Petőfi Népe, 1978. november (33. évfolyam, 258-282. szám)
1978-11-04 / 261. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1978. november 4. KUTATÁSI TÉMÁJUK. A HÉSZ Bemutatjuk a Pénzügykutatási Intézetet „A LEGTÖBB TÁRSADALMI MUNKÁT VÉGZIK” Képek, sorok a brigádnaplóban A gazdaságirányítási rendszer reformjával , megnövekedetrt a pénzügyeik, gazdasági szerepe, ezzel azonban a pénzügykútaitási munikja nem tartott lépést minden vonatkozásban — olvashatjuk a Pénzügyikuitaitási Intézet létrehozásáról rendelkező pénzügyminisztériumi határozatban. Az intézet 1968. január elsején kezdte meg munkáját, s bizonyára- nem véletlen, hogy ez a dátum egybeesik az új gazdaságirányítási mechanizmus indulásé vad. — Az intézet, mint az alapító levélből is kitűnik, elsősorban azzal a céllal hozták létre, hogy a gazdaságpolitika és a pénzügypolitika tudományos megalapozásával foglalkozzék — mondja Hcl- gelmayer István, a Pénzügykutia- tási Intézet igazgatója. — Más szocialista országokban korábbam is működtek ilyen jellegű intézetek. Egyfelől ez, másfelől a gazdaságirányítási rendszer megváltozása adott ösztönzést arra, hogy a pénzügyi kutatás intézményes formát öltsön. Kezdetben az intézet még kisebb volt, témái is gyakrabban változtak, kialakulatlan volt a profilja. Ekkor iteam-ek, azaz kutatócsoportok jöttek létre, eléggé változó ítémákkial. Később lehetőség nyílt arra, hogy osztályokat szervezzünk. Az oszttályok nevei egyúttal főbb kutatási területeinket tükrözik. A költségvetési és jövedelem- politikai osztály elsősorban az állami költségvetés problémáival foglalkozik. Ezen belül is főiként a bevételek és kiadások szerkezetének alakulását, és alakítását, a költségvetési hiány kérdésiéit tanulmányozzák. Az,t elemzik, hogy mi ckozza a hiányt, s ez milyen hatással van gazdasági életünkre. A jövedelempolitikával foglalkozó munkatársaink a bérek, az életszínvonal, a vállalatok jövedelmi helyzetének alakulását vizsgálják. Mindez természetesen abból a szempontból, hogy ezek milyen hatással vannak a költségvetésre. Különösen az utóbbi időikben vált lényeges feladatunkká a támogatási rendszer értékelése, erről több tanulmányt is készítettünk. A nemzetközi pénzügyek osztálya három szorosan összetartozó kérdéssel foglalkozik. Egyrészt a tőkés pénzügyi rendszer alakulásával, mésrésztt a KGST monetáris rendszerének fejlődésével, s végül, ami számukra egyike a legfontosabbnak, azzal, hogy miként alakulnak a magyar gazdaság kapcsolatai e két pénzügyi övezettel. Itt ‘tulajdoniképpen azt elemezzük, hogy e rendszerek változásai hogyan hatnak a mi gazdaságunkra, pénzügyi kapcsolatainkra, az árak alakulására, valutapolitikánkra. A fejlesztési osztály a beruházási politikát vizsgálja, a beruházások döntési rendszerét és azit, hogy miként érvényesül az adott beruházási rendszerben a résztvevők érdekeltsége. Fontos kérdés annak a vizsgálata, hogy miért ciklikusak a beruházások (mi az oka az évenkénti teljesítések ingadozásának), mi magyarázza, hogy <a határidőket és az előirányzott költségkereteket sok helyen nem tartják be, s ami ezzel összefügg: a beruházások egy része miért gazdaságtalan? A vállalati osztályon dolgozó kutatók azt vizsgálják, hogy milyen tényezők befolyásolják