Petőfi Népe, 1978. december (33. évfolyam, 283-308. szám)
1978-12-17 / 297. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1978. december 17. A törvény mindenkire kötelező Ankét a közérdekű bejelentések intézéséről A közérdekű bejelentésekről szóló törvény végrehajtásának eddigi tapasztalatairól — a megyei NEB vizsgálatai kapcsán — a közelmúltban tájékoztattuk olvasóinkat. Minthogy a jelentésekben visszatérő igény, hogy a helyi sajtó rendszeresen foglakozzon az állampolgárok ilyen irányú informálásával, ezúttal a kiskunhalasi városi-járási NEB és a népfrontbizottság által közösen szervezett ankétről számolunk be. Annak is azon megállapításairól, amelyek „helyi konkrét” példákkal teszik még szemléletesebbé a megyei NEB következtetéseit. Kincskeresők kincsei • Még a hasa keneyrlfiitnjác a szó, de a háttérben már készülődik a bíró jelölt. • Halló! Halló! Gyerekek! Nagy Tünde remekelt Tamkó Sirató Károly Apróhirdetés című versével. ‘^1 Nem neheztel kérdezni Kincskereső Marika, hogy akadna .megfejtő. CT^óMíSándor (felvételei.)’/ u'iusumri’ A halasi ankéton dr. Bilekov Pál városi-járási NEB-elnök tartott vitaindító referátumot, a helyi üzemek, intézmények képviselői előtt a területükön 13 egységnél szerzett tapasztalatokról. Néhány megállapítás: A törvény megjelenése után — annak végrehajtásáról — a felügyeleti szervek eljárása nem volt egységes A tanácsoknál — titkári intézkedés szabályozta egységesen a tennivalókat. Az állami gazdaság értekezlet keretében kapott tájékoztatást a felügyeleti szervtől, míg egyéb szervek, téeszek, áfészek irányába ez nem történt meg. A tanácsoknál a végrehajtás szabályozása és a gyakorlat összhangban van a törvény követelményeivel, A szövetkezeti szerveknél és vállalatoknál a belső szabályozás hiánya miatt többféle gyakorlat van, de nem a törvény előírásait követi. A szóban előterjesztett közérdekű bejelentések és pauszok sorsa nem derül ki megnyugtatóan. Növekszik az áruellátással és szolgáltatással kapcsolatos közérdekű bejelentések, valamint a gazdálkodási tevékenységgel, munka- és bérügyekkel, nyugdíjjal, s egyéb szociális ügyekkel összefüggő panaszok száma. Utóbbiak oka abban is kereshető, hogy — elsősorban a mezőgazdasági szövetkezetekben — ugrásszerűen megnőtt az nyugdíjkorhalári elérők száma, s a figyelembe vehető évek, illetve az erre megállapított összegek nemegyszer késztetik panasz benyújtására az érintetteket. Javul az érdemi döntések aránya 1 jgyeimet érdemel, hogy az intézkedések körében nő az érdemi döntések aránya: Szükség esetén élnek fegyelmező jellegű intézkedések lehető; égével is. A Vízmű Vállalathoz például bejelentés érkezett arról, hogy adott helyen a víz elfolyását nem szüntetik meg az illetékes dolgozók. Ezért a TMK vezetői írásbeli figyelmeztetésben, s 1 havi mozgóbérük megvonásában részesültek. Az alkalmazott szankciók általában arányban állnak az elkövetett cselekmény súlyával. Ellenpéldaként a jánoshalmi ÁFÉSZ-t említhetjük, ahol a vizsgálat megállapítása szerint a felelósségrevonást követő retorziók mértéke enyhe volt a vétségekhez képest. Arra hivatkoztak, hogy gyakorlatlanok, szakképzetlenek voltak az elkövetők. A -vizsgált egységeknél többnyire az ügyintézési határidő rövidülése jellemző. A névtelen bejelentések esetében hosszú az átfutási idő, amit azok fontos tartalma, illetve a bizonyítékok feltárásának bonyolultabb módja is indokol. Hiszen egyebek közt nincs lehetőség