Petőfi Népe, 1978. december (33. évfolyam, 283-308. szám)
1978-12-22 / 301. szám
1978. december 22. • PETŐFI NÉPE • 3 AZ ORSZÁGGYŰLÉS TÉLI ÜLÉSSZAKA Markója Imre beszéde Dr. Markója Imre igazságügyminiszter az új Büntető Törvénykönyv javaslatáról szóló előadói beszédében mindenekelőtt azt hangsúlyozta, hogy a jog és az ehhez mindig kapcsolódó jogi kényszer a szocializmusban is egyik fontos szervezője és szabályozója a társadalmi-gazdasági folyamatoknak. Védelmi eszköze a társadalmi haladásnak, a megvalósult demokráciának, a biztosított emberi jogoknak és egyben jelentős eszköze az államipolgári nevelésnek és tudatformálásnak is. A büntetőjognak és a büntetőjogi kényszernek különösen a társadalom védelmében és az állampolgárok tudatformálásában van vitathatatlan szerepe. A büntetőjog egyébként a legélesebb jogi eszköz az államhatalom kezében; s, hogy a társadalom milyen mértékben kénytelen alkalmazni a jognak ezt az éles fegyverét, az döntően a társadalmi viszonyok fejlettségétől, a társadalom tudati és morális állapotától; nem utolsósorban a bűnözés helyzetétől függ. — Döntő eredményként könyveljük el — és erre minden alapunk megvan —, hogy népünk többsége magáénak érzi és becsületes munkával híven szolgálja a szocialista rendszert, törvénytisztelő emberként él és dolgozik. Tudjuk ugyanakkor, hogy mindez nem magától jött létre, hanem a jó politika és a szívós nevelő, meggyőző munka eredménye. Tudjuk azt is, hogy társadalmunknak vannak még ellentmondásai, nálunk is fellelhetők még a lakosság tudatilag és morálisan elmaradott csoportjai. Megtalálhatók az olyan emberek, akik a szocialista életmód és együttélés szabályainak erkölcsi követelményeitől eltérnek vagy megsértik államunk törvényes rendjét; akiknél tehát változatlanul fontos feladat a meggyőzés, a felvilágosítás és a nevelés, a tudati és az erkölcsi ráhatás. .Ami pedig a bűnözés helyzetét Illeti — folytatta —, itt is büszkén vallunk arról a nagy fejlődésről, amely a felszabadulás előtti állapotokhoz képest a bűnözés visszaszorításában, főként társadalmi gyökereinek kigyomlálása révén bekövetkezett. Mégis, e téren sem vagyunk önelégültek. .Korántsem tartjuk megnyugtatónak azt a helyzetet, hogy a bűnözés mértéke az elmúlt másfél évtizedben lényegében azonos szinten mozgott — az ismertté vált bűncselekmények száma évente 120 ezer körül alakult —, s hol kisebb, néhány százalékos csökkenésnek, hol pedig kisebb, néhány százalékos emelkedésnek voltunk tanúi. A bűnözés elleni küzdelemben tehát további határozott erőfeszítésekre van szükség a nagyobb eredmény eléréséhez. 'Ehhez viszont tisztán kel,l látni abban a nagyon fontos kérdésben, hogy a bűnözés a szocializmusban is társadalmi jelenség. Ha pedig ez így van, kézenfekvő, hogy a jobb munka megkövetelésénél figyelmünk középpontjába á bűnözés okaként vagy feltételeként szereplő társadalmi jelenségek elemzését — és ott, ahol szükséges és lehetséges —, megváltoztatását, negatív következményeinek kiszűrését kell helyeznünk. Ilyen szemlélet mellett, talán .meggyőzőbb annak hangsúlyozása, hogy a bűnözés elleni eredményes küzdelem elképzelhetetlen a társadalom legszélesebb körű összefogása nélkül. Ezért is szentelünk olyan nagy figyelmet bűnüldöző és igazságügyi szerveink tevékenysége állandó tökéletesítésének, s különösen annak, hogy helyes büntetőpolitikai elvek szerint dolgozzanak. Ennek lényege pedig abban foglalható össze, hogy minden bűncselekményt igyekszünk feltárni, a bűnelkövetőkkel szembeni fellépést elkerülhetetlenné, következetessé tenni, s törekszünk értelmesen, azaz differenciáltan és messzemenően egyéniesítve büntetni. — Miért tartjuk szükségesnek most, 1978-ban a fejlett