Petőfi Népe, 1978. december (33. évfolyam, 283-308. szám)

1978-12-17 / 297. szám

MŰVELŐDÉS .IRODALOM . MŰVÉSZET A RÁKÓCZI-INDULÓ SZERELMESE Hector Berlioz A zirci Reguly Antal műemlék-könyvtár • Részletek a natty múltú műemlék-könyvtár termeiből. (MTI-fotó — KS.) Ha a kutató az Országos Szé­chényi Könyvtár zeneműtárában a legféltettebb kéziratokat tanul­mányozza, az igen becses és rit­ka kották közül bizonyára Hector Berlioz tizenöt levélből álló Rá­­kóczi-indulóját tartja a fő érde­kességnek. A Faust elkárhozása című szerzeményének induló­tétele ez, a kéziraton saját kezű dedikációval, 1846. február 20-i dátummal. A franciák Beethoven­­je — ezzel a jelzővel illették a múlt században Berliozt — 1803. december 11-én, 175 évvel ezelőtt született La Cote-Saint-André vá­roskában, Grenoble és Lyon kö­zött. Igazi romantikával, szenve­déssel és dicsőséggel teli élete 1869. március 8-án ért véget. Ro­main Rolland megállapította róla, hogy vörösbe játszó hatalmas haj­sörénye, kék szeme, szúró, égő pillantása volt; már harminc­éves korában barázdás, széles homloka, szögleteiben szigorú ránccal. Álla előre ugrott. Közép­­termetű. karcsú, arányos testalka­tú volt, de ha ült, nagyobbnak látszott. Vasegészségét aláásták gyakori nélkülözései, kóbor, ren­detlen életmódja, csatangolásai, télen is szabadban való alvásai és az altatószerekkel való visszaélé­sei. „Ennek az izmos, száraz, szí­vós embernek testében lángoló és esendő lélek lakozott.” Berlioz apja orvos volt, aki fiát tudományos pályára szánta, de 6 inkább a muzsikát válasz­totta. Párizsban az orvosi fakul­tás helyett az operaelőadásokat látogatta. Szülei ellenezték zene­szerzői terveit. Apja megvonta tőle támogatását, mire kórista lett a Gymnase együttesében. A kri­tika először éretlen és „bizarr zse­ninek” nevezte kompozíciói alap­ján. Később „Sardanapal utolsó éjszakája” című munkájával el­nyerte a Római Nagydíjat. Kroó György Berlioz magyar bibliográ­fiájában azt bizonyítja, hogy a „Faust elkárhozása”, a „Fantasz­tikus szimfónia”, „A trójaiak” szerzőjét 1848 után már nem ér­tették meg az emberek, nem fog­ták fel állandó romantikus lángo­lását, forradalmi pátoszát. De ze­netörténeti jelentősége felmérhe­tetlen! önmagáról a művész így írt: „Általában véve stílusom na­gyon merész, de sohasem volt eszem ágában sem. hogy — mint Franciaországban állítják — mu­zsikát melódia nélküli csináljak.” Heinrich Heine a költő kolosszá­lis fülemülének nevezte Berliozt. • A Rákóczi-indulót a zenetörté­net szerint állítólag Erkel Ferenc révén ismerte meg magyarorszá­gi vendégszereplése idején. Lelke­sedett érte, s itt kottázta le, majd remek hangszerelő készségével, tehetségével beleszőtte a Faust elkárhozása című drámai legen­dába. A mű először az 1846-os pesti koncertjén hangzott el. ön­életírásában úgy emlékezik meg róla, hogy ,,_az előadás fenséges volt”. Azontúl a Rákóczi-induló ott szerepelt minden műsoron, és hasonló hatást gyakorolt a közön­ségre. „Elutazásomkor át kellett engednem Pest városának a kéz­iratomat, amelyet meg akartak tartani, s melynek másolatát egy hónappal később megkaptam.” Erkel Ferencről való véleménye önéletrajzában: „Erkel úr érde­mes, nagytehetségű, kitűnő em­ber. Pesti időzésem alkalmával hallottam személyes vezénylete alatt Hunyadi című operáját, tnelynek tárgyát Magyarország történetéből vették. Ebben a mű­ben van egy sereg, eredetiségével különösen mély érzésből fakadó kitűnő dolog. Búcsút vettem ma­gyar vendéglátóimtól, még remeg­ve annyiféle izgalomtól, és teljes rokonszenvvel ez iránt a forró vérű, lovagias, fennkölt lelkű nemzet iránt...” Érdemes végig­lapozni a korabeli magyar sajtót is. A Honderű szerint: „Berlioz, e bámulatos Hectora a hangmű­vészetnek, két hangversenyen hal­laté klasszikus zenéjét. Berlioz urat korunk legnagyobb zeneszer­zői közé sorozza az egész világ. Csak nevetnünk kell tehát, mi­dőn egy-két zugírót vagy bírálót ellene berzenkedni látónk... Gon­dolatai fenségesek és meré­szek ... A mesterien kezelt Rákó­­czi-nóta legélénkebben megvilla­­nyozta a hallgatóságot, az magá­tól értődik. Alig bírható a benyo­más, mit e darabban a hangszerek kezelése véghezvisz .. Berlioz 13 esztendővel halála előtt ezt jegyezte fel naplójában: „Most érkeztem egy lejtőre, mely mind gyorsabban vezet lefelé. Pá­rizs olyan város, amelyben sem­mit sem tudok kezdeni...” K. K. Az, Országos Széchenyi Könyv­tár a második világháború után három nagy múltú vidéki műem­lék-könyvtár, a gyöngyösi Bajza József, a zirci Reguly Antal és a keszthelyi Helikon könyvtár rekonstrukcióját, megőrzését és széles körű megismertetését is feladatai közé iktatta. E gyűj­temények a kutatókan kívül a szép és értékes könyv, a műve­lődési, építészeti emlékek iránt érdeklődő bel- és külföldi ki­rándulókat egyaránt vonzzák. A műemlék-könyvtárak sajátos feladata, hogy a jelentősebb ré­gi gyűjteményeket eredeti el­­redezésíikben és lehetőleg erede­ti helyükön mutassák be. Ez a célja a zirci Reguly Antal könyvtárnak is. Zircen telepítette le III. Béla a Clairraux-ból ér­kező francia cisztercita szerze­teseket. A monostor 1810-ben be­következett önállósulásával egy­­időben vállalta az egri, a pé­csi és a székesfehérvári, koráb­ban jezsuita gimnáziumok veze­tését. Így váltak a különben szemlélődő, a misztika felé haj­ló ciszterciek hazánkban tanító renddé. Gépesített gazdálkodásuk révén pedig a feudális egyház kapitalistáivá. Mindez könyvtárállományunk­ban is tükröződik, amelynek alapját a Sziléziából hozott köny­vek képezték. A könyvtár na­gyobb arányú fejlesztése Villax apát nevéhez; fűződik. Többek között megvette Hofman József székestehénvári orvosnak, majd Fejér György történet tudósnak, a pesti egyetemi könyvtár igaz­gatójának hagyatékát, 4500 kö­tetet. 1857-ben készült el Leo­pold Preiss tervei alapján a könyvtár úri. „vörös-torony”­­beii Nagytermének berendezése. A fából készült bútorzat Wilde Mihály zirci asztalosmester al­kotása. Az egyszerűbb berende­zésű Kistermet a múlt század végén alakították ki. A középkori zirci monostor könyveiből egy sem maradt fenn. A 60 ezer kötetes állomány tör­ténete csak a 18. századdal kez­dődik. . A korábbi kéziratok és nyomtatott könyvek mind ké­sőbbi gyűjtés eredményei. A könyvtárnak 10 kódexe van. Legjelentősebb a magyar .nyelvű széljegyzetekkel is ellátott, Jo­hannes Herolt műveit tartalma­zó XV. századi kézirat, amelyet a szakirodalom Zirci gfosszák néven tart nyilván. A kéziratok zöme részletes feldolgozás cél­jából az OSZK Kézirattárába ke­rült. A kódexek, a többi — 890 'kötet — kéziratos mű és a me­gyei levéltáriban őrzött, a könyv­tár kézirattárába tartozó ana­­lekták és levelek visszakerülnek eredeti helyükre, amint ezt a könyvtár tárgyi feltételei lehető­vé teszik. Az ősnyomtatványok száma több mint hetven, túlnyomó ré­szük latin nyelvű. Közülük tíz egyedüli példány Magyarorszá­gon. A legrégebbit, Ambrosius De officiis című munkáját 1470 táján Ulrich Zell nyomtatta Kölnben. Az ez idő tájban meg­erősödő nemzeti nyelvű irodal­mat képviseli Petrarca olasz nyelvű költeményeinek 1491—92- ben nyomtatott velencei kiadá­sa. A XV. századi magyar iro­dalmat reprezentáló kiadványok legjelentősebbike Thuróczy János Magyar Krónikájának 1488. évi augsburgi kiadása. A természet­­tudományi művek közül kerül ki a könyvtár talán leglátványosabb kiállítású sorozata, a 47 kötetes, 1831-ben Jénában, David. Diet­rich által kiadott Flora Univer­salis. A XX. századi könyvrit­kaságok egyike Marx Tőkéjének Engels által gondozott, 1909Jben megjelent hatotdik kiadása. Külön figyelmet érdemel a kö­téstáblák sokfélesége. Ritkaság­­számba megy például a Nagyte­rem tárlójában bemutatott, 1696- -os keltezésű ciszterci graduálé fatáblás kötése. Ugyancsak nagy értéket képvisel a hírlap- és fo­lyóiratgyűjtemény. A régi hír­lapok közül kimagasló jelentő­ségű a Kossuth Lajos által szer­kesztett Pesti Hírlap köteteinek teljes, a Pesti Napló köteteinek pedig csaknem hiánytalan soro­zata, A könyvtár felbecsülhetet­len értéke még a hazánkban fennmaradt glóbuszok két leg­régibb példánya. Az egyik föld­gömb, a másik éggömb. Sajnos, e XVI. századi Blaeu-féle gló­buszokban évék óta nem gyö­nyörködhetnek a látogatók, res­taurálásukat ugyanis mindeddig nem végezték el. A Reguly Antal könyvtár el­sősorban mint idegenforgalmi objektum vesz részt a közmű­velődéiben. Az évi 50—60 ezer turistán kívül azonban olvasókat is kiszolgál. Kölcsönzés nincs, a könyvtár anyaga csak a hely­színen használható. Az 1977-es adtatok szerint 105 olvasó 184 al­kalommal 858 kötetet tanulmá­nyozott A könyvtár dolgozóira a kö­zeljövőben nehéz feladatok vár­nak. A folyamatos rekatalogizá­­lási és kötészeti munkák mellett az épület restaurálása is nagy gondot jelent. Rövid időre be­zárja kapuit a Reguly Antal könyvtár, hogy utána teljes ké­piét tudjon adni állományáról és eredeti pompájában tündökölhes­sen látogatói előtt. M. Zs. őszi eső szemetel. Éppen indul a busz. Az épület eresze védi a forgalmistát az eső ellen. Nincs sok utas. A forgalmista int, a ka­lauz tiszteleg, és az induló autó­busz szétfröccsenti az esővizet. A kocsiban, az utolsó előtti üléspáron fiatal nő és fiatal fér­fi ül. Az utasok még cihelődnek. Rakosgatják a csomagjaikat, le­rázzák afc esőt a ruhájukról, s a kalauz már kezdi iá a jegykeze­lést. Szótlanul végzi a dolgát; az utasok kérik a jegyet, átadják a pénzt; mindenki tudja, mennyit kell fizetnie. A kalauz behajtja a nyomtatványt, lyukaszt, tép, át­veszi a pénzt, és visszaad. Aztán megy tovább. Így megy végig a kocsin. Ami­kor végez, kikapcsolja a világí­tást, és csak egy zöld fényű lám­pa ad valami fényt a kocsiban. Az utolsó előtti ülésen ülő férfi megfogja a lány kezét és magá­hoz húzza. Nem néznek egymás­ra. A lány merően előre, az or­szágúira, a fiú az ablak sötét üve­gére néz, abban látja a lány tü­körképét. — Kár volt — szólal meg min­den átmenet nélkül. Aztán meg­ismétli: Kár volt... A lány nem szól. Fut a kocsi, esik az eső. — Gyűlöllek. — Tudom — mondja a lány. Húzná vissza a kezét, de a férfi erősen fogja. A lány alig hallhatóan felszisz­­szen; a fiú arca meg se rándul. Nézi az ablak üvegét, abban a lány tükörképét. — Kár volt — mondja har­madszor is. Szavait csak a lány hallja, és csak ő érti. Keze a fiú kezében. A fiú egyet csavar raj­ta. A szisszenés most erősebb. A fiú tovább csavarja a kezet, nem nagy erővel, de határozottan; a lány nem tud védekezni. Kényte­len belehajolni a férfi ölébe. — Tönkretettél. A lány most sem szól, nem is tud; felsőteste a csavarás miatt a férfi ölébe fordul, most már teljesen, ő maga arrább csúszik az ülésen. Alakja teljesen bele­­vész az előttük levő ülés árnyé­kába. A férfi bal keze eltűnik a vo­­nagló lánytest alatt, jobbjával most a haját „simogatja”, egyet­len mozdulattal beletúr a fürtök­be, aztán eleven búraként rábo­rul a tenyere a leányfejre, és megmarkolja a fiúsra vágott sző­ke hajat. Most már szisszenne a lány, de a férfi úgy nyomja lefelé a fejét, hogy a szisszenések az ölébe fúl­nak. És lassan, módszeresen, egy­re erősebben húzza a lány haját. Még mindig kifelé néz, a kocsi ablakán már nem látja a lány ar­cának a tükörképét. Fut a kocsi, aztán megáll. Valaki leszáll. — Most én fizetek. Csak a lány hallja, aki már si­­koltana is, de nem tud. Semmit sem tud tenni. Kimerült, gyenge és tehetetlen, mozdulni sem tud; bénultan fekszik, arccal a férfi ölében, hangtalanul. A kocsiban néhány utas, kinn esik az eső. Ők ketten, kiszakadva a környező vi­lágból, mint valami lakatlan szi­geten. A lány ernyedten, mozdu­latlanul fekszik. — „Elájult...” — gondolja a férfi, és szól a kalauznak, hogy álljanak meg. — Rosszul van — mondja, és a lányra mutat. A kocsiban ijedt mozgolódás, riadt segíteniakarás. A kocsi megáll, a fiú a karjára veszi az áléit leánytestet, lerázva az utasok segítő szolgálatkészsé­gét, elindul az ajtó felé. — Itt maradunk. Maguk csak menjenek tovább ... — Kérem, az nem lesz jó ... ebben az esőben ... éjszaka... — mondja a kalauz, de a fiú hatá­rozottan szól: — Csak menjenek. Az én gon­dom ... A kalauz értetlenül bámul, az­tán vállat von. A fiú leszáll, kar­ján a lánnyal, az autóbusz to­vább indul. Az esőben ott ma­radnak ketten: a fiú, és ölében a lány. Az autóbusz utasai nem látják már őket. Nem látják a fiút, aki a szitáló esőben, az úl lucsokjában viszi a lányt; megy, megy, botorkálva, már liheg, de megy, és egyre jobban szorítja magához az elalélt testet. Iszo­nyatos erőlködéssel tartja a lányt, tapossa a sarat, az arcán végig­­csurgó esővíz összefolyik kicsor­duló könnyeivel. A karján tartott test megmoz­dul, a karok elindulnak, bizony­talanul, odatapadnak a fiú nyaka köré, és a hangos zokogás elve­gyül a léptek cuppogásával, az eső zajával, a fiú fulladozó lihe­­gésével. Óvatosan az út kövére állítja a lányt, az eső hidegségében öle­lik egymást, szenvedélyesen, vi­harosan, a pokol tornácából sza­badultán ... Antalfy István ' Kiss Attila rajza WEÖRES SÁNDOR: Őszi séta Hullt lomb illatával esti szellő játszik. Fenyőág-iveken egy csillag átlátszik. Föntebb a hegykúpok párát eregetnek, földig ereszkedő ködöt teregetnek. A csillag eltűnik fehér lepedőben, tán ki se villan már az óesztendöben. A nagy nyirkosságot holdsarló hasítja, majd a viharfelhő azt is beborítja. Erdő sűrűjében vaksötétben állunk, elindulunk lassan, tán utat találunk. Fázunk, a közelgő mennydörgésbe veszve — itt az ismert ösvény, nem megyünk már messze. Magyar írói álnév lexikon Meglehetősen régóta; a huma­nizmus kora óta szokásuk egyes íróknak, hogy nevüket megvál­toztatva írják alá műveiket. En­nek kezdettől fogva több oka van. Előfordult, hogy valaki nem találta elég szépnek, vagy elég­gé magyarosnak a nevét: így lett Petrovicsból Petőfi, Brenner Jó­zsefiből Csáth Géza stb. Mások politikai, családi, vagy egyéb okok miatt titokban akarták tar­tani, hogy az irodalmi műfajo­kat művelik, így adódhatott, hogy egy időben a Kecskeméten élő Molnár Erik „Jeszenszky Erik” néven jelentette meg írásait, Re­viczky Gyula viszont az „Asz­falt” álnevet használta. Legtöbb esetben azonban vagy a sze­rény háttérben maradás igénye, vagy pedig a játékosság, esetleg a különcködés íratott le egyes szerzőkkel valamilyen álnevet Ady Endre így írt le „Ady Ban­dit”, és Illés László „Abraka­dabra” álnevet. Már a múlt század végén tör­téntek kísérletek arra, hogy a könyvek címlapjáról és a folyó­iratok, napilapok hasábjairól összegyűjtve rendszerbe szedjék az addig használt álneveket. Porzsolt Kálmán és Szinnyei Jó­zsef ilyen irányú törekvései ér­demelnek említést. Az ő nyom­dokain járva készítette el és jelentette meg 1956-ban először Gulyás Pál a Magyar írói álnév lexikon című vaskos kötetét. Ez akkor meglehetősen nagy vállal­kozásnak és hézagpótló kiad­ványnak számított A nagy ér­deklődés következtében ugyan­csak hamar elfogytak a példá­nyok az utolsó darabig Azóta több mint két évtized telt el és újabb olvasó-művelő­­dő generáció lépett színre: az érdeklődés fokozódott. Éppen ezért ténylegesen meglevő igé­nyeket elégített ki az Akadémia Kiadó ebben az esztendőben: változatlan szöveggel kiadta Gu­lyás Pál egykori sikeres művét Csak sajnálhatjuk, hogy a vál­tozatlan szövegű kiadás nem tet­te lehetővé az utóbbi két évti­zedben a gyakorlatban alkalma­zott Írói álnevek magyarázatát. Ám ennek ellenére a könyvba­rátok érthető örömmel fogadták az érdekes olvasmánynak is jó kiadványt Kiderül a különös lexikonból, hogy egyes írók nagy előszere­tettel váltogatták műveik alatt a nevüket. A megyénkben született Ágai Adolf jár élen az alkotók közt ilyen tekintetben, ö ugyan­is negyvenegyféle álnevet hasz­nált. Mikszáth Kálmán is har­mincnégyet. Móra Ferenc pedig huszonkétféleképpen jegyezte írásait. Ez utóbbinak az álnevei közül íme néhány példa: „Csa­bai László”, „Árokházy Lőrinc”, „Bartos Imre”, „Bodor Iván”. S íme, még néhány kecskeméti vonatkozású példa az alkalma­zott álnevekre: Joós Ferenc egy időben „Erős bors”, máskor meg „Jaguár” néven írt; a jeles tör­ténetírói. Hornyik János „Hadadi Boldizsárként” szerepelt; a je­lenleg is Kecskeméten élő Si­­monka György „Csomonkány Pál” néven jelentette meg köny­veit; Buday Dezső „Hungaricus” néven publikált stb. Azt kérdezheti első látásra bárki: miért van szükség egy ilyen lexikonra? A válasz egy­szerű: a kutatók nem nélkülöz­hetik annak ismeretét, hogy az egyes álnevek mögött valójában ki húzódik meg titokban? Ám korántsem csak nekik szól e könyv. Hanem mindenkinek, akit kicsit is érdekel a magyar művelődésnek, azon belül az irodalomnak a története. V. M. • Klossy Irén grafikája. A pokol tornáca

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents