Petőfi Népe, 1978. november (33. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-23 / 276. szám

1978. november 83. • PETŐFI NÉPE • 5 Új Internationale A forradalmár Van! Az első: kiötlő eggyek ősszé je: széthomoklott. A második: ámolygó sokak táp ászkodása: ledobbant vérbe és piszokba! S magával-tépte bitang prédikátorait! De a harmadik: az ú): tartó, mint a föld s a könyörtelen minden-proletároké! Halljátok?! Billió torkon bőg az indulat! Halálig-osztály harc! Forradalom! Kommunizmus! Három legjobb szavunk. S a leggyűlöltebb: Burzsoál! Halljátok?! Tetésre telt a mérték! Most mindent akarunk! Most bérét vesszük minden holtnak-voltnak! Ki áll élénkbe!? Egy tömbbe moccan a szerteszét-erő! S mindent befog a mérhetlen sodor. Komj át Aladár Internationale, 1919. január 1. Óda a Naphoz félelmetesen szép és nagyszerű csodája a -*■ megújhodott világnak, köszöntünk téged: felkelő vörös Nap, ki az orosz keleten ébredtél és tüzes orcáddal a Kárpátok gerincéről most egész Európa félé sugárzol. Üj szokatlan fényességedtől még sokak szeme káprázik, a félhomályhoz szokott tekintetek még talán révedeznek, de a szíveket már átsütötte perzselő forróságod, s ezeket a kigyulladt szí­veket többé nem lehet megölni; leverni, elhali- gattatni. Ezekben a szívekben pi'heg, dobog, él a halhatatlan jövendő örökkévalósága. Nap, Nap, arany tüzes, szent égi állat, valaha pogány ősök ezen a tájon fehér paripát áldoztak néked hájnál! jöveteledre. Mi is áldozunk most neked', a fölszabadult Ember hitével, s oltáro­don, a Szabadság ól tárán hamuvá égetjük a műit halott bálványait: a kapitalizmust, a mili- tarizmust, s az imperializmust. S az öltártűz ro­pogásából ujjongva halljuk ki a születő új em- .jbieri^g djatff&oas himnusz#,.^ .... irf!, . N ap, Nap, Vörös Nap, ezredéveken át elnyo- “íhott' rábszóílfgák, szolgák, jobbágyok, kíuzsorá- zottak szabadság után sóvárgó vágyának szim­bóluma: széttört bilincsek, felemelt homlokok, vakító fényességedbe bátran tekintő szemek kö­szöntének. Jöjj és szállj feljebb, egyre maga­sabbra a tavaszi égen, hogy szétszóródó, életet adó sugaraiddal beteljék a Világ, s annak min­den nemzetsége. Hiszen a Te világosságod az Élet világossága, a Te Tüzed, az Élet Tüze, s a Te erőd az Élet ereje, amely legyőzi a Halál sö­tétjét, hidegét és néma mozdulatlanságát. Aki Téged köszönt, az Életet, a Jövendőt, az Örök Változást köszönti, s széttárt karokkal, szé­dülten issza, szívja, lélegzi be fényedet, mele­gedet, folyton sugárzó és soha él nem fogyó erődet. Égess és teremts Vörös Nap s ha delelőre érsz, állj meg legfölül az istenek örökkévalóságá­ban. Neked, ki megváltást hozol az, emberiség­nék, felhő ne sápassza orcád, s ne legyen soha alkony atod. Kárpáti Aurél Déli Hírlap, 1919. március 25. M ost már égnek a régi világok. Egy szikra ki­pattant, s a véráztatta mezők hirtelen meg- rázkódtak. Nem lehetett többé megállítani. Akik fogvacogva gondoltak ilyen időkre, kénytelenek megállapítani, hogy inem is olyan rémes. A.ml annyira komplikáltnak látszott, arról kiderült, hogy tulajdonképen roppant egyszerű. Minden megy a maga1 útján. Az emberek esznek és isz­nak, és hogy ha ezt meg lehet tenni, akkor min­dennek és mindenkinek meg tudnak bocsátani, még a forradalmárnak is.. A forradalmár ugyanis éppenséggel nem va­lami különös lény. Talán azt lehetne mondani, hogy olyan, mint a főldrengésmérő, mely messzi világok belső viharától ad görbe vonalakat, amikor a távíró még nem is jelezhetett semmit. A forradalmár csak rezanáns, mely azokat az elfojtott érzéseiket: a düh, fájdalom, keserűség, elnyomatás, megaláztatás érzéseit szökkenti ak­cióba, mely egy bizonyos népréteget, embercso­portot, vagy akár az egész emberiséget fűti. Minden kornak voltak forradalmárai, s hogy valaki azzá legyen az tisztára temperamentum dolga. Nem olyan temperamentum az, mely hir­telen, állandóan és ész nélkül éli ki magát; el­lenkezőleg olyan aktivitás ez, mely „a lét min­dennapi kicsinyes harcocskái helyett erőit éppen egy bizonyos akcióba koncentrálja. Mert azok a gondolatok, melyek tettekre serkentik a forra­dalmárt, természetszerűleg sok emberben meg kell, hogy legyenek, enélteül a forradalom vagy nem igazi, vagy csak agy embernek egyéni tény­kedése. A forradalmár mindig új életforma megvaló­sításáért küzdi, s harca csak annyiban különbö­zik azokétól, akikért (mondjuk így, bár nem egészen van így)! küzd, hogy míg azok életük folyásán a nap minden szakán igyekeznek fel­jebblendíteni életstandandijukat a gyakorlatban, a forradalmár ezeket a pozitív akarásokat egy­szerűen magáévá teszi; megérzi, s az anyagi küszködés helyébe túliendül a percnyi gondok valóságán, s oly hangot, színt, formát, vagy tet­tet ad, mely magában csúcsosítja azokat az ér­zéseket, melyek a 'tömegben élnek. Hogy forra­dalmárok vannak, s hogy mindig akadnak em­berek, akik esetleg a saját életük kockáztatá­sával is merik azt mondani, vagy tenni, amit mások csak éreznek ez korántsem heroizmus, hanem, éppen olyan szükségszerűség, miint ahogy a nagyon öreg ember szívesen és könnyen' hal meg.. A forradalmárt még csak nem is a szenvedé­lye hajtja arra az útra, mely esetleg börtönön, vagy az alkasztófa árnyékán visz keresztül. A Haimleteket sokkal csodálatosabbaknak tartom, mint azokat az embereket, ákik a dolgok hideg logikáján elérkezvén arra a pontra, melynél a konzekvenciákat kell levonni, megtorpannák, ön­maguk igazolását keresik, haboznak, s nem me­rik kimondani az utolsó, szót. Akik meglátták a világot, azok javítani is akarnak azon. Akik keresztütcsurgattak már ma­gukon elnyomott milliók sóhaját és megérezték azt, ami köröttük és velük történik azok ter­mészetes, hogy közelebb igyekeznek férkőzni a sóhajok forrásához. A barmot az embertől ép­pen az a sajátosság különbözteti meg, hogy az embernek eszközei vannak ábra, hogy érzéseit közölni tudja. Mi nem tudjuk: szenved-e az ökör alz igától1, de azt tudjuk, hogy a legjobb életet kivívni alkar© ember gyötrődve nézi, ha munká­ja eredményeit más élvezi. A forradalmár tehát csak egy érző lény. Szenvedése nem börtönben kezdődik. Nem kell kimennie a csataterekre, s a menetélő katona fáradtsága az ő inába száll A gennyes seb az agyát borítja. A proletárszoba bűze orrát facsarja. A nyomor idegeit feszíti. A mások elmúlása összeroppant ja. A forradalmi akció, a cselekvés akarása és magának a cselek­vésnek kirobbanása neki már csak enyhülést jelent. Az élő világok forradalmi átalakulásának nem voltak mártírjai és még kevésbé hősei. A forra­dalmak zuhogó sodrának csak megérzői voltak olyanok, akik nem hunyt szemekkel vágtattak át. a földi lét igazságtiaQainságain, hanem érkezé­sük forróságával sodródtak abban a szélvihar­ban, mely a vulkánikus kitörést megelőzte. Lékai János A Hét. 1918. december 1. Csendesen, eredményesen Ifjúsági parlament az OTP-nél Legföljebb egy huszonöt éves érettségi találkozó lehet olyan ke­délyteljes, mint amilyen az Or­szágos Takarékpénztár Bács-Kis- kun megyei Igazgatóságának if­júsági parlamentje volt. Barátok, kik évtized óta nem találkoztak, számolnak be azonképp életük alakulásáról, amiképp az OTP- fiókok Ifjai mesélték