Petőfi Népe, 1978. november (33. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-28 / 280. szám

t 1978. november 28. 0 PETŐFI NÉPE 0 3 „...Fürstre emlékezz, proletár!” FÜRST SÄNDOR, a magyar kommunista mozgalom mártírja 1903. november '27-én, a Vas me­gyei Rum községben született. Fa­lusi szatócs édesapja mind a négy fiát taníttatta, értelmiségi pályá­ra szánta őket. Sándor is előbb szombathelyi, majd 1916-tól, a család Budapestre költözésétől, fővárosi középiskolába járt, és kereskedelmi iskolai érettségit tett. 1922-től a Ruggyantagyár tisztviselőjeként dolgozott, egé­szen politikai okokból történő el­bocsátásáig. A munkásmozgalommal 1919 őszén jegyezte el magát: a 16 éves középiskolás belépett a Szociálde­mokrata Pártba. Mozgalmi tevé­kenysége azonban majd 1926-tól válik igazán jelentőssé. Ekkor már a Kommunisták Magyaror­szági Pártjának tagja és részt vesz a párt legális fedőszervének, a Magyarországi Szocialista Mun­káspártnak tevékenységében is. S egyben dolgozik a szociáldemok­rata vezetésű Magyarországi Ma­gántisztviselők Szövetségében, ahol a vegyészeti szakosztály tit­kára. AZ ELLENFORRADALMI rend­szer nem sokáig tűrte legális ior- radalmi munkáspárt jelentkezését Magyarországon. Az 1927-es nagy letartóztatások, a KMP itthoni ve­zetőségének elfogása, az MSZMP és a KIMSZ szervezeteinek lefe­jezése — hetvenkét kommunista bebörtönzése — a „Vági párt” vé­gét is jelentették. Fürst Sándor ezt a letartóztatást még elkerülte. Legális tevékenységet ebben az időben két fontosat is végez. Egy­részt az SZDP ún. Rendezőgár­dájának helyettes vezetője, a le­gendás Stromfeld Aurél helyette­se és politikai biztosa, másrészt és ugyanakkor a XIV. kerületi SZDP-szervezet titkára. Ez a szervezet különben az 1928-as pártkongresszuson azzal tűnt ki, hogy osztályharcos ala­pon bírálta a szociáldemokrata vezetőség taktikáját, a parlamen­ti küzdelem egyoldalú előtérbe he­lyezését. A HORTHY-RENDSZER erő- szakszervezeteivel való összecsa­pást azonban Fürst sem kerülhet­te el. 1928-ban kommunista pro­pagandaanyagok terjesztésének vádjával letartóztatták, de bizo­nyítékok hiányában pár nap múl­va elengedték. Életében mégis sorsdöntő ez a rendőrséggel való első drasztikus • találkozás: mun­kahelyéről — ahol hat éve meg­becsültén dolgozott — elbocsátot­ták. Ezentúl hivatásos forradal­márként, ^ KMP Központi Bi­zottságának tagjaként, a KI1VÍSZ pártösszekötőjeként dolgozik: sze­repe volt a szociáldemokrata if­júsági szervezet létrehozásában. s abban, hogy ennek vezető szer­ve, az Országos Ifjúsági Bizott­ság már kezdettőí erős kommu­nista befolyás alatt működött.' 1929-ben újabb „preventív” le­tartóztatás részese: februárban, a Tanácsköztársaság 10. évforduló­jának előestéjén a politikai rend­őrség begyűjtötte a kommunista­gyanúsakat. A toloncházból ugyan a „veszély” elmúltával szabadult, de augusztusban újra letartóztat­ják, s hosszú vizsgálati fogság után két és fél évre ítélik. 1931 ja­nuárjában ideiglenesen szabad­lábra kerül, s rögtön illegalitás­ba vonul. Ebben az évben szeptember 12-én volt az ominózus biatorbá- gyi merénylet. Egy őrült gyárigaz­gató sokadik vonatrobbantása 22 halálos áldozatot követelt. Bár a tettest, Matuska Szilvesztert rövid időn belül azonosította a rendőr­ség, a merénylet után közvetle­nül kihirdetett statáriumot a kor­mányzat nem vonta vissza. 1932. július 15-én Budapesten a Thék Endre (ma: Leonardo da Vinci) utcában azonosították a KMP il­legális titkárságának irodáját, s elfogták a háromtagú titkárság tagjait. Sallai Imrét, Fürst Sán­dort és Kilián Györgyöt, valamint a bizottsággal kapcsolatot tartó Karikás Frigyest, s a későbbiek­ben még harmincöt kommunistát. A nemzetközi tiltakozás ellenére a hírhedt Töreky-tanács alkalmazta velük szemben a statáriumot és kettejüket. Sallai Imrét és Fürst Sándort július 29-én kivégezték. A KÉT MARTÍR emléke a magyar kommunista mozgalom­ban jnindig kiemelkedő jelen­tőségű volt. Nemcsak helyt­állásukkal adtak példát a kortárs és következő nemzedéknek, ha­nem azzal is, hogy perük meg­mozgatta Európa, sőt Amerika be­csületes polgári és haladó közvé­leményét és a fasizmus elleni ösz- szefogás lehetőségének egyik első mutatója is lett. Üjabb milliók a közművelődés fejlesztésére Anyagilag is ösztönzi a közmű­velődés korszerű formáinak alkal­mazását az Országos Közművelő­dési Tanács elnöksége: e célra leg­utóbb a közművelődési aiapbol több mint ötmillió forint kiutalá­sát engedélyezte. Támogatta a „nyitott ház", vagy másnéven .előtér kísérletek’-et, amelyek célja: a művelődési házak előte­rében rendezett kiállításokkal, programokkal felkelteni az étaek- lődést a házbeli művelődési lehe­tőségek iránt, minél több látoga­tót vonzani. Csepelen, a Hideg Sándor Művelődési Házban ered­ményes volt ez a kezdeményezés. A zalaszentgróti, a salgótarjáni, a n.agyarnándori, a kazincbarcikai, n jászberényi, a jászszentlászloi, a hajósi művelődési házban ha­sonló módszerek alkalmazását ter­vezik. Az új gyakorlat kialakítá­sához több mint kétmillió forin­tot kapnak. Az OKT elnöksége engedélyez­te azt is, hogy több mint egy­millió forintot juttassanak a za­laegerszegi művelődési központ­nak, az újpesti Derkovits Műve­lődési Háznak, a IV. kerületi pin­ceszínháznak, a józsefvárosi gyer­mekjátékszínnek, az amatőr színjátszó mozgalom megújításá­hoz. A TIT 170 városi és járási szervezetében audiovizuális esz­közökkel szeretnék szemléltetni a természettudományos isméi elter­jesztést: tervek megvalósításához félmilliós támogatással járult hoz­zá az elnökség. Más. hasonló kérések is telje­sülnek: a közművelődési alapból kisebb-nagyobb összeggel egészí- hk ki a helyi befektetéseket A nyíregyházi városi művelődési központ számára például lehetővé teszik, hogy vándorkiállításokat rendezzenek az üzemekben, intéz­ményekben, s az öntevékeny mű­vészeti együttesek körműsorát elő­adhassák a munkásszállásokon, a város külső negyedeiben. (MTI) Bács-Kiskun az ország ellátásáért Tovább növeli országellátó sze­repét Bács-Kiskun megye, amely jelenleg is a hazai élelmiszer-ter­melés 12 százalékát adja. A több­termelés és a minőség javítása érdekében 2,1 milliárdos beruhá­zást valósítottak meg az idén a termőtáj mezőgazdasági üzemei. Kilencszázmillió forintot köl­töttek újabb erő- és munkagé­pekre, s a hatékonyabb áruter­melést segítő mechanizálásra. To­vább bővültek a szarvasmarha- és a sertéstenyésztő központok, és járulékos létesítményekkel egé­szültek ki a zöldség- és a gabona- termelő üzemágak. A vidék hagyományos szőlő- és gyümölcskultúrájának továbbfej­lesztéséért is sokat tettek az idén: 490 milliót fordítottak az ültet­vények felújítására, újabbak tele­pítésére. (MTI) Befejeződött az országos honismereti diákkonferencia Egerben vasárnap befejezte munkáját a 3. országos honisme­reti diákkonfencia. A három­napos tanácskozáson megállapí­tották, hogy a diákhonismereti munka az utóbbi években jó irányban, a honismereti mozga­lom céljainak megfelelően fejlő­dött. A KISZ nevelő munkájának szerves részeként jól Szolgálta a tanulófiatalok szocialista hazafi- ságra, proletár internacionaliz­musra nevelését. Örömmel nyug­tázták, hogy a honismereti mun­ka a 14—18 éves fiatalok kedvelt tevékenységei formájává vált. A fiatalok érdeklődését jellem­zi, hogy az utóbbi nyolc évben kétszázról háromszázra emelke­dett a honismereti diákkörök szá­ma az országban, s ezek jelentős hányada szakmunkásképző isko­lákban működik. A szakkörök­ben országszerte mintegy hatezer diák foglalkozik — szinte hiva­tásszerűen — néprajzkutatással, helytörténettel, hagyományok fel­derítésével és a honismeret más ágaival. A tanácskozáson azt is bejelen­tették, hogy az 1979—80-as tanév­ben tovább bővülnek a honisme­reti tevékenységi formák. Az ak­ció a „Hazai tájakon, elnevezést kapja. A közeljövő programjában szerepel a „Barátaink” elnevezé­sű akció is, amely a baráti or­szágok kultúrájának, művészeté­nek, diákéletének alaposabb meg­ismerésére ösztönöz. (MTI) Tizenegy nap Mongóliában 7. A Dar haiti Húskombinát Cs. Dorzshand, a Darhani Hús­kombinát igazgatója azzal kezdte a beszélgetést, hogy dicsérte az ÉLTERV-et (Élelmezésipari Ter­vező Vállalat), amiért ilyen nagy­szerű üzemet tervezett. A másik kettő — az ulánbátori és a csol- bajszáni — négy-ötszintes üzem, ami főleg az anyagmozgatásnál okoz gondot. Ezt vették tekintet­be magyar barátaink — mondot­ta — amikor földszintes üzemi épületet terveztek Darhanban. Meg is köszöntem ezt az ÉLTERV főmérnökének, amikor tavaly Bu­dapesten dr. Benke Antalnál, a Húsipari Tröszt vezérigazgatójá­nál jártam látogatóban. Ötszáz magyar szakember és munkás vett részt a Darhani Hús­kombinát építésében. A gépeket, berendezéseket is Magyarország­ról szállították. A műszaki felsze­relés megfelel a korszerű húsipari technológiai követelményeknek. Az üzemet egyébként 1974-ben avattuk. betanítását. Emellett évente mintegy száz dolgozójuk utazik Magyarországra továbbképzésre. Mi azt valljuk — mondotta —, hogy jobb egyszer látni valamit, mint százszor hallani. Tapaszta­lataink azt igazolják, hogy mód­szerünk eredményes. — Itt, Mongóliában lényegesen eltér a húsipar tevékenysége a magyarországitól, mások a körül­mények — kapcsolódott a beszél­getésbe Mocsai Pál. — A húskom­binátban a munka szezonjellegű, mintegy fél évig tart. Júliusban kezdtük, akkor is csak az előké­születeket tettük meg. A vágási szezon augusztusban indul, akkor viszont nagy ütemben. Levágtunk 35 ezer kisállatot és 9500 nagy­állatot. Szeptemberi vágási ter­vünk viszont már 65 ezer kisállat és ugyancsak 9500 nagyállat. Az állatok nem szállítóeszközö­kön érkeznek, hanem a húskom­binát ütemezésének megfelelően saját lábukon, legelve jönnek több száz kilométeres távolságból. Az útvonalak úgy vannak kijelölve, hogy