bizonyíték szerzésére meghallgatás útján. A közérdekű bejelentések és panaszok nyomán foganatosított intézkedések utóellenőrzése egyetlen szervnél sem történt meg. A bejelentőket és panaszosokat az eredményről tájékoztatják. Ezt kellő indokkal támasztják alá. Harminc napon túli elhúzódás esetén általában értesítik az ügyfeleket. Kedvezőtlen e téren a járási hivatalnál szerzett tapasztalat. — Törvény írja elő. hogy a Közérdekű bejelentések, panaszok számának alakulását — tartalmukra, okaikra nézve — elemezni kell. Vonatkozik ez a névtelen bejelentésekre is. Ilyen értékeléssel azonban r.em találkoztak a népi ellenőrök. Valamint azzal sem, hogy tömegkommunikációs eszközökkel ilyen intézkedésekről az állampolgárokat egyszer js tájékoztatták volna. Tájékoztatni az intézkedésekről Törvényi előírás az is. hogy indokolt esetben a közérdekű bejelentéssel érintett Vállalati szervnél a vizsgálat eredményét ismertetni kel. A népi ellenőrzés legtöbb esetben kéri is, hogy erről a helyi kolléktívákat is tájékoztassák. Indokolt ez azért is, mert ezzel rendeződik megnyugtatóan több személynél az adott ügy lezárása, elmaradnak a találgatások, s a különböző vélt következtetések. Ügy összegezhetők a népi ellenőrzés tapasztalatai, hogy a törvény végrehajtása megkezdődött, az egységes gyakorlat azonban még nem alakult ki. Aminek oka — mint láttuk —, hogy a felettes szervek — különösen a szövetkezeteknek — nem adtak ki belső utasításokat, s a vállalatok, szövetkezetek sem tettek eleget a jogszabályi előírásnak. Dr. Bilekov Pál tájékoztatója után a résztvevők ilyen kérdéseket, javaslatokat, észrevételeket vetettek fel. A közvélemény hangja Király Dezső né, a Kiskunhalast Állami Gazdaság dolgozója a/, iránt érdeklődött, hol lehet a törvényhez hozzájutni, öt mint népfrontaktivistát is sokan megkérdezik. hogy a bejelentéseket hova lehet elküldeni. Rozgonyi Sándor, a KI ŐSZ képviselője elmondotta, hogy a kisiparosok körében megszervezték a törvényt ismertető előadássorozatot. Szabó Miklósné, az ÉPFA Vállalat kiküldötteként arról beszélt, hogy bár náluk is megszervezték a törvény ismertetését. — a tapasztalat szerint még sem a dolgozók, sem a partner vállalatok nem ismerik azt eléggé. A helyi áfésztől például ..komolytalan” válaszokat kapnak közérdekű bejelentéseikre. A panaszok sem panaszként kerülnek az illetékes szervekhez. Erdélyi Imre — Ganz-MÁVAG — megerősítette, hogy a nagy ipari vállalatok központilag szorgalmazták a törvény ismertetését a vidéki gyáregységeknél. Náluk is megkapta a törvényt minden műhelybizottság. Mégis az a helyzet, hogy csak az üzem jogászának. s az ügyvédi munkaközösség tagjainak közreműködésével tudnak eligazodni a bejelentések intézésében. Sérelmezte, hogy a társszervektől nem kapnak megnyugtató választ bejelentéseikre. Dr. Fodor József vb-titkár szerint a fogalmak sincsenek tisztázva, és ez zavarja a törvény helyes végrehajtását. Többen dilemmában vannak, hogy minek minősítsék a hozzájuk érkezett beadványt. Az áruellátással öszszefüggésben szólt többek közt, hogy kurrens aikket csak pult alól lehet kapni? de nem mindenkinek. Mind a sütőipar, mind az ÁFÉSZ monopolhelyzetben van, nincs konkurrencia, ezért nem érdekük 'a' választék bővítése. Vagyis: azt vesszük, ami van, s ez bizony kissé a vevők kiszolgáltotlsága is. Mcdok Balázs szerint, ahol a helyzet megkívánja, kellő eréllyel célszerű fellépni, nem pedig tehetetlenül várni, mi