Petőfi Népe, 1978. november (33. évfolyam, 258-282. szám)
1978-11-12 / 267. szám
MŰVELŐDÉS • IRODALOM • MŰVÉSZET Az új művészeti díjasok Tóth Menyhért. 0 Gumik Ilona. 1971 óta minden esztendő vége felé odaítélik és kiosztják a Bács-Kiskun megyei Tanács művészeti díjait azoknak az alkotóknak, akik figyelmet érdemlő műveikkel — festészetükkel, színházi alakításaikkal, zenei munkásságukkal stb. — hozzájárultak megyénk kulturális életének gazdagításához. Ünnepélyes keretek között a napokban nyújtották át a kitüntetésről szóló oklevelet és érmet Bánszky Pál művészet- történésznek. Gurnik Ilona Jászai-díjas színművésznőnek, és Tóth Menyhért festőművésznek, a Magyar Népköztársaság érdemes művészének. Bánszky Pál művészettörténész Jelenleg a Katona József Múzeum megbízott igazgatója. Hosz- szú éveik óta a kecskeméti és a Bács-Kiskun megyei művészeti élet ismerője és támogatója. Mint a Népművelési Intézet osztályvezetője, sóikat tett e táj népművészetének közkinccsé tételéért, a népi tehetségek alkotói képességeinek kibont akozt áfásáért. il948-ban szerezte meg bölcsész- diplomáját, majd fokozatosan elmélyült a művészettörténeti tanulmányaiban. Előadásaival, cikkeivel éppúgy a látáskultúra fejlesztésén fáradozik, mint az általa gyakorta,i rendezett tárlatokkal. Immár nyolc esztendeje annak, hogy szerteágazó művészeti-szervező ' tevékenysége szorosan Bács-Kiskun hoz köti. Az utóbbi évékben többek között — mint az intézmény létrehozásának egyik kezdeményezője — a Naiv Művészek Múzeumában folyó többoldalú közművelődési művészetpártolói munka segítője és irányítója. Közben írásaival is a művészeti élet gazdagításán fáradozik. ,-,Elemző írásai a fejlődés ívét megrajzoló életművek bemutatásával. a művek részletező bírálatával, az adatok filológiai pontosságával párosulnak. Alkotókról és műveikről hiteles képet nyújt a filozofikus tartalmú gondolátok közléseivel” — írták róla a díj odaítélésekor. Ha figyelembe vesszük, hogy megyénk képzőművészeti múltja sokrétűen gazdag, s hogy e gazdagságot éppen a művészettörténészek tehetik közkinccsé leginkább, akkor jogos elégedettséggel vehetjük tudomásul Bánszky Pál kitüntetését. KAN CSÓFKST Ő Gurnik Hona színművész A Színházművészeti Főiskolán kapott friss diplomájával Győrbe szerződött. Életpályájának állomása: Pécs. Debrecen; majd a főváros, ahol a Madách, illetve a Nemzeti Színház itársulatának tagja volt. Változatos szerepkörben ismerte meg a közönség. Játszotta Shaw Szent Johannáját, Melindát a Bánk bánból. Blan- chet Tenesse Williams: A vágy villamosa című drámájában és Máriát Sarkadi: Oszlopos Simeonjában. 1963-ben Jászai-díj- jal ismerték el tehetségét. Kecskemétre 1973-ban szerződött. s a színház barátai hamar mégszerették. Játszott mai témájú, modern darabokban és klasz- szikúsokban. Raffai Sarolta Vasderesében a feleség szerepét alakította, a Shakespeare-drámék- ban pedig hol mint Eleonóra (János király), hol mint Paulina (Téli rege) tűnt fel. a legutóbb pedig a Periclesben Dyonisa alakját személyesítette meg Amikor a legkedvesebb kecskeméti szerepéről kérdezem, elmosolyodik és azt mondja: — Tudja, úgy van ez, hogy egy színész számára minden szerepe kedves. Nagyon szerettem Solohov Csendes Donjában Iljinyicsnaját, az anyát, mert már csak azért is, mert életkorban és történelmi korban tőlem egyaránt távoli figurával kellett megbarátkoznom. Azután a János királyban Eleonóra. Az öreg királyné ugyancsak nem az én „szerepköröm” volt, de maga az alalk. az anyafétis megformálása rendkívül izgalmas feladatot