a vállalatok magatartását, s hogyan reagálnak a pénzügyi szabályozás változásaira. Mi úgy látjuk, hogy 1974—75- tc! kezdve a magyar gazdaságirányítási rendszerben — nem kis résizben tőikés világpiaci hatások miatt — a pénzügyek szerepe csökkent. Ezért moslt két dolgot tekintünk legfontosabb feladatunknak: elemezni, hogy ez milyen hátassal vofllt gazdasági életünkre, valamint annak megállapítását, hogy mit kéül tennünk annak érdekében, hogy a pénzügyek legalább megközelítően olyan szerepet játsszanak, mint 1968—69-ben. Termésiztetiesen ez fel d’.ősis, égtel jes döntéseket igényel. hiszen a pénzügyi változtatótoknak komoly társadalmi kihatásai lehetnék a foglalkoztatásra. a vállalatok működésére, eredményeire. a termelési szerkezet atakulá-ára. Azt mondhatjuk, hogy az intézet profilja kialakultnak tekinthető. Mivel az utóbbi években bizonyos kérdések súlyosabbá váltak, természetes, hogy mi is ezekkel foglalkozunk elsősorban: így a költségvetési deficit alakulásával, külföldi eladósodásunk problémáival, a belső árszínvonal alakulásának kérdéseivel és általában azzal, hogy gazdasági növekedésű n kre ezek a tényezőik miként hatnak. F. S P. .. . ** Fékek vakolókanállal. Nyári kép a brigádnaplóból. Szinte jól lehet lakni tőle. a kis pékséget olyan illat árasztja el. Novemberben járva, jólesik a munkahely kellemes melege is. A Kecskeméti Sütőipari Vállalat alpári üzemének dolgozói, az Árpád szocialista brigád tiagjai nevetgélve mondják a naplójukba ragasztott fényképek egyikére pillantva. :hogy most már bizonya nem mennének olyan öltözékben iaz utcára. amilyenben azon láthatók. Pékek vakolókanállal — ez lehetne a fénykép „címe". Rajta a brigádtagok félmeztelen dolgoznak, hiszen a felvételt a nyár végén szép, napos időben készítették. A pékség épületét tatarozta kívülről a Borvák István vezette kis közösség, ha nem is akkora szakértelemmel, mint amekkorával a kenyeret sütik, de mindenesetre elfogadhatóan és lelkesen. Zakariás Jánostól, a vállalat szakszervezeti bizottságának titkárától hallottam, hogy a brigádjaik közül a tiszaalpári Árpád végzi a legtöbb társadalmi munkát. A munkahely rendbehozása csak egy volt a vállalások sorában. — A vállalatnak kevés a karbantartó kapacitása, és külső vállalkozót is elég nehéz találni ilyen munkára — mondja a brigád vezető. — Ezért határozott úgy a kollektíva, hogy magunk szépítjük meg, amennyire lehet, a pékség .régi épületét. Tizenhatan csaknem kétszáz órát dolgoztunk. Kijavítottuk a vakolatot, á falakat kimeszeltük és takarítottunk. A társadalmi munkában részt vett a brigád minden épkézláb tagja. Tar Tibor, aki már negyedszázada a vállalat dolgozója, s számos kitüntetés után aranygyűrűt kapott. A szóban forgó fényképen ott látható Barcsa Imre, kishíján már 20 évet töltött az alpári pékségben. Kerepesi Gáspár szintén törzsgárdatag már a maga 12 éves munkaviszonyával. Dányi László és Kókai Attila fiatalok, az utánpótlást alkptják az együttesben. Az Árpád brigád asszonytágjai, Kiss Istvánná, Szabó Antalné és Vajda Pálné a meszelést vállalták el az üzemszépítés- ből. Dolgozott az akcióban Szabó Antal üzemvezető. Csernák Béla és Bársony János is. Az utóbbi két brigádtag a friss kenyeret szállítja gépkocsival