Petőfi Népe, 1978. december (33. évfolyam, 283-308. szám)

1978-12-22 / 301. szám

T 2 • PETŐFI NÉPE m 1978. december 22. Megkezdődtek a szovjet-amerikai külügyminiszteri tárgyalások események sorokban BRÜSSZEL Kétévi tárgyalás után csütör­tökön hajnalban megállapodás született Görögország közös piaci csatlakozásának feltételeiről Hans-Dietrich Genscher nyu­gatnémet külügyminiszter, az EGK miniszteri tanácsának soros elnöke bejelentette, hogy a Ral­­lisz görög külügyminiszterrel és Kontogiorgisz közös piaci ügyek­kel foglalkozó tárcanélküli mi­niszterrel folytatott tárgyalások eredményeként áthidalták a Gö­rögország teljes jogú közös piaci tagságáig tartó átmeneti időszak nehézségeit A megegyezés érde­kében mindkét fél jelentős en­gedményeket tett. (MTI) TOKIÓ Szerdán Tokióban kormánykö­zi jegyzőkönyvet írtak alá a Szovjetuniónak nyújtandó 59 milliárd jen összegű japán bank­hitelről. A hitelt nagy átmérőjű gázcsövek japán cégektől , való vásárlásának finanszírozására fordítják. A kölcsönösen előnyös üzlet az 1976—.1980-na megkötött szovjet—japán árucsere-forgal­mi és fizetési megállapodás vég­rehajtásának új lépése. (TASZSZ) BUENOS AIRES Az argentin szövetségi bíróság „terrorcselekmények” vádjával tízévi szabadságvesztésre ítélte Juan Martin Guevarát, a legen­dás hírű forradalmár, Che Gue­vara testvérét. Juan Martin Gue­varát 1975-ben tartóztatták le „törvénytelen szervezkedés, til­tott fegyverviselés, okirathamisí­­tás és az áUambiztansági törvé­nyek megsértésének” vádjával. (MTI) PÁRIZS Tize '.kilenc fejlett tőkés ország szerdán elhatározta, hogy jövő év októberé' az ..energiatakaré­kosság hónapjának” nyilvánítja. (Reuter) LISSZABON__________________ Munkások százai tűntettek szerdán este Lisszabon központ­jában a munkaügyi minisztérium épülete előtt. Amiatt tiltakoztak, hogy munkáltatóik jelentősen el­maradtak a bérek kifizetésével. A szakszervezetek szerint 49—50 ezerre tehető azok száma. akik nem kapták meg fizetésüket és az eLmaradás egyes ágazatokban, főleg az elektromos cikkeket gyártó iparágban 24 hónapot is eléri. (AFP) TEHERAN A múlt hét végén Délnyugat- Iránban lezajlott földrengés ha­lálos áldozatainak száma 73-ra emelkedett. A természeti ka­tasztrófa 309 falut pusztított el Isfahan és IVTashed-Sulejman tartományokban. (INA) A?, amerikai ENSZ-misszió épü­letében délelőtt megtartott közel kilencvenperces üléssel csütör-. tökön megkezdődött Genfben Andrej Gromiko szovjet, és Cy­rus Vance amerikai külügymi­niszter újabb tárgyalássorozata, amelynek elsődleges célja a ha­dászati támadó fegyverzetek kor­látozásáról megkötendő második szovjet—amerikai megállapodás előkészítése. A körülmények ked­vező alakulása esetén pedig vég­leges farmiába öntése. A külügy­miniszterek ezen túlmenően ter­mészetesen eszmecserét folytat­tak a feleket kölcsönösen érintő egyéb nemzetközi kérdésekről is. A csütörtök délelőtti ülésen szovjet részről Gromiko mellett jelen volt Georgij Kornyijenko, a külügyminiszter első helyettese, Anatolij Dobrinyin, a Szovjet­unió washingtoni nagykövete, és V. P. Karpov, a hadászati táma­dó fegyverzet korlátozásáról Genfben tárgyaló szovjet küldött­ség vezetője. Amerikai részről a delegáció tagjai voltak: Paul Warnike, a fegyverzetellenőrzési és -leszerelési hivatal volt veze­tője. Vance külügyminiszter le­szerelési ügyekben illetékes ta­nácsadója, Malcolm Toon, az Egyesült Államok moszkvai nagykövete, Marshall Schulman ŰJ-DELHI Szerdán két fegyveres eltérítet­te az indiai belföldi légitársaság Calcuttából Delhibe tartó Boeing 777 típusú gépet, amelyen 128 