szocialista társadalom építésének időszakában az új Büntető Törvénykönyv megalkotását? Egyszerűen azt szeretnénk, ha büntetőjogi szabályozásunk a lehetséges módon teljes összhangba kerülne a társadalmi gazdasági és tudati viszonyainkban békövetikezett változásokkal, még jobban kifejezné említett és a gyakorlatban is bevált büntetőjogi elveinket és büntetőpolitikai céljainkat, továbbá az eddigieknél korszerűbb, hatásosabb a társadalmi fejlődéssel jobban összhangban álló eszköztárát teremtené meg a bűnözés elleni eredményesebb küzdelemnek. Ezért tanulmányoztuk a több mint négy évig tartó előkészítés során nagy gonddal szocialista építésünk általános tapasztalatait és törvényszerűségeit, társadalmunk tudati és morális állapotát, a bűnözés helyzetét és várható alakulását. És ezért bocsátottuk a törvénytervezetet széles körben vitára az állampolgárok és a a szakembereik között. A továbbiakban vázolta a magyar büntetőjog fejlődésének történetét, majd rámutatott: — E törvényjavaslat remélhető elfogadásával tulajdonképpen befejezzük az igazságügyi jogszabályok megújítását. Igaz — és ezt kötelességem jelenteni —, hogy az új Büntető Törvénykönyvvel összefüggésben 1979 első félévében még néhány jogszabály megalkotására sor kerül. Ezek a jogszabályok azonban — terveink szerint — mind napvilágot látnak az új Büntető Törvénykönyv hatályba lépése előtt. Azért javasoljuk, hogy az új büntető törvény 1979. július 1- ével lépjen hatályba, mert szeretnénk, ha addig a bűnüldöző és igazságügyi apparátusok felkészülhetnének a törvény alkalmazására, az irányító szervek pedig minden feltételt biztosítanának ehhez, ideértve a végrehajtási jogszabályok megalkotását is. Az előadói beszéd ez utóbbival kapcsolatban külön, is hangsúlyozta, hogy a gazdasági bűncselekmények ilyen típusú szabályozása nem jelent „menlevelet” a társadalmi vagyonnal szándékosan felelőtlenül gazdálkodóknak, az üzéreknek, az árdrágítóknak, a bűnös eszközökkel harácsolóknak, a vesztegetőknek, a gazdasági fegyelem, a társadalmi érdékek tudatos és súlyos megsértőinek. Ezekkel szemben továbbra is szigorúan kell fellépni. A vagyon elleni bűncselekmények között is több olyan jelenleg büntetendő magatartás van, amelynél a bírósági eljárás szükségtelen^ illetve amely szabálysértési úton is hatékonyan elbírálható. A lopás, a sikkasztás, a csalási, a jogtalan elsajátítás, a szándékos rongálás és a hűtlen kezelés bűncselekményt és szabálysértést megvalósító alakzatait jelenleg az 500 forintos értékhatár választja el egymástól. A gyakorlati tapasztalatok azt mutatják, hogy az ennél valamivel nagyobb kárt okozó magatartás társadalmi veszélyessége is lehetővé teszi a büntetőjogon kívüli felelősségre vonást. Sőt, az ilyen cselekmények miatt a szabálysértési eljárásban kiszabható pénzbírság a jelenleginél sokszor hatékonyabb, gyorsabb eszköz is lehet. Ezért külön jogszabályban a szabálysértési értékhatár ezer forintra emelésére tesznek majd javaslatot. E körben — értékhatártól függetlenül — továbbra is bűncselekmények ma radnának természetesen azok az esetek, A büntetőjogi felelősségre vonás alapjairól, valamint a törvényjavaslat büntetési és intézkedési rendszeréről szólva kiemelte: — Ami a büntetőjogi felelősséget illeti: ennek alapja változatlanul a bűnösen, szándékosan vagy gondatlanságból tanúsított olyan, társadalomra veszélyes magatartás, amelyet a büntető törvény bűncselekménynek nyilvánít és büntetni rendel. A büntetés tehát alapvetően ahhoz igazodik, hogy a cselekmény milyen mértékben veszélyes a társadalomra. Ugyanakkor az elkövető társadalmi veszélyességének is komoly jelentősége lehet a büntetőjogi felelősség hogyanjának és mértékének