Petőfi Népe, 1978. december (33. évfolyam, 283-308. szám)
1978-12-17 / 297. szám
1978, december 17. • PETŐFI NÉPE • 3 Izzószálak Hajdúböszörményből • Az Egyesült Izzó hajdúböszörményi gyárában izzólámpákhoz, rádiócsövekhez készítenek izzószálakat. Az izzószálakat Nagykanizsán, Budapesten és Vácott szerelik be a lámpákba. (MTI-lotó — Oláh Tibor (elvétele — KS) Tv az autóbuszon • Miskolcon, a Volán 3. sz. Vállalat televíziót szerelt az egyik autóbuszba, amely Mezőkövesdről Edelénybe, illetve vissza szállítja a bányászokat. Különösen azok örülnek a tv-nek, akik este indulnak Edelényből munkába, ök a teljes esti programot végignézhetik az utazás alatt. (MTI-fotó — Herényi László felvétele — KS) NAPKÖZBEN Csirkecomb borítékban Ha nem látom, nem hiszem. A minap egyik barátom kezében egy sárga színű, nagyméretű borítékkal állított be hozzám, s a következő történetet mondta el: — Luca napján, azaz december 13-án — milyen szerencsétlen nap — ebédelni indultam az üzemi étkezdébe. Megkaptam a tévést, a körítést, s egy zacskóban — csúsztatta elém a csomagot — a bepanírozott csirkecombot nyersen. íme, itt van. Hitetlenkedve meredtem rá, kibontottam a csomagot, amelyben valóban egy bepanírozott, nyers csirkecomb volt. Érdeklődésemre elmondta, hogy a vállalatnál megszűnt az áramszolgáltatás, az elektromos sütőkön nem lehetett húst sütni, sőt a DAV szakemberei az ígérgetések ellenére sem biztosították kellő időre a villanyt. Emiatt nem készülhetett el a rántott csirke, s így mindenkinek nyersen adták oda a csirkecombot. őszintén szólva hittem is, nem is az előadást, mert rendkívüli módon furcsállottam, hogy az étkezdébe éhesen betérő embereknek nyers húst adjanak feltétként. Nem hagyott nyugodni a dolog, s felkerestem a vállalat tmk-üzemének munkásait. Megkérdeztem tőlük, mi volt szerdán, Luca napján az ebéd. A válasz megegyezett barátom előadásával, azzal a különbséggel, hogy oda is nyersen szállították kf a csirkecombot, amelyet az ebédkihordó társadalmi munkában sütött meg két részletben, de a három órára elkészült második adag rántott csirkét két kutya fogyasztotta el. Ha ezek után is kételkedne bárki az itt elmondottakban, szeretném közölni a következőket: A barátom által nálam hagyott corpus delictit még mindig őrzöm a hűtőszekrényemben, de már nem sokáig. Megsütöm, mielőtt nálam is áramhiány lesz. G. G. lövőnkért, gyermekünkért Írta: Erdei Lászlóné, a Magyar Nők Országos Tanácsának elnöke A december különös hónap, s nemcsak azért, mert a számvetés hónapja. Különös varázsa is van. Talán mert olyan ünnepek ideje, melyek elsősorban családi körben melegítenek igazán, melyek meghittsége erőt, biztonságot ad. Könynyebb örömökkel feltöltődve átlépni az új esztendőbe, vállalni az újabb hétköznapokat. Fenyőillatú napjainkat mindnyájan igyekszünk emlékezetessé tenni. Ajándékokkal marasztaljuk az ünnep hangulatát, kedveseink arcán szeretnénk sokáig megőrizni az örömteli mosolyt, vidámságot. Csak rajtunk múlik, sikerül-e kiterjeszteni családunk, otthonunk karácsonyi, nyugodt boldogságát a nem pirosbetűs napokra is; csak rajtunk múlik, sikerül-e tartóssá, másokra is kisugárzóvá tenni azt. Mert a feltételek — az alapok — adottak. Országunkban béke van. Könnyű kimondani, leírni ezt a szót, de nem könnyű