Petőfi Népe, 1978. december (33. évfolyam, 283-308. szám)

1978-12-22 / 301. szám

J?í NÉPE * * 1978. december 22. ROMÁNY PÁL: FÖDÉMPANELEK — AMERIKAI LICENC ALAPJAN Mezőgazdaságunk mérlege A mezőgazdaságban nincs két egyforma esztendő. Hogyan is le­hetne. amikor nemcsak az embe­ri munka alakítja, nem csupán az alkalmazott gépek, vegyszerek, növény- és állatfajták, felhasznált anyagok formálják eredményeit, hanem — szó szerint — a szél, a fény, az eső, a nem szabályozható hőmérséklet is. Földünknek ezen a táján pedig ez utóbbiak is na­gyon változékonyak. Hogyne örül­nénk tehát annak, ha azt látjuk, hogy a mezőgazdaságban fára­dozó ember szorgalma, találé­konysága ismét győzött: többet adott a föld, mint egy évvel előbb, jobb a termés, nagyobb a jószágállotmány, több jut a rak­tárakba, üzletékbe is. Igaz, a na­gyobb árumennyiség nem mindig növeld az előállító gazdaság, vagy az ország jövedelmét, de ez már egy nagyon szerteágazó, másik kérdéts. Másik, de ezzel is fog­lalkozni kell, mert a választ nem bízhátjuk az időre. A mezőgazdaság alapvető fo­gyasztási igényeket elégített ki mindig, indokolt ezért, hogy elő­ször a termelési teljesítményeket vegyük sorra. Az 1977. évi jó ter­més Után előirányozott 3,9 százalé­kos állattenyésztési növekedés nem volt csekély. Azzal számolt a terv, hogy az állami szektor 3,1 százalékkal növeli a teljes mező­­gazdasági termelést, a szövetke­zetek 4,5 százalékkal, míg a me­zőgazdasági kistermelés lényegé­ben szinten marad. így vált ter­vezhetővé a mezőgazdasági ter­melés országosan 2,5—3 százalé­kos növekedése. A Központi Statisztikai Hiva­tal csak a mérlegek lezárása, a számadások elvégzése után össze­gez, de az látható, hogy a mező­gazdaság teljesítménye a tervnek megfelelő .lesz. Mégpedig úgy, hogy a növénytermesztésnek a tervezettől való elmaradását, az állattenyésztés, -hizlalás, állatál­lomány-növekedés többlete pótol­ja. kiegyenlíti. Búzából, kukoricá­ból még soha nem termett ennyi egy hektáron, mint az idén. Vá­góállatot — vágósúlyban számol­va — közel másfélszer annyit ál­lítottak elő az országban, mint 1970-ben. A múlt évben csupán a hízott sertés 11,2 millió mázsa volt. ami az 1970. évi kétszerese. Az idén várhatóan több lesz. Me­zőgazdaságunk így tehát eleget tud tenni alapvető belföldi szállí­tási-ellátási kötelezettségének. Az ország 10 és fél milliós lakossága, laz idelátogató mintegy 16—18 millió turista ebben az évben is erről győződhetett meg. Mezőgazdaságunk nyersanyagot ad a feldolgozóiparnak, a köny­­nyűipamak és az üzlethálózatok­nak és más fogyaszitóknak. Annak a nagy feladatnak a teljesítéséből is kevés iriaradt el, amit az 1978. évi, a 62,6 milliárd forintot, kite­vő tervezett összes agrárexport képvisel. Kisebb lesz az export a tervezettől, az agrártermékek im­portja pedig * *— ide számítjuk a déligyümölcsöt, a kávét, de a fe­­hérjetadkarmányként használt szóját is — a tervezett körüli ér­tékben valósul meg. Az ország fizetési mérlegének egyenlegét így kisebb mértékben tudja javítani a mezőgazdasági áruforgalom, mint ahogyan azzal a terv számolt. tói. Az 1979-eis esztendőben me­zőgazdaságunk fokozott felada­tokat kell, hogy vállaljon nemcsak az ország lakosságának, eddig is megszokott színvonalas élelmi­szer-ellátásában, hanem külkeres­kedelmi mérlegünk egyensúlyá­nak helyreállításában is. Kell-e mondanom, hogy az idei évnél nem könnyebb külgazdasági vi­szonyok mellett, aziaz nagy nem­zetközi versenyben. Az agrárex­port mintegy 12 százalékos növe­lését tervezzük jövőre, de úgy, hogy a termelési eredményeid csupán mennyiségi növelése helyett a hozam- és ráfordítások éssze­rű, kedvezőbb viszonyát helyez­zük előtérbe. Gyorsan változó világban élünk, ahol a nemzetközi kereskedelem zajló porondján napról napra vál­tozik a helyzet. A mi mezőgazda­ságunk .,export-orientált” gazda­ság, akármit teszünk tehát, nem saját kívánságunkból és vá­gyainkból kell kiindulnunk, ha­nem azt kell cselekednünk, amit az exportpiac megkövetel. Akkor is ezt kéll tenni, ha begyakorlott, eddig beváit kényszerpályákat kell feladnunk, ha kénytelenek vagyunk más szemmel nézni né­hány olyan termékünkre, ame­lyeknek gazdaságosságához évtize­dekig nem fért kétség, ám ezt változó körülmények most meg­kérdőjelezték. Várhatóan olyan (technológiákon, módszereken is változtatnunk kell, amelyeket még öt évvel ezelőtt ideálisnak tartottunk. Hangsúlyozni kívánom azonban azt. hogy szocialista mezőgazda­ságunk fejlődésében nincs szó semmiféle új, vagy másfajta helyzetről, hanem „csak” ötéves tervünk időarányos, egyenletes végrehajtásának követelményéről. A mezőgazdasági termelés 1979-re tervezett 3—3,5 százalékos növe­kedése úgy valósítható meg, ha az állami szektor gazdaságai leg­alább 6 százalékkal, a szövetke­zeti szektor gazdaságai pedig leg­alább 4 százalékkal növelik a bruttó termelési értéküket. A me­zőgazdasági termelés szerkezeté­nek kialakításánál a nagyüzemek azt vegyék figyelembe, hogy az összes termelésen belül 1979-ben a növénytermesztés termelési ér­téke nagyobb mértékben növe­kedjék, mint az állattenyésztésé. Ez. az idei esztendő tanulságait is figyelembe vevő célkitűzés meg­alapozná az állattenyésztés bő­vebb és megfelelő összetételű ta­karmánybázisát, valamint, export­­feladatairik teljesítését. A kitűzött célt — ez sem új, de nagyon sür­gető — jórészt belső tartalékaink mozgósításával, a hatékonyság so­kat emlegetett növelésével tud­juk és kívánjuk elérni. Beleértve az üzemi adottságoknak legin­kább megfelelő, az üzem- és mun­kaszervezés oldaláról is legked­vezőbb faj- és fajtaösszetétel megválasztását, az anyagokkal, energiával, takarmányokkal, esz­közökkel és munkaerővel való ésszerű takarékosságot} is. El kell érnünk, hogy a hozamok — fő­leg a fajlagos mutatók terén meglevő — üzemek közötti és az egy üzemen belül az évek közötti szóródás mérséklődjön, a techno­lógiai fegyelem javuljon. Nagy feladat az is, hogy a mezőgazda­­sági nyersanyagból mind értéke­sebb, jobb áron eladható termé­ket állítson elő élelmiszeriparunk. Az országos kép ezernyi rész­lete természetesen nagyon külön­böző. Termelési költségeink meg­nőttek, de több esetben indoko­latlanul drágán termelnek, abra­kot használnák olyankor is. ami­kor olcsóbban is lehetne takar­­mányozni. A termésátlagok sem csak a talaj minősége, vagy az időjárás alakulása szerint változ­nak, hanem a munka