kínált. Talán azért, mert mindig az érző. lélegző. vagy szenvedő embert ke• Bánszky Pál. restem hőseim kosztümjeiben, még akkor is, ha azok esetlegesen negatív tulajdonságokat is hordozták. — Most Cocteau Rettenetes szülők című drámáját próbáljuk; ebben is egy anyát játszom. Azt is mondhatnák egyesek „be vagyok skatulyázva” az anyasze- repekbe; de ez nem így van. Mindnyájan lelkesedünk feladatainkért. Én pedig bizonyos vagyok; nagyon szeretem Yvonne szerepét; sőt most legjobban ezt a szerepemet kedvelem. Tóth Menyhért festőművész Túlzás nélkül: nehéz sorsú alkotó; olyan kiváló képességekkel bíró művész, akire meglehetősen későn figyeltek fel. A kritika éppen úgy, miint a nagyközönség. A Képzőművészeti Főiskolán, annak idején Vaszary-ta.nítvány volt. A szegény parasztfiú mégis visszatért legszűkebb hazájába: a Kalocsa környéki Miske községbe. Ott élt évtizedeken keresztül, s közben alkotta műveit, melyekre mindenfelé örvendetesen kezdtek felfigyelni. Budapesttől Pozsonyig és Londontól Székesfehérvárig. S míg ő kedvelt kentjét, kicsi földjét ápolgatta, s míg kevéske szabad idejét a festészetnek szentelte — mint „igazi paraszt” —. addig alkotói tehetsége meghozta igazi gyümölcseit. S amint telt-múlt az idő, úgy vált Tóth Menyhért egyre ismertebb és elismertebb képzőművészünkké. Vásárhelyen, Fehérvá- rott, Budapesten éppen úgy örömmel üdvözölitek a művészetkedvelők alkotásait, minit Kecskeméten. Kalocsán vagy jó néhány más városban. A hetvenöt esztendős művész így köszönte meg a megyei művészeti díjat: — Az igazi művész mindig gyermekként csodálkozik rá a nagyvilágra. Nos, én, a 75 éves gyerek csodálkozom, örülök és gyönyörködöm. Mert az élet szép, rejtelmes, titokzatos, de megismerhető, örülök, hogy alkothatok. P. M.—V. M. (Tóth Sándor felvételei.) ZELK ZOLTÁN: • Artner Margit grafikája. Este és éjszaka között Este és éjszaka között, mikor a másodperc tört része, s már mélyebb sötétség lesz a mély sötétség. De ezt csak a madarak tudják, a platánok vendégei, csak ők érzik a szinte nincs is moccanást, amikor hirtelen kiszíneződnek álmaik! S hogy mi eshet meg velünk, emberekkel, este és éjszaka között? egy idegen tenyér váltunkra nehezül. s amikor hátra fordulunk: hol fut már az az árnyék — csak talpa csattogását hallani! S mi még, mi még, mi még este és éjszaka között? Elmondom azt, ami velem nem is tudom, hány éve már. csak azt tudom, hogy így esett, csak azt tudom, hogy így igaz: „Uram, vezessen át az út túlsó felére!" S ujjaival úgy szorongatta a fehér botot mintha készülne vállához emelni, mintha mellemet célozni akarná — Megvártam, míg egy üres villamos bambán a remizbe dülöngél, aztán mintha fövényben járnánk, úgy gázoltunk az utca túlfelére. És akkor ö: „Uram, forduljon vissza, mert ez a járdarész a miénk, csak a miénk, vakoké este és éjszaka között.” 1/ örülöttem a széles, napsü- tötte sztyeppe. Én egy terebélyes juharfa alatt heverész- tem, és az égen vonuló felhőket figyeltem. Árnyékuk néhány pillanatra megállt a sztyeppe bágyadt füvén, majd szorosan egymás mögött vonultak el fölöttem. Messziről egy traktor monoton kattogása hallatszott; ez elál- mosított és szemeim le-lecsukód- tak. Egyszerre csak vékonyka, bizonytalan, szinte remegős hangot hallottam. Nem gyereksírás — ál lapítottam meg és feszülten figyeltem. A hang közeledett és akkor már felismertem — énekel valaki. És most már a szövegét is megértettem. Aztán megpillantottam a hang gazdáját. Előttem állt egy hirtelenszőke kislány, és bizalmatlanul nézett rám