utas és hatfőnyi személyzet tar­tózkodott. A gépet az UUar Pradesh állambeli Varanasiba kényszerítették. A géprablók In­dira Gandhi szabadon bocsátását követelték. A repülőgépet elrabló két fegy­veres — helyi idő szerint csü­törtök reggel megadta m'agót. — A 123 utas és a hatfőnyi sze­mélyzet sértetlenül kiszabadult. A szerencsés kimenetelű túszsze­­dési akció alig tizenkét óráig tartott. Az eltérítési akció része annak az országos tiltakozási hullámnak, amelyben a tüntetők követelik, hogy vonják vissza a parlament keddi döntését. Mint már jelentettük, az indiai parla­ment alsóháza a Dzsanata Párt indítványára megfosztotta képvi­selői mandátumától az alsóházba alig hat hete visszakerült Indi­ra Gandhi volt miniszterelnököt és elrendelte letartóztatását. Vara Hasiban, ahová az eltérí­tett gép szerdán este megérke­zett. Ram Nares Jadav, Uttar Piadeish szövetségi állam főmi­nisztere kezdett tárgyalni a re­nagykövet, az amerikai SALT- küldottség egyik vezető tagja, és más személyiségek. A zárt ajtók mögött folyó dél­előtti tanácskozásról Ilodding pülőtéri irányítótorony rádióján keresztül a fegyvereseikkel. A jelentésekből nem tűnik ki. hogy végül is miben „állapodott meg a két fél”. Hírügynökségek és az indiai rádió úgy tudja, hogy a két géprabló sajtóérte­kezletet fog tartani Jadav fő­­miniszterrel az oldalán Luck­­nowban, Uttar Pradesh állam fő­városában. (A fegyvereseket és a főminisztert az akció befejeződé­se után lyüiöngép szállította Va­­ranasiból a szövetségi állam fő­városába.) Ami a géprablók kilétét és kapcsolatait illeti, a jelentések szerint Indira Gandhi Kongresz­­szus Pártjának ifjúsági szárnyá­hoz tartoznak. A Nemzeti Kong­resszus Párt hivatalos személyi­ségei azonban leszögezték, hogy szervezetüknek nincs köze a két fegyvereshez. Az utóbbi évek véres és drá­mai túszrablásaihoz képest sze­rencsésen lezárult varanasi ak­ció „áldozatai” időközben megér­keztek Üj-Delhibe, a két géprab­lót pedig őrizetbe vette a luck­­nowi rendőrség. A Reuter leg­frissebb jelentésében azt közölte, hogy a légilkalózoiknál nem is volt igazi fegyver, hanem játék­pisztolyokat és kézigránátnak „álcázott” krikettlabdát használ­tak. (Reuter, AP, UPI, AFP) Carter, az amerikai külügymi­niszter szóvivője adott szűkszavú tájékoztatót, közölve hogy a csü­törtöki első ülésen kizárólag a SALT-kérdésekről volt szó. (MTI) Magyar-olasz fórum az európai biztonságról RÓMA Firenzében csütörtökön közle­ményt hoztak nyilvánosságra a magyar—olasz fórum december 19—21. között megtartott hete­dik ülésszakáról, amelyen az európai biztonság és együttmű­ködés. a leszerelés, valamint a magyar—olasz kapcsolatok idő­szerű kérdéseit vitatták meg. A Darvasi István vezette ma­gyar és a De Pascal is vezette olasz küldöttségek (ez utóbbiban kereszténydemokrata, kommu­nista és szocialista képviselők és szenátorok foglaltak helyet) egyetértettek abban, hogy az eny­hülés folyamatának olyan meg­másíthatatlan eredményei van­nak, amelyekre támaszkodva to­vábbi eredmények érhetők el. Az olasz—magyar gazdasági kapcsolatokról szólva a fórum résztvevői megállapították, hogy eredményesen fejlődnek ugyan, de még sok kihasználatlan lehe­tőség kínálkozik. Megállapodtak abban, hogy egy következő fórumot a magyar— olasz kulturális együttműködés sajátos kérdéseinek szentelnek. A fórum következő ülésszakát Ma­gyarországon tartják 1979-ben. • Szovjet—amerikai külügyminiszteri tárgyalások kezdődtek Genfben. A képen szemben a szovjet küldöttség Gromiko külügyminiszter ve­zetésével, háttal Vanee. az amerikai diplomácia vezetője. (Telefoto — AP — MTI — KS.) Országos tiltakozás Indira Gandhi szabadságáért .v.v.v.v.v.v A korszakváltás kérdései Napjainkban a közgazdászok „világgazdasági korszakvál­tásról” beszélnek. A kölcsönös függőség az országok között tovább erősödik. De nem feltétlenül kell szakembernek lenni, a laikus is érzi az új helyzetet. Ugyan kivel nem fordul elő, hogy egyszer-egyszer ösztönösen beletemetkezik az emberi­ség gondjaiba, s a politikai és gazdasági jelenségek össze­visszaságából a jövőt firtatja? Ezt tette idén megjelent köny­vében Simái Mihály akadémikus is. A „Kölcsönös függőség és konfliktusok a világgazdaságban”, a közgazdász elemzé­sén túl humán szempontok alapján is méri az emberiség életrevalóságát, körvonalazza az oly sokszor misztifikált „korszakváltás” ránk háruló feladatait. Ezekről a kérdések­ről beszélgetett Simái Mihály akadémikussal Kocsi Margit, a Központi Sajtószolgálat munkatársa. — Annak ellenére, hogy az em­beriség veszélyérzete ma már 6Ókkal nagyobb, mint mondjuk egy évszázada volt. szükségesnek éreztem az ún. globális problé­mák vizsgálatát, amelyek a XX. század hátralevő részében és az­után is megszaporítják gondja­inkat. Természetesen, könyvem elsősortban közgazdász szemmel készült, de nem kerülhettem el a választ arra a kérdésemre sem: mennyire képes, illetve lesz ké­pes az emberiség az új helyzet­hez igazodni, a belőle faíkadó problémákon felülkerekedni? — Ennyire új lenne a helyzet hogy már ez a kérdés is felme­rül? — Minden túlzás, dramatizálás nélkül: számunkra szokatlanul új. Ha kinyitjuk a szemünket és h i ggad t.a n körű 1 nézü mk, lát j uk: viszonylag számottevő, mélyre­ható változások zajlanak a nem­zetközi politikai és gazdasági kapcsolatokban, azokban az or­szágokban, illetve országcsopor­tokban, amelyek meghatározó szerepet játszanák a világban. A fejlett tőkés országok fejlődése lassúbbá, ellentmondásosabbá vált. Szabadkereskedelmi politi­kájukat protekcionizmusra cseré­lik, az együttműködési törekvé­sek helyett vagy azok mellett gyakoribbak a konfliktusok kö­zöttük. Változások mennek végbe a szocialista országokban is. A szocialista világrendszer sokkal heterogénebb, mint korábban, rá­adásul a közepes fejlettségi szint legfelső lépcsőfokát is több állam már átlépte. A most kezdődött fejlődési szakasz hosszú és ne­héz lesz, 20—25 évet is igénybe vehet, amíg magasan fejlett ál­lamokká válnak. Üj helyzet ala­kult ki a fejlődő országok köré­ben is. Az emberiség történeté­ben még soha nem fordult elő, hogy a létező államok többsége — a mintegy 160 országból leg­alább száz — a gazdasági elma­radottság felszámolását tűzte ki maga és a világ elé alapvető cél­ként. De új a helyzet abból a szempontból is, hogy az emberi­ség történelme során először olyan problémákkal néz szembe, amelyek vagy az egész világot, vagy annak egy részét átfogják, és megoldásuk csak nemzetközi együttműködés révén lehetséges. — Ha jól értettem, ez az a bi­zonyos kritikus pont jövőnk szempontjából? — így igaz. Olyan gondokról van szó, amelyeket egyedül már nem lehet, kellő felismerés híján közösen pedig még hem tudunk felszámolni. Legkézenfekvőbb probléma a környezetvédelem, amely a világ valamennyi orszá­gát ténylegesen érinti. Az álla­mok e tekintetben egyáltalán nem szigetelhetők el a nemzeti hatá­rokkal egymástól. Más jellegű, de általános gond a fegyverkezési verseny is. Jelenleg az emberiség mintegy 400 milliárd dollárt fe­csérel pusztító eszközökre — a Föld 36 legszegényebb országá­nak egy évi jövedelmét. Ez az összeg akkora, amit a világ ma már nem engedhetne meg magá­nak! Globális probléma az éhség is, jóllehet, „csak” néhány ország­ban okoz komoly nehézségeket és tragédiákat. Napjainkban mintegy ezer millió ember rosszul táplált, vagy éhezik a világon. — A most felnövekvő nemze­dék — legalábbis hazákban — nem ismeri az éhezés borzalmait, a fegyverek veszélyeit. A problé­mák megoldásából viszont — ha jól számolom —, ennek a nem­zedéknek kell igazán kivennie a részét. — Én bízom a fiatalokban. Szerencsére, Magyarországon nem ismerik az éhezést, de sokan szen­vednek tőle szerte a világon. A világ lakossága jelenleg 4,3 mil­liárd, ebből több mint két és fél milliárd ember elmaradott orszá­gokban él, s közülük csaknem 1,7 milliárd fiatal. Vagyis világmé­retekben gondolkodva, a most felnövekvő nemzedék sajnos is­meri az éhezés szörnyűségeit. Ami a leszerelésért vívott harcot il­leti, az minket, magyarokat is közvetlenül érint, hiszen anyagi eszközeink egy részét honvéde­lemre kell fordítanunk. Mindenki tudja, ma már nincsenek sebez­­hetetlen pontok a világon. Az ENSZ-közgyűlés rendkívüli le­szerelési ülésszakán hallottam: a Szovjetunió és az Egyesült Álla­mok a mai nukleáris felkészült­ség szintjén képes arra, hogy az atomháború első húsz percében elpusztítsanak mintegy százmillió embert, lerombolják egymás te­rületén a legnagyobb városokat. A veszélyt tehát ismerjük, meg­győződésem, hogy a történelem­ben az emberiség számára most először van meg a lehetőség mindenfajta háborús veszély el­hárítására. Ez a lehetőség nagy mértékben azon múlik, mennyire találnak követőkre a szocialista országok békekezdeményezései. A nemzetközi erőegyensúlyon alapuló béke helyébe egy szerve­zett biztonsági rendszer léphetne, amely nemzetközi megállapodá­sok sorozatára épülne — az euró­pai biztonsági és együttműködé­si értekezlet záróokmányához ha­sonlóan. Ez a békerendszer az.tán idővel elvezethetne a fegyverek nélküli világ megteremtéséhez... — Az álom gyönyörű, ön sze­rint az emberiség már képes ezt megtenni? — Nehéz erre egyértelműen válaszolni. Alaptermészetemnél fogva optimista vagyok. Az azonban tény, hogy az emberiség egésze társadalmi fejlettségét te­kintve még nem jutott el erre a szintre, a leszereléshez, s általá­ban a világproblémák megoldásá­hoz csupán a technikai feltételek biztosítottak. További jelentős változásokra van szükség. Azután hatékonyabb együttműködésre, összhangra, közös tenniakarásra az ember és ember, állam és ál­lam között, És ez még nem az igazi. A világhelyzet változásai sokkal több erőfeszítést követel­nek tőlünk, mint amennyit ko­rábban hittünk — és tettünk. De ha mindez megvalósul, lesz gyógy­ír mindenre, Január 1-től felemelik az alacsony nyugdíjakat azonban 1800 forintra emelked­nek az 1959. január 1-től érvény­ben völt jogszabályok alapján az 1971. előtt megállapított, 1800 fo­rintnál kisebb özvegyig Szülői nyugdíjak és árvaellátások. Az így felemelt összeghez itt is jáx a rendszeres 70 forintos emelés. 100 forinttal emelkednek — a megállapítás időpontjától függet­lenül — a hozzátartozói nyugel­látások legkisebb összegei, s eh­hez Is jár további 70 forint. En­nek megfelelően a legkisebb ősz­­szegek a következők: az Özvegyi, a szülői nyugdíj és a szülötten árvát megillető árvaellátás havi 1110 foriptk az árvaellátás haivi 910 forint. A mezőgazdasági szövetkezeti sajátjogú öregségi és rokkantsági nyugdíjak közül azokat, amelye­ket 1967. január 1-e előtt állapí­tottak meg, havi 300, a rendsze­res emeléssel együtt tehát, lega­lább havi 370 forinttal erpelik; 100 forint tál nőnek azok a mező­gazdasági szövetke7,eti öregségi, rokkantsági