Petőfi Népe, 1978. november (33. évfolyam, 258-282. szám)
1978-11-12 / 267. szám
i • PETŐFI NÉPÉ • 1978. november 1*. Parlament a BRG-ben Nagy Pál komótosan, minden szavát megfontolva sorolta: — 1966 óta vagyok a BRG-nél, amiről beszélni fogok, az azóta probléma. A városban dolgozó szerszámkészítők órabére egy-ikét forinttal magasabb, mint a miénk. Rövid idő alatt egy tucat ember ment el, ebből hét-nyolc emiatt. Ezzel szemben csak három-négy olyan jött, akire lehet számítani, aki érti a szakmáját. Más. Háttérbe szorult az egyéni jutalmazás! Pedig, különösen megfeszített hajrá idején ez alílmas a munkakedv növelésére, buzdításra. De vajon az a személyenkénti 72 forint, amit az 52 fős műhelyrész kapott, lelkesít-e valakit? Aligha. Más. A Tóth István-brigádib an módomban, áll a leendő műszerészekkel foglalkozván két óránk arra, hogy kill •tanítsunk fúrni; reszelni, et vágni, mikrométert kezeim — ez teljes képtelenség. . . László István, a műhelycsoport helyzetét elemezte: — Ezer műszer javítása hárul ránk. sok már a teljes tönkremenetel határán áll. a velük való foglalkozás köti le a kapacitás jelentős részét. Csoportunk képes arra. hogy új berendezést fejlesz- szen ki, de a prototípus elkészítése után megáll a tudománya: nincs hol gyártani a többit. Nagy feladatok állnak a gyár előtt, ezért, a jövő miatt kell gondolkozni a megoldáson. Szénási Tibor szervezési hiányosságot tett szóvá: — Sokat beszélünk az Alkotó Ifjúság pályázatról, de úgy tűnik, hogy keveset teszünk, és azt sem jól. .. Az elmúlt év november 7- én díjazott munkák értékelését a budapesti központ idén szeptember 10-én küldte el Kecskemétre. Értékelését?! Ha hárommondatos — inkább visszariasztó mint tanácsoló — szöveget annak veszünk. akkor értékelés. Ha nem. akkor semmibe vétele a munkánknak. .Farkas Pálné, a pesti és a kecskeméti gyár kapcsolatát hozta szóba. .— A pesti gyárnak van busza, nekünk n;ncs. A dolgozók úgy érzik, hogy elbírálásunk nem mindig azonos a fővárosiakkal. Kis túlzással azt mondhatnám, hogy szinte megbüntettek bennünket azokért a túlórákért, amelyek révén teljesíthettük a tervet ... A Budapesti Rádiótechnikai Gyár kecskeméti magnetofongyá- rának ifjúsági parlamentjén — ha a válaszadásokat is számolom — több mint huszonöt felszólalás hangzott el. Nagyjából minden hetedik jelenlevő elmondta azt. hogy m,i nyomja a szívét. Feltűnő. hogy az ifjúsági törvény végrehajtásáról viszonylag kevés szó esett. Ennek azonban nem az az oka, hogy bárki is lekezelné a témát. hanem az hogy a gyár előtt eninél jóval fontosabb dolgok állnak. A lendületesen fejlődő iparág már most a holnaputánra gondol, már most meg kell, hogy teremtse a holnaputáni munka alapvető feltételeit: elegendő, jó felkészültségű szakembergárdát, hogy a legfontosabbat említsem. Ezért alakult úgy, hogy a parlamenten ezek a kérdések vetődtek fel legnagyobb számban, egyben bizonyítva azt is, hogy a fiatalok cselekvő részesei akarnak lenni a jövő munkájának is. Nemcsak annak okán. hogy a jelen,légi dolgozók 49 százaléka 3(1 éven aluli, s hogy négy vezető közül egy még innen van a harmadik X-en. Rudast Károly igazgató beszámolójában jó néhány egyéb körülményre is kitért, nem hallgatva el a megoldásra váró gondokat sem. Ez is akad bőven. Az V. ötéves terv első esztendejében 540 millió forintos termelést terveztek 1980-ra. ami mérsékelt fejlődést jelentett volna. A kereslet azonban megnőtt a gyártmányok iránt, jelentős szovjet exportszerződést sikerült