Petőfi Népe, 1978. december (33. évfolyam, 283-308. szám)

1978-12-22 / 301. szám

1978. december 22. • PETŐFI NÉPE * S Gazdaszemmel a kiskőrösi ifjúságról- 2'%'h'- is®Mm.'4• - mimM i Ili » I J/V" is fflmmmmm Gyakran hallhatjuk és olvashatjuk, hogy a tanácsok olyan intéz­mények, amelyekkel — megszületéstől az elhalálozásig — életünk minden fontos állomásán találkozunk, a napi ügyes-bajos dolgainkról nem is beszélve. Sok egyéb teendő mellett az ifjúság iskoláztatása is rájuk hárul. Az 1971. évi I. törvény megalkotása óta ugyancsak megnövekedtek az idevágó feladataik, hiszen — az üzemi óvodákat, a gyakorló iskolákat, s néhány kisegítő jellegű intézményt leszámítva — az iskolák egyedüli gazdái a tanácsok lettek. Hogy ez milyen gondokat és feladatokat jelent Kiskörösön, arról Nedró Mihállyal, a tanács művelődésügyi osztályának vezetőjével be­szélgettünk. Itt a téli szünet! Irodákból is óvodát Hamar kiderül, hogy e gondjai­val és feladataival a kiskőrösi ta­nács nem marad magára: bizo­nyítja ezt egyebek mellett az a széles körű támogatás is^ ame­lyet az óvodai 'helyek gyarapítá­sához nyújtottak a különböző vállalatok és intézmények, a la­kosság közreműködésével. Az utóbbi öt esztendőben öt új óvodai csoport elhelyezésére nyüt lehetőség, jórészt a szülők társa­dalmi munkájának eredménye­ként. Jelenleg tíz óvoda működik a városban, ám még ez is kevés. Az ideális húsz-huszonöt helyett harmincöt-negyven apróság zsú­folódik össze egy-egy csoportban, s az óvodák átlagos kihasználása még mindig 146 százalékos! A gondokon enyhít talán a kö­zeljövőben az a körülmény, hogy nemrégiben egyesült a három kis­kőrösi szakszövetkezet, s az így felszabadult két irodaépületben óvodát, illetve iskolai napközit rendezhetnék majd be. Mindez persze csak enyhíti, de nem szünteti meg a gondokat: ehhez arra lenne szükség, hogy a következő két-három esztendő fo­lyamán legalább négy új óvoda épüljön. Saját erőből viszont er­re képtelen lenne a helyi tanács. Remény van azonban arra, hogy az Irodagépgyártó és Finomme­chanikai Vállalat helyi gyára — és további két-'három nagyobb létszámú munkahely — részt vál­lal majd legkisebbekről való gon­doskodásban. Több diák, kevesebb tanterem A zsúfoltság, a meglevő épü­letek szűkössége a legfeszítőbb gond az általános iskolákat il­letően is. Őszintén szólva ezen nem is lehet csodálkozni: miköz­ben Kiskőrös lakossága évről év-A Pécsett szerkesztett irodalni és művészeti folyóirat új számá­nak lírai rovatában többek között Bárdosi Németh János, Bisztray Ádám, Galambosi László, Hatva­ni Dániel, Meliorisz Béla, Páko­­litz István, Tóth Bálint és Vasadi Péter költeményeit olvashatjuk. A szépprózai írások sorában Kende Sándor, Mándy Iván és Vámos Miklós elbeszélését, Mé­szöly Miklós: Érintések c. jegy­zetét, valamint Thiery Árpád veszprémi szociográfiájának új re gyarapodott az utóbbi har­minc év alatt, addig az iskolai tantermek száma kettővel csök­kent. Mert épült ugyan új iskola a jelzett időszákban, de a régiek­ből is bontottak le közben. S hogy ez milyen körülményt teremtett, arra csak egyetlen pél­dát: a Petőfi Általános Iskola — mintegy ötszáz gyermek befoga­dására képes — épületében ma több mint ezeregyszáz diák tanul. A renddlkezésre álló tizennégy tanterem csak úgy elegendő, ha egyszerre két osztálynak van testnevelési órája, jóllehet torna­terem csak az egyiknek jut. A másik osztály az udvaron játszik, vagy — ilyenkor télen például — a folyosón végez gimnasztikái gyakorlatúikat. Az