Petőfi Népe, 1978. december (33. évfolyam, 283-308. szám)

1978-12-31 / 308. szám

i'I NÉPE 9 1978. decenber 31.

A nyárjasi erdészetben

• A megyében először kitermelt cellulóznyár erdő helyén önrakodó, szállító járművel gyűjtik a papírfát a nyárjasi erdészet dolgozói.

• Jobb oldali képűnkön: Tóth István és Csille Pál, kézi motorfűrészszel gallyaz a kitermelt akácosban.

• Dudás Gáspár fogattal továbbítja a rakodóhelyre a szőlőtám-berendezésnek szánt rönkfát.

• Számoló- és adatfeldolgozó gép könnyíti az Ügyvitelt. Ország Józsefné anyagkönyvelést végez az Ascota-típusú géppel az erdészet nyárjasi központjában. (Straszer András felvételei.)

A lakiteleki határban egy kisebb olasznyárerdőt vágtak ki a Kiskunsági Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság nyárjasi erdészetének dolgozói. Ezt a íafajtát két évtizede ültették először Bács-Kiskun megyében, az 1950-es évek végén meghirdetett homokhasznosítási program keretében. Azóta sok ezer hektárra nőtt az olasznyár területe. Az erdőrészből véghasználatra kitermelt nyár faanyagát most az Erdészeti Tudományos Intézet Duna—Tisza közi kutatóállomásának munkatársai tanulmányozzák, hogy 1959 óta milyen minőségű faanyaggá érett a lakiteleki határban az olasznyár, alkalmas-e cellulózegyártásra?

A nyárjasi erdészet munkásait érte az a megtiszteltetés, hogy a megyében elsőként lehettek részesei a két évtizedes kísérletsorozat egyik igen lényeges szakaszának, amely természetesen még nem ért véget a kis erdő teljes kitermelésével. Sok függ a kutatóintézet vizsgálati eredményeitől. Az dönti majd el többek között, hogy meddig érdemes nevelni az olasznyár erdő fáit, sok-e a két évtized vagy kevés, hiszen eredetileg másfél évtizedre tervezték a cellulóznyár-ültetvények fenntartását?

Eddigi munkájával a nyárjasi erdészet már több alkalommal megszerezte az élüzem kitüntetést. A szocialista erdészet címnek is birtokosa, és az idei termelési előirányzatát év vége előtt túlszárnyalta. 38 millió forint az erdészet termelési értéke, ennek 50 százalékát a fakitermelés adja, a többi erdőtelepítés, felújítás és egyéb munka.

Szeverényi István huszonhét éve vezetője a nyárjasi erdészetnek, ahol a 7561 hektár erdő nem telepített munkahelyein százhetven erdőmunkás dolgozik. Négy munkahelyen üzemi étkeztetés van, és valamennyi külső munkaterületen melegedő, étkezőhelyiség. A távolabbi körzetekbe naponta kisbusszal, utaznak a lakóhelyükről az erdészethez tartozók.

Az időjárás viszontagságai miatt, a különböző munkafolyamatok gépesítése ellenére változatlanul mostohák a munkakörülmények, bár ezek javítására az utóbbi

években sokat áldoztak. Legújabban nagy teljesítményű fakitermelő gépek is találhatók az erdészetben, de a legelterjedtebb eszköz a kézi motorosfűrész. Számosán tanultak az erdészetben szakmát, szereztek különböző képesítést. A nyáriőrinci és a lakiteleki határ erdőrészén dolgozó Kossuth szocialista brigád tagja, Csille Pál motorfűrész .kezelő, gépjárművezetői jogosítványt is szerzett. Amikor egyik munkahelyről tovább vándorol a három szomszédos brigád, akkor ő vezeti a kisautóbuszt.

Kovács János brigádvezető munkatársa a Kossuth brigádban a lakiteleki Dudás család több tagja. Valamennyien évek óta az erdészetnél dolgoznak. Gáspár foga tos, Péter gépkezelő, József fakitermelő, a szomszédos brigádban pedig Dudás Irén szorgoskodik a családból. A mindennapi munkában méltó társuk Tóth István, aki szintén ezt a pályát választotta élethivatásául. 1979-ben és a következő években is számít a helytállásukra Szeverényi István erdészetvezető.

K. A.

SZILVESZTERI

Versenytárgyalást nyert magyar építőipari vállalat szakemberei új lakótelep építését kezdték meg Hadovában, Sumákföld fővárosában.

*

Cs. K., a népszerű tánc dalénekes nő az Alfa beategyüttes társaságában hathónapos, sikeres hangversenykörúton szerepelt több nyugati országban.

