Petőfi Népe, 1978. november (33. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-04 / 261. szám

1978. november 4. 0 PETŐFI NÉPE • 3 TARTALMAS TESTVÉRÜZEMI KAPCSOLAT A barátság alapja a jól végzett munka • Egymás gondolatait is kitalálják, olyan összeszokott a Kecskeméti Konzervgyár Nyikolajev űrhajós nevét viselő szocialista brigádja. Munkájuk méltó névadójukhoz, s a gyár hagyományaihoz, mellyel a magyar—szovjet barátság ápolásában is élenjárók. (Straszer András felvétele) i. Nyikolajev űrhajós látogatása a Kecskeméti Konzervgyárban ma már az üzem történetének egyik emlékezetes napja. Hogy mégsem úgy emlékeznek rá csupán, mint egy nevezetes eseményre, annak legfőbb oka, hogy a Benda Bor­bála — Borika néven közismert — vezette brigád felvette az űrha­jós nevét. Mindezt akkor aláírá­sok, fényképek rögzítették a bri­gádnaplóban, s hogy a kollektívá­nak méltán adta nevét a szovjet űrhajós, azt mi sem igazolja éke­sebben: elérték az aranykoszorús szintet, s tavaly a kongresszusi munkaversenyben oklevelet sze­reztek. Szorosan kapcsolódik a brigád felajánlása — hasonlóan a gyár valamennyi brigádjához —, neve­zetesen az, hogy védnökséget vál­laltak a Szovjetunióba küldendő termékek felett: a legkiválóbb minőségben gyártják, s a határ­időre teljesítik a megrendeléseket. E törekvés szerves része annak a barátsági munkának, amelyet a Kecskeméti Konzervgyár, mint a Magyar—Szovjet Baráti Társaság tagcsoportja kiválóan megvalósít, a gyakorlatban olyan alapokra építve, hogy a barátság ápolása nem csupán jól hangzó jelszó, ha­nem a munka eredményességének, hatékonyságának fokozása egyben. Dajka Jánosnéval, a vállalati pártbizottság titkárával és Kiss Ernővel, az MSZBT-tagcsoport el­nökével ennek az évtizedekre visszanyúló munkálkodásnak eredményeiről beszélgetünk. — Amikor 1962-ben a Bács-Kis- kun megye és Kecskemét—Krím terület és Szimferopol kapcsolata létrejött, született annak lehetősé­ge, hogy a szimferopoli Május 1. Konzervgyárral üzemünk felvegye a testvérüzemi kapcsolatot. Az el­múlt tizenhat év alatt tartalom­mal töltöttük meg az együttműkö­dési szerződést. Ennek illusztrálá­sára a Krimszkaja Pravdában Kölcsönös előnyök címmel megje­lent írás fordítását mutatja Kiss Ernő, melyből idézi: „ ... a Kecskeméten szerzett új tapasztalatok bevezetése_ mintegy 50 ezer rubel hasznot hozott.. Örömmel ír az újság arról is, hogy új szerződést kötöttek, amelyben a termelési technoló­giák tanulmányozására — kölcsö­nösen — a szakembercserét to­vább szorgalmazzák. A kapcsolat további mélyítését szolgálta az is, hogy az üzem KISZ-szervezete felvette a kap­csolatot a Május 1. Konzervgyár Komszomol-szervezetével, s folya­matban van a brigádok közötti kapcsolat megteremtése. — Ez azért is -fontos — fűzi a tényhez Kiss Ernő —, mert a mi­nőségi követelmények mind ma­gasabbak, nőnek az elvárások a termékeink iránt, így fokozódik a minőségellenőrzés szerepe a gyár­tásban. Így vetődött fel annak a valós igénye, hogy.a laboratóriu­mok brigádjai is együttműködje­nek. , Átforrósodik a beszélgetés lég­köre, amikor azokról a sikerekről szólnak, amiket a konzervgyár termékei vívtak ki maguknak — s a