lesz. Tölgyes Zoltán, az MNB vezetője, s mint a vizsgálatban részt vevő népi ellenőr ugyancsak a törvényismeretek hiányát tette szóvá. Amellett a szemléletbeli fogyatékosságokra is ráirányította a figyelmet. Mindjárt a „kéznél levő” példával, hogy tudniillik az ankétra is csak a meghívottak egyharmada ment el. Dr. Bilekov Pál összefoglalójában aláhúzta, hogy a törvényt ismertetni kell, s hogy sem a jogsegélyszolgálat, sem a szakszervezet, sem más szervek nem vehetik át az üzemektől, intézményektől a bejelentések intézését. T. I. A hajdani szőregiek ugyancsak citeráztak, amikor Perec basa, ez a „kegyetlen jó ember” bejelentette látogatását. Azt még elnézték volna, hogy ültőhelyében megevett egy bárányt, egészségére kívánták rá a vödör bort, a jókedvétől féltek kimondhatatlanul. Muzsikáltatott magának ilyenkor, mogyorófavesszővel huzattá vendéglátóin a nótát. No persze a magyarokat sem kőbölcsőben ringatták, túljártak őkegyélmessége eszén, ha nem is az elhájasodott bíró uram, hanem az utódjának kiszemelt csavaros eszű csősz. Az ő furfangjain derül most egy csomó apróság a kecskeméti gyermekkönyvtárban. Minden hely foglalt, sőt annál több is, mivelhogy magukkal cipelt ülőpárnákkal növelték a sokféle rendeltetésű helyiség befogadóképességét. A furmányos csősz nélkül biz’ időbe telt, míg kiderítettem, hogy miként került a pompás gyerekelőadás a könyvtárba. Móra Ferenchez vezettek a nyomok, pontosabban egyik halhatatlan elbeszélésére utaló ifjúsági folyóirat szerkesztőségébe. A szegedi Kincskereső kezdeményezésére bontakozik ki országszerte a legifj{rt&”ÍTödál<jmbarátok népszerűnek jgérfcező mozgalma Kecskeméten csak éledezik, nem tudunk alapítólevéllel elismert klubról. Mocorog már valairv a méheslaposi iskoláiban, a negyedikes ének-zeneis diákokból kialakított csoport hamarosan megkapja a megtisztelő címet. Persze, ezt nem adják ingyen^ megnézik a szerkesztők, hogy kinek a véleményét veszik különösen figyelembe munkájukban, kikkel tartanak személyes kapcsolatot. A gyermek könyvtárban kialakított csoport felvételét biztosra veszem. A kicsinyek másodikos koruk óta rendszeresen látogatják Rajz Istvánná vezetésével a kedves és hasznos intézményt. A napköziben Is sokat foglalkoznak irodalommal, népdalokkal, ismerkednek a Kincskereső életkoruknak megfelelő cikkeivel. A fáradhatatlan, kifogyhatatlan mosolyai napközis tanító néni szem vil La mására napestig mondanák Weöres Sándor, Tamkó Sirató Károly, Kiss Benedek, Zelk Zoltán verseit. Tucatnyi Móra-elbeszélést sorolnak kapásból, tudnak népdalokat, vidám játékokat, sikerrel szerepeltek „dramatizálási versenyen”, játékokat készítenek, meg illusztrációkat az olvasottakról, a hallottakról. Irodalmi jellegű foglalkozásaikat, több más csoporthoz hasonlóan, a Kisfaludy utcai gyermekkönyvtárban tartják. Vezetője Ramháb — vagy ahogyan elnevezték — Kincskereső Marika is mindig meglepi őket valamivel. Néha egy-egy új könyvre hívja fel figyelmüket, néha színházat rögtönöznek, mint látogatásunkkor is. Így kerültek a szőregi követek Kecskemétre, és így kerül januártól a két intézmény közös klubja a Kincskeresők közé. Jó helyen keresik a „kincset” Rajz Éva néni diákjai! Hogyan is mondta hajdanán Kodály Zoltán? „Éppen a legtisztább művészetnek nincs fogékonyabb, ösztönösebb megértője a gyereknél.” Meg: „Hozzon a gyermeknek mindenki, amit tud: játékot, zenét, örömet. De hogy mit fogad el: azt bízzuk rá.” Itt nem híg