koráb­bi állománynál lényegesen jobb, ugyanakkor a keresztezett álla­tok takarmányértékesítése. vala­mint az úgynevezett húsformái is kedvezőbbek, az exportigénye­ket kielégítik. Fontos feladat a házi törzskönyvezés, majd a törzs­könyvi ellenőrzés megszervezése. Ezt néhány gazdaságban már megfelelően végzik. Az átóatokat korábban igen rossz körülmények között tartot­ták, emiatt a téli időszakban gyapjújuk minősége leromlott. Az épületek nem voltak arra sem al­kalmasak, hogy benne szakszerű­en hizlaljanak, megfelelő takar­mányozás technológiát , .alakítsanak ki. Megkezdődött a megyében a korszerű juhászati telepek építé­se. Mindennek köszönhető, hogy 1977-ben a megye juhtartó gazda­ságai 3520 tonna birkahúst érté­kesítették — legnagyobb részét külföldre szállították —, valamint 1120 tonna gyapjút. Az idén a húsértékesítés meghaladja a 3550 tonnát, gyapjúiból pedig mintegy 1200 tonnányit adnak át a felvá­sárlóknak. Cs. I. KITÜNTETETT DOLGOZÓK A nyomdász gépmester Az okosító gondolatot, a ne­mesítő érzelmet ki „sokszorítja”, hogy széjjel lehessen azt oszta­ni száz és százezreknek? Johan­nes Gutenberg szakmai leszár­mazottja, a nyomdász. Az ő munkája kell hozzá, hogy a nagymama mesét olvashasson az unokájának, a diák megtanulhas­sa a Szózatot, s ahhoz is, hogy a világ eseményeit betűikben és képekben láthassuk naponta az újságokban. híos, a nyomdászok azért — a hatékonyságra, nyereségre törek­vő ipari termelés közepette — nem valami patetlkus hangulat­ban dolgoznak a lankadatlan odafigyelést, pontosságot követelő gépek mellett. Közülük mi a fel­adata például a gépmesternek, aki masinájával a nyomást vég­zi? A szedőteremből — ahol a kéziratok alapján kiszedik a szö­veget — megkapja a nyomófor­­mákat. (Ha rajzolt, vagy fényké­pezett anyagot kell kinyomtat­nia, akkor klisével dolgozik.) Ez­után kilövést végez, vagyis úgy helyezi el a nyomóformákat, hogy a rajtuk levő szövegrészek a papír hajtogatása után a meg­felelő sorrendben következzenek majd. Amikor ez megvan, beemeli a gépbe az összeállított nyomófor­mákat, és készít egy levonatot, amelyen ellenőrzi a margóbeosz­tásokat. Megvizsgálja a nyomás minőségét, s ha szükséges, egyen­get a betűkön, hogy azok egyen­letes festéknyomot hagyjanak a papíron. Mindezek végeztével a gép­mester beállítja a nyomógépen a festékezést, és készít egy ellenőr­zésre bemutatandó ívnyomatot. Amennyiben a csoportvezető jó­váhagyja azt, hozzálát, hogy a géppel kinyomassa az előírt pél­dányszámot. A gépmesteri munka rejtel­meibe Kara József, a kecskemé­ti Petőfi Nyomda dolgozója ava­tott be, aki maga is ezt a szak­mát tanulta ki. Ennél a vállalat­nál kezdte pályáját, amikor 1959- ben belépett tanulónak. — Általános iskolás koromban semmit sem tudtam a nyomdai munkáról — mesélte. — Az egyik nagynéném dolgozott Itt, ő aján-. lotta, hogy legyek nyomdász. Így kerültem a vállalathoz egy­havi próbaidőre. Abban, hogy idekötődtem, két idősebb szak­embernek volt döntő szerepe. Nagy Feri bácsinak és Pintér Gyula bácsinak. Melléjük osztot­tak be kisegítőnek a lapkészítés­hez Az ő emberséges magatartá­suk velem szemben, a Feri bácsi hatalmas szorgalma és szakma­szeretete hatott rám. Megtetszett a nyomdászélet. Később más üzemrészbe, a magasnyomó gépterembe helyez­ték át a szakmunkástanulót, s magasnyomó gépmesterként vég­zett. 1968-ban már csoportveze­tői tennivalókat is bíztak rá. — Tavaly óta pedig függetle­nített csoportvezető vagyok — mondta el. — Váltóműszakban dolgozom és az a feladatom, hogy az egyes gépekre kiadjam a mun­kát. A szükséges példányszám ki­nyomása előtt ellenőriznem kell a próbanyomatot, és ezenkívül nyomás közben is oda kell fi­gyelnem. Ügyelni kell a munka­­fegyelemre is. — Kara Józsefet 1988-ban föl­vettük az MSZMP-be — tájékoz­tatott Kállai Sándor, a Petőfi Nyomda párttitkára. — A párt­munkáját a termelési feladatá­hoz hasonlóan azóta is dicsére­tesen végzi. Két év óta ő a fizi­kai dolgozókat tömörítő pártalap­­szervezet szervezőtitkára, ö a motor az alapszervezetben. Most azt várjuk tőle, hogy si­keresen tegye le a technikusmi­­nősítőt. Azután a marxista—le­ninista egyetem vár Kara Jó­zsefre. A harmincnégy éves magasnyo­mó gépmestert — kissé már őszü­lő, komoly ember — a közel­múltban a