a nagyközség boltjaiba, sőt, Lászlófalvára, Nyáriőrinc- re. Lakitelekre és Borsihalomra is. Szombatonként 50 .mázsánál többet, a hét egyéb napjain ennél kevesebbet sütnek az alpári pékek. ,.A mai napon az Árpád szocialista brigád két kommunista szombat munkabérét ajánlotta fel. A felajánlást köszönettel veszem a bölcsőde gyermekei és dolgozói nevében. Varga Ferencné bölcsődevezető" — olvasható egy bejegyzés a brigádnaplóban. Máshol arról szólnak a sorok, hogy a kis közösség mit végzett eddig a községszépítésben és a Kell a jó könyv olvasópályázat keretében. A vállalat szakszervezeti titkára mondta el, hogy a községi sütőmunkásbrigádban mindenkinek megvan a nyolc osztálya, az utolsó brigádtag, akinek még hiányzott, az idén fejezte be az általános iskolát. Fárasztó munkájukhoz mérten szabad idejükben szívesen forgatják a könyveket. A munkayersenyben 1970 óta minden évben részt vesz az Árpád kollektíva. Az üzemek közti versenyben az élmezőnyben szokott végezni. A munkafegyelem tekintetében ez a brigád fölötte áll a vállalati átlagnak. Zakariás János szerint a vezetők csak akkor „foglalkoznak” tagjaival, ha jutalmazás vagy dicséret illeti őket. Az új dolgozókat segítik beilleszkedni, ezért az alpári pékségben nincs számottevő munkaerőmozgás. Ezek az erények már csak azért is sokat nyomnak a latban, mert az itteni pékek szegényes munkahelyi körülmények között dolgoznak. A vállalatnak csak a következő tervidőszakban lesz pénze az üzem rekonstrukciójá- i;a“"|A hagyományos kemencékét már"á. joyo. év tavaszán korszerűbbekkel váltják ' föí. ez sokat számít majd a • sütött kenyér minősége szempontjából. — Tavaly a bronzkoszorús jelvényt kaptuk meg — tájékoztat Borvák István brigádvezető. — Az idén az ezüstért versenyezünk. Az Árpád nevű sütőmunkásbrigád serénykedik, hogy amíg az új, FNK 43 típusú szerelt kemencéket be nem állítják is a mostaniak helyére, jó kenyeret süssenek a környékbeli lakosságnak. A. T. S. Szavak helyett tettekkel óvni a környezetet a kárositókkal szemben Környezetünk védelme egyre többször kerül szóba különböző hivatalos fórumokon, de baráti beszélgetések közben is. Mindannyiunkat közvetlenül érint a föld, a víz, a levegő tisztasága éppen úgy, mint a szépérzékünket bántó, de egészségünket is veszélyeztető szeméthalmazok. Legyenek azok az utcákon, esetleg közvetlenül a szeméttartó mellett. akár a parkban, a játszótéren, akár az elkerített szeméttelepen. Bármennyit is vitatkozunk a tanácskozásokon e probléma fölött, szavakkal és ott semmit sem oldhatunk meg. Az üzemek, vállalatok tevékenységük nemkívánatos melléktermékei miatt gyakran fizetnek nagy összegeket. E bírságok kiszabása, esetleges szigorítása, a megelőzés lehetőségeinek vizsgálata a szakemberek dolga. Valamennyiőnké azonban lakókörnyezetünk tisztaságának megvédése, közvetlen és tágabb otthonunk csinosítása, szépítése. Ehhez szorosan kapcsolódnia kell bizonyosfokú nevelőmunkának. Nemcsak a gyermekek fé- kentartását, számukra jó példa mutatását értjük ezen. hanem a felnőtt generáció ifjabb—idősebb tagjainak nevelését is. A hogyanra sorolni lehet a példákat városonként. községenként másokat, a helyi viszonyokra alkalmazhatókat. Beszélhetünk a Hazafias Népfront-aktivisták. a