gyárnak — szovjet földön. Bi- zsergetően jóleső érzés, hogy egy szovjet turistacsoport azt kérte az IBUSZ-tól, hogy ellátogathassa­nak a Kecskeméti Konzervgyár­ba, mert szeretnék látni a finom termékek „szülőhelyét”. Dajka Já- nosné nemcsak párttitkári minő­ségében, hanem gyakorló háziasz- szonyként is értékeli az árubemu­tatók sikerét, meg azt a tényt, hogy a termékek nemegyszer pult alól kaphatók a szovjet üzletek­ben ... — Évente 2500—3000 vagon ter­méket exportálunk a Szovjetunió­ba. A magyar—szovjet barátság tudatosítása dolgozóinkkal azt je­lenti, hogy a Szovjetuniónak, mint egyik legnagyobb megrendelőnk­nek olyan árut szállítsunk, amely­ben az üzleti kapcsolaton felül megnyilvánul a népeink közötti barátság is — mondja Kiss Ernő. Ezen túlmenően természetesen a barátsági munka kiterjed a Szov­jetunió gazdasági, tudományos— technikai—kulturális eredményei­nek ismertetésére. Célunkat, hogy tartalommal töltsük meg a barát­ság ápolását, a gazdasági munká­val egybekötve sikerült megvaló­sítanunk. Ügyannyira, hogy hoz­zánk jönnek más üzemek tagcso­portjai tapasztalatcserére, s mi szívesen állunk rendelkezésükre. — Elismerésnek könyveljük el azt is, hogy a kirovi konzervgyár is jelezte, szeretne testvérüzemi kapcsolatot létesíteni a gyárunk­kal — teszi a tagcsoport elnöké­nek szavaihoz Dajka Jánosné. Barátság címszó alatt az értel­mező szótár a „népek közötti tör­ténelmileg kialakult jó viszonyt” említ, majd tovább boncolva a szó értelmét „két nép politikai, gazdasági vonatkozású barátságot kifejező, érvényesítő” értelmet je­löl. A Kecskeméti Konzervgyár egész kollektívája, mint a Magyar —Szovjet Baráti Társaság tagcso­portja e szellemben tevékenyked­ve jár példát mutatva élen a ma­gyar—szovjet barátság ápolásá­ban. Nagy Mária Könyv és politika smerősöm „büszkén” vall­ja, hogy ö nem politizál. Ö csak dolgozik — a politika mások dolga. De nem politizá­lunk-e amikor — és ahogyan — dolgozunk? Nem politiza’.unk-e azzal, ahogyan élünk és amilyen emberek vagyunk? Akárhogy is közelítjük meg a dolgot, a poli­tika hozzátartozik mindennapi életünkhöz. És nemcsak olyan­kor, ha összejövünk egy klub­ban, politikai témákat megvitat­ni. Akarva, akaratlanul, naponta többször is véleményt nyilvání­tunk közügyekben. Aki nem ol­vas újságot, nem tanulmányozza a politikai könyeveket — az is politizál: más kérdés az, hogy hogyan? Bonyolult és egyre bo­nyolódó világunkban megfelelő tájékozódás nélkül ma már le­hetetlen eligazodni. Ehhez ad jó segítséget a politikai irodalom. A társadalom kérdéseivel, a gaz­daságpolitika összefüggéseivel foglalkozó könyvek, kiadványok nemcsak tananyagként szolgál­nak százezreknek, hanem állan­dó segítőtársai lehetnek milliók­nak jelenünk és jövőnk megér­tésében. Az idei — tizenhetedik — po­litikai könyvnapokat a Kommu­nisták Magyarországi Pártja megalakulásának 60. évfordulója jegyében rendezik. Ünnepi vá­laszték várja az olvasókat. A vá­laszték ünnepi, ám rendeltetése nem: a hétköznapokon kell e kö­tetekben leírtakat gyakorlattá alakítanunk. uszonhat mű, közel egy­millió példányban — ez jelzi az idei politikai könyvna­pok számokban is kifejezhető termését. Könyvkiadásunk tör­ténetében először jelenik meg egyszerre „A tőke” mindhárom kötete. Ez alkalommal kiadott művek között szerepel Kádár János új könyve is. Az ,.A szo­cializmusért — a békéért” című kötet az utóbbi hat évben el­hangzott beszédeit és cikkeit tartalmazza. Ugyancsak nagy ér­deklődésre számíthat Siklós And­rás díszes kivitelezésű műve, a ..Magyarország 1918—1919”. Ko­rabeli képek, dokumentumok — sok közülük először kerül pub­likálásra — segítségével ad át­tekintést az 1918-as és 1919-es magyarországi forradalmakról, azok közvetlen előzményeiről. A politikai könyvnapokon nem feledkeznek meg azokról a tár­sadalmi könyvterjesztőkről sem, akik munkájukkal jelentősen hozzájárulnak ahhoz, hogy a po­litikai irodalom minél több em­ber olvasmányává váljék. A ti­zenhatezret meghaladja azoknak a száma, akik több mint tíz éve foglalkoznak a politikai köny­vek terjesztésével. A november 3-i ünnepélyes megnyitón 98-an kapták meg a Kiváló Könyvter­jesztő plakettet. A politikai könyvek iránti zi érdeklődés évről évre nő. Míg 1972-ben a Kossuth Könyv­kiadó 177 művet jelentetett meg 3 millió 693 ezer példányban, az 1977-ben kiadott 209 könyv 4 millió 900 ezer példányban ke­rült a boltokba. A könyvnapok jelentőségét mégsem az eladott kötetek, az ankétokon, író—ol­vasó találkozókon részt vevők számával lehetne mérni. Egyet­len aktus, néhány kötet megvá­sárlása nem pótolhatja a rend­szeres tájékozódást, az újra való odafigyelést. A tegnap kezdődött rendezvénysorozat jó alkalom. Alkalom és felhívás ismere­teink. tudásunk bővítésére. F. S. P. Emlékbélyeg a 60. évfordulóra A Kommunisták Magyaroszági Pártja megalakulásának 60. év­fordulójára Vagyóczky Károly grafikusművész tervei szerint há­romszínű ofszetnyomással emlék­bélyeg készült a Pénzjegynyomdá­ban. A november 24-én forgalom­ba kerülő egyforintos bélyeg a KMP jelvényét ábrázolja, körü­lötte egymásnak kezet nyújtó ala­kok láthatók. Ugyancsak ezen a napon adják ki a Czabán Samu és a Berzeviczky Gizella születé­sének 100. évfordulójáról megem­lékező bélyeget, amely a két kom­munista pedagógus portréját — középen a tudás lángjával — áb­rázolja. Az egyforintos bélyeget Kékesi László grafikusművész ter­vei alapján háromszínű mélynyo­mással és egyszínű acélnyomással a Szovjetunióban készítették. Én köszönöm! rmppen' a buszhoz siettem ak­h kor délután, amikor egy idősebb férfi a köszönésével megállított. Őszintén szólva, egy cseppet sem örültem neki, hogy annyi ember közül éppen engem szólított meg; ám az a mozdulat, amellyel a kalapját megemelte, s az a hang, amellyel elnézést kért, elfojtották bennem a pillanatra jellobbanó bosszúságot. Egyébként az iránt érdeklődött, hogy merre tartson, ha az áruházat keresi. Kurtán-furcsán búcsúztam el tőle, de köszöneté még pár lépé­sig elkísért, mert szavaiból nem­csak az apró segítségre szorulást lehetett kiérezni, hanem valami­féle készséget is az emberi kap­csolatok bármikori megteremtésé­re. Magatartásának, fellépésének ez a nyíltsága a mind ritkábban megteremtődő és az általam in­kább már csak régi regényekből, elbeszélésekből ismert hangula­tokra emlékeztetett. Azokra a be­szélgetésekre, amelyeket