Könnyűipar Kiváló Dolgozója címmel tüntették ki. A. T. S. • Kara József átveszi a kitüntetést Sáros! Sándorné könnyűipari miniszterhelyettestől. (Pásztor Zoltán felvétele.) „A robotnak nem szabad kárt okoznia emberi lényben... A robot engedelmesked­ni tartozik az emberi lények utasításai­nak ...” — aki jártas a tudományos-fan­tasztikus irodalom­ban, annak bizonyo­san ismerősek a ro­botika alaptörvényeit idéző sorok. Isaac Asimov amerikai sci­­fi író XXI. századi képzelt világában az ember alakú, önmű­ködő, beszélő gépek a fantázia szülöttei. Regényeit olvasva hi­hetetlen távolinak tű­nik a robottechnika ily magas fokú fej­lettsége. • Dr. Arz Gusztáv és dr. Káldos Endre ad­junktusok a robot modelljén tanulmányozzák a működésciklusokat. • Szép Tibor technikus a robot befogó szer­kezetét vizsgálja. Pedig az automati­zált jövő közelebb van, mint gondol­nánk. Az utóbbi év­itizedben az iparilag fejlett országok nagy gyáraiban megjelen­tek az intelligens ma­nipulátorok — nép­szerű nevükön robo­tok —, melyek tévé­kamera-szemükkel (meglátják, iszámító­­gépagyukkal felisme­rik a tárgyak alak­ját. a formákat, hely­zeteket. Jelenleg a vi­lágon mintegy 150 eég foglalkozik kü­lönböző robottípusok gyártásával, s ebben Japán jár az élen. Az ipar. de különösen a gépipar különböző ágaiban 1980-ra 30— 40 ezer robot műkö­dik majd. Várható ro­hamos elterjedésük a gazdasági fejlődés problémáival függ össze: a munkaerő­hiánnyal, az. anyag­­mozgatás gépesítésé­vel stb. Szociális vo­natkozása is van: a robot elvégzi a nehéz ■flizikai munkát, al­kalmazható az ember egészségére káros területeken, a primitív, egyhangúan ismétlődő, unalmas termelési folyamatoknál át.Jj^jg venni a betanított munkás szerepét. .-"Magyarországon az ipari fej­lesztésnek szintén fontos része a robotprogram. Az Országos Mű­szaki Fejlesztési Bizottság szer­ződést iköttt három intézettel: az MTA Számítástechnikai, Automa­tizálási Kutató Intézettel (SZTA­­KI). a Gépipari Technológiai In­tézettel (GTI) és a Budapesti Műszaki Egyetemmel. Feladatuk egy olyan elektronikus vezérlésű robot kialakítása, mely forgácsoló, üzemekben alkalmazható, egy­szerre több gép kiszolgálására. Három éve, hogy a Csepeli Szerszámgépgyárban megszületett az első magyar robot, az IR 51. Ennek továbbfejlesztett változa­ta a Budapesti Műszaki Egyetem gépgyártás-technológiai tanszéké­nek géplabóratoriumában már csak arra vár, hogy „leLket le­heljenek bele”, vagyis a központi számítógép irányításával, elektro­nikus vezérléssel életre keltsék, A robotelmélettel és a vezérlés­technika kialakításával a SZTAKI tudományos munkatársai foglal­koznak, míg a robot gépi egysé­geinek tökéletesítését az egyetem szakemberei vállalták. A fémtestű „betanított munkás­nak” nincs emberi alakja. Agyát a számítógép vezérli, csontvázát mozgó fémelemek alkotják, az iz­mokat a hidraulikus mozgató­rendszer helyettesíti. Csaknem 2 méter magas. Karját másfél mé­teres félkörben — függőleges és vízszintes irányban — tudja moz­gatni. Két esztergagépet és egy, megmunkáló központot (fúró-ma­ró berendezést) szolgál ki egyszer­re. Memóriakapacitása korlátlan, ezért összetettebb mozgásra is képes. A számítógép utasításainak engedelmeskedve kézfejének két ujja közé fogja a 1—70 mm-es átmérőjű, 10—20 kiló súlyú mun­kadarabokat, leveszi a tárolóról, ráhelyezi a szerszámgépekre a program szerint ütemben. Az al­katrészt elkészülte után visszate­szi a tárolóba, s újból adagol. Munkája monoton, ismétlődő. Há­rom ember helyett dolgozik, ha kell, három műszakban, megállás nélkül. Még az év végén munkába áll az IR 51-es az egyetem góplabo­­ratórimában, a ‘tágas forgácsoló csarnokban. Egyelőre a jövő mér­nökei ismerkednek vele. oktatás, kutatás, kísérletezés céljait szol­gálja. Tehát az intelligens manipulá­torok gyártásának ideje már nincs messze. Nem évtizedek, csupán évek kérdése, hogy ami ma fan­tasztikum, holnap már természe­tes: a robot az ember szolgálatá­ba áll, „engedelmeskedik utasí­tásainak”. H. A. • A szerszámgépeket is bekapcsolják a robottal összehangolt vezér­lésrendszerbe. A képen: Horváth László, a SZTAKI tudományos se­gédmunkatársa módosítja az esztergagép vezérlését. (Hauer Lajos — Balaton József felvételei — KS.)

Next

/
Thumbnails
Contents