művészetpótlékot kapnak, ezért láthatunk ennyi derűs arcot, felszabadult vidámságot. H. N. (6.) —Ezek szerint szóhoz juthat a józan ész. Hát akkor figyeljetek, ik i kell dolgozni a küszöbön álló hadművelet stratégiai tervét. Mi lenne azután, ha eladnánk a házat? Hova mennénk lakni, amíg az új felépül? Edit hajlékonyán simult hátával a diófa törzséhez, pici ökleit a fehér köpeny zsebében tartotta, s ahogy feszegette a zsebet, abból derült csa*1 ki határozottsága. A Dezső által használt feltételes módot kijelentő módban folytatta: — Olcsó telket veszünk. Ismerem a város fejlesztési tervét. Tudom. hol van kilátás közeli közművesítésre. Legjobb lesz az Adorjári-kert körül. Az sincs messzebb a város központjából, mint a Gólyahír utca. Ezzel szemben a telekár egyharmada az itteninek. Ügy látszik, a telek allergikus pontja volt, Paulának, mert gyorsan közbeszólt: — Ragaszkodom hozzá, hogy az új telek is a nevemen legyen. Nyájas-bájos türetem tette még szebbé a mérnöknő ktslányos arcát. Előzékenyen fordulva Paulához, zavartalanul folytatta: — Tőlem ejthetjük akár az egészet. Mert azt még csak tudnám garantálni, hogy az új teleknél téged illessen a tulajdonjog, de az egresbokrokat nem biztosíthatom. Ragaszkodsz az ötvenéves tormaültetvényhez is? Kissé elröstelte magát Paula. — Nekem gyerekem van. Valami kis ingatlanra még szüksége lehet Mártikénak. — Isten bizony nem lennék bíró — méltatlankodott Dezső. — Idegroncsot csinálnak belőlem a pereskedő asszonyok. A nagykorú Mártika egyelőre IBUSZ-kiránduláson van a lillafüredi vízesésnél. — Az még nem biztos, hogy Karikóhoz engedem — beszélt magában a zsörtölődő kedvű Paula. — Az egyáltalán nem biztos. Ki az a Karikó? Egy szerszámlakatos. Dezső gorombán a térdére ütött, — Na tessék! Vagy a tárgynál maradunk, vagy menjünk fagylaltozni. Nevezett Karikó Imre szerszámlakatos ellen semmi kifogásom, de őt most hagyjuk száradni. Ellenben próbáljuk megálmodni, hogy hol fogunk lakni, miközben újfent építkezünk. Edit rajzasztal és vonalzó nélkül is célratörően dolgozott. — Azt tartanám a leghelyesebbnek, ha egyelőre csak három lakást adnánk el. Apánknál két család elfér szűkösen. Mondjuk én Karcsival és Zoliék. Ti pedig visszaköltöznétek a régi lakásba az anyóshoz. — Kezdünk belejönni-! — tört fel Dezsőből ismét a nagyhangúság. — Én mondom, izgalmasabb a zsugánál. Tízfilléres alapon ültünk le. és milliomosok leszünk, mire fölállunk. — Ne haragudj, hogy fékezlek a lendületedben — mérsékelte pedagógiai tapintattal a húga. — Most a tennivalókban is légy olyan szakember, mint a hasonlataidban. A kölcsön mellé még sok minden szükséges. Mindenekelőtt a jutányos anyag. Dezső mintha megértette volna, hogy előnyösebb benyomást kelt a mérsékelt viselkedéssel. Szinte jólnevelten mondta: — Neked is vannak összeköttetéseid. Szerette volna Edit. ha a tekintetéből többet megért a bátyja, mint a szavaiból: — Ez igaz. De a segíteni kész barátok nem mindig önzetlenek. Paula immár szövetségesének tekintette a sógómőjét. Rokonszenve jeléül a férjét pirongatta: — Mindent a húgodtól vársz? Kezdek rájönni, hogy félsz a felelősségtől. — Mi az? Már a virágnyelvet is meg kell tanulnom? — Felelősséggel tartozol a családodért — adta tudtára nyomatékosan Paula. Bármennyire szeretett intézkedni Dezső, túlzott kötelezettségekbe mégsem akart belemászni. Harapósán helyeselt Paulának: — Rendben van. A’ családom érdekében rriég a börtönt is vállalom. így gondolod? Jónak látta Edit, ha némi engedékenységgel csitítja szertelenkedésre hajlamos bátyját. — Ilyesmit senki nem kíván tőled. Egész lakónegyedeket szanálnak a Malomszeren, ahova éppen a ti cégetek épít tízemeletes blokkházakat. Még örülnek is, ha bontási anyagot igényelsz. Bárkivel szemben előjogod van hozzá. Hatott a rábeszélő szelídség. Dezső kegyesen megbékélt. — Legyen meg az erőszakos fehérnépek akarata. Nem leszek szégyenlős. De az egész még mindig csak légvár. Rajtunk kívül van még néhány felnőtt a családban, akinek nem ismerjük a véleményét. Hátha nincs üzleti érzékük. Paula úgy szólt róluk, mintha beleegyezésükhöz nem férne kétség. — Zoliékkal lehet beszélni. — Tegyük fel — morgott óvatosan Dezső. — Csakhogy Karcsi sógor ellenszavazatában abszolúte biztos vagyok. — Ez izgat a legkevésbé — mondta Paula. — Karcsi mindent Editnek köszönhet. Elsősorban a diplomáját. Most sem fog vitatkozni a saját jól felfogott érdeke ellen. Dezső csúfolódó grimasszal szólta le a feleségét. — Isten bizony szórakoztat, hogy milyen páratlan emberismerő vagy. Edit felhősen szólt bátyjához: — Jó szórakozást. Még akkor sem jutott eszükbe, hogy kihagyták az öreget előzetes megállapodásukból, amikor a gyanútlan Burján Péter feltűnt a járdán, közeledve a szatyorba gyömöszölt sörös fiaskókkal. 9. Edit ajánlotta térjenek vissza az emeletre, az ő lakásukba. Remélte, ott .majd bátrabb lesz. El is helyezkedtek a fénnyel teli nagyszobában, amelyet szellő járt át a nyitott erkélyajtó felől. Burján Péter komótos mozdulatokkal rakta ki a söröket a kerek asztalkara. — Jégről adták a kedvemért. A vén cimborák meg alig akartak elengedni. Nyomban felismerte Paula, hogy a nyugdíjasok emlegetése komoly akadállyá növekedhet a szándék útjában. Más irányba kanyarodott a beszélgetéssel. — Zoliékat nem látta véletlenül a kocsmában? Burján Péter még mindig nem vette észre a többiek bizonytalankodó tartózkodását. Derűje birtokában újságolta: — Hiszen még javában tart a meccs. Nagy meccs lehet. Ügy zúg a tömeg, minha mérgesítenék. Viszont beszéltem Karikó Imrével. Faggatott, nem jön-e mégis hamarabb haza Mártika. Vigasztaltam. hogy közel a kedd. Jön bizony, várja az új ház. — Csak nem a Sárga Csikóban találkozott ezzel a... Karikóval? — kérdezte Paula fintorogva. — Pedig ott beszélgettünk. Méghozzá igen barátságosan. Ahogy egy magunkfajta rendes munkáslegénnyel illik. Tiltakozása jeléül minden fonynyadt tagját megrázta Paula. — Egyetlen legény se rendes huszonkét éves korában! Editet aggasztotta a veszély, hogy mind távolabbra kerülnek a célhoz vivő ösvénytől. — Végre megint vitatkozhatunk valamin. Választhatnánk fontosabb témát is. Mohón nyeLte le a kortyot Dezső és szuszogva helyeselt: — Szorzóm a véleményedet! Bár túlontúl nyilvánvaló volt a helyeslés oka, Paula tovább rágódott a maga csontján. — Mindig sejtettem, hogy ez a Karikó érdekből jár^ ide. A kőfaragó úgy tett. mintha boldogan markolna a hajába. — Nahát, hogy te milyen éleslátó vagy! Mi a kifogásod ellene? — Jelentéktelen — világosította fel felesége, kétszeres kicsinyléssel. — Mártika mellé eredetibb egyéniség kell. i — Miféle eredeti egyéniség? Jégtáncos? Vagy hasbeszélő? Esetleg fakir, aki úgy eszi a zsilettpengét, mint a nápolyit? Az a fiú igen kitűnő szerszámlakatos! Amellett lövőre érettségizni fog Károly keze alatt! Edit cseppet sem volt hálás, hogy tanár férjét emlegették. , (Folytatása következik.)