alkalmi találkozáskor, szinte minden előz­mény nélkül folytattak, s ame­lyek elindításához elegendő volt a közös utazás élménye, a várako­zás egy hivatal előszobájában, vagy éppen a nyitni készülő bolt elölt. Már nem emlékszem pontosan, hogy hová is igyekeztem azon a délutánon. De egyre erősebben érzem, hogy érdemes lett volna a kérdező férfival tartanom, leg­alább azon a rövid útszakaszon, amelyen úgyis egy irányban kel­lett haladnunk. Nem másért, csak egyszerűen azért a néhány köz­vetlen szóért, amit ennyi idő alatt is válthat egymással az ember. A beszélgetésért. A rohanás, az örök sietség teremtette feszültség nélkül kimondható szavakért; azo­kért a mondatokért, amelyeket nem kurtít meg a minél gyorsabb elmondás kényszere, és amelye­ket nem foszt meg a jelzőktől és a határozóktól — az érzésektől! — a mind rövidebbnek tűnő idő. Am, ahogy — leggyakrabban — a fölösleges sietés, rohanás ke- rülteti velünk az emberi kapcso­latok teremtésének ezeket a le­hetőségeit, úgy fogyatkozik ben­nünk. a készséa az apró, de közös élménytől indíttatott beszélgeté­sek elkezdésére. És „kukán" ál­lunk egymás mellett a liftekben, szótlanul ülünk egymással szem­ben hosszú utazások, várakozások idején is — sőt, gyakran némák vagyunk már ismerőseink társa­ságában, rokonainknál, barátaink­nál vendégeskedve is, mint akik regen elmondtak már egymásnak minden elmondhatót. Nemrégiben tanúja voltam egy jelenetnek: egyik ismerősömmel sétáltam az utcán, amikor a túlsó oldalon lelkes integetésbe kezdett egy elegáns hölgy, majd futni kez­dett felénk, már messziről kiabál­va: de jó hogy találkoztunk Kar- csikám, te biztosan tudod, hogy hová költözött X, hozzá rohannék, mert közösen kéne elkészíteni egy melót, de nem tudtam letelefonál­ni neki, mert... — és mondja, mondja. Az ismerősöm — szóhoz jutva végre —, megadja a kért címetr S mielőtt bármi mást mondhatna, a hölgy kezet nyújt, majd — szűkre szabott idejére hi­vatkozva — elrohan. Később megtudtam: ismerősöm régebben évekig dolgozott egy szobában az illetővel; végig a leg­jobb barátságban. Három vagy négy esztendővel ezelőtt azonban a fővárosban kapott állást a kol- legina, akit ismerősöm azóta most látott először. S ennyiből állt a viszontlátás: tudod hogy hol lakik Z? Hogy mi történt azóta a régi kollégák­kal, hogy leérettségizett-e már a lányod, hogy egyáltalán mi van veled — ilyesmi szóba sem került. Ügy látszik, ez már egyre keve­sebb embert érdekel. Fedig ... z áruházba igyekvő idősebb férfival két vagy három óra múltán újra összeho­zott a véletlen. Messziről megis­mert, kalapját ismét megemelve köszöntött, s elmondta, hogy si­került eltalálnia az áruházba; sőt, megvásárolta a keresett olajkály­hát is, amire nagy szükség lesz otthon, mert babát vár a menye, s a kicsinek kell a jó meleg szo­ba. Végül pedig újra megköszön­te a segítségemet. Azt kellett volna válaszolnom, hogy nincs mit, szívesen, máskor is. De ehelyett azt mondtam: kö­szönöm. S bár a hosszabb beszél­getés másodszor is elmaradt, ta­lán akkor sem volt ez a szó ré­szemről egyértelmű nyelvbotlás. Káposztás János Keceli ü I. _ 1 v ' % - ' *7 < .... t vásár

Next

/
Thumbnails
Contents