Petőfi Népe, 1978. november (33. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-29 / 281. szám

1978. november 29. • PETŐFI NÉPE 9 3

Városaink emberi léptékűek

Beszélgetés Geri Istvánnal,

Kalocsa város Tanácsának elnökével

A tudomány az ipar szolgálatában

Az Áillamd Földtani Intézet hazánk elsőként, 1869-ben alapított tudományos kutatóintézete. Fő feladata, hogy a bányászat, ipar részére nyersanyaglelőhelyeket kutasson fel, prognózistérképet készítsen melyben pontosan kö- rülvonalazza az ország még feltárható nyersanyagkészletének területi elhelyezkedését.

A kutatások során talált anyagok összetételét a legkorszerűbb 'technikai eszközökkel vizsgálják a tudományos munkatársak. Az intézet Európában is jelentős, mintegy félmillió darabos gyűjteménnyel rendelkezik. A fúrások, feltárások közben fel0 Gipszképződmény vizsgálata.

Bács-Kiskun megyében az ötéves területfejlesztési terv eddigi teljesítését röviden úgy jellemezhetjük, hogy a mennyiségi fejlesztés a legtöbb területen megvalósul: pontosabban a tervteljesítés e tekintetben időarányos, vagy azt meghaladó. Jelentős fejlődés tapasztalható a minőségi, hatékonysági célok megvalósításában is, de ezekben az előrehaladás lassúbb a számított és szükséges ütemnél. A hátralevő időszakban mindenekelőtt ebben kell következetesebben és többet tennünk.

E jelentős, a további tennivalókat megjelölő megállapítás a megyei tanács legutóbbi ülésén hangzott el, amikor a megye V. ötéves területfejlesztési tervének időarányos teljesítéséről készített írásbeli jelentéshez dr. Gajdócsi István szóbeli értékelést fűzött. Nemrég Geri Istvánnal, Kalocsa város Tanácsának elnökével beszélgetve az előbbieket azért idéztük fel, mert a megyei tanácsülésen való felszólalásában e gondolattal részletesen foglalkozott.

— Miért?

— Az V. ötéves terv megyei területfejlesztési tervének időarányos teljesítését vizsgálva óhatatlanul is értékelünk, hogy mit értünk el a többi megyéhez viszonyítva, mit tettünk a települések ellátottságáért. Tehát másokhoz, volt önmagunkhoz is hasonlítunk. A sok vizsgálati lehetőségből alapvetően mégis két iránytű, a megyei pártértekezlet határozata, az ötéves területi terv alapján mérlegelünk. A fejlődés eredményeit mérve városaink emberi léptékűek. Jól érzik benne magukat lakói, az ott dolgozók. Ez a véleményük az ide látogató szakembereknek, vendégeinknek is. De amikor nyugtázzuk, hogy nincs mit szégyenkeznünk, ugyanakkor

a növekvő feszültséget is kell éreznünk, s ennek feloldása alapvető feladat.

— Elsősorban milyen problémákra gondol?

— A megyei tanácsülés anyaga egyebek között megállapítja, hogy a házgyári termelés a lakótelepi építkezés felgyorsulását lehetővé tette. Ez valóban így van, de csak ott, ahol ezzel a technológiával építkeztek. Elismerést érdemlő az a teljesítmény, amit például a kecskeméti Széchenyi- városban, Kiskunfélegyháza központjában és még több településen látunk.

— Ott viszont, ahol csak a hagyományos technológiákat alkalmazhatják, szinte kanosszajárás minden lakás átadása. Hol építőmunkás nincs, hol az elem hiányzik, hol pedig a szerződésen vannak féléves jogi viták, és sorolhatnám a gondokat tovább. Még külön tanácsi támogatásért sem szívesen építenek a vállalatok ilyen lakásokat. Az az ember érzése, hogy a másutt elismerésre méltóan dolgozó vállalatok a hagyományos lakásépítésben ameny- nyire csak lehet, figyelmen kívül hagyják az ötéves tervet.