megállapításában. Ezt a törvényjavaslat is szem előtt tartja, amikor a visszaeső bűnözőkkel szembeni s?,igorú. az eddigieknél differenciáltabb és így hatékonyabb büntetőjogi védelem rendszerét megteremti. A büntetési rendszert illetően pedig utalnék arra — mondotta —, hogy a szocialista büntetőjog fejlődésében az utóbbi időszakban a legjelentősebb változásoknak e területen vagyunk tanúi. A szocialista országok büntetési rendszerében — bár korai tenne megkérdőjelezni a szabadságvesztés büntetés szükségességét — / mégis, ma már korántsem ez az egyedüli és alapvető büntetési eszköz. sőt egyre inkább előtérbe nyomulnak a nem szabadságvesztés jellegű büntetések és intézkedések. E büntető törvénykönyvekben a hagyományosan ismert büntetések kiegészülnek védő, nevelő és egészségügyi intézkedésekkel, a bűnelkövetőknek a társadalomba való beilleszkedését előmozdító utógondozási rendszerékkel. A miniszter ezt követően aláhúzta, hogy a törvényjavaslat büntetési és intézkedési rendszere is ezeket a törekvéseket tükrözi. A szabadságvesztés például — A törvényjavaslat tükrözi azt a fejlődést is — folytatta Markója Imre —, amely a bűnözés elleni harcban az államok közötti együttműködés terén végbement. A törvényjavaslatnak a büntető eljárás felajánlására, a külföldi bíróság ítéletének elismerésére. valamint a büntetés végrehajtásának kölcsönös átvételére vonatkozó rendelkezései a szükséges esetekben megteremtik a bűnözés elleni nemzetközi öszszefogás kereteit. De épp ilyen fontos nemzetközi vonatkozású jellemzője a javaslatnak az is, hogy rendelkezéseiben messzemenően érvényesíti mindazokat a nemzetközi kötelezettségeket, amelyek a különböző nemzetközi egyeményekböl hárulnak a Magyar Népköztársaságra is. Ezzel kapcsolatban két nevezetes egyezményre, Illetve dátumra külön is felhívnám a figyelmet. A közelmúltban volt 39 éve annak, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetének III. közgyűlése elfogadta az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatért., amelyet mi hazai munkánkban mindig is fontos és irányadó dokumentumnak tekintettünk. A fnásik neveamelyéknél az elkövetés módja — betöréses lopás —, illetve az elkövető személyisége — visszaeső — fokozottabban veszélyes a társadalomra. A törvényjavaslat „dekriminalizáeiós” törekvései más területeken sem jelentik a bűnüldözés fellazítását, csupán a büntetőjog határainak ésszerű megvonását, a felelősségre vonás mikéntjének differenciálását. lA miniszter a továbbiakban a büntető magatartások törvényi szabályozásának egy további fontos jellemzőjéről, a differenciálásnál szólt. Kiemeltei, hogy ezt az egyes bűncselekményfajták helyes, és a jogkövetkezményekben is kifejezésre jutó értékrendjének megállapításán keresztül érték el. Így kapott a javaslatban az állam és az emberiség elleni bűncselekmények mellett központi szerepet az emberi élet hatékony védelme. Az igazságügy miniszter a büntetendő magatartások meghatározását illetően a fő törekvések között szólt még arról is, hogy igyekeztek száműzni a törvényjavaslatból mindenfajta homályos, pontatlan., vagy hibás és emiatt félreérthető, a gyakorlatban zavarokat okozó megfogalmazást. Emellett törékedtek a közérthetőségre és a lehetséges mértékig az egyszerűsítésre is. Ezzel eredményesen szolgáljuk a megelőzést is, amelynek egyik fontos feltétele, hogy az állampolgárok ne csak megismerjék, hanem meg is értsék a rájuk vonatkozó törvényes rendelkezéseket. a törvényjavaslat szerint meghatározott esetekben — lehet életfogytig tartó, illetve az eddigi 1 hónapos alsó határ helyett 3 hónapról 15 évig, halmazati vagy összbüntetés esetén 20 évig terjedő. Ez a büntetés a bűncselekményeik többségénél alkalmazható, számos új rendelkezés biztosítja azonban. hogy a végrehajtandó szabadságvesztésre csak a valóban indokolt esetekben kerüljön sor. Így néhány bűncselekménynél a büntetés kizárólag pénzbüntetés lehet. A szabadságvesztés helyettesítését célozza a melléklbüntetésék. tehát például a járművezetéstől való eltiltás — önállóan, főbüntetés kiszabása nélküli alkalmazásának lehetősége. Ilyen irányban hat az. az új intézmény is, hogy 6 hónapi szabadságvesztésnél enyhébb büntetés helyett munkaterápiás intézeti kezelésié kötelezhető az, elkövető, ha bűncselekménye alkoholista életmódjával függ össze. — A javaslat ügyel arra is, hogy a szabadságvesztéssel nem járó — úgynevezett nevelő jellegű büntetések és intézkedések a társadalom védelmét megfelelően szolgálják és az elítélt se érezze magát „felmentettnek”. Ezért a tervezet tehetővé teszi olyan magatartási szabályok előírását, amelyek megszegése súlyos következményekkel jár. Egyébként már most rendelkezünk azzal az apparátussal is. amely képes e magatartási szabályok megtartásának ellenőrzésére. A büntetések és intézkedések rendszerének bővülése, szélesedése tehát — amellett, hogy jó feltételeket teremt az eddigieknél differenciáltabb és hatékonyabb felelősségre vonási gyakorlat kialakítására, s ezzel az eredményesebb bűnmegelőzésre — a jogalkalmazók, elsősorban a bíróság iránti bizalmat is kifejezi. Minél nagyobb tehetőséget ad ugyanis a törvény a jogkövetkezmények kiválasztására, annál nagyobb a jogalkalmazó, a lgíró felelőssége önmagával és a társadalommal szemben. zetes egyezmény és esemény pedig az, hogy 10 éve, 1938. november 26-án hagyta jóvá az ENSZ közgyűlése a háborús és az emberiség elleni bűntettek elévülésének kizárásáról szóló nemzetközi egyezményt. Mi ennek az egyezménynek is eleget téve a mostani törvényjavaslatban is támogatjuk azokat a nemzetközi erőfeszítéseket, amelyek arra irányulnak, hogy a háborús és népellenes bűncselekmények soha ne évüljenek el. Amikor a Minisztertanács nevében kérem, hogy a tisztelt országgyűlés a törvényjavaslatot vitassa meg, fogadja el és iktassa az ország törvényei közé. még egyszer annak a meggyőződésünknek szeretnék hangot adni, hogy az új törvény segítségével, a társadalom tevékeny támogatásával, a bűnüldöző és igazságszolgáltatási szervek jobb munkájával. a szükséges nemzetközi összefogással fokozottan úrrá tudunk lenni ezen a társadalmi gondunkon is, és a szocializmus erejét, korlátlan tehetőségeit e vonatkozásban is bizonyítani tudjuk. Dr. Juhász Tibor felszólalása A7, orvos arra törekszik, hogy megismerje a betegség kórokozóit, gátat vessen a fertőzésnek, széles körű felvilágosító munkával szolgálja az, általános egészségvédelmet és legnagyobb öröme, ha a beteg meggyógyul, ha egyes betegségek csökkennek, vagy megszűnnek. Egyszóval, ha úgy érzi, hogy népünk egészségének védelme érdekében mindent megtett, eredményesen dolgozott. Ne vitassuk el ezt az örömet büntető jogászainktól sem, akik a társadalom betegeit, sérültjeit szeretnék meggyógyítani, és akik a fejlődő és egyre változó társadalmi viszonyok mellett a bűncselekmények számának csökkentésére, megelőzésére, az egész társadalom védelmének biztosítására törekszenek. Az, új Büntető Törvénykönyv tervezete a büntetőjogtudomány minden ágának tapasztalatával, a büntetés tana minden eszközévé! lehetőségével ezt a célt kívánja szolgálni. Az új Büntető Törvénykönyv tervezetében írt célokat sem lehet együttes társadalmi erőfeszítés nélkül elérni. E törvény sem nélkülözheti a szocialista együttélés alapvető szabályainak betartására irányuló nevelést, tudatformálást, az önkéntes jogkövetéshez szükséges társadalmi összefogást. Felszólalásomban kizárólag a közlekedési bűncselekményekkel szerelnék foglalkozni. E bűncselekmények körén belül is csak két kérdést szeretnék vizsgálni: Egyik: milyen eszközüt kel. intézkedésekkel és .büntetésekkel kívánja szolgálni a törvényjavaslat e bűncselekmények csökkenését, illetve megelőzését. Másik: milyen jelentékeny segítséget kaphat a javaslat a társadalom védelme érdekében népünk legszélesebb rétegeitől. A javaslat küilön fejezetben foglalkozik a ' közlekedési bűncselekmenyekkel. E szerkezeti megoldás is figyelmeztetni akar közlekedésünk rohamos fejlődésére. Rendelkezései hatékonyabban kívánják szolgálni a közlekedés biztonságát. Egyúttal azonban választ adnak arra a laikusok által sokszor hangoztatott téves nézetre is. hogy a közlekedési bűncselekmények számának megnövekedése a gépkocsik számának gyarapodásával szükségszerű és törvényszerű összefüggést mutat. Ez a felfogás egyrészt ellentmond a több éves összehasonlító statisztikai adatoknak, másrészt nem kétséges, hogy a cselekmények valódi okai döntően tudati tényezők hiányára, a közlekedésben való felelőtlen részvételre vezethetők vissza. A közlekedési bűncselekmények fejezetéből néhány új rendelkezésre szeretnék utalni: A kisebb súlyú, jelentéktelen sérülést okozó cselekmények kikerülnek a büntetőjogi felelősségrevonás -köréből, és azók szabálysértésként nyernek elbírálást. Az ittas járművezetés és az ilyen állapotban elkövetett közúti baleset változatlanul súlyosabb megítélés alá esik, és ez kifejezésre jut a javaslat által,, alkalmazható fő- és mellékbüntetésekben is. A járművezetéstől való eltiltás fő- és mellékbüntetésként való bevezetése széles körű lehetőséget ad a jogalkalmazónak. Egyrészt azzal, hogy a bírói eljárásban a határozott ideig tartó eltiltás legrövidebb időtartama is egy év, másrészt lehetőség nyílik arra, hogy a bíróság a járművezetéstől az arra alkalmatlan személyt véglegesen eltiltsa. Az alkalmatlanság — és ezt szeretném kiemelni — nem kizárólagosan egészségügyi alkalmatlanságot jelent. Az is alkalmatlan lehet a járművezetésre, aki a közúti közlekedés szabályaival konokul, sorozatosan ittasan szembehelyezkedik. Nem a közlekedési bűncselekmények körébe tartozik, de itt kell megemlíteni, hogy a járművezetéstől való eltiltásra lehetőség van akkor is, ha a járművet más bűncselekmények elkövetéséhez használják. Ezzel a törvényjavaslat az úgynevezett mozgó bűnözés elleni eredményesebb fellépést kívánja elősegíteni. A gépjármű ugyanis nemcsak az egymástól nagyobb távolságban elkövetett cselekmények gyors végrehajtását, hanem a helyszínről váló menekülést is megkönynyíti, viszont megnehezíti a bűncselekmény felderítését. Amikor a közlekedési bűncselekmények és az emberi magatartások közötti kapcsolatot vizsgáljuk, azt hiszem, abból az általános és talán közhellyé vált két mondatból indulhatunk ki: mindenki közlekedik, és mindenkit hazavárnak. E két igen fontos mondat arra késztet valamennyiünket, hogy arra törekedjünk, hogy a közlekedés minden résztvevője biztonságban, baleset nélkül, épségben érjen haza. E cél megvalósítása érdekében néhánv gondolat: Embertársi kötelességünknek, szigorú társadalmi parancsnak kell tekinteni azt az alapvető szabályt, hogy a járművezetőket ne kínáljuk szeszes itallal. Jelentős segítséget adhat a javaslat bűncselekmények megelőzésre irányuló céljainak megvalósításához a lelkiismeretes szervizszolgálat, az utak gyors és gondos, az időjárási viszonyoknak megfelelő állandó karbantartása. Végül és nem utolsósorban minden járművezetőnek az a személyes tudata, hogy a gépjármű veszélyes üzem, amelynek biztonságos vezetését az alkohol és a helytelenül megválasztott sebesség