kötniük, kifejlesztettek svéd exportra egy fogaskerekes mechanikát — változtatni kellett a terveken: 540 helyett 760 millió forint az 1980-as előirányzat. Többet s jobbat előállítani nem egyszerű; csakis korszerű, hatékonyan alkalmazott gépek segítségével lehet. Majdnem negyvenmillióval növelték az új berendezésekre szánt összeget. A beruházások folytán évente 600 ezer mechanika és 4 millió fej készítése lehetséges. Hozzátartozik mindehhez a nagy értékű gépek kihasználtsága. Az idén — különösen a III. negyedévben — jelentősen előreléptek, hiszen 1.9 volt az átlagos műszak- szám, ami jóval alatta marad a többi berendezést is magáiba foglaló 1.36-os átlagos műszakszámnak. Talán felesleges is hangsúlyozz • Nagy feladatok állnak a gyár előtt” — mondta László István. • Bal oldali képünkön: „A pesti gyárnak van busza, nekünk miért nines?” — kérdezte Farkas Pálné. # A küldöttek alig fértek el a gyári ebédlőben. ni, hogy a feszített célok többletterheket rónak a dolgozókra, akik a pluszmunkáért pluszt várnak el. joggal. Hiszen végül is rajtuk is múlott, hogy például amíg két éve egy CK 12-es magnófejet 0,527 óra alatt készítettek el, ma már mindössze 0,255 óra szükséges a gyártáshoz. Nem véletlen- szerű, hanem tudatos az, hogy a vállalati célokról tájékoztatják a pályakezdőket; évente rendeznek különféle vetélkedőket, 122 óvodai hely fenntartási költségeit fizetik. a rászorulóknak lakásvásárlási támogatást adnak. Ha a feladatokat meg kell oldani — márpedig meg kell —, akkor a végrehajtásban részt vevőkkel fokozottan törődjenek: ez a vállalati cél és érdek a magnógyár- ban. Az ifjúsági parlament hozzászólói — amint az az idézetekből is látszik — kritikus hangvételt ütöttek meg, mindazon dolgokat szóvá tették, amelyek a folyamatos termelést, a rendszeresmunkát, a jó minőségű gyártmányok előállítását akadályozzák. A kérdések elhangzottak, s részint Ru- dasi Károly, részint pedig a gyár többi vezetője megválaszolták azokat. Nem mondom, hogy mindegyik kérdés (vagy kérés) jogos volt, mint ahogy azt sem, hogy mindenkit megnyugtattak a válaszok. Annyi azonban bizonyos, hogy az üzemi demokrácia e sajátos fóruma lehetővé tette azoknak az ügyeknek felszínre kerülését, amelyek nemcsak a fiatalokat érdeklik, de szinte az egész gyár termelését, jövőjét érintik. S ha valamiért, hát e2ért volt sikeres a BRG-parlament, Ballai József Vasaló, hú$éeze(?rt Nem tréfa. Valóban húszezer forintba került, hogy Kovácané a fali csatlakozóba mélyeszthet- te hőfakszabályozós vasalója villásdugóját. A húsz darab ezrest azonban a népgazdaságnak kellett kiadnia; beruháznia az energiatermelésben. Ennyit követeli ugyanis egy-egy új vasaló villa- mosáram-felvételének az előteremtése. Számítások igazoljál^: egy-egy új háztartási fogyasztó bekapcsolása a villamosenergiahálózatba százezer forint beruházási kiadással jár. Energiatermelő blokkok kellenek hozzá, nagy- feszültségű távvezeték-hálózat, al- állomások — „trafók” —, elosztó vezetékek. Sók más mellett. Beszédes arányok Másfél évtized alatt hazánkban megháromszorozódott a villamos- energia-termelés — 7,6 milliárd kilowattóráról 23,4 milliárdra —, ugyanakkor á lakossági felhasználás az 1962. évinek a 7,3-szere- sére növekedett. A két adat ösz- szevetése már érzékeltet valamit abból, hogy változó életkörülményeink miféle gazdasági-fejlesztési követelményeket szülnek, s megfordítva, ‘korszerűsödő termelőtevékenységünk miként hat mindennapjainkra. Az arányok szemügyre vétele sokat elmond