kivívni, megtartani. FIÚI JEGYZET Nenvélhetek muzsikaszó nélkül mm i EURÓPÁBAN immár több mint 33 esztendeje béke van. Népünk mintegy felének nincs személyes tapasztalata a háborúról, és azt akarjuk, ne is legyen. A béke megvédelmezéséért ki-ki a saját, lehető legjobb munkájával teheti a legtöbbet. Országunkban — és a többi szocialista országban — nincsenek olyan erők, amelyeknek érdekében állna a háború, az emberi élet, az ember teremtette világ elpusztítása. Az imperialista országokban viszont — jól tudjuk — még léteznek veszélyes, befolyásos erők, amelyek fenyegetik az egész emberiséget, mesterségesen szítják a fegyverkezés tüzét. A közelmúltban Budapesten megtartott IX. magyar békekongresszus határozottan állást foglalt a következetes harc mellett az enyhülésért és a helsinki záróokmány valamenynvi pontjának betartásáért. Hazánkat világszerte békeszerető, a békéért tettekre kész országként ismerik — s erre büszkék lehetünk. Elsősorban azért, mert aki szilárd hittel és kemény következetességgel békét akar, egyben iövőt épít. S nemcsak magának! E iövő örököse a ma felnövekvő ifiú nemzedék, evermekeink, unokáink. akiket elhalmozunk szeretetünkkel és mindennel, amiben nekünk, szülőknek nem volt, nem lehetett részünk. Nyugodtan elmondhatjuk. ma már olvan körülmények között nevelkedhetnek, élhetnek gyermekeink, mint ebben az országban soha. Szocialista társadalmunk a folyamatosan emelkedő életszínvonalnak megfelelően mind jobb feltételeket teremt a gyermekek számára. Talán nem kell külön hangsúlyozni, hiszen már oly természetes, hogy mindez társadalmi érdek. Fiaink, leányaink megfelelő gondozása, nevelése, személyiségük fejlesztése nem csupán a család feladata. Államunk a párt politikájának alapján rendkívül sokoldalú anyagi és erkölcsi támogatással vállal részt ebből a feladatból. Elég csak megemlíteni, miiven nagy erőfeszítéseket teszünk azért. hogy megfelelő számú bölcsőde, óvoda. iskola, nápköziotthon, kollégium álljon a gyermekek rendelkezésére. Több mint tíz esztendeje, hogy a fiatal anyák igénybe vehetik a gyermekgondozási segélyt.^ Természetesnek tekintett juttatás a terhesgondozás, az ingyenes egészségügyi ellátás, a családi pótlék, és még sorolhatnánk tovább. Hazánkban a gyermekek 96 százaléka családban nevelkedik, a többieket teljes mértékben az állam látja el. Ilyenkor karácsony táján különösen nagy gyengédséggel fordul feléjük a közvélemény. Felsorolni lehetetlen, hány szocialista brigád küldi el a nagy szeretettel készített ajándékokat, patronáló családok veszik magukhoz az ünnep napjain a szüleiket elvesztett apróságokat. Az árva, a gondatlan szülőktől elhagyott gyermek számunkra rendkívüli e?et. Figyelmeztető azonban, hogy szaporodik a válások száma, ebből fakadóan egvre több a csonka családban felnövő gyermekek száma. A gyermekeket egyedül nevelő szülőket gyermekszerető társadalmunk — éppen a kicsinyek érdekét szem előtfTartva — külön is támogatja. ÁLTALÁNOSSÁ VÁLT szemlélet ma már: a gverek nélküli család nem teljes. Társadalmunk nem csupán szólamokban biztat a gyermek, sőt. több gyermek vállalására. A párt nő- és népesedéspolitikai határozata, a különböző törvények, rendeletek — az ifjúsági. a családjogi, az egészségügyi. a közművelődési törvény — mind-mind a felnövekvő nemzedék érdekében születtek. A társadalmi keretek megteremtése azonban természetesen nem veszi le teljes mértékben a szülők válláról a gyermeknevelés gondiát. Nem is ez a cél. Sokkal inká'">i' az. hogv olvan feltételeket teremtsünk. melyek mellett a sz'ülők anyagilag, erkölcsileg eleget tudnak tenni a nemes, az emberhez leeméltóbb kötelességüknek. Mindennaoiainkat_ áthatja az alkotni, teremteni vágvó szándék. Overmekünkben új embert adunk a holnap számára. Nevelni soha nem volt könnyű feladat, és valószínűleg nem is lesz az. Az örömök mellett minket, s a mindenkori szülőket kudarcok is érhetik, bánatunk is akad. Arról azonban soha nem feledkezhetünk meg — csak azért, mert a mi gyermekeink már szorgalmas munkánk eredményeként, jó körülmények között élnek —, hogy léteznek még olyan országok, ahol a gyermekek éheznek, elnyomásban, faji megkülönböztetésben, testi-lelki kínzásokban van részük. .A mi gyermekeinknek mindezt szerencsére nem kell átélniük. De érteni, tudniuk igen! S az, hogy mindezek megszüntetéséért küzdeni tudó felnőttekké váljanak, a mi dolgunk. A GYERMEKEKNEK — egészséges fejlődésük érdekében — a világon mindenütt különleges gondoskodásra és megkülönböztetett figyelemre van szükségük — állapította meg az ENSZ 1959-ben a gyermekek jogairól szóló deklarációjában. E nyilatkozat elfogadásának 20. évfordulóját, az 1979-es esztendőt az ENSZ a gyermekek nemzetközi évének nyilvánította azzal a céllal, hogy lelhívja a világ közvéleményének, a kormányoknak a figyelmét gyermekek helyzetére, jogainak védelmére, azok teljes érvényre juttatására. Hazánk, híven a szocializmus eszméihez, társadalmi rendünk humanizmusához, magáévá tette az ENSZ felhívását. Megalakult a Nemzetközi Gyermekév Nemzeti Bizottsága, mely programjában célul tűzte ki: szocialista hazánkban tovább gazdagítsuk az okos gyermckszeretetet, ápoljuk a szocialista családeszményt, javítsuk a gyermekek testi-lelki és szellemi nevelésének, egészségügyi ellátásának feltételeit, erősítsük gyermekeink érdekében a társadalmi összefogást. Munkálkodjunk továbbra is közösen azon, hogy gyermekeink képességei még teljesebben bontakozhassanak ki, hogy egyéni vágyaiknak, valódi képességeiknek, a társadalom igényeinek megfelelően választhassák meg életpályájukat. Neveljük őket alkotó munkára, a munka szeretetére, neveljük őket olyan felnőttekké akik lelkiismeretesen dolgoznak és harcolnak a szocializmusért, a haladásért, olyan közösségi emberekké. akik vállalják nemzetük, hazájuk sorsát és gondját, . . ,„j A MAGYAR NŐK Országos Tanácsa magáévá tette a gyermekév nemzeti és nemzetközi programját. A Nemzeti Bizottsággal és a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetséggel aktívan együttműködve hozzájárul ahhoz, hogy az egész világon javuljon a gyermekek sorsa, hogy Földünkön mindenütt nyugodt, békés, boldog ünnepek és hétköznapok legyenek. Móricz Zsigmond jó néhány regénye, színdarabja ihlette már meg a fülmgyántókat. Éppen a !mast bemutatott Nem élhetek muzsikaszó nélkül című kellemes vígjáték az, amely a Móricz-művak sorában legelőször — már 1935-ben megjelent a filmvásznon. Akkor a némafilmes időkből jól ismert Deésy Alfréd készített a műből forgatókönyvet — mai szemmel nézve — igen silány, kommersz módszerekkel. Az