Petőfi Népe, 1978. december (33. évfolyam, 283-308. szám)

1978-12-31 / 308. szám

2 • PETŐFI NÉPE • 1978. december 31. A szabad Kuba két évtizede • Egy történelmi kép 1959-ből: Havanna lakosai a győzelmes forra­dalmárokat köszöntik. Győz a forradalom Húsz esztendővel ezelőtt, 1959. január 2-án a Fidel Castro Ruz vezette felikelő hadsereg első ala­kulatai bevonultak Havannába, s a Karib-tengeri szigetország, Ku­ba népe — az újvilágban első­ként — megkezdhette szabad, független szocialista társadalmi rendjének építését. Kuba, a hazáinknál alig vala­mivel nagyobb (110 ezer négyzet­­kilométeres) „cukorsziget”, jófor­mán Kolumbusz Kristóf megje­lenése- óta a spanyol gyarmatbi­rodalom egyik legfontosabb, leg­értékesebb területének számított. Indián, spanyol, és Afrikából odahurcolt néger eredetű lakosai az elmúlt évszázadok során több­ször kíséreltek meg felkelést, hogy lerázzák a gyarmati igát. Az 1895—98-ig tartó független­ségi háborúba beavatkozott a nagy északi szomszéd, az Egye­sült Államok is. Az amerikai csa­patok 1898 áprilisában partra­­szálltak Kubában, és a spanyol— amerikai háborút lezáró 1898. de­cember 11—i párizsi szerződés vé­get vetett a spanyol uralomnak. Az ország azonban csak lát­szatfüggetlenséget kap, mert az 1901-es „alkotmányt” olyan cik­kellyel egészítik ki, amely fel­jogosítja az Egyesült Államokat „a kubai függetlenség oltalmazá­sára”, magyarán a bármikori fegyveres beavatkozásra. A' kiegé­szítés értelmében az USA hadi­tengerészeti támaszpontot tarthat fenn Kubában, s ez a támasz­pont Guantanamóban mindmáig létezik. A századfordulótól kezdve egy­mást váltották az aimerikabarát elnökök, akik hol „választással”, hol katonai puccsal kerültek ha­talomra. 1952. márciusában Ful­­gencio Batista éppen az esedé­kes választás előtt kirobbantott államcsíny révén lesz a szigetor­szág diktátora. A Batista-diktatúra öröksége Az amerikabarát elnökök, dik­tátorok uralma félgyarmati, füg­gő helyzetbe hozta Kubát az Egyesült Államokkal szemben. Az amerikai tőkebehatolás — amely­nek értéke az 1898-as 80 millió dollárról 1959-re 1100 millió dol­lárra növekedett — csak fokozta Kuba függőségét, a hatalmas északi szomszédtól. Az amerikaiak elsősorban a cu­kor-, dohány-, bőr-, textilipar fejlesztésében vettek részt, s így, bár a fenti területeken mutatko­zott fejlődés, az ország gazdasági szerkezete tovább torzult. A szi­getország továbbra is á gazdasá­gilag elmaradott országok sorá­ban maradt. A forradalom előtt az összes földterület 43 százaléka a 430 hektárnál nagyobb területű nagy­birtokokhoz tartozott. Hihetetle­nül magas (1957-ben 23,4 száza­lékos) volt az állandó, illetve az időszakos munkanélküliek ará­nya. 1959-ben az egy főre jutó nemzeti jövedelem mindössze 330 dollár volt. Batista a mindinkább elszegé­nyedő lakosság, a haladó ellen­zék, a kommunisták növekvő el­lenállását kegyetlen, kíméletlen üldözéssel, féktelen terrorral igyekezett megtörni. Ez ellen a terroruralom ellen lépett fel Fidel Castro Ruz, a fia­tal ügyvéd, aki maga is nagybir­tokos családból' származott, de népiéért hátat fordított osztályá­nak. Castro és harcostársai 1956. december 2-án szálltak partra Oriente tartományban, s alig több, mint két esztendő alatt a parasztok, munkások, diákok tö­megeit gyűjtötték zászlajuk alá. A Batista-diktatúra egyik sú­lyos vereséget a másik után szen­vedte el, s a gyűlölt diktátor 1958. december 31-én kénytelen volt elmenekülni az országibóL 1959. január 1-én a kubai nép felszabadult. A népi hatalom első intézkedései A forradalom győzelmét köve­tően helyreállították Kubában a demokratikus szabadságjogokat, létrehozták az új, forradalmi kor­mányt, megszervezték a helyi köz­­igazgatást, felelősségre vonták a diktatúra főbűnöseit. Azonnali intézkedéseket hoztak a dolgozók helyzetének javításá­ra; így felére csökkentették a lak­béreket, minimálbéreket állapí­tottak meg, ts néhány iparágban fizetésemeléseket rendeltek el. Ezen időszak legnagyobb vívmá­nya azonban a földreform volt, amelynek keretében kisajátították a 402 hektárt meghaladó vala­mennyi földbirtokot. 1961 elején az ipari termelés több mint 80 százalékát az álla­mi szektor adta, a mezőgazdaság­ban pedig a földterület több mint 40 százalékára terjedt ki a társa­dalmi szektor. 1961. április 16-án Fidel Castro bejelentette, hogy a kubai forradalom elérkezett szo­cialista szakaszába. A forradalmi Kuba ugyanakkor hatalmas lépést tett a kulturális elmaradottság felszámolása felé is. 1961-ben, egyetlen esztendő alatt lényegében felszámolta (négy százalék alá szorította) az írástu-. datlanságot. Ä felszabadulás előtt a lakosságnak még 3Q százaléka volt analfabéta, s a kubaiak 90 százaléka nem fejezte be a hat­­osztályos iskolát sem! Nehéz esztendők Az Egyesült Államok kormány­körei eleinte óvatos tartózkodás­sal figyelték a kubai fejleménye­ket. Amikor azonban Fidel Castro egyértelműen hitet tett a forra­dalmi út következetes folytatása mellett, s az imperializmus elle­ni egységes fellépésre szólította fel a latin-amerikai népeket — betelt a pohár. Először leállítják az olajkivitelt Kubába, majd megtagadják hét­százezer tonna kubai cukor átvé­telét. A nyilvánvaló cél a forra­dalom gazdasági megfojtása volt. Kuba az olajvállalatok államo­sításával, illetve a szovjet—'kubai cukoregyezménnyel válaszolt. (A Szovjetunió sietett ugyanis a szo­rongatott ország segítségére és megvásárolta a szóban forgó cu­kormennyiséget.) Ettől kezdve intenzívebbé vál­tak Kuba és a megvalósult szo­cializmus országainak kapcsolatai. 1960-ban a Szovjetunió és más szocialista országok, így Magyar­­ország is, felvette a diplomáciai kapcsolatokat Kubával. A Szovjet­unió és a szocialista országok be­ruházási javakat, nyersanyagokat, fontos fogyasztási cikkeket' szállí­tottak Kubába, szakértőkkel se­gítették a fiatal népi államot. Az amerikai imperializmus nem akart belenyugodni Kuba elvesz­tésébe. 1961 januárjában megsza­kítja a diplomáciai kapcsolatait Kubával, 1961 áprilisában támo­gatja a kubai ellenforradalmárok Playa Giron-i partraszállását, 1962 januárjában kizáratja Kubát az Amerikai Államok Szervezeté­ből, majd ugyanezen év októberé­ben blokádot rendel el Kuba el­len, kirobbantja az ún. „rakéta­­válságot”. Az embargó, a blokád, a fegy­veres fenyegetés és a nyílt in­tervenció sem törte azonban meg a kubai nép ellenállását, amihez döntően hozzájárult a Szovjetunió és a szocialista országok segítsége. Teljesen jogos volt Fidel Castro megállapítása 1975-ben, a Kubai Kommunista Párt I. kongresszu­sán: „A Szovjetunió és a többi szocialista ország szolidaritása nélkül a kubai forradalmároknak csupán a hősi halál lehetősége adatott volna meg, de nem a győ­zelemé.” Együttműködés a szocialista országokkal Kuba 1985-től új gazdasági koncepciót dolgozott ki, amely későbbi időpontra halasztotta az átfogó iparosítási program vég­rehajtását. Elsősorban a cukor­ipart, az élelmiszeripart, a halá­szatot, az energiatermelést, az építőipart kívánja fejleszteni, te­kintetbe véve az ország adottsá­gait, de természetesen súlyt he­lyez más ágazatok fejlesztésére is. Így Kuba nikkeltermelése a 70-es évek végére a felszabadulás előt­tinek kétszeresére, a gépgyártás háromszorosára, a villamosener­gia termelése több mint három­szorosára növekedett. Az ország­ban a forradalom előtt csak negyven fémfeldolgozó üzem mű­ködött, 1975-ben pedig már het­ven. A forradalom óta száz új élelmiszeripari üzem épült. A Szovjetunió segítségével kor­szerű halászflotta létesült, s az 1958-as 22 ezer tonnával szem­ben 1980-ra 350 ezer tonna hal kifogását és feldolgozását kíván­ják elérni. A cukortermelés a századfor­duló óta 9—10-szeresére növeke­dett. Itt elsősorban nem a meny­­nyiségi, hanem a minőségi fej­lesztés, a termelés és a feldol­gozás munkafolyamatainak ma­gasfokú gépesítése a cél. Kuba 1972 óta tagja a Kölcsö­nös Gazdasági Segítség Tanácsá­nak. Az 1973—80-ra vonatkozó terveket már a KGST több tag­államaival egyeztetve készítették el. A magyar—kubai gazdasági együttműködés az 1989-as keres­• Santa Cruz del Norte-ben van a világ legnagyobb rumgyára. kedelmi és fizetési megállapodás­sal kezdődött. A magyar kivitel értéke 1960-ban 1,3 millió dol­lár, ' 1961-iben 10 millió dollár volt. 1976—80 között pedig már 243 millió rubel értékű lesz a magyar—kubai árucsere-forgalom (1977. január 1-től a magyar— kubai pénzügyi elszámolásban is áttértek a dollárról, illetve a kliring-peso-ról a transzferábilis rubelre.) * Magyarország évente 55 ezer tonna cukrot, ezenkívül nikkelt, déligyümölcsöt, dohányárukat vá­sáról Kubától, ahova gépeket, be­rendezéseket, alumíniumot, hen­gerelt acélt, ' kukoricát felállít. Magyarország ezenkívül részt vesz a kubai távközlési hálózat, a rádió és a televízió fejlesztésé­ben, korszerűsítésében. Jelentős az a segítség is, amelyet Magyar­­ország, tanácsadók, szakértők ki­küldésével nyújt a baráti latin­amerikai népnek. Kuba nemzetközi szerepe Az Egyesült Államoknak nem sikerült a kubai forradalmat el­tipornia. A blokád, a diplomáciai elszigetelődés súlyos, kemény évei után a 70-es évek elejétől Kuba fokozatosan helyreállította diplomáciai kapcsolatait a latin­amerikai országok jelentős részé­vel, s közben gyümölcsöző együttműködést fejlesztett ki a szocialista országokon kívül a harmadik világ államaival és egész sor nyugati tőkés ország­gal js. 1975. júliusában az Ame­rikai Államok Szervezetének Costa Rica-i ülésén a tagállamok elsöprő többséggel megszavazták a Kuba elleni blokád feloldását. 1977. április 27-én a nemzet­közi viszonyok megváltozása ma­gát az Egyesült Államokat is ar­ra késztette, hogy halászati egyezményt és Svájc havannai nagykövetségén amerikai, Cseh­szlovákia washingtoni nagykövet­ségén pedig kubai érdekképvise­leti iroda létrehozásáról szóló megállapodást írjon alá. A fejlődő országokkal Kuba már 1959-ben — Che Guevara jószolgálati küldöttsége révén — kereste és felvette a kapcsolato­kat. Azóta Kuba részt vesz az afroázsiai szolidaritási értekezlet munkájában, az el nem kötele­zettek mozgalmának egyik vezető államává vált. Kuba el nem kötelezettsége azonban ném jelenti azt, hogy forradalmi népe érdektelen és ér­zéketlen a népek felszabadító mozgalmai iránt. Kuba nem tag­ja egyetlen katonai tömbneksem, tehát katonailag nem elkötele­zett. De önkéntesei — az ango­lai népi kormány kérésére — részt vettek az ország elleni el­lenforradalmi támadások leveré­sében, majd az Etiópia elleni Szo­máliái agresszió leküzdésében. Katonái, tanácsadói segítik a fel­szabadult népeket függetlenségük megvédésében, építőmunkájuk, eredményeinek megszilárdításá­­ban. il979. január 1-ével a szabad Kuba népe az új társadalmi rend építésének harmadik évtizedét kezdi. Az újvilág első, bátor kí­sérlete sikerült. E sikernek őszin­tén ' örülnek a megvalósult szo­cializmus országainak népei, csak úgy, mint Ázsia, Amerika, La­­tin-Amerika- népeinek az új utat követni akaró százmilliói. Népi, nemzeti egységgel a Magyarországon élők boldogulásáért, a gazdasági és társadalmi haladásért Sarlós István nyilatkozata A Népfrontnak — a VI. kongresszus óta eltelt időszakban és a következő években is — legfontosabb feladata a hazánk­ban élő emberek egyetértésének, együttműködésének erősí­tése — mondotta Sarlós István, az MSZMP Politikai Bizott­ságának tagja, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának fő­titkára Mélykúti Attilának, a Magyar Távirati Iroda munka­társának adott nyilatkozatában. A HNF VI. kongresszusa óta eltelt több mint két év eredményeit, a nemzeti egység leg­­fontosabb kérdéseit elemezve Sarlós István aláhúzta: — A nemzeti egység erősödése abban nyilvánul meg, hogy a ha­zánkban élő emberek elfogadják az önálló, demokratikus, szocia­lista Magyarország . építésének programját. Azt a programot, amelyet eddigi eredményeink ala­poznak meg. Állampolgáraink munkája és magatartása arról tanúskodik, hogy Magyarország lakosságának döntő többsége egyetért a mi politikánkkal, az alapvető kérdésekben azonosak a némtek. Nyilvánvalóan akadnak olyan emberek, akik azt mond­ják: általában jó amit csinálunk, de részletkérdésekben eltérő a véleményünk. Velük tudunk és kell is vitatkozni, s így vagyunk a materialista felfogástól eltérő nézeteket képviselőkkel. Velük kapcsolatban gyakran felteszik a kérdést: egy vallásos ember le­het-e teljes híve a szocializmus­nak? Teljesen világos a válasz, hogy lehet! Ellentétes ugyan a felfogásunk az ideológiai kérdé­sekben, de abban viszont teljes lehet az egyetértés, hogy miként alakítjuk részvételünket a nem­zetközi életben, s abban is, hogy az anyagi javakat mily módon állítjuk elő, s hogyan használjuk fel. Ezért tartom természetesnek, hogy nálunk a különböző egyhá­zak vezetői — mert jól látják híveik életkörülményeit, a rájuk ható erőket — céljainkat elfo­gadva részt vesznek a népfront­mozgalomban. A különböző világ­nézetű emberek között politikai egység azért jöhet létre, mert az állampolgárok független, háború nélküli Országban akarnak élni, munkalehetőséggel és a törvény betartásának biztonságával. Mind­ez nálunk ma adott. Ezt a biz­tonságot tovább erősíti a békés egymás mellett élés, a2 enyhülés politikája, amire ma mór úgy ‘hitéálközühk, mint' ‘ élettérnél a levegőre. — Hazánkban a Népfront a szocializmus elkötelezettje. A szo­cializmust az anyagiakban, szel­lemiekben, erkölcsiekben és élet­formában építi. Támogatja a párt törekvéseit. Elfogadott gya­korlat. hogy a Népfront keretein belül is mindenki kifejtheti ma­terialista nézeteit, de nem azzal a szándékkal, hogy keressék az ütközést azokkal, akiknek más a felfogásuk. — Mindent összegezve azt hi­szem, hogy az emberek gondol­kodásmódjában nagyobb az egy­ség és erősebb az együttműkö­dés, a hazához való ragaszkodás, mint ahogy az bármiféle sta­tisztika révén kimutatható. A szocialista Magyarország adta biztonság csendül ki az emberek szavaiból, ezt bizonyítják tette­ik is, s az a jó, hogy mindez már természetes. — Az egységet a mindé ni naipos munkában, az emberi kapcsola­tokban is erősítenünk kell, s ebben a Népfront közvetlenül is sokat tehet — mondotta Sarlós István, majd hangsúlyozta: — A Magyarórszágon élők bol­dogulása, a gazdasági építő mun­ka eddig is megkövetelte a né­pi egység erősítését, s ez a most következő időszakban, a távla­tokban méginkább fontos lesz. Az 1979-es teendőink nyomaté­kosan igénylik az egységes szem­léletmódot és az egységes értel­mezést. Ez mindenekelőtt azt jelenti, hogy aki híve a nemze­ti egység erősítésének, az a személyére, vállalatára pillanat­nyilag kedvezőtlennek tűnő gaz­dasági intézkedéseket is elfogad­ja, támogatja megvalósítáisukat, mert belátja: az ország, a haza jövőjéről van szó. Azt kívánjuk téhát, hogy az állam, a közös­ség érdekeinek rendeljék még­inkább alá a vállalati, az egyéni érdekeket, s ehhez elengedhetet­len a távlatokban való gondolko­dás. Tegyük érthetővé és érzékel­hetővé, hogy gazdasági intézke­déseink hatására fokozatosan ha­ladunk előre, akkumulálódnak az eredmények. Ez később — az el­osztás révén — azoknak is ked­vező, akiknek ma úgy tűnik: pil­lanatnyilag hátrányba kerültek. Január 5-én ül össze a Haza­fias Népfront Országos Tanácsa, s a tanácskozáson a két kongresz­­szus közötti időszak mérlege alapján keressük azokat a főbb területeket, amelyeken munkánk­kal hozzájárulunk az elkövetke­ző évek komoly és bonyolult fel­adatainak megoldásához. — A VI. kongresszus a Nép­front fontos feladatául tűzte ki az állampolgárok műveltségének gyarapításához, a kulturális szín­vonal emeléséhez való hozzájá­rulást. Vonatkozik ez az embe­ri ismeretek minden ágára: a po­litikai, művészeti, nevelési és műszaki területre egyaránt. So­kan meditálnak arról, hogy a 'humán vagy a reál műveltséget részesítsük-e előnyben, holott mindkét területen meg kel.1 te­remteni a művelődésre a lehető­ségeket, hogy aztán, azokkal ki­ki az érdeklődésének megfelelően élljen. Senki sem marasztalható el azért, mert elsősorban a műszaki kérdések érdeklik, s csak mellé­kesen foglalkozik humán jellegű témákkal. Ugyanez igaz fordítva is. Az államnak, a társadalomnak a feltételek és az eszközök meg­teremtése a feladata. — A sokágú tevékenység nyo­mán a Népfront szerepe, súlya az elmúlt években valóban tovább erősödött. Természetes, hogy a szakszervezet, a KISZ, s a többi szervezet társadalmunk egy-egy rétegéhez sokkal erősebben kötő­dik. A Népfront viszont azt kap­ta feladatul, hogy mind a tíz és fél millió magyar állampolgárhoz szóljon, azokhoz is, akik egyik szervezethez sem tartoznak, biz­tosítva a különböző rétegek talál­kozását, gyümölcsöző megértését és együttműködését. Régen a moz­galomban munkás-paraszt talál­kozókat szerveztek. Manapság a rendezvényeinken naponta talál­koznak egymással munkások, pa­rasztok, tisztviselők. — Miután túljutottak a csak programszerű találkozásokon — a munkakapcsolatok, a társadalmi érintkezés során beszélgetnek, gondolatot cserélnek, egymás se­gítésének lehetőségeit keresik. F.észt vesznek a gazdasági tervek­ről, célokról'tartott fórumokon. S évről évre a Népfront tekintélyét növelő társadalmi munkában. — Az elmúlt évek azt. is bizo­nyították. hogy minél jobban él a mozgalom közjogi feladataival, annál hatékonyabb szerepet tölt be. Az alkotmányos feladatokat nézve élre kívánkozik, hogy ma már a parlament elé jelentős tör­vény nem kerül a Népfront szer­vezésében zajló társadalmi viták nélkül. — Lényegében a Népfront kez­deményezése és erőfeszítése nyo­mán került az érdeklődés közép­pontjába a környezetvédelem is. Víz- és környezetvédelmi társa­dalmi őrségek szerveződtek, s az elmúlt években egyre többen lép­tek fel a levegőt, a környezetet szennyező, természeti értékeinket romboló magatartás ellen. — A Népfront-munkát jellem­zően említhetem az olvasótáboro­kat. amelyekben az idén kétezer gyerek két hetet töltött el szak­képzett. okos emberek irányításá­val. A táborokban az életről, a csaiádi kapcsolatokról is beszél­gettek, s ennek nyomán az egyik gyerek azt írta a csoportvezető­jének: a táborban megszokta _az esténkénti beszélgetést a felnőt­tekkel, s ezért most a szüleitől is rendszeresen igényli és megkapja a családi eszmecsere lehetőségét. A látszólag kis ügy — hiszen „mindössze” évente kétezer gye­rekről van szó — így válik széle­sebb sugárban ható, már családi nevelési kérdéssé. Nem esik sok szó, róla, de a hatása kétségtele­nül kedvező a szülői munkakö­zösségekkel való együttműködés­nek is. A Népfront minden évben tájékoztatót ad az iskola prog­ramjáról, az új tantervekről, se­gítséget nyújtva a gyereknevelés­hez. — Az általános, az egész poli­tikát érintő tevékenységünk így ötvöződik a társadalmi rétegek­kel, a kisebb csoportokkal, az egyes emberekkel való foglalko­zással a mindennapos munkánk­ban — mondotta befejezésül Sar­lós István. (MTI) Kínai provokációk a vietnami határon Iránban tovább nőtt a feszültség Az iráni császári udvar szombat reggeli hírügynökségi jelentések szerint elkeseredett erőfeszítése­ket tesz annak érdekében, hogy ellenőrzés alatt tartsa a helyzetet, de a sah családjának egy része már az Egyesült Államokba me­nekült. Az Egyesült Államok hi­vatalosan meg nem erősített je­lentések szerint utasítást adott arra, hogy a hetedik flotta Constellation nevű repülőgép­­anyahajója a Fülöp-szigeteken le­vő támaszpontjáról négy torpedó­romboló kíséretében, induljon el az Indiai-óceán felé. Pénteken a teheráni rádió sze­rint valamennyi nagyvárosban folytatódtak az összecsapások a monarchiaellenes tüntetések résztvevői és a hadsereg egysé­gei között. A csatározásoknak legkevesebb 10 halálos áldozata volt. A legfrissebb hírügynökségi je­lentések szerint a vallási ellenzék által a „gyász napjának” nyilvá­­, nított szombaton, a reggeli órák­ban tüntetés kezdődött a teheráni bazárnegyedben. A kivezényelt katonai alakulatok tüzet nyitot­tak a tüntetőkre. HANOI A kínai fél az elmúlt napok­ban provokációk sorát hajtotta végre Vietnam északi határtér­­siége ellen — jelentették, a szom­bati hanoi lapok. December 24—28. között fegy­veres behatolásokat, emberrab­lásokat hajtottak végre kínai egységek Cao Lang tartomány térségében. December 27-én 200 kínai katona automata fegyve­rekkel tüzet nyitott Hoang Lien Son tartomány egyik határfalvá­­ra, veszélyeztetve az ott lakók életét és békés munkáját. A ki­adott hanoi kommüniké szerint különböző kínai fegyveres pro­vokációk feszültséget teremtettek az érintett körzetekben. LAPZÁRTAKOR ÉRKEZETT • Barcs városavató ünnepsége A Somogy megyei Barcs szombaton zászlódíszbe öltözve ünnepelte a település várossá avatásának napját. Az ebből az alkalomból ren­dezett ünnepi tanácsülésen, amelyet a „Móricz Zsigmond” Művelődési Központban tartottak, részt vett Katona Imre, az Elnöki Tanács titká­ra, Varga Péter, a megyei pártbizottság első titkára, dr. Buda Gábor, a Minisztertanács Tanácsi Hivatalának elnökhelyettese és Bőhm Jó­zsef, a megyei tanács elnöke. Ott voltak Somogy megye járásainak és városainak vezetői, valamint a helyi lakosság képviselői. A városi tanács pénteki alakuló ülésén megválasztott dr. Németh Jenő tanács­elnök megnyitó szavai után Katona Imre tolmácsolta az MSZMP Központi Bizottsága, az Elnöki Tanács és a kormány üdvözletét és jókívánságait, majd méltatta Barcs fejlődését, amellyel kivívta a vá­rosi rangra emelést. Befejezésül a jelenlevők nagy tapsa közepette átadta a Barcs várossá nyilvánításáról szóló oklevelet a városi tanács elnökének. Barcs korábban az itt gazdálkodó kiváló Vörös Csillag Termelő­­szövetkezetről vált országosan ismertté. 1971-től — nagyközséggé vá­lásának idejétől — kezdődött a település rohamos fejlődése. Ennek alapja a központi ipartelepítési program és a komplex településfej­lesztés volt.

Next

/
Thumbnails
Contents