— Gyakran hallani, hogy csökken a családiház-építés. Ugyanakkor azt tapasztaljuk, hogy évről évre népszerűbbé válik a sorház, láncház forma. Erre a tényre fel kell figyelni. Bizonyára nem véletlen, hogy a fejlettebb lakáskultúrával rendelkező országokban ez a lakásforma nagyon elterjedt. Népszerűsítsük, tanácsi eszközeinkkel Is támogassuk a tanácsi vállalatok, szövetkezetek olyan törekvéseit, amelyekkel a sorház-, láncházépítés technológiáját fejlesztik, korszerűsítik.

— Véleménye szerint milyen segítség szükséges a házgyári lakásépítésre való áttérésre?

— A tapasztalatok alapján a hagyományos technológiákkal a lakótelepeken 1981-től már nem lehet építkezni. Tudom, hogy a házgyári lakásépítés megalapozása idő- és költségigényes. Elsősorban az szükséges tehát, hogy a megyei tanács már a jövő évben teremtse, meg az előfeltételeket ahhoz, hogy az építési technológiai váltás három év múlva megvalósulhasson Kalocsán, Kiskőrösön és még több településen.

— Ez egyebek között azért is jelentős lenne, mert a hagyományos technológiák alkalmazásában a legnagyobb gond az úgynevezett műszaki-gazdasági normatíva. Véleményem szerint ma már nem a normatívák döntik el, hogy célszerű, fegyelmezett, gazdaságos-e a lakásépítés. Ugyanakkor ez a szabályozási forma kedvezőtlenül befolyásolja a városépítést, a városképet, a városok jövőjét. Célszerű lenne legalább a VI. ötéves terv előtt a szabályozási formát felülvizsgálni, s határozzuk el, hogy ne ösztönözzünk se kiskapuk keresésére, se igénytelenségre.

— Az előbb a kiskapuk keresésének megakadályozását említette. Ez az intézmény- hálózat fejlesztésére is vonatkozik?

— Az intézményhálózat fejlesztésének gondjai országszerte ismertek. Több városunkban, így Kalocsán is az államosítások után

sok középület került az akkori szükségletnek megfelelő hasznosításra a városközpontokban. Ez ma már gyakran szükséghasznosítás.

— Ha ezeket felülvizsgáljuk, talán jóval olcsóbban, mint az újjal, több fontos célt lehet jó minőségben elérni. Ilyen például Kalocsán a művelődési központ és ifjúsági ház. Jelenleg négy épület új hasznosítását készítjük elő. Ez miért lenne kiskapu, hiszen az egész lakosság számára hasznos. célszerű. Ám ehhez arra van szükség, hogy a felújítási kereteket a hasznos célokhoz megkapjuk, s az így elkészült új intézményt a működési költségekben ugyanúgy elismerjék, mintha beruházásból valósult volna meg.

— Végül gondolatban lépjünk át a város közigazgatási határán. A környékbeli községek esetleg nem érzik mostohának a várost?

— Mind jobban érzékeljük a

városoknál, hogy a környéke a közvetlen vonzásában van, fejlődésük kölcsönösen összefügg még akkor is, ha igazgatásilag különállóak. Nemcsak az államigazgatásban dolgozó kollégáink, hanem a városkörnyéki községek lakói is hasznosnak tartanák azt, hogy e térségek fejlesztését a jövőben összehangoltabban végezzük.

Ezért célszerűnek tartom, hogy a VI. ötéves terv_előkészítése során az együtt élő város és környéke összehangoltan készítse el területi tervét. Ebben az önállóság tiszteletben tartásával megterveznék, ki mit vállal, s így mindenütt elkerülhető a párhuzamos fejlesztés. így szolgálja várospolitikánk a városi és a mindinkább növekvő falusi urbanizációs igényeket — fejezte be a beszélgetést Geri István.

Tárnái László

színre került kőzet-, ásvány-, 1» őslényleleteket a kutatók összehasonlító vizsgálatokra használják

fel.