áldatlan állapot ökon lesz hivatott enyhíteni az a tizenkét tantermes iskola, amelyet jövő­re kezdenék építem, s a tervek szerint 1980-ban adnak majd át a rendel te tésénék. Az új iskola tehát enyhíti, de nem szünteti meg a zsúfoltságot: Kiskőrösön a jelek szerint még jó ideig két műszakban fognak tanítani a pe­dagógusok, s az osztály létszámok is jóval nagyobbak lesznek az ideálisnál. A szakmunkástanulók száma Kis gyerek kis gond, nagy gye­rek nagy gond — mondogatják a tapasztalt szülők, s valahogy így érzik ezt a kiskőrösi tanács illetékesei is. A mintegy háromszáz diákot nevelő szakközépiskolában még viszonylag kielégítőek a körül­mények; bár amióta kertészeti szakközépiskolaként is működik, azóta ugyancsak nagy szükség voLna néhány tanteremre* szer­tárra és műhelyre. A szakmunkásképző intézet jo­gos igényei ennél jóval nagyob­bak. A mintegy nyolcszáz szak­munkástanuló jelenleg egy álta­részletét közli a folyóirat. Ebben a számban találjuk továbbá örsi Ferenc: Teréz c. televíziós drámá­jának befejező részét. Az irodalmi tanulmányok, jegy­zetek közül figyelmet érdemel Sőtér István: A Nyugat c. írása, valamint Tatay Sándor emlékezé­se Erdélyi Józsefre. A számot Martyn Ferenc és Si­mon Béla festőművész rajzai il­lusztrálják. (KS) lános iskolának szánt épületben zsúfolódik, amelynek négy tan­termét a szertárak megszünteté­sével sikerült hatra bővíteni. To­vábbi négy tantermet egy hajda­ni lóistálló átalakításéival sike­rült nyerni a város központjá­ban, amelynek felszereltségére jellemző, hagy a vizet csak az el­múlt napokban vezették be az épületbe. A városi tanács — amely csak. a jövő év januárjától végzi a szakmunkásképző intézet fenn­tartását és közvetlen irányítását, nagy figyelmet szentel az intézet gondjainak megoldására. Hiszen a gyorsan iparosodó Kiskőrösön nem lelhet közömbös, hogy az egymás után életre .hívott ipari üzemek találraak-e elegendő la­katost, műszerészt, s egyéb szak­munkást a közelben. A tárgyi feltételeken túl... A megfelelő számú tanterem mellett nagyon fontos a többi között például az iskolák felsze­reltsége. Ilyen szempontból már sokkal biztatóbb a kiskőrösi is­kolák helyzete. A Petőfi Általá­nos Iskolában például egyebek mellett négy televízió, hat mag­netofon és tizenkét írásvetítő se­gíti az oktatást. A szakmunkás­képző intézet felszereltsége pe­dig kifejezetten imponáló: az egy­szerű szemléltető eszközöktől a zártláncú televízió-»hálózatig egy sereg eszköz segíti az, intézmé­nyekben folyó oktatást. A tárgyi feltételek szüntelen javítása természetesen csak az egyik — bár pillanatnyilag két­ségkívül a legsürgetőbb — fel­adata a tanácsnak. Ám nem ha­nyagolható el a pedagógusok ne­velőmunkájának figyelemmel kí­sérése sem. Annál is inkább, mert hiányosságok javítanivalók ezen a területen is akadnak Aggasztó például, hogy a szakmunkástanu­lók — akiknek zöme a környező falvakból jár be — a betanítási idő végeztével az utcára kerül­nék, aihol céltalan csatangolóssial, vagy presszókban töltik délután­jaik tekintélyes részét. Az ilyen természetű gondok enyhítése a tanácsi vezetőknek és a 'pedagógusoknak az eddiginél szprosalbb együttműködésével ér­hető el — vélekedett a beszélge­tés végén Nedró Mihály, a váro­si tanács művelődési osztályának vezetője. Káposztás János Az NDK évente átlagosan 50 UNESCO-rendezvényen vesz részt. Az ország 5 éve tagja a szövet­ségnek, részt vesz minden olyan UNESCO-munkaprogram-határol­­zat megvalósításában, mely a szakmai továbbképzést, a