•

Szilveszter éjszakáján nyolcvanhét kisbaba született a budapesti és a megyei kórházak, klinikák szülészeti osztályain.

Sikeresen zárult a Rágjunk sokat jelszót népszerűsítő Fogászati Hónap novemberben..

*

Termelési tanácskozáson értékelték az Egyesült Csőgyárban az idei gazdasági évet, valamint a termésszerkezet-átalakítás következtében elért eredményeket.

*

Üj tulajdonságokkal rendelkező pulikutya-fajtát tenyésztettek ki az Alföld egyik állami gazdaságában a szakemberek.

*

Nyolc fiátal lányt vett őrizetbe tegnap éjjel a rendőrség, akikről kiderült, hagy külföldi túristáknak pénzért árulták magukat.

♦

Díszelőadáson mutatták be Szappanos Smucig Lajos rendező ötért túrót című legújabb filmjét az Atlantisz filmszínházban.

* *

Tegnap, a késő éjszakai órákban K. Tihamér büntetett előéletű, országos körözés alatt álló betörő egy rendőr járőrrel találkozott, amely őrizetbe vette.

• *

Még mindig sok vendéglátóiipari üzemegységben vizezik rendszeresen a bort és a röviditalokat a lelkiismeretlen italmérők — állapította meg a népi ellenőrök legutóbbi vizsgálata.

*

A szexuális felvilágosítás eredményességét vizsgálták a szakemberek a Hufnagel Hubáné gimnázium növendékei között.

HÍRADÓ

A hatóságok a környéket katasztrófa sújtotta területnek nyilvánították.

• *

A fiatal lány sértetlenül ke rült vissza szüleihez.

Szakértők véleménye szerint a legtöbb helyen hazai alapanyagokat használtak fel.

A KÖJÁL tájékoztatója szerint a rágcsálókat sikerült mindenütt lokalizálni.

*

A felmérések alapján az anyagi kár jelentős.

A prototípus után a jövő év elején megindul a sorozatgyártás.

A választék bővítésére az illetékesek fontos határozatokat hoztak.

A helyszínre érkezett mentők sok nézőt elsősegélyben részesítettek.

A találkozóról külön közleményt nem adtak ki.

A hatóságok ezektől az üzemektől visszavonják a vízhasználati engedélyt.

A vizsgálattal egyidöben a helyreállítási munkákat is megkezdték.

K. Gy.

Külföldi karikatúrák

• Fő a biztonság.

Hagyomány

JJjév hajnalán valaki becsöngetett hozzám. Félálmo- 1 san nyitottam ajtót és megpillantottam a házmestert, aki hidegtől pirosra csípett arccal, széles jókedvvel köszöntött rám:

— Boldog új évet és sok vidámságot kívánok

— harsogta és egy színes képeslapot nyomott a kezembe, amelyen az újévi rajz alatt ez a szöveg áiit: Jókívánság a HÁZMESTERTŐL!’’

Elmosolyodtam és a kezemet nyújtottam.

— Köszönöm szépen! Hasonló jókat kívánok én is önnek...!

Be akartam csukni az ajtót, de a látogatóm jelentőségteljesen köhintett.

— Ö bocsásson meg...

— szóltam zavartan, szégyenkezve tapintatlanságom miatt, és gyorsan néhány koronát csúsztattam a kezébe.

„Milyen rendes ember ... — gondoltam — Hajnalok hajnalán felkel csak azért, hogy nekem boldog új évet kívánjon ...”

Azzal visszafeküdtem, de néhány perc múlva újra csöngettek. A küszöbön a tejesasszony állt. «

— Boldog új évet kívánok ... — mondta

harsogva, ragyogó arccal, és átnyújtott egy színes képeslapot, amely egy óriási tejesüveget ábrázolt, alatta a szöveg: „JÓKÍVÁNSÁG A TEJESTŐL!”

Meghatott a figyelmessége, néhány pénzdarab kíséretében megköszdhtem, hasonló jókat kívánva.

Aztán már inssza sem feküdtem, mert sorra csöngettek. Jött a vízvezeték-szerelő, kifejezte örömét, hogy új év alkalmából köszönthet, és minden jót kívánt. Én némi pénzzel viszonoztam a jókívánságait.

Aztán jött a postás, különleges dísztávirattal, jött a kéményseprő, a tévészerelő, és még sokan mások ...

Végül is arra döbbentem. hogy elfogyott minden pénzem. Ennek már fele se tréfa! A fizetésig még meglehetősen sok idő van hátra, pénz nélkül nehéz lesz átvészelni. S mi lesz, ha még valaki jön még új évet köszönteni?