és baleseti-rokkant­sági nyugdíjak, amelyeket lí>67. január 1. és 1979. december 31. között állapítottak meg és nem érik el az 1800 forintot. Az így felemelt ellátás nem lépheti.,,túl az 1800 forintot, de a további ha­vi 70 forint itt is jár. , , A mezőgazdasági szövetkezeti nyugdíjasok legkisebb nyugdíjai is 100 forinttal, illetve a rend­szeres emeléssel együtt 170 fo­rinttal nőnek. így a legalacso­nyabb öregségi nyugdíj havi 1210, a rokkantsági nyugdíj a III. cso­portban havi 1210, a második csoportban 1240. az első csoport­ban pedig 1270 forint lesz. Az öregségi -és a rokkantsági nyug­díjak legkisebb összege azonos«a I munkás-alkalmazotti legkisebb összeggel, ha a mezőgazdasági szövetkezeti tag, illetve volt szö­vetkezeti tag a nyugdíjhoz > szűk- ] séges szolgálati időt (például azl öregségi nyugdíjhoz legalább 10 évet) — munkásként vagy alkal­mazottként szerezte meg. <; A jogszabály intézkedik a me- j zőgazdasági szövetkezeti tagok j hozzátartozóinak nyugellátásáról, a mezőgazdasági szövetkezeti já­radék, a kisipari; magánkereske- J dői nyugellátás, a hadigondozási ellátások és a rendszeres (nyug- j díj jellegű) szociális segélyek: emeléséről is. Intézkedik arról is, | hogy havi 100 förthttäf' — 'ärfehsj- j szeres emeléssel együtt 170 fö-; rinttal — növelni kell áVt^ázi ljsz- ' szeghatárt, ameddig a sajátjogú | nyugdíj és az özvegyi nyugdíja f együttesen folyósítható. Ennek j megfelelően 1979. január 1-től a sajátjogú és az özvegyi nyugdíj együttesen havi 1600 forintig fo­­lyósítható. Eddig ez az összegha­tár havi 1430 forint volt. . 1 | Az emeléseket az illetékes szer-j vek hivatalból hajták végre, azt külön kérni nem kell. Januárban. a szokásos időpontban már a ma- ( gasabb nyugdíjat kézbesítik azl érintetteknek, mégpedig a rend­szeres 2 száza lékosi, de legalább j havi 70 forint emeléssel együtt. í (MTI) l LAPZÁRTAKOR ÉRKEZETT # II. János Pál pápa üzenete a világ állam- és kormányfőinek II. János Pál pápa csütörtökön üzenettel fordult a világ állam- és kormányfőihez a nemzetközi béke napja alkalmából. Felszólította őket. neveljék békére az emberiséget és teremtsék meg annak félté-| teleit, hogy „minden emberi közösség a béke meggyőződéses hívévé váljék” — felülkerekedjék az erőszakon, a terrorizmuson. A pápa állást foglalt az „emberi jogok” tiszteletben tartása mellett is. (MTI) • Január 15-én folytatja munkáját az ENSZ-közgyűlés Az ENSZ-közgyűlés 33. ülésszakának szerdai plenáris ülésén döntés, született arról is. hogy a közgyűlés a munkát csak jövőre folytatja: január tizenötödikén találkoznak ismét a küldöttek, hogy áttekintsék e még napirenden levő kérdéseket. Az előzetes időrend szerint de-i cember 19-én kellett volna befejeződnie a 33. ülésszaknak. (Reuter) ! A Kiskunsági TESZÖV határozata (Folytatás az 1. oldalról.) ságának elnöke elemezte a kis­kunsági szövetkezetekben dolgo­zó nők helyzetét. Az előadást kö­vető vitában Hegedűs János pál­­monostori, Lovasi Menyhért ke­celi, Seres István akasztói, dr. Deák István Iákitelek i, dr. Ved­res Ferenc kiskunmajsai küldött szolalt fel, majd Erdélyi Ignác, a megyei pártbizottság titkára, a pártbizottság és a megyei tanács nevében köszöntötte a küldött­közgyűlést. Hangsúlyozta: még inkább a fi­gyelem középpontjába került Bács-Kiskun megyében a mező­­gazdaság és az élelmiszeripar, hiszen itt a lakosság 70—75 szá­zaléka kapcsolatban van e két ágazattal A termőföld nagy kincs, ezért úgy kell dolgoznunk, hogy ezt a természeti erőforrást mi­nél jobban hasz,nősítsük. A nemzetközi piacokon ver­senyképesek a magyar