tudo­mányt és a kultúrát szolgálja. Az ország tudósai 5 nagy természet­­tudományos programon vesznek részt, ezek: oceánológiai kutatá­sok, nemzetközi víztani program, az „ember és a bioszféra”, a geoló­giai korrelációs program, valamint program a tudomány és technika Új zenei kiadványok A Zeneműkiadó a karácsonyi könyvvásárra jó néhány figyel­met érdemlő, a szélesebb olvasó­rétegek számára is érdekességgel kecsegtető művet jelentetett meg. Ezek közül kettőre felhívjuk ol­vasóink figyelmét az alábbiakban. Könyv Liszt Ferencről A László Zsigmond—Mátéka Béla szerzőpár nagy formátumú albumának a címe: Liszt Ferenc élete képekben és dokumentumok­ban. Ez a csaknem kétszáz oldalas mű nagyszerűen kíséri végig, hűen szemlélteti a világhírű zeneszer­ző és zongoraművész páratlanul gazdag, romantikus életútját. A könyv lapozgatása igazi élvezetet nyújt nemcsak a zenebarátoknak, de mindenkinek, aki szereti múl­tunkat, történelmünket és a mű­vészetet. 125 év krónikája 0 Bartók Béla arcképe és kéz­írása a Filharmóniai Társaság archívumában. Egy és egynegyed évszázad telt el azóta, hogy „Pest-Budán”' lét­rejött a Filharmóniai Társaság Zenekara, amelynek nem kisebb személyiség, mint Erkel Ferenc volt az első karnagya. Az azóta el­telt meglehetősen nagy idősza­kaszt tekinti át az a könyv, amely­nek címe: a budapesti Filharmó­niai Társaság zenekarának 125 esztendeje. A kötetben többek kö­zött Kodály Zoltánnak és Bartók Bélának az életével kapcsolato­san is bőven találunk dokumen­tumokat. egységes információs rendszeré­nek kialakítására. Nagy érdeklődéssel kísérik azo­kat az UNESCO-törekvéseket, melyek a széles néptömegek kul­turális és továbbképzési lehetősé­geinek szabad és demokratikus útját célozzák. A Berlini Német Államkönyvtár, melynek csupán a nem szocialista országokban 950 üzleti partnere van, az elmúlt két évben 270 kortárs művet 13 ka­pitalista államba exportált. (BUDAPRESS — PANORAMA) Pajtások! Amikor ezeket a so­rokat olvassátok, a téli szünet el­ső napjának örültök... őszintén reméljük, hogy a hónak is, ami a szünet idején bőségesen hullik majd, megteremtve a hógolyózás, szánkózás, hóemberépítés lehető­ségét. Ha mégsem így lesz, és hó nélkül telik el a szünidő — azért cseppet se búsuljatok! A nagy séták, barangolások, az olvasás le­hetősége mindig adott! Ez alatt a tizenkét nap alatt se felejtsétek el, hogy január első napjaiban is­mét kézbe veszitek az iskolatás­kát, hogy a második félévet meg­kezdjétek, mindvégig a tőletek telhető szorgalommal tanuljatok. Ezért a szünidő alatt pihenjetek, gyűjtsétek az erőt — de ne lus­tálkodással. Valamennyi csapatnál elkészí­tették a téli szünetre szóló moz­galmi tervet. Mindenhol ügyesen alakítva, hogy jusson idő közös játékra, vetélkedőre — és marad­jon pihenésre is. Lászlófalván ezekben a napok­ban a helyi termelőszövetkezet­ben az ott dolgozó KISZ-tagokkal együtt köszöntik a KIMSZ—évfor­dulót. Ezzel is erősítve a csapatot esztendők óta patronáló szövetke­zettel való nagyszerű kapcsolatu­kat. A művelődési ház ad otthont az úttörők szakköreinek Tiszaalpá­ron. Természetesen ők is nagyon várják a havat, a közelükben levő folyó „beállását”, hogy a part mentén korcsolyázhassanak! Az elmúlt napokban nagyszabású ve­télkedőt szerveztek közösen a he­lyi KISZ-es fiatalokkal. A vetél­kedőn a KIMSZ-szel kapcsolatos eseményeket dolgozták fel, siker­rel. A szabadszállási kisdobosok és úttörők tegnap nagyszabású fe­nyőünnepet rendeztek, újszerűén, a béke