Bevallom, elkeseredtem. De csak néhány pillanatig tartott, meri hirtelen ötletem támadt. Felnevettem jókedvemben. Magamra öltöttem erdész nagyapám egyenruháját, váltamra vettem a puskáját, megnéztem magam a tükörben — úgy állt rajtam az uniformis, mintha rám szabták volna —, aztán elindultam.

Becsöngettem az els& ajtón.

— Jó napot — köszöntem vidáman. — Boldog új évet kíván önöknek Vileila, az erdész...

— Köszönjük szépen, erdész úr ... — hallottam a ház asszonyát, aki megijedt ugyan a vállamon fityegő puskától, de már nyújtotta is a pénzt.

Meg se néztem, csak zsebre vágtam. Aztán tovább, végig az utcán. Minden ajtón becsöngettem, és mindenhol boldog új évet kívántam.

Meg voltam mentve.

Nagyszerű ez az újévi népszokás!

R. Prizmus írását fordította Antalfy István

(16.) Dezső jól kiöltözött a ház iránt érdeklődők fogadására. Csillogó alpakka öltönyben feszített, hatalmas mellére ezüstmintás bordó nyakkendő terült. Mártira ri vallt:

— Elcserélték malacért! Miféle házkutatás ez?! Mit akartok itt?!

Legkevésbé Karikó Imre ismerte ki magát a buta helyzetben. Masszív, összefogott lényével ellentétben elfogta a bizonytalanság, s ezt nehezen tűrte. S az sem tetszett neki, hogy kiabálnak a lánnyal, akit szeret.

— Nem akarunk semmit. Mártinak volt fonto*, hagy feljöjjünk.

— Igen — dacoskodott a lány. — Imrének meg kell tudnia, hogy mire készültök. De ti mondjátok el neki! Különben is muszáj volt hazajönni. Nagyapa küldött bennüket.

— Igen? — gyanaikodott Dezső. — Mi a szösz. Szóval az öreg pandúrkodik fölöttetek?

— Csak üzenetet küldött. Itt söröznek a Sárga Csikóban azok az öregek, akik segítettek az

építkezésnél. Áldomást akarnak inni veletek.

Holhó — ébredt fel a résenlét a kőfaragóban Nem kevesebbet akart a lánya, mint azt, hogy zárt ajtók fogadják az, apróhirdetésre jelentkezőket. Ravasz - kodva küntönfalazott Mártinak, mert még mindig remélte, hogy nem kell részletezniük az ügyet Karikó előtt.

— Áldomásra most nincs pénzünk. De a következő hónap első vasárnapján Akkor majd kiteszünk magiunkért. Mondjuk három darab százassal én is beszállhatok.

— Micsoda könnyelműség — álméLkodott gúnyosan Márti.

Noha még nem tudta pontosan a szerszámlakatos, miféle ellentét lappang a házbeliek rendellenes viselkedése mögött, afelől bizonyos volt, hogy botránynak néznek elébe, mégpedig az új házzal kapcsolatban. Nem csak szerelmi elvakultságból, • de értelme sejtése szerint Is a lányhoz húzott.

— Nem kell az öregnek az a három darab százas, Dezső bácsi. ők szeretnének fizetni. Meg akarják vendégelni az egész családot.

Színészies méltósággal tiltakozott Dezső.

— Hát erről szó sem lehet. Csóró nyugdíjasok, itt kuliztak hónapokon át, és akkor ők fizessenek? Inkább nem megyek le.

Mintha érezte volna a piros garbós fiú, hogy nyomon van, következetesen hajtogatta:

— Mégis el kell menni az öregek közé. Egy pohár sör senkinek sem árt meg.

— De igen! — harsogta le mérgesen Dezső. — A jegelt sörtől mindig náthás leszek!

Márti támadott is, könyörgött is újabb rohamával.

— Imrének tudnia kell az igazságot. Családtagként járt el ide dolgozni. Az én kedveimért! Nem csaphatjuk be. Legalább vele legyünk becsületesek!

Elérkezettnek látta az időt Edit, hogy ne köntörfalazzanak tovább. Megelőzendő a najgyobb bajt, egyszerűen közölte Karikóval:

— Az én ötletem volt, hogy eladjuk a házat.

Hihetetlenül hangzott ez a sűrű legénynek, mégsem látszott rajta döbbentség, hanem Inkább jókedélyű fölény.

— Mondom én, hogy le kell menni sörözni az öregekhez. Illő lenne nekik is elmondani ezt a meglepő ötletet. Vagy talán szemérmesek? Akkor majd mi. Gyere, Mártlkám..,

— Helyes — mondta felvillanyozva a lány. — Érdekel a véleményük.