nagy. csodálkozó, komoly szemeivel. Elhallgatott. amikor észrevett. Virágos ruhácskája olyan rövid volt, hogy nem takarta el napbarnította térdeit. Egyenes hosszú haját kék szalag fogta össze. Bal kezében zsinór végét fogta, annak másik végén fehér kecskegida .. . — Honnan jöttél...? — kérdeztem a kislányt. Hallgatott és nézett rám merően. — Félsz tőlem? — kérdeztem. Tagadókig rázta a fejét. — Akkor ismerkedjünk össze. Hogy hívnak? Én Ólja vagyok... — Engem Lelj kának — mondta alig hallhatóan. Nyújtottam a kezemet, ő is. és mint a felnőttek, megszorította a kezem. — Na. szóval honnan jössz? Felemelte a kezét és jobb irányba mutatott. — Édesapa traktora búg — mondta. — Szóval Mihajilovkából? — Aha ... — És itt mát csinálsz? — Mánykát legeltetem — és megvakanta a kecske fejét. — Akarsz eljönni hozzám? Szép könyveim vaunak! — Nekem is van könyvem ... — Akkor megkínállak cseresznyés süteménnyel. .. Lelijka elutasította a süteményt is. — Nekünk is van cseresznyénk. Meg almánk is . .. — Hát ákkor...? Azon gondolkoztam. mivel ** tudnék örömet szerezni neki. De mindent, amit más gyerek örömmel fogadott volna, elutasított. Vajon honnan van egy ilyen parányi kislányban ennyi komolyság? — tépelődtem. ö pedig csak nézett rám, majd a szemében különös fény villant; és úgy éreztem, hogy tud valami szép és fontos dolgot, ami több számára, mint a könyv, és a sütemény ... — Én tudok gyorsan fagylaltot készíteni ... — mondtam ismét, hogy ébren tartsam a csillogást. VALENTY1NA DEMCSENKO Kék mező Egy pillanatra úgy tűnt, hogy a fagylaltnak sikere lesz, de az- " tán megrázta a fejét. — De nekem van egy kék mezőm ... ! n ám nézett, mintha azt ku- itatná, hogy elhiszem-e, amit mondott. Valóban csodálkoztam. — Olyan mező. amelyik kék? — Igen. kék. Kék! — Ez nagyon érdekes lehet — mondtam. Leljka magához húzott és sut- tugva kérdezte: — Akarod, hogy megmutassam? Rám is átragadt u titokzatosság. Suttogva válaszoltam: — Igen. nagyon akarom! — Akkor sietni kell. mert hamar este lesz... mielőtt lemegy a nap ... És elindultunk. Leljka lelkesen sietett előttem, percenként hátranézett. türelmetlenül. mintha azt kérdezné: nem lehetne-e gyorsabban? Mellette kaptatott Mány- ka. és néhány lépéssel mögöttük én. Az égen már hazafelé sietett a nap. Mi ia siettünk. Egy kis dombot megkerülve átvágtunk egy szántóföldön, amely az erdőig nyúlt, aztán egy patakot értünk, öreg hídján átlépdeltünk a túlsó partra, onnan kis völgybe ereszkedtünk, aztán újabb domb következett. — Most csukd be a szemed ... — szólt hirtelen Leljka izgatottságtól remegő hangon. És ne less! Az nem jó! Engedelmeskedtem. Ujjúmnál fogva vezetett, fel a dombra. Csakhamar felértünk, és megálltunk. Én ismét hallottam a suttogását. — Nézd! 'Kinyitottam a szememet. Mezei harangvirágok kék tengere pompázott előttem! A tenger! Valóságos tenger, amelynek kék hullámaiban egy-egy pillanatra felmerül a kamilla fehér örvénylése; és mindezt a lemenő nap különös, szinte természetellenes fénnyel festette meg. Cgy pillanatra megfeledikez- tem az egész világról; magamról és Leljkáról is; csak amikor izgatott lélegzetvételét hallottam, szólaltam meg. — Hát ez az! — Mindig arra gondolok, hogy egyszer csak meghallom a csilingelősüket ... csángóim® ... csin- giling... Szeméből mérhetetlen boldogság és ragyogó kékség áradt felém. Megértettem, hogy ez az ő kedves könyve, amelyben a rendkívülit kutatni és gondosain őrizni kell, mert nincs semmi ilyen értékes és ilyen törékeny a világon! Hallgatva ültünk a dombtetőn. Egyre lejjebb húzódott