0 Takács Barabásné elektromikroszkópos vizsgálatot végez.

(MTI-fotó: Branstetter Sándor felvételei — KS)

ÉÍSSS

Tizenegy nap Mongóliában

8. Mongol—Magyar Barátság Tsz

Viszonylag jó aszfaltút vezet Ulánbátorból kelet felé. Volgánk falta a kilométereket, a gépkocsivezetőnek nem nagyon kellett figyelni; gyér volt a forgalom. Jó huszonöt kilométert haladhattunk, amikor váratlanul balra rántotta a volánt. Letértünk az útról. így mentünk vagy hetven kilométert úttalan utakon, s a kisebb vízmosások sem jelentettek akadályt. Egy ízben teve- karaván mellett haladtunk el. Ekkor láttam először olyat, hogy ez a sivatagi jószág valami kor- délyfélét húz maga után. Azután a tájat figyeltem és sokáig azon tűnődtem, vajon honnan tudja a sofőr, hogy merre kell menni.

Egyszerre — mintha csak a földből nőttek volna ki — kőépületek közé érkeztünk. A tolmács közölte, hogy ez a Mongol—Magyar Barátság Tsz központja. Egy közeli domb mögül rövidesen előkerült az elnök és a párttitkár. Az elnökön fekete, a párt- tiitkároin zöldesszürke „dél” volt (köntösszerű népviselet), mindkettőjük dterekát narancsszínű, hosszú selyemkendő fogta át. Fejükön elnyűtt kalap, lábukon csizma.

— Damdiinszüren — mutatkozott be az elnök —, Battaa — hajolt meg a párttitkár, és melegen megrázták a kezem. A közelben 14—15 ember állt eligazításra várva. Az elnök kis türelmet kért, majd hallottam, milyen határozottan, energikusan intézkedik. Rövidesen megtud0 Középen Damdinszüren, a téesz elnöke, mellette ugyancsak „dérben Bataa, a szövetkezet párttitkára.

tarn. milyen hatalmas terület gazdasági irányítója. A szövetkezet 320 ezer hektáron, gazdálkodik. Területe hosszam nyúlik észak felé az erdős-hegyes zónába, csaknem a szovjet határig. Dél felé a sztyeppes síkságon a fővárost közelíti.

ötszáz család — összesen 3 ezer ember tagja a szövetkezetnek. Tízezer szarvasmarhájuk, kilencezer lovuk, 30 ezer kisállatuk (birka; kecske) és négyszáz tevéjük van. A hozamok növelése miatt keresztezik állatállományukat. A sizarvasmarháik fekete-tarka keresztezésűek. Ezzel a fajtával jobb tejelési átlagot érnek el, ami azért fontosi, mert Ulánbátort ők látják el tejjel, A birkát kazah, a kecskét szovjet fajtával keresztezik a szőre miatt.

A szövetkezet évi bevétele 2,5 millió tugrik, ami zömében a tejből, húsból, gyapjúból, bőrből és szőrméből származik. Az idei időjárás kedvező volt. Jól fialták az állatok, az elhullás kevés volt. A párt állatállomány növelésére hozott határozatát teljesíteni fogják. Jövőre lesz a téesz megalakulásának 20. évfordulója, ezt is muinfcasikerekkel kívánják megünnepelni.

Közben az elnök egy jurtába invitál. Meglepődve nézek körül a jól berendezett, kellemesen hűvös helyiségben. A háttérben tárgyalóasztal székekkel, középen olajkályha, körben vendégek fogadását, sőt elszállásolását lehetővé tevő kényelmes bútorok, meg tévé és rádiió. Damdinszüren élmondja, hogy hat állatgazdaságuk van, és URH-rádióval tartják az összeköttetést. Mindegyik élén egy vezető állattenyésztő áll és egy állatorvos. Épül a területükön egy 320 személyes iskola, bentlakásos kollégiummal. A járási székhelyen, Erdene városban mezőgazdasági

szakmunkásképző intézet működik, ahol hétszáz fiatal tanul a téeszből Egyébként a mezőtúri téesz a testvérszövetkezietük, amelynek elnökét rövidesen vendégül-látják. ■

Egy fiatal lány lép a jurtába, kumiszt szolgál fel. A .tejnél sűrűbb, a tejfölnél hígaibb, kissé csípős, kellemes hűs ital.