erről. A teljes villamosenergiafelhasználásból a lakosság 8,1 százalékkal részesedett 1960-ban. A termelés nagy fokú növekedése —. s nem kevésbé az import fokozódása — mellett is 1977-re ez az arány 16,8 százalékra gyarapodott, azaz a kétszeresénél nagyobbra bővült. Megelőzi az ipari termelést Néhány pillanatra elidőzve a termelésnél: idén január és augusztus között a villamosener- gia-ipar termelése 9,6 százalékkal volt nagyobb, mint tavaly, a hasonló időszakban. Az 1971-től 1977-ig terjedő éveket figyelembe véve, a villamosenergiia-ipar termelése minden esztendőben gyorsabban nőtt, mint az ipari termelés, s ráadásul — ahogy ezt mondani szokták — töretlen, Imindenféle megtorpanástól, átmeneti visszaeséstől mentes volt ez a fejlődés. Csakhogy ennek ára van; ma már az energiatermelési beruházások a teljes fejlesztési kiádásöknak — nép- gazdasági összesítésben — a negyven százalékát emésztik fel, míg tizenöt esztendeje ennek a felét sem érték el. Indokoltnak látszó kérdés: nem lehetne korlátozni az energiaigények gyors növekedését, elkerülendő a nagy kiadásokat? Tapasztalatok is, tudományos elemzések is azt bizonyítják, hogy a villamosenergia-szükséglet — észszerű!— bővülésének visszafogása kedvezőtlen hatások sorozatával jár mind á termelői, mind a nem termelői területeken. A megoldás tehát nem ebben az irányban kínálkozik. Éppen ezért a tervezőmunka azzal számol, hogy ia lakosság viillamosenergia-fel- használása továbbra is a leggyorsabban emelkedik az összes fogyasztási területen belül, s a következő középtávú tervidőszakban eléri a teljes felhasználás negyedét, S ez az adat azért érdemel — azért is — nagy figyelmet, mert tavaly a rendelkezésre álló összes villamos energia 18,7 százaléka már külföldön megtermelt volt, importból származott. Ha úgy tetszik, akár azt is mondhatjuk, hogy a lakossági felhasználás teljes egészét a behozatal fedezte, amiért természetesen fizetni kell olyan árukkal. amiket a partner igényel népgazdasága számára. Növekvő étvágyunk Gyorsan növekvő villamosener- gia-étvágyunkat korszerűbb élet- körülményeinkre vezethetjük vissza, hiszen ezer lakosra számítva tavaly 254 elektromos hűtőszekrény jutott, míg 1960-ban mindössze 3.8 darab. A mosógépeknél 246. illetve 45.2, a televízióknál 240 és 10.4 a megfelelő adat. Évente 80—100 ezer új háztartási fogyasztót kapcsolnak be az országos kisfeszültségű hálózatba, s emellett a korábban villamosított otthonok is többet és többet követelnék. Ma egy család 4.2-szer annyi áramot használ fel havonta, mint másfél évtizede, napjainkban a havi átlag már meghaladja a 100 kilowattórát. Valamikor a szakemberek e bűvös határt a nyolcvanas évek Végére tartották elérhetőnek . .. Mindez úgy ment végbe, hogy közben a villamos energia lakossági átlagára tetemesen csökkent; ma 64,4 százaléka az 1960. évinek. Akkor — az ún. övezeti díjszabás, valamint a fogyasztás több díjtételű elszámolása játszik itt közre — 1,21 forintot fizettünk egy kilowattóra villamos energiáért, tavaly viszont csupán 78 fillért. Az 1960-as ár Sem fedezte a költségeket, még kevésbé teszi ezt a mostani, a különbség ellensúlyozása az államháztartás gondja. Ebből azonban hiba lenne arra következtetni, semmi közünk ezekhez a gondókhoz, a dolgunk annyi, hogy bekapcsoljuk „ a tv-„ készüléket, bedugjuk a kávéfőző, a villanyvasaló zsinórját. Dolgunk az is, hogy előteremtsük a- költ“»’ ségvetés adta ilyen támogatások fedezetét, s az szintén lehetőségünk, jogunk, de egyben