el, mi tör­tént velük az elmúlt két évben — s akikor a családias hangvé­telről még szót sem ejtettem. Dudás Ede igazgató kedves fia­tal munkatársaimnak Szólította kollégáit, akik többnyire egyes szám második személyben — te­gező módban — intézték felszó­lalásaikat kartársaikhoz. Vita, hangos szó, összezördülés, szemöl­dökráncolás nem volt, sőt, mint­ha a mosoly országába tévedt vol­na az újságíró. Hitetlenkedve (már-már gyanakodva) olvasgatta végig a beszámolót, jegyezte föl az egyéni véleményeket, abbéli meggyőződésre jutván, hogy ilyen parlament nincs is. Pedig volt — íme hát a példa, amelyet kö­vetendőnek, s ami a lényeg: utá? nozhaitónak tart a krónikás. □ □ □ A takarékpénztár dolgozóinak több mint negyven százaléka har­minc éven aluli, a fiatalok 99 százaléka pedig nő, nemcsak if­júság-, de akár nőpolitikáról is beszélhetnénk — amint azt Du­dás Ede is megjegyezte. (A negy­venszázalékos „fiatal-arány” a megye többi üzemére, gyárára — az OTP is vállalatszerűén gazdál­kodik — egyként jellemző.) A pályakezdők hamar beilleszked­nek a felnőtték közé, munkáju­kat hamar látják el jól. Ám, amint azt Tófeji Márta is szóvá tette, az új OTP-s dolgozókat korszerűsí­tett, alaposabb tájékoztatást nyúj­tó központi tájékoztatóval kelle­ne ellátni — a szóbeli ismerte­tésen túl. Furcsa és szokatlan, ha- a fiatal maga kér szigorítást, mégis ez történt. A KISZ-titkár kérte, hogy bővítsék az alapvizs­gán tudni illő tárgyköröket, ne fordulhasson elő, hogy aki a be- ’ tétekkel foglalkozik, a hitelügy­intéző kollégájához küldje az ér­deklődőt. A munkahely iránti fe­lelősségérzet szép példája ez. s ami a fontos: az OTP szolgálta­tásait igénybe vevőknek hasznos. Fizetéssell (kapcsolatos panasz nem hangzott el- Érthető, hiszen a kezdőik legkevesebb ezerkilenc- száz forintot kapnak. Az átlago­san dolgozók is évente számíthat­nak 100—150 forint emelésre, há­romévente pedig a kötelező bér­fejlesztésre. Aki tanul, jól jár. Ha felveszik valamelyik főiskola, vagy egyetem első évfolyamára, hat nap jutalomszabadságon pi­henheti ki a vizsga izgalmait. Diplomáját megkapván 3000—4000 forint „anyagi elismerést” és 200—300 forintos fizetésemelést kap. Nincs tehát: csodálkozni való azon, hogy évente kétszázan je­lentkeznek felsőfokú képzésre az ország takarékpénztáraiból. □ □ □ Nem hiszem, hogy volna még egy vállalat, amelyik elmondhat­ná: fiataljai előtt ismeretlen fo­galom a lakásgond. Egy-két olyan eset van csupán, amikor tehetet­len az OTP, s ez is ritka: ha kellene ugyan lakás, de a fiatal­nak egy fillérje sincs. Nem is beszélhetnénk az OTP-ről taka­rékoskodás nélkül. Évente többen kapnak ifjúsági takarékbetétet munkájuk elismeréseképpen, az idén egv kiskunfélegyházi fiatal számára kötöttek ötéves megálla­podást. Van-e lehetőség előbbrejutásra? — Tavaly szeptemberben kerül­tem a fiókhoz — kezdte fölszála- lását Budainé Virág Ilona — a tanácsi-kommunális csoporthoz. Fél év múlva megválasztottak a Tóth Kálmán szocialista brigád vezetőjének. Egyik vállalásunk például az, hogy új módszerekkel segítjük az ifjúsági takarékbeté­tek gyűjtését. Futóné Berta Edit, Kiskunfél­egyháza : — Nálunk 48 százalék a fiata­lok aránya — panaszra nincs okunk. Az idén négyen kaptak előadói besorolást, ami újabb erőfeszítésre kötelez: még jobban dolgozni. Kecsmarik József né, Kalocsa: — Tíz fiatalunk közül négyen képesített könyvelői vizsgával rendelkeznek, a többiek részint az alapvizsgát tették le, részint pedig főiskolai előkészítőre jár­tak. Én magam hét éve dolgozom az OTP-nél, alap-, nyelv-, majd ügyintézői