minőségét, a vezetési munka alakulását Is tükrözik. Azonos természeti felté­telek mellett, nagyon is különböző termelési eredményekkel talál­kozhatunk. Ahol egy héttel később vetet­tele, sokszor mázsákkal mérhető átlagtermés-veszteséggel fizettek olyan késedelemért, amely más, jobb időjárás mellett esetleg fel sem tűnt volna. Hasonlóak a ta­pasztalatok a fajtaválasztásnál is. Az idei Időjárás, a késői tavasz, a csapadékos hűvös nyár más érésidejű fajtákat jutalmazott, mint tette volna egy „átlagos” időjárású évben. A felszabadulás óta két me­­gyényi területet vontunk el a me­zőgazdasági műveléstől, hektárban kifejezve ennyi „veszett” el. Azért írom idézőjelben, mert ez a föld nem veszett el a szó szoros értel­mében, csak éppen a termelésből vontuk kii általában szükséges célokra, utakra, lakótelepekre, gyárakra. Csak egy példa: ha megépül az M—3Jas autópálya, amit sokan nagyon várnak, közel egy állami gazdaságnyi terület esik ki ismét. Tudjuk természe­tesen, hogy a mezőgazdaságilag művelt terület más okokból is csökkenni Fog. A terv félszáza­lékos csökkenéssel számol, amit nem szabad túllépni. A mezőgazdaság mindig olyan műhely volt. ahol szabad ég alatt folyt a termelés. Ennek megfele­lően meg volt a maga kockázata is, hol nagyobb, hol pedig — az agrártudományok fejlődésével — kisebb és valószínűleg mindig meg is lesz. Nem várhatunk mást jövőre sem az időjárástól, de mást, többet kell kívánnunk önmagunk­évi szinten alakuljon. A tőkés or­szágokból származó import-gép­beszerzés azonban csökkenő ér­tékű lesz. A hazai gépgyártást és importlehetőségeket figyelembe véve 1979-ben 7500 traktor, 4000 tehergépkocsi, 7000 pótkocsi. 2000 kombájn, 800 önjáró szálastakar­­mány-betakarító gép beszerzésére nyílik lehetőség, összességében — úgy tervezzük, hogy növényvé­dő szerekből is a kívánt mennyi­ségben, megközelítőleg a kívánt összetételben el fogjuk tudni lát­ni a mezőgazdaságot. Ebben is a hazai vegyiparé és a szocialista országok szállítóié a főszerep. Mezőgazdasági nagyüzemeink, erdőgazdaságaink fő feladata most az, hogy a tervben előirányzott termeiésnöv’ekedésisel 10 százalé­kos nyereségnövekedést valósítsa­nak meg 1979-ben. Ebben az eset­ben az 1980-ban felhasználható saját fejlesztési források az V. öt­éves tervben előirányzott körül alakulnak, ami lehetővé teszi a termelésfejlesztés zavartalanságát. 1979-ben és a későbbi években is kamatoztatni kell tudnunk a mezőgazdasági kistermelés szer­vezésében az elmúlt esztendőkben szerzett tapasztalatokat. Mindenki tudja, hogy a ház körül, kevés be­fektetéssel — bár sok és kemény munkával — az ország számára fontos és a termelőnek is megér­demelt hasznot hozó termékeket lehet előállítani. A nagyüzemek­től nem szívesség, hanem pártunk agrárpolitikájától diktált: köteles­ség ennek a törvényes keretek között végzett munkának segíté­se. feltételeinek szervezése, bele­értve a szükséges szakismeretek nyújtását is. Ez utóbbiban ilyen­tájt különösen indokait lehet a nagy hagyományokkal rendelkező „Téli esték” felhasználása. A hagyományos — nem régi­módi. Keressék állami és szövet­kezeti nagyüzemeink továbbra is annak a módját, hogy integrációs szervezési tevékenységüket meg­erősítve — ahol lehet, új terüle­tekre kiterjesztve — fejlesszék a munkamegosztást, együttműkö­dést a közös és a háztáji között. Hozzájárulva ezzel is ahhoz, hogy mezőgazdaságunknak csakugyan minden meglevő termelőeszköze mindannyiurtk javára működ­jék is, Az esztendő vége az embert — különösen a mezőgazdaságban dolgozó embert — akaratlanul is számvetésre, visszatekintésre kész­teti, arra, hogy mérlegre tegye a gazdasági évet. jó és rossz nap­jaival együtt. Országszerte ké­szülnek már a zárszámadásra, dolgoznak a mérlegbeszámolókon, megvonják a mérlegeket, de nem­csak a termelőüzemekben, ha­nem az ágazati irányításban is. Rendszereznünk kell az esztendő tapasztalatait, hazai és nemzetkö­zi tanulságait. Országosan is fon­tos feladat ez, de a gazdaságok­ban, vállalatoknál, a brigádok­ban is. Hasznosabb, eredménye­sebb munkát kell végezni jövőre mindenütt. Agrártermékeinknek állni kell a versenyt árban, mi­nőségben, szállítási megbízható­ságban minden piacon. A Beton- és Vasbeton­­ipari Művek szolnoki gyárában ebben az év­ben kilencvenezer négy­zetméter nagy fesztá­volságú feszített födém­panelt gyártanak. Az amerikai licenc alapján készülő építőelemeket nem kell vakolni, első­sorban ipari létesítmé­nyek építéséhez hasz­nálják. A képen: A fö­démpanelek kiemelése a sablonból. (MTI-fotó — Cser István felvétele — KS) ■m~liiMBHiiBlM ................ Száz tonna vas Virághajtatás a lakásban A televízióban, a rádióban nap mint nap látom, hallom a hirde­téseket, s a korábbi évekből még a fülemben Is cseng a kis mon­dóka: „Gyújtsd a vasat és a fé­met ..Minden ember, sőt az aprócska gyerek is tudja, hogy fémben szegény ország vagyunk, a hazánk nyersvastermeLéséneta bizonyos százalékát hulladékvas­ból állítják elő. Egyszóval, a vas­gyűjtés népgazdasági érdek. Ä vashulladék felvásárlása, elszállí­tása a MÉH Vállalat feladata, sőt a vállalatok csak neki adhatják el a felgyülemlett vas- és egyéb hul­ladékot. A MÉH Vállalat a felvá­sárolt vas- és színesfém.hulladé­­kot eljuttatja a kohókba, ahol is­mét beolvasztják és újabb vas­szerkezetek készülnek belőle. Ez egy egységes körforgás, nincs ben­ne semmi kivetnivaló, ám ez csak elmélet, mert a gyakorlat egé­szen más. A kertbarátok szeretnek a hagy­más, gumós növények hajtatásá­val foglalkozni. A tél végi virá­­goztatáshoz most kell az előkészü­leteket megtenni. Csak azok a hagymák hajtat­hatok. amelyekben a nyár folya­mán kialakult a virág. Ehhez a hagymákat, gumókat -júniusban felszedik, megtisztítják és a virág fejlődéséhez megfelelő hőmérsék­leten tartják. Ez a tulipánnál 20 Celsius-fok, a jácintnál 25 Cel­­sius-fok, de az egyéb hagymás növényeknél is 20—23 Celsius-fok között mozog. re kerül a földkeverék. A hagy­mát úgy kell ültetni, hogy csak a fele kerüljön a talajba, a másik fele a cserép teteje felett kiáll­­jon. Természetesen a cserépben a talajt kissé meg kell nyomkodni. Ültetés után megöntözzük a növényeket úgy, hogy a földlab­da teljes egészében átázzon. Ez fontos a gyökeresedéihez. Ezután a cserepeket olyan hélyre kell állítani, ahol 8—10 Celsius-fok a hőmérséklet. Pártunk két évtizededé bevált agrárpolitikája, a munkásosztály és a parasztság történelmi szövet­sége változatlanul sikereink zálo­ga. Teendőinket hosszú távra megszabják a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága 1978. márciusi határozatában fog­laltak. Közös erőfeszítései ruk bi­zonyára eredményesek lesznek az elkövetkezendő 1979-es esztendő­ben is. Ahhoz, hogy hagyma vagy gu­mó virágot hozzon, el kell érnie bizonyos nagyságot. Ez a tulipán­nál 11, a jácintnál 16, a sáfrány­nál 8 centiméter körméret. Csak az ilyen méretű hagymában, gu­móban képződnek virágok, a töb­biek levelekét fejlesztenek. A hajtatás feltétele, hogy elegendő tartaléktápanyagot raktározzanak a hagymák. A hajtatéhoz a hagymákat, gumókat válogassuk ki. Legyenek épek, kártevőtől és kórokozótól mentesek. A hajtatáshoz ne használjunk új cserepet. Ha csak ilyen áll rendelkezésünkre, akkor az ülte­tés előtt egy napig áztassuk víz­ben. Ugyanis az új cserepeknek nagy a nedvszívó képességük, és a beültetett növények talajából elszívják a nedvességet. A hagymás, gumós növények a hajtatáshoz nem igényelnek spe­ciális földkeveréket. A betegség­­menteSségen kívül csak az a fel­tétel, hogy laza legyen. Gyakorla­tilag minden laza szerkezetű ta­lajba ültethetjük. A cserepek al­jára kevés homokot teszünk, a jbbb vízelvezetés érdekében. Er­A tulipán, jácint, a lakás vi­lágos, 18—20 Celsius-fokos részé­be kerüljön. A hajtatás kb. négy hétig tart. Ha azt akarjuk, hogy virágaink hosszabb élettartamúak legyenek, akkor a virágok meg­jelenésekor, a jácintnál az alsó vi­rág színesedésekor vigyük az ab­lak közelébe, minél alacsonyabb hőmérsékletű helyre. Ha a virágot éppen színesedő állapotban az ab­lak közé tesszük, több hétig is nyílhat. Az apró hagymás növények a hajtatáshoz alacsonyabb hőmér­sékletet igényelnek. Ezért ezeket csak az ablak között, 10—12 Cel­­siys-fok hőmérsékleten érdemes hajtatni. Ellenkező esetben be­sülhet a virág, a növények csak leveleket fejlesztenek. A jácintot hajtathatjuk üveg­ben >s. Erre a célra kaphatók speciális hajtató edények, de használhatunk befőttes üveget is. Az edényt teleöntjük vízzel. A hagymát fölé állítjuk úgy, hogy a víz a gyökerek alatt álljon egy­két milliméterre. Ezután 10 Cel­sius-fok körüli helyiségbe állítjuk az edényeket, amíg begyökere­sednek. Napfényen, a szemünk láttára növekednek a növények. A vizet állandóan pótolni kéll. Az érvelés kissé furcsa, ugyanis köztudomásúan a MÉH Vállalat­nak lehetősége van vagonok fo­gadására, szállítóeszközök beszer­zésére, a hulladék elvitelére. S ha a telepen nincs hely? Uram bocsá’, közvetlenül a vállalattól is el lehet szállítani a vashulladékot a kohóhoz. Száz tonna vas ennyit megér. Vagy tán másról van szó? A telep teljesítette a tervét, s jö­vőre jól jön ez a nagy mennyi­ségű vashulladék a következő éves terv teljesítéséhez? Nem tud­ni. Mindenesetre a száz tonna vas­hulladék még a BÁCSÉP-nél rozsdásodik, amelyhez újabb és újabb tonnák kerülnek. Vajon meddig kell még várni a hulla­dékvas átvételére? G. G. RADARÜZEM Találmányok, szabadalmak Ha van hol termelni, akikor is jobban, mint eddig, szükség lesz a termelés megfelelő anyagi ^mű­szaki megalapozására. A hetvenes évék mezőgazdasága más, mint a 15—20 évvel ezelőtti volt. Ezer szállal kötődik más iparágak­hoz, amelyek gyártmányai, szol­gáltatásai. átvételi készsége, vagy információi nélkül gyakorlatilag a manapság elvárt színvonalon nem tudna működni a ml agrárterme­lésünk, amely már maga is he­lyenként ipar, vagy ipari jellegű. Mindez kölcsönösséget tételez fel, a mezőgazdaság szerteágazó ága­zati kapcsolatain keresztül nem­csak kap, hanem ad is. Jogos az Igény, hogy szállításai! hasonló módon pontosak, jó minőségűek legyenek. Nem érdektelen talán elmonda­ni, hogy sok külgazdasági nehéz­ségünk ellenére is el tudtuk érni, hogy a mezőgazdaság 1979. évi gépberuházás-előirányzata az ez • Püspök­ladányban épült fel a KPM Légi­­forgalmi és Repülőtéri Igazgatóság új radar­­üzeme. A mo­dern berende­zések a polgári repülés bizton­ságát szolgál­ják, segítsé­gükkel a hazánk légte­rében repülő gépekkel tar­tanak majd kapcsolatot. (MTI-fotó — Branstetter Sándor felvé­tele — KS.) Az elmúlt harminc évben Len­gyelországban 116 ezer gépre, el­járásra kértek szabadalmat a fel­találók. A szabadalmi hivatal 58 ezer jelentős találmányt foga­dott el. Ezek egyike a négy találmányt egyesítő, forgattyústengely-'ková­­csolási eljárás, amelyet olyan or­szágokban szabadalmaztattak, mint az NSZK, Nagy-Britannia és Franciaország. Llcencét pedig amerikai, japán, svéd, svájci és olasz cégek vásárolták meg. Má­sik jelentős, 30 országban szaba­dalmaztatott eljárás dr. Jerzy Grymek professzor találmánya, amely magas értékű portland­­cement előállítására, ugyanakkor pedig alumíniumoxid mellékter­mék kinyerésére vonatkozik. A világon Lengyelország az első ál­lam, ahol különleges technológiai eljárással a halakból aktív fehér­­jepreparátumot nyernek a kor­szerű élelmiszeripar számára. A közelmúltban Chicagóban nagy A BÁCSÉP meglehetősen nagy üzem, ahol évente mintegy 200 tonna vashulladék keletkezik. Je­len pillanatban 100 tonna vashul­ladék vár elszállításra immár hó­napok óta. Ez a i><?m is.kis rakás vasanyag nehezíti a munkát, út­ban van, kerülgetni kell. -.Miért rtem ajánlották fel a MÉH-nek, |(j kérdezhetné bárki. A BÁCSÉP vezetői ezen már túl vannak, ugyanis nem egyszer, de többször felajánlották a kecskeméti MÉH- telepnek, ahonnan azt a választ kapták: a telep nem bírja fogad­ni, de ha megkezdődik a szállí­tás, folyamatosan elviszik a vas­hulladékot. elismerést aratott a lengyel mik­rohullámú nedvességmérő mű­szer. Sokan vesznek részt a „Techni­ka mestere” vagy a „Technika if­jú mestere” elnevezésű versenye­ken ötleteikkel. Nagy a sikere a Lengyel Televízió „Van egy ötle­tem” című műsorának, amelyben feltalálók beszélnek munkájukról. Alighanem Lengyelország legfia­talabb feltalálója az a tízéves kis­lány — egy varsói általános Isko­la tanulója —, aki olyan gyufa­skatulya mintapéldárvyát készítet­te el, amelynek használata lehe­tővé teszi a gyufagyújtást viha­ros, szeles időben is. A különféle újítási javaslatok, ésszerűsítési ötletek eddig több mint 300 milliárd zloty hasznot hoztak a lengyel népgazdaságnak. Becslések szerint minden egyes, a javaslatok megvalósítására kiadott zloty körülbelül 7 zloty haszonnal járt! (BUDAPRESS — INTER­­PRESS)

Next

/
Thumbnails
Contents