kötelességünk is, hogy annyit használjunk a modern kor e nagyszerű energiaforrásából, amennyi :i szükséges. Annyit igen, ám többet, fölöset ne. —s —s. A gyógyítás gépekre - a kórházi technika orvoslásra szorul nfmm m Régen egyetlen orvosi táskában elfértek a vizsgálat legfontosabb műszerei. Ha a gépesítés kívánt szintjét még nem is értük el, napjainkban a gyógyító technika térhódítása számottevő. Olyannyira, hogy komoly gondot okoz a meglehetősen vegyes ösz- szetételű. sokféle rendeltetésű egészségügyi eszközpark üzemeltetése és karbantartása. Lánc,lánc,tévélánc ... Az első. ami feltűnik a megyei kórház, röntgenosztályán: a zsúfoltság. A berendezések meny- nyiségéhez és az elvégzendő feladat nagyságáihoz mérten kicsi az alapterületük, a helyiségek beosztása sem felel meg a követelményeknek. Súlyosbítja a helyzetüket, hogy egyre körülményesebb az eltérő életkorú és típusú berendezések megújítása, javítása. — A megye röntgen- és tüdőgondozó hálózata lényegében csak az ötvenes évek közepétől alakult ki' — mondja dr. Szelei Béla főorvos, aki személyesen is részt vett ebben a munkában. — Nulláról indultunk és most ott tartunk, hegy csak Kecskeméten tizenegy nagy teljesítményű berendezés működik. A megye csaknem hatszázezer lakosára 120—130 röntgengép jut összesen. Némelyik tévélánccal, képerősítővé; felszerelve. Javításuk egyre bonyolultabb, hiszen éppúgy igénylik a sugá(’fizikai jártasságot. mint a híradás- vagy elektrotechnikai’ szakismereteket. Néhány éve még egyetlen szerelő tartotta kézben a röntgengépek javítását: Kovács bácsi. Áldásos tevékenységét ma is el- smerően emlegetik. Mindenhez -érteti ami akkor — hat-nyolc éve — adva volt. Amikor nyugdíjba ment. a helye üresen maradt. Alkalmas jelölt híján senkivel sem tudták betölteni. Ennek már nem is lenne értelme. — A fejlődés ugyanis túlnőtt azon. hogy egyetlen ember gondoskodni tudjon a gépekről. Ma miár nem egy szakember hiányzik. hanem több. Részben ezért, másrészt a széles körű megyei elfoglaltság miatt sem képes mindent ellátni a Röntgen- és Kórháztechnikai Vállalat kecskeméti részlege. Kevesen is vannak. A nagyobb hibákat helyben nem tudják megjavítani, ilyenkor a fővárosi központba irányítjuk a gépet. A „kezelés” meglehetősen hosz- szadalmas. Sok időt rabol el a berendezések le- és visszaszerelése. a szállítás; olykor a javítás is a kelleténél jobban elhúzódik. Az egyik gép májusban romlott el és októberig tartott a teljes rendbehozatala. Egy munkaasztal fél évig volt hibás. Sok baj van az emyőkép-berandezéssel is. Elég sűrűn előadódik olyan zavar. amelyet sem helyben, sem gyorsan nem lehet elhárítani, pedig a betegellátás érdeke ezt kívánná. A szaktechnikusi képesítés - kevés Az egészségügyi eszközök .szervizellátáséinak több mint ötven százalékát a Röntgen- és Kórház- technikai Válla lat végzi. Hatáskörük szerteágazó, mégis megkülönböztetett fontosságot tulajdonítanak a röntgentechnikának. — A gyógyításnak ez a legrégibb ága. ahol a gépesítés igénye először jelentkezett, méghozzá elég nagy költséggel — magyarázza Kovács Zoltán igazgató. — Van olyan berendezés, ami tízmillió forintba kerül, vagy még ennél is több. Ahol ilyen hatalmas értékű eszközök találhatók, vajon ele# Dr. Szelei Béla főorvos és az osztály 3(1 esztendős vizsgálóasztala. Még ma is bármilyen szögben lehet vele felvételeket készíteni. Jobbra: egy kábel bekötésével nem futnak szerelőért az asszisztensek. (Stra- szer András felvételei.) gendö-e a karbantartás hagyományos