a vágóállomány legeltetése és itatása megfelelő legyen. Sőt, ahogy közelednek, mind dúsabb legelőket találnak, s mire ideér­nek, éppen a legjobb kondícióban vannak vágás szempontjából. Ami otthon, Magyarországon el­képzelhetetlen egy húsüzemben, az, hogy itt a dolgozók 80 száza­léka asszony és lány. Nálunk a vágószakmában nem is dolgoz­hatnak nők, itt pedig jobb mé­szárosok, mint odahaza a férfiak. Megbízhatóak, vidámak, lelkesek, csak úgy zeng éneküktől az üzem. Az üzemlátogatás során Mocsai Pál elégedetten mutogatta a be­rendezéseket. A juhvágó-vonal jól felszerelt, nagy kapacitású, a mar­havágó-vonal pedig hazai viszony­latban is a legkorszerűbbek közé tartozik — magyarázta. Közben néhány magyar szakér­tővel is találkoztunk, a többi kö­zött Menyhárt Sándor főmecha- mkussal, aki Kiskunfélegyházáról, a húsipari vállalattól került Darhanba. Bemutatták a húské­szítményeket gyártó részleget és a húslisztüzemet. Egyébként Ma- gyaroszágra is exportálnak — mint megtudtam — a többi kö­zött fagyasztott belsőségeket gyógyszervegyészeti célokra. Fiatal, alig néhány éves üzem a Darhani Húskombinát. Dolgo­zói is általában 17—30 év közöt­tiek. Szeretnek szórakozni, tán­colni, sportolni. Az igazgató egyik legfőbb gondja a munkaerőhiány. Ezért most azon fáradozik, hogy klubot, sportpályát létesít­sen, minél több lakást építsen az ifjú házasok részére. A munka szezonális jellegét pedig azzal akarja ellensúlyozni — s ezzel fo­lyamatos kereseti lehetőségeket biztosítani —, hogy a Darhani Ál­lami Gazdaságnak besegítenek majd a tavaszi munkák elvégzé­sébe. Nagy Ottó Következik: Mongol—Magyar Barátság Tsz. Évente 300 ezer kisállatot (ju­hot, kecskét) és 50 ezer nagy­állatot (főleg szarvasmarhát, ja­kot) dolgozunk fel. Vágunk még lovat, sertést is, ez azonban nem számottevő. A konbináthoz tarto­zik egy 350 vagonbs hűtőtároló. A húst fagyasztjuk, majd amilyen gyorsan csak lehet, szállítjuk, mert vágókapacitásunk igen nagy, ezért nincs módunk a hosszú időn át való tárolásra. Az igazgató közben telefonon kérte Mocsai Pál magyar kiren­deltségvezetőt, hogy jöjjön át iro­dájába és kapcsolódjon be a be­szélgetésbe. Még annyit elmon­dott, hogy a hatszázötvén dolgo­zót foglalkoztató húskombinátban negyvenegy tagú magyar szakta­nácsadói csoport segíti a termelés irányítását és a szakmai fogások 0 A Darhani Húskombinát. KÉPERNYŐ Műsorok vidékről A televízió az idén mintha töb­bet tartózkodott volna vidéken, mint az előző években. Gondolom, feltételezésemet könnyen bizo­nyíthatnám statisztikai adatok­kal, vagyis a „műsorpercek" el­oszlásával, de a mennyiség és a jel_nlét nem teljesen azonos fo­galmak. 1978-ban rajzolódott ki az a tudatos : törekvés, hogy vala­mennyi országrész teret kapjon a képernyőn.' Nyilván a kezdeti ne­hézségekből lassan kiláboló vidé­ki stúdiók ■ léte is gyorsította ezt a folyamatot. A nézőt csak akkor érdekli egy- egy vidék, ha az ottani esemény, jelenség, njinőség, probléma így- úgy mindenkit érint, érdekel, szó­rakoztat vagy elgondolkodtat. Szeged—Odessza testvérvárosi kapcsolatai! egy barátságvonatról készített riportban úgy mutatták be, hogy abból általánosabb kö­vetkeztetéseket is levonhattunk. Ezért volt’ érdekes némely képi és riporteri közhelyek ellenére a szegedi köézeti stúdió kisfilmje. Egyre többen utaznak Szolnok­ról, Kaposvárról és más vidéki városokból a Szovjetunióba, de így iv csak a lakosság töredéke jut a baráti államba, szerez közvetlen tapasztalatot a nagy létszámú kül­döttségek útjáról, a fogadtatás lelkes hangulatáról, a bontakozó, új és új szálakkal erősödő kapcso­latokról. Mi, Bács-Kiskun megyeiek kü­lönös örömmel hallgattuk Kiri- csenko elvtársnak, az odesszai el­ső titkárnak a szavait. Korábban, a krími terület első titkáraként tevékeny formálója volt Kecs­kemét és Szimferopol, a két test­vérváros, a két terület kölcsönö­sen előnyös barátkozásának. Elis­merte az efféle kapcsolatok fon­tosságát, hasznát, szívesen, lelke­sen beszélt a kezdeményezésről. A felhozott példákból láthatta­hnllhatta ország-világ, hogy a hangulatos „druzsba” és az elmé­lyült tapasztalatcsere egyaránt jellemzi az ilyen utakat. A somogyi kívánságműsor, saj­nos, importálta fővárosi névroko­na gyerekbetegségeit, nevezete­sen az álközvetlenséget, a vegyes- kereskedés-jelleget. A magyarnótá és a klasszikus muzsika nehezen fér meg egy műsorban. Még kevésbé illett eb­be a keretbe a bevezető és a záró nyilatkozat. Ne hálálkodjon sen­ki vezető ember, hogy a televí­zió vasárnap délután — egy kí­vánságműsor ürügyén — foglalko­zik az ország egyik érdekes me­gyéjével. Ez a dolga, ezért tart­ják fönn, nem utolsósorban a so­mogyi előfizetők pénzéből. Amennyire helyeselhető, hogy egyfajta zenés sétával fölvillant­ják egy-egy tájegység, megye ne­vezetességéit, annyira kifogásol­ható, hogy ez a teljesség igényé­vel történjék, fontos közéleti, tár­sadalmi, gazdasági problémák fó­rumának is tekintsék. Somogy és az ország bármely más tája a tévés-kívánságdalok, mutatványok nélkül is megérdemel önálló mű­sort. Egy sztár sem garantálhatja ön­magában a sikert, ez derült ki.a Senubert-emlékünnepségen. Az NSZK-ban és Ausztriában népsze­rű Ernyei Béla az itthon megszo­kottól eltérő stílusban vezette a műsort, de rutinja sem takarhat­ta el a felkészülés fogyatékossá­gait. A próbálkozás biztató, a kát szomszéd város — Szombathely és Graz — együttműködése ör­vendetes, csak azt nem tudom, hogy Schubert muzsikája, az év­forduló a legalkalmasabb-e az ilyen látszat-vetélkedésre. H. N. FILMJEGYZET A nagy balhé Lassan-lass.au megismerked­nek a moziné­zők az ameri­kai filmgyártás újabb és újabb sablonjaival. Tulajdonkép­pen egy-egy ilyen sablon úgy keletkezik, hogy valáme- lyik nagy film­gyártó tröszt­nél megszületik egy igazán jó film, s ennék a filmnek a te­matikáját vagy egyes megoldási módszereit. utána szériában utá­nozzák a tijbbi gyárak, hátha ha­sonló, rendkívüli nagyságú pro­fitra lehet ászért tenni velük. így elevenítették fel újból a rémfil­mek divatját. A megelevenedett „háromezer éves múmia”, meg a „Frankenstein” valamint annak fia példájára — illetve a valami­kori, megboldogult rémfilmeknek a mintájára — újabbakat gyár­tottak. HaRani lehet, hogy most már forgatják a harmincas' évek világhírű Drakula-filmjének új, modern változatait is (többet is egyszerre). .A rémfilmek után jöt­tek az áltudományos teóriákat fel­melegítő úgynevezett tudomá­nyos-fantasztikus alkotások. Egy­néhányat a magyar filmvászna­kon is látni lehetett. Mostanában került hozzánk az ugyancsak ré­giektől tanult sablon egyik leg­jobb darabja, a Pokoli torony, egész sereg hasonló témájú úgy­nevezett katasztrófafilm születé­sével egyidőben. Vannak úgynevezett nosztalgia- filmek, amelyek egy adott társa­dalmi korszak avult vagy kevéssé avult problematikáját próbálják megvilágítafii. No, nem mindig a legfontosabb történelmi esemé­nyek szemszögéből nézik a rég­múlt időket, de legtöbbször bizo­nyos érzelgős együttérzéssel keze­lik szereplőik sorsát. Az elsők egyike e témában a Bonny és Clyde, amely a harmincas évek,* meg az azt megelőző Amerika szesztilalmas, gengsztervilágába vezet vissza. A nagy balhé című most bemutatott színes, amerikai film is ezt a korszakot rekonst­ruálja. mégpedig elképesztő tár­gyi hitelességgel. Az utóbbi években annyi gyö­nyörűen felépített öreg autót nem láthattunk egy mozivásznon össze- gvűjtve, mint ebben a filmben. Van ebben ötven évvel ezelőtti korból származó, nagyszerűen hi­teles lóverseny-iroda, ódivatú bár, valódi, hamisítatlanul piszkos és elhanyagolt, chicagói külvárosi utca. A rendező kínosan ügyel ar­ra, hogy minden szereplője a fe­jén tartsa a kalapját a szobában, ahova belép. A pisztolyok a kor­szak legszebb ódivatú kreációi. Az italcímkék korhűek az üvegeken, az. ízléstelen nyakkendők csodála­tos felvonulása is az akkori való­ságot tükrözi. És a történet is el­fogadható. Imitt-amott egészen mulatságos. Arról van szó benne, hogyan „tol ki” két nem túlságo­san sikeres, Jiatodosztályú gengsz­terpalánta egy jólmenő „üzlettel” rendelkező főcsirkefogóval. A nagy balhé tökéletesen sikerül. A gengszterek közti igazságtétel az akkori időszámítás szerint meg­történt, közben izgalmas üldözé­sek, érdekes, jól kiszámítoll for­dulatok hada követi egymást. Hollywoodban „akciófilmnek” is hívják az ilyen, örökké rohangáló emberekből konstruált alkotást (ez is egy jól bevált sablon). No, azt azért be kell vallani, hogy a mozgás a mozivásznon né­ha lelassul, vannak unalmas pil­lanatok, de az ügyes lilmrokák éppen azért szerződtették a fősze­repekre Hollywood elsőszámú kedvenceit, hogy ha nem csinál­nak semmit, akkor is lehessen bennük gyönyörködni. így örülhetünk a két kisebb­fajta gengszter szerepében Paul Newman és Robert Redford tüne­ményesen színes játékában. És csak sajnálkozhatunk, hogy a har­madik főszereplő, Robert Shaw azóta eltávozott az élők so> aból, nemrégiben szívroham végzetl ve­le 51 éves korában. Róla hadd em­lítsük meg, hogy mostani marco­na gengszterszerepe mellett tu­lajdonképpen hosszú időn keresz- tül színpadi színészként jeleske­dett. Több díjat is nyert, könyve­ket írt és például ő játszotta VIII. Henrik szerepét az „Egy ember •á! örökkévalóságnak” című angol történelmi drámában. Newmant és Redfordot persze nem kell be­mutatni, mostanában többször is láttuk őket és a MOKÉP előzetes tervei szerint eg.y-két hónapon belül újabb filmjeikkel ismerked­hetünk meg. A film hatalmas szereplőgárdát mozgósít és kitűnően egyéniíett epizód-alakítások egész sora teszi változatosabbá a színképei. A rendező, George Roy Hill igazi pfofi. igyekszik a forgatókönyv adta lehetőségeket maximális hi­telességgel vászonra vinni. Képünk a két főszereplői mu­tatja a film egyik jelenetében. Cs. L.

Next

/
Thumbnails
Contents