élelmisze­rek, adottságaiknál fogva aaon-l ban minőséggel és nem a meny­­nyiséggel tudunk versenyezni. Más országok is törekednek arra, hogy fejlesszék mezőgazdasági termelésüket, s lehetőleg önellá­tásra rendezkedjenek be. A máj gyár élelmiszer-termelésnek ilyen körülmények között is helyt kel] állnia. A következő időszakban nehezebbek lesznek a gazdálko­dás körülményei, de annál na­gyobb a lehetőség az alkotómun­ka kibontakoztatására, a tartalé­kok feltárására, az öntevékeny kezdeményező munka megbecsü­lésére. Bács-Kiskun megyében- a mezőgazdasági, élelmiszeripari termelésnek mindig megmarad i kiemelkedő szerepe — hangsú­lyozta a megyei pártbizottság tit­kára. A Kiskunsági Szövetkezetek Területi Szövetségének küldött­­közgyűlése végül határozatot fo-i gadott el az ismertetett tervezet végrehajtására. K. A. 1979. január 1-től — a rend­szeres évi nyugdíjktiegészítésen túl — felemelik az alacsony ösz­­szegű nyugdíjakat, a nyugdíjak és járadékok alsó határát — er­ről hozott határozatot a Minisz­tertanács, a SZOT pedig kidol­gozta az emelés végrehajtásának részletes szabályait. Az intézke­dés több mint 1 millió 300 ezer nyugdíjast érint, számukra az emelés összesen évi 1.8 milliárd forint többletbevételt jelent. Különböző mértékű emelés azoknak jár, akiknek a nyugdí­ját 1959. január 1-e előtt állapí­tották meg, az 1959. január 1. és 1970. december 31. között meg­állapított nyugdíjak ’közül pedig azokat emelik, amelyeknek a ha­vi összege nem -éri el az 1800 fo­rintot. A munkás-alkalmazotti (ipari szövetkezeti), 1954. október 1-e előtti jogszabályok alapján meg­állapított sajátjogú öregségi, rok­kantsági és baleseti rokkantsági nyugdíjakat havi -Í00 forinttal, az évenkénti rendszeres emeléssel együtt legalább havi 470 forint­tal emelik, tekintet nélkül a nyugdíjösszeg nagyságára. Azok pedig, akiknek a nyugdíját az 1954. október 1-e és 1958. decem­ber 31-e közötti jogszabályok sze­rint állapították meg — ugyan­csak a jelenlegi összegtől függet­lenül — havi 300 forinttal, az évenkénti rendszeres emeléssel együtt legalább havi 370 forinttal többet kapnak. Az 1959. január 1. és 1970. december 31. között megállapított nyugdíjak közül azokat emelik, amelyek nem érik el az 1800 forintot. Ezek a nyug­díjasok havonta 100 forinttal kap­nak többet, de a felemelt összeg nem lehet magasabb 1800 forint­nál. Ehhez jár még a havi 70 fo­rint rendszeres emelési összeg. Az a nyugdíjas tehát., akinek a járandósága jelenleg a havi. 1700 forintot nem haladja meg, össze­sen havi 170 forint emelést kap. A megállapítás időpontjától függetlenül havi 100 forinttal — a havi 70 forint rendszeres eme­léssel együtt havi 170 forinttal — emelkednek a nyugdíjak legki­sebb összegei. Ennek megfelelően a minimális nyugdíjak a követ­kezők: öregségi nyugdíj: havi 1310 forint: rokkantsági nyugdíj a III. rokkantsági csoportban ha­vi 1310. a II. csoportban 1340. az I. rokkantsági csoportban pedig havi 1370 forint. A baleseti rok­kantsági nyugdíj a III. rokkant­sági csoportban havi 1350. a II. csoportban 1400. az első csoport­ban pedig havi 1450 forint. összegre való tekintet nélkül havi 100 forinttal, illetve a rend­szeres emeléssel együtt 170 fo­rinttal emelkednek az 1959. ja­nuár 1-e előtt megállapított öz­vegyi. szülői nyugdíjak és árva­ellátások, továbbá az e jogsza­bályok alapján megállapított öregségi, rokkantsági és baleseti­rokkantsági nyugdíjban részesült nyugdíjas 1958. december 31-ét követő elhalálozása esetén járó özvegyi, szülői nyugdíjak és ár­vaellátások. Havi 80 forinttal, legfeljebb ■

Next

/
Thumbnails
Contents