a nap; beállt az alkonyat. A harangvirág-tenger hullámzott és apró tüzek gyulladtak itt is, ott is... — Nézd, milyen csodálatos — suttogta Leljka —, hogy mozognak ... Élnek! Az apró fények százai, ezrei úsztak tova. köröztek előttünk, lassú táncban, és nekem úgy tűnt, mintha a föld felett nagyon magasról óriási városok messziről idefénylő lámpásait látnám ... Leljka megszorította az ujjamat. — Menjünk haza...! Erősen magamhoz szorítottam. — Köszönöm neked a kék mezőt! Felsóhajtott. — Édesanya nagyon össze fog szidni... — Ne félj .. . Elmondok mindent édesanyádnak és holnap este újra eljövünk. Akarod ...? Elgondolkozott. — Jó... — mondta aztán. — Menjünk. De ő úgysem érti meg... "Méhány perc múlva már ' aludt a karjaimban. Siettem hazafelé. Mányka kocogott mögöttem, és azon gondolkoztam, vajon akkor is ilyen különös, rendkívüli lesz ez a kislány, ha felnő...? És válaszoltam magamnak; biztosan .. . (Fordította: Antalfy István) V Gondolatok mai képzőművészetünkről A KÉPZŐMŰVÉSZET fogalma kibővült, új, szélesebben értelmezett szerepe moét kezd kialakulni. Az életritmus, a felvilágosodás változtatja meg a régi, be- idegződött funkciót. — a gyönyörködtetést, ünnepi emelkedettséget — és ennek nyoméban a régi műfaji megkülönböztetés, a hierarchikus értékrend is fokozatosan eltűnik. A (művészet körébe tartozik minden, ami a vizuális kultúrát befolyásolja. Épített környezet, az ipari forma, az alkalmazott művészet megszámlálhatatlan változata, a köztéri emlékmű, és természetesen a klasszikus megnyilatkozási mód: a táblakép, kisplasztika, grafika, és ezeknek belső műfaji változatai. Ez az úgynevezett „nagy művészet” korábban kiemelt helyet kapott. Ma is ebben mutatkozik meg legjobban a kísérletek iránya, jellege, itt nem kell alkalmazkodni térhez, épületihez, nyomdatechnikához, szériagyártási feltételekhez. Kiemelt helyzetét az is magyarázza, hogy „saját kézzel festett, formált” művészet — segédeszközt, ipari sokszorítást nem vesz igényibe. Egyenesági örököse a művészet kézmíves formájának. A másik érték, amely meglehetősen vitatható manapság, hogy ez a fajta alkotás nem megrendelésre készül, nem a társadalom meghatározott szükségletét elégíti ki —, hanem a művészetből kikívánkozó élmény formába öntése, megfogalmazása, egyetlen példány létezik belőle — jó esetben —, és az érdeklődő saját esztétikai örömére, (az intézmény művészettörténeti dokumentáció céljára vásárolja meg. A művészi szabadság, formakísérletezés. akár eredeti, akár külföldről honosított stílusról van szó — korlátlan. A művész sorsa nem magányos gyötrődés, életműve nem műteremfal'alk közé zárt holt anyiag. s a bíráló észrevételeket sem követi társadalmi boikott. megélhetési nrobléma. Újrakezdés, stílusváltás, makacsság. esetleg kompromisszum — megszokott jelensége a művészeti é'etnek. GONDOLKODÁSUNK középpontjába került a környezet esztétikája. A sivár, nagyvárosi lakótelepek, az ipari formatervezés nehézségei azt az ellentétet mutatják meg, amely a fokozódó jólel es a társadalmi mechanizmus megrögzött módszerei között fennáll. A szemlélet változását rossz beidegződés akadályozza, elmaradott ízlés gátolja. Persze sok minden történik ennek felszámolására, de az esztétikai nevelés közvetlen és közvetett formái nehezen valósulnak meg. A gyermek környezete játékai, vizuális készségének fejlesztése, az utca, a közösségi helyiségek ilyen jellegű hatása a felnőttekre, tárgyak, amelyeket az ember maga köré vagy magára helyez, a nyomtatvány, amelyét kezébe vesz —, valamennyi ennek az ízlést változtató törekvésnek a része. És az .igény az otthon, a hétköznapi tárgyak hasznos szépsége iránt a „befogadó” részéről is növekszik. Az elmúlt 33 esztendő nagy vívmánya, hogy a művészet társadalmi üggyé vált és családalapítóvá nőtt fel az a generáció, amely az élet természeteses megnyilvánulásának fogadja el, eredményeit használja. Mindez tuda- . tO".an vagy észrevétlenül szemléletét is befolyásolja. A film, fötó és televízió képi, az újságok szöveges információi elöntik a világot. A művész a láthatón, a közvetlenül érzékel- hetőn túl. bizonyos jelenségek felmutatásával akar érdeklődést kelteni. Céljai között a legfontosabb a társadalom elemzése, kritikája, az embert jobbító szándéka. Festményben, rajzban, plasztikában is ez a törekvés a legerősebb. A dokumentum igényű életforma, vagy állapot bemutatása mellett a szenvedélyes állásfoglalás, az emberek közötti kapcsolatokról, háborús feszült- cégekről, eredményekről, hibákról. Ennek tartalmi léptéke a művész temperamentuma szerint változik, és az emberiség nagy iVé-Héseit fec7egető alkotássá terebélyesedhet A másik, kéoet-szbbrot inspiráló téma az emlékezés. A művész salát réei emlékei a kultúra, vagv elmúlt korok műbe kívánkozó élménye a népművészet öröksége rtb. A szemlélet itt ic sokféle. Gvermekrai70ik naiv szelleme. vasv az egykor volt stílusok ideológiája — a középkor míc7ticizmusa. a barokk for- maburjánzása. a szecesszió, a ku- hÍ7muc életértelmezése fedezhető fel n mai művész munkáién. Ezek a stílushagyományok nem mindig tartalmi meghatározók és a* emlék kifejezése is igen összetett. Hiszen a néhány perce látott táj is emlék, a futó megfigyelés is emlékké rögzítheti az arcokat. De a formaemlék sokszor befolyásolja a képi gondolkodást és behatárolja a tartalmat. Megszaporodtak az olyan művek, amelyek könnyűlóptű, gótikus várikisasszonyokat, fintoros századfordulói figurákat, templomi ikonok alig profanizált alakjait ábrázolják. Bármily artisztikus is a megfogalmazás, bármennyire is a zaklatott kor ellenében árasztja magából egy eltűnt kor nyugalmát a művész — éppen a ma hiányzik belőle és így műfajával ellentétben inkább festeitt illusztráció lesz belőle, mint állásfoglalás. A harmadik felfogás a kompo- zíciós formát teszi az alkotás mondanivalójává. Színek és arányok, felületek és viszonylatok — ezek drámai, lírai, vagy dekoratív válfajai — elsősorban a festészetre jellemzőek, a film. a fotó. a vegyi eljárások és egy sor művészeti segédeszköz a grafika technikai találmányait szolgálja, a különféle szokatlan anyagok egyidejű használata a szobrászatban terjedt el. És bár ma már naturalista munka is lehet elvont, és geometriai formák is hordozhatnak gondolati tartalmakat, az eszköz sosem lehet maga a mondanivaló. A kísérletezés korszakában él a magyar művészet. Sokféleképpen értelmezi a nemzeti és egyetemes hagyományokat, s a kísérleteik társadalmi fogadtatása sem mindig egyértelmű. Fejlődésének időnkénti arítmiája abból a nézetkülönbségből fakad, hogy az alkotók egy rész» mindent újrakezdeni és más része a hagyományokat folytatni kívánja, és ez utóbbi táborban is megoszlanak a vélemények a hagyományok értékéről. Más országokkal összevetve. nem panaszkodhatunk kéc7sé2. tehetség éc formakultúra éc kí'érletezés dolgában. He nem lehetünk elégedettek művészetünk gondolattartalmával. s bár a létbiztonság. a harmónia kiegyensúlyozott, tartalmában közömbös művészetet is létrehozhat; a művészet nem adhatja fel eredeti küldetését, a kor jelzéseinek továbbítását. D. F. Zs. .1 4