vizsgát tettem: elége­dett vagyok. Mindenkinek a gye­rekét el tudtuk helyezni óvodá­ban vagy bölcsődében, három kol­léga lakásgondját oldotta meg az OTP, KISZ-titikárunk külföldi jutalomutazáson volt. A Fáy And­rás brigád, amelynek én is tagja vagyok, a vállalati kiváló címet nyerte el. Mi kellene még? Példa a KISZ-esek felelősségé­• Dudás Ede igazgató. • Egy fiatal a tizenhét felszólaló közül: Tatai Valéria a kiskun* halasi fiatalok eredményeiről számolt be. re; javaslatot intéztek a parla­menthez: ki-ki sajátítson el még egy munkakört, hogy az esetle­gesen szükségessé váló helyette­sítésekkor ne jöhessenek zavarba. Tatai Valéria Kiskunhalasról ha­tározati javaslatot terjesztett elő, minden fiatal tanuljon meg gép­írni. Kérte a „főnökséget”, hogy támogassák ezt, valamint a hi­vatali levelek elkészítésének mód­járól, azok _ stílusáról tartsanak előadásokat. Egyetlen bírálat hangzott el, azt is fiatal mondta, fiatalokra. Kiss Ferenc, a megyei igazgatóság főelőadója tette szó­vá azt, hogy míg jó néhányan ágálnak természetbarát szakosz­tály alakítása mellett, a buszki­rándulásra csak hárman-négyen jelentkeztek. „Akik nem ülnek a kényelmes buszra, gyalogolni fognak-e vajon?!” — tette fel a kérdést. Bólogattak a többiek; magukba szállván. □ □ □ Tizenheten szólaltak föl, mond­ták el véleményüket.. A hangulat — amint azt a bevezetőben már írtam — leginkább egy érettségi találkozó kedélyes nosztalgiájához hasonlított. Ügy vélem, érthető, hogy miért... B. J. • A parlamentre természetesen a vezetőket is meghívták. wmmmmmmmmmmm LÁTOGATÓBAN A BAJAI TANÍTÓKÉPZŐ FŐISKOLÁN „Jól tanító mozgalmi vezetőket akarunk képezni...” Nyolc esztendővel ezelőtt tudományos ülések, kiállítások, különféle szakmai bemutatók foglalták keretbe a bajai taní­tóképző centenáriumát. Az 1870-ben életre hívott intézmény az ötödik tanítóképző volt hazánkban, az pedig külön érde­kessége, hogy fennállása óta mindig állami intézményként működött, a számos, egyházak fenntartotta tanítóképző mel­lett. A centenárium után — 1976-ban az Oktatásügyi Mi­nisztérium döntése alapján a tanítóképzőt főiskolává szer­vezték át. Jelenleg több mint 30 millió forintból oldják meg az in­tézmény korszerűsítését. Épül az új tornacsarnok és iskola- épület, elkészült a zártláncú televíziós közvetítőrendszer és a nyelvi labor, ahol a hallgatók az orosz, német, illetve a szerb-horvát nyelvet sajátíthatják el. • Dr. Gaszner István, a Bajai Tanítóképző Főiskola főigaz­gatója. Köztudott, hogy a főiskolát el­végzett hallgatók közül többen kiváló mozgalmi vezetőkké vál­tak — tágabb értelemben pedig valamennyien mozgalmi munkát is végeznek, úttörőcsapatoknál, vagy éppen a KISZ-ben töltenek be különféle tisztséget. Számos, jelenleg dolgozó úttörőcsapat­vezető a bajai Intézményből in­dult, ott tűnt ki szervezőkészsé­gével, tudásával. Ilyenformán nyilvánvaló, hogy a százéves fa­lak között nagyon komolyan fog­lalkoznak a hallgatók mozgalmi felkészítésével is. Dr. Gaszner István főigazgató­tól arra szeretnénk választ kap­ni, hogyan illeszkedik a főiskola oktató-nevelő munkájába a Le­endő ifjúsági vezetők felkészíté­se? — Mindig fontosnak ítéltük a leendő pedagógusok mozgalmi képzését. Az esztendők folya­mán azonban a formákon szük­ség szerint változtattunk, figye­lembe véve a megszerzett ta­pasztalatokat. így történt ez 1976- ban, amikor az addig jól bevált formát — az első évfolyamot végzett hallgatók nyári táborát — megtartottuk, de tartalmában gazdagabbá tettük. A lényeg ter­mészetesen ugyanaz maradt: a hallgatók előkészítése a mozgal­mi vezető feladatainak elvégzé­sére. A tábor időpontja és helye is változatlan : mindig július utol­só hetében, Baján, a Petőfi-szi- geten, a KíSZ-vezetőképző tá­borban tarttjuk meg. Országosan ismert és elismert pedagógusok, mozgalmi vezetők előadásait hallgatják meg, foglalkozása ikon vesznék részt. Ezenkívül — még irányítással — gyakorolják a vezetői munka lényeges mozza­natait. A tapasztalatok pedig azt mutatják, hogy a hallgatók ered­ményesen töltik el ezt az időt, jó kapcsolat alakul ki közöttük és vezetőik között. — Az első évfolyam befejezé­sével folytatódik a felkészítés? — Igen. A második évfolyam hallgatói az úttörővezetők fel­adataival mint elméleti tárgy- gyal ismerkednek, hetenként négy órában. Ezenkívül csapa­tokhoz vagy úttörőházba járnak — ahova 'beosztást nyernek — és ifivezetőiként dolgoznak. A nyá­ri tábor ideje ekkor már két hétre növekszik, és tartalmában alapvetően különbözik az elsőtől: önálló tisztségviselőként dolgoz­nak a résztvevők, az addig el­sajátított ismereteiket kamatoz­tatva. Erről a munkáról igazo­lást és minősítést kap a főisko­la. Megjegyzem, hogy ez a „gya­korló-terep” esetenként SZOT- üdülőben, Vagy napközis táborban van. A lényegen azonban ez semmit nem változtat: hallgató­inknak erre az időre annyi ta­pasztalattal kell rendelkezniük, hogy a rájuk bízott feliadatot jól, sőt, kiválóan oldják meg. — Bizonyára szép számmal akadnak hallgatók, akik ennél is több ismeretet kívánnak szerezni a mozgalmi vezetés tárgykörében. Van rá módjuk? — Természetesen. A harmadaik félévtől kezdődően pedagógiai szakkollégiumot választhatnak és majdan ebből kollokválhatnak. Tanulásukat itt is az állandóan gyarapodó szakirodalom, a mód­szertani állomány, valamint fil­mek és magnófelvételek segítik. Szeretném hangsúlyozni, hogy hallgatóink mozgalmi munkára való felkészítését a pedagógus- képzés szerves részének tekintjük, hiszen jól tanító mozgalmi veze­tőket szeretnénk képezni. Ezt az úttörővezetés tárgyán és a gya­korlatokon kívül a munkásmoz­galom története, neveléselmélet és tan tárgy pedagógia oktatása se­gíti. A hallgatóiunk tanulmányait lezáró államvizsgán az úttörő- mozgalmi ismeretekből tudásuk minőségét is bizonyítják. Örömünkre szolgál, hogy évről évre növekszik a mozgalmi te­rületről szakdolgozatot író hall­gatóink száma. Témájukban ezek a szakdolgozatok legtöbbször a nevelés és a mozgalmi munka kölcsönhatásáról, annak módsze­reiről, formáiról szólnak. — A mozgalmi munkának elvi és gyakorlati részét jól ismerő hallgatók bekapcsolódnak a vá­ros mozgalmi életébe? — Számos példa van erre. Érthető módon, az»k a hallgatók, akik az általános iskoláiban jó úttörő-, a középiskolában jó KISZ-munkáit végeztek, sőt, ifi- vezetőként dolgoztak nálunk is bátrabban indulnak csapatokhoz, úttörőházba, keresik meg a KISZ- bizottságokat, és feladatokat kér­nek. Az ilyenfajta spontán kez­deményező kedvet mi jónak ér­tékeljük a vezetőkészség egyik jelének tekintjük. — Utolsó kérdésként: milyen Visszajelzések érkeznek a főisko­lára az immár pedagógussá lett hallgatók tevékenységéről ? — Nagyon jó visszajelzéseket kapunk. A hallgatók elméleti és gyakorlati felkészítése — úgy lát­juk — nem hagy kívánnivalót maga után. A visszajelzések azonban nem minden esetben le­vélben, papíron érkeznek, hiszen visszajelzésnek tartom azt is, hogy a megye három úttörőhá- zának igazgatója nálunk végzett, négy úttörőelnök, közöttük a megye úttörőelnöke szintén hall­gatónk volt. — Köszönjük a beszélgetést. Selmeci Katalin

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents