Petőfi Népe, 1978. december (33. évfolyam, 283-308. szám)
1978-12-31 / 308. szám
« Agrárproletárból államelnök Nyolcvan éve született Dobi István 1978. december 31. • PETŐFI NÉPE • 3 GYÓGYÍTÁS TÍZ EMELETEN Nagy kórház a kisvárosban Főépületénél a városban nincs magasabb ház. A járási székhely legnagyobb üzemei közé tartozik dolgozóinak száma szerint is: ezerszáz munkakönyvét őriznek az illetékes hivatalban. Tizenöt mázsa ruhát mosnak, 1300 adag ebédet tálalnak, 17 ezer forintot fizetnek a felhasznált energiáért. Naponta természetesen! A Semmelweis kórházra büszkék a kiskunhalasiak, mondják, hogy bárhol megállná helyét. Szó szerinti és. átvitt értelemben kiemelkedik környezetéből. Nagyvárosi színvonalú egészségügyi ellátást tesz lehetővé. A kezdet gondjai, örömei így véli dr. Mßkay László igazgató is. — Idő kellett a lehetőségek valóraváltásához. Először be kellett tölteni az új álláshelyeket, „bejáratni” a gépparkot, kialakítani a közösségeket. Nagyvárosban mindez könnyebben ment volna. Pályakezdők szívesebben telepednek le a fővárosban, megyeszékhelyeken. Ez bizonyos fokig érthető, hiszen nagyobb helyeken kényelmesebbnek, kellemesebbnek látszik az élet, több szórakozási, művelődési alkalmat kínálnak. Nagyobb lakáskerete lévén, a tanács is több fiatal számára könnyítheti meg a letelepedést. Első pillanatra soknak látszik hetven műszakink. Nagyvárosban kisebb létszámmal is gondoskodhatnánk a kórház zavartalan, biztonságos működéséről. Szolgáltatási háttér hiányában, Kiskunhalason mindent saját erőből kell megoldani. Ha elromlik az egyik liftünk, nem várhatunk a szegedi, kecskeméti vagy pesti szerelő érkezésére. Mennyi mindennel vagyunk így! Amit más kórházak a költségvetés dologi részéből oldanak meg, azt mi a bérből fizetjük. At intézményben igyekszünk megteremteni a közösségi alkalmak, szórakozások fórumait. Kiállításaink, előadásaink jó hírűek, vonzó a könyvtárunk. Kozmetikától hírlapárudáig sok minden szolgálja dolgozóink kényelmét. Mi tagadás, egyiket-másikat töbrben igényelték, mint ahányan használják. Kik jönnek, kik maradnak? Már halasinak mondja magát dr. Tóth Mária, pedig szinte a véletlen hozta ide. A pesti lány szülővárosában végezte az egyetemet. Protekciója nem lévén, körülnézett, hogy hol dolgozhatna belosztályon, mert mindenképpen belgyógyász szakorvos akart lenni. Azért döntött Kiskunhalas mellett, mert úgy véli, hogy sokat tanulhat az itt működő jóhírű szakorvosoktól. — Igen agilisak, arra ösztönzik az embert, hogy tanuljon, igyekezzen. Jó a közösség, persze mindenhol akad egy-két ember, aki ennek, vagy annak nem rokonszenves. A cukorbetegek gondozásával foglalkozom. Mindig az volt a célom, hogy mint gyakorló orvos, jól megfeleljek. Szerintem a tudományos munka fokmérője nemcsak az lehet, hogy hány dolgozatot ír valaki, hány konferencián szerepel, hanem, hogy milyen színvonalon dolgozik. Itt sokkal több a gyakorlati munka, mint a klinikákon, ennek megvan a haszna és a hátránya. Nincs az embernek annyi, ideje, hogy könyvtárban búvárkodjon. Magam is sokat gondolkodtam azon, hogy miért nem tudunk megtartani minden ide jövő fiatalt. Házaspárok is elmentek, ki ezért, ki azért. Mi évekig albérletben laktunk, nem mindenki vállalja ezt az áldozatot. Érdekes, hogy a mi osztályunkról két éve nem ment el senki, nyilván sokat számítanak az emberi kapcsolatok is. Akkor örülnék igazán, ha olyan élénk lenne a közösségi élet, olyan látogatottak a rendezvények, mint ahogyan azt az évente tartott. „másodorvos fórumokon” eltervezzük. ............... Hangulat, létszám, kapcsolatok — ‘Kisvárosi mi voltunknak persze előnyei is vannak — folytatja dr. Makay László. — Jobban odafigyelnek munkánkra, fennállásunk 1500 napja alatt is hasznos kapcsolatok alakultak ki a helyi irányító testületek, szervek és kórházunk között. Két kórházi dolgozó tevékenykedik a pártbizottságban. A tanácsi végrehajtó bizottságnak is van orvos tagja. Én magam a megyei tanács egyik bizottságának az elnöke vagyok, alelnöke az orvosetikai bizottságnak. Még nem sikerült megteremteni a régi kórházra jellemző csalár dias hangulatot. Háromszáz ember ismerheti egymást személyesen is, majd négyszer annyi fejbentartása szinte lehetetlen. A sok szint miatt is lazulnak a kapcsolatok. Akik az első, második emeleten dolgoznak, nagyon ritkán találkozhatnak a fentebb munkálkodókkal és fordítva. Annyit emlegettük Kiskunhalas kisváros mivoltát, mintha kétségbevonnák ennek az intézménynek létjogosultságát, netán túlméretezettnek tartanák. Erről persze szó sincs. — Korábban négy alapszakmás kórház voltunk, urológiával, szemészettel, traumatológiával, idegosztállyal bővültünk. A korábbiakban is meglevő osztályokon is többféle, nagyobb beavatkozásra vállalkozhatunk. Az intenzív osztálynak és kitűnő szakembereinknek köszönhetően — például mint régebben — kisebb százalékot kell továbbküldenünk a balesetek közül. így elkerülhető az amúgy is súlyos sérültek rázkódtatása. Az országos átlag alatt vagyunk csecsemőhalálozásban. Van .idegsebészünk, lélegeztető készülékünk, így komplikált, műtétekre is vállalkozhat a sebészet. Az agyi érröntgen segítségével kontraszt-anyag befecskendezésével tisztázható, hogy van-e agyi vérzés, vagy nincs, be lcell-e hatolni, vagy sem. Szükség van rá A csak vázlatosan jelzett korszerűsödés, a nagyobb konzultációs lehetőség óriási többletet ad, megnyugtatja a lakosságot. Hétszáztizenkilenc ágyunkon tavaly 20 418 beteget gyógyítottunk. Az úgynevezett ágykihasználási mutató 85 százalékos. Eg nem lenne baj, ha egyenletesen oszlana meg időben és a különböző osztályok között. Nyáron, ünnepek előtt kevesebben kérik felvételüket, van, amikor szinte özönlenek a ^betegek. A fertőző osztályon áltálában csak minden harmadik, negyedik ágy foglalt, ez a dolog jellegéből adódik. Statisztikánkat viszont rontja. A szülészeten folyamatosan 98 százalék a telítettség. 1517 csecsemő itt sírt először a világba. Még annyit talán, hogy 1977-ben — az idei összesítések majd csak ezután készülhetnek — 6076 műtéti beavatkozásra került sor. Körzetünkhöz 140 ezren tartoznak, az urológiánál, a szemészetnél Kiskunhalason, a halasi járáson és a kiskőrösi járás keleti részén kívül, mi gondoskodunk a kalocsai és részben a kiskunfélegyházi betegekről is. A tervezők dicsérete Azzal kezdtem, hogy egyre inkább a minőségi gyarapodásra törekszünk. Még nincs kandidátusunk. Egyik kollégánk pályázatát azzal az indokkal utasították el, hogy itt nincsen a vizsgálatokhoz szükséges laboratórium. Bízunk, hogy később megváltoztatják ezt a döntést. Ilyen körülmények között nehéz a tudományos, fokozat elérése. Akkor is, ha elfogadják nagy nehezen a témát. A napi rutinmunka annyira leköti az illetőt, hogy elmélyült kutatásra alig marad ideje. A váci kórház dokumentációját kaptuk meg, ezért a tervezéskor bizonyos építészeti és szakmai engedményekre kényszerültünk. Ennek ellenére a gyakorlatban bebizonyosodott, hogy jól sikerült a terv. Csak elvétve hallható „nem így kellett volna” megjegyzés. Felszerelése is modernnek mondható általában. Gondjaink a régi épület felújításának elhúzódásából és a karbantartásra, javításra /szánt összeg kicsinységéből adódnak. Persze, ezek a nehézségek egészen mások, mint a tíz év előttiek. így működik egy kisvárosi nagy kórház. Heltai Nándor A Komárom megyei Szöny Dobi István szülőfaluja, s a család a „hárommillió koldus” sorsának egyik részese. Földmunkás, agrárproletár környezetben élte fiatal éveit. Az első világháború előtt még természetes Magyarországon a gyerekmunka. Dobi István is alig tíz éves, amikor már nagygazdák cselédjének szegődött. Lóhajtó fiú, majd napszámos, részes arató és kubikos. S a háború alatt őt is besorozták katonának. Időleges felszabadulást hozott számára is a forradalmak kora. 1918-ban a polgári demokratikus köztársaság, majd az első magyar proletárdiktatúra katonája. Részt vett a sikeresnek indult északi hadjáratban, majd a szolnoki vereség után fogságba került. A Tanácsköztársaság alatti tevékenységéért internálták. Visszatérve Szőnybe, rendőri felügyelet alá helyezték, s ezt csak négy év múlva hatálytalanították. Vasúti fűtő, gyári munkás, napszámos. A kemény és fárasztó munka mellett képezi magát. Újságra fizet elő, a Népszavára, amelyből megismeri az ország többi szegényeinek életét is. A maga tapasztalatait összevetve a hozzá hasonló sorsú agrárproletár tömegek keserves küzdelmével — a mindennapi betevő falatért, az emberibb életért —, elhatározta: tenni kell valamit azért, hogy könnyítsen a magafajta emberek nehéz helyzetén. így került kapcsolatba a szociáldemokratákkal. Megalapította Szőnyben a Szociáldemokrata Párt helyi szervezetét és megválasztották annak titkárává. Később, a munka során azonban szembekerült a szociáldemokrata párt országos vezetési módszereivel és szakított az SZDP-vel. 1936-ban belépett a Független Kisgazdapártba, mert úgy látta, hogy e párton belül hatékonyabban tudja szolgálni a szegényparasztság érdekeit. Még abban az évben beválasztották a Kisgazdapárt Országos Nagyválasztmányába, s lett a Parasztszövetség szervező titkára és a földmunkás szakosztály elnöke. Járta az országot, szervezte a földmunkásokat, a parasztokat. Minden fórumon hallatta hangját, hogy hirdesse a földmunkások, agrárproletárok és a szegényparasztok igazát. A Mezőgazdasági Kamara közgyűlésein, a vésztői szegényparaszt-találkozón és a Kisgazdapárt Országos Választmányában egyaránt felszólalt. A második világháború alatt együttműködött a kommunistákkal, a baloldali szociáldemokratákkal és a haladó értelmiségiekkel. így nem csoda, hogy az ország német megszállása után, 1944-ben behívták és munkásszázadba sorozták. Ausztriában érte a felszabadulás. 47 éves, amikor visszatér szűkebb pátriájába, Szőnybe és 10 hold juttatott föld gazdája lett. Kevés ideje maradt azonban, hogy gazdálkodjék. Beleveti magát az újat akaró ország politikai küzdelmeibe. A Kisgazdapárt balszárnyának vezetője, később, 1947 nyarától a párt elnöke. Igen fontos és nagy szerepet játszik azokban a koalíciós harcokban, amelyeknek eredményeként a Kisgazdapártból sikerült kiszorítania a burzsoázia képviselőit és a párt aktív támogatója lett a népi demokratikus átalakulásnak. Országgyűlési képviselő, tárca nélküli, majd államminiszter. 1948-ban földművelésügyi miniszter, 1949—1952 között a Minisztertanács elnöke. 1952 augusztusától 1967 áprilisáig pedig a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke. E legmagasabb közjogi tisztsége mellett sem szakad meg a kapcsolata a dolgozó parasztsággal. 1955—1965 között a Termelőszövetkezeti Tanács elnöki tisztét is betöltötte, 1968 januárjától haláláig pedig az Országos Szövetkezeti Tanács elnöke volt. 1956-ban hitet tett a néphatalom mellett. A Forradalmi Munkás—Paraszt Kormány politikáját magáénak vallofta. Mint embert és mint politikust egyaránt rendkívül súlyos próbatétel elé állította az ellenforradalom. Helytállt és teljesítette kötelességét. Életének és munkájának célja minden körülmények között a dolgpzó nép szolgálata volt. Hitte, hirdette és tudta, hogy a parasztság anyagi és kulturális felemelkedésének lehetőségei csak a szocializmus rendszerében válnak valóra. Egyik könyvének címe is ezt fejezi ki: Szocialista mezőgazdaság — gazdag parasztélet. „1959 őszén felvételemet kértem a Magyar Szocialista Munkáspártba, a kommunisták pártjába. Hazaérkeztem. Abba a pártba, amelynek célja és programja a munkáshatalom, a munkás—paraszt szövetség, az osztály nélküli társadalom, a szocializmus, a kommunizmus megvalósítása Magyarországon” — írta. A Magyar Szocialista Munkáspárt VII. kongresszusán, 1959- ben Dobi Istvánt a Központi Bizottság tagjává választották. Harcos munkás életét kitüntetéseinek egész sora is tükrözi. Számos hazai és külföldi kitüntetése közül a két legmagasabb a Nemzetközi Lenin Békedíj és a hazai Szocialista Munka Hőse. 1968. november 24-én hunyt el Budapesten. Születésének 80. évfordulóján tisztelettel emlékezünk reá, aki hosszú és nehéz, megpróbáltatásokkal teli úton érkezett el az agrárproletariátus soraiból a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöki tisztébe. V. S. Mit hoz az új esztendő a kereskedelemben? Bács-Kiskun kereskedelme számára megközelítően a tervek szerint alakult az 1978-as év. A kiskereskedelem egész forgalma mintegy 9 százalékkal volt nagyobb az 1977. évinél, s így kereken 14 és fél milliárd forintot tett ki. Azt,l hogy lakosságunk ennyit költhetett az áruházakban, boltokban, árusító telepeken, vendéglátó üzletekben, egyrészt a készpénzbevételek adott ütemű kiáramlása tette lehetővé, másrészt az, hogy egészében kielégítő és általában javuló volt az árukínálat. Sikeres esztendő volt 1978 az idegenforgalomban is. Gerőcs Istvánt, a Bács-Kiskun megyei Tanács vb kereskedelmi osztályának vezetőjét kértük, hogy tájékoztassa olvasóinkat, milyen feladatok várnak a megye kereskedelmére az új esztendőben? — Az áruellátás — amely a gazdaságpolitikához és az életszínvonal-politikához is szorosan kapcsolódik — nálunk már hosszú idő óta éles törések nélküli, fokozatosan javuló folyamat. Az 1979-es évi is egy szakasz lesz ebben a folyamatban, melynek néhány mutatóját a Központi Bizottság 1978. december 6-i határozata nyomán a népgazdasági terv már előirányozta. Ennek alapján az várható, hogy megyénk összes kiskereskedelmi forgalma 1979-ben is 8,5—9 százalékkal emelkedik, s a forgalomba hozott termékek mennyisége, s a szolgáltatások összessége — az előforduló árváltozások kiszűrésével — mintegy 4 százalékkal növekszik. Az átlagosnál nagyobb keresletnövekedés várható ebben az évben is vegyesiparcikkekből, s valamivel kisebb az élelmiszerfélékből. A vendéglátásban — változatlan áron — 2—3 százalékos lakossági fogyasztás-növekedéssel számolunk, ruházkodási árufélékből pedig még szerényebb emelkedésre a vásárlásoknál. — A kereskedelemben a közelmúltban teljesített előkészítő, s az ezután esedékes napi munka mind azt- szolgálja, hogy az előbbi számokkal jelzett mennyiségi célok a fogyasztók, a lakosság még teljesebb megelégedését kiérdemelve váljanak valóra mindenütt; ezátal javuljon az ellátás „minősége” is. Ezért folynak a viták a szükséges áruk gyártását és leszállítását szolgáló szerződéskötéseknél, ezért kutatják több helyen a kiszolgálási feltételeket javító szervezési intézkedéseket, a vendéglátás ételkínálata még vonzóbbá tétele lehetőségeit és egyebeket. De — nemcsak egy évre, hanem hosszabb időre vonatkoztatva — ezt szolgálja a kereskedelem üzlethálózatának a fejlesztése is. — Álljunk meg az üzlethálózat fejlesztési tervénél, ez bővebben is érdekelné olvasóinkat. — Elsősorban arra kell emlékeztetnem, hogy az üzlethálózat fejlesztése is egy hosszú folyamat, amelyet a középtávú tervekkel összhangban, ötéves szakaszokban lehet megbízhatóan értékelni. Másrészt azt bocsátanám előre, hogy bár a kereskedelem nem tartozik a sok nagy és különösen drága beruházási igényt támasztó ágazatok közé, itt is érvényesíteni kell minden népgazdasági szintű döntést, mely a beruházásokra vonatkozik. Mindebből az következik, hogy ma már nem azt kutatják kereskedelmi vezetőink elsősorban, hogy hol lehetne még gyorsan új áruházak, éttermek, ABC-üzletek építésébe kezdeni. Annak az útját—módját keresik inkább, hogy milyen intézkedésekkel biztosítható az V. ötéves terv végéig üzembe helyezni tervezett objektumok döntő hányadát, s hogyan gyorsíthatók a már is folyó beruházások. — Hol avatnak az idén új kereskedelmi létesítményeket, s hol kezdődnek építkezések? — 1979-ben nyílik például Kiskunfélegyháza új nagyméretű áruháza. Kiskunhalason felavatják a megye (Kecskemét városközpontjában már épülő UNIVER ABC megnyitásáig) legnagyobb ABC-áruházát, Kecskeméten, a Széchenyivárosban bisztrót, zöldségboltot nyitnak, s hatalmas diákétkeztetési konyhát és új ABC-áruházat kezdenek építeni. — Kalocsán mezőgazdasági kisáruházat és ABC-pavilont, Dunavecsén is jelentős ABC-üzletet, Dunapatajon vendéglőt helyeznek üzembe az új év során. Petőfiszálláson is folyik az üzletház építése. Tovább épül Kalocsa és Baja áruháza, Tiszakécske új vendéglője, melyek — sok más egységgel együtt — 1980-ban nyílnak meg. Baján, Soltvadkerten, Jakabszálláson, Bátyán ABC-áruházak építését kezdik meg, Alpáron iparcikküzlet, Dunaegyházán vendéglő beruházásához kezdenek hozzá. Az várható tehát, hogy a szorosabb gazdasági feltételek között is halad az V. ötéves tervre előirányzott kereskedelmi beruházások megvalósulása, s nem lesz túlzottan sok az 1980-ig megnyitni tervezett, de csak később épülő egységek száma. — A vállalatok s a szövetkezetek erőfeszítésein túl segítik e haladást a tanácsok is. Kalocsán például úgy kívánják az új vendéglátó üzletek megépítését elősegíteni, hogy a városi tanács több, eddig csak gyengén kihasznált épületet ad át térítés nélkül ezek kialakításához. E módszer másutt is követendő lehet. — Vannak-e hasonló tervek az idegenforgalom további fejlesztésére? — Igen vannak, s állnak is még kidolgozás alatt ilyenek. Az egyik legfőbb gondunk az idelátogatók ellátásában, hogy nincs elég szálláshelyünk. Elképzeléseink volnának szálláshely-beruházásokra ugyan, de azt is látjuk, hogy várakozni kell ezek valóraváltásáig. A hozzánk jövő vendége^ száma azonban hónapról hónapra nő, ezért addig is tenni kell valamit, míg új szállodát, motelt és hasonlókat építhetünk. Ezért szélesíteni kell a leglátogatottabb helyeken a fizetővendéglátó-szolgálatot. — A nélkülözhető lakószobáknak az utazási irodák valamelyikén vagy az idegenforgalmi hivatalon keresztül való bérbeadása, s az ezzel együttjáró apró közreműködés jó kiegészítője lehet a családi bevételeknek. Ugyanakkor ez teszi csak lehetővé, hogy újabb turisták, újabb utasok ismerkedjenek meg városainkkal, emlékhelyeinkkel, vagy frissülhesseneka vizeinkben. A fizetővendéglátás bővülését ezért a társadalmi—állami szerveinknek is helyes segíteniük. Segítést kíván az igazi értékeket nyújtó helyeink látogatottságának az előmozdítása is — Körzeti jellegű kiránduló- és üdülőhelyeinkben még mindig az infrastruktúra hiányainak a pótlása, bővítése a fő feladat. Nagy összegeket, számottevő szervező és társadalmi munkát fordít e feladatok megoldására több tanácsunk is, s az ilyen helyeken felhasználandó pénzeket sokszor a DUTIB is kiegészíti, hogy kellemesebben üdülhessünk. Mert bár igaz, hogy egyik-másik üdülőhelyünkön a dunántúli, s a tiszántúli emberek házikói is megtalálhatók; a hétvégi házak döntő többsége a szomszédos városok, községek lakóié, egyszóval a miénk. — Köszönjük a beszélgetést. Nagy Mária