egyetlen ok, ami miatt arról at első megfilmesítésről megemlékezünk, a színészi játék magával ragadó szépsége, frissesége. Balázs szerepében az akikor 34 éves Jávor Pál olyan alakítást nyújtott, mely filmtörténeti hitelű és értékű'. Hasonlóan Somogyi Erzsi erélyes, talpraesett, csupaszív Pólikája is elsőrangú művészi teljesítménynek számít. Hadd említsük meg a három vénkisaszr s/.onyt alakító művészeket. Az idősebb korosztálynak bizonyára sokat mond Vizváry Mariska, Berky Lili és Vaszary Piri neve. Mindhárman harsány jó kedvvel, de választékos, finom eszközökkel formálták meg a kedves epizódalakokat. A Nem élhetek muzsikaszó nélkül most bemutatott, újrafilmesített változata — sajnos —, nem rendelkezik olyan adottságokkal, hogy rehabilitálni tudná Móricz Zsigmond művét. Thurzó Gábor egyébként kvalitásos forgatókönyve sem nyújt alapot arra, hogy a színdarabban maradéktalanul felismerhessük Móricz írói szándékait. Körülbelül ugyanolyan mértékben hajlik el a Sik Ferenc által rendezett alkotás a kommersz megoldások, a giccs irányában, mint az elődje, különösen a filmet indító nagy mulatozások képsorai hamisak, erőltetettek. Ilyenfajta murik manapság legfeljebb egy kabaréműsor keretében volnának elviselhetők. Sajnos, eléggé távol áll ez a fajta kompromisszum a magyar filmgyártás éppen nemrégiben ünnepelt harmincéves múltjának eredményeitől, valóságfeltáró alkotói szándékaitól/ De hátha segítenek a mérleg jobbik oldalra billentésében a színészi teljesítmények!? Sajnos, a kép eléggé egyenetlen. Oszter Sándor tisztes színészi adottságokról tesz tanúbizonyságot, játéka rokonszenves, elfogadható, de az általa teremtett figurának nincsen súlya, jelentéktelenebb, mint ahogyan azt Móricz Zsigmond megírta. Hasonló problémákkal küzd a Pólikát alakító — egyébként hamvas fiatalságával, szépségével hódító — Szirtes Ági. Ehhez a figurához többet kellett volna hozzáadni saját színészi leleményéből ahhoz, hogy valóban érdekessé tudjanak válni a kettőjük „haragszomrád” játékát részletező jelenetek. A három vénkisasszony alakítása sem mentes enyhe túlzásoktól, különösen Cobbt Hilda vonultatta fel általunk jól ismert sablonjait. A közönséget egymás után érik a csalódások, miközben nézi a fámét, a kitűnően fényképezett, mutatósán színes képeket (Andor Tamás operatőri munkája) mindig akad egy-egy apró mozzanat, ami nem illik oda, amit nem építettek be szervesen a mese hangulati egységébe. Pedig a képi megformálás erényei kétségtelenek, pedig a színészi játék a gyengeségek ellenére sok kellemes percet szerez, pedig a meseszövés egyezik a Móricz Zsigmond által megálmodott világgal, nincs hiány látványos színes, áradó cigánymuzsikától hangos jelenetekben. Mégis valahogy kisszerű a megoldás, kevés igazi értéket mutató másfél órát jelent a film megtekintése a nézőnek. Sajnálhatjuk, mert úgy is eshetett volna a dolog, hogy a felszabadulás után forgatott, emlékezetes Űri muri után megszülethetett volna a méltó folytatás a móriczi életmű filmre vitelének programjában. Cs. L. Az egyedüllét mezsgyéjén nen kéne őt valahogy kicsalogat- Hihető egyáltalán élet még e ni... nyomortanyán? Jóságos ég! A frissen bepucolt, csíkosmintás, kőporszagú lakóház, — egy kicsi és egy nagyobb épület — díszére válnék bármely kisváro• Alsó képűi kön: Tóth J< zsefné és B: logh Józsefm „segíteni kéne Az elvadult, -vetemült, burgyingos udvarban rogyadozó, nyomorúságos putri, éppen a kőporos villáival átellenlben mutogat csúfonriáros szamárfület mindennek, amit emberi kéz a maradandóság igényével valaha is megalkotott. Alig támolygó falait dorongok, az, irgalom, s az imádság tartják, a tetővel rég diszkóit egy izmosabb fuvallat, a viskó bedőlt végét gallyakkal, kukoricaszárral, szalmával pótolták ... A hetvennégy esztendős nőt közel s távol mindenki ismeri. És sajnálják, és féltik; és — nem értik... Tán a szánalom késztette halk kifakadásra azt az aszszonyt is; akit, hazaifelé igyekezve, a buszmegállóban szólítottam meg: „Ki kell állnia szegénynek a sarokra, hogy ki legyen sarokra ...” Nemrég tanácsülésen, tölbben is felvetették: kit terhel majd a felelősség ha holnap a fejére szakad az a szörnyűséges vakondok-odú. A Hitvány, sunyi szelek szaggatják a fagyos fákat, aranysárga talléresőt sír az akácos. Köd szitál és leszakadni indul az egész hóval terhes, rút decemberi borulás. Kanyargós kerülő után, átevickélve a Lehegő buckáin, fürkészőn lépdeljük körül a síri csöndben sorsára hagyott pétermonostori iskolát, • és máris a Tüsök-parton bukdácsol velünk az autó. A pálmonostori végeken jánunik, jó néhány kilométerre a falutól, az oldalaikkal egymást melengető, vakítóan fehér tanyák zárt füzéreinek egyikén. si utcának. Megállunk. Borzongva nyúlok a kilincs, kapok a fényképezőgép után: a látvány készületlenül ér. Hát itt volnánk, jelenti rezignáltan Laczkó Róbert, a tanács elnöke, s hogy a közlés teljesebb legyen, hozzáteszi: a Kirí Margit fészke, in• Laczkó Róbert tanácselnök a viskó bejáratát keresi. kérdés válasz nélkül maradt, és jegyzőkönyvbe se került... Jószándékban, mondom, nincs hiány. A téesz, brigádjai szívesen emelnének egy másik, egy lakható lakást, a tanács szobát kínál az iskolában, vagy másutt, sokan magukhoz vennék, gondoskodnának róla — hiába. Elutasít minden jóindulatú közeledést, fél, bizalmatlan, igénytelen. Amit nagyritkán mégis elfogad: pár közvetlen, baráti szó, tányér meleg étel, egy-egy viseltes ruhadarab. Hanem a portájára, oda senkit be nem enged. Ne háborgassák őt. Naphosszakat csatangol, kóvályog a határban, Iáiba, sz.íve még bírja. Vagy megy Pusztaszerre, az emberéhez — ahogy ő neveli —, merthogy az is öreg, főzni kell rá, mosni, takarítani. Tizenöt kilométer oda, tizenöt visz,sza — gyalogosan. S meglehet, nincs is ott senkije. Dermesztő éjszakákon hallani, ahogy fát hasogat, nyilván fázik az istenadta, de hogy miben fűt, s ér-e egyáltalán valamit... ? A kőporos ház gazdája, Balogh Józsefné és lánya-szamszédja, Tóth József né beszélik ezeket. Hangjukban aggódás: csinálni kellene valamit, segíteni a szerencsétlenen, amíg nem késő. Ám a tanácsiak is tanácstalanok. No, nem mindenben. Tudják, mit kell cselekedniük, fejtörést, s néha -fájást egyelőre a helyes megoldás, a megfelelő eszközök keresése ökoz.za, melyek révén végül is biztonságba, emberibb környezetbe kerülhetne Kirí Margit. Nem könnyű a dolguk, s az idő is szorít. Most már sokat könyörögni nem lehet. Ha pedig szép szóval, tapintattal nem megy, erélyesebb beavatkozásra lesz szükség. Kétség nem fér hozzá: kinek az. érdekében. K. E,