tanácstagok, a lakó- és utcabizottságok munkájáról külön-külön is. Egyetlen, nemrégen indított mozgalmat említünk meg, a népfront által szervezett, úgynevezett környezet- védelmi társadalmi őrséget. Mert. ugye senki sem szívesen figyelmezteti azt a járókelőt, aki a tároló helyett a földre dobja a szemetet, a zsebében. táskájában felgyülemlett papírt, nem beszélve sok minden egyébről, ami szintén elcsúfítja az utcát, a környezetet. Kellemetlen, hogy mi észrevettük. de rosszul érinthet a megszólított reagálása, visszautasítása, ami általában nem a legudvariasabb formában történik. A kiskőrösi környezetvédelmi társadalmi őrség tagjai igazolványt kaptak. Ez feljogosítja tulajdonosát: „a környezetvédelmi jogszabályok megtartását társadalmi úton ellenőrizni, az észlelt hiányosságokra a hatóságok figyelmét felhívni és a környezet védélme érdekében megfelelő intézkedéseket kezdeményezni, illetőleg a környezetkárosítókat e magatartásuk abbahagyására felhívni.” Csakhogy ezt az igazolványt például a 15 ezres lakosú Kiskőrösön tizenöt ember veheti elő. Természetes, hogy legyenek ők bármennyire is szorgalmas, szemfüles aktivisták, egyszerre mindenhol nem lehetnek, mindent nem láthatnak, valamennyi környezetsértőt nem figyelmeztethetik. És ha mégis szembekerülnek egy-egy ilyen személlyel, az igazolvány felmutatása csak esetlegesen hozza meg a várt hatást, gyakrabban a kinevetést, a gorombaságot. A környezetvédelmi társadalmi őrség tagjai mögött ugyanis nincs törvényes eszköz. Kiskőrösön hallottuk az ötletet, valószínű, hogy megvalósítása könnyebbé tenné az őrség munkádét. < Helyi.,-tanácsi rendelkezés értelmében a környezetvédelmi őrök panaszt tehetnének a hivata- „láF- szerveknek^ És ría másként nem, íbóáy. azok bírságot szabnának ki a renitenskedőkre. Az igazolványban szerepel ugyan, hogy „kérjük az állami. társadalmi, gazdasági szervezetek, valamint az állampolgárokat, hogy a környezetvédelmi társadalmi őröket támogassák valamennyiünk érdekében végzett nemes munkájukban”, de ez nem elég. Szigorítani kell az egyénekre vonatkozó környezet- védelmi előírásokat, de leginkább a saját magunk által, magunknak ..előírt" kötelezettségeket, ha tiszta, egészséges környezetben akarunk élni. G. E. Tátra, a vihar bölcsője a sötétkékben játszó mélybarna sziklafal. Ezt nézegettük, amikor vagy százötven méterre alattunk impozáns méltósággal beúszott egy hatalmas madár — a napsugár világos okkerre fényezte tolláit. A kiterjesztett szárnyakról aranyló sugárzás tükröződött vissza, így még plasztikusabban kitűnt a háttérből. Fenséges lassúsággal úszott félkörben, anélkül, hogy meglebbentette volna a szárnyát, míg egy karéjjal újra eltűnt. Valahol alattunk lehet a fészek. Az egyik, a négyből. Együttérzéssel gondoltunk a fejedelmi ragadozóra, amely ádáz harcot vív az időjárással. Most már csak az időjárással, a természettel. Az ember ugyanis szigorú védelmébe vette. Védi az embertől. Budavári Antal (Folytatjuk.) (4) A zergével való találkozás olyan érzéssel töltött el bennünket, mint a vadászt a sikeres zsákmány után. Érdekes, hogy csak egyet láttunk, pedig csapatokban él itt ez a sötétbarna szőrű, jellegzetesen alpesi állat. Most is fülembe cseng, mily óvó szeretettel beszélt róla Strnka erdőmérnök és a messze földön is ismert turistavezető, alpinista, Nahalka bácsi. Hogyan sajnálkoztak, mikor elmondták az 1100 méternél magasabban élő „intelligens ösztönállat” rettenetes létkörülményeit. Nedves nyarat, s nyolc hónapig tartó telet, mínusz 30—32 Celsius- fok hideget, irtózatos viharokat kell elviselnie. Igaz, télire leveti a nyári barna gúnyát és a hátán húsz centit is elérő fekete, sima szőrzetet növeszt. Ez bizony nagyon súlyos, de nem fagy rá a hó, és tartja a meleget. Még így is sajnos, nem kevés esik áldozatául az irgalmatlan, pusztító időjárásnak, kőlavinának. Valamikor az ember is vadászta. Most szigorú védelem alatt áll. Mintegy nyolcszázötven zerge van a Magas-Tátra Nemzeti Parkban. Igen ám, de ugyanitt nyolc hiúz garázdálkodik, meg tizenkét vadmacska és tizennyolc farkas is. Félelmetes ragadozók. A mintegy huszonöt kiló súlyú hiúz érzékszervei rendkívül fejlettek. Nagy ívben elkerüli az embert. Az állatok csapásain jár. Szinte észrevehetetlenül közelíti meg azokat. Aztán jól kiszámított távolságból egy villámgyors, hatalmas ugrással eltöri az állat hátgerincét, s a tehetetlen áldozatát megöli. Amilyen óvatos a hiúz, legalább olyan vakmerő a farkas. Mindenre vadászik, ami az útjába kerül. Kitartó futással a leggyorsabb szarvast is kifárasztja. A patáján és a gerincén kívül minden elfogyasztható részét felfalja. Érdekes, hogy csak a II. vil4gháború idején került ide a rezervátum területére, azelőtt nem észlelték a Magas-Tátrában ezt a szörnyen kártékony ragadozót. Nagy gondot is okoz a nemzeti park vadászainak. Minden egyes farkas lelövé- séért kétezer korona prémiumot fizetnek. Az előbb szarvast említettem az ordas áldozataként. Igen, az is él itt, vagy ezerötszáz, sőt, vaddisznó is. No, de mi nem vadászportyára indultunk! □ □ □ Mégsem szakadhatunk el az állatoktól, mert nemcsak a gyógyító levegő, az egészséget szolgáló vizek, testkultúrát fejlesztő dombhátak, lejtők, a bátrak próbáját álló hegycsúcsok jelentik a Tátrát. A fák, növények, a messze tájak klímáját befolyásoló időjárás is szervesen ide tartozik. Mindez együtt — a Magas-Tátra. Emberi tulajdonság, hogy aprónak tűnő sok epizódból fonódik össze az élmény. Mit érzékeltet például, ha azt mondom, hogy mintegy százötven méter távolságból láttunk egy kőszáli sast? Azt is csak húsz-huszonöt másodpercig. Ugye, milyen keveset? Kőszáli sas van, és mi ott voltunk, ahol ez a madár lakik. Az lett volna a valami, ha mondjuk, az ágasegyházi buckák fölött ijesztgeti a birkákat. Ugyan, ugyan ... De hát éppen az a dolog lényege, hogy ott láttuk, ahol él Tessék elképzelni: ennek a hatalmas ragadozónak a kiterjesztett szárnya két méter — két méter húsz centi. Az ülő madár magassága is egy méter. Felnövéséhez öt esztendő kell, és csak minden második évben fészkel, s fészkenként egyetlen fiókát nevel. Ráadásul az ember majdnem teljesen kiirtotta. Csoda-e, ha mindössze négy pár kőszáli sas található a Magas-Tátrában? Ezerötszáz méteres magasságon felül a legeldugottabb sziklacsúcsok alatt, kőhullástól és esőtől védett zugolyban rakja a fészkét. Fönt voltunk a Nyereg 2159 méter magas platóján. Jobbra, mintegy nyolcszáz méter mélység. Túlsó oldalán árnyékban húzódott föl