Máris indultak. Ám Dezső, aki mindeddig terhesnek érezte a fiatalok jelenlétét, váratlanul ragaszkodni kezdett a társaságukhoz.

— Az ifjúság marad. Kíváncsi lennék, mitől ilyen magabiztos, amikor jóformán még semmit sem tud.

— Hadd menjenek — szólt közbe Edit.

Karikó egyetértett vele:

— Ügy van. Az lesz a legjobb, ha most elmegyek. Azt hiszem, a részletek még jobban zavarba hoznának.

Dezső az ajtónál termett. Nagy testével elállta az utat.

— Tessék fékezni, gyermekeim. Azt mondtam, hogy maradtok. Ne avatkozzatok a felnőttek dolgába.

— Belátom, nincs jogom a család ügyeibe avatkozni, de megdöbbent az elhatározásuk. Van valami halaszthatatlan ok, amiért meg kellene válniuk a háztól?

Imponált Editnek a szerszámlakatos tartása. Ehhez mérten komolyan vette és úgy szólt hozzá, ahogy tekintélyes emberekhez Illik.

— Van rá okunk, Imre. A szegénység. Maga modern fiatal, meg kell értenie. Ezt a házat eladjuk, újra munkához látunk, újat építünk. Akkor aztán otthonunk is lesz, és anyagilag is rendbejövünk. Ebben az egész dologban a maga jövője éppen olyan fontos, mint a miénk. Mit válaszol rá?

— Mentsen fel a válasz kötelezettsége alól. Senkit nem akarok megbántani.

Dezső harsányan rontott a fiúra:

— Csak nyugodtan sértegess bennünket! Nagyot röhögök rajta! Te is éppen olyan élhetetlen vagy, mint a többi proli!

Türelmes udvariassággal tüntetett Karikó a gorombaság ellen.

— Valóban nem fontos Dezső bácsinak, hogy az öregek sok száz munkaórát dolgoztak a házépítésnél?

Elutasítón, mérgesen hadonászott a kőfaragó. Elegáns alpakka zakója mulatságosan összeráncolódott rajta.

— Édes fiam, kár az erkölcsiekre apellálni! Művezető vagyok, könnyen kiszámítom, hogy kinek mennyi munkabérrel tartozom a segítségért. Megfizetem. A legmagasabb órabért fizetem, amit valaha is kaphattak Magyarországon a nyugdíjas fusizók. Sőt, a dupláját fizetem! Ehhez meg mit szólsz, kispajtás?!...

23.

Épp ajánlani akarta a szerszámlakatos Mártinak, hogy menjenek és keressenek vidámabb időtöltést, amikor megszólalt a lépcsőházi csengő. Mintha a mérnöknőn is végigfutott volna az áram, akaratlanul megrándult.

— Talán a hirdetésre jönnek ... — nézett bátyjára.

Dezső egyetlen pillanat alatt átváltozott. Máris rontott az ajtónak.

— Akkor most gyorsan csőre töltöm az intelligenciámat. Miatyánk, ki vagy a mennyekben ... — Kirohant a szobából, az ajtót nyitva hagyta maga mögött. A bentmaradottak pontosan hallották harsány szavalatát, melyet kissé tgrzított a lépcsőházi akusztika: — A, fölséges szomszéd urunk!... Meg az ő hercegkisasszony lánya! Hát miért nem táviratoztak?! Micsoda szégyen ránk nézve, hogy az állami himnusz nélkül kell fogadnunk önöket ! De biztosíthatom a fényes vendégeket, hogy az érzelem majd pótolni fogja a külsőségeket!

Alig észrevehető zihálással érkezett fel az emeletre Félix Elek. Kissé féloldalt fordult az előtérben, hogy egyszerre léphessen lányával a szobába. Nyomban a beléje rögződött álszerénység hangján kezdte:

— A világért sem akarok ám zavarni, kérném tisztelettel... Csókolom a kacsóját, Editke... — A fémdíszműves viszont biztos, ami biztos alapon, a kőfaragót is nagy reverenciával üdvözölte: — Szerencsés jónapot, kedves Dezső.

— önnek is, drága szomszéd. Érezzék otthon magukat.

— Kedves Dezső, szavai mély benyomást tesznek rám. Szívélyessége felbátorít, hogy atyai gyengédséggel köszöntsem tündöklő leányát — s ellágyulva, nyitott tenyérrel mutatott Dezső lányára, Karikóról azonban tudomást sem vett.

Várakozón köszönt Mártlka.

(Folytatása következik.)