— Szerencsés János ulánbátori magyar nagykövet tanácsára létesítettünk egy kumiszüzemet — magyarázza az elnök. — A kumiszt Ulánbátorban értékesítjük. Szerencsés elvtárs sűrűn eljön hozzánk. Segítségével egy szövetkezeti múzeumot is berendeztünk. Jöjjön, megmutatom.

Az iroda mellett kialakított terem ragyog a tisztaságtól. A bélépő először Cedenbal és Kádár János képét pillantja meg. A gyűjteményben képék, folyóiratok, népművészeti .tárgyak, karikásostor, Orion rádió. Sokan látogatnak ide és állandóan gazdagodik a múzeumi

Egy lótenyésztő családhoz is ellátogattunk. Mintegy 15 kilométerre a központtól áll a jurtájuk. Az öregember valamikor híres versenylótenyésztő volt, díjúkat is nyert. Most a fia, Algaa folytatja sikerrel a mesterséget, ezzel együtt ő 'is lett a családfő. Itt ez a szokás. Harminc kancát és ötszáz birkát gondoz a család. Az asszonyok dolga a fe- jés és a tejfeldolgozás.

Meghívnák a jurtába. Körben elhelyezett díszes, kényelmes bútorok Az ágyaikat el lehet függöny özni. Középen a kályha előtt alacsony asztalka, rajtuk sajt és füstöiithúsdarabokkal, cukorral, nápolyiszeletekkel vegyített, dúsan rakott jókora taL A fiatal- asszony hamarosan házi készítésű kumisszal -telt fazekat tesz mellé. A jelenlevőknek átnyújt egy-egy kerámiatálkát és szertartásos mozdulatokkal mindenkinek egy öblös kanállal mer a kumiszból.

Nagy Ottó

Következik:

A forradalom bölcsője.

0 Kancafejés.

0 A lótenyésztő család jurtái.

Műalf ag§#itó^ jí

NEM A HÍRLAPOK első oldalára Való a hír, hiszen nélkülözi az izgalom legenyhébb fajtáját is. Semmiféle fejlődés akárcsak feltételes megállójának sem tekinthető — puszta tény, ha elgondolkoztató is.

A hír alapja csupán egyetlen aidatocska a statisztikai évkönyvben, szerényen búvik meg a táblázatokban a — matematikai nyelven mondva természetes szám — 73 014. Ennyi tinédzser él a megyében.

Kizöldiül a százalék a Cánon- Palmitronic zsebkalkulátor kijelzőjén: 12,80287. Azaz kerekítve, az 570 ezer 249 Bács-Kiskun megyei lakos 13 százaléka tíz és húsz év közötti, vagy másképp fogalmazva: csaknem minden nyolcadik megyében élő tanuló, dolgozó fiatal tinédzser.

Modern kor: százuk közül százan tudják, mi a zsebkalkulátor, mi a kijelző. Modern kor? A 106 ezer 654 hatvan évnél idősebb közül hányán tudják, mi a zsehkalkulator, mi a kijelző? Modern kor! Szavakat mormolunk, de nem biztos, hogy ugyanazt értjük a szón, minthogy nem is érthetjük ugyanazt. Mondatokat írunk, de nem ugyanazt olvassuk bennük. Forradalom, ízlelgeti az „r”-t a veterán, „ez.erki- lancszáztizenfci lene, direkt óri-um”, mondja aztán csendesen maga elé. „Che Guevara”, fénylik fel a szeme a másodikos gimnazistának. „Háború”, gondolkozik el az öregasszony, „igen,, Isonzó, Doberdó”, ejti ölébe kezét; „Don- ,kanyar”, szűkül össze a szeme az ötvenes férfinek. „Vietnam?” Televízió-híradó filmkockái rémlenek föl a szakmunkástanulóban, a leendő nővér Afrikára gondol, az általános iskolás meg csak néz, „megnézem a történelem- könyvben”, mondja aztán.

HASZNÁLNAK SZAVAKAT, de nincs jelentésük számukra; jelentésüket bár tudják, de soha nem tapasztalták a bőrükön, életük pillanatig sem múlt egy-egy fogalom tökéletes értelmezésén; az emberi lét még tíz esztendeje is használt jelzői-jellemzői válnak számukra kongóan üressé, anakronisztikussá.

Azt mondom tűzhely, azt mondja gázláng. Azjt mondom kályha, azt mondja, radiátor. Milyen a sültalma&zag? Ki látott disznótort? Mekkora fénye van a petróleumlámpának? Miért viseltek oly sokan lódenka- bátot az ötvenes évékben? Mit jelent, hogy „arccal a vasút felé”? Mi az, milyen az a, miért, mit jelent. Kérdések, a jelenben egyre inkább értelmüket vesztő fogalmak — kétkedés: kell-e mindent tudnia a 73 ezer 14 tinédzsernek, töprengő válasz: múlt nélkül nem érthető a jelen, ami nélkül nem építhető a jövő. Töprengő; vajon kell-e, érdemes-e tudni, megtapasztalt gyakorlattal kell-e rendelkezni a háborúról, a petróleumlámpáról, a nádfedeles tanyáról, a lóden- kabátróL Kényelmesebb a radiátor, de van-e értelme tudni, hogyan kell begyújtani a kályhába?

K-ék családjában tizenkét gyerek volt. Eszter kuncog, „és az an ti bébi tabletta...?” Tizenhat éves, hogyan is értené. Nagyapáink pápaszemmel olvasnak, apáink vastagkeretes szemüveget illesztenek orrnyergükre, a tinédzserek műanyag lencsén át vizsgálhatják a világot: hány nemzedék világát? A falvaikban ká- tyús utakon zörög a szekér, a csillagok közt fénypályát szánt az űrhajó — a két véglet közit hány átmenetet különböztethetni meg? Eligazodhat ni-e abban a világban, amelyet nem megküz- döttek, de amelybe beleszülettek? Csodálható-e, ha egyenlőségjelet tesz Gábor, a kamasz a „miénk a gyár” és a „modern Világ, az italunk Pepsi” falfelirat közé, megbotránkoztató-e, ha fiatalok tízezrei vitatkoznak^ azon, van-e forradalmi tett a mában, itt?

UGYANARRA asszociálunk-e minidig? Lakótelep, „ilakógép”, vágja rá a bölcsészkarra készülő Tibor, „betonfal, betonjátszótér, OTP-igyerek”, teszi hozzá, „nincs félmillióm egy lakásra, ahol éppúgy egyedül maradhat az ember, mint az isten háta mögötti tanyában”, gondolkodik el. Fejlődés — „lassú” — minősíti. Mihez képest? A tegnaphoz vagy a holnaphoz?Más. a világ a műanyag lencsén át, mint az is, aki a műanyag lencsén áit nézi a világot. Le- gyintve mondják rájuk: „ezek a mai fiatalok!” Jogos-e a lesajnáló mozdulat? A kecskeméti Katona gimnázium harminckét fős végzős osztályából harmincat azonnal, a maradék kettőt föl- lebbezéssel . vették föl egyetemre, főiskolára. Eziek is mai fiatalok? M. Imre kiskorú fia ellen intő kiszabását fontolgatja az általános ’ iskola igazgatója. A kiskamasz fizikaóra helyett TIT-elő- adásra szökött, a kvantummechanika törvényeit megismerendő. Az általános iskola igazgatója ugyanakkor habozik — dicséretet szívesebben írna az ellenőrzőbe. Szemtelenség vagy éleslátás? A modern fizikai eszközök kiállításán a diákok emlékkönyvbe írták: jó lenne, ha a tanáraik is látnák..

MONDJÁK, a fiúk többre viszik, mint apáik.

Vihetik, s ezért: kötelesek

többre vinni. Mind a hetvenhá- rom ezer-tizennégyen.

Ballal József