károsan befolyásolja. Ha csak e két tényezőt iktatnánk ki a baleseti okok közül, már is mást mutatna a statisztika. A törvényjavaslatot elfogadom, és képviselőtársaimnak is elfogadásra ajánlom. A miniszter expozéja után, a törvényjavaslat vitájában felszólalt Földvári József Baranya megyei képviselő, a törvényjavaslat bizottsági előadója, dr. Antalffy György Csongrád megyei képviselő! Fiala Tivadarné Heves megyei képviselő, dr. Szíjártó Károly legfőbb ügyész, dr. Nezvál Ferenc budapesti, dr. Bogdán János Veszprém megyei, dr. Mátay Pál Fejér megyei, Ruisz József Vas megyei, dr. Németh Pál Borsod megyei és dr. Juhász Tibor Bács- Kiskun megyei képviselő, akinek felszólalását lapunk harmadik oldalán ismertetjük. Mivel több felszólaló nem volt, dr. Markója Imre igazságügyminiszter yálasza következett. Ezután az országgyűlés határozatot hozott: törvényerőre emelte a Büntető Törvénykönyvről szóló javaslatot. A továbbiakban interpellációk előterjesztésére került sor. Az interpellációra adott válaszokat az interpelláló képviselők és az országgyűlés jóváhagyólag tudomásul vette. Az országgyűlés téli ülésszaka Apró Antal zárszavával ért véget. (MTI) Továbbra is szigorúan kell fellépni a társadalmi érdekek tudatos és súlyos megsértőivel szemben A Büntető Törvénykönyv célja, hogy védelmet nyújtson a társadalomra veszélyes magatartásokkal szemben, neveljen a szocialista társadalmi együttélés szabályainak megtartására, a törvények tiszteletére. Elsődlegesen azt vizsgáltuk, hogy hazai viszonyaink — de a nemzetközi bűnözés helyzete is — létrehozták-e olyan, a társadalomra veszélyes új jelenségeket, melyek büntetőjogi üldözése szükséges? Ilyen irányú vizsgálódásunk igenlő választ adott erre. Ezért tartalmaz a törvényjavaslat több új bűncselekményi meghatározást. így — döntően a nemzetközi összefüggések miatt — büntetőjogi védelmet biztosítunk a terrorcselekmények, a muzeális értékek fosztogatása, rongálása, illetve az ország területéről engedély nélkül történő kivitele ellen, ültetve fokozzuk a kábítószerrel és a .kábító hatású anyagokkal kapcsolatos cselekmények büntetőjogi fenyegetettségét. Viszont mindenekelőtt az Itthoni veszélyhelyzetek felismerése miatt védjük büntetőjogilag Is az emberi környezetet, természeti értékeinket, műemlékeinket és más fontos érdekeinket. Ezt követően annak az elemzését végeztük el, hogy vajon minden, a jelenlegi büntető törvényünkben szabályozott magatartásforma eléri-e azt a veszélyességi fokot, ahol már elkerülhetetlen a büntetőjogi felelősségre vonás. Az elemzés azt mutatta, hogy egyes esetekben itt is indokolt a változtatás igénye. Szakkifejezéssel élve, helyzetünk megengedi, hogy egy lépést előre tehessünk a dekrimínalizáció útján, azaz egyes magatartásokat, bár — veszélyesek a társadalomra — kiiktassunk a büntetőjogi szabályozásból. így például indokoltnak látszik, hogy a kisebb súlyú becsületsértéSi és magánilaksértési ügyeket, biznyos csekélyebb jelentőségű közlekedési bűncselekményeket, a kis kárt okozó vagyon elleni cselekmények újabb csoportjába tartozó ügyeket szabálysértésként bírálják el a jövőben. A törvényjavaslat ugyancsak szűkíti a büntetendő magatartások körét a gazdálkodás rendje elleni bűncselekményeknél is, ahol a jövőben azokkal a népgazdaság érdekeit jelentősen sértő, a társadalomra kiemelkedően veszélyes cselekményekkel szemben indokolt csak a büntetőjogi felelősséget kilátásba helyezni, amelyek esetében a gazdasági szankciók, illetve az egyéb felelősségi formák már nem elegendőek. Nemzetközi kötelezettségeink A differenciáltabb büntetőjogi védelem 9 Az országgyűlés téli ülésszakán Kádár János, Biszku Béla és Fock Jenő. (Telefoto — KÍ3.)