jegyében. Felelevenítettek számos népszokást — megérde­melt sikert arattak vele! Az ün­nepségen elhangzott: a csapat ve­zetői és tagjai megkülönböztetett figyelemmel készülnek a gyerme­kek évére! így történt ez Kun­­szentmiklóson is, ahol a fenyőün­nep után, a szünet idején raj­összejöveteleket tartanak a paj­tások. Nagyszabású programot készí­tettek a szünet idejére Izsákon. Ekkor szeretnék általánossá ten­ni az Egy család — egy őrs moz­galmat, hiszen néhány raj eseté­ben 'ez kitűnően bevált. Ezeken a foglalkozásokon ifik segítségével a KIMSZ eseményeiről beszélget­nek, tartanak rövid beszámolókat egymásnak. A kisdobosokat vár­ja a művelődési ház, a könyvtár és a tornaterem is. Ha lehullik az olyan nagyon várt hó — decem­ber 30-án az egész csapat (!) szán­­kós túrára indul! A rajvezetők a szakkörökhöz kapcsolódóan tartanak diavetíté­seket a szünet idején Ágasegyhá­zán. December 23-án a Csizmás Kandúrt a kisdobosoknak tűzték műsorra, a 21-én sorra kerülő já­­tékdélelőttre pedig minden kisdo­bost és úttörőt szeretettel várnak. Lovas szánnal terveznek kirán­dulást a nyárlőrinci vörösnyak­­kendősök. Ezenkívül az I. számú iskolában játékos vetélkedőre és színházlátogatásra, a VI. számú iskolában mesemondó délelőttre is sor kerül. Tudósítóink jelentik Kecskemétről, a Halasi úti út­törőcsapattól Szurok Margit írt beszámolót. Ünnepi raj foglalkozás keretében idősebb párttagokat lát­tak vendégül, két raj pedig ve­terán párttagokat hívott meg be­szélgetésre. Együtt tekintették meg azt az irodalmi összeállítást, amit a kisdobosok készítettek a KMP-ről. A bemutató végén az úttörőház igazgatója, Simon Jenő­­né az eddig végzett jó munka jutalmául átadta a megyei úttörő­­elnökség dicsérő oklevelét. A téli szünetben ifikkel közösen rende­zik meg a KIMSZ-vetélkedőt! * A téli szünet idejére tervezett programról írt Jánoshalmáról Gunda Edit. December 23-án, az úttörőtanács karácsonyi bált ren­dez, ahova mindenki elhozhatja a legjobb barátját is. A nyolcadi­kosok KISZ-fiatalokkal közösen emlékeznek meg a KIMSZ-évfor­­dulóról. Január 2-án a nagyköz­ségi tanács rendez a pajtásoknak játékos sportvetélkedőt. Edit szívesen levelezne nyolca­dikos úttörőkkel. Olyanok levelét várja, akik a könyveket, az uta­zást és a zenét szeretik — címe: Jánoshalma, Magyar u. 11. * Lezajlott az úttörővezetői ta­nácskozás Nemesnádudvaron is — írja levelében Simon Mátyás tu­dósító. Szép sikerekről számol­hattak be a résztvevőknek a csapat elöljárói és a meghívot­tak előtt. Ezek között a legna­gyobbnak — érthetően — a KISZ KB vörös selyemzászlaját tartják, amit két esztendővel ezelőtt nyer­tek el. Ez pedig további jó moz­galmi munkára sarkallja a csapat minden tagját. * Szecskó Anita Soltvadkertről nagyszerű eseményről számol be: a csapat megünnepelte a KMP megalakulásának évfordulóját. Minden raj felkért egy párttagot, hogy segítsen nekik a kutatómun­kában. Az ünnep napján minden raj ahhoz a pártalapszervezethez ment, ahova patrónusa tartozott. A pajtások részt vehettek egy taggyűlésen, elmondhatták kuta­tásaik eredményét is. A K1MSZ- évforduló megünneplését a fenyő­ünnephez kapcsolják, és meghív­ják a nagyközség KISZ-fiataljait, a patronáló szervezetek képvi­selőit. * A téli szünet idején is várjuk leveleiteket, beszámolóitokat ter­veitekről! Rejt vény fej tőknek Az elmúlt héten közölt találós kérdésekre csak néhány megfej­tés érkezett. A beküldés határ­idejét ezért meghosszabbítjuk, le­gyen ideje minden rejtvényszere­tő pajtásnak részt venni ezen a vetélkedőn. A megfejtéseket de­cember 28-ig várjuk. Selmeci Katalin A Jelenkor decemberi száma Az NDK az UNESCO-programban (10.) Hálaadó szeretettel és csatto­gó tenyérrel vágta hátba öccsét a kőfaragó. — Zollék miatt nem aggódom. Olyan az én öcsém, hogy a falon keresztül is meglátja a hasznát. Rózsi pláne megért bennünket. — Várj — próbált gondolkodó képet vágni a kövér kőműves, mintha éles esze lenne. — Hadd törjem egy kicsit a kókuszomat. Hát ahogy vesszük. így az első hallásra mintha lenne benne fan­tázia. Isten bizony. Na, Rózsikám, szólalj fel te is a taggyűlésen. Hallottad, az a kérdés, hogy kire szavazzunk. A jámbor asszony tompán né­zelődött. Szeme, arca nem árult el egyebet, csak az önkéntes, jó­hiszemű kiszolgáltatottságot. — Nekem eddig is úgy volt jó, ahogy a család akarta. Edit úgy érezte, most jött el az ideje, hogy összegezzen. Biztos po­zícióból, éles tekintettel figyelte férjét. — Akkor tulajdonképpen öten már döntöttünk is. Mi a vélemé­nye a kisebbségnek? A tanáron csak a tétova tűnő­dés, a kedvetlen viselkedés lát­szott. — Mármint a kisebbség?... Egyelőre a legnagyobb zavarban van. Férje örök vitatkozási hajlamá­ra célozva kedveskedő fölénnyel szólt Edit: — Ez meglepő. — Édesapád mit mond? — Bevallom, ő is a kisebbség­hez tartozik. — Pedig ő is lakástulajdonos. — De hallgatni fog ránk — je­lentette ki Edit máris győztesen. Az állítást épp ily magabizto­san tagadta a tanár. — Most az egyszer aligha. Paula az öreg Burján ellenke­zését kicsinyéivé próbált hatni az okvetetlenkedő tanárra. — Kitelik tőle, de nem valószí­nű. Remélem, józansága ezúttal is nagyobb lesz, mint a konoksága. — Szóval zsarolni akarjátok? — vette elő epésebb kedvét Danka Károly. Dezső vésztjóslón nyalogatta pi­pája csutoráját, mégsem lépett arénába. Edit intette is a tekin­tetével, hogy maradjon nyug­ton. Inkább maga próbálkozott panaszkodó kérleléssel. — Most nem az apánkról van szól. Hanem rólad. Ötünknek az a \éleménye, hogy érdemes neki­vágni. Erre te tüntetve ellenzék­be vonulsz. Könyörgöm, légy be­látással. Ne ellenkezz velünk .., — Úgy is van! — ejtette oda pont gyanánt a bunkót Zoltán, aki a frissen meggyőzőitek heves­ségével kelt a terv védelmére. — A családi békét, senki ne merje bántani. Keccselünk újra és kész! Rózsi úgy féltette férjét, mint­ha az zsenge nebáncsvirág lett volna. — Már megint 'beleártod ma­gad? ... A mamlasz boldogok gyengéd­ségével mentegetőzött a kőműves: — Valamivel ezután is foglal­koznom kell, kiskutyám. Meg­ölne az unalom. Danka lehangoltan fejezte ki fonák elismerését: — Te legalább őszinte vagy. — Velem aztán ne kötekedj, mert megjárod! — Rendben van — állt eléje megadón a karcsú Danka. — Nyugodtan üss le. Zoltánban kétségtelenül na­gyobb volt a jóérzés, mint a láng­elme. Visszakozva szájait. — Attól, hogy melós az ember, még lehet gógyija. Igenis jól jön az a dohány. Bízd csak ránk. A Burjánok ehhez jobban értenek. Ha nem szívóskodsz annyit, rajon­­gani fogok érted. De ha raplis­­kodsz, isten bizony úgy csinálok veled, ahogy a rossz fattyúkkal szokás. — Kecsegtető kilátás. De ha nem haragszol, emlékeztetnélek, hogy véletlenül éppen az én la­kásomban vagyunk. Itt még te sem ígérheted be a rokoni verést. Ezt nem kifogásolhatta Zoltán. Türelmét mégis elvesztette, mér­gesen ágált: — Vastag vagy, édesapám! — Tovább nem jutott. Feleségére förmedt. — Gyere innen kisku­tyám. Inkább Lajosmizsére járok vendégségbe, minthogy ide még egvszer betegyem a lábam. Az