Petőfi Népe, 1978. december (33. évfolyam, 283-308. szám)
1978-12-24 / 303. szám
\ 4 • PETŐFI NÉPE • 1078. december 24. A KISKERTTŐL A 6700 HEKTÁRIG A paprika iparszerű termesztése • Az idén sem termett kevesebb fűszerpaprika — rikaiparban. Az egyik új típusú őrlőberendezést mondja Végvári István. mutatja. (Straszer András felvételei.) A brigád gyermeke Hónapokkal ezelőtt hallottam» hogy a kiskunfélegyházi üzemek szocialista brigádjai közül többnek van „fogadott” gyermeke. A szeretet ünnepének közeledtével azon tűnődtem, merre is induljak, hol is keressek ilyen brigádot? Már az első telefonra kedvező választ kaptam: — Jöjjön csak nyugodtan — mondta Dinnyés Józsefné, a Gyapjú- és Textilnyersanyagforgalmi Vállalat kiskunfélegyházi üzemegységének párttitkáirnője. — A Petőfi brigád • Petróczt Gáborné, Góman Lacika és Pallagl Józsefné együtt örülnek a Télapó gazdag ajándékának. Kaliforniából a közelmúltban Kalocsára látogatták a világihírű fűszernövény-termesztő, -feldolgozó és -forgalmazó amerikai cég vezetői. Végvári Istvánt, a paprika- és konzervipari vállalat igazgatóját keresték fel. Az ő kalauzolása mellett ismerkedtek meg a gyár munkájával, találkoztak az agráripari egyesülés egyik gazdaságának, a fajszi Kék Duna Tsz-nek, valamint a ZKI fűszerpaprika-kutató állomásának a vezetőivel. Az Egyesült Államok nyugati partvidékéről étkezett szakemberek arra voltak kíváncsiak, vajon az amerikai földrészről háromszáz esztendeje ideszármazott, eredetileg házikerti dísznövény, Kalocsa környékén miként nemesedett nagyüzemi módon, iparszerűen termeszthető paprikává. A két ország szakembereinek hasznos találkozója jó alkalmat adott a termesztés tapasztalatainak kölcsönös cseréjére, és a további kapcsolatok megalapozására is. Végvári István igazgató, fiatal szakemberként, szűkebb hazájában, Érsekújváron választotta a paprikatermesztés, feldolgozás szép mesterségét. Kisebb megszakítástól eltekintve, 1940 óta a kalocsai paprika termelési körzetében dolgozik. Jól ismeri & fűszernövény kískerti termesztésének múltját és az iparszert! módszerek bevezetése óta kialakult helyzetet. Egy évtizede, az akkori kedvezőtlen közgazdasági feltételek miatt az állami és szövetkezeti gazdaságok, valamint a kistermelők egyaránt ráfizettek a paprikára. E nehéz helyzetben milyen kiutat látott a gyár igazgatója? — A paprika nagyüzemi termesztésének módját kellett megtalálni — kezdte a beszélgetést Végvári István. — Amikor viszszakerültem a vállalathoz, első dolgom volt, hogy a Zöldségtermesztési Kutatóintézet kalocsai fűszerpaprika-kutató állomásának munkatársaitól a paprikanemesítés akkori állapotáról tájékozódjam. Kiderült, hogy sok új, ígéretes kalocsai fajta van kialakulóban. A nemesítő munka a vége felé tart, de az új fajtajelöltek elismerése még nem történt meg. A bátyai, a fajszi, a miskel, a dusnoki, a hajósi szövetkezetek és állami gazdaságok, valamint a kutatóintézet vezetőivel közösen úgy döntöttünk, hogy a körzet legjobb paprikatermesztőinél induljanak el a kísérletek a nagyüzemi, gépesített termesztésre, szedésre alkalmas fajta jelöltek kipróbálására. EgyJkét év múlva mér — kevés kivételtől eltekintve — valamennyi új fajtajelölt köztermesztésbe került és megkapta az elismerést. Megvolt a biológiai alap, a termesztési technológiát kellett kidolgozni. Meglett a szelektív gyomirtészer, amelyik a fáradságos kézi munka helyett, a paprika földjét a lehetőség szerint gyommentesen tartja. Választ kellett kapni arra a kérdésre, hogy a paprika termesztésének költsége elbírja-e a rendkívül munkaigényes palántanevelést, ültetést, vagy a helyrevetésre kell áttérni. Az eljáráshoz azonban itthon jó gépeket nem lehetett beszerezni. Több külföldi géptípust próbáltunk ki a gazdaságokkal közösen. A szigorú minőségi követelményeknek egy svéd gyártmányú vetőgép felelt meg, jelenleg 'is ezt használják a vetési idényben a szövetkezetek. Ezzel a szerkezettel 12 centi sortávolságra, egymástól pedig 3—5 centiméter távolságra vetik a paprikamagot. A régi módszer szerint a paprikaföldön 50 x 60 centiméter távolságra voltak egymástól a paprikatövek. Miután megoldódott a helyrevetés, gyommentesítés, alkalmas sorközművelő gépet kellett találni. Ezt a szövetkezetek jobb híján, házilag készítették el, az érést gyorsító, hőkezelő berendezéssel együtt. Időközben a hazai mezőgazdasági gépgyártás megszerkesztette az FZB szedőgéptípust, amely fűszerpaprika, és zöldbab szedésére alkalmas. A géppel betakarított csöves paprika szárítás nélkül csupán rövid ideig őrzi meg a minőségét A feldolgozóüzem teljesítőképessége azonban véges, ezért az őrlésig csak szári talányként tárolható a paprika. Miskén, Dusnokon, Szabadszálláson, Mezőhéken és az agráripari egyesülés központi üzemében, valamint a vállalatnál már kilenc nagyteljesítményű, paprikaszárító működik, amelyeket az utóbbi években szerezték be a gazdaságok és a paprikaipar. Ezeket a költséges berendezéséket általában közös erőből vásárolták, és különböző társulások keretében együttesen használják ki a termelők és a feldolgozóipar. Kezdettől fogva a kölcsönös érdekek figyelembe vételén alapult az együttműködés. Az évek óta folytatott közös kísérlet, a kutatási eredmények átültetése a gyakorlatba, a közös kockázatvállalás vitte élőre a paprikatermesztést, feldolgozást. Ez vezetett a Kalocsai Agráripari Egyesülés megalakulásához. Ennek tagja a papríkaipar, valamint a körzet csaknem valamennyi fűszernövény-teirmesztő állami és szövetkezeti gazdasága. Kezdetben akadtak, akik kételkedtek az új módszerek bevezetésének sikerében. A nyolc év alatt az iparszerűen termesztett paprika minősége, mennyisége mindig állta a versenyt, és kiváló minőségű, minden piacon jól értékesíthető végterméket adott. A mezőgazdasági üzemek és az ipar között kialakult jó munkamegosztás éppen annak az eredménye, ,l)Cgy a paprika termesztők az új kapcsolat szerint, a végtermék minőségének magas szinten tartásában, sőt a további javításában érdekeltek. A gyár igazgatójának szavait még azzal lehet kiegészíteni, hogy az iparszerű termelés elterjedése folytán, a kedvezőtlen időjárás kevésbé befolyásolja a paprika hozamát. Az idén sem termett kevesebb fűszerpaprika, mint az előző évben, és a hazai fűszerpaprika-termelés kétharmadát ma már a kalocsai körzet 6700 hektáros területe adja. A kalocsai vállalat a hazai szükséglet fedezésén kívül harminc országba szállítja őrleményét, és eleget tesz a szigorú minőségi követelményeknek. Kiss Antal éppen a fogadott gyermekének dolgozik... Később, a személyes beszélgetés során Dinnyés József né, a legnagyobb elismerés hangján beszélt a szocialista brigádokról. — A válogató üzemünk három brigádja például olyan lelkiismeretesen és szorgalmasan dolgozik, hogy a 2064 tonnás éves tervet december 8-án már teljesíteni tudtuk — mondta. — Az itt dolgozó Radnóti brigád kétszer, a Petőfi pedig egyszer nyerte el a mozgalom aranyjelvényét, a Móra brigád pedig az ezüst fokozat tulajdonosa. — Melyik brigádnak van gyermeke? — A Petőfinek. Volt és van. Erről különben kérdezze őket. Én még csak azt akarom velük kapcsolatban mondani, hogy ez a brigád a Vöröskeresztes alapszervezet iétrehívója is. Már hatvankét tagot szerveztek, s hamarosan megtartják az alakuló ülést. A válogató üzem irodájában szorgalmas szabás-varrás közben találjuk a kollektívát. Nem vártak újságírót, fotoriportert, s kissé meglepődve válaszolgatnak a kérdésekre. — Nincs már nekünk Klárikánk — mondja sajnálkozva Pair/ lagi Jozsefné. — Két évvel ezelőtt én javasoltam a brigádnak, hogy vegyünk pártfogásba egy állami gondozott kislányt. Így akadtunk az árva Juhász Klárira, ákiről nevelőszülők gondoskodtak. Az akkor harmadikos kislányt mindnyájan nagyon megszerettük, hétvégeken egymást váltva láttuk vendégül. Ruhákat vettünk neki, szóvaL igyekeztünk valamennyire pótolná elvesztett szüleit. Sokszor volt nálunk is, a kisfiámmal jól megértették egymást), sokat tanultak is együtt a játék mellett. Kérdezi is a Jóska fiam, hogy mikor lesz megint pajtása... — Majd viheted haza Lacikát — mondja Petróczi Gáborné — a brigád egyik álapító tagja. — ö azután igazán rászorul a patronálásra. Elmondták az asszonyok, hogy Klári'ka nevelőszülei elköltöztek, s vitték magúkkal a kislányt, áki már azóta többször ír.t a brigádnak. Most ősszel újra keresésihez láttak, s a kis Góman Lacit választották, aki még óvodába jár, és egy idős házaspár gondoskodik róla. Az oviban már találkoztak a kisfiúval, de a lakásán még nem jártak. — Elkísér bennünket? — kérdezték az asszonyok. — Éppen ma este készülünk ,,'háztűznézőbe” és elvisszük a Télapó ajándékát. Hamarosan egy közeli kis utca kertes családi házában kopogtatunk. — Lacika még nincs itthon — mondija Gulyás Józsi bácsi. — Elment a mamával iskola-előkészítő orvosi vizsgálatra. Barátságosan betessékel bennünket, s örömmel veszi tudomásul, hogy Lacikának egyszerre hét anyukája is akadt. — Rá is szorul a szeretetre — mondja sajnálkozva. — Nemrégiben nagyon beteg volt, több mint öt hónapig tartották a kórházban. Valami baj volt a veséjével, de most már szépen rendbejött. Egy év halasztást kapott, csak a jövő év szeptemberében megy iskolába. Hamarosan megérkezik Józsi bácsi felesége Góman Lacikával. Paliaginé és Petrócziné, a brigád képviselői szeretettel veszik körül a meglepődött kisfiút, aki meghatottan veszi át a télapóajándékot, s nagy örömmel kezdi lapozgatni a kifestőkönyvet. — Mondj egy szép verset a néniknek — biztatja Gulyás néni a kisfiút, aki bátran, szépen hangsúlyozva kezd szavalni. A szép vers után lassan búcsúzni kezdünk. Lacika félénken megszólal: — Tényleg tessék eljönni még karácsony előtt... — Jövünk Lacika, ne félj — biztatják kedvesen a pótmamák. — Azután meg te jössz el hozzánk ... Opauszky László X-XIX'X-X'X-X-X-X'X-X-X-X-X-X-X-X-X-X-X-X-X’X'X'X'XVX-X-X- - - - - .MM?«V*w*v.v*,.\v.v.v.\vX*Xv.,X'X*X*X,X,X,X*X,X,X*X'X,X*X xXxSÄXMiwSiXMXiXwXrXwX’XNwX'XvXvXOXvft'X'XvX-X'XvX^'ft^XwiX-X A két barát — Kiesett a kanál a kezemből! Ültömben elaludtam az étel mellett, olyan embertelenül fáradt voltam ... Egy csinos arcú, barna fiatalember, Pályi Sándor kőműves mesél. A nyárról, amikor a pihenőnapokon és a szabadság ideje alatt „maszekoltak” a barátjával, Nagy Lászlóval. — Akkor hetven kiló se voltam, most pedig nyolcvanat nyomok. Az asszony, amikor a kanalat elejtettem, azt mondta: Most már aztán hagyj föl avval a sok munkával, mert még tönkreteszed magad. A másik kőműves, Nagy László hozzá-hozzábólint szőke fejével barátja és brigádtársa beszédéhez. 0 a fiatalabb, s a kevesebb szavú. Sándor egy híján harminc, ő még csak huszonhat. Nős, apa mind a kettő. — A családért dolgozunk. Hogy ami még nincsen meg, az is meglegyen. Fejenként úgy húszezer körül jött össze tavasztól őszig — szól László. I — Itt a munkahelyen ő a főnök — bök társa felé Pályi Sándor —, ő brigádvezető, de a mellékest hozó munkát én irányítom. Ha megnézem, mit kell, mondjuk aláfalazni, már tudom is, hogy mennyit lehet kérni érte. Apám olyan ezermesterféle, vele dolgozgattam otthon a Tiszántúlon, Kuncsorbán. Ezért csak ritkán csapódok be. □ □ □ A kecskeméti Széchenyivárosban az egyik épülő tízemeletes lakóházban tette le szerszámát a két kőműves. Nem hosszú időre, mert nem abból a fajtából valók, amelyek a maszekolás fáradalmait a munkahelyén piheni ki. A Hajós Alfréd brigád, amelyet Laci vezet, százharminc—száznegyven százalékot teljesít havonta. Nagyobb teljesítmény, vastagabb boríték, ötezren felül keresnek. Válaszfalakat építenek, és a már összeszerelt épületszinteken javítanak. A két fiatal munkás testi-lelki jóbarátra lelt egy• Nagy László és Pályi Sándor. (Tóth Sándor felv.) másban. Nagy László Szabadszállás mellett nőtt fel, tanyán. Pályi Sándor szintén tanyán nevelkedett, s úgy vélik, hogy amikor 1976 februárjában megismerkedtek — Laci volt a jövevény a brigádban — ez képezte a barátságkötés alapját. Értették egymást az első perctől. Munka közben beszélgettek, de egymás kezére is figyeltek. Az a vélemény formálódott bennük a másikról, hogy „jó mozgású gyerek”. lTud is, bír is dolgozni. A szabadszállási kőműves Várpalotán tanulta ki a szakmát. — Amikor megjött az értesítés a kollégiumból, hogy miket kell magammal vinni, alig tudtuk öszszeszedni a szükséges pénzt — emlékszik vissza Nagy László. — Anyám már meghalt, édesapám pedig hosszú ideig betegeskedett. Olyan dolgokat írtak elő, amiket ott a tanyán én nem is nagyon ismertem. Budapesti munkahely után vezetett útja a BÁCSÉP-hez. Felesége is ennél a vállalatnál dolgozik. Kislányukkal az ifjúsági garzonházban laknak. — Szomszédok vagyunk — mosolyog Pályi Sándor. — Én a garzon melletti házban lakom a négytagú családommal. — A lakást a vállalattól kaptuk. Hatvankilencig otthon éltem a szülői házban Kuncsorbán. Ügy esett, hogy tizenkilenc éves fejjel tanultam ki, itt, a kőművességet. Az általános iskola után kőműves szerettem volna lenni, de nem vettek föl csak burkolónak Mezőtúron. Otthagytam az első évben, mert a mesterem nem engedte, hogy cigarettázzak. Ilyen jóféle emberke voltam ... □ □ □ A két elválaszthatatlan szaki naponta együtt jár munkába és haza. A munkahelyen kívüli idejük zömét is együtt töltik. Magától értetődő, hogy kommunista műszakon, társadalmi munkában egymás mellett a helyük. Színházba négyesben járnak a feleségekkel. Az asszonyok szintén jól kijönnek egymással. Mindketten szeretnek hímezni, varrni, s kifogyhatatlan közös témát szolgáltat nekik a gyermeknevelés. Sanyi szenvedélye a zenélés. Szaxofonon játszik a november 7-én kitüntetett kecskeméti munkásőr fúvószenekarban. Otthon csak módjával gyakorolgat, amikor sem a családot, sem a szomszédokat nem zavarja. Tudományát gyerekkorában alapozta meg zeneiskolában. A zenei érzéket apjától örökölte, aki már kamaszfővel hegedűt míveskedett. Kuncsorbán néha kimuzsikáltak kettesben egy-egy bálát. Barátja a könyveket választja társaságul, ha közös programjuk nincs. Pályinak van egy Trabantja, azzal járnak haza a Tiszántúlra elég gyakran. Nagy Lászlóék is befizettek már egy kocsira, de egyelőre még elfogadják a munkatárs szívességét, aki el-elviszi a családot Szabadszállásra szülőt és testvért látni. □ □ □ — A barátság nagy szó — állítja Nagy László, komolyra váló arccal. — Aki igazi barát, az életrehalálra kiáll a másik mellett, ha kell. Persze csak akkor, ha az igazság a barátja oldalán van. Ha hibát követ el, akkor azt is meg kell neki mondani. Sándor egyetért és mosolyog szaktársa utolsó szavain. Mert Laci kissé csökönyös természetű, mondja, nehezen lehet eltéríteni a szándékától. A brigádvezető beismeri a hibáját, ám a védekezésből kiderül, hogy csökönyössége sok esetben inkább állhatatosság. — Az embernek igazodni kell egymáshoz — pörgeti a szót a szaxofonos, amikor az ellentéteket hozom elő. — Előfordul, hogy vitatkozunk, de hol Laci enged egy kicsit, hol én. Lehetséges, hogy később iker családi házat épít a két munkás. Az viszont már biztos, hogy a jövő nyáron együtt mennek üdülni családostul. Pótolni akarják, ami szórakozásról, pihenésről eddig lemondtak. □ □ □ • Búcsúzkodom a két baráttól. Most majd igyekezniük kell, hogy pótolják a munkában az elmaradást. A vízzel teliivódott gipszelemek feszítik a karizmokat és a derekat. Nyugdíj felé közeledő emberek is vannak a brigádban. Laci és Sanyi szívesen vállal át tőlük egy keveset a munka nehezéből. — Becsüljük az idősebbeket, mert egyszer fölöttünk is eljár az idő — indokolja Laci —, és hátha bennünket is megbecsülnek majd az akkori fiatalok. A. Tóth Sándor *