szintje és módja? — Semmiképpen. Az orvostechnika sokkal szélesebb ismeretköröket igényel és tartalmaz annál, mint amire a legkiválóbb szakember is felkészülhetne. Már a szaktechnikusi minősítés is kevés. Minden kórházban szükségesnek érz.em a műszaki szakértők jelenlétét. Legjobb, ha a felügyelettel megbízott személy egyetemet végzett és majdnem kevés, ha csak technikumot. — A jelenleg üzemeltetett berendezések közül hányat ismerhet meg egy szakember, hogy a beavatkozás hatékony legyen? — Tíznél többet nem tud felvenni és ezeket sem elég egyszer fnegtanulnia. Az orvosi eszközpark erkölcsi élettartama 5— 6 év, a technikai avulásé 8—10 esztendő. Vagyis a mostani tudás tíz év múlva elavul. Ezt úgy igyekszünk elkerülni, hogy évente egyre több időt fordítunk a speciális képzésre. Szeretnénk minél több. felsőfokon képzett szakembert felnevelni a fizikai állományból. Erre a feladatra iskolát berendezni nem lehet és nem is érdemes. Több gép - jobb ellátás Olyan drága műszerek is szükségesek a javításhoz, amelyekkel luxus lenne minden kórházat felszerelni. Tehát a szerelő hiába érti a mesterségét, a gépet akkor is be kell küldeni a központi javító műhelybe, ahol esetleg hetekig ott tartják. Mi ennek az oka? Egyáltalán hogyan előzhető meg a hibás berendezések huzamos kiesése? — Sajnos, késedelmek előfordulnak. bármennyire igyekszünk. Vállalatunk 390 ezer feladatot old meg évente, lehetetlenség az összes felmerülő igénynek a lehető leggyorsabban eleget tenni. Megoldhatatlan az is. hogy minden egészségügyi intézménynél teljes értékű szerviz álljon rendelkezésre. Azt sem állítom, hogy nincsenek indokolatlan kiesések. ezen kívánunk erőnkhöz és lehetőségeinkhez mérten változtatni. — Hogyan? — Induljunk ki abból, hogy az egészségügy eszközgazdálkodása és a technikai háttér szerviz- gazdálkodása sem a szervezési logikában, sem az ellátás minőségében. mértékében nem tett és nem tesz elegei a kívánalmaknak. Egy kellően megalapozott és , hosszú távú terv hiányában többet várni nem is lehetett. Számölni kell azzal, hogy rövid időn bélül nem tudjuk pótolni a le- j maradást. Mégis több intézkedés történt az előrelépés érdekében. Ezek közé sorolnám, hogy vállalatunk megsokszorozza a korábbi évek speciális szakképzési tevékenységét. csökkenti a termék- gyártást. felmérte a hozzá tartozó intézmények eszközkészletét, és üzembiztonsági igényét. A szervezettebb eszközgazdálkodás útját egyengető szerződések most kezdik éreztetni a hatásukat. A tervek között szerepel az országos szervizhálózat továbbfejlesztése. egyes országrészek megerősítése szakosított bázisokkal. a megyei kirendeltségek szakember-ellátottságának javítása, valamint külön készenléti szolgálat megszervezése a nagyobb kórházakban. Az utóbbi helyeket mérnökökkel kívánják betölteni. A vállalat három éve figyeli az összes mühelyjavítás átfutási idejét. A mutatók nagy szóródást jeleznek. Sok az öreg. elhasznált gép. __ a kecskéméii kórház r öntgenosztályán 30 éves berendezés is működik. Ezek felújítása a beszerzési ár kétszeresébe kerül és mégsem lesz olyan, mint egy új. A kor tudományos színvonalának megfelelő technikai háttér semmivel sem lényegtelenebb, mint a kórházi ágyaik száma. Előfordulhat, hogy amit a beszerzésen megtakarítunk, ráfizetjük az elhúzódó gyógyítás költségeiben. táppénzben, vagy akár a javítás árában. Mielőtt az új megyei kórház technikai szintjéről végleges döntés születne, ezeket sem árt még egyszer végiggondolni. Vadas Zsuzsa