elhatározáshoz méltó harag­gal vonult ki. Rózsi szeppenten követte. De ő nem akart örökre távozni. Esdekelve szólt a morco­sán hallgató rokonokhoz: — Nem érdemes veszekedni., . Hiszen olyan szépen megvoltunk eddig. Jussatok dűlőre vala­hogy .. Figyelemre se méltatták. Ahá­­nyan voltak, annyi felé néztek, csak a távozó Rózsira nem. 14. Dezső szemrehányó pillantások­kal méregette Danika Károlyt. Ne­heztelés, lenézés, bosszúvágy tet­te ingerlékennyé. — Nem kell ám azt hinned só­gor, hogy mindig csak a tanárok­nak lehet igazuk. Épp oly nevetségesnek, mint sértőnek találta a fiatal tanár azt a fölényeskedő hangot, melyet kö­vetkezetesen használt vele szem­ben a kőfaragó. — Ki tart arra igényt, hogy igazat adj nekem? Válj meg a lakásodtól, ha mindenáron nyolc-, száz darab ötszázforintost akarsz imádattal átnyálazni. örülni fo­gok a boldogságodnak. De ehhez mi szükség van énrám? Ágaskodva csapott le rá a kőfa­ragó. — így beszól, aki birtokon be­ül érzi magát! Jaj de nagy a mellényed! De 'henceghetnél-e ilyen lakással, ha egyedül kellett volna kinyögnöd?! Danika nem bocsátkozott fele­selésbe. Hosszú derekát sem nyúj­togatta. Inkább visszahúzódott a kimértség fedezékébe. Bár a kő­faragóval vitázott, szavait az asz­­szonyokna'k is szánta. — Rokonszenves ember vagy, Dezső, csak az a baj, hogy vala­hol elvesztetted a jóízlésed. Ve­gyem talán ajándéknak az ottho­nomat? Éppen úgy megdolgoztam érte, mint te a magadéért.'Rend­ben van, a szakmunkához nem értek. De rogyásig 'hordtam a mal­tert, kevertem a betont, oipeltem a téglát a kezed alá. Kuhikoltam, homokot, kavicsot, salakot tallcs­­káztam. Amíg el nem készült a vezeték, ilajiíban húztam ide a vi­zet, mint az öszvér. Egy évnél tovább trógeroltam minden este, minden vasárnap, minden ünnep­napon. Ennyi robot, után talán csak jogom van a magaménak érezni az otthonomat? — Már megint a gumiasztalon pattogtak — békítet'te őket Paula, nem feledve, hogy a pártatlanság védelmére szánta el magát. — Moderáld magad, Dezső. Hiszen Karcsi még nem is tudja ponto­san, hogy miről van szó. Danka késedelem nélkül meg­nyugtatta : — Miért ne tudnám. A kapzsi­ságról van szó. Mivel divat ma­napság a pénz után loholni, gye­rünk hát, nehogy hülyének nézze­nek bennünket a harácsolók. Az a szerencsétek, hogy keveset tudtok ennek a szenvedélynek a veszé­lyeiről. Danka indulati hőemelkedése láttán furcsa mód alább szállt Dezső hevessége. Hogy ne vádol­hassák bunkóssággal, megpróbál­kozott, a szellemibb viselkedéssel. Hadd lássák, partnere tud lenni a magát sokra tartó tanárnak is. — Jól figyelj, sógor, egy valódi kőfaragó mester beszél hozzád. Elképzelheted, hogy kínos dolog a véső mellé ütni, pláne, ha érzé­kenyek az ember körmei. Fölösle­ges a veszélyekre hivatkozni. Ezekkel én jobban tisztában va­gyok, mint három tanári kar együttvéve. De az előnyökkel is, amikről viszont neked teljesen homályos fogalmaid vannak, Most figyelj élénken a Dezső bácsira: négyszázezret ér minden ilakás. Négyszázezret, kápéban. Az egész ház egymillió-hatszázezret. Le­vonjuk belőle a háromszázhúsz­ezer OTP-kölcsönt és mindjárt megkérvényezzük az új hitelt. Harmlncezerért új telket veszünk, másik harmlncezerért bontási anyagot. Ez ugye eddig azt mond­ja. hogy h á roms zá znyolcvanezer, mínusz az egymillió-hatszázezer­ből. Béketűrőn, de eltökélten mon­dott ellent Danka. — Nem, nem dobhatom oda prédának az otthonomat. (Folytatása következik.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents